Az Orbán-Nastese paktum a sajtóban. (3. rész)

Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök aláírta azt a kedvezménytörvényről szóló megállapodást, amely román és magyar nemzetiségű állampolgároknak azonos jogokat biztosít magyarországi munkavállalás vagy egészségügyi kezelés esetén. Korábban Románia azt nehezményezte a státustörvénnyel kapcsolatban, hogy a romániai magyarok a románoktól eltérő feltételekkel vállalhatnak a törvény szerint munkát Magyarországon. A két ország kormányfői által most elfogadott memorandumban az áll, hogy nem csak romániai magyarok, hanem minden román állampolgár szabadon vállalhat majd munkát Magyarországon 3 hónapra, amit 6 hónappal meg lehet hosszabbítani.
Adrian Nastase román és Orbán Viktor magyar miniszterelnök aláírta azt a kedvezménytörvényről szóló megállapodást, amely román és magyar nemzetiségű állampolgároknak azonos jogokat biztosít magyarországi munkavállalás vagy egészségügyi kezelés esetén. Korábban Románia azt nehezményezte a státustörvénnyel kapcsolatban, hogy a romániai magyarok a románoktól eltérő feltételekkel vállalhatnak a törvény szerint munkát Magyarországon. A két ország kormányfői által most elfogadott memorandumban az áll, hogy nem csak romániai magyarok, hanem minden román állampolgár szabadon vállalhat majd munkát Magyarországon 3 hónapra, amit 6 hónappal meg lehet hosszabbítani. Ugyancsak nemzetiségtől függetlenül megillet minden román állampolgárt az a jog, hogy az e célra alapított közhasznú szervezethez forduljanak az önfinanszírozó egészségügyi ellátás költségeinek előzetes megtérítéséért.

Tabajdi Csaba, a parlament külügyi bizottságának szocialista párti képviseloje szerint (Sándor Zsuzsanna: Tabajdi Csaba: A gognek nagy ára van, 168 Óra, 2002. január 10.) az egyetértési megállapodás az MSZP támogató szavazatunk nélkül is megszületett volna. Tabajdi szerint "a határon túli magyar szervezetek többsége pedig határozottan azt kérte: az MSZP szavazza meg a törvényt. Most van politikai és erkölcsi alapunk számon kérni az Orbán-kormányon: miért csonkította meg az erdélyi magyarságnak nyújtott kedvezményeket. (?) A paktum megkötése elott nem volt olyan érdemi pártközi egyeztetés, amely megfelelo lett volna ilyen horderejű ügyhöz. (?) A státustörvényt az Országgyűlés 93 százalékos többséggel fogadta el. Nem lehet egyszerűen felrúgni. De sajnos ez is belefér az Orbán-kormány jogértelmezésébe".Az MSZP határozottan kéri függesszék fel az egyetértési nyilatkozat végrehajtását, mert Tabajdi szerint "ez elonytelen az erdélyi magyarság és a magyar munkavállalók számára egyaránt. Hátrányosan érinti a kevésbé szakképzett, alkalmi munkásokat, különösen a Romániával határos térségekben. Másfél éve a szocialisták azt javasolták: a megyei munkaeroközpontok mérjék föl a hazai munkaeropiac szükségleteit, s a kormány ennek alapján kössön megállapodást a határon túli magyar szervezetekkel az ottani munkaero-közvetítés céljából. A Fidesz látványpolitizálása azonban fontosabbnak bizonyult". Tabajdi szerint nincs garancia, amely megvédheti az itthoni munkaeropiacot a tömeges, olcsó román munkaerotol.
Tabajdi szerint "Szlovákiával még nem fejezodtek be a tárgyalások. Ha a többi szomszédunk is eloáll efféle kéréssel, akkor már nincs jó megoldás. Épp ezért nem lett volna szabad aláírni a román-magyar paktumot. De hiúsági kérdés lett belole. S a gognek most nagy ára van".

