A NATO-tagságból fakadó előnyök és kötelezettségek
Magyarország 1999 óta a NATO tagja. Az elmúlt évek tapasztalatai és megpróbáltatásai alapján elemzésünkben összefoglaljuk a tagságból fakadó előnyöket és kötelezettségeket, illetve megvizsgáljuk a NATO jövőjét.A NATO független, szuverén államok önként vállalt szövetsége, tagjai szabadságának, biztonságának és közösen vállalt érdekeinek, értékeinek, politikai és katonai eszközökkel történő szavatolása és megvédése céljából. A NATO tehát politikai és katonai szövetség, melynek legfőbb jellemzői: a közös elkötelezettség; a kölcsönös együttműködés; tagjai biztonságának oszthatatlansága; az egyenjogúság; a konszenzuson alapuló döntéshozatal; a politika primátusa; valamint a közös és arányos teherviselés.
A NATO delegált politikai irányító szervezettel, katonai vezetési rendszerrel (Atlanti és Európai főparancsnokság) és a főtitkár alárendeltségébe tartozó apparátussal rendelkezik. Fegyveres erejét a nemzeti haderők képezik, melyek békében a tagállamok alárendeltségébe tartoznak.
Magyarország a NATO-ban
A Magyar Köztársaság 1999. március 12-én egy változó, identitását megerősítő NATO-nak lett a tagja, mely 50 éves sikereivel és a '90-es évek tapasztalatával a háta mögött egy új Stratégiai Koncepciót és ennek megvalósulását biztosító Védelmi Képességek Kezdeményezést fogadott el. Tagságunk szinte másnapján a NATO - az ENSZ konkrét határozata nélkül - békekikényszerítő hadműveletet indított a jugoszláv hadsereg etnikai tisztogató akciójának a megállítása és a Milosevics-rendszer megbuktatása érdekében. A légi hadjárat - szárazföldi erők nélkül - sikerrel járt.
A friss NATO-tag Magyarország jól vizsgázott a hadjárat során, emellett gyakorlati tapasztalatokat is szerzett a NATO "fegyveres működését", a tagságból eredő előnyöket és kötelezettségeket, valamint a felelős magatartást illetően. Magyarország igazolta, hogy a politikai érettség (a piacgazdaság kiépítettsége, a jogállami intézményrendszer működése), valamint a NATO-ban elfogadott értékekkel való azonosulás mellett, katonapolitikai tekintetben is érett a NATO-tagságra. Geostratégiai helyzetünk a délszláv válsággóccal való földrajzi szomszédságunk, az ebből fakadó ismeretek, lehetőségek és történelmi tapasztalataink értékes "hozam"-ot jelentenek a szövetség számára, melyekre jövőben is nagy szükség lehet.
A NATO tagjának lenni nemcsak előnyökkel, hanem megnövekedett felelősséggel és kötelezettséggel jár. Ezért nem lehet egyetérteni az olyan nézetekkel és véleményekkel, melyek alábecsülik, illetve túlbecsülik a NATO szerepét hazánk biztonságát illetően. Ezek egyike szerint "nincs szükség" magyar haderőre, mivel az ország védelmét "a NATO úgyis megoldja". A másik "nem bízik" a szövetség visszatartó erejében és hazánk védelmének megerősítésében, ezért "egy önálló, erős nemzeti haderő" fenntartását és fejlesztését tartja kívánatosnak, mely adott esetben alkalmas az "egész magyar nemzet" védelmére is. E vélemények hirdetői - politikai és ideológiai indíttatástól eltekintve - nincsenek tisztában a NATO lényegével, a tagságból fakadó előnyökkel és hátrányokkal, még kevésbé e kettő szoros kapcsolatával, összhangjával. A továbbiakban ezeket kívánjuk röviden bemutatni.
A NATO-tagságból fakadó előnyök
NATO-taggá válásunkkal hazánk biztonsága jelentősen megnövekedett, magasabb szintre jutott. Részei lehetünk az európai stabilitás és biztonság - a régi és az új típusú kihívások ellen egyaránt garanciát nyújtó - kiterjesztett övezetének. Teljesértékű tagságunk lehetőséget ad arra, hogy hatékonyan képviseljük és érvényesítsük nemzeti érdekeinket. Ugyanakkor részt vehetünk a szövetség közös védelmi stratégiájának, a céloknak és a feladatoknak az alakításában, a lényeget kifejező tervezési és egyeztetési folyamatokban, a NATO jövőjének alakításában.
