Horn Gyula és a katolikus egyház
Az MSZP számára az elmúlt hetek - tematizációs szempontból - nem bizonyultak sikertelennek. Bár a párt új elemeket nem tudott a napirendre feljuttatni, a státustörvény kapcsán elhúzódó vita, valamint Medgyessy szinte állandó jelenléte a napirenden mind a pártnak kedvező fejlemények voltak. Ezt a kedvező sorozatot Horn Gyula egykori miniszterelnöknek a katolikus egyház ellen indított támadása akasztotta meg.Az MSZP számára az elmúlt hetek - tematizációs szempontból - nem bizonyultak sikertelennek. Bár a párt új elemeket nem tudott a napirendre feljuttatni, a státustörvény kapcsán elhúzódó vita, valamint Medgyessy szinte állandó jelenléte a napirenden mind a pártnak kedvező fejlemények voltak. Ezt a kedvező sorozatot Horn Gyula egykori miniszterelnöknek a katolikus egyház ellen indított támadása akasztotta meg.
Az egyházaknak és a vallásnak Magyarországon a rendszerváltás óta kitüntetett politikai szerepe van. Bár az egyház politikai befolyása nem éri el például a lengyelországi szintet, jócskán meghaladja a nyugati országokban megszokottat. A vallás pedig az egyik legfontosabb olyan társadalmi törésvonal, amely a kilencvenes években politikai dimenziót nyert. A kilencvenes évek eleje óta állandó jelenség, hogy a vallásukat rendszeresen gyakorlók között a jobboldali pártok támogatottsága magasabb, míg a vallás iránt közömbösek inkább a szocialistákhoz vonzódtak. Bár a közvélemény általában a liberálisokat szokta a legszekularizáltabbnak tartani, a kilencvenes évek elején - amikor még a liberális pártoknak számottevő bázisuk volt - a liberális szavazók a szocialistáknál sokkal vallásosabbak voltak. Bár a vallás jelentősége általában véve csökkenő tendenciát mutat, a vallásos szavazók mégis igen jelentős részét teszik ki a magyar társadalomnak. E szavazókat egyetlen kormányozni kívánó párt sem sértheti meg.
Bár a hagyományos baloldali szavazótábor Magyarországon legalábbis közömbös a vallás iránt, az MSZP már évekkel ezelőtt felismerte, hogy bázisának bővítése csak a vallásos szavazók egy részének meghódításával lehetséges. Az MSZP vezette kormány ennek az elképzelésnek a jegyében kezdett tárgyalásokat, majd kötött megállapodást a Vatikánnal 1997-ben. A megállapodást a koalíciós partner szabad demokraták, mint az állam és egyház elválasztásának alkotmányos elvét megszegő döntést támadták, míg a jobboldali ellenzék támogatta azt. A Vatikánnal kötött megállapodás egyértelmű gesztus volt az MSZP részéről a vallásos szavazók felé.
Az MSZP ezt követően is igyekezett elérni, hogy az egyházak - ha már pozitívan nem viszonyulnak az MSZP-hez - legalábbis semlegesek legyenek a szocialisták irányában. Az MSZP számos egyházpolitikai kérdésben - például az úgynevezett kisegyházak támogatásának kapcsán - a kormány álláspontjánál "liberálisabb", ám a szabad demokratákénál "konzervatívabb" álláspontot képviselt. (Az egyházpolitika kapcsán liberálisnak tekintjük az állam és egyház teljes elválasztását követelő álláspontot, míg konzervatívnak ezen álláspont ellenzését.)
Medgyessy miniszterelnök-jelöltként való fellépésével, a "nemzeti közép" programjának meghirdetésével még világosabbá vált, hogy az MSZP az egyházakkal pozitív viszony kialakítására törekszik. Ennek hátterében az a szocialista elképzelés húzódott meg, amely szerint az MSZP-nek nem szabad hagynia, hogy bizonyos témákat a jobboldal kisajátítson. A "nemzet", a "vallás", sőt, 1996 után a "polgár" is olyan szavakká váltak, amelyek egyértelműen a jobboldalhoz kötődtek. Medgyessy láthatóan eldöntötte, hogy ezt megváltoztatja. Ennek jegyében tett több gesztust például a határon túl élő magyaroknak - egyben hangsúlyozta erdélyi származását -, és ezen elképzelés jegyében próbált közeledni az egyházakhoz, mindenekelőtt a katolikus egyházhoz. Medgyessy, a retorikai elemeken túl, konkrét lépéseket is tett, hogy az egyházak iránti szimpátiáját demonstrálja: találkozott Gyulay Endrével, 2001 végén pedig körlevelet küldött az egyházak vezetőinek.