Bauer Tamás (SZDSZ) úgy véli (u.o.) "Orbán Viktor a státustörvényhez való ragaszkodással meg akarta mutatni erejét. Ám a kormány önmagát és a határon túli magyarságot is nehéz helyzetbe hozta". Bauer szerint értheto, hogy az RMDSZ és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja elégedett: "Nyilvánvalóan az volt az érdekük, hogy bármilyen módon is, de oldódjék a törvény keltette feszültség a magyar kisebbségek és a többségi államok között. Ugyanakkor az Orbán-Nastase egyetértési megállapodás jogsérto helyzetet teremt". Bauer szerint furcsa helyzetet teremt például, hogy "a hatályos státustörvény (?) azt írja elo: magyar nemzetiségű román állampolgár nem magyar hozzátartozója alanyi jogon igényelhet magyar hozzátartozói igazolványt, s így kedvezményekre jogosult. Ezzel szemben a megállapodás szerint: a magyar hatóságoknak el kell utasítaniuk a kérelmét".

Dunay Pál szerint (Státustörvényzűr, HVG, 2002. január 10.) "Orbán Viktor szerint a szomszédos államokban élo magyarokról szóló törvény nagy siker. Szabályainak túlnyomó többsége helytálló. Ezzel maradéktalanul egyet lehet érteni. Hiszen a státustörvény szabályai a határon túli magyarságról való gyakorlati gondoskodás kísérletét jelentik, s jól levezethetok a kormányprogramnak abból a ténymegállapításából, miszerint a 'magyar állam és a nemzet nem esik egybe'". Dunay véleménye szerint "a határon túli magyar kisebbség megkülönböztetéséhez a törvény olyan eljárást kapcsolt, amely más államok területén igényelt hatósági tevékenységet. Ez okkal keltette fel a szomszédos országok gyanakvását. Az ügy a velencei bizottság elé került, ahol Magyarország - saját véleménye szerint - gyozelmet aratott. A magyar kormányfiak csak azt felejtették el megemlíteni, hogy a bizottság feketén-fehéren elvetette Magyarország azon igényét, hogy másik országban működo (ajánló) politikai szervezetek magyar hatósági funkcióra tegyenek szert. A velencei bizottság tehát eroteljesen megvédte az állami szuverenitást egy olyan kérdésben - az emberi jogok érvényesítése területén -, ahol eddig éppen e nemzetközi jogi alapelv eróziója uralkodott. Amióta Velencében 'gyoztünk', majd az európai uniós országjelentés is bírálta a magyar kormányt, sürgos lett annak bizonyítása, hogy nem vesztettünk. Így jött létre az egyetértési nyilatkozat azzal az országgal,
amely a határon túli magyar kisebbség majd háromnegyedének ad otthont".

Dunay szerint "az egyetértési nyilatkozattal azonban súlyosabb bajok vannak, mint amirol a kormány és az ellenzék süketek párbeszédévé vált üzenetei szólnak. Széles körben érint például állampolgári jogokat, s egy helyen azt is megígéri, hogy a magyar fél hat hónappal az aláírás után kezdeményezi a törvény felülvizsgálatát és szükséges módosításait. Ilyen szabályokat nem szabad elfogadni ratifikációra nem szoruló kormányfoi megállapodásban.
Mikor és ki fogja felvetni, hogy az egyetértési nyilatkozat szoruljon ratifikációra? Vagy senkit sem érdekel, mi lesz április 7-e után? A megállapodás kimondja, hogy Magyarország csak a román hatóságok elozetes értesítésével és hozzájárulásával nyújt támogatást a romániai magyar politikai szervezeteknek. Szakértok által elokészített dokumentumban ilyesmit legalább formálisan kölcsönös kötelezettségként szoktak megfogalmazni. Úgy látszik, Orbánt jégre vitték, mint egykor Grósz Károlyt, aki szintén felkészületlenül tárgyalt román partnerével. Továbbá
ha a törvény eloírja, hogy a magyarigazolványt 'magyar központi közigazgatási szervtol' lehet igényelni, azon csak a Magyar Köztársaság címere díszeleghet, a korona nem. A jogi dilemmákon túl a státustörvényt kommunikációs katasztrófa lengi körül".


