Kisgazdák hitbizománya (Kormányértékelés: földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterek)

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterek tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

Bár a Fidesz még a választás két fordulója között sem ismerte el, hogy koalícióra készül a kisgazdapárttal, kevesen lepődtek meg, amikor ez megtörtént. Ezért a koalícióért nagy árat kellett fizetnie a nagyobbik kormánypártnak. Torgyán József személyiségéből és politikai céljaiból egyértelműen következett, hogy nem elégedett meg egy jelentéktelen minisztériummal és az abból következő csekély politikai befolyással. A kisgazdapárt elnökeként nyilvánvalóan a földművelésügyi minisztériumot kellett vezetnie. Torgyán a koalíció feltételéül szabta a földművelésügyi és vidékfejlesztési ?csúcsminisztérium? létrehozását. Az új minisztériumba került a területfejlesztés, annak ellenére, hogy a Fidesz eredetileg a BM mellett egy önkormányzati és településfejlesztési minisztériumot is fel kívánt állítani. Erről így le kellett mondaniuk.

Torgyán pozíciója eleinte kikezdhetetlennek tűnt. A két párt közötti megállapodás része volt, hogy nem szólnak bele egymás dolgaiba, és valóban, Torgyán a közösen meghúzott határokon belül tulajdonképpen azt csinált, amit akart. A Fidesz teljesen ráhagyta Torgyánra az agrárium ügyeit, akinek, habitusával teljesen ellentétesen, nem az egyre hangosabban szervezkedő mozgalmak és tüntetések szervezése, hanem az éppen aktuális mezőgazdasági (búza-, konzerv-, kukorica-) ?bomba? hatástalanítása jutott feladatul. Az elégedetlenkedők lecsillapításában kamatoztathatta azokat a képességeit, amelyeket a kisgazda-pártharcokban tökéletesített: alkukat kötött a fenyegetőző gazdákkal, majd könnyedén megosztotta az agrár-érdekképviseleteket.
A két párt közötti első komoly határvillongásra Torgyán 413 milliárd forintos követelésével került sor az 1999-es költségvetési vitában. Az elszánt küzdelem után Torgyánnak meg kellett elégednie az eredetileg neki szánt 250 milliárd forinttal, pedig szüksége volt a pénzre: a szavazóbázisának tekintett kistermelőknek, hozzá közel álló vállalkozóknak, illetve az FTC-nek juttatott pénzeket az agrárkasszából.

Az FTC-ügye jól mutatja a Fidesz és az FKGP közötti akkor még fennálló status quo működési elvét. Az FTC elnökeként Torgyán elérte, hogy Deutsch terveivel ellentétben sportklubja nem került az Ifjúsági és Sportminisztérium s egyben a foci iránti érdektelenséggel szintén nem vádolható Fidesz felügyelete alá. Orbán pontosan érezte, hol lehet feszíteni a húrt és hol nem. Döntő jelentőségű kérdésekben (a 413 milliárd forint megvétózása, a kétéves költségvetés elfogadtatása) mindig a miniszterelnök akarata érvényesült, cserében Torgyán megtarthatta kedvenc játékszereit (például az FTC-t), és beutazhatta a világot.

