A kormány népszerű asszonya (Kormányértékelés: igazságügy-miniszter)

Intézetünk a Magyar Hírlappal közösen értékelte a minisztériumok tevékenységét 2002. február 8-a és 28-a között.

Az elmúlt négy év miniszterként népszerűséget, pártelnökként vitatható eredményt hozott Dávid Ibolya számára. Mint a kormány egyetlen női minisztere, eredményesen törekedett arra, hogy barátságos és karakteres kommunikációs stílust alakítson ki, s hamarosan a kabinet legnépszerűbb tagjává vált. Személyes népszerűségét mégsem tudta pártja javára fordítani, egy átmeneti önállósodási kísérlet ellenére a ciklus végére az MDF gyakorlatilag összeolvadt a Fidesszel.
Az igazságügy-miniszter kiemelkedő népszerűsége alapvetően két okra vezethető vissza. Dávid Ibolya az első női politikus, aki különösen nagy hangsúlyt helyezett a megjelenésére. Elegáns és választékos öltözködése is része annak a szerepnek, amelyet pártpolitikai szinten négy évig képviselt: a kormányon belüli különállását nem tartalmi, hanem stílusbeli elemekkel akarta demonstrálni. Ennek a szándéknak a jegyében tett - elsősorban retorikai - gesztusokat az ellenzék irányába (médiakuratóriumok felállítása), és ez a taktika vezetett a Békejobb mozgalom megalapításához is. A jobboldali kis pártok szövetsége a Fideszéhez képest nem alternatív tartalmi politikát hirdetett meg, hanem békülékenyebb, emberségesebb hangnemet ígért.
A politikusok népszerűségét általában úgy mérik, hogy a válaszadó állampolgároknak az iskolai osztályzatokhoz hasonló módon, egytől ötig terjedő osztályzattal kell értékelni az egyes politikusok tevékenységét. Természetesen a kormánypárti szavazók jó jegyet adnak a kormányon lévő politikusoknak, míg az ellenzéki érzelmű polgárok rosszat, és fordítva. Az a politikus tud a népszerűségi listák élére kerülni, aki a politikai ellenfél szavazói számára is szimpatikus. Finom távolságtartásával, az egész pályás letámadás korszakában kinyilvánított barátságosabb stílusával Dávid Ibolya elérte, hogy a jobboldali szavazók töretlen támogatása mellett az MSZP és az SZDSZ szimpatizánsai is jobb jegyet adnak neki, mint a többi kormánytagnak.