Tamás Gáspár Miklós szerint (A "státustörvény" bukása, Élet és Irodalom, 2002. január 11.)"a kínos és ostoba epizód akár feledésbe is merülhetett volna (ez volt az Orbán-Nastase-egyezség voltaképpeni értelme és célja), ha a Magyar Szocialista Párt, amely sajnálatos módon megszavazta az Országgyűlésben a 'státustörvényt', nem kezdett volna - átlátszó választási okokból - kampányba az Orbán-Nastase 'egyetértési nyilatkozat' ellen, amely irányában sovén, populista és demagóg (közelebbrol bevándorlóellenes, xenofób és etnicista), tartalmi állításait tekintve pedig hamis. A szocialisták nem veszik tekintetbe - nem is vehetik, hiszen eredeti 'igen' szavazatukat tennék nevetségessé -, hogy a külföldiek munkavállalására vonatkozó, rendkívülien szigorú szabályok a 'státustörvénytol' függetlenül érvényben vannak, tehát a romániai (ezen belül az etnikailag román) munkaero tömeges betódulásának állítólagos veszedelme: papírtigris. (Természetesen: az ún. 'státustörvény' vélelmezett 'kibovítésének', 'kiterjesztésének' hamis híre egy idore majd földuzzasztja az igénylések - a többségükben persze majd elutasított igénylések - számát.) A Fidesz-MPP-MDF viszont nem cáfolhatja nagyon hangosan (bár Pokorni 'pártelnök' diszkréten megtette) a románok betódulásának rémhírét, mert ha bevallja, hogy a szokásos munkavállalási, áttelepülési, bevándorlási, állampolgári stb. szabályok útját állják a 'román ajkú' munkakeresok beözönlésének, akkor azt is be kellene vallania, hogy ezek a jogszabályok az erdélyi magyarok tömeges magyarországi munkavállalásának is útját állták volna, tehát az ún. 'státustörvény' kezdettol fogva és mindvégig blöff volt.Tehát abban a pompás helyzetben vagyunk, hogy mind a jobboldal (MPP-MDF), mind az ellenzéki szocialisták állításai hamisak. Sem a riogatásnak, sem a megnyugtatásnak nincs tárgyi alapja.

Tamás Gáspár szerint "a de iure hatályos, de facto (lényeges intézkedéseiben, középponti szimbolikájában) "euroatlanti" nyomásra hatályon kívül helyezett "státustörvénynek" mindenképpen, kezdettol fogva az lett volna a fo funkciója, hogy a ius sanguinis németországi vagy izraeli típusú érvényesítését megakadályozza (ezért kellett 'lenyomni' a kettos állampolgárság ötletét lebegteto Magyarok Világszövetségét is), magyarán: hogy megakadályozza annak a kimondását, hogy a Magyar Köztársaság minden magyar nemzetiségű, származású, anyanyelvű, kultúrájú, hagyományú személynek a (potenciális) hazája - amit Magyarországon (gazdasági, politikai és ideológiai okokból) senki sem támogat, de ami nagyon sok kisebbségi magyar (többé-kevésbé titkos) óhaja. A 'státustörvény' ötlete nem volt 'puha irredentizmus', mint az ÉS-ben olvashattuk, hanem extraterritoriális jogok, hatalmi bázis szerzése a magyar kormánynak, amely immár nem a regionális középhatalom, hanem a regionális nagyhatalom szerepére pályázott a szomszéd államok meggyöngítésével".


Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ) szerint (Vöő György: Játék a tűzzel a kampány hevében, Heti Válasz, 2002. január 11.) veszélyben van a magyar munkaerőpiac. Borsik János, az ASZSZ vezetője úgy véli "azon román állampolgárok fejében, akik hosszú procedúra után megkapják három hónapra szóló magyarországi munkavállalási engedélyüket, az idénymunkát követően felmerülhet a letelepedés gondolata, hiszen kedvezőbb gazdasági és politikai körülmények közepette élhetnek".

A Munkástanácsok elnöke (u.o.) nem tart attól, "hogy a Romániából jövő munkavállalók veszélybe sodorják a magyar munkaerőpiacot, ugyanis a 80-as évek közepétől az erdélyiek, a román állampolgárok közül, aki akart, az már átjöhetett dolgozni akár legálisan, akár feketén.

Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség úgy gondolja (u.o.), hogy a kedvezménytörvény puszta léte is már siker és érték, mert "kinyilvánítja a legfőbb közjogi norma, a törvények szintjén, hogy Magyarország ténylegesen is gondoskodni kíván a nemzet határon túli tagjairól. A klebelsbergi gondolat okos újraélesztése, a Kárpát-medencei vezető - elsősorban kulturális - magyar szerep kialakításának ötlete, ahol Magyarország integrál, nem pedig elzárkózik és lemarad."


