Biztonság- és védelmi politika 2001. szeptember 11-e után

2001-12-21

Az Egyesült Államokat ért terrortámadás a védelmi és biztonságpolitikák újraértékelésére késztette a Nyugat és a NATO országait. Elemzésünkben ezeknek a változásoknak a várható irányait tekintjük át.2001. szeptember 11-én, amerikai utasszállító repülőgépek fegyverként történő felhasználásával, terrortámadás érte az Egyesült Államokat. Mielőtt rátérnénk a terrorcselekmény céljának, okainak, összefüggéseinek, hatásának, valamint a terrorizmus elleni küzdelemnek az elemzésére és bemutatására, célszerű néhány gondolatot megfogalmazni.


A biztonságról általában

A biztonság olyan egyensúlyi állapot, mely ha fennáll, egy adott ország, mint védelmi közösség képes megfelelő módon reagálni a jelentkező veszélyekre, képes azok megelőzésére, hatásuk kivédésére, illetve a következmények minimálisra történő csökkentésére. Az egyensúlyi állapot fenntartása az állam, a biztonságpolitika alapvető feladata, melynek eszközrendszerébe: a külpolitika; a gazdaságpolitika; a nemzetbiztonsági szolgálatok, a rend- és a katasztrófavédelem; a jog, valamint a fegyveres erő, a katonai védelem rendszerei tartoznak. A biztonságpolitika eszközei összehangoltan és céltudatosan, az állam biztonságpolitikai elvei és a nemzeti biztonsági stratégia alapján kell hogy tevékenykedjenek.

A hidegháború lezárultával, a rakéta-atomfegyverek egyensúlyán alapuló bipoláris, szimmetrikus biztonsági rendszer felbomlásával, a világháború veszélye és a klasszikus katonai kihívások minimálisra csökkentek, de helyett újak, más jellegű kihívások jelentek meg, melyek közé: az atomfegyverek proliferációja; a nemzetközi terrorizmus; a drogkereskedelem; az illegális és a tömeges migráció; valamint a hazánkban is jelentkező idegengyűlölő, irredenta nézetek és megnyilvánulásaik tartoznak.

A Szovjetunió és a Varsói Szerződés felbomlásával a föld szinte egészére kiterjedő biztonsági érdekérvényesítő képességgel egyedül az Egyesült Államok, regionális képességekkel az ismert katonai-védelmi szövetségek, közte a legjelentősebb, a NATO rendelkezik. Az ENSZ, az EBESZ és más nemzetközi szervezetek biztonságpolitikai hatékonysága ma még nem mindig kielégítő, és főként nem tudja pótolni egy új, a változásokat és a realitásokat jól tükröző és működő nemzetközi, biztonsági rendszert.


A terrortámadás célja és sikerének valószínű okai

A 2001. szeptember 11-i példa nélküli terrortámadás és az azt követő napok szörnyű látványa, közvetlen és lélektani hatásai közismertek. A romok alatt 60 nemzet közel 4000 állampolgára lelte halálát.
A terrortámadás célja egyértelműen politikai, a célország és a célobjektumok ennek megfelelően jelképesek. A támadás nemcsak az USA, hanem a demokratikus államok és társadalma, az egész civilizált világ, az emberiség ellen irányult.

A támadás üzenet volt, mellyel a terrorizmus megmutatta félelmetes arcát és "bebizonyította", hogy a legerősebb katonai hatalom, a legfejlettebb ipari ország, az USA sem sebezhetetlen. Tény, hogy a terrortámadás előkészítése, kivitelezése sokoldalú, alapos, "szakszerű", határozott volt, és nagyfokú intellektualitásra, egyúttal brutalitásra és halálos elszántságra vallott.

Egyes vélemények szerint az ilyen támadás kivédhetetlen, ezt a harcot csak a terrorizmus nyerhette meg, főleg amiatt, mert benne racionális és irracionális elemek keverednek, melyek előrelátása, megelőzése rendkívül nehéz. E vélemény sok igazságot tartalmaz. Más vélemények szerint és amire az objektív tények is utalnak, az USA biztonsági rendszere, elsősorban a felderítés és a titkosszolgálatok, a légvédelem és a légtérirányítás-ellenőrzés, és bizonyos mértékben a vezetési rendszer nem állt feladata magaslatán: semmilyen érdemleges ellentevékenységet nem fejtettek ki. A biztonsági rendszer - talán objektív okok miatt is - nem volt képes a nemzetközi terrorizmus aszimmetrikus harcmódjával eredményesen szembeszállni, nem volt rá felkészülve, illetve felkészítve.