A népszerűség másik oka, hogy a kormány politikájával összhangban miniszteri tevékenységében a rend és a tekintély érvényre juttatását hirdette. A közvélemény többségének elvárásai szerint mind retorikában, mind politikai döntéseiben az állami fellépés szigorítását képviselte. Szembeszállt Göncz Árpáddal, amikor Kunos Péter ügyében a köztársasági elnök kegyelmi indítványát megvétózta. Az emlékezetes Döcher-ügy kapcsán nemcsak a budapesti fegyház és börtön parancsnokát függesztették fel állásából, de távoznia kellett a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának is. Az ügyészség kormány alá rendelését ugyan nem sikerült elérnie, de a büntetőjogi szabályokat többször szigorította a parlament az igazságügyi tárca törvénytervezetei nyomán. Az általános szigorítás egyik legfontosabb eleme, hogy a módosított Btk. a bíróságoknak előírja: a bűncselekmények elbírálásakor a büntetési tételek középmértékéhez kell igazodni, és az attól való eltérést indokolni kell. A tárca ezzel az enyhének tartott ítélkezési gyakorlaton akart változtatni, és elérni azt, hogy a bíróságok hosszabb szabadságvesztéseket szabjanak ki.
Bár a büntetőpolitika és a büntetés-végrehajtási szabályok szigorítása élvezte a közvélemény támogatását, szakmai és ellenzéki körökből komoly bírálatok érték az elfogadott törvényeket. Az ellenzéki pártok és a civil szervezetek részéről érkező kritikák elhibázottnak tartották például a drogokkal kapcsolatos új szabályozásokat, mert álláspontjuk szerint ezek semmivel sem járulnak hozzá a szervezett bűnözés terjeszkedésének megállításához, ugyanakkor indokolatlan és aránytalan szigort jelentenek azokkal szemben, akik inkább áldozatok, mint bűnelkövetők. Számosan kifogásolták a "középmértékszabályt" is, részben azért, mert a büntetési tételek emelését hibásnak tartották, másrészt a bírói függetlenséget érezték sérülni a mérlegelési lehetőség csökkenése miatt.
A bírói függetlenség sérülését egyéb esetekben is szóvá tették az elmúlt években. Az egyik legnagyobb port felvert eset, amikor Dávid Ibolya a nyilvánosság előtt bírálta a bíróságokat, azt sejtetve, hogy a bíróságok szándékosan halogatnak egyes ügyeket. Sokan nemtetszésüknek adtak hangot akkor is, amikor a Sziget Fesztivál körüli vitában a melegszervezetek és a harmadik kerületi polgármester afférja kapcsán kijelentette, hogy szerinte nem követett el szabálytalanságot a polgármester.
Miközben stíluskérdésekben különbségre törekedett, igazságügy-miniszteri tevékenysége összhangban állt a kormányzó pártok felfogásával. Az igazságszolgáltatási reform felfüggesztése, az ítélőtáblák felállításának elmaradása, a bíróságok által igényelt költségvetés elutasítása nem is valósulhatott volna meg a miniszterelnök egyetértése nélkül. A Fidesz és az MDF között ilyen jellegű tartalmi kérdésekben nem is volt vita.
A Fidesz az MDF önállósodási törekvését ellenezte. Ez a harc azonban kölcsönös engedmények után a Fidesz győzelmével zárult. Eleinte éles pengeváltás történt Kövér László és Dávid Ibolya között, de amikor a dabasi időközi választásokon az MDF már nem Pusztai Erzsébetet, a Békejobb másik vezető politikusát, hanem a Fidesz jelöltjét támogatta, egyértelművé vált, hogy a jobboldali kis pártok összefogása kudarcot vallott. A közös választási lista felállításával a kisebbik párt valószínűleg végleg elvesztette autonómiáját.

Dávid Ibolya hiába vezette éveken át a népszerűségi listákat, pártjának nem tudott nagyobb támogatottságot szerezni. Ennek elsősorban az az oka, hogy stiláris különállással személyes népszerűséget ugyan lehet növelni, de politikai pártok csak tartalmi különbségek mentén tudnak híveket szerezni maguknak. Tartalmi különbségeket pedig az MDF nem mutatott fel. Dávid Ibolya ugyan szívügyének tekintette a hagyományos MDF-es közönség értékrendjére építő jogalkotást és szimbolikus politizálást a koronával kapcsolatban, a millenniumi ünnepségeket és a korona politikai újrafelfedezését mégis mindenki Orbán Viktorhoz köti.


A kalapos miniszter

Dávid Ibolya tud bánni a médiával. Személyes törekvéseiről szívesen nyilatkozik. Az elmúlt négy évben néhány jelentős politikai vita mellett közéleti és magánéleti témákban is gyakran címlapokra került. Az öltözködéséről - például változatos kalapviseletéről - vagy sportolásáról - leginkább a Balaton-átúszásról - szóló hírek a népszerű magazinok révén legalább annyi emberhez eljutottak, mint a politikai tevékenységéről beszámoló tudósítások. A minisztérium munkáját eközben igyekezett háttérbe vonni - utólag, sajtótájékoztatókon, nemegyszer defenzív módon törekedett a média kíváncsiságának kielégítésére. Ez nem volt egyértelműen előnyös a tárca számára.