Spaller Endre szerint (Féljünk-e a románoktól?, Heti Válasz, 2002. január 11.) "a Romániából érkező munkavállalók már ma is markánsan jelen vannak a magyarországi munkaerőpiacon. Nemzetiségre való tekintet nélkül több ezren vállalnak munkát, sokszor feketén. A munkavállalási engedélyek kiadásának bürokratizáltsága, a közterhek nagysága és a két országbeli keresetek óriási különbsége miatt megéri kockáztatni munkaadónak, munkavállalónak egyaránt. A jelenleg feketén dolgozó szakképzetlen külföldi idénymunkások jelentenek igazán konkurenciát a magyarországi munkaerőnek, hiszen a nem idényjellegű munkákat továbbra is csak akkor végezheti külföldi, ha nem áll rendelkezésre megfelelő belföldi munkaerő".

Spaller szerint "sarkítva fogalmazva tehát, a munkaerőpiac globalizálódása miatt az alacsony képzettségű munkaerő ma már a legfejlettebb országokban is annyit ér, amennyit Kínában vagy éppen Romániában. Ha a nyugati munkavállaló nem hajlandó dolgozni versenyképes - alacsonyabb - bérért, munkanélküli lesz, a munkahelyét pedig rövid időn belül elviszik egy másik országba vagy kontinensre. A magyarországi alacsonyan képzett munkaerő még nem annyira drága, hogy tömegesen költöznének el tőlünk a multinacionális cégek összeszerelő üzemei, bár már erre is van példa. Még nem is annyira drága, hogy csak az életszínvonal-csökkentésen keresztül lehessen megőrizni a munkahelyeket. Nem árt azonban tudatosítani, hogy ha meg akarjuk őrizni az alacsonyan képzettek munkahelyeit, akkor állniuk kell a globális bérversenyt, mert ilyen verseny akkor is van, ha ők azt közvetlenül nem látják. Nem azokkal van tehát baj, akik letörik e munkaerő árát, hanem azokkal, akik elhitetik azt, hogy e réteg kereshetne többet is. Bármilyen igazságtalan is e jövedelemelosztás, amíg a világban ez a tendencia, Magyarország kénytelen alkalmazkodni ehhez is, mint a globális gazdaság többi jelenségéhez".


Medgyessy Péter szerint (Kéri J. Tibor, Matyuc Péter: Magyarország többet érdemel, Népszabadság, 2002. január 12.) "a magyar munkavállalók létbiztonságát kérdőjelezi meg az Orbán-Nastase paktum. (?) az ország, a magyar munkavállalók érdeke: a létbiztonsághoz szükséges bérviszonyok kialakítása, a munkahelyek biztonsága, a kiszámítható, tervezhető jövő. Ezt kérdőjelezi meg az Orbán-Nastase paktum. A felmérést, hatáselemzést egyébként a kormány kötelessége lett volna elkészíteni, mielőtt a miniszterelnök egyezkedni kezd. A kormány mulasztása miatt azonban arra kényszerülünk, hogy legalább utólag készíttessünk hatástanulmányt. Tudni akarjuk, hogy pontosan milyen következményei lesznek a paktumnak a magyar munkaerőpiacon, milyen hatással lesz a hazai bérekre, elhelyezkedési lehetőségekre, különös tekintettel a kelet-magyarországi, számos gonddal terhelt régióra. Külön kell elemezni, hogy a paktum milyen károkat okoz a társadalombiztosításnak, amely már a magyar állampolgárok gyógyítását sem tudja megfelelően finanszírozni, s most rászabadíthatják a külföldi munkavállalók tömegét".


