A negyedik országértékelő beszéd

A korábbi országértékelő beszédek elemzéseiből közismert, hogy Orbán Viktor szerepléseit a Vigadóban leginkább egy új, Magyarországon korábban még nem honos miniszterelnöki szerepfelfogás felépítésére tett kísérletként szokás értékelni. A miniszterelnök ezekben a beszédeiben egyfajta - közjogi értelemben természetesen nem létező - elnöki szerepet játszik, beszédeiben a jövőre és a közösen elért eredményekre helyezi a hangsúlyt, negatív és pártpolitikai állításokat nem tesz, a konfliktus helyett a konszenzus elemeiből építkezik.A korábbi országértékelő beszédek elemzéseiből közismert, hogy Orbán Viktor szerepléseit a Vigadóban leginkább egy új, Magyarországon korábban még nem honos miniszterelnöki szerepfelfogás felépítésére tett kísérletként szokás értékelni. A miniszterelnök ezekben a beszédeiben egyfajta - közjogi értelemben természetesen nem létező - elnöki szerepet játszik, beszédeiben a jövőre és a közösen elért eredményekre helyezi a hangsúlyt, negatív és pártpolitikai állításokat nem tesz, a konfliktus helyett a konszenzus elemeiből építkezik.

Már az első beszédben, 1999. február 4-én megjelentek ezek az elemek, ám utólag elemezve még ez a beszéd tűnik a leginkább "politikusnak". Orbán egyetlen évértékelő beszédében sem ejtette ki a száján az "MSZP" vagy az "ellenzék" szavakat de a pártjára való utalás sem akadt soha. Első beszédében azonban négy alkalommal is utalt a Bokros-csomagra, s az elnöki attitűdök (közös értékek, anekdoták, szellemes idézetek) sem uralták annyira a beszédet, mint 2000-ben vagy 2001-ben. 1999-ben elsősorban a kormány előtt álló feladatok töltötték ki a beszéd legnagyobb részét, a miniszterelnök sorban említette a NATO-csatlakozás, a gazdaságpolitika, a családpolitika, az oktatás, a drogpolitika, a munkanélküliség, az autópálya-építés, az egészségügy és a korrupció kérdéseit. A beszéd leggyakrabban használt politikai kifejezése a "polgár" volt, Orbán ezt 16-szor említette.

2000-ben a "polgár" helyett a "jövő" lett a kulcsmondat, Orbán ekkor ismertette a "3 gyerek, 3 szoba, 4 kerék" programot. A Bokros-csomagra már csak két ízben utalt a szónok, a szakpolitikák közül pedig kimaradt a mezőgazdaság. A sorrend így alakult: gazdaságpolitika, NATO-csatlakozás, családpolitika. A beszéd alapvetően a rendszerváltoztatás lezárásának szellemében íródott, s már magán viselte mindazt az elemet, amely az új szerepfelfogás megjelenítésében segített. Orbán igyekezett közvetlenül a választókhoz szólni, orvosokat, rendőröket, tanulókat emelt ki.

2001-ben hangzott el a leginkább anekdotázós beszéd. Orbán a remény századáról, az öröklétről beszélt, s az országot képzeletbeli hajóként személyesítette meg. A szakpolitikák közül ismét a gazdaság került az első helyre, majd a családpolitika és az egészségügy. Ebben a beszédben már összeálltak a Fidesz-MPP kommunikációjának alapelemei, az emberek hétköznapjaira reflektáló fogalmak: család, munka, tanulás és rend. A beszédből teljes egészében kimaradt a konfliktus, Orbán egyetlen negatív fogalmat sem használt, s már a Bokros-csomagról sem esett szó. A beszéd legtöbbet használt kifejezése a "család" lett, 23 említéssel.

Érdemes még a 2002-es beszéd elemzése előtt felidézni a miniszterelnök 2002. február 4-i parlamenti beszédét, amely ezúttal megelőzte az évértékelés. Orbán a parlamentben sem beszélt negatívumokról, nem használta az "ellenzék" vagy "MSZP" kifejezéseket, bár utalt arra, hogy léteznek konfliktusok és viták. Ebben a beszédben jövőkép nem jelent meg, ellenben új szakpolitikák kerültek a középpontba: a mezőgazdaság, a határon túliak ügye és az uniós csatlakozás. A beszéd leggyakrabban használt szava az "Európa/európai" volt. Miután egy más műfajról és más közegről volt szó, a beszédben több pártpolitikai elem is akadt, ám a parlamenti felszólalásokhoz képest a miniszterelnök ezúttal is igyekezett megmaradni a pártok felett álló politikus szerepében.

2002. február 7-én hangzott el a Vigadóban a miniszterelnök negyedik országértékelő szónoklata. A meglepően rövid beszéd alapvetően három elem köré építkezett: sikeres országról, elégedett kormányról és szép jövőről beszélt Orbán Viktor. A sikeres ország leírásakor a miniszterelnök a konszenzus fogalmait használta, a beszédben a "közös" kifejezés 10 alkalommal is elhangzott. Közvélemény-kutatásokra hivatkozva próbálta a szónok bizonyítani, hogy az emberek optimisták és elégedettek a kormány teljesítményével. A beszéd nem szólt külön a kormányról, Orbán a "nemzet egységét" a kormány és a polgárok szerződésén, közös akaratán keresztül kívánta bemutatni. A közös elégedettségre több alkalommal is utalt a szónok: "megcsináltuk"; "mennyi minden fontos dolog történt" - mondta. Az elmúlt év szakpolitikai sikereinek bemutatásakor Orbán a Széchenyi-tervet, a lakáspolitikát, a diákhitel bevezetését, az egészségügyi politikát, a rendőrség teljesítményét, a mezőgazdaságot, a cigánypolitikát, a státusztörvényt és az olimpiai tervet emelte ki.

2001-et az áttörés évének nevezte a miniszterelnök, aki a szép jövőt egy rakéta hasonlattal igyekezetett megfogalmazni. Magyarország felemelkedésének záloga az eddigi út folytatása - sugallta a szónok, aki a beszéd hátralévő részében 2006-ig szóló programot fogalmazott meg. Orbán nem szólt sem az ellenzékről, sem a politikai vitákról, sőt, egyetlen mondat kivételével a közelgő választásokról sem. A beszéd alapvetően ismét a konszenzus elemeiből építkezett, ám a szónok háta mögött látható jelmondat ("Az idő igaz, s eldönti, ami nem az"), valamint a beszédben benne rejlő látens optimizmus-pesszimizmus dichotómia utalt a konfliktusra. Orbán beszéde valószínűsíti, hogy a kampányban a miniszterelnök tartózkodik majd a direkt negatív elemektől, s a riválist elsősorban a pesszimizmus jegyeivel (irigység, önbizalomhiány) írja majd le.


Orbán beszédeiben leggyakrabban használt fogalmak: