Orbán bostoni útja

Orbán Viktort tiszteletbeli doktorrá avatták a Boston melletti Tufts Egyetem jogi és diplomáciai akadémiáján, a Fletcher Schoolban. Ez az út több mint 32 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Orbán Viktor egy svájci cégtől bérelt, 15 személyes különgéppel utazott Bostonba. A Miniszterelnöki Hivatalban azt közölték, hogy a magángépre azért volt szükség, mert túlságosan feszesnek tartották a kormányfő programját, és nincs közvetlen járat Budapest és Boston között. Orbán Viktor pedig haza akart érni a másnapi kormányülésre. Az állami protokoll minden lehetséges változatot megvizsgált, és a kapott három ajánlatból a legolcsóbbat választotta ki - hangsúlyozta Borókai Gábor kormányszóvivő.
Orbán Viktort tiszteletbeli doktorrá avatták a Boston melletti Tufts Egyetem jogi és diplomáciai akadémiáján, a Fletcher Schoolban. Ez az út több mint 32 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Orbán Viktor egy svájci cégtől bérelt, 15 személyes különgéppel utazott Bostonba. A Miniszterelnöki Hivatalban azt közölték, hogy a magángépre azért volt szükség, mert túlságosan feszesnek tartották a kormányfő programját, és nincs közvetlen járat Budapest és Boston között. Orbán Viktor pedig haza akart érni a másnapi kormányülésre. Az állami protokoll minden lehetséges változatot megvizsgált, és a kapott három ajánlatból a legolcsóbbat választotta ki - hangsúlyozta Borókai Gábor kormányszóvivő. Elmondta azt is, sajnálatosnak tartja, hogy a magyar kormánynak nincs saját repülőgépe, nem úgy, mint a környező országokban. Keller László szocialista frakcióvezető-helyettes szerint Orbán Viktor miniszterelnök bostoni utazásának módja nem volt sem morálisan, sem racionálisan elfogadható, és az ezzel összefüggésben felmerülő felelősséget mindenképpen tisztázni kell. Keller véleménye szerint a miniszterelnök utazása magáncélokat szolgált, amellyel Orbán Viktor 'egyre inkább megteremti azt a dzsentrivilágot, amelytől a magyar társadalom irtózik'. Keller szerint az utazás ellenértékét a Fidesznek meg kell térítenie a költségvetés részére.

Hanyag kezelés vétségének alapos gyanúja miatt az ügyészséghez fordul az SZDSZ Orbán Viktor bostoni útjával összefüggésben. Gusztos Péter szabad demokrata ügyvivő szerint a különgép-bérléssel megszegték azt az 1999-ben született kormányrendeletet, amely szerint ha 'az állami protokoll feladatok teljesítése körében az utaztatáshoz külön repülőgép igénybevétele szükséges, a beszerzést a Malév Rt.-vel kell lebonyolítani'. Az, hogy az ország miniszterelnöke díszdoktor lett, nem magánút - cáfolta a vádakat Borókai Gábor kormányszóvivő. Az Egyesült Államokban nem adogatnak nyakra-főre díszdoktori címeket. Mint az a díszdoktori cím laudációjában is szerepel, ez a gesztus annak a teljesítménynek is szól, melyet az ország a demokratikus átalakulása érdekében kifejtett. Az országnak szól hát, de Orbán személyén keresztül: személyes döntései alapján adományozták neki ezt a címet. Arra a sajtóban megjelent számonkérésre, hogy miért nem fogadta Orbán Viktort az amerikai elnök, Borókai az egyszeri püspök esetét hozta fel, aki a faluba érkezik, s nem harangoznak. Az emberek találgatni kezdik, miért nem szól a harang, százféle történetet is kitalálnak erre. Pedig csak egy oka van: nincs harang. Nos, Budapest nem kezdeményezte, hogy Orbánt egynapos látogatása idején fogadja az amerikai elnök - fűzte hozzá Borókai.