Bauer Tamás szerint (Kelletlen kérdés az MSZP-hez, Magyar Hírlap, 2002. január 16.) "Orbán Viktor nem jó kedvében írta alá Adrian Nastaséval a nevezetes nyilatkozatot, hanem azért, mert az Európai Unió országjelentése a velencei bizottság jelentésére támaszkodva megállapította: a státustörvény 'egyes rendelkezései szemlátomást ellentétesek a kisebbségvédelem érvényes európai normáival'. Melyek is ezek? A velencei bizottság szerint 'Ha egy állam igazgatási, kvázi hivatali feladatkört juttat más országban bejegyzett nem kormányzati szervezeteknek, az az államhatalom gyakorlásának közvetett formája, és mint ilyen, megengedhetetlen, hacsak külön nem járultak hozzá'. Ennek ismeretében kellett az egyetértési nyilatkozatban Orbánnak elfogadnia, hogy a kisebbségi magyar szervezetek által létrehozott irodák csak információt adhatnak, a törvényben tételesen szereplő 'ajánlást' nem. Márpedig az ajánlás intézménye - vagyis hogy nem elég a kisebbségi magyar saját nyilatkozata, hanem ezt ajánlással kell alátámasztani - kétségtelenül a státustörvény 'alapelvei' közé tartozik, és az MSZP ezt sajnos elfogadta. A törvény vitájában csak a külön ajánló szervezetek felállítását kifogásolta, s azt szerette volna, ha a kisebbségi szervezetek és egyházak (amelyek 'más országban bejegyzett nem kormányzati szervezetek') maguk adhatnák ki az ajánlást, ami a velencei bizottság kritériumainak ugyanúgy nem felelt volna meg, mint a törvényben szereplő ajánló szervezet. Azt is leszögezte a velencei bizottság: 'Az oktatáson és kultúrán kívüli területeken a bizottság álláspontja szerint a megkülönböztetett kezelés csak kivételes esetekben, s csak valóban azzal a céllal nyújtható, hogy az anyaországhoz fűződő kapcsolattartást mozdítsa elő'. Ennek az elvnek a fényében minősült diszkriminatívnak a státustörvényben szereplő foglalkoztatási és társadalombiztosítási kedvezmény, s ezért kellett Orbánnak választania: vagy elhagyja a törvényből ezt a kedvezményt, vagy elfogadja annak kiterjesztését minden román állampolgárra. Orbán - mint tudjuk -, hogy mindenáron megőrizze a törvény szövegét és ezzel a siker látszatát, az utóbbit, a kiterjesztést választotta".


Markó Béla (RMDSZ) szerint (Gál Mária: Nastase a nyerget üti, hogy a ló is értsen belőle, Népszava, 2002. január 17.) az RMDSZ kezdettől fogva támogatta a kedvezménytörvény gondolatát, azt, hogy Magyarországon egy kerettörvényben mondják ki a határokon kívül élő magyar közösségek támogatásának szándékát, foglalják bele a támogatással kapcsolatos konkrét rendelkezéseket is. Egyetértettünk a törvény Országgyűlés által megszavazott formájával is. Ezek után nyilvánvalóan egyetértettünk azzal is, hogy ezt a törvényt minél teljesebb formában alkalmazni kell. Márpedig a román kormány és általában a román politikai élet részéről az utóbbi fél évben tapasztalt ellenkezés olyan rossz helyzetet körvonalazott, hogy Romániában csak nagyon lehúzott lánggal vagy egyáltalán nem lehet a törvényt előkészíteni és a kedvezményezetteknek nem lesz lehetőségük arra, hogy igénylésüket benyújtsák. Nekünk az volt az érdekünk, hogy ezt a helyzetet mindenképpen elkerüljük. Ugyanakkor legalább annyira fontos érdekünk volt és marad az, hogy a román politikai életen belül az RMDSZ-nek minél nagyobb legyen a súlya, és hogy minél nagyobb befolyással lehessünk a romániai politikai, gazdasági, emberjogi helyzet alakulására. Előállhatott volna egy olyan helyzet, hogy a kedvezménytörvényt nem tudjuk kellőképpen alkalmazni, és a körülötte kialakult konfliktus el is lehetetlenít minket a román politikai életben. A megállapodás ezt a csapdahelyzetet előzte meg. Lehetővé tette a törvény alkalmazásának előkészítését Romániában, ugyanakkor a súlyunk sem csökkent a román politikai életben".

Markó szerint "minden magyarországi vendégmunkának lehet kitelepítő hatása, még a rövid idejű idénymunkának is. Viszont olyan helyzetben, amikor Romániában nagyon sokan rossz helyzetben vannak, ennek az idénymunkának a lehetőségét nem lehet meggátolni, inkább szabályozni kell. E törvény adta lehetőségnek valószínűleg annyi hatása lesz, hogy az amúgy is létező feketemunkát némiképpen kifehéríti. Nem hiszem, hogy lényegesen megnöveli az amúgy is kint dolgozók számát. Akik nem magyarként mentek magyarországi vendégmunkára, eddig sem álltak meg ott, ezután sem fognak".


