A MIÉP felértékelődése
A Magyar Igazság és Élet Pártja a pártrendszerben betöltött szerepének megfelelően nem törekedett az elmúlt időszakban arra, hogy néppárti kommunikációt folytasson. A MIÉP szavazótábora elég stabil ahhoz, hogy szavazóik harsány média-jelenlét nélkül is kedvelt pártjukra szavazzanak. A MIÉP így elsősorban azon szubkulturális eszközök segítségével kommunmikál híveivel, amelyek a párt rendelkezésére állnak. A legtöbb politikai kérdésre a MIÉP nem reagál, elsősorban azért, mert a MIÉP által megcélzott szavazótábor nem az országos politikai nyilvánosságot uraló médiumokból tájékozódik, illetve nem az ott jelen levő témákra érzékeny.A Magyar Igazság és Élet Pártja a pártrendszerben betöltött szerepének megfelelően nem törekedett az elmúlt időszakban arra, hogy néppárti kommunikációt folytasson. A MIÉP szavazótábora elég stabil ahhoz, hogy szavazóik harsány média-jelenlét nélkül is kedvelt pártjukra szavazzanak. A MIÉP így elsősorban azon szubkulturális eszközök segítségével kommunmikál híveivel, amelyek a párt rendelkezésére állnak. A legtöbb politikai kérdésre a MIÉP nem reagál, elsősorban azért, mert a MIÉP által megcélzott szavazótábor nem az országos politikai nyilvánosságot uraló médiumokból tájékozódik, illetve nem az ott jelen levő témákra érzékeny.
A MIÉP azonban az elmúlt hetekben a politikai nyilvánosságban felértékelődött. Ennek alapvetően három oka van.
(1) Egyrészt következik a párt sajátos szerepéből: miközben a párt koalícióra készül a Fidesz-MPP-vel, aközben a legnagyobb kormányzó párt jelenleg a MIÉP szavazótáborának elhódításában érdekelt. Ennek köszönhetően számos olyan téma kerül a közbeszédbe, amely a MIÉP számára fontos vagy politikailag adekvát.
(2) Másrészt a párt, elsősorban az általuk elképzelt koalíciót előkészítendő, az "ellenzék ellenzékének" szerepfelfogását hangsúlyozza, s nem a kormányzati kritikára összpontosít. Ebből következően számos esetben a MIÉP konfrontálódik az ellenzéki pártokkal, akik pedig a MIÉP esetleges kormányzati szerepvállalásával igyekeznek szavazókat eltántorítani a Fidesztől. Ennek köszönhetően a politikai riválisaik is lényegesen többet foglalkoznak a MIÉP-pel.
(3) Harmadrészt a sajtó - itt nem részletezett okok miatt - rendkívül érzékeny a MIÉP-et negatív színben feltüntető hírekre. A párt az elmúlt években nagyon kevés politikai botránnyal volt összefüggésbe hozható, ráadásul jelentős politikai előnye, hogy - miután még nem volt lehetősége kormányzati szerepbe kerülni - "ártatlan", "tiszta" pártnak számít jelentős választói tömegek előtt. Éppen ezért a sajtó egy része jelentős terjedelemben számol be azokról a hírekről, amelyek a MIÉP számára hátrányosak.
