Az Orbán-Nastese paktum a sajtóban

Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök aláírta azt a kedvezménytörvényről szóló megállapodást, amely román és magyar nemzetiségű állampolgároknak azonos jogokat biztosít magyarországi munkavállalás vagy egészségügyi kezelés esetén. Korábban Románia azt nehezményezte a státustörvénnyel kapcsolatban, hogy a romániai magyarok a románoktól eltérő feltételekkel vállalhatnak a törvény szerint munkát Magyarországon. A két ország kormányfői által most elfogadott memorandumban az áll, hogy nem csak romániai magyarok, hanem minden román állampolgár szabadon vállalhat majd munkát Magyarországon 3 hónapra, amit 6 hónappal meg lehet hosszabbítani.

Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök aláírta azt a kedvezménytörvényről szóló megállapodást, amely román és magyar nemzetiségű állampolgároknak azonos jogokat biztosít magyarországi munkavállalás vagy egészségügyi kezelés esetén. Korábban Románia azt nehezményezte a státustörvénnyel kapcsolatban, hogy a romániai magyarok a románoktól eltérő feltételekkel vállalhatnak a törvény szerint munkát Magyarországon. A két ország kormányfői által most elfogadott memorandumban az áll, hogy nem csak romániai magyarok, hanem minden román állampolgár szabadon vállalhat majd munkát Magyarországon 3 hónapra, amit 6 hónappal meg lehet hosszabbítani. Ugyancsak nemzetiségtől függetlenül megillet minden román állampolgárt az a jog, hogy az e célra alapított közhasznú szervezethez forduljanak az önfinanszírozó egészségügyi ellátás költségeinek előzetes megtérítéséért. Az is belekerült a dokumentumba, hogy a magyarság-igazolványokat csak Magyarországon, illetve a magyar külképviseleten lehet kiállítani. Adrian Nastase leginkább azzal a változtatással elégedett, hogy az egyezség hatálya csak Magyarországra, illetve Romániában a külképviseletekre érvényes, következésképpen nem állhatnak fel Romániában azok az irodák, amelyek kiadják a jogosítványokat. Az aláírt egyetértési nyilatkozatot mindkét fél saját győzelmeként jelentette be.

Gál Mária szerint (Nagy hűhó semmiért?, Népszava, 2001. december 27.) "szimbolikus csatában szenvedett vereséget Magyarország. De a vereség mégis vereség, A státustörvényért folyó több hónapos diplomáciai hercehurca ugyanis egy tét nélküli, érzelmek és indulatok vezérelte csata volt, így a magyar-román egyetértési nyilatkozat sem jelent tragédiát. Ugyanolyan elméleti dokumentum, mint maga a státustörvény. (...) mit nyújt (ti. a státustörvény), amit eddig nem kaptak meg a határon túli magyarok? Semmit. Az egészségügyi támogatást biztosító Segítő Jobb Alapítvány az Antall-kormány óta működik, múzeumokban eddig sem kellett állampolgárságot igazoló iratot felmutatni, a közszállítási eszközökön sem kellett hat év alatti kisgyereknek jegyet vásárolni azért, mert nem magyar állampolgárságú. A Magyarországon tanuló diákok igazolványát magyar tanügyi intézet állította ki, így ugyanazokat a kedvezményeket biztosította, mint a magyar állampolgárságú diákoknak. A szomszédos országokban magyarul tanuló diákok pedig pályázati úton évek óta ösztöndíjért folyamodhattak. Maradt volna a három hónapos munkavállalási lehetőség, a magyarul tanuló gyerekek utáni beiskolázási járulékról pedig már hallani sem lehet. Az egyetértési nyilatkozatban rögzített munkavállalási lehetőségek ugyancsak elméletiek. A határon túliakat - magyarokat, románok, ukránokat - eddig is feketemunkásként szívta fel a magyar munkaerőpiac, ezután sem lesz másként. A munkavállalónak is kifizetődőbb, ha feketén ugyan, de kézbe kapja bérét, és nem kell adóznia. Különben is, miért járná végig a munkavállalási engedély megszerzésével járó hivatali kálváriát három hónapért? A státustörvény szimbolikus értéke azonban sértetlen maradt. Az Orbán-kabinet egy, a nemzeti együvé tartozást szimbolizáló törvényt akart hozni, s ez sikerült is neki. De ennek a törvénynek gyakorlati, a határon túliakat szülőföldjükön megtartó értéket tulajdonítani túlzás vagy sima demagógia".

Gál szerint "egyértelmű, hogy Budapest erdélyiekkel próbálja pótolni a magyarországi munkaerőhiányt. Az események később azt bizonyították, hogy a bukaresti diplomáciai is pontosan értette, hogy az erdélyi magyarok számára a törvény szimbolikus értéke sokkal fontosabb, mint bármely más, mindennapi életüket érintő jogszabály. Alkalmazása pedig presztízskérdés. Az elmúlt hónapok során tanúsított kompromisszumképtelenség eredménye az lett, hogy a Fidesz által oly gyakran eredménytelenséggel vádolt RMDSZ-nek kellett közbenjárnia ahhoz, hogy megcsonkítva ugyan, de a romániai magyarokra is kiterjeszthető legyen a törvény. Az eredmény tipikusan RMDSZ-es lett. Csorbát szenvedett a magyar büszkeség, de életbe léphet a törvény. Románia olyan engedményeket kapott, amelyek csak elméletileg alkalmazhatók, cserébe viszont neki is valamit adnia kell. Úgy tűnik, ez a védővámok eltörlése lesz. A nemzeti önérzeten kívül nem sérültek érdekek, legalábbis magyar-román vonatkozásban. Európai viszonylatban annál inkább".

