Az Országimázs Központról

Az MSZP csalás alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az ügyészségen ismeretlen tettes ellen, a Népszabadságban megjelent, az Országimázs Központtal, illetve a Happy End Kft.-vel foglalkozó tényfeltáró újságcikk-sorozat alapján. Ezt Kovács László szocialista pártelnök jelentette be sajtótájékoztatóján. Elmondta: nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz, annak tanácsadó cégei, a kormány és annak egyes intézményei, tanácsadó cégei, valamint személyi, családi háttere között korrupciógyanús összefonódások vannak.
Az SZDSZ szerint a választások után parlamenti vizsgálóbizottság felállítására lesz szükség a Fidesz kampányában közreműködő cégek és a hozzájuk tartozó egyéb társaságok ügyei kapcsán, és át kell gondolni a büntetőjogi felelősség lehetőségét is. Magyar Bálint és Gusztos Péter szabad demokrata ügyvivők a Fidesz választási kampányában közreműködő Happy End Kft. budapesti székháza előtt úgy fogalmaztak: a választások tisztasága megkérdőjeleződik azzal, amilyen kampányt folytat a Fidesz, illetve amilyen kampányt az Országimázs Központon keresztül a fideszes kampánycégek az adófizetők pénzéből folytatnak. (Napirend: 2002. március 22.)

Haszán Zoltán és Kéri J. Tibor szerint (Országimázs - családi haszon, Népszabadság, 2002. március 18.) "összességében több mint tízmilliárd forintot költött az Orbán-kormány 1999 óta országimázsra, állami ünnepekre, a kormányzat eredményeinek propagálására, valamint millenniumi marketingre. Az Országimázs Központ kitartó titkolózása miatt eddig szinte teljes homály fedte, hogy valójában milyen úton-módon, s milyen megbízásokra fizették ki a fent felsorolt feladatokra elkülönített közpénzeket. Perek, adatvédelmi biztosi vizsgálatok, az ellenzéki politikusok és a sajtó folyamatos érdeklődése is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a közvélemény megfelelő képet kapjon az adómilliárdok felhasználásáról. Ezt magáncégek közti üzleti titokra hivatkozva még az Állami Számvevőszék sem vizsgálhatta. Így az ÁSZ sem juthatott a nyomára annak, hogy az állami megrendelésekből nemcsak a Fidesz kampánycége, a Happy End húz hasznot. A kancelláriától a pénz elosztására korlátlan hatalmat kapó cég a maga húszszázalékos részesedésének lefölözése után az üzletbe bevonja a Happy End korábbi tulajdonosait: a Fidesz arculatformálóját, Wermer Andrást, az ő rokonait és az üzletben elmaradhatatlan társát, Káel Csabát is".

Haszán és Kéri szerint "a kancellária 2000-ben az országimázsra fordított 3,6 milliárd forint 87 százalékát, azaz 3,2 milliárd forintot a Happy Endnek utalta át. A keret maradék 13 százalékából a 'kistestvér' Ezüsthajónak is jutott még 242 millió forint. A két cég közösen 93,6 százalékát vitte el a 2000. évi keretnek. E szerint kevesebb mint hét százalék jutott a többinek: az Országimázs Központ vezetője korábban úgy nyilatkozott, hogy több mint kétszáz céggel állnak szerződéses kapcsolatban".

Haszán és Kéri úgy véli "a Happy End elszámoltatása még a hangsúlyozottan kormányfői felkérésre vizsgálódó számvevők szemében is igencsak lazának tűnt. A 2000. évet vizsgáló ÁSZ-t természetesen nem nyugtatta meg az a gyakorlat, hogy a kiutalt közpénzekért elvégzett feladatok teljesítését a Happy End esetében az Országimázs Központ osztályvezetője igazolja. A nagyvonalú elszámolás menete a következő: a Happy End benyújta a számláját, amelyhez azonban nem csatol semmiféle bizonylatot a felmerült költségekről. A teljesítést igazoló formalevelet az osztály vezetője rendre igazolja, anélkül, hogy konkrét számviteli elszámolást kérne. Ilyesminek még akkor sem látja szükségét, ha a Happy End túllépi a rendezvényre szánt keretet".