Az ország biztonságát kellően garantáló "önálló nemzeti haderő" kiépítése, fenntartása és fejlesztése teljes mértékben vágyálom és irrealitás. Egy kisebb, ütőképes, korszerű és finanszírozható honvédség létrehozására, mely egyaránt alkalmas az ország NATO-keretek közötti védelmének a megvalósítására, valamint az új kihívások elleni műveletekre, csak a NATO tagjaként van esélyünk. Az 5. cikkely alapján - szükség esetén - beérkező szövetséges csapatok a magyar haderő, egyébként elengedhetetlen, második, stratégiai lépcsőjét alkotják (pótolják!) és a támadó ellenség visszaverésének, az eredeti helyzet visszaállításának a lehetőségét biztosítják.
Az ország légterének a hatékony védelme, akár katonai támadás, akár a bennünket is fenyegető válságok, konfliktusok esetén, csak a NATO egységes légvédelmi rendszerének (NATINADS) a keretében, a szövetséges légvédelmi - repülő erőkkel szoros együttműködésben valósítható meg, különösen légierőnk jelenlegi állapotában.
NATO tagságunk nemcsak egy "finanszírozható honvédség" fenntartására és hosszú távú fejlesztésére ad lehetőséget, hanem kellő megalapozottság és nemzeti befogadóképességünk reális igényei alapján jelentős támogatásra tehetünk szert a NATO Biztonsági Programjából - melynek kerete 2000-ben 750 millió dollárt tett ki - repülőtereink, felderítő- és radarrendszerünk, vezetési és információs eszközeink fejlesztése és korszerűsítése céljából. (pl. a pápai, kecskeméti, ferihegyi "fejlesztési csomag", mely a honvédelmi kormányzat megalapozatlan döntése és bizonytalan magatartása miatt majdnem kútba esett.)
Még meglévő hadipari vállalataink, hadipari kapacitásaink - kellő önerő és koncepció felmutatásával - sikerrel pályázhatnak a "NATO beszállító vállalat" cím elnyerésére, ennek alapján megrendelésekhez juthatnak a NATO igen igényes hadipari piacán, mely "kiránthatja a kátyúból" évek óta elhanyagolt hadiparunkat és magalapozhatja fejlődését, jövőjét.
NATO-tagként kellő realitással és magalapozottsággal véglegesíthető az évek óta hiányolt biztonsági illetve katonai stratégiánk és doktrínánk, melynek három alapelve, az együttműködés, a hozzájárulás és a megújulás, csak NATO-keretben realizálható.
Stabilizáló és biztonságot sugárzó államként kedvező hatást gyakorolhatunk közvetlen környezetünkre, jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédainkra, melynek jelentősége aligha értékelhető túl.
Kötelezettségek, követelmények, feladatok
Az alapvető kötelezettségek az Észak-atlanti szerződésből fakadnak, melynek okmányain rajta van a magyar kormányfő és a külügyminiszter aláírása, és amelyet az Országgyűlés - nagy többséggel elfogadott törvénnyel - szentesített, kihirdetett. Ezek közül az alábbiakat szeretnénk kiemelni.
- Az Észak-atlanti térség, mindenekelőtt Európa stabilitásának és biztonságának minden lehetséges eszközzel és módon történő előmozdítása,
- A szükségleteknek és a lehetőségeinknek egyaránt megfelelő fegyveres erő fenntartása, fejlesztése és korszerűsítése,
- Szükség esetén a katonai támadást ért szövetséges tagállam(ok) fegyveres védelmének a megerősítése,
- A NATO nyitottságának a biztonság és a stabilitás zónája kiterjesztésének az elősegítése, és az arra alkalmas ország(ok) felvételének a támogatása.
- A szövetség céljainak eléréséhez politikai, diplomáciai, hadigazdasági, valamint katonai eszközök kívánt mérvű illetve együttes alkalmazása.
A biztonság új kihívásai, az 1999-ben elfogadott Stratégiai Koncepció és annak követelményrendszere tovább bővítették a kötelezettségek körét és az ebből fakadó feladatokat, mindenekelőtt a válság- és konfliktuskezelés illetve ezek megelőzése, az interoperabilitás és a harci technika kompatibilitása, a haderők rugalmassága és mobilitása tekintetében.