A miniszterelnök győzelmével végződött a ciklus egyik legfontosabb döntése, és egyben legjelentősebb taktikai csatája, a köztársasági elnök megválasztása is. Bár a visszatekintő elemzések általában is hajlamosak az eseményeket eleve eltervezettnek és racionálisnak látni, ebben az esetben nem lehet nem az elismerés hangján szólni a miniszterelnök hidegvérét és taktikai érzékét illetően. Valószínűleg nem volt még egy olyan eszköz, ami Torgyánt jobban fegyelmezte volna, mint annak az ígérete, hogy esetleg köztársasági elnök lehet. A koalíciós szerződésnek ez a kitétele, amely gyakorlatilag a teljes közvéleményt megrémítette, alkalmas volt arra, hogy a kisgazdapárt elnöke betartsa a fentebb leírt játékszabályokat. Az elnökválasztásig eltelő két évben viszont Orbán fokozatosan megteremtette azt a helyzetet, hogy Torgyán kénytelen volt maga helyett azt a jelöltet támogatni, akit a Fidesz mindig is akart. Másrészt azzal, hogy szabad kezet adott a maga területén koalíciós partnerének, a miniszterelnök hagyta, hogy Torgyán sajátos miniszteri tevékenységével annyi nehezen védhető ügybe keveredjen, amennyibe csak lehet, s így ismét sakkban tartható legyen.
Nem tudható, hogy Orbán eredeti tervei között csak ennyi szerepelt-e, vagy Torgyán teljes ellehetetlenítését már az elején célul tűzték ki. Tény, hogy a kétéves költségvetés tavalyi elfogadása után Torgyánra a Fidesznek nem volt többé szüksége. Mivel Torgyán a minisztérium irányítását gyakorlatilag átengedte politikai államtitkárának, Szabadi Bélának, az elindított vizsgálódások először őt érték el. A jelzés azonban egyértelmű volt: ha Torgyán nem távozik, a vizsgálatok elérnek hozzá is. Nyomatékosításul vizsgálat indult Torgyán fia ellen a kazettaügyben. Torgyán végül tavaly februárban lemondott, s a meggyengült pártvezér hamarosan kiszorult a parlamenti frakciójából is. A Fidesz teljes győzelmet aratott: úgy szabadult meg Torgyántól, hogy a kormánytöbbséget fent tudta tartani.

Ugyanakkor a nemzeti érdekek szempontjából ez a történet mindenképpen szomorú. Miközben az uniós csatlakozás előtt álló ország mezőgazdaságának átalakítása és versenyképessé tétele elmaradt, éveken át zajlott a feudális gyakorlatnak megfelelő hűbéri viszony kialakítása az agrárpénzek felhasználásával. Annak sem lehet örülni, hogy a népszerűségi listán végig utolsó előtti helyen szereplő Torgyán távozása nem alkalmatlansága miatt következett be, hanem egy furcsa hatalmi harc következtében, amelyen belül a jogállamiság szempontjából megengedhetetlen eszközöket vetett be a nagyobbik kormánypárt.
Torgyán utódjának, Vonza Andrásnak furcsa szerep jutott. Hivatalosan a kisgazdapártot képviseli a koalíciós megállapodás értelmében, ugyanakkor valódi hátország nélkül semmilyen önálló politikai elképzelést nem tud megjeleníteni. Mivel a kisgazdapárt darabjaira esett, a koalíció már csak névleg áll fenn. Úgy tűnik, Vonza legfontosabb feladatának a három éven át reflektorfényben lévő tárca helyzetének konszolidálását tartja. Miniszterségének leglátványosabb és egyben legvitatottabb kezdeményezése, a zsebszerződések elleni harc ötlete sem tőle származik, hanem a miniszterelnök hirdette meg.

Az 1998-as választások után megkötött koalícióban a földművelésügyi miniszteri pozíció kiemelt fontosságot és médiafigyelmet kapott. Mindez abból a tényből fakadt, hogy az FKGP a legfontosabb tárcának tartotta. Pártelnökét, Torgyán Józsefet egyfajta közjogi értelemben természetesen nem létező miniszterelnök-helyettesi pozícióba helyezte az agrárminisztérium élén.
Az új miniszter munkája kezdetén arról beszélt, hogy a mezőgazdaság irányítását válsághelyzetben vette át. Szeptemberben Torgyán konfliktusba került a gabonatermelőkkel, a kilátásba helyezett tüntetés azonban elmaradt, mert október 1-jén a miniszter és Nagy Tamás megállapodott az egyeztetések folytatásában.

