Reagálás a Washington Post cikkére

Két héttel ezelőtt a Washington Post véleményrovatában megjelent Jackson Diehlnek, a lap egyik elemzőjének írása, amelyben bírálóan szólt a NATO új tagjairól, köztük Magyarországról is. A magyar kormány megütközéssel fogadta az ott megfogalmazott megállapításokat, és jelezték, hogy kezdeményezik egy olyan írás megjelentetését a lapban, amely más színben tünteti fel a magyar külpolitikát, illetve az ezzel kapcsolatban megfogalmazott hivatalos amerikai véleményeket. Akkor Horváth Gábor külügyi szóvivő azt mondta, hogy a washingtoni magyar nagykövetség egyeztetett a szerkesztőséggel, s ennek nyomán 'a közeli napokban megjelenik Jeszenszky Géza írása'. A Washington Postban most közölte Jeszenszky Géza magyar nagykövet válaszlevelét. (2002. március 20.)

Jeszenszky Géza washingtoni magyar nagykövet (Magyar válasz a Postban, Magyar Nemzet, 2002. március 21.) 'a Washington Post szerdai számában közzétett olvasói levelében - a tényekkel alá nem támasztott, meg nem nevezett forrásokból származó rágalmazásnak minősítette a lap munkatársának, Jackson Diehlnek a Post március 4-i számában megjelent, Magyarországot bíráló megállapításokat tartalmazó cikkét.(...) Jeszenszky emlékeztetett rá, a cikk szerzője szerint Orbán Viktor miniszterelnök a harmincas évekbe illő nacionalista ügyeket karol fel, és hallgatólagos szövetségre lép az antiszemitákkal. Orbán - Diehl szerint - 'olyannyira mérgező lett a magyarok Lebensraumjáról szóló szavaival, hogy visszautasították fehér házi látogatását'. A magyar nagykövet válaszlevélben megjegyezte, hogy az amerikai külügyminisztérium elhatárolta magát Diehl cikkétől, és hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek jó munkakapcsolata van George Bush elnökkel".
Jeszenszky szerint a Fidesz és az antiszemiták közti hallgatólagos szövetségről szóló állítást teljesen hamis. A nagykövet feltételezése szerint "a Post szerzője a Csurka István vezette MIÉP-re utalhatott. 'A miniszterelnök kijelentette, hogy a két párt alapvető politikai céljai összeegyeztethetetlenek egymással. Pokorni Zoltán Fidesz-elnök elmondta, hogy pártja nem fog kormányt alakítani a bal- vagy a jobboldali radikálisokkal'".

Jeszenszky "felháborítónak és félrevezetőnek minősítette, hogy Jackson Diehl a Lebensraum szót használta a miniszterelnök politikájának leírására", hiszen "az Orbán-kormány együttműködő viszonyt épít Magyarország valamennyi szomszédjával, és támogatja a Magyarországon kívüli magyarok erőfeszítéseit. Nemrégiben olyan törvényt fogadott el a magyar parlament 92 százalékos többséggel, amely főként kulturális előnyöket nyújt ezeknek a magyaroknak. A törvény célja, hogy erősítse a stabilitást Közép-Európában, azáltal, hogy segíti az embereket a kivándorlás vagy az illegális magyarországi munkavállalás elkerülésében".

Jeszenszky írásában az antiszemitizmus vádját illetően kitért arra is, hogy "Magyarországon él Európa harmadik legnagyobb létszámú zsidó népessége. Alig hallani azonban a zsidó közösség tagjai elleni erőszakról. Továbbá a zsidó közösség megfelelően képviselve van a kabinetben és a magyar politikai élet minden szintjén. Magyarországon minden zsidó gyerek jogosult az ingyenes oktatásra, a zsidó intézmények által vezetett iskolákban is. Most, történelmünk során először, az Orbán-kormány évi emléknapot is beiktatott a holokauszt félmillió magyar áldozatának tiszteletére".

Horváth Gábor külügyi szóvivő elmondta (Nagy Iván Zsolt: Budapest újabb cikket jelentetne meg a Postban, Magyar Hírlap, 2002. március 22.) "változatlan a szándék, hogy Magyarországot, a magyar külpolitikát bemutató írást jelentessünk meg a Washington Postban. (...) Budapest válaszol, de semmiképpen sem szeretnék, hogy ez az olvasói levelek között kapjon helyet". Horváth szerint Jeszenszky Géza levele "fontos volt, ugyanis az értékelésben olyan állítások szerepeltek, amelyekre reagálni kellett. Ráadásul a nagykövet írása a szokásos leveleknél nagyobb terjedelemben jelenhetett meg".