A Magyar Demokrata Fórum 1998. június 9-én jelentette be, hogy a párt elfogadja a Fidesz koalíciós ajánlatát, és Dávid Ibolyát jelöli az új kormány igazságügy-miniszterének. A miniszter asszony az első évben két politikai téma kapcsán került reflektorfénybe. Dávid Ibolya képviselte a kormányt abban a vitában, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elnökével folytatott az ítélőtáblák felállításának elhalasztása ügyében. 1998 novemberében levélváltásra is sor került Solt Pál és Dávid Ibolya között: az LB elnöke kifejezte neheztelését a miniszter asszonynak a döntés miatt. Kettőjük viszonya - ahogy a kormány és a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének kapcsolata - a későbbiekben sem volt harmonikusnak nevezhető.
A másik ügy szintén 1998 őszén kezdődött. Dávid Ibolya november 10-én úgy döntött, hogy nem ellenjegyzi Göncz Árpád kegyelmi döntését Kunos Péter ügyében, így a volt bankárnak börtönben kellett maradnia. A minisztert a döntés miatt jelentős sajtótámadás érte, ám Göncz Árpád - tudomásul véve a törvényi előírást - nyilvánosan nem fejezte ki rosszallását emiatt.
1999 januárjában Dávid Ibolya az MDF-ben is előbbre lépett, a népszerű miniszter asszonyt a párt tisztújító közgyűlésén az érvényes 514 szavazatból 336-tal elnökké választották, a másik jelöltre, Lezsák Sándorra 178-an szavaztak. Az új pártvezető első nyilatkozatában annak a véleményének adott hangot, hogy nem azzal az eszmerendszerrel van baj, amelyet az MDF tíz éve képvisel, hanem annak megjelenítésével. Az ülésen a választmány elnöke pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a pártnak vagy sikerül megőriznie az önállóságát, vagy a következő választásokon eltűnik a politika színteréről.
1999 februárjában egy újabb ügyben hozott határozott, ám vitatott döntésével került Dávid ismét a vezető hírekbe. Az igazságügy-miniszter február 3-án vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, hogy miért könnyítették a veszélyes bűnözőként nyilvántartott - és egy szórakozóhelyen meggyilkolt - Döcher György fogva tartási körülményeit, s hogyan dolgozhatott már egy hónappal a börtönbe kerülését követően egy olyan presszóban, ahol társtulajdonos volt. Másnap felfüggesztették állásából a Budapesti Fegyház és Börtön parancsnokát, gazdasági vezetőjét és egyik ügyintézőjét, mert az intézmény kötött szerződést azzal a betéti társasággal, amelynek presszójában meggyilkolták Döchert. Solt Pál válasznyilatkozatában hangsúlyozta, hogy jogerős bírói határozatot az igazságügy-miniszter nem vizsgálhat felül. Végül a Döcher-ügy lezárásaként március végén Dávid Ibolya a büntetés-végrehajtás országos parancsnokát is felmentette tisztségéből, véleménye szerint ugyanis Tari Ferenc nem tett meg mindent a Döcher-ügy kivizsgálása érdekében.
1999 nyarától a koronakérdés állt Dávid nyilvános tevékenységének homlokterében. A miniszter augusztus végén a veszprémi Közigazgatási Nyári Egyetem megnyitóján beszélt először arról, hogy szeretné, ha a következő év első törvénye olyan alkotmánymódosítás lenne, amely a preambulumot változtatja meg, s az eddigi ideiglenességre való hivatkozást az államiságunk ezer évére, a Szent Koronára, történelmünk jeles eseményeire való hivatkozás váltaná fel. Szeptember végére kiderült, hogy a kétharmados szavazati arányt igénylő módosítás Dávid eredeti szándékai szerint nem valósítható meg. Dávid a parlamentben napirend előtti felszólalásában sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az MSZP és az SZDSZ elutasította az alkotmány címének és bevezetőjének megváltoztatását, az ellenzék viszont arra hivatkozott, hogy szimbolikus alkotmánymódosításnak nem látja értelmét. Végül a kormány a koronatörvényben találta meg a megoldást, amelynek előkészítésében és kommunikációjában Dávid Ibolya oroszlánrészt vállalt.


