Demszky és a "Fehér Karácsony"
Demszky Gábor főpolgármester
bejelentette: betiltja a december 26-ára tervezett, "Fehér Karácsony" nevet viselő rendezvényt. A rendezvény - amellett, hogy azon különböző szkinhead zenekarok léptek volna fel - Demszky szerint alkalmat adott volna egy nemzetközi neonáci találkozóra. Demszky ezt az állítását rendőrségi és titkosszolgálati forrásokra alapozta. A főpolgármester döntésének következményeképp a "Fehér Karácsonyt" nem tartották meg. A döntés kapcsán a MIÉP a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz fordult.Demszky Gábor főpolgármester bejelentette: betiltja a december 26-ára tervezett, "Fehér Karácsony" nevet viselő rendezvényt. A rendezvény - amellett, hogy azon különböző szkinhead zenekarok léptek volna fel - Demszky szerint alkalmat adott volna egy nemzetközi neonáci találkozóra. Demszky ezt az állítását rendőrségi és titkosszolgálati forrásokra alapozta. A főpolgármester döntésének következményeképp a "Fehér Karácsonyt" nem tartották meg. A döntés kapcsán a MIÉP a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz fordult.
Demszky döntése a 2002-es főpolgármester-választást előkészítő kampány része. Ezért a döntésnek elsősorban azon aspektusai érdemelnek figyelmet, amelyekből Demszky kampány-stratégiájára lehet következtetni.
Demszky Gábor többször hangoztatta, hogy az SZDSZ elnöki posztjáról való lemondása óta minden erejét főpolgármesteri teendőire összpontosítja. Ez másképpen megfogalmazva annyit jelent, hogy Demszky ténykedése során elsősorban a 2002-es főpolgármester-választást tartja szem előtt. Demszky stratégiájának egyik eleme saját személyiségének (újra)definiálása. A személyiség szerepe az önkormányzati választásokon a parlamenti választásokhoz képest hagyományosan fontosabb, ráadásul - az SZDSZ alacsony támogatottsága miatt - Demszky eleve kénytelen úgy politizálni, hogy döntései elsősorban hozzá, ne pedig pártjához kötődjenek. A "Fehér Karácsony" betiltása is értelmezhető Demszky személyiség-konstrukciós erőfeszítéseinek szempontjából. A rendezvény betiltásában, illetve e döntés kommunikálásában két olyan elem is tetten érhető, amelyek Demszky konstruált - illetve konstruálandó - "személyiségét", politizálási stílusát jellemzik, és az elkövetkezendő egy évben jellemezni is fogják.
Szabadság helyett rend
Demszky liberális politikus, a szabadság pedig a liberális retorika egyik központi eleme. A főpolgármester korábbi megszólalásaiban, különösen március 15-i beszédeiben a szabadság gondolata általában nagy hangsúlyt kapott. A "szabadság" tágan vett koncepciója magában foglalja a gondolatszabadságot, a vélemény kinyilvánításának szabadságát éppen úgy, mint az egyesülési és gyülekezési szabadságot. A hagyományos liberális érvelés szerint a szélsőséges csoportok szabadságát is csupán különleges esetekben lehet korlátozni. Ilyen különleges eset lehet az alkotmányos rend megdöntésére irányuló törekvés, vagy az erőszakos cselekmény. Ezek gyanúja azonban általában nem szolgáltat elegendő indokot a liberálisok számára a szabadság korlátozására.
Márpedig Demszky egy gyanú alapján tiltotta be a rendezvényt. A betiltás kommunikációjában pedig a rend gondolata központi helyet kapott. A főpolgármester érvelése szerint a városban "rendnek" kell uralkodnia; mint a város felelős vezetője, nem engedheti meg, hogy a "nyugalmat" "rendbontó" események zavarják meg. Ez a retorika rendpárti retorika; nagyban emlékeztet azon állításra, hogy a "szabadság önmagában nem szül rendet". Márpedig ezt az állítást Orbán Viktor mondta a kormányprogram bemutatásokat, 1998-ban.
Demszky döntése tehát rendpárti, több szempontból antiliberális döntés. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez csupán az eszközt - a "technikát" - illetően van így; maga a cél - a jobboldali szélsőségesek elleni harc - tökéletes szinkronban van a liberális eszmékkel. Demszky tehát egy eredendően liberális célt a liberalizmussal nem konform eszközzel kívánt elérni.
Demszky "rendpárti" retorikájának célja magától értetődően szavazói bázisának tágítása. Magyarországon a magukat "liberálisnak" vallók a társadalom kisebbségét alkotják, konkrét liberális attitűdökkel pedig általában még kevesebben rokonszenveznek. Feltételezhető, hogy a szélsőjobboldali rendezvény betiltásával a lakosság döntő többsége egyetértett.
Jogszerű döntés helyett "helyes" döntés
Demszky Gábor maga is elismerte, hogy döntése "természetesen" jogszerűtlen volt. Ám, mint mondta, döntésével a budapesti polgárok javát szolgálta, ezért a jogszerűtlenség indokolható. A Demszky által itt alkalmazott logika a korlátozás nélküli többségi döntés abszolutizálását jelenti. Ezek alapján, ha a társadalom nagy része támogat valamilyen intézkedést, annak az intézkedésnek meg kell valósulnia - hiszen ezt kívánja a "nép". Ezek szerint, ha valamit a politikus a "nép" érdekében tesz, akkor nem korlátozhatják a jogszabályok, hiszen a jogszabályok a "nép" érdekeit kell hogy szolgálják. A konkrét esetben: ha a lakosság többsége helyesli a rendezvény betiltását, akkor az, hogy a betiltás jogszerűtlen, nem lehet a betiltás akadálya.