Kis Tibor szerint (Képtelen ár, Népszabadság, 2001. december 27.) a most aláírt megállapodás "nem a státustörvényről szól elsősorban. Hanem arról, hogy a magyar kormány egyoldalúan megnyitja a hazai munkaerő-piacot - ma a román, holnap pedig - hacsak nem akarja a diszkrimináció ódiumát magára venni - a szlovák, az ukrán, a szerb vendégmunkások előtt is. Az említett államok össznépessége nyolcvanmillió körül lehet. Ennyi ember persze nem akar majd nálunk munkát keresni. De aki akar majd közülük, az is túl sok lesz a magyar munkaerőpiacnak. Különösen az érintett határ menti régióknak: Hajdúnak, Szabolcsnak, Békésnek, ahol amúgy is súlyos a munkanélküliség. Ezt figyelembe véve első ránézésre egyszerűen érthetetlen, miért vállalt ekkora politikai rizikót Orbán Viktor, hogy elfogadta végül azt az árat, amit Adrian Nastase szabott, cserébe a státustörvény romániai alkalmazásáért. Hiszen Orbánnak pontosan tudnia kellett, hogy Horn Gyula az ennél kisebb horderejű alaptörvény aláírásáért is megkapta (nota bene: a Fidesztől szintén) a hazaáruló jelzőt". Kis véleménye szerint "a magyar munkavállalók (...) viszont a legkevésbé sem szolgáltak rá arra a rémálomra, amelyben pillanatokon belül esetleg részük lehet. A magyar miniszterelnök a felelősség terhét nem rakhatja a munkaadó vállára, azzal a cinikusan összekacsintó megjegyzéssel, hogy ő majd képes lesz dönteni afelől, hogy kit alkalmazzon".

Kis szerint "a szomszéd kormányokkal vívott csata a választások vészes közeledtével végképp vállalhatatlanná vált Orbán számára. Olyan megoldásra volt tehát szüksége, amely egyszerre csendesíti le Romániát, Szlovákiát és altatja el Európa gyanakvását. Miközben persze lehetővé válik a magyarigazolvány felmutatása a romániai és szlovákiai magyaroknak, nem utolsósorban pedig a hazai választópolgárnak. Orbán legfőképpen azt akarta elkerülni, hogy a kedvezménytörvényt, mint megoldatlan problémát az orra alá lehessen dörgölni a választási kampány során. Ezek alapján a memorandum aláírása valójában a szőnyeg alá söprés mozdulata akart lenni Budapest részéről. Még inkább azzal, hogy Orbán elismerte Nastasénak: a jogszabály módosításra szorul, mégpedig fél éven belül. Vagyis: a választások után. (...) E kétségkívül kapkodva született paktum önmagában bizonyítja, hogy a magyar diplomácia állításával ellentétben tényleg nem voltak érdemi konzultációk a környező államokkal a törvény születése előtt és még utána is hosszú hónapokig. Mutatja továbbá, hogy a törvényt megszavazó pártok legnagyobb dicsőségére a jogszabály néhány lényegi ponton valóban nem eurokonform. Végül, de nem utolsó sorban: Orbánék a nagy nehezen beinduló konzultációkon sem a kisebbségek érdekeit tartották főleg szem előtt. Hanem valami egészen mást, ennél sokkal praktikusabb dolgot, nevezetesen: saját választási szempontjaikat".

Kis véleménye szerint "ez a memorandum (...) merő blöff és visszavonulás. A kisebbségekkel szemben is persze, mert hiszen a státustörvény egyre inkább csonkul, és ma már nyilvánvaló, hogy a jelenlegi magyar kormány csupán kisebb hányadát váltja be a szomszédos államokban élő magyarságnak tett kezdeti ígéreteiből. Az igazi vesztes azonban mégiscsak a magyar adófizető, a magyar munkavállaló lesz. Mert a munkaerőpiac mostani megnyitása elviselhetetlen ár egy olyan jogszabályért, amelynek alapelve éppen az volt annak idején, hogy az anyaország erejéhez mérten kívánja segíteni a határon túli magyarságot. A román, netán az ukrán, a szlovák és más nemzetiségű munkavállalók tömeges megjelenése nálunk, a hazai munkaerő-piaci konkurencia hirtelen meglódulása, valamint a szezonális bérek várható csökkenése viszont egészen más kategória - nyugodtan minősíthető erőn felüli vállalkozásnak pillanatnyilag az anyaország részéről. Orbán említett döntésével tehát nem úgy viselkedett, mint ahogy ez a tízmillió anyaország felelős kormányfőjétől elvárható, mert a munkaerőpiaci zsilipek hirtelen felnyitásával kiszámíthatatlan veszélyeknek teszi ki a magyar gazdaságot, az adófizető polgárt. A státustörvénnyel az Országgyűlés nem ehhez adott neki felhatalmazást". Kis szerint "az okmány aláírásával Orbán valószínűleg mégsem húzta ki a jogszabály méregfogát, és vélhetően az olyannyira vágyott státusnyugalom sem köszönt be számára. Azzal tudniillik, hogy Orbán belement e képtelen alkuba, nyilvánvalóvá tette Pozsony, Kijev és Belgrád számára is, hogy Budapest zsarolható, merthogy a magyar kormányfő momentán mindent a saját újraválasztásának rendel alá. Ezért egyáltalán nem lenne meglepő, ha áprilisig Dzurindának, Kucsmának vagy Kostunicának is támadnának még kósza ötletei a státustörvénnyel kapcsolatban. Erre Szlovákia esetében akár mérget is lehet venni. Persze, a fentiekre azt lehet válaszolni: viszont januártól mégiscsak életbe lép a törvény, ahogy ezt Orbán Viktor megígérte. Igaz, a kormányfő a kedvezménytörvény kapcsán sok egyebet is ígért, ami viszont nem lesz".