Októberben a miniszter ismét konfliktusba keveredett Solt Pállal. Dávid Ibolya egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a Legfelsőbb Bíróság s egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke rosszul értelmezi a bírói függetlenséget, ha úgy gondolja, hogy az évekig elhúzódó súlyos ügyek elé paravánt húzhat. Solt Pált megdöbbentette a személyét ért támadás, amelyre - mint mondta - megbízásának tíz éve alatt még nem volt példa, s úgy vélte, hogy az igazságügy-miniszter átlépte a Rubikont, ami jogállamban nem engedhető meg. Mindemellett is az Országos Igazságszolgáltatási Tanács később elrendelte egyes ügyekben és ügycsoportokban a soron kívüli tárgyalást. Ide tartoztak a sortűzperek és az olajügyek.
2000-ben Dávid leginkább pártpolitikai ügyekben jelent meg a nyilvánosság előtt. A székesfehérvári és fehérgyarmati időközi választásokon önálló jelölteket indított a párt, s ez nem könnyítette meg a Fidesz és az MDF kapcsolatának szorosabbra fűzését. Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész lemondását követően az MDF először önálló jelölttel állt elő, 2000 májusában Dávid Ibolya jelentette be, hogy az MDF a Csongrád Megyei Bíróság elnökét, Heidrich Gábort látná szívesen a legfőbb ügyészi tisztségben. Kiderült, hogy Heidrich megválasztását a szocialisták és a szabaddemokraták is támogatnák, ám az MDF végül beleegyezett Polt Péter jelölésébe.

Dávid helyzetét tovább nehezítette a Békejobb 2000 mozgalom elindítása. A Fidesztől való finom elhatárolódás ugyan növelte Dávid népszerűségét, ám várható volt, hogy a választások előtt el kell döntenie, hogy a kockázatos önálló indulást választja, avagy elfogadja a Fidesz ajánlatát a közös fellépésre. Demszky Gábor igyekezett kihasználni a helyzetet, ám az igazságügy-miniszter a másik irányba is lezárta az utat, mondván, hogy külön kapcsolatfelvételről nem lehet szó az SZDSZ és az MDF között.

2000 őszén a párt lojalitását bizonyítandó megszavazta a kétéves költségvetést, majd Dávid Ibolya volt az, aki kormánytagként először támadta Torgyán Józsefet. December elején Dávid úgy fogalmazott, hogy Torgyán Józsefnek mindaddig nem lett volna szabad vizsgálóbizottság felállítását kezdeményeznie a képviselők vagyongyarapodásának vizsgálatára, amíg nem számol el saját vagyonával. Majd 2001 januárjában Dávid már vizsgálatot sürgetett az FVM közpénzeinek felhasználásáról, álláspontja szerint ugyanis már az egész kormány megítélése volt a tét a kisgazdabotrányok kapcsán. Emellett nem kifogásolta, hogy Torgyánt a jogerős bírósági döntés ellenére nem helyezték vissza a kisgazda pártfrakcióba. Sőt, úgy nyilatkozott: a bíróságnak nem volt hatásköre az ügyben. A per jelenleg a Legfelsőbb Bíróságon van, s a választások előtt várhatóan nem dől el.
2001. január 27-én az MDF gödöllői tisztújító országos gyűlése nagy többséggel újra Dávid Ibolyát választotta meg elnöknek A miniszter asszony 2001 nyarán állást foglalt a "Sziget-vitában", kijelentve, hogy a keresztény erkölcsiség alkalmas a homoszexuális és leszbikus hajlamú emberekkel való egészséges társadalmi viszony kialakítására, de az érintettek részéről is szükséges, hogy viselkedésük kellő toleranciával és visszafogottsággal párosuljon. Az igazságügy-miniszter szerint nem követett el jogsértést Tarlós István óbudai polgármester.

2001 augusztusában a MIÉP-FTC-ügyben exponálta magát Dávid Ibolya, s bár több nyilatkozatában is elítélte a gyűlöletbeszédet, a sajtó rendre elhíresült válaszát - "nem értek a focihoz" - idézte. 2001 novemberében a kormány rá osztotta azt a hálátlan szerepet, hogy a november 4-ei megemlékezésen kifütyült Mécs Imre parlamenti felszólalására válaszoljon. Az SZDSZ-es politikus felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt időszakban a kormány csendestársa volt a szélsőjobboldal, amelyet - mint fogalmazott - a kabinet sunyi módon felhasznált hatalma megtartása érdekében. Dávid Ibolya válaszában úgy fogalmazott, hogy nem az 1956-ban halálra ítélt Mécs Imrét, hanem SZDSZ -es kapcsolatrendszerét ítélték el a bekiabálók. A tárca adósságaként róják fel egyébként, hogy nem dőlt el: készüljön-e önálló törvény a diszkrimináció tilalmáról, és nem oldották meg a jogalkotók a személyi kárpótlás korrekt, alkotmányos szabályozását sem.
A pártelnök-miniszter 2001-ben azonban leginkább az MDF-Fidesz-megállapodás kapcsán szerepelt a sajtóban. A kezdeti "tojástánc" után augusztus végén végül az MDF elfogadta a Fidesz nagyvonalú ajánlatát, a miniszter asszony pedig a közös lista előkelő második helyét kapta meg. Mint a kormány legnépszerűbb tagja, Dávid Ibolya feltehetően a kampányban is kiemelt kommunikációs szerepet kap majd a Fidesz-MPP választási stratégiájában.