Ez a felfogás a kisebbség problémáját - nevezetesen azt, hogy a demokráciában a kisebbség is rendelkezik bizonyos, törvény védte jogokkal, amelyeket a többség köteles tiszteletben tartani - teljesen figyelmen kívül hagyja, és éppen úgy antiliberális, mint a rendezvény rendpárti retorika alapján történő támadása. Demszky e rendezvény kapcsán "kicsiben" ugyanazt teszi, amit a Fidesz politizálásában lassan négy éve kritizál: a választóktól kapott felhatalmazás alapján kikerüli, vagy megszegi a törvényeket. A Fidesz Demszky érveléséhez hasonlóan járt el, amikor a magyar vállalkozók támogatásának érdekében nem írt ki pályázatot az autópálya-építésre. Ezzel, mint mondja a Fidesz, a törvényt ugyan megszegték, ám ez a társadalom érdekében, annak felhatalmazásával történt. E felhatalmazás igazolására pedig a Fidesz rendszeresen közvélemény-kutatásokat rendel és tesz közzé arról, a polgárok mekkora része támogatja döntéseit. Ha a támogatás nagy, mondja a Fidesz, akkor a döntés legitim - függetlenül attól, hogy a jogszabályok erről mit mondanak.
A Fidesz a fenti példában egy általa legitimnek vélt célt jogszerűtlen eszközökkel ért el. Ugyanezt tette Demszky is a "Fehér Karácsony" betiltása kapcsán: az általa legitimnek tekintett célt - a szélsőjobboldali találkozót - jogszerűtlen eszközökkel érte el. Vagyis, mind a Fidesz, mind Demszky igennel válaszolta meg azt a kérdést, hogy lehet-e illegitim eszközöket használni legitim cél elérése érdekében. Ez a felfogás megítélésünk szerint egybecseng az állampolgárok döntő többségének véleményével, ugyanakkor idegen a liberalizmus gondolatkörétől.
A "legitim cél - illegitim eszközök" kérdésében tehát azonos a Fidesz és Demszky álláspontja. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a különbségeket sem. Az első különbség, hogy megítélésünk szerint Demszky esetén a cél "valódi" politikai cél, míg a Fidesz esetén nem, vagy nem minden esetben. "Valódi" politikai cél alatt azt értjük, hogy a cél nem önmagában a választók preferenciáinak való megfelelés, hanem valamilyen politikai koncepció megjelenítése. "Valódi" politikai cél esetén a céltételezés megelőzi annak vizsgálatát, hogy a cél mekkora társadalmi támogatottsággal bír. Vagyis: Demszky esetén a folyamat valahogy úgy néz ki, hogy először van a cél - a szélsőjobb elleni fellépés -, ezt követi a társadalmi támogatottság vizsgálata, és ennek megléte esetén használja a politikus az illegitim eszköz. A politikában azonban gyakran fordul elő, hogy a társadalmi támogatottság függvényében kerül kitűzésre a cél - Medgyessy kétkamarás parlamentről szóló ötlete éppen úgy példa lehet erre, mint a Fidesz számos intézkedése. Demszky viszont saját, meglévő céljaihoz keres támogatottságot, és ezáltal érzi legitimálva eszközeit. Ezt bizonyítja, hogy ha például nagyszabású kisebbségi rendezvény készült volna - amit a lakosság döntő többsége szintén ellenez -, azt Demszky feltehetően nem tiltotta volna be, éppen azért, mert ez utóbbi lépés inherens céljaival ellentétes lett volna.
A másik különbség maguknak a céloknak a milyenségében rejlik. A politikai elemzés - a politikatudományhoz hasonlóan - nem alkalmas arra, hogy célok között hierarchiát állítson fel. Az azonban leszögezhető, hogy a Demszky által kitűzött cél - a szélsőjobb elleni fellépés - más jellegű, mint a Fidesz által a különböző kérdések kapcsán megfogalmazott célok - pl. a családok támogatása, a polgárok támogatása, stb. Megítélésünk szerint a Demszky által tételezett célt a legtöbb ember a demokrácia szempontjából feltehetően lényegesebbnek tartja, mint a Fidesz által az egyes esetekben kitűzött célokat.
Demszkynek és a Fidesznek a "legitim cél - illegitim eszköz" kérdésfeltevésre adott válasza tehát megegyezik, ám eltérőek azok a célok, amelyek eléréséért az illegitim eszközök használatát megengedhetőnek vélik. Mindkét felfogás különbözik azonban attól a hagyományos liberális - ma az SZDSZ által megjelenített - felfogástól, hogy még legitim cél sem érthető el illegitim eszközökkel. Demszky SZDSZ-en belüli ellenzőinek - Pető, Bauer, Fodor - Demszkyvel szemben felhozott legnagyobb kifogásuk éppen az volt, hogy Demszky átveszi a Fidesz eszközeit, és ezzel maga is hasonlóvá válik a Fideszhez. Itt érdemes tisztázni azt, hogy az illegitim eszközök nem feltétlenül illegális eszközök. A párton belüli "diktatórikus" stílus, a PR-módszerek túlzott használata olyan eszközei voltak Demszkynek, amelyek nem ütköztek egyetlen jogszabályba sem, ám az SZDSZ-en belül - a párt hagyományai, demokrácia-felfogása, ideológiai alapjai, stb. okán - illegitimnek minősültek. Illegitim eszközök használata - vélték Demszky ellenzői - nem megengedhető. Ezzel szemben Demszky azt állította, hogy a legitim célok - amelyek megítélésében nem volt párton belüli különbség - eléréséért bevethetők illegitim eszközök is. Mint ismeretes, Demszky és az SZDSZ között tulajdonképpen szakításra került sor, nem kis részben éppen e probléma eltérő megítélésének - és az ebből adódó gyakorlati következmények - eredményeképpen.