Haszán és Kéri szerint "az ÁSZ-vizsgálat megállapításai nem érhették váratlanul az Országimázs Központ vezetőjét, hiszen a számvevőkkel egybehangzó megállapításokat tett a MeH ellenőrzési főosztálya is. Mint írták, a központ munkatársai 'nem megfelelő gondossággal jártak el a Happy End Kft.-vel kötött eseti szerződések megkötésekor, valamint a teljesítések igazolásakor. A teljesítések igazolását a vizsgált pénzügyi kifizetések többségénél nem tudták dokumentumokkal alátámasztani'. Mindezek után bármilyen érdekes lett volna, sem az ÁSZ, sem a MeH ellenőrzési főosztálya nem vizsgálhatta a közpénzek Happy Enden túli útját, mert az már magáncégek közti kapcsolat. A közpénzek további útjának vizsgálatához pedig sok esetben elég lett volna felkeresni a főváros II. kerületében található Ervin utca 7. számot, a hagyományos Happy End-bázist. Kialakult gyakorlat, hogy a 20 százalékos vállalkozói díjért dolgozó cég az ugyanide bejegyzett D. K. Waltsont bízza meg a médiakampányok lebonyolításával. A címazonosságot véletlennek vélők tájékoztatására: a D. K. Waltson két tulajdonosa Wermer András, a kormányfő informális médiatanácsadója, Ervin utca 7. szám alatti lakos és Káel Csaba, a Bánk bán- film és az ezüsthajós produkciók rendezője. Wermer és Káel alapítói a Happy End Kft.-nek, amelyet 1991 decemberében hoztak létre. A Fidesz kampányában több ciklus óta részt vevő cégből Wermer és Káel formálisan 1996 végén kiszállt ugyan, és a Happy Endet papíron Csépányi Dóra irányítja. A Happy End bízta meg a D. K. Waltsont a Széchenyi-terv és a nagy vihart kavaró, sokak szerint kizárólag kormányzati propagandát szolgáló Országgyűlési Beszámoló különböző médiumokban történő megjelenítésével. Miután ezen a ponton már 'magáncégek közötti kapcsolatról' van szó, így nem lehet tudni, hogy a Széchenyi-terv népszerűsítésére szánt 223 millióból milyen jutalék járt a Wermer-vállalkozásnak, illetve a hetente 30,3 millióért a napilapokban feladott Országgyűlési Beszámolót mennyiért 'gondozták'".

Haszán és Kéri szerint "a közpénzek útjának átláthatatlanságát a cégek titoktartási kötelezettsége garantálja. Az adófizetők forintjainak felhasználásáról szóló hallgatási fogadalmat írásban is rögzítik. Példa erre a Happy End és - a korábban Káel Csaba által vezetett - Ezüsthajó közti, a 2000. augusztus 20-i ünnepek megszervezésére kötött fővállalkozói szerződés 5.5. pontja. Ebben az áll: az Ezüsthajó kötelezettséget vállal arra, hogy a Happy End 'kérésére betekintést enged megbízó és kizárólag megbízó számára a jelen szerződés teljesítésével kapcsolatosan felmerült költségeiről és alvállalkozói díjakról'. Tehát az ellenőrzésre kizárólag a Happy End jogosult".

Haszán és Kéri: "Az Ezüsthajó szervezte a 2000. augusztus 20-i budapesti rendezvényeket. Emlékezetes: formabontó módon nem a Gellért-hegyről, hanem a Dunáról lőtték a magasba a tűzijáték rakétáit. Az égi látványosságot 33 év után nem a balatonfűzfői magyar cég, hanem egy amerikai vállalkozás adta. A váltást Tóth István Zoltán azzal indokolta akkoriban, hogy ez a Happy End Kft. döntése volt, hiszen a négyéves pályázattal a cég jogot nyert arra is, hogy kiválassza a partnereit. Tóth a korábbi kétszeresére becsülte a 'dunai tűzijáték' költségeit. A tűzijátékért 2000-ben az Ezüsthajó 130 millió forintot utalt át a Go Ahead Inc. nevű cégnek. A vállalkozás igazgatója Fogaras Anna, Wermer András feleségének édesanyja. (A Happy End 1991-es létrehozásakor a cég egymillió forint törzstőkéjének zömét Fogaras Anna svájci vállalkozása, a Kira Reisen AG biztosította.) A Go Ahead cégbírósági papírokból kiolvasható washingtoni címe: Pennsylvania Avenue 2020. Washingtoni tudósítónk, Horváth Gábor szerint ezt a címet ebben a városban senki ne keresse. Ilyen épület ugyanis nincs. A Fehér Háztól alig néhány saroknyira lévő George Washington Egyetem bevásárlóközpontjának (Pennsylvania Avenue 2000) hátsó frontján azonban van egy, nem a sugárútra nyíló FedEx-fiók. Tudósítónk megtudta, ennek a postai szolgáltatásokat nyújtó irodának a címe a 2020-as szám. A 778-as lakosztályról - amelyet a magyar cégbírósági papírokon telephelyként jelölnek meg - az eladó készségesen megmondta: azon a 778-as postafiókot kell érteni. Arról nem szolgált felvilágosítással, hogy a postafiókot még mindig a Go Ahead Inc. bérli-e, s ha igen, mikor vitték el utoljára a beérkezett leveleket".