Novemberben érte az első botrány Torgyán Józsefet: menyét, Torgyánné Hingyi Beatrixot ugyan a Malév igazgatósági tagjává választották, de kénytelen volt visszalépni. Decemberben az FTC átvilágítása kapcsán került összeütközésbe Torgyán frakciótársával: szerinte Csúcs László megszegte a megbízási szerződést, amikor nem kezelte titokként a klubnál végzett vizsgálat megállapításait.

1999 első felében sokasodtak az ellentétek a kormányon belül. Január végén Torgyán kijelentette, hogy kiváló az együttműködés a kormánykoalíció pártjai között, ám az utóbbi időben feszültséggócok is kialakultak. A pártelnök-miniszter nem helyeselte az egyetemek összevonásával kapcsolatos tervet, és ragaszkodott a Ferencváros intézményeinek kezelői jogához. Márciusban Orbán és Torgyán ismét személyes találkozón igyekeztek tisztázni a nézeteltéréseket, április 13-án azonban a parlament két alkalommal leszavazta Deutsch Tamás és egy alkalommal Torgyán József interpellációra adott válaszát. A kisgazdák szerint a Fidesz képviselői revánsot vettek Torgyán leszavazásával.

Rövidesen azonban mindkét ügyben megállapodás született. Május 5-én Orbán Viktor és felesége otthonában kereste fel Torgyán Józsefet, majd másnap Pokorni Zoltán és Torgyán József aláírta a megállapodást arról, hogy az agrár-felsőoktatási intézmények továbbra is az oktatási tárca, a tangazdaságok és a kutatóintézetek viszont a földművelésügyi minisztérium felügyelete alá tartoznak. Június végén a sportminiszter is engedett: Deutsch Tamás és Torgyán József megállapodást írtak alá arról, hogy az FTC által használt sportlétesítmények felügyeletét 2002. június 30-áig továbbra is a földművelésügyi miniszter látja el.
Miután véget ért a koalíciós vita, Torgyán újabb követeléssel állt elő: 1999 nyarán bejelentette, hogy a költségvetésben 413 milliárd forintot igényel a tárca számára. Augusztus 4-én ismét találkozott a miniszterelnök és a kisgazda-pártelnök, ám nem tudtak megállapodni az összegben. Torgyán támadóállásba helyezkedett: szeptember 18-án egy mórahalmi fórumon már arról beszélt, hogy minisztériumának a mezőgazdaság érdekében kötelessége ragaszkodni a 413 milliárdhoz, s ha kell, átül a képviselői székébe, hogy onnan mondja el a kormányétól eltérő álláspontját a költségvetés vitájában, a döntéskor pedig név szerinti szavazást kér. Három nap múlva a kormány Torgyán József és Homoki János ellenszavazata, illetve a két másik kisgazdaminiszter tartózkodása ellenére kitartott a földművelésügyi tárca 250 milliárdos támogatása mellett, majd másnap a miniszterelnök rádióinterjújában már a kisgazdák kincskereső csapatáról beszélt. Végül a költségvetési szavazás során a kisgazdaminiszter nem élt a korábban kilátásba helyezett eszközökkel, s Orbán Viktor december elején diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy a kisgazdák jogos és szakmailag alátámasztott igényt fogalmaztak meg az agrárkiadások növelésére, azonban a kért 413 milliárd több volt, mint amennyit megenged az ország teherbíró képessége.

2000 legfontosabb kérdésének az államfőválasztás ígérkezett. Április végén Orbán Viktor érzékeltette Torgyánnal, hogy nem tudja garantálni köztársasági elnöki jelölése esetén a megválasztásához szükséges parlamenti többséget, konkrétan azonban a miniszterelnök a nyilvánosság előtt nem foglalt állást. Torgyán végül is támogatta Mádl Ferenc jelölését.
2000 őszén fordult a politikai széljárás: az addig offenzívában lévő, számos kérdésben kezdeményező kisgazdák pozíciói fokozatosan megrendültek. Torgyán Józsefet támadások érték a parlamentben a holland gazdák betelepítésének ötlete miatt, majd bombaként robbant a Székely-ügy. Október végén az FTC támogatása, majd villaépítése miatt a pártelnök is célkeresztbe került. November 1-jén Orbán Viktor kijelentette, hogy a kormány nem akar foglalkozni Torgyán József építkezéseinek kérdéseivel, mert ez a miniszter személyes ügye.

