Az SZDSZ kampánynyitója
Január 24-én megtartotta kampánynyitó rendezvényét a közvélemény-kutatási adatok szerint harmadik legerősebb magyarországi párt, az SZDSZ. A kampánynyitó tartalmában sok újdonsággal nem szolgált, néhány formai eleme azonban elemzésre érdemes.Január 24-én megtartotta kampánynyitó rendezvényét a közvélemény-kutatási adatok szerint harmadik legerősebb magyarországi párt, az SZDSZ. A kampánynyitó tartalmában sok újdonsággal nem szolgált, néhány formai eleme azonban elemzésre érdemes.
A kampánynyitó rendezvényt helyesebb lenne "kampányshownak" nevezni. A rendezvényen a szabad demokraták videoklipeket mutattak be, lelepleztek egy "lop-stop" feliratú táblát, majd a politikai események végeztével a párthoz kötődő zenészek és dj-k adtak "pártpartit". A kampánynyitó "show" így formai elemeiben igencsak eltért egy hagyományos kampánynyitó rendezvénytől: nem pártprogramok bemutatását, vagy a párt legfontosabb személyiséginek beszédét tartották fontosnak a szervezők, hanem egy alapvetően a humoron és az interakción alapuló tömegrendezvényt mutattak be.
Az ilyesfajta "alternatív" politizálási stílus nem most jelenik meg első ízben az SZDSZ tevékenységében. A párt első olyan akciója, amely megkísérelte a hagyományos politikai kereteket átlépni, az úgynevezett "Tetthely-sorozat" volt. Ennek keretében a párt vezetői rendre egy, a felvetett témához szorosan kapcsolódó színhelyen tartottak sajtótájékoztatót.
A politizálás kereteinek tágítási kísérlete az SZDSZ esetén nem a párt meggyőződéséből fakad, hanem kényszerű stratégia eredménye. A párt népszerűsége 1998 óta stagnál, üzenetei csak ritkán jutnak el a választókhoz. Az SZDSZ a választások közeledtével egyre inkább érzékelte, hogy a hagyományos parlamentáris politizálásra a média nem fogékony. Ellenben a jól megkomponált, "életszerű" események vonzzák a tömegtájékoztatási eszközök figyelmét. Feltehetően ezért döntött az SZDSZ úgy, hogy megpróbálja témáit "életszerű" módon eljuttatni a polgároknak. Ez a fajta politizálás meglehetősen idegen az SZDSZ korábbi, alapvetően a parlamentáris érvelésen és a populizmus elutasításán alapuló gyakorlatától, és inkább a rendszerváltás előtti korszakot idézi.
A Tetthely-sorozat felemás eredménnyel zárult. Az SZDSZ sikerrel érte el, hogy megnyilvánulásai felkeltsék a média érdeklődését; az SZDSZ "tetthelyeire" rendszeresen elmentek a sajtó képviselői, akik az SZDSZ politikusainak hosszú parlamenti beszédeiről szinte soha nem tudósítottak. Az SZDSZ népszerűségét ugyanakkor a Tetthely-sorozat sem vitte fel; a pártnak nem sikerült meghaladnia a 4-6%-os támogatottságot.
Ezzel együtt a párt - nem ok nélkül sikernek értékelve a Tetthely-sorozat által elért média-szereplési lehetőséget - a politikai keretek tágításának folytatása mellett döntött. Legutóbbi ilyen jellegű megmozdulásuk egy óriásplakát leleplezése volt, amelynek egyik oldalán egy idős asszony kezet csókol Orbán Viktornak, míg másik oldalán Kuncze látható, amint barátian beszélget egy szintén idős választóval. Ez az óriásplakát alapvetően a Fidesz és az SZDSZ közötti stílusbeli különbségekre igyekezett rávilágítani.
A január 24-i kampányshow is az SZDSZ önálló stílusát igyekezett demonstrálni. Ez váltásként értékelhető az SZDSZ korábbi stratégiájához képest. Az SZDSZ már Demszky Gábor elnöksége alatt is törekedett arra, hogy egy-két kérdésben igyekezzen markáns álláspontot megfogalmazni, s kommunikációját e kérdésekre koncentrálja. Ez a törekvés Kuncze elnöksége alatt markánsabbá vált; a párt kommunikációja egységesebb lett, és kialakulni látszottak azok a témák, amelyekre az SZDSZ fókuszálni kívánt.
Ehhez képest a mostani kampányrendezvényen a politikai témákra vonatkozó kérdések nem merültek fel. Az SZDSZ nem azt hangsúlyozta, hogy a különböző kérdésekre a kormányoldaltól - és az MSZP-től - eltérő válasza van, hanem azt, hogy egész politizálásában más stílust képvisel. Kuncze beszédének jellege, a kampányfilmek, valamint a "pártparti" mind ezt a képzetet erősítették.
Amennyiben e kampányshow valóban stratégiai váltást jelöl, és az SZDSZ a jövőben a kormánytól - és az MSZP-től is - eltérő stílusát igyekszik majd hangoztatni, annak lehetnek a párt számára pozitív és negatív hatásai. Pozitív hatás, hogy az SZDSZ ezáltal érdekesebb lesz. A január 24-i kampányshow-ról részletesen beszámolt a média, Kuncze egy-két ironikus mondatát pedig szó szerint idézték. Mivel a múlt hét végén, illetve e hét végén is több, más párt által tartott rendezvény volt - illetve lesz -, az SZDSZ által szervezett kampányshow időzítése alkalmasnak bizonyult arra, hogy az SZDSZ önálló karakterét hangsúlyozza. A politika iránt érdeklődő választópolgár, az elmúlt, illetve a következő pár nap kampányeseményeinek áttekintése kapcsán valóban tisztán láthatja, hogy az SZDSZ stílusában ténylegesen eltér mind a kormányzó jobboldaltól, mind az MSZP-től.
Kérdéses azonban - és itt már a negatív hatásokról beszélünk -, hogy az önálló stílus demonstrálása vajon mennyiben motiválja majd a szavazókat a tekintetben, hogy az SZDSZ-re adják voksukat. Egy politikai párt ugyanis elsősorban - legalábbis a közfelfogás szerint - bizonyos szakpolitikák megvalósításában érdekelt. Vagyis, a politikai párt ismertető jegye, hogy bizonyos lényeges politikai kérdésekre releváns válaszokat fogalmaz meg. Az önálló stílus alkalmas lehet a más pártoktól való elkülönülésre, ahogyan a stílus tartalma vonzó lehet a polgárok egy része számára - ám ez még nem jelenti azt, hogy érdemes lenne az SZDSZ-re szavazni. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a választók egy párttól mindenekelőtt kormányképességet és a választásokon való "esélyességet" várnak. Az SZDSZ ez utóbbinak híján van, és az önálló stílusra koncentrálás könnyen oda vezethet, hogy kormányképessége is megkérdőjeleződik. Végső soron ugyanis a polgár nem szórakoztatást vár el egy politikai párttól, hanem cselekvést, kormányzást. Miközben tehát a párt kommunikációs stratégiája megkönnyíti a médiába való bekerülést, és figyelemfelkeltő lehet a választópolgárok számára is, a stílus nem segíti a kormányképesség látszatának megerősítését.