Ellentmondások a törvényalkotásban

A mindenkori kormányban a jogalkotás előkészítésében a legmeghatározóbb szerepe az igazságügyi tárcának van. Nem volt ez másképpen a Dávid Ibolya vezette minisztérium esetében sem. A tárcák közül a második legtöbb, nevezetesen 74 törvényjavaslatot nyújtotta be a parlamentnek. Ez azt jelenti, hogy a kormány által kezdeményezett összes törvényjavaslatból 17 százalékos részt vállalt. A miniszter asszony politikusként népszerű volt ugyan, miniszterként azonban kudarcokat kellett elszenvednie.
Beiktatása után szinte teljes személycserét hajtott végre a minisztérium vezetésében. Súlyánál jóval nagyobb lendülettel kezdte meg munkáját a tárca a jogalkotási folyamatban. Négy nemzetközi tárgyú törvényjavaslat előkészítése után mindjárt egy alkotmánymódosító javaslattal állt elő (1998. szeptember): az ügyészség kormány alá rendelését azonban az Országgyűlés elutasította. A tárca a ciklus folyamán egyebekben bátran terjesztett elő alkotmánymódosító javaslatokat. Már 1998 novemberében benyújtotta a - NATO-csatlakozásunk miatt a kormány által fontosnak tartott - külföldi csapatmozgásokról szóló módosító javaslatot, de ezt az MSZP, az SZDSZ, és a MIÉP is ellenezte, így nem ment át. Hasonló tárgyban 1999. január 28-án is benyújtott egy jobban kidolgozott javaslatot, de itt már nem várta meg az elutasító szavazást, ezért a miniszter asszony visszavonta az alkotmánymódosításra irányuló javaslatát.

A következő alkotmánymódosításra vonatkozó javaslataira is kudarc várt. 2000 szeptemberében az Alkotmánybíróságot érintő, 2001 novemberében a külföldi csapatmozgások kormány általi előzetes hozzájárulására vonatkozó rendelkezések módosítására irányuló javaslatai még mindig tárgysorozatban vannak.

Dávid Ibolya elkötelezte magát a szervezett bűnözés elleni harc és az állami büntetőpolitika szigorítása mellett, és felvállalta a teljes magyar büntető- és polgári jog kodifikációjának vezénylését is. 1998 szeptemberében módosították a büntetőeljárás-jogi törvényt, mellyel bekerültek a törvénybe a fedett nyomozóval, a különösen védett tanúval, a biztosítási intézkedéssel és a zár alá vétellel kapcsolatos szabályok.

Bátran nyúlt a büntetőjogi szabályok módosításához. Miután az ügyészséget nem sikerült a kormány alá vonni, így a büntetőpolitika szigorítása csak az anyagi szabályok módosításával volt megvalósítható. A Btk.-t négy esetben módosította a parlament a tárca előterjesztései alapján, a szervezett bűnözés és a korrupció visszaszorítása, valamint a kábítószeres bűncselekményekre vonatkozó szabályok szigorítása érdekében. A büntetőpolitika ilyen mértékű szigorodása nem kímélte a büntetés-végrehajtási szabályokat sem. A Bv tvr. egyik új rendelkezését, amely a börtönparancsnok engedélyétől tette volna függővé, hogy a fogvatartottak a sajtónak nyilatkozzanak, a múlt évben megsemmisítette az Alkotmánybíróság.

