Az OVB tagjainak konszenzus nélküli megválasztása a sajtóban

Annak ellenére, hogy a törvény szigorú egyeztetési kötelezettséget ír elő az Országos Választási Bizottság (OVB) állandó tagjainak megválasztást illetően, az Országgyűlés kormánypárti oldala konszenzus nélkül választotta meg az OVB - Pintér Sándor belügyminiszter által javasolt- öt állandó tagját.

Annak ellenére, hogy a törvény szigorú egyeztetési kötelezettséget ír elő az Országos Választási Bizottság (OVB) állandó tagjainak megválasztást illetően, az Országgyűlés kormánypárti oldala konszenzus nélkül választotta meg az OVB - Pintér Sándor belügyminiszter által javasolt- öt állandó tagját. A törvény szerint a belügyminiszternek egyeztetnie kell javaslatát az egy százalékon felüli pártokkal, hisz az OVB a törvény meghatározása szerint a választópolgárok független, kizárólag a törvénynek alárendelt szervei, amelyeknek elsődleges feladata a választási eredmény megállapítása, a választások tisztaságának, törvényességének biztosítása, a pártatlanság érvényesítése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. Pintér Sándor állítása szerint, minden párttal egyeztetett. Az MSZP és az SZDSZ hevesen tiltakozott amiatt, hogy az Országos Választási Bizottság megválasztott új tagjai szerintük egyértelműen a kormánypártokhoz kötődnek és a jelölésnél a belügyminiszter az ellenzéki pártok javaslatait egyáltalán nem vette figyelembe. Az OVB tagja lett Ficzere Lajos egyetemi tanár, Horváth Sándor, a Független Jogász Fórum elnöke, Maczonkai Mihály és Molnár Miklós egyetemi oktató, valamint Sándorfy György ügyvéd. A testület póttagjának választották Beregi Zoltán ügyvédet és Kovács László egyetemi oktatót. Többek között azért is nagyon fontos szerepe lehet az OVB tagjainak a 2002-es választáson, mert az új OVB fog dönteni a választás legkényesebb pontjáról is, az új MDF-Fidesz közös listák elfogadásáról vagy elutasításáról.

A Magyar Hírlap szerkesztőségi cikke szerint (Konszenzus nélkül, Magyar Hírlap, 2001. december 19.) "négy éve márciusban teljes konszenzussal választották az OVB állandó tagjait, most sietve tették ezt decemberben. Lett volna idő ezúttal is az egyeztetésre egészen februárig, Pintér Sándor állítja is, hogy minden párttal egyeztetett, Gál Zoltán MSZP-képviselő szerint azonban ez nem igaz. Tény, hogy a jelölésnél a miniszter az ellenzéki pártok javaslatait nem vette figyelembe. Ha tényleg egyeztetett velük, akkor ennek egészen különös (fideszes?) változatával állunk szemben. Nem kétséges: mindig minden kormányzó párt igyekszik kulturált formában valamiféle többséget összehozni magának a választási bizottságban, ebben az esetben azonban a kormánykoalíció fölrúgta a formákat. Szemrebbenés nélkül".

A Magyar Hírlap szerint a kormánypártok "lehet, hogy nem akartak 'kockáztatni'. Nyilvánvaló, a választások kimenetele rendkívüli fontosságú a mai koalíció számára, s ha a bizottság öt állandó tagja egyszínű, akkor a hat párt egy-egy delegáltjával is mindenképpen megvan a kormánypárti többség. Ráadásul a további hat tagot csak tavasszal lehet megválasztani, amikor már elkészültek a végleges pártlisták. Addigra sok lényeges kérdés eldől, s ezekben ez az öt személy fog dönteni. Például a Fidesz-MDF közös lista "értelmezéséről" vagy - ami a sajtó szempontjából igen fontos - arról, hogy a televíziók kampányidejében a Fidesz-MDF-jelöltek egy vagy két időt használhatnak-e".

A Magyar Hírlap szerint tény, hogy a OVB most megválasztott tagjai "előéletükből ítélve többségük jobboldali kötődésű. Ketten közülük Mádl Ferenc ombudsmanjelöltjei voltak, akik bármilyen kiváló emberek, egyszer már kiderült róluk, hogy személyük nem teremt konszenzust a parlamenti patkóban. Újabb jelölésük azt demonstrálja, hogy a belügyminiszter nem törekedett a konszenzusnak még a látszatára sem. Az OVB nem nagy hatalmú testület, az iránta megnyilvánuló bizalom mégis rendkívüli fontosságú, mert a demokrácia jövője szempontjából talán még a választásoknál is fontosabb a makulátlanságuk".

Pintér Sándor belügyminiszter (Kunstár Csaba, Bodnár Lajos, Dzindzisz Magdalena, Varga Gergely: Konszenzus helyett Pintér Sándor győzött, Magyar Hírlap, 2001. december 19.) a parlamenti vita előtt elmondta, hogy kikérte a parlamenti pártok, illetve az onnan kimaradt politikai erők véleményét, s azokat a személyeket javasolta az OVB tagjainak, akik a legtöbb szavazatot kapták.