A szocialisták új, "egyházbarát" politikájába már Horn említett nyilatkozata előtt is több ambivalens elem vegyült. Az MSZP "egyházbarátsága" egészen egyszerűen nem volt autentikus: túlzottan is látszott, hogy az egyházak iránti baráti gesztusok kizárólag politikai, és nem világnézeti vagy erkölcsi indíttatásúak. Az egyházakkal kapcsolatos pozitív politika autentikusságát például erősen kikezdte, amikor Medgyessy körlevelében a katolikus papoknak is református Biblia-fordításból juttatott részleteket. Az ilyen, és ehhez hasonló apró mozzanatok jelzik, hogy Medgyessynél az egyházpolitika nem kiemelt kérdés - egyszerűen a vallásos szavazókat megcélzó politikai fogás.
Mindezzel együtt megítélésünk szerint Medgyessy - és az MSZP - egyházakkal kapcsolatos magatartása az elmúlt hónapokban alapjaiban nem bírt kedvezőtlen hatással az MSZP számára. Ezt változtatta meg Horn nyilatkozata, amellyel tulajdonképpen az egész katolikus egyházat magára haragította.
Horn nyilatkozatából két fontos tanulság adódik. Az első, hogy a volt miniszterelnök akciója kiválóan bizonyítja, mennyire melléfoghat akár egy kiváló politikus is, ha általa nem tüzetesen ismert témához tanácsadókat mellőzve, "önhatalmúlag" nyúl. Horn nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy Horn számára az egyház kizárólag egy jobboldali propagandagépezet. A volt miniszterelnök alapvetően politikai, és nem vallási szervezetnek tekinti az egyházat, és ezért a politikai szféra logikáját igyekszik az egyházon számon kérni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az egyház elsősorban nem politikai szervezet; ha képes is és törekszik is valamilyen politikai befolyásra - amely kérdés megítélése önmagában is vitát indukálhat - az akkor sem tevékenységének lényege. Horn feltehetően létező jelenségről ír, amikor azt állítja, hogy a katolikus papok némelyike jobboldali propagandát folytat. Amit Horn azonban nem ismer fel, az az, hogy: 1. E jelenség - a nyílt propaganda - inkább kivétel, mint főszabály. 2. Az esetleges propaganda célközönsége nem általában a "társadalom", hanem a társadalom azon része, amely az egyházhoz szorosan kötődik - márpedig e körben a jobboldal eleve felülreprezentált. Aki az egyházhoz való kötődése ellenére baloldali szavazó, azt az eseti jellegű "lelkészi" propaganda sem valószínű, hogy politikai véleményének megváltoztatására kényszerítené. 3. A levele "értelmetlen" abból a szempontból, hogy feltehetően bármit írna, az a katolikus egyház magatartásán nem változtatna. Vagyis a levél hatása legfeljebb annyi, hogy a nyilvánosság elé tár egy problémát; Horn nincs abban a pozícióban, hogy a katolikus papok tényleges magatartását befolyásolja. 4. Márpedig a nyilvánossághoz fordulás jelen esetben feltehetően többet ártott, mint használt pártjának.
A második fontos tanulság, hogy Horn továbbra is önálló cselekvő. Míg Medgyessy sikerrel "hallgattatta el" legtöbb pártbéli riválisát, és a győzelemhez szükséges egység érdekében kényszerítette arra, hogy kövesse az egységes irányvonalat, Horn esetében erre nem volt képes. A volt miniszterelnök feltehetően olyan tekintéllyel bír a párton belül, ami elmozdíthatatlanná - és hivatalosan kritizálhatatlanná - teszi. A legtöbb, amit Medgyessy tehet, hogy reménykedik: Horn a jövőben tartózkodik majd a hasonló akcióktól.