Aczél Endre szerint (Van visszhang, Népszabadság, 2002. január 17.) "teljesen európai dolgot művelt a magyar kormány, amikor szigorúan meghatározta azoknak a külföldi állampolgároknak a számát, akik 2002-ben Magyarországon munkát vállalhatnak. Igaz, hogy ezt eddig nem csinálta, de hát eddig státustörvény se volt, benne a romániai magyarságnak járó munkavállalási kedvezménnyel; Orbán-Nastase megállapodás pedig még kevésbé volt, benne a romániai románságnak járó munkavállalási kedvezménnyel. Mi következik ebből? Szimpla ügy: az ausztriai, németországi minta követése nem bölcs előrelátás, hanem kényszer következménye. Tudniillik a kvótameghatározás nem megelőzte, hanem csupán követte azt a kritikát, amely a föntebb említett megállapodást a politikai ellenzék részéről érte. (?) Nem mondhatni, hogy a 81 320 fős kvóta kiemelkedően nagyvonalú, de van benne ráció. Csak azt az állástömeget teszi külföldiek számára (is!) elérhetővé, amely Magyarországon 2001-ben létezett. Az idén nagyjából 44 ezerrel több munkavállalási engedélyt lehet kiadni, mint tavaly, más szóval 44 ezer (!) többleten osztozhat Románia összes, a státustörvény által 'kedvezményezett' magyar és román állampolgára, továbbá mindenki más: a státustörvény érintettjei Szlovákiából, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, Horvátországból, Szlovéniából, plusz a volt szovjetektől a vietnamiakon, kínaiakon át az EU-tagországokból valókig".


Réti Tamás szerint (Egyedül nem megy, Népszabadság, 2002. január 17.) "a státustörvénnyel kapcsolatos nemzetközi konfliktusok számos tanulsággal szolgálhatnának a magyar külpolitika számára. Először is azzal, hogy rosszul mérte fel a szomszédos kormányok várható reagálását és ezen országok állapotát. Alaposan elszámította magát, amikor abból indult ki, hogy Magyarország mint regionális középhatalom egyoldalúan diktálhat a válságokkal sújtott, nemzetközileg elszigetelt 'pária' államoknak. (?)A magyar kormány a szomszédok gyengeségét próbálta kihasználni, amikor nem tárgyalt és nem egyeztetett előre a kedvezménytörvény bevezetéséről, és nem vette észre, hogy a régióban az erőviszonyok megváltoztak. Magyarország már nem annyira eminens tanulója az átmenetnek, és a Nyugat számára kedvezőbb, ha a régióban egyenrangú, kölcsönösségen alapuló, kiegyenlített kapcsolatok jönnek létre. A magyar gazdasági teljesítmény már nem annyival jobb más közép-európai országokénál, mint korábban, sőt egyes gazdaságok számos tekintetben jobb eredményekkel dicsekedhetnek. Az országok pozíciói állandóan változnak, és az utóbbi időben a kiegyenlítődés, a konvergencia elemei erősödtek. A környező országok felértékelődése arra inti a magyar kormányt, hogy eredményesebb lett volna eleve azzal próbálkozni, hogy az ottani kormányokkal együttműködve javítsanak a környező országok magyarjainak a helyzetén, mint utólag bevonni őket a folyamatba. A kedvezménytörvény egyoldalú erőltetése egyébként is nehéz helyzetbe hozta a mérsékelt pártokat tömörítő szomszédos kormányokat".

Réti véleménye szerint "a magyar kormány presztízsveszteséget szenvedett el, amikor szomszédai nemzetközi fórumokhoz fordultak a kedvezménytörvény módosítása érdekében. Az Orbán-Nastase egyetértési nyilatkozat ezt a nemzetközi konfliktust akarta tompítani, de a magyar kormányfőnek ezért fizetnie kellett: a külföldi szalonképesség visszaszerzése érdekében eltekintett az ország érdekeinek védelmétől, úgy szabadította fel részlegesen a magyar munkaerőpiacot, hogy csak utólag tájékoztatta az érdekvédelmi szervezeteket, és nem vette figyelembe az intézkedés várható hatásait. Az érdekegyeztetés elmaradásának persze vannak nemzetközi vonatkozásai is, hiszen az Európai Unió számára nemcsak a szomszédsági viszonyok, de a szociális partnerek közötti kapcsolatok is fontosak".


