Az ősz politikai botrányainak anatómiája

A magyar politikában meghatározóak a botrány-jellegű politikai ügyek. Elemzésünkben a 2001. szeptember 3. és december 2. közötti időszakot vizsgáljuk.Ez az elemzés megjelent a Magyar Hírlap 2001. december 21-i számának 25. oldalán.


A magyar politikában meghatározóak a botrány-jellegű politikai ügyek. Elemzésünkben a 2001. szeptember 3. és december 2. közötti időszakot vizsgáljuk.


A botránypolitizálás általános vonásai

A politikai botrányok felvetésének, kezelésének és a közvéleményre gyakorolt hatásainak megértéséhez ki kell emelnünk néhány általános szempontot. Mindenekelőtt lényeges változás az előző kormányzati ciklushoz képest, hogy míg 1998 előtt egy-egy ügy több napig, néha hetekig a média napirendjén szerepelt, addig 1998 után a botrányok hamar kikerültek a vezető hírekből, hogy aztán egy újabb botrány kerüljön a helyükre. Ennek következtében a választópolgárok "ingerküszöbe" ma jóval magasabban van, mint az előző kormányzati ciklusban.

Másodsorban elmondhatjuk, hogy a politikai erők mindegyike törekszik arra, hogy politikai ellenfeleit korrupció-gyanús ügyekkel hozza összefüggésbe. A politikai szereplők úgy vélik: az átlagpolgár igen nehezen tud különbséget tenni a vádaskodások és a ténylegesen törvényellenes cselekedetek között. A korrupció-gyanús ügyek politikai felhasználhatósága nem az ügy megalapozottságától, még kevésbé annak jogi megítélésétől függ. Sokkal inkább befolyásolja azt az ügy hihetősége és kommunikálhatósága. Ha jól előkészített, könnyen, egyszerűen kommunikálható módon támadnak valakit, az Magyarországon politikailag akkor is hatásos, ha a vádakat a bíróság később megalapozatlannak találja.

Harmadrészt pedig a "megszemélyesített" botrányok sokkal hatékonyabban működnek, mint az általánosított vádak. Az átlagpolgár például a személyhez kötött "korrupciót" sokkal kedvezőtlenebbül ítéli meg, mint az "általában vett" korrupciót. Míg ugyanis a polgár nem tud mit kezdeni egy olyan állítással, hogy például az autópálya-építések kapcsán sok milliárd forint "Fidesz-közeli" vállalkozókhoz került, az, hogy egy konkrét személy 30 millió forinthoz jutott, megfogható és beazonosítható adat a választó számára.


A terrortámadás hatása a botrányokra

Az általunk vizsgált három hónapban a média napirendjére került politikai ügyek 34 százaléka volt botrány jellegű (a vizsgált időszakban 175 téma szerepelt a média vezető hírei között, amiből 60 bizonyult botrányjellegűnek). Még lehangolóbb, ha azt nézzük, hogy az egy napra jutó politikai botrányok aránya 1,07, vagyis minden napra jutott legalább egy botrány. Ezek túlnyomó része a Fidesz-MPP-hez vagy az MSZP-hez köthető.

Az általunk vizsgált időszakban a Fidesz-MPP (a kormány) vezette a "botrányos" ügyek listáját. Ez önmagában nem meglepő, hiszen a politikai botrányok általában az éppen hatalmon lévőkhöz kapcsolódnak. A kormánypártot negatívan érintő 21 botrányjellegű ügyből tizenegy a kormányzati munkához, nyolc valamilyen korrupciós ügyhöz, kettő pedig valamilyen köztörvényes ügyhöz kapcsolódott. Ezalatt az időszak alatt az MSZP 10 botrányt "generált", amelyekből öt korrupciós, három politikai és kettő parlamenti ügy volt.

Habár a Fidesz-MPP és az MSZP botrányai között szembetűnő a számbeli különbség, ezalatt az idő alatt mégis a Fidesz-MPP népszerűsége nőtt. Ebben - sok más tényező mellett - közrejátszott -, hogy az Egyesült Államok elleni terrortámadás kiszorította a médiából a belpolitikai csatározásokat. A Fidesz-MPP-hez köthető botrányos ügyek egy jelentős része (Schlecht-nyomozás megszüntetése, kazetta-ügy, Mikola kitüntetése, Szabadi-ügy, Rigler-ügy, stb.) azonban éppen a szeptember 11-ét követő három hétben került be a médiába, így azok sokkal kevésbé jutottak el az átlagemberhez, mint normális esetben. Ezeknek az ügyeknek egy része gyorsan feledésbe merült, vagy csak később, a terrortámadás miatti sokk elmúltával szerepelt a vezető hírek között.