Ugró Miklós szerint (Munka-erőfitogtatás, Magyar Nemzet, 2001. december 28.) "a dokumentum aláírása előtt Orbán Viktor miniszterelnök egyeztetett a parlamenti pártok képviselőivel, akkor a szocialisták egy kukkot sem szóltak. Viszont még meg sem száradt a tinta a papiroson, a Köztársaság téri társulatból elemi erővel bugyogott fel a szakemberkedhetnék. Szerintük hazánkat megrohamozza majd a román és a szerb, szlovák, ukrán munkaerő, elhappolják a munkát a szegény magyarok elől, letörik a béreket, s mint Tabajdi Csaba oly éleselméjű toleranciával rámutatott, jönnek még cigányok is, amely tény megrengetheti a magyar munkaerőpiacot. Ezeknek a riogatásoknak semmi alapjuk nincsen, de alkalmasak arra, hogy a hátrányos helyzetű, szegény, munka nélküli emberek körében pánikot keltsenek. De még a munkával rendelkező állampolgárok is megrémülhetnek, mi lesz velük, ha jön az olcsó román munkaerő, és kitúrja őket a helyükről. Megnyugtatnék mindenkit, hogy nem lesz semmi. A szocialisták által felrajzolt rémkép nem egyéb, mint alattomosan kiagyalt, sunyi hazugság. Annak ellenére, sőt még nyilvánvalóbban az, hogy már nemcsak az MSZP, hanem néhány szakszervezet is szajkózza. Román vendégmunkások eddig is jöhettek Magyarországra, érdekes módon alig jöttek, a keretlétszámnak csak a felét töltötték ki. Nehezen elképzelhető, hogy a státustörvény megszületése fölött érzett örömükben most tízezrek kapnak kedvet a magyarországi munkához".

Ugró szerint az a veszély, hogy, hogy feketemunkások özönlik el az országot nem igaz, mert "a feketemunka eddig is tiltott volt hazánkban, s ezután is az lesz. Nyilvánvaló, hogy a státustörvény nem az illegális munkáról és munkavállalókról szól, nem is az a feladata. A munkavállalásról szóló fejezete sem azt mondja, hogy ezentúl minden román állampolgár korlátozás nélkül feketemunkát végezhet hazánkban. Ha ilyesmire csak halvány utalás is lenne a törvényben, akkor az MSZP, az SZDSZ és a szakszervezetek hisztériázását józan bölcsességnek értékelnénk és örömmel üdvözölnénk. Így csak arra szorítkozhatunk, hogy megállapítjuk, fent nevezett társulatok a hazai feketemunkások érdekvédelmi szervezeteiként lépnek fel, ami esetükben nem szokatlan és meglepő".

Markó Béla, az RMDSZ elnöke (in: Zord Gábor: Az RMDSZ elégedett, Magyar Nemzet, 2001. december 28.) "megelégedéssel nyugtázza, hogy Budapesten létrejött a magyar és a román kormányfő között a státustörvény alkalmazását lehetővé tevő megállapodás, s örül, hogy annak kimunkálásához cselekvően hozzájárulhatott. A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mindig azon a véleményen volt, hogy el lehet oszlatni a véleménykülönbséget, s ezért igyekezett minél szorosabb kapcsolatot fenntartani mindkét kormánnyal a tárgyalások során". Az RMDSZ elnöke nyilatkozata szerint, értetlen a munkavállalás kérdése körül Magyarországon kialakult vitát, hiszen a megállapodás tartalma nem fogja lényegesen befolyásolni a magyarországi munkaerőpiacot, mivel csak idénymunkáról van szó. Markó szerint "tagadhatatlan, hogy kompromisszum született az ügyben, ám a státustörvény lényege nem csorbult - korábban kétséges volt, hogy alkalmazhatják-e egyáltalán, most ez már bizonyossá vált". Markó úgy véli, hogy "Romániában általános megkönnyebbüléssel fogadták az egyetértési nyilatkozat aláírásának hírét, hiszen már izgatottan várják a törvény életbelépésének január 1-jei dátumát, s immár lehetővé vált annak alkalmazása is".

Kun J. Viktória szerint (Kétségbe vonják a bérharcok jövőjét az érdekvédők, Népszava, 2001. december 28.) "egyelőre sem a szociális tárca, sem munkaügyi kutatók, de még a kérdést kutató szociológusok sem vállalkoztak arra, hogy válaszoljanak a szakszervezetek, illetve az ellenzék által felvetett komoly aggodalmakra a kedvezménytörvénnyel kapcsolatosan. Mint ismert, a szocialisták január közepére a foglalkoztatási bizottságnál Harrach Péter szociális és Matolcsy György gazdasági miniszter meghallgatását kérték, hogy adjanak választ arra, milyen garanciákat, védelmet kaphatnak majd a munkavállalók a külföldi, lényegesen olcsóbb munkaerővel szemben. Úgy tűnik, egyelőre senki nem kíván nyilatkozni olyan hatásokról, amelyek csak vélhetően jelentkezhetnek. Mint ahogy azt sem tudják, hogy a hozzánk érkező munkavállalók biztosítását hogyan lehet majd kiszámítani".