Nagy Iván Zsolt szerint (u.o.) "a szakértők amúgy 'szerencsétlen dolognak' nevezték, hogy Magyarországnak két héttel az eredeti cikk megjelenését követően sikerült közöltetnie az olvasói levelet. Ezzel ugyanis ismét felhívta a figyelmet az eredeti írásra, ezenfelül itt egy állítás és egy hangsúlyozottan erre írott cáfolat - és nem egy a bírálaton felülemelkedő elemzés - áll szemben egymással, azaz 'mindenki azt hisz el, amit akar'".

Nyilvánosság Klub közleményben fejtette ki az álláspontját (u.o.) a Washington Postban megjelent nagyköveti levélről. "A civil szervezet kifogásolta Jeszenszky azon kitételét, amely szerint a hazai 'zsidó közösségnek meglehetős képviselete van a kormányban és a magyar politikai élet minden szintjén'". A Nyilvánosság Klub állásfoglalásában leszögezte: "a civilizált világban ugyan sehol sem lehetne származási kvótákra hivatkozni a közéletben, ám fel kell hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a magyar nagykövet az országáról hírlő antiszemitizmus vádját óhajtotta cáfolni a zsidóellenes előítéleti sémával". A civil szervezet szerint ez a nyilatkozat "nem pusztán az ország imázsát rongálja, de lakóinak erkölcsi épségét is veszélyezteti".

Koszorús Ferenc, a Magyar Amerikai Koalíció alapítója szerint (In: Pelle János: Magyar lobbi Washingtonban, Heti Válasz, 2002. március 22.) "szívós, kitartó munkára s rendkívüli tapintatra van szükség a mindenkori magyar vezetők részéről ahhoz, hogy ezen a téren eredményeket érhessünk el. A magyar politikusoknak gondosan fel kell mérni, milyen kifejezéseket használnak, s azoknak milyen lehet a visszhangja, mert ellenfeleink, ahogy ez a The Washington Post cikkéből is látható, minden kínálkozó alkalmat megragadnak arra, hogy ellenünk hangolják az amerikai közvéleményt. Mégis, azt hiszem, hogy a kitartó munka, az Amerikai Magyar Koalíció lobbizásával együtt meghozza az eredményét, s azok a sikerek, melyeket Magyarország a rendszerváltás óta elért, előbb-utóbb szemléletváltást idéznek majd elő".

Charles Gati a washingtoni Johns Hopkins Egyetem politológiaprofesszora szerint (Nem veszik az amerikai jelzéseket, Népszabadság, 2002. március 22.) "a Jeszenszky-levél több kárt okozott a magyar kormánynak, mint a helyreigazítani szánt eredeti újságcikk. Először is viszonylag hosszú idő telt el a válaszadásig, és így a levél ismét felelevenítette Diehl cikkének állításait. Ezt addigra minden normális olvasó elfelejtette. A levél legalább két olyan elemet is tartalmaz, amely az amerikai olvasóban visszatetszést szül. A levél felrója a cikk szerzőjének, hogy nem kérte ki a magyar kormány véleményét; ez nem szokás az USA-ban. A másik pedig, hogy azzal cáfolná a magyarországi antiszemitizmusra vonatkozó vádat, hogy a 'zsidó közösségnek meglehetős képviselete van a kormányban'". Gati szerint "jogos a kérdés: van-e hasonló képviseletük a katolikus és a protestáns magyaroknak is, s van-e róluk is statisztikája Jeszenszky Gézának?" Gati : "Ez a mondat feleleveníti bennem azt, amikor a gyakorló antiszemiták azzal vélték cáfolni előítéletességüket, hogy kijelentették: van zsidó barátom is!". Gati úgy véli "a levél arra utal, hogy a magyar kormányzat képtelen komolyan venni az Amerikából érkező kormányzati és nem hivatalos jelzéseket. Ez pedig kevésbé okoz kárt az USA-nak, mint a magyar társadalomnak".