A botrányok kezelése a Fidesz-MPP-ben

Egy politikai botrány hatása nagyban függ attól, hogy a negatívan érintett politikai erő miként reagál, hogyan kezeli az ügyet. Ebben szembetűnő a különbség a Fidesz-MPP és az MSZP között. A Fidesz-MPP a botrányok, kudarcok és kellemetlen ügyek kezelésére alapvetően négy stratégiát alkalmaz:

- kontrázás: amikor egy, a párt számára kellemetlen, botrány jellegű ügyről egy másik ügy felhozatalával (pl.: Simicska-ügy kontra megfigyelési ügy), vagy az adott ügy megfordításával (pl.: Orbán-bányák és Dunaferr kontra Dunaferr és az MSZP) reagál;

- elhárítás: amikor a kellemetlen ügyet azzal hárítja el, hogy az politikai ügy, politikai támadás; mást nem kommunikál (pl.: Orbán-bányákra adott miniszterelnöki válasz);

- átfordítás: amikor egy kudarcos ügyet sikerként kommunikál (pl.: Lex Répássy alkotmányellenessége kontra "csak a szöveggel van gond, a válaszadás elve alkotmányos");

- álomszövés: amikor egy sikertelenséget hosszabb távú, több parlamenti ciklusra tartó ígérettel kompenzál (pl.: ebben a kormányzati ciklusban nem épül új autópálya kontra különböző 10-15 éves fejlesztési programok meghirdetése)

A Fidesz-MPP kommunikációjának egyik legfőbb erőssége a fegyelmezettség. Az ügy kipattanásakor eldől, hogy melyik reagálási stratégiát alkalmazza a párt, majd ehhez következetesen ragaszkodik végig. Nincsenek elszólások, képviselői magánakciók, mindenki ugyanazt és ugyanúgy kommunikálja.


Egy példa: A Várhegyi-per

A vizsgált időszak kommunikációs szempontból legérdekesebb esete Várhegyi Attila pere, majd lemondása, illetve annak kommunikálása. A Fidesz-MPP képes volt arra, hogy egy eredendően negatív hírt semlegesítsen, és pozitív irányba fordítson. Várhegyi a bíróság döntését követően alig néhány órával bejelentette lemondását. Így az első hírekben már nem az ítélet, hanem a lemondás ténye dominált. A Fidesz-MPP "áttematizálta" az ügyet, hatástalanította az ellenzék egyik legveszélyesebb támadását, mely szerint a kormány egyik tagja törvényt sértett. A lemondással azonban Várhegyi eleget tett annak a - nyugati demokráciákban bevett - követelménynek, hogy akit bíróság elítél, annak nincs helye magas közjogi pozícióban. Vagyis az államtitkár és vele az egész kormány magatartása "normakövetővé" vált, a törvényszegés normaszegő ténye történelemmé vált.

Bármennyire meglepő, a Várhegyi-ügy sikeres kommunikációjában a szocialisták is segítették a Fideszt. Az MSZP november 9-i közleménye például "meglepőnek" nevezte az ítéletet, majd leszögezte: "Várhegyi magatartása megfelelt a jogállami normáknak". A hangsúly tehát az MSZP kommunikációjában is a jogállami normáknak való megfelelésre, és nem az ezt megelőző normaszegésre került. Ezzel a szocialisták elfogadták a Várhegyi-ügy kormánypárti tálalását, önálló értelmezéssel nem próbálkoztak.

A rövidtávú kommunikációs sikeren túl azonban a Fidesz három, hosszabb távú előnyt is elkönyvelhetett az ügy kapcsán. Egyrészt a későbbiekben hivatkozhat arra, hogy a kormányból távoznak azok, akiket a bíróság elítél.

Másrészről elutasítható az ellenzék rendszeres vádja, mely szerint a kormány befolyásolja a bíróságot. Ezt az érvelést cáfolta meg most a Várhegyi-perben született ítélet. Mostantól a kormány érvelhet az igazságszolgáltatás befolyásolására vonatkozó vádakkal szemben, precedensként lobogtatatva a Várhegyi-ítéletet.

Harmadrészt pedig a kormány a kialakult helyzetet felhasználhatja annak demonstrálására, hogy semmilyen körülmények között nem tolerálja a korrupciót. Sem politikai ellenfeleinél, sem saját "háza táján". Míg tehát a kormány a korrupciót politikai szempontoktól függetlenül üldözi, addig az ellenzék a korrupcióból politikai ügyet kreál.

Összefoglalva tehát a Várhegyi-ügyben a Fidesz-MPP egyértelmű kommunikációs sikert könyvelhetett el magának: minimalizálta a károkat, semlegesítette az ellenzéki kritikákat, és gyorsan levette a témát a napirendről.


Egy másik példa: Medgyessy lobby-ügye

Ellentétben a Fidesz-MPP-vel, az MSZP legfőbb gyengesége a botrányokat kezelő stratégia hiánya és a fegyelmezetlenség. A vizsgált időszakban kirobbant, a szocialistákat kellemetlenül érintő botrányok során kiderült, hogy az MSZP nincs felkészülve az ilyen helyzetekre. További hátrány a szocialisták számára, hogy a párt politikusai önállóbban, minden egyeztetés nélkül reagálnak, amelynek folyományaként sokszor előfordultak következetlenségek, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok. Az MSZP esetében állatorvosi lónak tekinthetjük Medgyessy Péter lobby-ügyének kommunikálását.

