A Fidesz-MPP és a "választási pánik"
Az 1998-as választások előtt a Magyar Szocialista Párt számos jelentős politikai hibát vétett. A párt a kampányban nem volt képes uralni a napirendet, számára kellemetlen témákat engedett, sőt segített napirendre, illetve reakcióival felértékelte a Fidesz-MPP politikai üzeneteit. A szocialisták a kampány kellős középén módosították kommunikációs stratégiájukat, egyszóval szinte minden olyan politikai-kommunikációs hibát elkövettek, amelyektől a politikai kommunikációs tankönyvek óvják a sikerre éhes politikai erőket.Az 1998-as választások előtt a Magyar Szocialista Párt számos jelentős politikai hibát vétett. A párt a kampányban nem volt képes uralni a napirendet, számára kellemetlen témákat engedett, sőt segített napirendre, illetve reakcióival felértékelte a Fidesz-MPP politikai üzeneteit. A szocialisták a kampány kellős középén módosították kommunikációs stratégiájukat, egyszóval szinte minden olyan politikai-kommunikációs hibát elkövettek, amelyektől a politikai kommunikációs tankönyvek óvják a sikerre éhes politikai erőket.
2001 decemberének végéig a politikai elemzők között konszenzus volt abban a kérdésben, hogy a Fidesz a kommunikációban, a napirend kontrolálásában, a stratégia-alkotásban és a fegyelmezett szereplésben verhetetlen. A szakemberek azért is adtak a legnagyobb kormányzó pártnak esélyt a választásokon, mert a tapasztalatok alapján arra lehetett számítani, hogy a Fidesz a kampányban is képes lesz professzionális módon működni.
Ehhez a várakozáshoz képest a párt szereplése az elmúlt hetekben meglepetést okozott. A Fidesz-MPP az 1998-as MSZP-hez hasonlóan úgy viselkedik, mintha a pártot elérte volna a "választási pánik". Nézzük ennek a pániknak a tüneteit:
(1) A Fidesz-MPP által a napirendre emelt témák bumeráng-hatást érnek el. A párt feltehetően úgy tervezte, hogy a választási kampány nyitányaként egy szimbolikus lépéssel, a kedvezménytörvény hatályba lépésével megkoronázza addigi szereplését, és számára pozitív témát ad a téli hónapokra. Orbán Viktor minden valószínűség szerint azért siettette a románokkal való megállapodást, hogy a kedvezménytörvény körüli kommunikációt ne zavarják meg negatív hangok. Ehhez képest a téma visszájára fordult, az ellenzéki pártok négy héten keresztül vezető hírré tették az Orbán-Nastase megállapodást. A Fidesz ezzel elvesztette korábbi kezdeményező szerepét, s más általuk kezdeményezett témákban is - például a miniszterelnök bostoni útja kapcsán - defenzív helyzetbe kényszerült.
(2) Feltehetően a megváltozott kommunikációs helyzet miatt a párt megváltoztatta stratégiáját. Pár hete szakítottak a korábbi "no comment" hagyománnyal, és állandó reagálásokba kezdtek. A párt minden ellenzéki megszólalásra válaszol, míg korábban ezeket - éppen némaságával - sikeresen eljelentéktelenítette, most válaszaival maga emeli napirendre. Minden bizonnyal úgy gondolkodik a Fidesz, hogy veszélyes lenne önmagukban hagyni az ellenzéki kritikákat, ám az állandó reakció - amivel 1998-ban az MSZP is kísérletezett - veszélyes megoldás.
(3) A Fidesz a kampányban - korábban szokatlan módon - kommunikációs hibákat is elkövet. A 32 millió forintos repülőgép bérlése jól mutatta, hogy a kormánypárt szakértői sem figyelnek olykor minden részletre. Miközben arra törekedtek, hogy Orbán kompetencia mutatóját emeljék, nem érzékelték, hogy a jelentős összegért bérelt géppel olyan témát adnak a sajtónak és az ellenzéki pártoknak, amely - a lobbi-ügy mintájára - a választópolgárok számára is jól megfogható, átlátható. Ráadásul a kormányzati kommunikáció a támadásokra adott válaszában is inkonzisztens, olykor logikátlan volt, a Fidesz ezzel egy alapvetően pozitív ügyet engedett negatívvá formálni.
(4) Érthető, ám a pártra nézve veszélyes módon Orbán Viktor miniszterelnökön is a kapkodás jelei látszanak. Ahogy 1998-ban Horn Gyula, úgy most Orbán is gyors reakciókkal kísérletezik. A kormányfő - tőle szokatlan megoldásként - február 13-án rendkívüli sajtótájékoztatót tartott. Miközben igyekezett a pártok felett álló miniszterelnök korábban jól felépített szerepében megjelenni, megszólalásával lehetőséget adott az MSZP-nek, hogy ismét a múlt heti parlamenti incidensről, Orbán Viktor állítólagos bekiabálásáról beszéljen, azaz felidézzen egy, a Fidesz számára kellemetlen témát, s egy, Orbán számára előnytelen szerepet. Mindez jól mutatja, hogy az akció átgondolatlan volt, a hirtelen támadt ötlet előnyei mellett nem volt lehetőség az akció alapos megkomponálására.
Mindaz, amit a fentiekben írtunk, természetesen nem jelenti azt, hogy két hónappal a választások első fordulója előtt bármi is eldőlt volna. A legnagyobb kormányzó párt még számos tartalékkal rendelkezik, bármikor úrrá lehet az eddigi kapkodáson, ráadásul az ellenfél, az MSZP kommunikációja is gyakran kiszámíthatatlan, inkonzisztens. A Fidesz azonban elveszítette azt a nagyon lényeges versenyelőnyét, amely korábban jellemezte: a legyőzhetetlenség, a "hibátlanság" látszata - kommunikációs értelemben - az elmúlt hetek baklövéseinek köszönhetően elszállt.