Szólni kell a terrortámadás sikerének szélesebb körű okairól is, valószínűsíthető összefüggéseiről, melyek közül az alábbiakat lehet kiemelni:

- A nemzetközi terrorizmus "ismerete" nem eléggé mélyreható és sokoldalú, igazi énjének, szellemiségének, különleges szervezeti és vezetési rendszerének a feltárása még sok kívánnivalót hagy maga után.

- A terrorizmus mint új kihívás minden biztonsági stratégiában szerepelt, de tényleges felszámolásához, élettere, táptalaja megszüntetéséhez vagy nem volt kimunkált és hatékony stratégiája és taktikája, vagy ha igen, az nem lett megvalósítva, következetessége, általános jellege és határozottsága elmaradt a terrorizmus "színvonalától" .

- Hiányos volt az információcsere, a rendelkezésre álló mozaikokból így nem állhatott össze a teljes és reális kép.

- Nem volt "célszerű", hogy az elmúlt időben jelentkező terroristák megítélése politikai és hatalmi okok miatt "differenciált" volt, melynek negatív következményeit, az emberi jogok, a demokratikus eszmék képviselőinek, államainak kell, kellett elviselniük.

- A terrortámadás előzményei, mint az antiglobalista tüntetések és azok mindegyikén megjelenő és hangadó mag, a feketeinges bandák, nem kaptak veszélyességüknek megfelelő figyelmet, a komoly jelzéseket nem követte komplex jellegű, átfogó tervezés-szervezés és cselekvéssorozat.

- Az izraeli-palesztin konfliktus elmérgesedése, az al-Kaida és más rokon terrorista szervezetek aktivizálódása és szoros kapcsolata, valamint a terrorizmus támadása mögött aligha elhanyagolható összefüggés van, és sajnos hivatkozási alapként is szolgál az elvetemültek számára.

- Végezetül az al-Kaida terrorszervezet sajátos "alvó-bujtató-elszigetelt rejtőző" jellege, a terroristák intellektuális, a technika korszerű vívmányait, eszközeit felhasználni tudó képességei nem kaptak kellő figyelmet, mint ahogy az sem, hogy jelentékeny részük az USA-ban, Német- és Olaszországban kapott kiképzést, esetenként "feltűnően célirányosat". A demokratikus államok ébersége eltompult, még az is lehetséges, hogy elbizakodottá váltak.

- A közvetlen és a közvetett okok, összefüggések elemzése, a belőlük levonható és levonandó tanulságok egyik alapját képezhetik a terrorizmus elleni küzdelem sokoldalú megszervezésének és következetes megvívásának.


Küzdelem a terrorizmus ellen

A kezdeti napok sokféle nyilatkozatai, a felháborodás szülte "azonnal visszacsapni", "keresztes háborút folytatni", vélemények és javaslatok ellenére, az Egyesült Államok kormánya bölcsen cselekedett. Az Államok felismerte, hogy a terrorizmus ellen eredményes küzdelmet - nem csak harcot!- csak egy megfontolt stratégia alapján, széleskörű nemzetközi összefogással - beleértve az iszlám világot, Pakisztánt, sőt a tálibellenes afgán erőket is - a terrorizmus gyökereinek a feltárásával és felszámolásával, anyagi-pénzügyi forrásaik teljes elzárásával, az összes kiváltó közvetlen és közvetett ok megszüntetésével (az erre irányuló határozott törekvéssel), a biztonsági rendszer minden eszközének az összehangolt, és valószínűleg elhúzódó tevékenységgel lehet folytatni.

A széleskörűen kibontakozó küzdelem eredményei már érzékelhetőek. A terrortámadások várt és "jósolt" folytatása - legalábbis egyenlőre - elmaradt, az elképzeltnél jóval rövidebb idő alatt ér véget a tálib rendszer katonai leverése, szorul a hurok Bin Laden körül is. Reményekkel teli tárgyalások folynak Afganisztán jövőjéről, egy nemzeti egységkormány megalakításáról. A létrehozott terrorizmusellenes szövetség, noha igen törékeny, kitart, javultak az orosz-amerikai kapcsolatok, Kína és India is "megértő" magatartást tanúsít, amire jó okuk is van: "saját" terroristáikról van szó!

