Az állam beszáll a futballüzletbe

Borókai Gábor kormányszóvivő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány felhatalmazta a száz százalékos állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bankot, hogy maximum húsz százaléknyi üzletrészt vásárolhasson olyan sportklubokban, amelyeknek gazdálkodása átlátható és üzleti szempontból reményt keltő. A kormányszóvivő kijelentette, hogy a száz százalékban állami tulajdonú bank nem támogatja ezzel a magyar klubokat, hanem ahol üzletet lát, ott üzletrészt vásárolhat. A kormányszóvivő szerint a sportnak látszó tranzakció mögött "kőkemény üzletről van szó".

Borókai Gábor kormányszóvivő sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány felhatalmazta a száz százalékos állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bankot, hogy maximum húsz százaléknyi üzletrészt vásárolhasson olyan sportklubokban, amelyeknek gazdálkodása átlátható és üzleti szempontból reményt keltő. A kormányszóvivő kijelentette, hogy a száz százalékban állami tulajdonú bank nem támogatja ezzel a magyar klubokat, hanem ahol üzletet lát, ott üzletrészt vásárolhat. A kormányszóvivő szerint a sportnak látszó tranzakció mögött "kőkemény üzletről van szó".

Muszbek Mihály, a hivatásos liga igazgatója szerint (In: Szombathy Pá, Kósa Tamás, Burkovits Ferenc, Emőd Pál, Rajczy Gábor : Álomfutball helyett futballállam?, Magyar Hírlap, 2002. január 8.) "a liga reorganizációs kötvényeinek kibocsátása is azt célozta meg, hogy tőkéhez jussanak a csapatok. Az MFB megjelenése egy újabb állomás ebben a folyamatban. A bankok csatlakozása általában bizalmi tőke is, pláne ha állami bankról van szó. (...) az MFB után várható lesz a kereskedelmi bankok érdeklődése, ők pedig a magánbefektetőket - hazaiakat, külföldieket egyaránt - vonzzák majd. Egyszóval üdvözlendő lépés ez, mindenképpen jót tesz a futballnak". Muszbek véleménye szerint az MFB megjelenése nem jelenti a profi labdarúgás államosítását, "hiszen a bank kizárólag kisebbségi részt vásárolhat, és ez az üzlet senki számára sem kötelező. Mindegyik klub maga dönti el, megegyezik-e az MFB-vel".

Iványi Károly, a Vasas klubigazgatója szerint (u.o.) "egyelőre nem tudjuk, milyen kötelezettséget jelentene, ha igent mondanánk. Részleteiben szeretnénk megismerni, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, ha rábólintunk az ajánlatra".

Szigli István, a Videoton klubigazgatója véleménye szerint (u.o.)"ha pénz van, az már csak másodlagos, hogy mit jelent a húsz százalék. Úgy gondolom, az ilyen tőkésítéssel járó dolgokat a tulajdonosok alaposan átrágják, s utána meghozzák döntésüket".

Szabó József, a Dunaferr elnöke szerint (u.o.) a kormány "soha nem látott mértékben támogatja a sportot, ezen belül a labdarúgást. Elég csak megemlíteni a stadionrekonstrukciós programot (...) idehaza minden futballklub forrásigényes, tehát kell az állami segítség. A Dunaferr mindenben partner".

Lukács Ferenc, az Újpest tulajdonosa (u.o.): "óriási dolognak tartom a kezdeményezést. Újpesten nyitottak vagyunk mindenre, és nagyon várjuk, mi valósul meg a miniszterelnök által ígértekből".

Peczár László, az ETO klubigazgatója szerint (u.o.) "a kormány hozzáállása biztatást ad a befektetni kívánóknak, s minden újabb lehetséges eszköz csak segítheti a magyar labdarúgást. A húsz százalék azt jelenti, hogy eggyel több lehetőség közül választhatnak a klubok".

Szeiler József, az FTC klubigazgatója(u.o.): "természetesen örülök minden ilyen elképzelésnek. Mi mégis elsősorban arra koncentrálunk, hogy mikor történik valami a régóta ígért stadionfelújítással kapcsolatban".

Koncz László, a Kispest egyik tulajdonosa (u.o.): "korrekt ajánlat, az alapötlet kiváló. Gondolom, minden csapat él a lehetőséggel, s ha jól sáfárkodunk a pénzzel, megerősödhet a magyar futball".