A lobby-ügy először november 15-én jelent meg a média napirendjén, miután a Magyar Nemzet és a tévéhiradók átvették a témát a Magyar Demokrata című hetilaptól. A vád két szempontból is rendkívül veszélyes volt Medgyessy Péter számára: egyrészt a magyar közvélemény a "lobbizással" szemben eleve gyanakvó, szinte a megvesztegetés szinonimájaként értelmezi. Másrészt konkrét személyről és konkrét összegről esett szó, ami könnyen megfoghatóvá tette a vádakat.

Medgyessy Péter első nyilatkozataiban elismerte a szerződés létét, de azt "gazdasági, és nem politikai tevékenységének" részeként kezelte, vagyis az elhallgatás taktikájával próbálkozott. Nem sokkal később az összeg indokoltságát kezdte hangoztatni. Mindeközben azonban az MSZP V. kerületi szervezete tagadta a lobbizás tényét. Ezt az ellentmondást csak fokozta, hogy, november 22-én napvilágra került a pécsi önkormányzattal kötött, nagy értékű "Medgyessy-szerződés". Itt ugyanaz ismétlődött meg: a pécsiek egy része cáfolt, míg Medgyessy elismerte a szerződés létét. Az ellentmondásokat csak növelte az "elfelejtett" kommunikációs melléklet ténye.

Az ellentmondó nyilatkozatokból fakadó kommunikációs zavart tetézte, hogy az MSZP egyszerre védekezett és ellentámadott. November 15-én Medgyessy helyettes kabinetfőnöke a Fidesz-közeli cégek vitatott ügyeit kezdte támadni, majd Jánosi György "koncepciós ügyről", "megfélemlítésről", a politika "balkanizálódásáról" beszélt.

A kezdeti ellentmondások, a nyilatkozatok összehangolatlansága, a védekezés és az értelmetlen ellenvádaskodás azt mutatják, hogy az MSZP nem dolgozott ki válaszstratégiát. A helyzet tarthatatlanná vált és ezt Medgyessy Péter is felismerte. Ezért stratégiát váltott és a Fidesz-MPP által meghonosított "áthárításos" taktikát választotta. Ennek lényege, hogy a vádat politikai jellegűnek tüntetik fel: "a vádak politikai indíttatásúak, ezért hamisak". A Fidesz-MPP ezt a taktikát számos alkalommal alkalmazta.

Medgyessy Péter november 23-án tartott sajtótájékoztatóján már egészen más hangnemben beszélt: "Elég volt! Ne tovább!...A miniszterelnök emberei hazug támadást indítottak ellenünk, mert zavarja őket, hogy van programunk, és zavarja őket, hogy elvesztik a hatalmukat." A stratégiaváltás két szempontból is eredményesnek bizonyult: egyrészt megnyugtatta az MSZP elbizonytalanodott szavazóit, másrészt az ügy magyarázata helyett az indítékokra terelte át a közfigyelmet. A továbbiakban nem a lobbizás vagy törvénytelenség tényéről, hanem a támadás mögötti politikai indítékokról, vagyis annak politikai jellegéről folyt a kommunikáció.

Habár megítélésünk szerint a stratégiaváltás kommunikációs szempontból sikeres volt az MSZP számára, annak előkészítetlensége megmutatkozik abban, hogy ugyanaznap (november 23-án) a párt számára fontos két másik ügyben is megszólaltak a szocialisták: a Szabadi-ügyben a miniszterelnök felelősségét vizsgáló parlamenti "részbizottság" lezárta vizsgálatait, illetve az Orbán-bányák és a Dunaferr kapcsolatát vizsgáló ellenzéki képviselők Dunaújvárosban vizsgálódtak. Természetesen a Medgyessy-sajtótájékoztató elnyomta a másik két ügyet: ezek azóta sem szerepeltek hangsúlyosan a médiában, gyakorlatilag megszűntek. Az MSZP tehát "megmentette" a lobby-ügyet, de két másik, kommunikációs szempontból jól kihasználható témát elveszített.

Az említett két példával a Várhegyi-per és a lobby-ügy kommunikálásának elemzésével azt kívántuk bemutatni, hogy a botrányok kezelésében a Fidesz-MPP sokkal rutinosabb, tudatosabb és fegyelmezettebb, mint az MSZP. Az MSZP kommunikációja demokratikusabb alapokon nyugszik, az MSZP politikusainak véleménye pedig önállóbb, mint a Fideszeseké. A Fidesz demokratikusan megválasztott vezetői azonban erősebb hatást tudnak gyakorolni pártjuk politikai cselekvésére, mint az MSZP-ések és a magyar politikában ez a "perdöntő".