Torgyán előremenekült: novemberben lemondásra szólította fel Ligetvári Ferenc környezetvédelmi minisztert, majd a párton belül is igyekezett keményen fellépni. A kétéves költségvetés elfogadása után azonban hatalmas pofon érte a pártot: Kövér László kérte Torgyán Józsefet, hogy halasszák el a Fidesz és az FKGP 2002-es választási együttműködési megállapodásának aláírását. Közben a Kormányzati Ellenőrzési hivatal vizsgálódásba kezdett a tárca kiugróan magasnak tartott utazási költségei miatt, egyre több támadás érte a miniszter jobb kezének tartott Szabadi Béla politikai államtitkárt, majd január végén kirobbant a miniszter fiát kellemetlen helyzetbe hozó kazettabotrány. Végül február 8-án a miniszter Orbán Viktorral tartott megbeszélése után lemondott. Utódjának Gyimóthy Gézát, az Országgyűlés alelnökét ajánlotta.

Az irányítás azonban már teljesen kicsúszott a párt kezéből. Az állandó botrányok, a belső válság és a koalícióban elvesztett zsarolási potenciál miatt Torgyán nem tudta érvényesíteni a koalíciós szerződésben rögzített jogosítványait. Február 15-én Gyimóthy Géza az FKGP egységének érdekében bejelentette, hogy nem vállalja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetését. A miniszterelnök ideiglenesen Boros Imre PHARE-minisztert bízta meg a tárca vezetésével, majd március 12-én felkérte Vonza Andrást agrárminiszternek.
A volt szabolcsi főállatorvos irányítása alatt a tárca 1998 előtti politikai szerepéhez tért vissza. Torgyán lemondásával kiemelt jelentősége és állandó média jelenléte megszűnt, alapvetően szakpolitikai témák kerültek előtérbe. 2001 nyarán Orbán Viktor miniszterelnök harcot hirdetett a zsebszerződések ellen, ám a kommunikációban a miniszternek már nem jutott jelentős hely. Szeptemberben a földtulajdonról, földhasználatról tartott politikai vitanapot sem kísérte komoly figyelem. A parlamentben Vonza András kijelentette, hogy a kormány és a tárca meggyőződése, hogy a hazai mezőgazdaság jövőjét, hasonlóan az Európai Unióban kialakult megoldáshoz, a gazdaságosan termelni képes családi gazdaságok jelentik. A kormány agrártörvény-javaslatát, a Nemzeti Földalap létrehozásának tervét ugyan heves ellenzéki kritika fogadta, ám a választási kampányban a téma talán igen, de a miniszter biztosan nem számíthat kiemelt figyelemre.