Azonnali és igen határozott intézkedések születtek, a rendvédelem, a terroristák és búvóhelyeik felderítése és elfogása tekintetében. A hozott szigorú rendszabályok egy része jelentősen korlátozza, korlátozhatja az emberi jogokat, amelyet - tapasztalatok alapján - ezeket a társadalom nagyobb része elvisel, tudomásul veszi (Egyes felmérések szerint az amerikai lakosság 72%-a biztonságát előbbre helyezi az emberi szabadságjogoknál).

A rend és a szabadság, a biztonság és az emberi szabadságjogok viszonyának az "eltorzulása" , a rend, a szigor "túlterjeszkedése", felesleges és logikátlan, önmagáért való "rendpárti" intézkedések érvényesítése azonban nem kívánatos. Annál is inkább mivel a terroristák egyik bevallott célja is ez, vagyis a demokrácia és az évtizedes demokratikus vívmányok megrendítése volt. Vannak olyan vélemények is, hogy egy demokrácia, a demokratikus jogállamok alkalmatlanok a terrorizmus elleni sikeres küzdelemre. Ennek a térhódítása nemcsak veszélyes és a történelemből jól ismert szörnyűségek megismétlődéséhez vezethet, hanem ennek éppen az ellenkezője az igaz. A terrorizmus elleni hatásos, eredményes küzdelem érdekében meg kell találni az optimális középutat, a rend és a biztonsági intézkedések valamint a demokrácia és az emberi szabadságjogok biztosítása között.

Az Egyesült Államok elhatározottsága és következetes tevékenysége, a sikeres tálibellenes katonai akció, a terrorizmus "fészkeinek és támogatóinak" a felszámolása arra csábíthat, hogy a katonai akció kiterjedjen más - terroristákat "dédelgető" - államok ellen is. Az információk szerint Irakot, de legújabban Szomáliát is emlegetik, az egyik Szaddam Husszein uralmának a felszámolását, a másik az ott található terrorista bázisok, mint pl. az al-Kaidához kapcsolódó al-Itihad és al-Iszlamia kiképző központjainak a felszámolását célozná. A katonai akció kiterjesztése bizonyos szempontból talán indokolt, de következményei kockázatosak lehetnek. Veszélyeztetheti a létrehozott széleskörű szövetséget, annak törékeny egységét. Úgy tűnik, hogy a NATO szövetségesek se igen támogatnák, legfeljebb Nagy Britannia.

A terrorizmus elleni küzdelem fontos következménye egy a NATO - történetében először - életbe léptette az Északatlanti Szerződés 5. cikkelyét, úgy értékelve az USA elleni "külső" terrortámadást, hogy az a Szövetség tagjai, egésze ellen irányult. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok, az USA konkrét kérésére, képességeiknek és lehetőségeiknek megfelelően részt kívánnak venni a küzdelemben, és mint ahogy a brit, német, francia kormány és mások döntéseiből közismert speciális erőket, sőt a britek az amerikai haderőhöz hasonlatos támadó eszközöket és egységeket ajánlottak fel, melyek a tálibellenes harc elejétől fogva részt vesznek a küzdelemben


A terrortámadás hatása a biztonsági-védelmi rendszerre

Néhány évvel ezelőtt a biztonsági-védelmi rendszerekben, a fegyveres erőkben új folyamatok
- a haderőrendszerek átalakítása, a professzionalizmus térhódítása, az önkéntes hivatásos haderőre történő áttérés, a modernizáció, a haditechnika korszerűsítése (repülőgépek, vegyi fegyverek, életvédelmi eszközök...) az egyes védelmi szövetségek identitáskeresése, az új kihívásoknak megfelelő haderőstruktúra és harceljárás kialakítása - indultak be.

A sokak által feltett kérdés, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás milyen hatást gyakorol e folyamatokra. Egyesek szerint az egész biztonsági rendszer helyett teljesen újat kialakítani. Mások szerint a terrortámadást "ébresztőként", "harsonaszóként", de mindenképpen komoly figyelmeztetőként kell felfogni és nincs szükség korszakváltásra.