A Magyar Hírlap szerkesztőségi cikke szerint (Elmaradt fotó, Magyar Hírlap, 2002. február 9.) "lencsevégre akarta kapatni magát a magyar kormányfő a Fehér Házban. Azt képzelte, amúgy is van bostoni meghívása, átveszi díszdoktori oklevelét, onnan már csak egy ugrás Washington. Bush elnökkel együtt hunyorog egyet a villanófényben, ott a bizonyíték a nagy nemzetközi elismertségre. Választási hadjáratban jól jön az ilyen, még ha meg is lehet magyarázni, hogy semmi köze a vokshajszához. Tulajdonképpen az vesse az első követ Orbán Viktorra, aki másutt nem látna hasonló szándékot. Láthat. Néhány héttel a magyar parlamenti választások után Franciaország köztársasági elnököt választ, és Chirac, az egyik esélyes jelölt, hónapok óta mást alig tesz, mint külföldi vezetőkkel fotóztatja magát. Párizsban is firtatják, van-e ennek egyáltalán belpolitikai hatása. Azt mondják a hozzáértők, hogy nem sok. (...) Az ő helyzete persze könnyű. Mégis csak középhatalom vezetője, ha valakivel nagyon találkozni akar, visszautasítást nem kap. Orbán Viktor esetében viszont minden kezdeményezett és nem realizált találkozó kudarcnak számít. Amit más megtehet, ő nem. Lám, Berlusconi már nem csak kacérkodik a szélsőjobboldalával, egyenesen bevette a kormányába, mégsem 'persona non grata'. Ő maga viszont, ha a közeljövőben jön is, ameddig lehetett, halasztotta budapesti útját. Londonban Tony Blairnek negyedórája volt Orbán számára, Schrödernek - igaz, más programja miatt - annyi sem. Most meg George Bush nem lát lehetőséget a fotóra. Állítólag a magyar kormánypolitikának a magyar szélsőjobbal kacérkodó taktikája nem tetszik a Fehér Ház hangadó köreiben. Meg az sem, hogy a kormányfő a rádiónak immár külföldön is ismert Vasárnapi Újságjában kioktatta Brinker asszonyt, a Bush család személyes jó barátját. Nem kellemesek ezek az apró és fölényes beavatkozások egy kis közép-európai ország belső ügyeibe, de úgy sem lehet politizálni, mintha nem léteznének. És különösen szerencsétlen forszírozni egy szuperhatalom legfőbb vezetőjének a meghívását, ha éppen nem barátságosan gondolkodik rólunk".

A Magyar Hírlap szerkesztőségi cikke szerint (Drága repülés, Magyar Hírlap, 2002. február 12.) "ha nem súlyos politikai ügyetlenség, akkor valami görcsös erőfeszítés okozhatja Orbán Viktornak és csapatának utóbbi időben előforduló baklövéseit. A legújabb egy 32 millió forintért bérelt repülőgép, amely a miniszterelnököt és kísérőit, továbbá egy hattagú újságíró-küldöttséget vitt ki Bostonba, hogy ott, a Tufts Egyetemen Orbán Viktort díszdoktorrá avassák. Az elismerés természetesen szép, és nemzeti büszkeségre is okot ad. A baklövés a 32 millió forint. Úgy általában is, de most különösképpen. Most, amikor a választási kampány egyik elemeként a Fidesz például éppen egy állítólag jogtalanul fölvett 30 millió forintos 'lobbipénz' miatt támadja Medgyessy Pétert. Medgyessynek egy magáncég a saját pénzéből fizetett, Orbánék repülőszámláját viszont mi álljuk. Más néven az államkassza". A Magyar Hírlap szerkesztősége szerint "a különgépet azzal indokolják, hogy a miniszterelnöknek feszes a programja, sietnie kell, a kampány korábban kezdődött. Elfogadható érv. Még akkor is, ha Orbán Viktor nemrégiben jelentette ki, hogy a kampányküzdelmekben ő nem vesz részt, a választásokig hátralévő időben pedig már nem kell országos ügyekben fontos döntéseket hoznia. De még ha sietett is - a technika és a repülőmenetrendek mai állása szerint - egy ilyen utat két nap alatt kényelmesen meg lehet tenni. Egy-két millió forintért, elvégre az újságírók költségeit szerkesztőségeiknek kellene fizetniük, az Ezüsthajó Kft. pedig saját költségvetéséből utazott. Mindehhez nem kell más, mint fölülni a naponta induló Budapest- New York-járatra, természetesen első osztályon, onnan pedig továbbröpülni a naponta többször is induló bostoni járatok egyikével. A miniszterelnök urat a repülőtéren limuzin várja, az egyetemre suhan vele, ahol jut idő kitüntetésátvételre, fogadásra, baráti, üzleti beszélgetésekre. Utána pihenés, majd ugyanez vissza. Hogy kedden szokott lenni a kormányülés? Ez egyszer más napra teszik, mondjuk csütörtökre, mint régen. Vagy ez nem ér meg közel harmincmillió forintot? Nekünk megérne". A Magyar Hírlap szerkesztősége szerint "lehet persze, hogy e méltóságteljes különrepülőgép-terv még akkor született, amikor úgy tervezték, hogy a magyar miniszterelnök Bush elnökkel is találkozni fog. Kettejük mosolygós, kézrázós fotója jól jött volna a magyar lapok címoldalán egy ilyen nem kampányolós kampányidőben. Csak hát egy Gripen-bérlés az F-16-osok helyett - s már érthető is némi amerikai morcosság. A nagykövetnő 'brekegéséről' - mely kijelentés nyilván a közszolgálati rádió elnöknőjének írói munkásságához tartozik - már nem is beszélve".

Dési János szerint (Orbán repül, Népszava, 2002. Február 12.) nehéz megmondani, hogy harminckétmillió forint sok-e vagy kevés. "Annyi bizonyos, hogy Orbán Viktor ennyit fizetett azért, hogy repülőgépet béreljen és átugorjon a tengerentúlra felvenni egy díszdoktori címet. Illetve ez így nem egészen pontos. Merthogy nem Orbán Viktor fizette a cehhet, hanem valamennyi adófizető polgár együtt. Mert a nemzetközi kapcsolatok pénzbe kerülnek, Magyarország a NATO tagja, és ez nagyon fontos; így hát az Egyesült Államokkal mint a NATO meghatározó erejével való kapcsolat is különösen lényeges. Valószínűleg Orbán útja nem kerül majd a nagy lapok címoldalára a tengerentúlon, de mégiscsak jelentős esemény az ilyesmi - érvelnek azok, akik szerint végül is fejenként csak három forint húsz fillérbe kerül nekünk ez az egész. Ha viszont azt nézzük, hogy a kormányfő és az ország mit kap ezért a pénzért, akkor már kicsit érdekesebb a helyzet. Egy díszdoktori címet egy egyetemen, ami messze nem a legjelentősebb az Államokban. Kétségtelen, a magyar közszolgálati hírműsoroknak jó lehetőség az ilyesmi, hogy beszámoljanak arról, hogy már megint itt egy rangos elismerés, milyen kitűnő ember a mi miniszterelnökünk".

Dési szerint "kínos, hogy a magyar diplomácia erőfeszítései ellenére Orbánnak nem sikerült elérni, hogy akár néhány gyors fotó erejéig fogadja az amerikai elnök. Pedig egészen más lenne ennek a 32 milliónak az értéke, ha összejönne egy ilyen találkozó. És biztos vagyok benne, ismerve a sajtó egy részének gonoszkodáshoz való különös vonzalmát, hogy lesznek, akik szegény Szabadi Bélát emlegetik majd, aki többek között azért csücsül börtönben, mert túl drágán repkedett. Persze a kormányfő útját nem fogja rendőr vizsgálni. Nem is lenne miért. Hiszen egy kormányzati ember még azt is kifejtette, hogy Orbán Viktor szerénységére jellemző, hogy lemondott arról a luxusról, ami egyébként megilletné őt, mint kormányfőt. Mert ez a 32 millióért bérelt kis gép nem olyan kényelmes. Orbán repülésének mérlege tehát: egy díszdoktori cím és néhány jó szó az őt favorizáló sajtótól. A másik serpenyőben pedig kellemetlen kérdések az összes többi helyről".