Elherdált milliárdok

A pártelnök-miniszter hatalmas lendülettel vetette bele magát az ország agrárdolgaiba, és már működésének első hónapjaiban különböző bombákat hatástalanított (búza-, burgonya-, tej-, alma-). Öntörvényűségében más megfogalmazásában erejét és mozgásterét a legmesszebbmenőkig kihasználva sokszor ment szembe a kormány elképzeléseivel, meglepve ezzel a kabinet többi tagját és magát a miniszterelnököt is.
A tárca hagyományosan jelentős jogalkotói munkát végez, nem volt ez máshogyan ebben a ciklusban sem: 24 törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentnek, valamint több száz miniszteri rendeletet fogalmaztak meg és fogadtak el.
Meglepő módon a minisztérium első hónapjainak jogalkotói munkája meglehetős nyugalomban telt. Már az első törvényjavaslatot is meglepően nagy biztonsággal vitte keresztül a parlamenten. Az 1998 októberében benyújtott, a vadászati törvény módosítását célzó javaslatát például ellenszavazat nélkül fogadta el az Országgyűlés.
Kiemelt feladataként jelentkezett a tárca tevékenységében a Balaton és környéke szabályozásának rendezése. Az Alkotmánybíróság határozata alapján (13/1998. [IV.30] AB-határozat) 1999 első felében megalkotta a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló törvényt, majd 2000 márciusában (2000. évi CXII. törvény) a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló törvényt is.
1999 májusában a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény módosítása is ellenszavazat nélkül ment át az Országgyűlésen. Ettől kezdve azonban a tárca által kezdeményezett törvényjavaslatokat rendre nem szavazták meg az ellenzéki pártok, még sokszor az egyébként a kormányt több esetben is támogató MIÉP sem.
Az egyébként is igen kényes témának számító földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításakor például már csak egyetlenegy igen szavazat érkezett az ellenzék (MSZP, SZDSZ) soraiból. Hasonlóképpen történt mindez az 1999. évi XLVIII. törvény (a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról) elfogadásakor, még a MIÉP képviselői is csak tartózkodtak. Ez a törvény már hangsúlyosan foglalkozik a családi gazdaságok kialakításával, illetőleg a zsebszerződések láthatóvá tételével.
Éles vitákat gerjesztett az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosítása (1999. évi LXXXVII. törvény). Ez a módosítás emelte be az agrárrendtartási eszközök sorába a pénzintézeti hitelekre való állami kezességvállalást, amit az ellenzék egységesen elutasított.
1999 júniusában a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításakor (1999. évi XCII. törvény) az Országgyűlés határozatképtelenség miatt (a teljes MSZP-frakció távol tartotta magát a szavazástól) nem tudta elfogadni elsőre a tárca javaslatát. Csak fél évvel később, októberben jött össze a megfelelő számú igen szavazat.
1999. június 21-én a minisztérium benyújtotta a szövetkezetek gazdálkodásával kapcsolatos ideiglenes szabályozásról szóló törvényjavaslatát, azonban a politikai támogatottság hiányában vissza kellett azt vonnia.
A mezőgazdasági szövetkezeti üzletrészről szóló 2000. évi CXLIV. törvényt is csak alig sikerült a parlamentnek elfogadnia (az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP egyáltalán nem szavazott igennel, és az MDF soraiból is csak egy igen érkezett). - törvény a vagyonnevesítésből adódó anomáliák kiküszöbölése érdekében kötelezővé tette volna a kívülállók szövetkezeti üzletrészeinek kifizetését. Ezt a törvényt azonban a 10/2001. (IV.12.) AB-határozat a kihirdetésre visszamenő hatállyal megsemmisítette. 2000 decemberében fogadta el a parlament az új szövetkezetekről szóló törvényt, amely a szövetkezetek működését a gazdasági társaságokéhoz hasonló előírásokkal szabályozta.
A tárca 2001. március 13-án újra kénytelen volt visszavonni egy javaslatát, ugyanis a szövetkezeti üzletrészek szabályozásával kapcsolatos javaslat mögött megint nem alakult ki a megfelelő politikai támogatottság. 2001 decemberében szavazta meg az Országgyűlés a Nemzeti Földalapról szóló törvényt (2001. évi CXVI. törvény). Elfogadta még az Országgyűlés a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló 2001. évi CXVII. törvényt. - törvénnyel a családi mezőgazdasági vállalkozások fogalma és szabályozása bekerült a magyar jogszabályi környezetbe. A törvény fő célja azonban a zsebszerződések felülvizsgálatához szükséges jogi keretek megteremtése volt.
Érdemes megemlíteni a tárca rendeletalkotói munkáját. Évente száz körül van a kiadott miniszteri rendeletek száma.