Nézetünk szerint mindkét véleményben van igazság, ugyanis mindenki egyetért abban, hogy a haderők átalakítása nem a kívánt ütemben és minőségben halad előre. Az Egyesült Államok bírálata a többi NATO tagállam - főként egyes európai - felé ezt támasztja alá (A NATO európai tagállamainak képességeiből, az Egyesült Államok szerint hiányoznak olyan elemek, mint a szállító kapacitás és az ütőképes, korszerű repülőtechnika). Az is bizonyos, hogy a biztonsági stratégiákat, beleértve az Egyesült Állmaokat és a NATO-t is, felül kell vizsgálni, egyes elemeit ismét át kell tekinteni és hozzá kell igazítani azokhoz a követelményekhez, melyek a terrortámadás fényében felerősödtek, "plasztikussá" váltak.

Ezekből csak a legfontosabbakat kívánjuk kiemelni:

Az aszimmetrikus küzdelemre történő felkészülés, felkészítés felerősítése - mindenekelőtt a humán szférában - a parancsnokok és a katonák tekintetében, akiket minden szempontból alkalmassá kell tenni a terroristák, a terrorizmus elleni, nem klasszikus, nem hagyományos harctevékenységekre.

A legfontosabb a felderítés és ennek alapján a prevenció, az időbeni és gyors döntéshozatal információs feltételének a megteremtése.

A légtér, a légiforgalom ellenőrzési rendszerének, valamint a légvédelemnek a fejlesztése halaszthatatlan (lásd a gyors döntést az Egyesült Államok multifunkcionális F-35-ös repülőgépének a gyártására, valamint az eddig "magántársaságok" által működtetett amerikai légiirányító rendszer egységesítésére és "államosítására").

A titkosszolgálatok működését részben új alapokra kell helyezni és minőségileg magasabb színvonalra emelni, mind a tevékenységet, mind pedig a nemzetközi együttműködést.

A haderők gyorsreagáló képessége, a határrendészet megerősítése, mindenekelőtt "mindentudó" és "mindentlátó" (éjjeli, rosszidős) eszközökkel és elektronikus informatikus azonosító rendszerekkel elsőrendű feladat.

A terrorizmus elleni küzdelmet szoros kapcsolatban kell hagyni a "drogellenes" küzdelemmel, az informatikus - elektonikus rendszerek védelmét meg kell erősíteni, feltörésük és a behatolás megakadályozására, megelőzésére a legújabb és legtitkosabb eszközöket és módszereket kell alkalmazni.
Az egyes biztonsági és védelmi rendszerek közötti kapcsolatok megerősítése, a szoros együttműködés fenntartása, a NATO egész rendszerének a terrorizmus elleni harctevékenységhez történő "igazítása", figyelembe véve a várható bővítést is, erőteljesen folytatódni, erősödni fog.


A terrorizmus és Magyarország

Egyet lehet érteni azzal - a kormány által hangoztatott - véleménnyel, hogy Magyarországot ilyen terrortámadás nem fenyegeti. Emellett azonban a terrorizmus közvetett hatásai, valamint a "kis, helyi" terroristák aktivizálódása reálisak lehetnek. Fontos ipari objektumainkra, energetikai rendszerünk fő elemeire, az infrastruktúra, közlekedés kulcsobjektumaira minden bizonnyal nagyobb figyelmet és védelmet kell fordítani (Lásd légvédelmi rakétaüteg telepítése Pakstól délre).

Védelmi rendszereink és önvédelmi eszközeink, mint pl. a biológiai, vegyi, katasztrófavédelmi és a "drogútvonal ellenőrzési" technikánk aligha maradhat a jelenlegi színvonalon és mennyiségben, különösen a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél. De valószínűleg szélesebb társadalmi körben sem.

Határozottan és a terrorizmus elleni harc figyelembevételével, céltudatosabban kell folytatni a honvédség és a határőrség átalakítását, fejlesztését. Az önkéntes, hivatásos haderőrendszerre történő áttérés a honvédségnél, a határőrséghez hasonlóan, már nem halogatható sokáig, az előkészületeket tudatosan és ütemesen kell végezni.

Magyar, de nemzetközi érdek is a katonai és a polgári titkosszolgálati szervek minőségi erősítése és technikai fejlesztése. A magyar honvédségnek már most is alkalmas erőkkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy részt tudjon vállalni a terrorizmus elleni küzdelemből, elsősorban oly módon, hogy alegységeink "kitöltik" az amerikai erők kivonásával keletkező "űrt" a délszláv béketámogatásban, békefenntartásban.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384