Az elmúlt hetek történései mind a három elemre mutattak példát. Csurka István az "ellenzék ellenzékének" szerepében hevesen támadta a szocialista pártot, s miután ezzel a politikai napirenden lévő vitatéma résztvevője lett, jelentős figyelmet kapott. A pártelnök február 12-én a MIÉP egyik képviselőjelöltjét ért atrocitás után azt állította, hogy a szocialisták állnak a MIÉP elleni akciók, "a megfélemlítés és az anarchiakeltés mögött". S bár a rendőrség rendre cáfolta azt, hogy adataik szerint az MSZP bármilyen formában is érintett lenne a támadásban, Csurka egyértelműen a szocialistákat vádolta. A pártelnök emlékeztetett arra: a rendőrség is úgy kezdi munkáját, hogy ujjlenyomatokat keres, és ellenőrzi azokat az embereket, akik már elkövettek hasonló cselekményt. "Az MSZP ujjlenyomatai rajta vannak ezeken a bűncselekményeken" - jelentette ki Csurka, hozzátéve: ugyanezekkel a módszerekkel lehetett találkozni Máriapócs, vagy Mindszenty esetében. A pártelnök február 16-án Battonyán még tovább ment, amikor azt állította, hogy "vörös baseballütővel, az MSZP új erőszakjelvényével" verték meg angyalföldi képviselőjelöltünket. Csurka hozzátette: mindez azt igazolja, hogy az alvilág beköltözött a politikába. "Nem a mi politikánkba, hiszen mi szenvedő alanyai vagyunk ennek a helyzetnek, holott éppen minket vádolnak állandóan és következetesen szélsőséges, nacionalista és antiszemita politikával" - mondta a pártelnök utalva MIÉP "pária" helyzetére.
A szocialista párt kezdetben nem reagált a MIÉP-es vádakra, igyekezett első számú ellenfele, a Fidesz üzeneteinek hatástalanítására koncentrálni. Miután azonban a MIÉP vádjai jelentős média figyelmet kaptak, a szocialisták - korábbi retorikájuknak megfelelően - igyekeztek összekötni a Fidesz és a MIÉP megszólalásait. Lendvai Ildikó, a szocialista párt alelnöke sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy egyértelmű jelei vannak annak, hogy a Fidesz és a MIÉP között megindult a kampánystratégia egyeztetése; mind a hangvételben, mind a módszerekben egyre több párhuzamot lehet találni a két párt MSZP-ellenes kirohanásai között. Lendvai szerint a hét végi események azt bizonyítják, hogy új, kedvezőtlen fordulatot vett a kampány, mert létrejött a kampánykoalíció a Fidesz és a MIÉP között, illetve a legnagyobb kormánypárt már szavakban sem az egész országhoz szól, pusztán megmaradt szavazóit kívánja fanatizálni.
A 8. héten tovább folytatódott a MIÉP-hez közel álló Pannon Rádió elleni tiltakozás is. Előbb neves zenészek nyilatkoztak arról, hogy a rádió hangvétele miatt nem járulnak hozzá dalaik játszásához, majd a hatóság is elmarasztalta az adót. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) kimondta: a Pannon Rádió tulajdonosi szerkezete ellentétes a médiatörvénnyel. Az ORTT azt kifogásolta, hogy a műsorszolgáltató alapítói között szerepel a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány, amelynek létrehozója a MIÉP elnöke. Csurka a vádakra úgy reagált, hogy leszögezte: a törvény alapján sem lehet befolyása sem a Pannon Rádióra, sem a Bocskai István Szabadegyetemért Alapítvány kuratóriumára.
Természetesen korai lenne annak eldöntése, hogy a támadások, a koalíció lehetőségének napirendre emelése és a gyakori média jelenlét milyen hatással van a párt megítélésére, ám a héten nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási adatok alapján megkockáztatható, hogy a MIÉP 2002 első hónapjaiban némileg erősödött. Természetesen csak hipotézisként fogalmazható meg, hogy a nyilvánosság és a koalícióképesség - mindkét oldalról: MIÉP részéről politikai célként, az MSZP-SZDSZ részéről fenyegető veszedelemként való - hangoztatása javíthatja a MIÉP-re való szavazási hajlandóságot. A MIÉP számára létfontosságú, hogy elhitesse: a rá adott voksok nem vesznek el, mert egyrészt biztos a parlamenti bejutása, másrészt van esélyük egy jobboldali koalícióban való részvételre. A párt ugyanis csak abban az esetben tud újabb szavazókat szerezni, ha törzsszavazói mellé újabb rétegeket nyer meg. Ebben az esetben nem kizárt, hogy a közvélekedés (parlamenti bejutás, koalícióképesség) akár önbeteljesítő jóslatként is működhet.