Dávid Ibolya igazságügy-miniszter szerint (u.o.) "az OVB bármely lényeges döntése ellen a Legfelsőbb Bírósághoz és az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért, az ilyen méltatlan vitákkal viszont az Országgyűlés szaktekintélyeket tipor meg".

Ficzere Lajos, az új OVB frissen megválasztott elnöke szerint (u.o.) "a testületet munkájával bizonyítani fogja, hogy megfelel az elvárásoknak, a törvényesség és a pártatlanság követelményének. Ha nem ezt tenné, nem nevezhető választási bizottságnak".

Kolláth György alkotmányjogász szerint (u.o.) "az Orbán-kormánynak így - a csonka-kuratóriumok után - sikerül meghonosítani a csonka OVB fogalmát is. Ez a lépés várhatóan újabb fekete pontot hoz a jövő évi országértékelésben". Kolláth szerint "nem lenne meglepő, ha sokan felvetnék: jövőre jöjjenek a választások tisztaságát felügyelő külföldi megfigyelők Magyarországra".

Kóródi Mária (SZDSZ) szerint (u.o.)"az öt jelölt közül négy esetében egyértelműen kimutatható a jobboldali kötődés". Kóródi szerint "Maczonkai Mihály személye azért érdekes, mert úgy tűnik, a sikertelen ombudsmanjelölés után a kormánypártok mindenképpen valamilyen poszthoz akarják juttatni".

Salamon László (Fidesz) felháborodásának adott hangot (u.o.): "el vagyok képedve, hogy vannak, akik megkérdőjelezik a jelöltek szakmai lelkiismeretét. A politika mélyrepülése, hogy ilyen vádaskodások fogalmazódnak meg". Salamon szerint "a Fidesz-MDF közös lista körül egyértelmű a jogi helyzet: a törvény alapján a közös listának 10 százalékot kell kapnia a parlamentbe jutáshoz. A voksok két párt közötti megoszlásáról pedig a Fidesz és az MDF között kötött töredék szavazatokra vonatkozó megállapodás dönt. (...) Az OVB hatásköre egyébként független a közös listától, a választási szerv tulajdonképpen csak összeadási műveleteket végez az országos listáknál".

Wiener György (MSZP) szerint (u.o.) "olyan tagokat választott a parlament az Országos Választási Bizottságba, mely nem tudja garantálni, hogy alapvető funkciója teljesüljön és az egyensúly fennálljon. Wiener szerint "a testület kormánykötődése hamar jelentkezni fog, mert az OVB elé kerülnek a kampánycselekményekkel kapcsolatos különböző viták. Március közepéig csak ez az öt tag fog dönteni ezekben a kérdésekben, valamint ők döntenek majd az országos listák elfogadásáról is".

A Népszabadság cikke szerint (Indulatos záróra a parlamentben, Népszabadság, 2001. december 19.) "a szocialisták bírálták a belügyminisztert, mert szerintük a jelöltek közül négyen egyértelműen a jobboldalhoz kötődnek. Az MSZP a jelöltek névsora alapján azt hangoztatta, hogy ilyen feltételek mellett nem lehet garantálni a választások pártatlan lebonyolítását. Az egyik szocialista képviselő szerint a belügyminiszter 'hazudik' a jelöltekről szóló javaslat indoklásában, mert nem a pártok, hanem csak a Fidesz és az MDF véleményét vette figyelembe. (...) A szocialisták feltétezték, hogy a Fidesz a választási csalástól sem riad viszsza. Mint mondták, mindenképpen el kellene kerülni, hogy Fehér-Oroszországhoz és a Milosevics által vezetett Jugoszláviához hasonlóan a választásokon az ellenzéknek nemzetközi megfigyelők részvételéhez kelljen folyamodnia. (...) A Fidesz és az MDF részéről visszautasították az elhangzottakat, s felhívták a figyelmet arra, hogy később a pártok delegálhatnak majd jelölteket az OVB-be. A Fidesz egyik képviselője úgy fogalmazott, hogy 'a választási csalások kultúrája egyébként sem a jobboldalé, hanem a baloldalé'. (...) Dávid Ibolya igazságügy miniszter szomorúnak nevezte a vitát, s emlékeztetett arra, hogy azok, akik majd esetleg nem értenek egyet az OVB bizonyos döntéseivel, jogorvoslatért a Legfelsőbb Bírósághoz, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak. Pintér Sándor azt mondta, 'nem érti a kitöréseket', hiszen a jelölés joga a belügyminisztert illeti meg. Elmondása szerint kilenc párt véleményét hallgatta meg előzetesen, 28 személyre érkezett javaslat, ő pedig végül azokat jelölte az OVB tagjainak, akiket a legtöbben ajánlottak".