Torgyán József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (1998-2001. február 15.)
1932. november 16-án született Mátészalkán. 1955-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Politikai nézetei miatt hajógyári segédmunkásként tudott elhelyezkedni, ezután ügyvédjelöltként, illetve fogalmazóként dolgozott. 1956-ban, majd 1988-ban bekapcsolódott az újjászervezett Független Kisgazdapárt munkájába. 1990 áprilisától vesz részt a Független Kisgazdapárt vezetésében, előbb a párt főügyésze, később a budapesti szervezet elnöke, majd a párt társelnöke. 1991 júniusa óta a párt elnöke. 1990 óta országgyűlési képviselő. Az előző ciklusban több éven keresztül, 1994 óta pedig folyamatosan, egészen tavalyig vezette a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportját. Nős, fia ügyvéd.

Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (2001. március 26- )
1955. július 28-án született Nagykállón. Diplomáját a Budapesti Állatorvos-tudományi Egyetemen szerezte 1978-ban. Az egyetem elvégzése után a nagykállói termelőszövetkezetben üzemi állatorvosként dolgozott. 1987-ben sertés-egészségügyi szakállatorvosi diplomát szerzett. 1992-től vállalkozó állatorvos. 1995 januárjától 1998 októberéig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának tagja, 1998 novemberétől pedig az Ügyrendi és Jogi Bizottság tagja. 1995-től kerületi főállatorvos, 1998-tól pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye igazgató-főállatorvosa. Kinevezése után a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által létrehozott úgynevezett állatorvosi akkreditációs vizsgaanyag kidolgozását végző munkacsoport vezetője. 2000 szeptemberétől az Országos Állat-egészségügyi Tanács tagja. Nős, két gyermek édesapja.



Mások mondják?

A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége az elmúlt négyéves ciklus agrárkormányzati munkájával többségében elégedett. Már csak azért is, mert szerintük alapvető fordulat következett be a mezőgazdaság megítélésében és kezelésében. A rendszerváltás óta felhalmozódott feszültségek nagy részét ? igaz, csak a ciklus végén ? szinte maradéktalanul sikerült megoldani.
A tárca jogalkotási munkájából kiemelkedik a földtörvény, a Magyar Nemzeti Földalap, az osztatlan közös tulajdonban lévő közös földek rendezésének ügye, valamint a kormány szövetkezeti üzletrészek felvásárlásával kapcsolatos intézkedései. Ezzel, mint Jakab István elnök lapunknak elmondta, 1992 óta folyamatosan létező és feszültséget okozó problémát lehetett kezelni.
Az agrártámogatásokat teljesen új elvek alapján osztotta szét a kormány: a föld alapú támogatással és az ez évtől kezdve biztosított agrár-környezetvédelmi támogatással és minden változtatással, amely a birtokrendezésre irányul, az Európai Unióhoz való csatlakozásra való felkészülést segítette a kormány. Ez vonatkozik a családi gazdaságok, az értékesítő és beszerző szervezetek, új szövetkezetek létrehozására és erősítésére tett erőfeszítésekre is. Ezt a célt szolgálja a családi gazdaságoknak, kis- és középvállalkozásoknak szánt 100 milliárdos új hitelcsomag is. A Magosz elnöke Torgyán József és Vonza András miniszterek munkájának értékelésére nem vállalkozott, mert úgy véli, hogy az a választások előtt nem lenne szerencsés egy érdekképviselet részéről.

A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos SzövetségÉNEK álláspontja szerint az agrárgazdaság helyzete az elmúlt három évben indokolatlan mértékben romlott. Miközben a nemzetgazdaság egészének GDP-je 13 százalékkal nőtt, az agráriumé közel 10 százalékkal csökkent. Az agrárgazdaság hatékonysága, jövedelmezősége romlott, újabb mintegy 80 ezer ember vesztette el részben vagy egészben az agráriumból való megélhetését, s több mint százezer kényszervállalkozó őstermelő kényszerült végleg befejezni tevékenységét.