A magyar kormányok kötelezettséget vállaltak a honvédség átalakítására, a tagállamok színvonalára történő fokozatos (10 év) emelésére, a védelmi költségvetés évi 0,1%-os (GDP) növelésére (ez 2001-ben GDP 1,81%-át érte el ezen belül a honvédségé 1,61%). A felvétel után rövid időn belül kiderült, hogy az "euforikus NATO-hangulatban" túlvállaltuk magunkat, emellett a kormány késlekedett az átfogó haderőreform beindításával, ami egyrészt a vállalások korrekcióját igényelte, másrészt a kötelezettségek késleltetését eredményezte. Emiatt - noha részvételünk "elismerést aratott" - az alaptevékenységre alkalmas "harci alegységeket" a mai napig sem tudtunk a balkáni válságövezetekbe kiküldeni. A kintlévő műszaki és őrző-védő alegységek fontos, de csak biztosító feladatot látnak el.
A legfontosabb követelmény a magyar honvédség interoperabilitásának, a szövetséges erőkkel - azok kötelékében - történő együttműködés képességének a megteremtése, mely prioritást kell kapjon a technika korszerűsítésével szemben is. Ez a vezetési-információs rendszer kompatibilitását, az alkalmazási és vezetési elvek, a szabályzatok átvételét és alkalmazását, a vezetési szervek és azok állománya munkamechanizmusának az egységesítését, a nyelvi kommunikációs készség mielőbbi elérését jelenti.
A kötelezettségek és az ebből fakadó képességek struktúrája, valamint a fegyveres erőinkkel végrehajtható feladatok (közös védelem, válságkezelés) köre, a Magyar Köztársaság helyzetének, reális lehetőségeinek és a felkészültség adott színvonalának a függvényében alakítható ki, a NATO tervező szerveivel lefolytatott általános és évenkénti konzultáció, illetve egyeztetés eredményeként.
A legkritikusabb területek, amelyekkel már most, de a közeljövőben még inkább "szembe kell nézni" : a honvédség mozgékonysága; felkészültsége és kiképzettsége; a légierő légitámogató és csapásmérő képessége; a felajánlott erők állandó hadrafoghatósága és külföldi alkalmazhatósága; a képességek minőségi mutatói.
E kötelezettségek teljesítésének és a kívánt képességek szintjének a "hiányosságai" szembetűnőek, és csak részben magyarázhatók, indokolhatók. Ahhoz, hogy légierőnk alapvető kötelezettségeit legalább mennyiségileg teljesíteni tudja 40 db harcászati (NATO - kompatibilis) repülőgépre lenne szükség. Jelenleg 8-9 harcrafogható MIG-29-sel rendelkezünk. A kormány döntése alapján 2005-től is csak 28 db (14-14 db GRIPEN és MIG-29) áll rendelkezésre! A repülőgépvezetői állomány legfeljebb évi 60 órát repül, (jelentős része csak 1-10 órát) a NATO-minősítési követelményeket biztosító 200-240 órával szemben. Ez bizony nem a kívánt és szükséges képesség.
A csapatok "lőkiképzettsége" alacsony színvonalú (évi 1 lövészet, tüzér és rakéta eszközökkel még ennyi sem), a mozgékonyság eszközeinek az üzemképessége alig mérhető, a gépjárműpark végképp kiöregedett, a légimozgékonyság sincs hivatása magaslatán.
Három évvel felvételünk után már nem elegendő, ha kijelölt "mintaalegységeink" jól teljesítenek, főleg ha különböző relációban ugyanazokat alkalmazzuk.
Az új kihívások és a terrorizmus elleni harc magasfokú követelményeket támasztanak a felderítés és az információcsere illetve a feldolgozás minősége és gyorsasága, valamint alapossága tekintetében. Felderítő teljesítményünk - geostratégiai helyzetünkből fakadóan is - nem rosszabb a NATO átlagnál, többször is magas szintű és fokú elismerést és értékelést kapott. Műszaki csapataink tudása sem marad el - sőt! - partnereinkétől, legfeljebb eszközeinek a korszerűsége.