Aczél Endre szerint (Visszhangtalan, haszontalan, Népszabadság, 2002. Február 13.) "annak a bizonyos bostoni Tufts Egyetemnek, ahol Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn díszdoktori oklevelet vett át, előadást, illetve sajtóértekezletet tartott, van egy Tufts Daily névre hallgató napilapja, amely azzal a mottóval jelenik meg nap mint nap, hogy 'a hírekről itt értesülsz először'. Nos én, nem lévén ama szerencsések között, akik a helyszínen követhették a kormányfő programját, kinyitottam a Tufts Daily internetes oldalait, és - nem találtam semmit. Még, amint a szakmánkban mondani szokás, egy mínuszos hírecskét sem, holott a nagy múltú Tufts esetében sem számíthat köznapi dolognak, hogy az egyetem elnöke, valamint a jogi kar dékánja egy valóságos, hús-vér miniszterelnököt fogad. A Tufts Daily szerkesztői nyilván úgy gondolták, hogy 'ezek a dolgok' a diákokat - a lap olvasóit - nem érdeklik, ezért teletömték az oldalakat mindenféle más hírrel, riporttal, publicisztikával stb. A nap vezető híre például az volt, hogy a helyi diákszövetség valami 53 ezer dolláros költségvetési tévedést követett el. (...) E kissé leverő kaland után ugyancsak fellapoztam a Tuftsnál jóval nagyobb hírű Harvard Egyetem napilapját, a Crimsont, tudniillik Orbán a Harvardon is járt, sőt fogadta őt a Clinton-kormány egykori tagja, a ma egyetemi elnökként funkcionáló Lawrence Summers. Nos a Crimsonban sem bukkant fel Orbán neve, nyilván hasonló okok miatt, mint a Tufts Dailyben. Az lehetetlen, mondtam magamnak némiképp bizonytalanul, hogyha nem is a protokoll, de legalább a világpolitika nagy kérdéseit taglaló előadás ne találjon utat magának Boston város napilapjaiba, az Amerika-szerte ismert Globe-ba, vagy a Heraldba. Aki erre fogadott, talált: nem talált. Ezek után a legnagyobb országos napilapokkal, a New York Timesszal és a Washington Posttal már nem is kísérleteztem, mert nyilvánvaló volt, hogy ami Bostonban nem hír, az Washingtonban vagy New Yorkban egyáltalán, országosan meg végképp nem az".

Aczél szerint "önmagában a rang, a beosztás nem minősít, a vendég önképe a legkevésbé sem. A magánjellegű vizit, mint amilyen a magyar miniszterelnöké is volt, leminősít. Orbánnak alighanem kilépéssel kellett volna megfenyegetnie a NATO-t, hogy a Tufts Daily, aztán a Boston Globe végül a New York Times oldalaira felkerüljön.De hogy kerek legyen a történet, azért nyugtázni kell még valamit. Államférfiak nem azért utazgatnak ide meg oda, hogy saját, honi közvéleményüket megnyerjék, hanem azért, hogy a befogadó közegét. A bostoni vizit akkor lett volna hatásos, ha hatást tud gyakorolni az amerikai közvélemény egy szeletére. Akár egy picire is. Ez azonban nem történt meg. Orbán villámlátogatása a hallgatóság tapsától eltekintve tökéletesen visszhangtalan maradt. Illetve: a magyar sajtó kiválogatott része buzgón visszhangozta a mondanivalóját. De: visszhangosítás ennyi pénzért? P.s. Szabadi Béla (a vádirat szerint) legföljebb egy töredékét repülgette el annak, amit Orbán és kísérete, igaz, Szabadi állítólag szabálytalanul, ám nem kevésbé haszontalanul. Még csak díszdoktor se lett Bangkokban".

Veress Jenő szerint (Csikicsuki , Népszava, 2002. Február 13.) "mintaszerű csávába manőverezte magát - az utóbbi időben ráadásul sokadszor - Orbán Viktor, illetve csapata. A miniszterelnök emberei komoly kitartással hajtották végig a világot, hogy külországi kitüntetésekkel ékesíthessék fel a kormányfő mellét a választásokig (vö. Leonyid Iljics zakója). A vadászat sovány zsákmányt hozott. Elszánt kommunikátorok igyekeznek hát most feltornászni a hazai füleknek ismeretlen nevű egyetem ázsióját. Politikai ínyencek arra is felfigyelhettek, hogy Orbán a világ első számú egyetemén, a Harvardon kezdte látogatását, onnan hajtatott a másikra. Némi közmédiás segítséggel előbb-utóbb csak összemosódik a két történet, így a kormányhű folklórban a nagy utazás könnyen harvardi díszdoktorsággá alakulhat. A különgépes turné persze - és ezt mindenki tudja - egy áhított Bush-parola érdekében keletkezett. A közös fotó azonban nem készülhetett el, mert az Egyesült Államok elnöke határozottan - tegyük hozzá: Orbánra nézvést megalázóan - tért ki a találkozás elől. (Lényegében azt tette a magyar kormányfővel, amit Orbán is szokott a számára kellemetlen polgárokkal: elnézett a feje felett.) Harminckétmillióért - plusz szállás, étkezés, napidíjak, gépkocsik, sajtóstáb - maradt a rektori kézfogás, aztán uzsgyi haza! Itthon pedig ismét jól fejlett botrány várta. A szokásos 'kétkapus' trükkel ezúttal is sikerült elkerülnie a rá várakozók közelségét, testőrei kimentették őt Ferihegyről, éppúgy, mint a minap a rádióból".