Huszty András, az MFB korábbi vezérigazgatója (u.o.): "ez hihetetlen, s nincs jobb kifejezés, minthogy megáll a józan ész". Huszty úgy véli, "egy banknak - legyen az akár száz százalékig állami - az a dolga, hogy az általa begyűjtött pénzt a megtérülés és a haszon reményében kihelyezi, majd a nyereséget elosztja a tulajdonosok között. Természetesen minden egyes hitel- vagy tőkekihelyezés előtt meg kell vizsgálni, hogy a kuncsaft biztonsággal képes-e visszafizetni a pénzt. Márpedig valamennyi NB I-es klubot üzemeltető társaságról ez aligha állítható. (...)elképzelhető, hogy a 12 csapat közül 1-2 klub megfelelne a vizsgálatnak, de kizárt, hogy mindegyik hitelképes legyen a normális banki feltételek alapján. Ha viszont nemzeti ajándékként adják oda a pénzt, akkor ne egy volt bankár véleményét kérdezzék".

Keller László (MSZP) (u.o.) a következő kérdéseket intézte a miniszterelnöknek a professzionális labdarúgás állami támogatásával kapcsolatban:
1. Milyen nemzetközi tapasztalatok indokolják, hogy a professzionális labdarúgást az államnak ugyanúgy kell kezelni, mint az útépítést, infrastruktúraépítést?
2. Miből gondolja, hogy az üzletrészvásárlás a klubok tőkeerejét növeli és nem az addigi tulajdonost gazdagítja?
3. Miért gondolja azt, miniszterelnök úr, hogy egy 20 százalékos MFB Rt.-tulajdon miatt az adott társaság nagyobb piaci értékkel bír, mint más kisebbségi tulajdonos esetében?
4. Milyen törvényi felhatalmazás alapján juttat közvetett állami támogatást a professzionális labdarúgás irányába a kormány?
5. Mivel indokolja, hogy az eddigi 8 milliárd forintos kezességvállaláson túlmenően további állami támogatással kell segíteni az ön által professzionálisnak minősített labdarúgást?
6. Miből gondolja azt, hogy az üzletrészvásárlás ellenértéke nem az eladó tulajdonost illeti, hanem a futballtársaságot?
7. Milyen információi vannak a profi csapatok gazdálkodásáról, milyen információkra alapozza, hogy vannak - vagy lehetnek - csapatok, amelyeknek a gazdálkodása nem rendezett és nem átlátható?
8. Mikor tervezi meglátogatni miniszterelnökként valamelyik egészségügyi intézményt, és ők milyen miniszterelnöki ígéretre számíthatnak a látogatáshoz kapcsolódva?
9. Hogyan ítéli meg, miniszterelnök úr, az egészségügyi intézmények konszolidálása (amelyre a mai napig egyetlenegy fillér közvetett, illetve közvetlen állami támogatást sem biztosított a kormány) vagy a professzionális labdarúgás újabb "konszolidálása" fontosabb a magyar társadalom számára?
10. Milyen tényleges érdeket szolgál az ön hét végi bejelentése?


Krajczár Gyula: (A soros jövő, Népszabadság, 2002. január 9. ) "ugyanúgy kezeljük és támogatjuk a professzionális labdarúgást, mint az útépítést, a könnyűipart vagy a gazdaság bármely más fontos területét - mondta az edzőknek a miniszterelnök. Én a helyükben ettől megijedtem volna. A gazdaságban általában nincs olyan erő, amely a vállalati maszkot öltő államot normálisan versenyző vállalkozói magatartásra kényszerítené. (...) A futball pedig az a terület Magyarországon, ahol ez a habitus még a privát vállalkozóknál sem alakult ki. Nem vitatható persze, hogy a tervezet valós problémára, az állandóan emlegetett tőkeszegénységre igyekszik választ adni. Nem költőpénzt ad, nem 'dologi költségre' juttat, hogy ezt a finom magyar kifejezést használjam, hanem tőkét. Beszáll, s majd amikor jól megy a dolog, kiszáll, ha jól értem a koncepciót. Ha többséggel szállna be, a folyamatot konszolidációnak hívnánk. Drága lenne, sokan gazdagodnának meg rajta, s évtizedekig vitatnák az értelmét, mint a bankkonszolidációnál. (S persze felvetődne, hogy ilyen fontos állami cél-e a labdarúgás.) Mivel azonban kisebbséggel akar beszállni, s nem is mindenhova, az amúgy is konfúzus eszköz mellett minimális garancia sincs a sikerre. A gazdasági, nem pedig a futballsikerre". Krajczár szerint "nem történik más, mint Torgyán József egy klubra kiterjedő ámokfutását - nyilván moderáltabban és vasaltabban - kiterjesztik a profi labdarúgásra. De azért rendes a kormánytól. Már nemcsak ott segít, ahol tud, hanem ott is, ahol nem".

