Az Orbán-Medgyessy vitáról

2002-03-12

A politika iránt érdeklődők körében ismert jelenség, hogy a XXI. század mediatizált politikájában a személyiségek szerepe egyre nő. A 2002-es országgyűlési választásokról is elmondható, hogy annak kimenetele nem, vagy nem elsősorban a pártok küzdelmétől, hanem a pártok élén álló személyiségek versenyétől függ majd. A választók 2002. áprilisában nem csupán arról szavaznak, hogy mely párt(ok) alakítsanak kormányt, hanem arról is: ki legyen az ország miniszterelnöke. Míg a parlamenti mandátumok eloszlása, vagy a koalíciós lehetőségek tekintetében viszonylag sok plauzibilis alternatíva létezik, a miniszterelnök személyét illetően csupán két lehetőség van: Orbán Viktor vagy Medgyessy Péter. Az állampolgárok már most biztosak lehetnek benne, hogy e két személy valamelyike lesz 2002-től a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

A pártok csatájának személyek csatájára szűkítése elsősorban a két nagy párt érdekeit szolgálja. Az ugyanis egyértelmű, hogy sem Kuncze Gábor, sem Csurka István, sem Kupa Mihály nem lehet miniszterelnök. Az ő érdekük ezért az lenne, hogy a verseny minél inkább a pártokról szóljon, hiszen pártjuknak esélye lehet a parlamentbe jutásra. A nagyobb pártok ezzel szemben az alternatívák szűkítésére törekszenek. Ez feltehetően számos, főleg bizonytalan választónak is szimpatikus lehet. Medgyessy és Orbán törekvései egyaránt arra irányulnak, hogy a szavazófülkében az állampolgár egy leegyszerűsített politikai mezővel kerüljön szembe; hogy elsősorban arról döntsön, kit szeretne miniszterelnöknek.

Azt, hogy az állampolgár ilyen jellegű döntést hozzon, elősegíti a miniszterelnök-jelöltek közötti televíziós vita. Egy ilyen vita ugyanis mintegy legitimálja a kisebb pártok kizárását, az alternatívák leszűkítését. A vita propagálói joggal érvelnek amellett, hogy a kisebb pártok kizárása egy ilyen vitából indokolt, hiszen vezetőiknek nincs esélyük a miniszterelnöki pozícióra. A két vitázó fél pedig ebből adódóan úgy tehet, mintha rajtuk kívül nem létezne releváns politikai erő Magyarországon.

Első közelítésben tehát a miniszterelnök-jelöltek vitája mind az MSZP, mind a Fidesz érdekeit szolgálja. Különösen így van ez, amennyiben a vitára az első forduló előtt kerül sor. Ismert, hogy maga a magyar választási rendszer is preferál egy győztest, továbbá, hogy a nagyobb pártokat, pártszövetségeket felülreprezentálja. Az első forduló után vélhetően olyan helyzet áll majd elő, hogy a választók - a várható visszalépések miatt - ténylegesen csupán MSZP-s és a fideszes jelöltek között dönthetnek majd. A kisebb pártok szereplése, és egyben parlamentbe jutása így az első fordulóban dől majd el. Az első forduló után rendezett vita így lényegileg nem érintené a kisebb pártok pozícióit. Az első forduló előtt megrendezett vita viszont az alternatívákat a választók számára már azelőtt szűkíteni igyekszik, hogy ezt a szűkítést a választási rendszer elvégezné.

Amennyiben tehát a kisebb pártok szerepét is figyelembe vesszük, akkor a vita az MSZP és a Fidesz számára egyaránt hasznosnak bizonyulhat. A fő kérdés a vita kapcsán azonban mégiscsak az, hogy a két nagy rivális közül melyiknek áll inkább érdekében a vita, és melyek azok a körülmények - ha vannak ilyenek -, amelyek fennállása esetén egy ilyen vita inkább egyik, vagy másik oldalnak kedvező. Az alábbiakban erre a kérdésre keressük a választ.

Elöljáróban azonban meg kell jegyezni, hogy a tervezett Orbán-Medgyessy vitával kapcsolatban az ötlet felmerülése óta szinte minden nap változott a helyzet. Medgyessy Péter konkrét kezdeményezését március 4-én hozták nyilvánosságra. Orbán Viktor válasza március 5-én született, és főként a március 6-i lapok foglalkoztak vele. E válaszlevélre reagált Kovács László - az MSZP-elnökség nevében - és Pokorni Zoltán is. Medgyessy Péter viszontválaszát március 6-án küldte el.