Sándor László, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) elnöke szerint (u.o.) "a teljes munkaerőpiac fölborulhat a most elfogadott törvénnyel, éppen azok a szakképzetlen munkanélküliek, illetve a kint élő magyarok kapnak konkurenciát, akiknek eddig is komoly gondot okozott az elhelyezkedés. A megállapodással a szakmunka színvonala is komoly veszélybe kerülhet". Sándor László szerint "ha csak abból indulunk ki, hogy Romániában mintegy 15-18 millió az aktív korú, munkaképesek száma, könnyen kiszámítható, komoly munkaerő-áramlást indíthat el a megállapodás. Az előzetes számítások szerint ugyanis a lakosságnak általában 4-5 százaléka teljesen mobil, azaz nyitott arra, hogy akár jelentős távolságot is megtegyen a munkavállalás érdekében. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a romániai bérek nagyságrendekkel maradnak el az itteniektől. A szakszervezeti vezető szerint ugyanakkor a legális foglalkoztatás mellett éppen a feketemunkának ad még tágabb teret a mostani változás".

Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Borsik János szerint (u.o.) "a hatalom a szabad munkavállalást sajátosan értelmezi, hiszen nyugatra zár, s keletre nyit. Az uniós tárgyalások során Magyarország számára a munkalehetőségek továbbra is szigorú keretek között maradtak. (...) Az integrációs tárgyalások során ugyanis a külügyminiszter - elismerten - politikai kényszerből mondott igent az egyik tagállam hét évre szóló korlátozási diktátumára, most pedig a román miniszterelnök is elérte, amit akart: egyetlen tollvonással engedtünk szabad utat a román munkavállalóknak". Borsik szerint az 'Egyetértési Megállapodás' (...)jelentősen rontja az uniós felzárkóztatás esélyét, s mind lejjebb nyomja a magyarországi béreket".

Őry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint (u.o.) a most elfogadott keretegyezmény kapcsán kialakult botrány nem más, csupán az ellenzék kísérlete a politikai haszonszerzésre. Sajnálatos, hogy a szocialisták, a szakszervezeteket maguk mellé állítva, kizárólag azért, hogy szavazatokat nyerjenek, ismét viharokat kavarnak, s - akárcsak a minimálbér vagy a Munka törvénykönyve vitája során - riogatják a munkavállalókat olyan ügyben, amelyről egyelőre semmilyen konkrét döntés sem született". Őry Csaba szerint "ugyanis mindez csak elvi megállapodás, a részletek kidolgozása január közepére várható, s akkor lehet majd szakmai egyeztetésekről, illetve várható hatásokról beszélni. Mindaddig csak pánikkeltésre jók a különböző feltételezések".

Törzsök Erika szociológus szerint (u.o.) "Bukarestnek kedvező egyezmény született Orbán Viktor és Adrian Nastase megállapodásával". A Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori elnöke szerint "csapdahelyzet alakult ki, amelyből Orbán Viktor csak olyan megállapodással tudott kijönni, amelyre a törvény tulajdonképpen nem is ad módot. Hiszen a magyarországi szabad munkavállalási kedvezmény lehetőségét most lényegében Románia egész 23 milliós lakosságára kiterjesztették. A kormány (...) EU-csatlakozásunk előtt néhány évvel megnyitotta a magyar munkaerőpiacot egy jóval nagyobb ország munkaerőpiaca előtt. Ez egyfelől igencsak megnehezíti csatlakozási tárgyalásainkat, másfelől pedig nyilvánvalóan precedenst teremt a többi szomszédos ország számára". Törzsök szerint "szomszédaink megakadályozhatják, hogy területükön a törvényt alkalmazzák, például, hogy a magyar igazolványokat ott kiosszák. Azzal zsarolhatják Budapestet, hogy nem lesz képes beváltani a határon túliaknak tett ígéretei töredékét sem. Ha a magyar kormány azt akarja, hogy az első magyar igazolványt hamarosan Szlovákiában is átadhassák, akkor Pozsonnyal is meg kell kötni azt a megállapodást, amit Bukaresttel. Ami a hatalmas, ámde végtelenül szegény lakosságú Ukrajnát illeti, nem kizárt, hogy előbb-utóbb Kucsma elnök is tárgyalásokat akar folytatni ugyanerről. A kormánynak majd meg kell kötnie ezeket a különegyezményeket, ami hihetetlenül kellemetlen következményekkel jár, és ami ellentétes mind a magyarországi lakosság, mind pedig a szomszédos országok magyar kisebbségeinek érdekeivel".

Horn Gyula volt szocialista miniszterelnök szerint (Tovább tart a státusvita, Népszabadság, 2001. december 28.) "ilyen alkut csak egy legyőzött kormány köt". Horn a diplomácia csődjének nevezve a kedvezménytörvény kapcsán kötött magyar-román megállapodást és sürgette a kormányt, hogy függessze fel a jogszabály végrehajtását. Horn szerint "a munkavállalás lehetőségének korlátozás nélküli biztosítása a román állampolgárok számára Magyarországon súlyos társadalmi és szociális feszültségeket kelthet, továbbá felerősítheti a románellenességet és a nacionalizmust". Horn szerint "az egyezmény alapján a magyarság gyakorlatilag semmit sem kap a románoknak szabaddá vált magyarországi munkavállalás fejében, és ezzel a kormány kiiktatta a romániai magyarság kedvezményezésének lényegét. Most viszont más környező országok kormányai is hasonló igényeket támaszthatnak".