Veress szerint "a furcsa villámlátogatás - mint időközben kiderült - már nem csupán morális, de jogi aggályokat is felvet. Borókai kormányszóvivőtől persze mindössze ennyi tellett: bezzeg az előző kormány is mennyit utazott különgéppel, de abból nem volt ribillió. Az pedig egyszerűen gyönyörű, ahogyan a saját csapdájába sétált a csapat. Miközben bizonygatják, mennyire hivatalos volt ez a villámlátogatás, épp saját rendeletükről feledkeznek meg. Eszerint állami úthoz - nemzetbiztonsági megfontolásokból - csakis a Malévtől bérelhetnek különgépet. Ha nem így tettek: az út magánprogram volt. Árát az államkasszába kéretik befizetni. Ha hivatalos, akkor a jogszabályok nyílt semmibevétele történt, kéretik a felelősöket megbüntetni. E sorok írásakor még nem tudom, melyik sánta érvelés mellett horgonyoznak le, de láthatóan mindegy is. Orbán egyébként leszögezte: a kampányban március 15-ig nem vesz részt. Amerikai retúrját a kampány korai kezdetével magyarázták. Érti még valaki ezt az egészet?"

Seszták Ágnes szerint (Orbán Viktor és a Falcon 900 EX., Demokrata, 2002. Február 14.) a Népszabadság megírta, hogy "az adófizetőknek 30 millió forintjukba került az, hogy Orbán Viktor egy bérelt Falco gépen Amerikába ment (a gép fényképe mellékelve), hogy a Harvard egyetemen, Bostonban díszdoktorrá avassák. Ennek a tényszerűnek gondolt hírnek számtalan kódolt üzenete van. Az első, hogy ennek a kis mitugrásznak, aki otthon mezítláb és klottgatyában kergette a bőrt az alcsúti libalegelőn, elment az esze, hogy bérelt gépen grasszál. Más: Orbán Viktor a magyar adófizetők pénzén (vö. 1998 előtt ilyen kifejezést nem ismert a sajtó, valamint felhívom az olvasó szíves figyelmét, hogy a magyar keresők egyharmada azt sem tudja, hogy az adóhivatal, mert nem fizet adót) flancol, hogy Bostonba mehessen. Még másabb: Orbán Viktor, aki igaz ugyan, hogy miniszterelnök, de harmincmilliót költ arra, hogy Amerikába repüljön, ahelyett, hogy ezt a pénzt odaadta volna a: nyugdíjasoknak, b: hajléktalanoknak, c: pedagógusoknak, d: ápolónőknek, e: Medgyessy Péternek, hogy lobbizzon a Gresham mellett. Még másabb más: Orbán Viktor kiment ugyan, de hiába kilincselt az utolsó percig, Bush elnök nem fogadta. Ez azért vigasztalhatja a Népszabadságot. Mint ahogyan azt is megtudtuk ugyane lapból, hogy a francia becsületrend nagykeresztjét igazság szerint ajánlott levélben akarták elküldeni Orbánnak, de ő annyit erőszakoskodott, hogy végül is Chirac feltőzte neki, legyen vele boldog. Nyílván ő is fél Viktortól, a Harvard rektoráról nem is beszélve".