Dávid Ibolya az alkotmánymódosítási törekvések sikertelensége után más, "finomabb" eszközökkel igyekezett az ügyészek munkáját befolyásolni. Benyújtotta az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvénymódosítást, melyet tavaly sikerült elfogadtatnia. Az ügyészség - a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal felállításával egyidejűleg - megkapta a jogot a titkosszolgálati eszközök alkalmazására is.
A kormány nem folytatta az előző ciklusban megindult igazságügyi reformot. 1998 novemberében nyújtotta be a tárca az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló javaslatát, amit azonban visszavont, hogy négy napra rá maga a miniszterelnök terjeszthesse be. Mind az MSZP, mind az SZDSZ ellenezte ezt, de az Országgyűlés mégis elfogadta, hatályon kívül helyezve ezáltal az ítélőtáblák székhelyének és illetékességének megállapításáról szóló törvényt. Szintén e két párt tiltakozása ellenére fogadta el a parlament az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működéséről szóló egyes törvények módosítását. Az IM, bár tudomásul vette, nem fogadta szívesen az Alkotmánybíróságnak azt az elmúlt évben meghozott döntését, amely szerint jogsértő, hogy csak egy ítélőtábla működhet az országban. Új tervezetet kell kidolgozni, az alaptörvény ugyanis táblákról rendelkezik.

A bírósági reform megtorpedózásának újabb állomása volt az, hogy a múlt év végén módosították az előző parlament által elfogadott büntetőeljárási törvényt. A szabályok 80 százalékát változtatták meg - szinte átírták a törvényt, amely egyébként még nem is lépett hatályba.

Természetesen polgári jogi tárgyú törvények módosítását is szép számmal készítette elő a tárca. 1999-ben a szerzői jogról szóló szabályokat fogadta el az Országgyűlés, majd ezt 2001-ben módosították, kiterjesztve a szerzői jogi védelmet a rendszerezett ismereteket, illetve más elemeket tartalmazó adatbázisokra is. 2000-ben a tárca előterjesztésében módosították a joghatósági szabályokat, illetve a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó és a versenyjogi előírásokat is.
Szimbolikus törvényjavaslatokat is készített a minisztérium. Ilyen volt a nagy vitát kiváltó 2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról, melynek értelmében megalakult a Szentkorona Testület, és a korona az Országházba került. Hasonlóan szimbolikus jelentőségű a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló törvény. A nemzeti érzület megerősítését remélik attól az új jogszabálytól is, amely szerint a cégtáblákon, reklámokban csak magyar nyelvű felirat szerepelhet, vagy az idegen nyelvű szöveg mellett fel kell tüntetni a magyar nyelvű változatot is.


Dávid Ibolya igazságügy-miniszter
1954. augusztus 12-én született Baján. 1972-ben érettségizett a Tóth Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően három évig bedolgozó volt. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1981-ben szerzett oklevelet. A Szekszárdi Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltjeként került Tamásiba. 1985-től, miután letette az ügyvédi szakvizsgát, a Tamási Ügyvédi Munkaközösség ügyvédje. 1990-től országgyűlési képviselő, ügyvédi tevékenységét szünetelteti. 1989. január óta tagja a Magyar Demokrata Fórumnak, jelenleg a párt elnöke. Orbán Viktor kormányában igazságügy-miniszter. Férjes, két gyermeke van.


Dávid Ibolya

- a kormány legnépszerűbb tagja, pozíciója stabil
- személyes törekvéseiről szívesen nyilatkozik, a tárca munkáját inkább a titkolózás jellemzi
- a pozitív imázs mögött közepes teljesítmény húzódik meg
- a rend és a szigor minisztere
folyamatosan vitában állt az igazságszolgáltatással
- nem folytatta a bírósági reformot


Jelentősebb jogszabályok

1998. évi LXXI. törvény az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról
1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról
1998. évi LXXXVIII. törvény a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról
1999. évi CX. törvény az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
1999. évi XLIV. törvény a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény módosításáról
1999. évi CIV. törvény a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. módosításáról
2000. évi I. törvény Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról
2000. évi CXVII. törvény az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről
2000. évi CX. törvény a joghatóságra és külföldi határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról
2001. évi LVI. törvény a gázközművagyonnal összefüggő önkormányzati igények rendezéséről
2002. évi I. törvény a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. módosításáról (elfogadva 2001. dec. 18-án, hatályba lép 2003. jan. 1-jén)
2001. évi CXXI. törvény a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. módosításáról
2001. évi CIV. törvény a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről
2001. évi CV. törvény a polgári eljárásról szóló 1952. évi III. tv. módosításáról
2001. évi CVI. törvény a társadalmi szervezetek és alapítványok nyilvántartásba vételére vonatkozó rendelkezések módosításáról


Mások mondják...

Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke: az érdekképviseletnek és a minisztériumnak az elmúlt négy évben megfelelő volt a kapcsolata. Erre utal, hogy a miniszter - bár a törvény módot ad erre - egyszer sem emelt kifogást ügyvédek ügyében meghozott fegyelmi határozat ellen. A jó együttműködés másik jele, hogy a jogszabályok tervezetét a tárca általában idejében eljuttatta véleményezésre a kamarának. A két legjelentősebb jogi kódex, a polgári és a büntető törvénykönyv megújítását szolgáló kodifikációs munkákba bevonták a kamarát. A nagyon jelentős büntetőeljárási törvény módosításakor viszont idő híján nem volt egyeztetés, pedig a változás olyan nagymérvű, hogy felér a törvény átírásával. Az igazságügyi kormányzat elmúlt négy évi adósságai közé tartozik az is, hogy nem rendezték a kirendelt védők díját és a polgári ügyekben segítséget nyújtó pártfogó ügyvédek díjazását. Ha az állami költségvetés kímélete volt az egyedüli cél, még érthető a döntés, ha nem fogadható is el. Az viszont nem ésszerű, hogy a pernyertes fél képviselőjének megítélhető költséget változatlanul nagyon alacsony összegben határozza meg a jogszabály, holott ezt nem az állam, hanem a pervesztes fizeti. Védőügyvédként Bánáti úgy ítéli meg, hogy az elmúlt négy év büntetőpolitikáját a parttalan szigorítás jellemezte - ebben nyilván a minisztériumnak és vezetőjének is szerepe volt. A büntetési tételek nyakló nélküli emelése, a büntetés középarányos mértékének kötelező kiszabása - párosulva a látványos bilincselésekkel -, a rendpártiság eluralkodását szemlélteti. A börtönnépesség aránya minden elképzelhető európai normát átlépett, s ettől nem sok jó várható. A büntetés jobbító, nevelő célzata másodlagos lett, sőt, lényegében elvesztette jelentőségét.

Kecskés László tanszékvezető egyetemi tanár: Dávid Ibolya imponáló határozottsággal és eleganciával vezette az igazságügyi tárcát. Az apparátus teljesítménye azonban nem érte el ezt a nívót. Az egyik legfontosabb eredmény, hogy elkészült a polgári törvénykönyv koncepciója. Ennek alapjain modern, európai szellemiségű civil kódex kidolgozása következhet. A gazdasági jogalkotásban az IM nem tudott kiszabadulni abból a béklyóból, amit a gazdasági tárcák túlsúlya, szakmai fölénye okoz a korábbi időktől kezdve. A jogharmonizációt a titkolózás jellemezte, holott ennek az ellenkezőjére lett volna szükség - a csatlakozási törekvéseket nem fogadhatja szívesen az, aki meg sem ismerheti. Rányomta erre a munkára a bélyegét az EU-tól egyébként sem idegen hivatalnoki-jogi szemlélet is. Ugyanakkor sokan pozitívumnak tekintik, hogy megkezdődött az alkotmánymódosítás előkészítése, az úgynevezett csatlakozási klauzula kidolgozása. Erre valójában nincs szükség, mert a közösségi jog eleve a belső jog része lesz. Az új alkotmányos rendelkezés mindemellett növelheti a klasszikus európai normákon felnőtt hazai jogásztársadalom komfortérzetét. A jogharmonizációban egyébként - a terület jellegzetessége miatt - nincsenek komoly igazságügyi eredmények. A belügyi-igazságügyi fejezet, a harmadik pillér szabályainak 80 százaléka a BM-hez kötődik. Emellett a tavaly szeptember 11-ei terrortámadás után szükségképpen bevezetett állami kontroll legtöbb szabálya az igazságügyet és a belügyet érintette elsősorban. Az IM mintha beleszürkült, belefáradt volna ennek a feladatnak a megoldásába.