Virág Ágotának, a Munkabiztonsági és Munkaügyi Felügyelőség Békés megyei vezetője szerint (In: Egyetértési memorandum egyet nem értéssel, Népszabadság, 2001. december 28.) a határ túloldaláról érkezők olyan munkát is elvállalnak, amelyeket a magyarok már nem. Reális veszélynek nevezte ugyanakkor, hogy a románok leverik a munkabéreket".

Őry Csaba, a MeH államtitkára szerint (u.o.) az egyetértési nyilatkozat ugyanis pusztán elvi jelleggel rögzíti a román munkavállalási lehetőséget - a szabályok, feltételek még kidolgozásra várnak.

Keller László, az MSZP frakcióvezető-helyettes szerint (In: Kéri J. Tibor, Kun J. Erzsébet: Munkahelyek ezrei veszélyben?, Népszabadság, 2001. december 28.) "Orbán Viktor megfeledkezett arról, hogy Magyarország köztársaság és nem királyság. A miniszterelnöknek ugyanis nem volt felhatalmazása arra, hogy ilyen megállapodást kössön a román féllel". Keller szerint "beláthatatlan következményei lehetnek, ha a 23 milliós romániai aktív munkavállalók egy része bekerül a magyar munkaerőpiacra". Az MSZP azt javasolta, hogy az Országgyűlés haladéktalanul foglalkozzon ezzel az üggyel, s függesszék fel a törvény végrehajtását".

Magyar Bálint (SZDSZ) úgy véli (u.o.), "hogy Orbán nemzeti érdekekre hivatkozva nemzetellenes megállapodást kötött, amely növelheti az idegenellenességet Magyarországon, és csökkentheti a szolidaritást a határon túli magyarok iránt".

Sándor László, az MSZOSZ elnöke szerint (u.o.) "Orbán Viktor és kormánya ezzel a lépéssel elárulta a magyar munkavállalókat. Elfogadhatatlan, hogy az Orbán-kormány egy ilyen nagy horderejű, a hazai munkaerő-piacot veszélyeztető ügyben, ismételten megkerülte az érdekegyeztetést. (...) a kormány az egyezséggel 'kinyitotta a kapukat keleti irányba', ami azzal a veszéllyel jár, hogy az egész hazai munkaerőpiacon, kiváltképpen a munkanélküliséggel sújtott Kelet-Magyarországon kezelhetetlen nagyságrendű problémákat okoz az újabb sokk".

Borsik János, az Autonómok elnöke szerint (u.o.) "törvényszerűen növekszik majd a feketemunka aránya és a feketeingázás az ország keleti határán".

Őry Csaba a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint (u.o.) sajnálatos, "hogy az MSZP és a hozzá közel álló szervezetek politikai haszonszerzés céljából a riogatás és a fenyegetés eszközével élnek. Emlékeztetett, hasonlóan jártak el a minimálbér emelése és a munka törvénykönyve módosítása idején is, mára azonban bebizonyosodott, hogy alaptalanul". Őry szerint "az egyetértési nyilatkozat elvi jelleggel rögzíti a román állampolgárok magyarországi munkavállalására vonatkozó egyenlő elbánást. január közepéig kell kétoldalú megállapodásban rögzíteni ennek konkrét tartalmát. Nincs miről egyeztetni tehát addig, amíg nem fogalmazódnak meg a konkrét, részletes szabályok, eljárások tervezetei Őry szerint "elsődleges szempont a hazai munkaerőpiac védelme. A magyar kormány olyan megállapodást köt majd román partnerével, amely a magyar munkaerőpiac számára előnyös".

Markó Béla, az RMDSZ elnöke (Az RMDSZ egyetért a budapesti kompromisszumokkal, Népszabadság, 2001. december 28.) egyetért a megkötött kompromisszumokkal, szerinte "tagadhatatlanul ilyen kompromisszum az idényjellegű munkavállalási lehetőség kiterjesztése minden román állampolgárra. Ebben nem látok veszélyt, hiszen a lehetőség a magyarországi kínálattól függ majd. Ezért nem értek egyet azokkal, akik aggodalmat fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban. Ez a kompromisszum tette lehetővé, hogy a törvény alkalmazható legyen, s azt gondolom, ez mindannyiunk számára fontos. Mi egyértelműen pozitívnak értékeljük az egyezséget, hozzá is járultunk, egyet is értünk a tartalmával. Véleményem szerint ez a megegyezés az elkövetkező időszakban pozitívan befolyásolhatja a légkört".