Petőcz György szerint (Gyerekes, dacos és akarnok, Élet és Irodalom, 2002. Február 15.) "február elejéig a Miniszterelnöki Hivatal weblapján bárki elolvashatta az amerikai elnök Orbánhoz címzett december 14-i levelét, melyben értesíti NATO-beli partnerét a rakétavédelmi rendszerekről kötött 1972-es ABM-egyezmény egyoldalú felmondásáról. Ugyanezen a weblapon kicsit lejjebb egy három nappal később keltezett levél is szerepelt, Orbáné, aki megköszöni Bush tájékoztatását, és az elnöknek szánt üzenetét ezzel a mondattal zárja: 'Nagy várakozással tekintek a fenti, közös érdekű kérdések, valamint jövőbeni együttműködésünk 2002. február 11. és 12. napján az Egyesült Államokban teendő látogatásom során történő megvitatása elé'. Vagyis tavaly december 17-én Orbán Viktor szentül hitte és kész tényként kezelte, hogy két hónappal később találkozni fog egy kiadós beszélgetésre - a levélben érintett témákat egy kézfogás alatt nehéz lenne 'megvitatni' - Bush elnökkel, vagy legalábbis magas rangú amerikai kormányzati tényezőkkel. Tudjuk, hogy erre nem került sor, és Orbán Viktor egyáltalán nem folytatott politikai tárgyalásokat az Egyesült Államokban. Vajon miért? A hivatalos és február 8-án a magyarországi amerikai nagykövetség által is megerősített magyarázat szerint a magyar kormány részéről nem érkezett hivatalos megkeresés egy ilyen találkozó létrejöttére. Ez lehet, hogy szó szerint igaz, de akkor miként értelmezhetjük az Orbán-levél utolsó mondatát? December 17. és február eleje között talán meggondolta magát? Az ember úgy hinné, hogy egy amerikai elnöknek átgondolt leveleket szokás írni. A baj az, hogy az ÉS, általa megbízhatónak ítélt forrásokból, másként értesült - a Népszabadság információihoz hasonlóan, és azok közzétételét már jóval megelőzve - Orbán útitervének történetéről. Tudomásunk szerint a magyar miniszterelnök már jóval az idézett levél megírása előtt utasította Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövetet, hogy tegyen lépéseket egy Bush-Orbán találkozó előkészítésére. Jeszenszky feladata teljesítéséhez a magyar egyesületek egy részét összefogó Magyar Koalícióhoz fordult segítségért és közbenjárásért. A nagykövetnek a State Department és a Nemzetbiztonsági Tanács tisztviselőivel folytatott tárgyalásaival párhuzamosan - a látogatás létrejöttét sürgetve - a Magyar Koalíció vezetősége is többször felkereste e két intézmény döntéshozatalban részt vevő képviselőit, akik egyértelműen tudtukra adták, hogy a Bush-kormányzat számos mai magyarországi jelenséget erős fenntartásokkal szemlél. Január elején pedig a Nemzetbiztonsági Tanács és a State Department magas rangú tisztviselőinek javaslata alapján a Fehér Ház elutasította a kérelmet. Az elutasítás okaként négy alapvető tényezőt említettek: 1) Az elvhű államvezetés hiánya; 2) a státustörvény körüli feszültségek, amelyek veszélyeztethetik a térség politikai stabilitását; 3) a magyar Hadügyminisztérium által a vadászrepülőgépek beszerzése érdekében kiírt versenytárgyalások feltételeinek és módszereinek sorozatos és követhetetlen változtatása, az F-16-os vadászgépek bérlésére vonatkozó szerződés utolsó pillanatban történt elvetése; 4) a magyar kormány kisebbségekkel szemben tanúsított érzéketlensége, különös tekintettel az antiszemitizmus jelenségeivel szembeni tétlenségre és tehetetlenségre. A beszélgetés során az Egyesült Államok tisztségviselői arra is rámutattak, hogy a közelgő választások előtt egy csúcstalálkozó könnyen a magyar belügyekbe való beavatkozásának minősülhetne. Kifejtették még, hogy egy ilyen találkozó egy esetleges Fidesz-MIÉP-koalíció esetén különösen kellemetlen helyzetbe hozhatná az Egyesült Államokat. Az elutasítás a nagykövetet és a Magyar Koalíciót is váratlanul érte, ezért újabb kísérleteket tettek az amerikaiak meggyőzésére, de hiába".Petőcz szerint "a realitással összekevert álomvilág nem teljesen felnőttes illúziójáról árulkodik az is, amikor Orbán Viktor és a hozzá közelállók elhitetik magukkal, hogy büntetlenül beszélhetnek másként országon belülre és a határokon túlra. Komolyan hitte Orbán, hogy csak egy maroknyi magyarországi liberális értelmiségi fog megbotránkozni azon, ha nem határolja el magát konkrétan és nagyon keményen Csurka szeptember 11-ét követő Amerika-ellenes kijelentéseitől? Tényleg nem gondolta, hogy ha a Magyar Rádió kormányhű elnök asszonya nyilvánosan és ordenáré módon megsérti az amerikai nagykövet asszonyt, arról a határokon kívül is tudomást szereznek, és már csak ezért is taktikus lenne az incidensre valamilyen módon reagálni? Miért feltételezte, hogy saját tárgyalói keménységének befelé történő, propagandisztikus bizonygatása érdekében káros következmények nélkül sértegetheti az Európai Unió bizottságának hazánkban tartózkodó elnökét, Romano Prodit? És a legfrissebb és legérthetetlenebb: a miniszterelnök nem gondolt arra, hogy ha január végén a határon túli magyarok és a magyarországi magyarok gazdasági 'életterének' összekapcsolásáról és a Kárpát-medencei magyarság erőinek összekapcsolásáról szónokol a Vasárnapi Újságban - ráadásul éppen ezekkel a nagyon lejáratott és rossz emlékeket ébresztő kifejezésekkel -, azt szomszédaink is meghallják, és nem tudják státustörvényünket túlzott jóindulattal fogadni?"