A Nyilvánosság Klub tiltakozott (Jeszenszky országképe: 'kedvező hivatalos', Népszava, 2002. március 22.) Jeszenszky Géza a Washington Postban megjelent olvasói levele miatt. A civil szervezet sérelmezte, hogy a nagykövet úgy fogalmazott: "a hazai zsidó közösségnek meglehetős képviselete van a kormányban és a magyar politikai élet minden szintjén". A Nyilvánosság Klub szerint "mindenkinek jogában áll tudni, hogy Jeszenszky Géza a náci birodalom nürnbergi törvényeinek vagy más származási összeírásnak az alapján jutott-e - a mai magyar kormány Külügyminisztériumával egyeztetett - megállapítására". A civil szervezet úgy véli "a civilizált világban ugyan sehol sem lehetne származási kvótákra hivatkozni a közéletben, de a Nyilvánosság Klubnak fel kell hívnia a közvélemény figyelmét arra, hogy a magyar nagykövet az országáról hírlő antiszemitizmus vádját óhajtotta cáfolni a zsidóellenes előítéleti sémával". A civil szerint "lehet, hogy a MIÉP-nyelvezetű Fidesz-kormánynyilatkozat belpolitikai célból íródott, de az biztos: az országnak külpolitikai árat kell érte fizetnie".

Kis Tibor szerint (Olvasói levél?, Népszabadság, 2002. március 22.) "amikor kitudódott, hogy a The Washington Post hűséges olvasójaként Jeszenszky Géza nagykövet készül megvédeni az Orbán-kormányt a neves amerikai lapban nemrég megjelent 'méltatlan vádaskodástól', nyomban sejteni lehetett: nagy a baj; a volt külügyminiszterről minimum az emlékezetes Kalasnyikov-botrány óta tudni lehet, hogy nem igazán a szavak embere. Jeszenszky tegnapi számunkban szó szerint publikált, kormányzati jóváhagyással írott olvasói levele ostoba és védhetetlen megállapításoktól hemzseg. Így például az ember tanácstalanul pillog csupán, amikor ilyet olvas a nagykövet tollából: '...a (magyarországi) zsidó közösségnek meglehetős képviselete van a kormányban és a magyar politikai élet minden szintjén'. Vajon honnan tudja ezt Jeszenszky? Ki tartja számon a kormányban: ki a zsidó a kabinetben, vagy a magyar közélet 'minden szintjén'? Az ilyen nyilvántartással minimum az az apró bibi, hogy például mindeddig egyetlen kormánytag részéről sem hangzott el nyilvánosan olyasmi, ami az illető zsidóságának vállalásaként volna értelmezhető. Nem tudni arról sem, hogy bárki közülük a hazai zsidóság nevében tevékenykedne (ilyenről egyébként a Mazsihisz elnöke sem hallott még). Márpedig ha ez a helyzet, Jeszenszky nem tesz mást, mint amit Csurka művelt, amikor a frankfurti könyvvásár kapcsán írásában kurzív betűtípussal szedette olyan írók nevét, akiknek származását gyanúsnak ítélte. Nemcsak arról van szó, hogy a nagykövet a magánélet olyan kényes szféráiba hatolt be, ahol egy demokratikus kormányzatnak semmi keresnivalója - még akkor sem, ha éppen a 'pozitív numerus clausus' kegyét akarja gyakorolni. A helyzet valójában még ennél is rosszabb, menthetetlenebb. Mert hiszen a washingtoni lapnak arra az eredeti vádjára, hogy Magyarországon az antiszemitizmus létező probléma, nyilván nem hiteles cáfolat az, amit magyar kormányzati részről most annak vélnek. Vagyis, hogy a kormánynak van zsidó tagja is. Ez a válasz erősen emlékeztet a régi Kennedy-Hruscsov-viccre. Ahol az amerikai elnöknek arra a korholására, hogy a Szovjetunióban erős az antiszemitizmus, Hruscsov azzal vág vissza: a Moszkvai Filharmonikusok 24,7 százaléka zsidó. - És mi a helyzet a washingtoni szimfonikusoknál? - kérdez vissza a szovjet vezető. Mire Kennedy tanácstalanul megvonja a vállát: fogalmam sincs".

Szász István szerint (Jeszenszky számol, Népszava, 2002. március 22.) "Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete a Washington Postnak (olvasói) levelét megírta. Bár ne tette volna! Arról szót sem érdemes ejteni, hogy Jeszenszky hangsúlyozza: az amerikai külügyminisztérium elhatárolta magát a Post cikkétől. A nagykövetnek tudnia kell, hogy az ilyen elhatárolódás nem egyéb, mint elemi udvariassági gesztus. Ráadásul a Bush-adminisztráció ezt a gesztust is a legalacsonyabb szinten tette meg. A Post-cikk megjelenése után- nem is az újságcikkre reagálva - az MTI kérdésére az USA külügyminisztériumának szóvivőhelyettese csak annyit mondott, hogy 'Az USA fontos NATO-szövetségesének tekinti Magyarországot'. Azt ép eszű ember amúgy sem gondolja, hogy egy nagy amerikai lap szószerinti értelemben a Fehér Ház szócsöve lenne. Mint ahogy azt sem hiheti senki, hogy a Washington Post hírmagyarázója kritikájának megfogalmazása előtt ne tájékozódott volna a Fehér Ház álláspontjáról".