A Magyar Hírlap szerkesztősége szerint (Állami pénz, magyar fociba, Magyar Hírlap, 2002. január 9.) "az állam és kormánya nem kockáztathatja az adófizetők pénzét kétes befektetésekkel. Ez olyan axióma, amely nem szorulhat magyarázatra a világnak azon a részén, ahol demokrácia és piacgazdaság van. Az államnak, és az ország ügyeit igazgató kormánynak nincs ugyanis erre felhatalmazása. Az üzleti befektetés kockázattal jár, s ezt a kockázatot nem szabad átvállalnia a kormánynak. Néhány speciális esettől eltekintve hasonló visszafogottsággal kell viselkednie egy állami banknak". A száz százalékig állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank azonban most mintha más normákat követne: 'önként és dalolva', húszszázalékos tulajdonrészt vásárol a profi fociklubokban. Igaz, nem mindegyikben, csak azokban, amelyeknek gazdálkodása 'rendezett és átlátható', ami becslések szerint a 12 fős profiliga kétharmadát érintheti".

A Magyar Hírlap szerkesztősége szerint "az sem világos, hogyan kell érteni Orbán Viktornak a hétvégén Pécsett elhangzott mondatait. 'Ez egy olyan közvetett állami támogatás, amely a magyar labdarúgás fejlődése esetén jó befektetésnek bizonyul majd... Ugyanúgy kezeljük és támogatjuk a professzionális labdarúgást, mint az útépítést, a könnyűipart vagy a gazdaság bármely más fontos területét.' Most akkor befektet a kormány (illetve bankja) a fociba, vagy támogatja azt? Vagy egyszerre teszi mindkettőt? Ami a támogatást illeti, az már jócskán megindult. Számoljuk ki együtt, hogy mennyi pénzt adtak vagy ígértek oda. A stadionfejlesztés 20-21 milliárdos állami program. A fociutánpótlásra 5 milliárdos ígéretet kapott az MLSZ, az edzőbázis fejlesztésére további 1,5 milliárdot. Ezenkívül az állam garanciát vállalt a profiliga által kibocsátott 8 milliárd forintos kötvénycsomagra, amelynek eddig közel a felét jegyezte le az MFB. Ha a felsorolt tételeket összeadjuk, 31-35 milliárd forint jön ki. Állami támogatásként. Eddig. (...)lehet, hogy a kormányfő jobb spekuláns, mint a profi spekulánsok, akik eddig messze elkerülték a focit. Vagy másról van szó? Esetleg rendeletileg előírják majd, hogy az állami televízió köteles közvetíteni a profiliga összes meccsét, méghozzá jelentős összegeket átutalva jogdíjként? S akkor 'bebizonyosodik', hogy a magyar foci igenis jó üzlet. Ami pedig a kormányszóvivő eszmefuttatását illeti, miszerint a Rotschildok is akkor vettek részvényt, amikor 'az utcán vér folyt', azaz a padlón voltak a részvényárfolyamok, csak annyit: egy Rotschild a saját pénzét kockáztatta, s nem az adófizetőkét. Micsoda különbség".

Blahó Miklós szerint (Foci, hajtűkanyar és Kánaán, Népszabadság, 2002. január 12.) "a politikának persze örök kérdése, hogy megnyerhetőek-e társadalmi rétegek a közkiadások átcsoportosításával, időleges növelésével. A magyar politikának pedig különösen feszítő kérdése, hogy vajon a foci révén, amely régen elveszítette mozgósító és vonzerejét, elérhető-e bármi is. S még talányosabb, hogy a kormányfői hobbi ilyen jellegű pénzügyi kisugárzása szerencsés politikai fejlemény-e, befolyásolja-e az elmúlt négy esztendő külső és belső megítélését. (...) Egyértelműen nem szerencsés viszont a ' mindent az MFB kezébe' szemlélet, amely sokszor nem más, mint közpénzek, közcélú kiadások elfedése, a pénzügyek átláthatóságának korlátozása. Ez a gyakorlat már kiváltotta a Nemzetközi Valutaalap bírálatát is, de nem felel meg az Európai Unióban alkalmazott módszertannak sem. (...) hatékonyan működik-e a friss magyar demokrácia a miniszterelnöki hobbik féken tartásakor, s helyükre kerülnek-e - a társadalmilag szükséges sorrendben - az adóforintokból összegyűjtött közpénzek. Ha igen, akkor a pécsi ötlet hamvába hullhat. Ha nem, akkor széles érdeklődési körű politikusokat érdemes megválasztani. Minél nagyobb a kormányfői kedvtelések száma, annál gyorsabban jön el a Kánaán. Vagy annál hamarabb omlik össze a büdzsé. Eddig csak az utóbbira volt példa".