Petőcz véleménye szerint "megmosolyognivaló és önleleplező dacreakció például Borókai Gábor kormányszóvivőé, aki szerint nem Bush nem fogadta Orbánt Amerikában, hanem a magyar miniszterelnöknek nem is lett volna kedve találkozni amerikai kollégájával. A magyar választási kampány ugyanis - így a szóvivő - sajnálatos módon előbb elkezdődött a vártnál, ezért a miniszterelnök a lehető legrövidebb időt akarja tölteni az USA-ban. De egy napot azért, és ezt már mi tesszük hozzá, úgy tűnik, feltétlenül el akart tölteni, annak ellenére, hogy 12-én idehaza már halaszthatatlan kormányülés várta. Erre utal az az apróság, hogy valami módon valakik elintézték: a Tafts University, amelyik minden évben május huszadikán szokta átadni díszdoktori okleveleit, Orbán esetében a kitüntetést - biztos, ami biztos, hiszen közben választások lesznek Magyarországon - hozza előre pár hónappal. Egyébként az utazás körüli kicsinyes és komikus ügyeskedések közé tartozik az is, hogy a korábban már említett december 17-i Orbán-levél utolsó mondatát, amelyben a levélíró mintegy 'bejelenti' találkozóját Bushsal, február elejére levették a Miniszterelnöki Hivatal webhelyéről, hogy pár nap múlva az egész levél lekerüljön, és helyette csak egy összefoglaló maradjon a levélváltásról. Vagyis a piárosok igencsak rajta voltak az ügyön".

Váncsa István szerint (Pepita, Élet és Irodalom, 2002. Február 15.) "a közíró időnként idézni vagy ismertetni kényszerül bizonyos kijelentéseket, s ez ellen ma már nemcsak az ízlése, hanem a gyomra is tiltakozik. 'Erre a kitüntetésre az országnak, tízmillió embernek kell büszkének lennie' - mondja egyikük a miniszterelnök díszdoktori okleveléről, ami az adófizetőknek harminckétmillió forintba került. Most írjunk erről a 'kell' szóról?Minek. Azért a Tufts' Fletcher School of Law and Diplomacy (itt kapta a miniszterelnök az oklevelet) honlapját megnéztük, megtaláltuk a magyar miniszterelnök látogatásáról szóló oldalt, szöveg nem sok volt rajta, a program ismertetésén kívül lényegében ennyi: 'A New York Times jellemzése szerint Orbán 'Közép-Európa egyik legszokatlanabb politikusa. Politikai és kulturális ellenforradalmat vezet minden olyan jelenség ellen, amit ő a kommunista múlt maradványának gondol'. Közép-Európának emberemlékezet óta csakis szokatlan politikusai vannak; nem semmi, ha az ember közöttük is az egyik legszokatlanabbnak mutatkozik. Tízmillió magyar köteles büszkének lenni rá, hát hogyne. Egy olyan országban, amely mintha mindenestül Rejtő legrosszabb álmaiból szökkent volna elő".

