Medgyessy árnyékkormánya
Medgyessy Péter, a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje 2001 decemberében jelentette be, hogy árnyékkormányt alakít, azaz a választási kampányban bemutatja azokat a politikusokat, akiket választási győzelme esetén örömmel látna kormányában. Az elképzelés mögött nem közjogi megfontolások húzódtak, hiszen a magyar alkotmány nem ismeri az árnyékkormány fogalmát, annak semmilyen közjogi relevanciája nincs a magyar politikai rendszerben. Kizárólag politikai-kommunikációs okokkal magyarázható Medgyessy döntése, aki nem csupán személyében kívánt alternatívát felmutatni, hanem az egyes potenciális minisztereken keresztül is. Medgyessy és stábja - felismerve a politizálás perszonifikálódását - abban reménykedhetett, hogy az Orbán-kormány és az elképzelt Medgyessy-kormány tagjainak összevetése a szocialisták számára szavazatokat hozhat a kampányban. Miután az első számú kihívó pozíciójában lévő politikai erő számára elsősorban az alternatíva felmutatása a feladat, Medgyessy elképelése racionális ötletnek tűnt.
A szocialista pártot azonban megosztotta Medgyessy elképzelése. Ami kommunikációs okokból racionálisnak volt mondható, egzisztenciális-hatalompolitikai szempontból sokak ellenkezését váltotta ki az MSZP-n belül. Kovács László pártelnök többször is finoman bírálta Medgyessy ötletét, elsősorban az "árnyékkormány" közjogi lehetetlenségére hivatkozva. Feltételezhető azonban, hogy a nyilvánosság előtt is megjelenő bírálatok mögött elsősorban a személyzeti politika buktatóit lehetett azonosítani.
Medgyessy januárban - hosszas sajtóbeli találgatások után - végül nem állt elő a kormányának listájával. Hezitálását feltehetően részben a belső kritikák váltották ki, részben azonban a potenciális jelöltek ellenkezése. Minden bizonnyal igazak azok a hírek, amelyek szerint Medgyessy néhány népszerű jelöltje nem vállalta a nyilvános szereplést, amíg csupán lehetőségről és nem bizonyosságról van szó. A szocialista miniszterelnök-jelölt azonban ekkor már nem léphetett vissza, ezért azt a megoldást választotta, hogy mindössze néhány jelöltet mutat be, azokat is "adagolva".
Medgyessy elsőként László Csabát, a Kereskedelmi és Hitelbank vezérigazgató-helyettesét nevezte meg pénzügyminiszter-jelöltjeként. László - bár jelentős kormányzati tapasztalatokkal rendelkezik - viszonylag ismeretlen politikusnak számít. Fiatal kora miatt azonban kommunikációs szempontból jó választásnak bizonyult, hiszen személyében reprezentálta a változást, a megújulást. László bemutatása meglepően komoly média figyelmet kapott. A jelölt programjában öt-hat százalékos gazdasági növekedést és öt százalék alatti inflációt ígért, illetve jelentős adóreform (például egyszerűsített vállalkozási adó bevezetése) mellett szállt síkra.
A másodikként Sopronban bemutatott Kovács László külügyminiszter-jelölt kevésbé jelentett meglepetést, ám a pártelnök személye miatt még mindig a címlapokra tudott kerülni az árnyékkormány ténye. Kovács nyilatkozataiban a magyar külpolitika megújítását ígérte. Miután a választási kampány ezen időszakában a külpolitika kiemelt területnek számított, a bemutatás időzítése is jó lépésnek számított.
A következő nyilvánosságra hozott miniszterjelölt Csehák Judit volt, aki a Medgyessy-kormányban az egészségügyi tárca várományosa. Csehák programjában azt ígérte: "senki ne legyen beteg, mert szegény, senki ne legyen szegényebb, mert beteg". Csehák, aki a rendszerváltás előtt az egyik legnépszerűbb politikus volt, s aki pár éve bejelentette visszavonulását a politizálástól, szintén komoly média figyelemben részesült. Megnevezésével Medgyessy elérte, hogy az egészségügy, mint szakpolitika kapcsán a párt számára fontos üzenet átléphesse az ingerküszöböt. Más kérdés, hogy Csehák, mint a nyolcvanas évek végének politikusa mennyiben képes megjeleníteni a "változás" képét.
Az elmúlt héten Medgyessy két újabb jelöltet nevezett meg. Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke lett a honvédelmi tárca miniszterjelöltje, aki elsősorban az önkéntes, hivatásos honvédségre igyekezett felhívni a figyelmet. A másik jelölt, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri posztra megnevezett Németh Imre országgyűlési képviselő az agrárágazat felzárkóztatását tartotta a legfontosabb feladatnak. Juhász és Németh megnevezése azonban már alig-alig érdekelte a sajtót. Lapinformációk szerint Medgyessy a választásokig már nem nevez meg újabb miniszterjelöltet.
Az árnyékkormány ötletének megvalósulása felemásra sikeredett. Medgyessy elérte, hogy László, Csehák és Kovács megnevezésével a párt gazdasági, egészségügyi és külpolitikai kérdésekről beszéljen, ám igazán "nagy nevekkel" adós maradt. Az öt jelölttel elhárította azt a veszélyt, hogy kudarcba fullad az akciója, viszont a tervezett jelentős politikai sikert a felemás eredmény miatt nem érhette el. Tulajdonképpen csak két jelölt, László és Csehák jelentett újdonságot, előbbi fiatalságával és szakértelmével, utóbbi népszerűségével és tapasztalatával. A többiek pártpolitikusként és részben - Kovács kivételével és különösen Németh esetén - alacsony ismertségükkel már nem jelentenek "nóvumot".
Az öt jelölt megnevezése kizárólag politikai-kommunikációs célokat szolgált, ezeket a célokat azonban csak félig-meddig teljesítette. Medgyessy a kampány további részében feltehetően számít jelöltjeire, akik arra vállalkoztak, hogy az öt szakpolitikát a kampány során "megtestesítik". Azonban korántsem biztos, hogy mind az öten tagjai lehetnek egy leendő Medgyessy-kormánynak, hiszen annak kialakításában újabb szempontok merülhetnek fel: részben koalíciós szempontok, részben az eddig nem exponálódott jelöltek felbukkanása miatt könnyen elképzelhető, hogy egy esetleges szocialista kormányban nem mindannyian kapnak majd miniszteri pozíciót. Mindez egyébként megint csak azt igazolja, hogy kiválasztásukat nem közjogi vagy államigazgatási (felkészülési) szempontok, hanem kizárólag a kampány kommunikációs céljai indokolták.