A NATO jövője - A jövő NATO-ja
Lord Robertson NATO-főtitkár véleménye szerint "a jövő NATO-ját a jelenben kell megalapozni. Ehhez arra van szükség, hogy ne csak az USA, hanem az európai tagállamok is rendelkezzenek a legfontosabbal, a biztonság érdekében való tenni tudás képességével." Ezt az üzenetet közvetítette a koszovói beavatkozás is, ami bár Európa szívében történt, az erők nagyobb részét és a felszerelés 85%-át az USA biztosította. Noha az európai tagállamok 8000 repülőgéppel rendelkeznek, azok "minden idős" alkalmazása, célzási pontossága, egy részük interoperabilitása komoly kívánalmakat hagyott maga után.
Az Egyesült Államok véleménye szerint az európai tagállamok nincsenek kellően felkészülve az új kihívásokra és nagyobb válságkezelési feladatokra. (Erre utal, hogy az USA, az 5. cikkely érvénybeléptetése ellenére, gyakorlatilag egyedül vívja tálibellenes harcát.) Védelmi kiadásaik folyamatosan csökkennek (4 év alatt 167 milliárd dollárról 135 milliárdra). Tovább nőtt "a haditechnikai rés" az USA és Európa között. A brit védelmi bizottság elnöke szerint "az európai tagállamok híján vannak a szükséges hírszerző, vezetési és informatikai, valamint stratégiai szállítási képességeknek".
Neves biztonságpolitikai szakértők, de felelős politikusok egyre erőteljesebben hangoztatott véleménye, hogy 2001. szeptember 11-e után illetve annak tükrében komoly változások előtt áll az Észak-atlanti Szövetség. A változások kulcsa a NATO alkalmazkodó és megújuló képességében rejlik. A változások már az 1999-ben elfogadott új Stratégiai Koncepcióban kirajzolódtak, ehhez tulajdonképpen csak "a tenni tudás képességé"-re van szükség, mindenekelőtt az alábbi fő kérdések tekintetében.
A NATO védelmi funkciójának az értelmezése, melyben a területvédelem mellett (helyett?) erőteljesen kell megjeleníteni a közös értékek és érdekek védelmét, melyet a NATO területétől nagy távolságra kell megkezdeni és a "hyperterrorizmus" valamint a nukleáris eszközök proliferációja - a kettő összekapcsolódása - miatt "aszimmetrikus" harcban kell megvalósítani. (arctalan és földrajzilag nehezen behatárolható ellenség és nem "hagyományos" eszközök alkalmazása).
A válságkezelés - békekikényszerítés, béketeremtés, békefenntartás - feladatának az alapfunkcióba történő beemelése és az 5. cikkely mellé helyezése, mely az önálló NATO operációk (Koszovó!) jogi alapját teremtené meg, vagy önálló értelmezése, melyhez minden esetben ENSZ felhatalmazás és konkrét megbízás szükséges. (a vita az USA és Nagybritannia, valamint Franciaország és néhány más európai tagállam között folyik). Ebben valamilyen módon dönteni kell.
Többrendeltetésű, multinacionális, összhaderőnemi kötelékek létrehozása (CJTF) és képességük kibővítése a hírszerzésre, az információk összefogására, a terrorizmus elleni harc teljes eszközrendszerére.
Az európai biztonság és stabilitás zónájának a kiterjesztése, egyrészt új - alkalmas és felkészült - tagállamok felvételével, másrészt minél több állammal és nemzetközi szervezettel történő együttműködés további erősítésével (balkáni béketámogatás 27 állam részvételével, NATO-Oroszország kapcsolat).
A transzatlanti kapcsolat fenntartása, az USA európai szerepvállalásának a megőrzése, az általa szorgalmazott "rakétaernyő" Európára történő kiterjesztése, az európai védelmi identitás (ESDI, ESDP) és ezzel együtt az európai tagállamok hozzájárulásának a növelése.
A NATO európai haderői interoperabilitási képességének, együttműködési és mobilitási készségének a jelentős növelése elengedhetetlen. Az új a Stratégiai Koncepció és a Védelmi Képességek Kezdeményezés követelményeinek a következetes megvalósítása a szövetség és a tagállamok érdekeit egyaránt szolgálja.
Magyarország teljes mértékben érdekelt a jövő NATO-jának, közös és arányos erőfeszítésekkel történő kialakításával, illetve ennek a jelenben történő megalapozásával.