Újvári Miklós szerint (Az ész féltekéje, Magyar Hírlap, 2001. december 28.) egyfajta kettősség jellemzi a kormány egész külpolitikáját. "Értelem és érzelem ellentétéről, Nyugat és Kelet közötti választásokról, állam és nemzet közötti feszültségekről, amelyeket nem sikerült sem kibékíteni, sem összehangolni. Az Európai Unióhoz való csatlakozás maga a puszta racionalitás. Kvóták, pénzalapok, normák és szabványok keretébe szorított észérvek, amelyeket követve ésszerű, sikeres állammá válhatunk. A magyarság összetartozásának gondolata, ennek erősítése maga az érzelem. Nem véletlenül mondta Martonyi János külügyminiszter a minap, hogy aki folyamatosan azt keresi, mi a jó nekünk idehaza a státustörvényben, annak a magyarság összetartozása valószínűleg ezoterikus, megközelíthetetlen fogalom. Ehhez - az ő értelmezéséhez igazodva - lelkileg beavatottnak kell lenni, rendelkezni mindazon érzelmekkel, amelyekre ráhangolódva bizony tényleg fáj Trianon, vagy az a tény, hogy Marosvásárhelyen már nincs magyar választói többség és így tovább. A státustörvény csak ebben az érzelmi tolulásban születhetett meg. Következésképpen semmi köze az Európai Unió szikár és észelvű gondolatvilágához".

Újvári szerint "amit a státustörvény megpróbált, és amibe bele is bukott, az az etnikai nemzetfogalom beépítése lett volna a nemzetközi és a magyar jogba, kimondva például a bevezetőben az egységes magyar nemzet összetartozásának igényét. Ebben most az erdélyi magyarok benne vannak, de a magyarországi németek nincsenek? - hogy csak egy kérdést tegyek fel az irracionalitás érzékeltetésére. Jogilag leírni, hogy ki a magyar, szinte lehetetlen. Az érzelmi politika, a nemzeti bódulat, amelynek szükségszerű velejárója a nacionalizmus, nem EU-konform, ezért nem lehet jövője Magyarországon sem. Vagy-vagy. Mondom, elhiszem, hogy a mostani kormány képes ésszerűen mindezen elgondolkodni, és a ráció mellett dönteni. De mindezt eddig nem tette meg".

Újvári szerint "van még egy érdekes európai vonzata a magyar külpolitikai évet lezáró nagy blamának, az Orbán-Nastase-megegyezésnek. A román állampolgárságú szezonmunkások teljes létszámának elvi beengedése a magyar munkaerőpiacra ugyanis akár modern, európai gondolatnak is felfogható (némi cinizmussal persze). Éljenek az átjárható határok, éljen a szabad munkaerő-áramlás! Aki pedig itthon anyázni kezd e paktum miatt, vigyázzon, mert azonnal Jörg Haider mellett találja magát. Ő mondta ugyanis, hogy Ausztria addig nem engedheti be a keleti munkaerőt, amíg a bérszínvonal Kelet és Nyugat között ki nem egyenlítődik. Ebben rejlik a magyar engedmény igazi csapdája. Olyan érzékeny területen teremt új helyzetet, ahol a bírálat csak árt, holott mindenki tudja, hogy az engedmény vállalhatatlan, és a magyar EU-csatlakozás napján Magyarország éppen az unióra hivatkozva fogja felmondani. (Igaz, a státustörvényt is kénytelen lesz.)".

Orbán Viktor szerint (In: Blázsovics Lívia, Pásztor Zoltán: Nem lesz vendégmunkáshullám, Magyar Nemzet, 2001. december 29.) "nincs lehetőség a tömeges munkaerő-bevándorlásra, a magyar munkavállalókat ilyen veszély nem fenyegeti". (...) az egyetértési nyilatkozat aláírása után is több jogszabály védi a magyar munkavállalókat, így nem kell tartani a Romániából érkező munkaerő-bevándorlástól. (...) ahhoz, hogy bármely román állampolgár Magyarországon munkát vállaljon, többek között munkavállalási vízummal, munkavállalási engedéllyel, a munkáltató által kiállított befogadói nyilatkozattal kell rendelkeznie, emellett pedig az APEH-hez és a társadalombiztosításhoz is be kell jelentkeznie. (...) a státustörvény pusztán annyi kedvezményt ad a magyar igazolvánnyal rendelkezőknek, hogy a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül juthatnak munkavállalói engedélyhez". Orbán Viktor nyilatkozata szerint az egyetértési nyilatkozat aláírása előtt minden parlamenti párt elnökével egyeztetett, s azok megfelelőnek találták a dokumentumot.

Horn Gyula szerint (u.o.) "a korlátozás nélküli munkavállalás lehetőségének megadása a román állampolgárok számára Európában példa nélkül álló, Magyarországon súlyos társadalmi és szociális feszültségeket kelthet, továbbá felerősítheti a románellenességet és a nacionalizmust. (...) a 'bezúduló' román munkavállalók komoly terhet rónak az egészségügyre, és bizonytalan az is: milyen hatással lesz mindez a közbiztonságra. (...) a magyarság semmit sem kap a románoknak szabaddá vált magyarországi munkavállalás fejében".

Pető Iván, az SZDSZ ügyvivője úgy véli (u.o.) "az Orbán-Nastase-megállapodás román kedvezménytörvényt eredményezett. Felmérésünk szerint 1,2 millió olyan munkahelyet veszélyeztet a munkavállalási lehetőség, ahol nincs szükség különösebb szak- és nyelvtudásra".

Az Autonóm Szakszervezeti Szövetség, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Liga Szakszervezetek, az MSZOSZ és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma az Országos Munkaügyi Tanács rendkívüli ülésének összehívását kezdeményezte (u.o.), "mert elfogadhatatlannak tartják a hazai munkaerőpiacnak a romániai munkaerő előtti korlátozás nélküli, egyoldalú megnyitását". A Társadalmi Érdekegyeztető Tanács állásfoglalásában megállapítja "ismételten úgy született az egész nemzetet érintő, nagy horderejű kormányzati döntés, hogy azt nem előzte meg semmiféle társadalmi párbeszéd, vita, egyeztetés".