Szász szerint "egyébiránt Jeszenszky Jackson Diehl kommentátor egyik állítását sem tudta cáfolni. Diehl többek között azt írja, hogy Orbán a 30-as évekbe illő nacionalista ügyeket karol föl. Erre Jeszenszky azt bírja válaszolni, hogy 'az Orbán-kormány együttműködő viszonyt épít Magyarország összes szomszédaival'. Állítja ezt akkor, amikor botránnyá dagadt már a státustörvény ügye, amelyet a miniszterelnök tetézett a Benes-dekrétumokra vonatkozó kijelentéseivel. Washingtonban épp olyan jó tudják, mint Budapesten vagy Prágában, hogy a lemondott visegrádi csúcs óta a magyar kormány és a szomszédos országok közötti kapcsolat mélyponton van".

Szász úgy véli "Jeszenszky otrombasága ott válik leglátványosabbá, amikor azt tagadja, hogy Orbán Viktor hallgatólagos szövetségre lép az antiszemitákkal. Az utóbbi hetek bizonytalan elhatárolódásai ellenére a Fidesz-MIÉP-együttműködést - melyet Csurka száz jelöltje visszaléptetésének bejelentésével megerősített - az elmúlt négy esztendő megannyi politikai akciója, a közmédia szélsőjobbnak való átengedése cáfolhatatlanná tette.
Aztán! Az ember nem tud mit kezdeni a nagykövet olyan kijelentéseivel, amelyek az újjáéledő magyar antiszemitizmust azzal cáfolják, hogy 'Magyarországon él Európa harmadik legnagyobb létszámú zsidó népessége'. Talán nem kellene egy olyan országban efféléket mondani, ahol 1939 előtt Európa egyik legnagyobb zsidó közössége élt. Amely úgy csökkent a Jeszenszky-féle harmadik helyre, hogy a magyar zsidóság háromnegyed részét kiirtották. Az is pazar, hogy Jeszenszky büszkén hangoztatja: Magyarországon alig hallani zsidó közösség elleni erőszakról. Tényleg, zsinagógákat nem gyújtanak föl és csak hébe-hóba fordul elő, hogy zsidó gyerekeket antiszemita kamaszok összevernek. Arról a nagykövet nem ejt szót, hogy a magyarországi zsidó közösséget - s velük együtt minden demokratikus érzésű magyar állampolgárt - naponta érik nemcsak a MIÉP-es Magyar Fórumban, hanem a kormány közeli Magyar Nemzetben, a közszolgálati rádióban és tévében a legordenárébb támadások. Aztán Jeszenszky érdemnek tünteti fel, hogy nálunk minden zsidó gyerek jogosult az ingyenek oktatásra az óvodától az egyetemig. Milyen szép, csendül ki Jeszenszky szavaiból, hogy ma már nincs Magyarországon numerus claucuc, hát nem csodálatos, hogy a zsidó gyerekek nyugodtan járhatnak iskolába? Végezetül Jeszenszky szavaiból, hogy ma már nincs Magyarországon numerus clausus, hát nem csodálatos, hogy a zsikó gyerekek nyugodtan járhatnak iskolába? Végezetül Jeszenszky számot ad fajkutatásáról, mondván: 'A zsidó közösség hathatósan képviselve van a kormányban.' E csodás mondat értelmezésénél ne fáradjunk azzal, hogy tisztázzuk, mire gondol nagykövetünk? Arra - miként azt Csurda a Tel Aviv-New York összeesküvés-elméletében felvázolta -, hogy netán a budapesti rabbikar rendelkezik képviseletterl a kormányban? Vagy hogy netán a budapesti rabbikar rendelkezik képviselettel a kormányban? Vagy azt állítja Jeszenszky - vajon honnan tudja? -, hogy a kormányban vannak zsidó származású egyének? NE folytassuk. Idézzük inkább utóiratnak a szovjet idők egyik adomáját: Brezsnyev rátámad Johnson elnökre hogy milyen alapon vádolják a szovjeteket antiszemitizmussal. Vegye tudomásul - így Brezsnyev -, hogy nálunk csak a Leningrádi Filharmonikusoknál 147 zsidó muzsikus játszik. A New York-i Filharmonikusoknál hány zsidó van? Foglamam sincs - válaszol Johnson elnök. - Nálunk a zenészek nem a zsidókat, hanem a taktust számolják".