Zord Gábor szerint (Minden rendben van, Magyar Nemzet, 2002. Február 16.) "ha az egyszerű újságolvasó elkövette azt a naiv hibát, hogy a múlt héten balliberális sajtótermékből szerezte be információit - számuk a magyar valóságot ismerve sajnos jelentős -, akkor Orbán Viktor, Magyarország és az Egyesült Államok, valamint a kétszeresen elnök Bush família közötti összefüggések sajátos előadásmódjával találkozhatott. Különösen szomorú, hogy ezt az interpretációt az Amerikában egyébként nagy karriert befutó tudományos-fantasztikus műfaj elemeivel vegyítve, híroldalain injekciózta a megfelelő immunrendszer hiányában kiszolgáltatott olvasóiba. A magyar társadalom sokat szenvedett és manipulált, mondhatni elaltatott ítélőképességének 'köszönhetően' máig piacvezető Népszabadság kezdte az érdekes és irigylésre méltóan szilárd prekoncepcióról árulkodó értelmezések sorát. Még a miniszterelnök bostoni útját megelőzően hírül adta, hogy Orbánt az amerikai elnök a kétoldalú kapcsolatokban fennálló nézeteltérések (például szélsőségesektől való, nem kellő elhatárolódás, a kisebbségekhez való viszony, Gripen-szerződés) miatt nem fogadja. A megkezdett (...) persze nem állt meg ezzel, és előkerült a 'nagy bunkó' is: a miniszterelnök közpénzen, méregdrága magángépen repült Amerikába, hogy ott magánügyeit intézze. A kör bezárult, kedves Magyarország, választott miniszterelnöke nemcsak a világ legnagyobb hatalmának bizalmát vesztette el, de még jól ki is zsebeli önöket jelentéktelen bostoni röppenésével! Kétségbeesni viszont nem szabad, mindössze egyet lapoz, és szembetalálkozhat az alternatívával, a jövővel, Medgyessy miniszterelnök-jelölttel és csapatának névsorával".

Zord szerint "a nemzetközi viszonyrendszerben ugyanis annak meghatározása (főleg eltérő súlycsoportokban), hogy mikor jó vagy rossz két ország viszonya, ennél sokkal árnyaltabb. Vegyük tudomásul, hogy az Egyesült Államokat most nem érdekli Európa. Az öreg kontinensen megelégszik azzal, ami immár Közép-Európában is megvalósult: állampolgárainak cégei zavartalanul profitot termelhetnek, és ebből adózhatnak haza. Kész. Washington most minden idegszálával a Fekete-tengertől a Himalájáig terjedő földrajzi hosszúságok közötti eseményekre figyel, mert innen érik most a létét, érdekeit, jövőjét érintő kihívások. Szeretnek egy fényképezés erejéig mosolyogni, de Bush elnök ideje az ő szemükben most mindennél drágább. Ha minden rendben van, akkor nincs miről tanácskozni - ez az elv az, amelyet a gyakorlatiasság hazájában vallanak. A 'jófiúk', amely körbe amerikai értelmezés szerint Orbán Viktor és országa is beletartozik, elismerésképpen egy élvonalbeli egyetem díszoklevelét kapják, az exelnök és az elnök (jelen esetben apa és fia) gratulációjával és telefonüdvözletével. Ez az, amiért az ideiglenes afgán miniszterelnöknek, Hamid Karzainak még sokat kell dolgoznia, noha őt annyi időre fogadta az amerikai elnök, mint magyar miniszterelnököt még soha. És remélhetőleg a jövőben sem. Ha ilyen sok a megbeszélnivaló, akkor van ugyanis baj".

Zord Gábor szerint (A bostoni utazás mérlege, Magyar Nemzet, 2002. február 18.) "az elitképzés egyik letéteményeseként ismert Tufts Egyetem diplomáciai és jogi akadémiájának, a Fletcher Schoolnak a díszoklevelét Orbán Viktor nevére állították ki ugyan, de a fentieket tudomásul véve nemcsak retorikai fogásnak, hanem tényközlésnek is tekinthető, hogy a kinyitott napilap formátumú papír Magyarország Amerikából jövő elismerését jelenti".