A Fidesz országgyűlési frakciója (u.o.) sajnálatosnak tartja, "hogy az MSZP ismételten elutasította az EU működésének egyik alapelvét, az emberek és eszmék szabad áramlását". A Fidesz országgyűlési frakciója szerint a szocialisták a hatpárti egyeztetésen még támogatták a kormányfőt az egyetértési nyilatkozat aláírásában.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint (Újvári Miklós: Markó: a megegyezés elemi érdekünk volt, Magyar Hírlap, 2002. január 2.) a magyar-román munkavállalási megállapodás nem boríthatja a magyar munkaerőpiacot és az Orbán Viktor és Adrian Nastase miniszterelnökök megállapodása az erdélyi magyarság elemi érdeke volt, ezért továbbra is támogatja azt. Markó szerint a most életbe lépett státustörvényről még egyeztetni kell Budapesttel, például hogy kell-e magyarul tudni a magyarigazolványokhoz, mert az RMDSZ vizsgáztatást nem vállal.

Markó szerint "tartalmi változás is van ebben a törvényben, hiszen vannak benne olyan kedvezmények, amelyek eddig nem léteztek, például az utazási kedvezmények vagy a családi pótlék szándéka, amely remélhetőleg minél hamarabb meg fog valósulni. Ezek a kedvezmények eddig nem léteztek semmilyen formában, de tagadhatatlan, jelképi ereje is van, és nagyon sokan talán elsőként ezt a szimbolikus üzenetet emelik ki, ami egyébként nem baj". Markó véleménye szerint az erdélyi magyarságnak "egyértelműen az volt az érdeke, hogy a megegyezés létrejöjjön. És a státustörvény körüli nézetkülönbségek nemcsak a státustörvény kérdésében eredményeztek patthelyzetet, hanem gyakorlatilag megrontották Románia és Magyarország viszonyát. Ez sem az erdélyi magyaroknak, sem a két országnak nem érdeke. Ezzel a megállapodással viszont megteremtődött a lehetőség arra, hogy nemcsak a státustörvényt lehessen alkalmazni, hanem politikai és gazdasági szempontból a kapcsolatok ismét az elmúlt hónapoktól eltérően jó ütemben fejlődhessenek.". Markó szerint nem a munkavállalási kedvezmény a törvény központi problémája, és az sem igaz, hogy egy idényjellegű, három hónapos kedvezmény minden romániai állampolgár számára, önmagában fel tudná borítani a magyarországi munkaerőpiacot. Markó szerint "számtalan szűrőről van még szó, beleértve azt is, hogy a kínálattól is függ majd a munkát vállalók száma, márpedig három hónapos idénymunka az azért nem (...) diplomás munka. Szerintem ezt a kérdést alaposan eltúlozták".

Bauer Tamás szerint (Az Orbán-Nastase-paktum, Népszabadság, 2002. január 2.) "a Fidesz annak idején Horn-Iliescu-paktumként bélyegezte meg a magyar-román alapszerződést. Az a szerződés a romániai magyaroknak az európai normák szerinti kisebbségi jogokat - nyelvhasználatot, államilag finanszírozott kisebbségi oktatást minden szinten, a kisebbségi szerveződés szabadságát - ígért, tehát többletlehetőségeket adott, ugyanakkor nem vett el tőlük semmit, hiszen az egyedüli ellentétel a határok véglegességének újbóli elismerése volt. Amit az alapszerződés adott, illetve ígért, az persze kevesebb volt annál, amit a romániai magyarok szerettek volna - hiszen ők kollektív jogokat, autonómiát kívántak -, de a korábbi állapothoz képest a kisebbségi jogok rögzítése egy Magyarországgal kötött szerződésben bizonyosan előrelépést jelent". Bauer szerint "a Fidesz-kormány a státustörvényt a magyar állam és a kisebbségi magyarok egyfajta belügyének tekintette, ezért előkészítését a Magyar Állandó Értekezlet keretében folytatta le, elzárkózva a szomszéd országok kormányaival való bárminemű előzetes egyeztetéstől". Bauer szerint "elvi jelentősége az egyetértési nyilatkozatban foglalt két másik engedménynek van. Az egyik a foglalkoztatási és a hozzá kapcsolódó társadalombiztosítási kedvezmény kiterjesztése minden román állampolgárra. A Fidesz ezt a kedvezményt tekintette a státustörvény legfontosabb hozadékának: ezzel emeli ki a magyar állam a határon túl rekedt magyarokat a szegényebb környezetből, teremti meg külön számukra a felemelkedés lehetőségét. Orbán, Martonyi, Németh nyilvánvalóan tudta, hogy ez a dolog az Európai Unió számára elfogadhatatlan, ezért is hagyták ki a törvényből az utolsó pillanatban az ausztriai magyarokat (akiknek számára a kedvezmények érdektelenek). Abban bíztak azonban, hogy az unió tudomásul veszi ezt a magyar csínyt azzal, hogy a csatlakozáskor - mint arra a törvény céloz - amúgy is hatályát veszti. Brüsszel talán hajlandó is lett volna erre, ha Románia nem tiltakozik - Románia azonban tiltakozott". Bauer vélménye szerint "Orbán, aki elemében van, amikor hatalmi pozícióban ráerőszakolhatja a maga akaratát másokra, bajba kerül, ha egyenrangú partnerrel kell egyezkednie. Az az álláspont - külföldi nem juthat magyar földtulajdonhoz -, amely alkalmas volt a korábbi kormány elleni demagóg fellépésre, csapdának bizonyult a brüsszeli tárgyalásokon, és olyan megállapodásba vitte bele a Fidesz-kormányt, amellyel látványosan feladta saját korábbi álláspontját, és ugyanakkor súlyos engedményt tett a munkaerőpiac ügyében is (...) Most valami hasonló történt: Orbán ragaszkodott 'a nemzet határmódosítás nélküli újraegyesítésének' dogmájához, s hogy elkezdhesse osztogatni a magyarigazolványokat, megalázó ellentételezést kellett nyújtania. Akarnokként beválik - külpolitikusként csődöt mondott".