Mádi László szerint (Megalapozatlan riogatás, Népszabadság, 2002. január 17.) "a kedvezménytörvény (ismertebb nevén státustörvény) kezdeményezése, majd parlamenti elfogadása új fejezetet nyithat mindkét fél számára. Azt az 'idilli' állapotot, amely belátható időn belül mindkét ország uniós tagságával köszönt ránk, megelőzheti egy közbülső lépcső. Ennek megvalósulását jelentheti a magyar-román egyetértési nyilatkozat s annak a foglalkoztatási részében hozott magyar engedmény, amelyet a romániai magyarok legitim szerve, az RMDSZ is támogat. Ez lehetővé teszi, hogy nemcsak magyar nemzetiségű román állampolgárok, hanem a román nemzetiségűek is dolgozhassanak évenként maximum három hónapig Magyarországon. Sem a törvény, sem a nyilatkozat nem kínálta fel a munkavállalás terén a külföldiek esetében általánosan alkalmazandó engedélyezés eltörlését, a könnyítés csupán a romániai munkavállalókra vonatkozik. Amennyiben sikerül a magyar-román kapcsolatokban érdemi előrelépést elérni, akkor már az uniós csatlakozást megelőzően lehetőség nyílik a Romániában élő magyarokkal az anyaországnak az eddigieknél sokkal szorosabb és gyümölcsözőbb együttműködést kialakítani. Egy fejlett demokrácia részben arról ismerszik meg, hogy bizonyos alapértékekben és egy ország, egy nemzet stratégiai, diplomáciai érdekeiben konszenzus van a politikai erők között. Nem kell mindent feláldozni a vélt választási kampánysiker oltárán!"

Mádi úgy véli "az MSZP kampányérdekeinek előtérbe helyezésével a tűzzel játszik, s ezzel feláldozza rövid távú pártpolitikai érdekeinek oltárán a nemzet hosszú távú érdekét. Ráadásul az uniós csatlakozás feltételei és időzítése szempontjából az országnak és a nemzetnek elemi érdeke lenne a közös és egységes fellépés. Azok, akik a feszültségek fennmaradására és a békétlenségre buzdítanak, nem az uniós csatlakozás érdekében lépnek fel. Sajnálatos, hogy az ellenzéki támadások hangneme, stílusa olyan politikai kultúrát tükröz, amely ellehetetleníti az érdemi párbeszéd lehetőségét. Mindenfajta riogatás, amely arra irányul, hogy tömegesen szűnnének meg munkahelyek a romániaiak beözönlésével, teljességgel megalapozatlan, és az eddigi tapasztalatok, illetve a magyar munkaerő-piaci szabályozás nem ismeretével, egyenesen a rosszindulattal hozható összefüggésbe. 2001-ben például a munkanélküliséggel legsúlyosabban fertőzött Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a magyarországi román munkavállalók mindössze 1,5 százaléka dolgozott, míg a munkaerőhiánnyal küzdő Budapesten több mint 50 százalékuk. Nem igaz tehát a Kelet-Magyarországra vonatkozó vád!

Mádi véleménye szerint "a kormány az engedélyezési eljárásban a megfelelő bérek megkövetelésével hatásos eszközökkel rendelkezik a kontroll és a szabályozási funkció ellátására. További lehetőségként a gazdasági miniszternek törvény adta lehetősége van a külföldi munkavállalásokat illetően kvótákat felállítani akár egyes ágazatokra, akár régiókra is. Így tehát csak a közvélemény hangulatának borzolgatására jók a több százezer külföldi munkásról szóló fejtegetések. A törvényes munkavállalás kiterjesztése nem fogja növelni a hazai egészségbiztosítás terheit, hiszen a munkavállalóknak rendelkezniük kell egészségügyi alkalmasságukat bizonyító igazolásokkal, és bérükből tb-járulékot fognak fizetni éppúgy, mint a hazai munkavállalók".


Mikola István egészségügyi miniszter szerint (In: Egészségügyi mér(l)eg, HVG, 202. január 17.) "az egészségbiztosítással kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy nincs ok a pánikra, mert - mint hangoztatta - az 50 ezer forintos minimálbér figyelembevételével egészségbiztosítási járulékból és egészségügyi hozzájárulásból a román munkavállalók után személyenként havonta összesen 11 500 forinttal nő az alap bevétele. Nem egészségügyi állapotukban megrendült, rokkant emberek, hanem életerős román munkavállalók érkeznek majd szezonális munkára, aminek biztosítéka az előzetes külföldi orvosi vizsgálat és a hazai foglalkozás-egészségügyi kontroll".