A MOSZ szerint ez a helyzet alapvetően sem természeti, időjárási okokkal, sem a világgazdasági folyamatokkal nem magyarázható. Alapvető oka az elhibázott, osztogató, átláthatatlan, bizonyítottan korrupt és diszkriminatív agrárpolitikai és támogatási gyakorlatban keresendő. Miközben a felkarolni szándékozott kisgazdaságok helyzete romlott, a minőségi árutermelés, a foglalkoztatás zömét adó adófizető, legális agrárvállalkozások üldözöttekké váltak. A támogatások többségében indokolatlanul kiszorították őket: e kör 2000-ben több mint 80 milliárd forint adót fizetett, s mindössze 36 milliárd forint támogatásban részesült.
Az egymást évről évre alulmúló eredmények ellenére a kormány gátlástalan sikerpropagandát folytatott. Az támogatási összegek elmaradtak az agrártörvényben előírt szinttől, de folyamatosan azt hangoztatták, hogy az adófizetők pénzéből minden eddiginél többet kapott a vidék, a mezőgazdaság. A pénzek nagy része viszont nem jutott el a gazdálkodókhoz, hanem eltűnt.

A növekvő gondok elfedését és nem megoldását szolgálják a szintén az egekig magasztalt új törvények. - körbe tartozik többek között az "üzletrészprobléma? végleges rendezésére született üzletrésztörvény, amelyet a MOSZ és számos agrár- és civil szervezet, a pénzvilág beadványai után az Alkotmánybíróság az utolsó pontig megsemmisített. Hasonlóan látszatintézkedéseknek minősíthető a tavaly év végén elfogadott földtörvénycsomag. - törvények a spekuláció erősítését, az agrárviszonyok kiszámíthatóságának tovább romlását, a mezőgazdaságból, a földből élők elbizonytalanodását eredményezik. Ez ma már nemcsak az agrártermelők, az agráriumból élők, hanem több millió földtulajdonos helyzetének, vagyonbiztonságának romlásával jár. A Nemzeti Földalap megnyitja a kaput az újraállamosítás s a föld "klientúra kezébe? történő átjátszása előtt, miközben jelenleg az agráriumból élők jövőbeni megélhetését, termelési esélyeit veszélyezteti. Ez igaz az árutermelés zömét adó, jogi személyiségű társaságokra, az ő tulajdonosi és foglalkoztatói körébe tartozó több százezer állampolgárra, de igaz arra a több százezer kényszervállalkozóra, őstermelőre is, akik saját tulajdonú földjeik mellett néhány hektár földbérlettel próbálják magukat, családjukat ? legalább minimális szinten ? fenntartani.
Jól jelzi az intézkedési csomag alkalmatlanságát, hogy az agrárium és a civil szervezetek, különböző társadalmi szerveződések és a pénzvilág ismét kénytelen volt felemelni szavát és az Alkotmánybírósághoz fordulni az újabb jogalkotás visszásságai miatt.


Torgyán József
- sajátosan populista politikai stílust képvisel
- a koalíciós szerződés miatt sokáig erőteljesen érvényesíteni tudta érdekeit a kormányon belül
- a botrányok, korrupciós ügyek, letartóztatások teljesen hiteltelenítették
- az egyik legnépszerűtlenebb magyar politikus

Vonza András
- szürke politikus, kerüli a közszerepléseket, bár az utóbbi időben beletanult a neki szánt szerepbe: hűen védelmezi betanult érvrendszerekkel a kormánypropaganda által sulykolt agrárfrázisokat

A minisztérium
a hozzánemértés és a rossz döntések miatt a mezőgazdaság válsága tovább mélyült
politikai alapon szétosztott támogatások, klientúraépítés jellemzi
elmulasztott uniós támogatások