Csurka István szerint (In: Pál Gábor: A felelősségből is részt vállalna a MIÉP, Magyar Nemzet, 2002. január 2.) senkinek nem okoz kárt a magyar-román kormányfői megállapodás. Csurka szerint "azután a közömbösség után, amelyet az EU tanúsított a magyar státustörvény iránt, valamint azután a makacsnak látszó ellenállás után, amelyet a román kormánykörök mutattak be ellene, Orbán Viktor rá volt kényszerülve erre a megállapodásra. Végül is ez egy reálpolitikai belátáson alapuló kényszerűség volt, amely kárt senkinek nem okoz, és legalább lehetővé teszi a kedvezménytörvény kedvezményeinek igénybevételét a magyarok számára. Amit pedig az SZDSZ-MSZP-tandem bemutat ezzel kapcsolatban, az semmi más, mint egy rút, ordenáré, magyarellenes választási magánszám, amely minden valóságalapot nélkülöz. Ki merem jelenteni: ezután sem jön hazánkba több román munkavállaló, és ha jön, majd keres magának munkát. Ha talál, miért ne dolgozzon? Egyszerűen üres fecsegés a magyar munkavállalók kiszorításáról beszélni, amikor sok gazda nem kap napszámost semmi pénzért sem, és a nehéz fizikai munkára nem kapni embert".

Mészáros Tamás szerint (Változó státus, 168 Óra, 2002. január 3.)"a román kormányfo tehát mindjárt két olyan feltételt is szabott, amelynek elfogadtatására normális menetű, modorú és elokészítettségű tárgyalási folyamatban nem lehetett volna reménye. A romániai munkavállalók rászabadítása a magyar piacra ugyanis katasztrofálisan lenyomja az idénymunka amúgy is alacsony béreit, ugyanakkor kiszorítja a hazai munkaero-kínálatot. Ez a mintegy félmillió ember persze eddig is a borén érezte, mennyire nem tartozik a 'polgári' rezsim támogatottjai közé, de azért azt nem várta, hogy a kormány tovább nehezíti a megélhetését". Molnár véleménye szerint "a másik orbáni engedmény pedig nem is annyira gyakorlatilag, sokkal inkább erkölcsi alapon kifogásolható. Miként lehetett azt elfogadni, hogy a romániai magyarok román nemzetiségu hozzátartozói nem jogosultak a kedvezményekre? A törvény eredetileg még azt tartalmazta: a román nemzetiségu házastárs és a közös háztartásban nevelt kiskorú gyermek természetesen megkaphatja az úgynevezett magyarigazolványt; hiszen milyen kedvezményjuttattás az, amely különbséget tesz egyazon család tagjai közt? Valószínutlen, hogy a román politika bármiféle praktikus szempontok miatt ragaszkodott a vegyes házasságok diszkriminációjához. Ennek a feltételnek a másik fél részérol minden bizonnyal elvi jelentosége volt: hangsúlyozni kívánta, hogy márpedig Romániában családon belül is számon tartatik a származásbeli különbözoség".

Bakk Miklós szerint (33 millió magyar kormánya , HVG, 2002. január 3.) "az ukrajnai, szlovákiai, jugoszláviai, szlovéniai és horvátországi magyarok mellé a 22 milliós Románia munkavállalóit is 'ráeresztette' a magyar munkaerőpiacra az Orbán-kormány abbéli igyekezetében, hogy a státustörvény, ha törik, ha szakad, hatályba léphessen".

Bencsik András szerint (Magyarok, románok, Demokrata, 2002. január 3) "Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerült az, amit a trianoni országvesztés óta egyetlen politikus sem tudott békés eszközökkel elérni, hogy az elszakított részek magyarsága törvényes úton induljon el a nemzeti egyesülés felé". Bencsik szerint nem idéz elő katasztrófát, ha román vendégmunkások is dolgozhatnak Magyarországon, mert egyrészt "már évek óta itt dolgoznak feketén építkezéseken, s a vörös szakszervezeteknek mindeddig a legkisebb gondot sem okozták, hogy ezzel magyar munkavállalók elöl veszik el a megélhetést. Másrészt azért mert a munkavállalók számát limitálták". Bencsik szerint ha a szakszervezetek összefognának a hatóságokkal és "mindent megtennének azért, hogy a magyarországi építkezéseken gátlástalanul gyakorolt adócsalás intézménye jelentősen csökkenjen, még az is előfordulhatna, hogy hatalmas munkaerőhiány lépne fel nálunk". Bencsik szerint a státustörvény "utat nyit (...) a tisztességes, a magukat vállalni akaró emberek előtt. Akiknek egy része azért vállalja ma a feketemunka kizsákmányolását, mert még mindig több pénzt keres, mint otthon, s mert az otthoniaknak valamiből élniük kell".