Kis Tibor szerint (Fault, Népszabadság, 2001. december 19.) "Orbán Viktor megint adott egy jó nagy taslit a magyar demokráciának, hogy kétség se férhessen hozzá, hol lakik az úristen. Másként aligha lehet minősíteni azt az eleddig elképzelhetetlennek hitt esetet, hogy a kormány hirtelen, mandátumuk lejárta előtt meneszti az Országos Választási Bizottság tagjait, és helyükre az országgyűlési többséggel a jobboldali koalíciónak kedves személyeket szavaztat meg. E puccsszerű lépéssel Orbán egyszerre több dolgot is tudomására kívánt hozni a társadalomnak.Mindenekelőtt persze azt, hogy miközben arról győzködi az ellenzéket, milyen méltatlan lenne a csúf választási kampány témájává tenni például az EU-csatlakozást, ő maga valójában egyetlen pillanatig sem gondol az egész pályás letámadás szüneteltetésére. Ellenkezőleg, az OVB lenyúlásával ez majd most kulminál. Ennél az erőfitogtatásnál is baljósabb azonban az orbáni üzenet másik fele. Vagyis a kormányfőnek az a látható igyekezete, hogy újjáválasztása érdekében semmit se bízzon a véletlenre. Mással aligha magyarázható az a laza nemtörődömség, amit a választások tisztaságán őrködő OVB zsebretétele kapcsán tanúsítanak a koalíciós pártok. Mintha bizony ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Pedig ugye kétség sem férhet hozzá, hogy a választási bizottság feltöltése kormány közeli emberekkel: antidemokratikus eljárás".

Kis szerint "normális időkben az OVB-re alig irányul közfigyelem, de úgy néz ki, hogy a mostani kampány során a nüanszok is számítani fognak. Márpedig a szavazás tisztaságának egyik alapfeltétele az OVB hitelességének általános elismerése. E testület állapítja meg ugyanis, hogy az adott pártok kampányakciói összhangban állnak-e az érvényes jogszabályokkal. Így azt is, hogy a Fidesz-MDF közös lista megfelel-e a választási törvénynek. De elhihető-e egy olyan bíróról a pártatlanság, amely mandátumát kizárólag az egyik féltől szerezte? Esetleg. Nem zárható ki teljesen. Egy konszenzusos testület persze más volna. Ott ezek a kétkedő kérdések fel sem vetődnének". Kis szerint Orbán Viktor "igazi profihoz illően azzal is ( tisztában van), hogy az ellenfél lefaultolásához a lehető legártatlanabb arcot kell vágni. A bírók éppen azért kellenének, hogy az ilyesmit idejében szankcionálni lehessen. Az egyik bírónak most verik ki a sípot a szájából".

Dési János szerint (Oda a látszat, Népszava, 2001. december 19.) "a parlamenti választásoknak nemcsak törvényesen, tisztán kell lefolyniuk, de úgy is, hogy ezt mindenki elhiggye. A vesztesekben nem szabad, hogy a legminimálisabb kétely feltámadjon azzal kapcsolatban, hogy valami nem úgy történt, ahogy kellett volna.(...) Mint megfigyelhettük az elmúlt években, a kormánypárti stratégia az, hogy minden tisztségre a Fideszhez lojális polgárokat kell tenni. Nem maradhatott ki ebből a sorból a választási bizottság sem".

Dési szerint "több hónapig úgy dolgozhat majd a választások tisztasága felett őrködő testület, hogy az ellenzéknek egyetlenegy képviselője sem vehet részt a munkájában. És épp ebben az 'átmeneti' időszakban kell dönteni egy alapvető jelentőségű kérdésről, arról, hogy állíthat-e - és pontosan miként - közös listát a Fidesz és az MDF. Miután ilyen jogi dilemmára eddig még nem volt példa, az OVB döntését nehéz megjósolni. Illetve sokak szerint most már nem is annyira. Hiszen csupa olyan tagja lesz a határozat meghozatalakor a bizottságnak, aki valamilyen módon a kormánypártok polgára. Természetesen nem állítjuk azt, hogy azok, akik ily módon most az OVB-be kerülnek, félredobva lelkiismeretüket, szolgaian majd úgy táncolnak, ahogy a Fidesz fütyül. Bízzunk benne, mi mást tehetnénk, hogy tisztességes döntéseket hoznak majd. A helyzet ugyanakkor felettébb kellemetlen számukra. Hiszen születhetnek szakmailag a legkitűnőbb, legbecsületesebb határozatok, ott szárad rajtuk a bélyeg: asszisztáltak ahhoz, hogy egy párt szolgálóleányává süllyesszék az OVB-t. (...) Különösen, ha mindez beleillik egy olyan sorba, amikor mind több olyan intézmény függetlensége kérdőjeleződik meg, amelyek függetlensége a demokrácia talpköve. Törvényt tételesen nem sértenek, csak épp cinikusan ránk nevetnek: itt mindent szabad - egyeseknek".