A tervezett Orbán-Medgyessy vitát, mint napirendi témát, elsősorban a kezdeményezések és a reagálások egymásba kapcsolódó láncolata alapján érdemes vizsgálni. Ennek során az első kérdés annak megítélése, vajon Medgyessy eredeti kezdeményezése adekvátnak tekinthető-e.

Medgyessy a vitára való felhívással több dolgot remélhetett elérni. Egyrészt, a vita kezdeményezésével Medgyessy demonstrálni kívánta, hogy Orbán Viktor is csak pártpolitikus. Ezen tény demonstrálása Medgyessy számára elsőrendű feladat: ezáltal tudja ugyanis lerombolni azt a pártok fölött álló politikusi képet, amelyet az elmúlt időkben Orbán Viktor magáról kiépíteni igyekezett. Amennyiben Orbán elfogadja a vita-ajánlatot, maga ismeri el, hogy Medgyessy egyenrangú partnere. Ez Medgyessy számára kiemelkedően fontos, hiszen korábban erre Orbán nem volt hajlandó. Emlékezetes, hogy amikor 2001 őszén Medgyessy találkozót kezdeményezett Orbánnal, a miniszterelnök Pokorni Zoltánt jelölte ki a szocialista politikus tárgyalópartneréül. Ezáltal azt érzékeltette, hogy ő, mint az ország miniszterelnöke, szocialista kihívója felett áll. Amennyiben Orbán a vitát nem fogadja el, akkor ugyan nem sikerül elérni, hogy ő maga "ereszkedjen le" a pártpolitika szintjére, ám ebben az esetben a miniszterelnök mint gyáva, a kihívástól rettegő politikus jelenhetett volna meg a szocialista retorikában. Ebből a szempontból tehát a szocialisták kezdeményezése elvileg bármilyen miniszterelnöki válasz esetén kedvező lett volna számukra.

A másik előny, amelyet Medgyessy a kezdeményezéssel elérni szándékozhatott, annak demonstrálása, hogy ő szakpolitikai kérdésekről, az országot érintő területeken tervezett változásokról óhajtana vitázni. Medgyessy levelében egyértelműen utalta arra, hogy a vita értelme a programok bemutatása. Medgyessy egyébként a "programelvűséget" a későbbiekben is érvényesíteni igyekezett: viszontválaszának fontos eleme lett, hogy a miniszterelnök éppen konkrét programjavaslataira nem reagált.

A fentiekből látható, hogy Medgyessy számára a kezdeményezés maga előnyösnek tűnhetett - függetlenül Orbán várható reakciójától. Megítélésünk szerint a szocialisták számára kedvezőbb lett volna, ha Orbán végül nem fogadja el a kihívást. Ez volt az egyik válasz-lehetőség, amellyel a szocialisták számolhattak. A másik válasz-lehetőség az volt, hogy Orbán - kisebb módosításokkal - elfogadja a Medgyessy által javasolt feltételekkel rendezett vitát. A szocialisták vélhetően számoltak azzal is, hogy Orbán olyan választ is adhat, amelyben a vita paramétereit igyekszik megváltoztatni, számára előnyössé formálni. A szocialisták nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy Orbán az április 5-i időpontot javasolja majd, s azzal sem, hogy ez a javaslat teljes mértékben ultimátum-szerű lesz.

A szocialisták számos hibát is vétettek az eredeti kezdeményezés során Ezek közül a legnagyobb alighanem a közönség kizárásának követelése volt. A szocialisták előre tudhatták, hogy javaslatuk ezen pontját a kormányoldal erőteljes kritika alá veszi majd, és igyekszik ezen keresztül az MSZP-t, mint a polgárok jelenlététől "félő" pártot bemutatni. Akármennyire is kellemetlen Medgyessy számára a közönség, annak kizárását kezdeményezni politikai hiba volt - hiszen számítani lehetett rá, hogy az erre adott reakció káros hatása igen nagy lesz, amely mellett eltörpül annak a valószínűsége, hogy e - Medgyessy számára - kedvező feltételt elfogadják.

Orbán Viktor "mindent vagy semmit" választ adott. Az április 5-i időpont megítélésünk szerint Orbán Viktornak is rizikós. Bármennyire is úgy vélik legtöbben, hogy Orbán jobb debattőr, mint Medgyessy, egy vita során - a szó szoros értelmében - bármi megtörténhet. A miniszterelnöki válasz azonban láthatóan mérlegelte a tervezett reakció pozitív és negatív hatásait. Az április 5-i vita rizikós a kormányfő számára - ez tehát negatív hatás. E hatást azonban kiegyenlíti, hogy a vita éppen úgy rizikós az ellenfél számára is. Amennyiben tehát a miniszterelnöki javaslatot elfogadják, akkor az előnyök és a hátrányok egymást többé-kevésbé kiegyenlítik. A javaslat visszautasítása viszont egyértelműen a miniszterelnök számára lenne kedvező. Egyrészt, szocialista kihívóját "gyávának" titulálhatná, aki csak az általa megadott időpontban és feltételek között hajlandó megmérkőzni vele. Másrészt, számíthatott arra, hogy Medgyessy - amennyiben visszautasítja az április 5-i időpontot -, kénytelen lesz hosszas magyarázkodásba fogni, és új alternatívával előállni. A kormányfő által az április 5-i időpont mellett szóló érvek nem különösebben erősek, ám az ellene felhozható érvek szintén gyengék, ráadásul nehezen kommunikálhatók. A kormányfő úgy számíthatott tehát, hogy amennyiben javaslatát elfogadják, az nagyjából egyenlően érinti mindkét oldalt, amennyiben viszont nem, akkor az számára kedvezőbb. Ilyen helyzetben racionális magatartás volt a kihívás ilyetén elfogadása.

Az MSZP viszontválasza során ugyanazokat a körülményeket kell hogy mérlegelje, amelyekkel a Fidesznek is számolnia kellett válasza megfogalmazása során. Az április 5-i időpont mindkét fél számára rizikós. Politikai elemzőként nehéz azt megítélni, hogy vajon Medgyessy közönség előtt valóban rosszabbul szerepel-e, mint Orbán Viktor, illetve, hogy valóban rosszabb debattőr-e. Megítélésünk szerint a szocialista politikus az elmúlt időkben meglehetősen sokszor találkozott - vele szimpatizáló - közönséggel, ahol megfelelően felkészülhetett a közönség előtti szereplésre. Ami a debattőri képességeket illeti: az elmúlt években ezt Medgyessy valóban nem gyakorolhatta, míg Orbánnak tizenkét év parlamenti gyakorlat van a háta mögött. Az azonban, hogy mennyiben lesz valóban "debate" jellegű a vita, nem tudható előre, ahogyan az sem, hogy Orbán mit tudna válaszolni Medgyessy konkrét szakpolitikai kérdéseire. Ebből kifolyólag úgy véljük, a vita eredménye előzetesen nem megállapítható. Hasonlóképpen nem mérhető előre az a hatás sem, amelyet a vita sajtóbeli elemzése kelthet, hiszen ez annak függvénye, hogy ki szerepel jobban a vitában. Éppen ezért véljük úgy, hogy az április 5-i vita ténye önmagában mindkét felet hasonlóan érintette volna.

A vita április 5-i időpontjának elfogadása egyet jelentett volna Orbán ultimátumának elfogadásával. Ezen ultimátum elfogadását lehetett volna az MSZP számára pozitív üzenetként kommunikálni. Például olyan módon, hogy Medgyessy nem "fél" Orbántól, még akkor sem, ha a kormányfő feltételei között kerül sor a vitára. Medgyessy érvelhetett volna úgy, hogy a polgárok számára olyannyira lényeges a programok megismerése, hogy ez minden más körülménynél - így a vita időpontjánál - is fontosabb. Medgyessy tehát kompromisszumkészségét demonstrálhatta volna az április 5-i vita elfogadásával, illetve ennek megfelelő kommunikálásával. A kompromisszumkészség üzenete jól beleilleszkedett volna abba az image-be, amelyet Medgyessy az elmúlt időkben magáról felépíteni igyekezett.

A vita elutasítását viszont igen nehéz kommunikálni. Medgyessy fő érve, hogy nem lesz lehetséges a vita utólagos elemzése a sajtóban, és így a polgárok nem ismerhetik majd meg a programokat. Ez az érv azonban igen gyenge - ahhoz semmiképpen nem elég, hogy ellensúlyozza az eredetileg Medgyessy által kezdeményezett és szorgalmazott vita elmaradását. Medgyessy érvelhet úgy is, hogy Orbán ultimátumot intézett hozzá, amely számára ab ovo elfogadhatatlan. Ebben az esetben azonban az a látszat keletkezne, hogy Medgyessy Orbán stílusa miatt nem hajlandó a vitára. Megítélésünk szerint a vita elmaradásához viszonyítva ez az érv is gyenge. Végül, Medgyessynek nehéz lesz kompenzálni azt az esetleges kommunikációs veszteséget, amely akkor éri, ha Orbán valóban elmegy április 5-én a közgazdaság-tudományi egyetemre, míg vetélytársa "gyáva" módon távol marad.

Sajtókapcsolat:
+36 20 665-0384
Telefon:
+36 20 665-0384