Haszán és Kéri szerint "a Magyarországon felbukkant, meglehetősen rejtélyes Go Ahead Inc. hazánkban nincs bejegyezve, ám rendelkezik magyarországi érdekeltséggel, egyetlen részvény híján ugyanis százszázalékos tulajdonosa a Dominium '64 nevű cégnek. Ezért a hazai cégbíróságon található Go Ahead Inc.-es papírok ehhez a céghez kapcsolódnak, rajtuk Fogaras aláírás szerepel, ő ad megbízást arra, hogy az állítólagos tengerentúli vállalkozást ki képviselje a Dominium '64 közgyűlésein. A képviselők között olyan személy is található, akinek neve az érdekeltségi körhöz tartozó más vállalkozásokban is fellelhető. A Dominium '64 első vezérigazgatója Lehmann Kira, Wermer András felesége volt. Ez a cég vette meg a Csévharaszt és Inárcs között található 123 hektáros volt orosz laktanyát. A Wermer-rokonok érdekeltségének több cég utal ingatlanbérlés címén. A Dominiumnak a Happy End havi 4 millió 470 ezer forintot fizet, az Ezüsthajó épület-, illetve apartmanbérlésre havi 400-400 ezer forintot utal át, de kiegyenlíti a lótartás havi 224 ezres számláját is. Utóbbira némi magyarázat: a Dominiumnak lovardája is van, amelynek fejlesztésére a vidékfejlesztési és a gazdasági tárca közös pályázatán nyert is 15 millió forintot".

Haszán és Kéri szerint "az albérlők között van a MERT 2000 Rt. is. Ez a vállalkozás kapott megbízást a Millenniumi Országjáró című bedobós propagandaújság készítésére. A MERT-et néhány héttel azelőtt jegyezték be, hogy a Happy End kiválasztotta erre a feladatra. Az eredetileg a 2001 augusztusáig tervezett magazin kéthavonként jelenik meg és 3,6 millió példányban ingyen jut el a háztartásokba. Mindez alkalmanként 128 millió forintjába kerül a költségvetésnek, legalábbis az Országimázs Központ tájékoztatása szerint. Az általuk 'rendkívül népszerűnek' nevezett lapot az eredeti terveket megváltoztatva az ünnepségsorozat hivatalos lezárása után sem szüntették meg. Ezt Tóth István Zoltán, az imázsközpont vezetője azzal indokolta: egy lap sorsa nem a kiadó, hanem az olvasók kezében van, s a magazint az olvasók négyötöde fontosnak tartja. A Millenniumi Országjáró kiadására és egyéb nyomdai szolgáltatásokra a Happy End által kiválasztott MERT 2000 júliusa és 2001 áprilisa között több mint 800 millió forintos igényt nyújtott be a Happy Endnek. A magazin az ezt követő időszakban is a postaládákba kerül. (Összehasonlításul: a kormányzat összesen kétmilliárd forinttal támogatta a Heti Válasz című lapot kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványt, amelynek kuratóriumi elnöke Elek István, a miniszterelnök politikai tanácsadója; egy közepes gyermekkórház éves költségvetése 800 millió forint). Némileg meglepő, hogy az újságkiadással megbízott cég a jelek szerint nem rendelkezett megfelelő kapacitásokkal. Például nyomdaival. Ellenkezőleg, ilyen kapacitásfeleslege éppen hogy a Happy Endnek lehetett. Csak ezzel lehet magyarázni ugyanis, hogy a nyomdai szolgáltatásokkal megbízott MERT a fent említett tíz hónapban 25 millió forintot fizetett vissza a Happy Endnek nyomdagépek bérlése címén. A MERT ezenfelül havi 5 millió 225 ezer forint nyomdaépület-bérleti díjat utal át a többi cégnek is ingatlant biztosító, a Wermer-rokonság kezében lévő Dominiumnak".

Haszán és Kéri szerint "a nyomdai feladatokkal megbízott MERT és az ingatlanban utazó Dominium között a lakbérfizetésen túl igen szoros a kapcsolat. Mindkét cég alapítója a Fidesz-közelinek tartott Axon Bérlet és Bérbeadó és Szolgáltató Kft., eredeti székhelyük - Törökszentmiklós, Új Dűlő 1. - is megegyezik. Innen időközben mindkét vállalkozás elköltözött, a Dominiumból pedig a Go Ahead kivásárolta az Axont. A kapcsolat ennek ellenére nem szakadt meg: tavaly áprilisban ugyanis a MERT fióktelepet jegyeztetett be a Dominium új szerzeményére, a csévharaszti volt laktanyára. A legnagyobb üzletnek számító Millenniumi Országjárón kívül a MERT végzi szinte valamennyi, az országimázshoz, kormányzati kommunikációhoz kapcsolódó anyag nyomdai munkáit. Így karácsonyi lapokat, okleveleket készítenek, a filmszemléhez, állami ünnepekhez plakátot gyártanak. És egy utolsó adalék a cégek összefonódására: a MERT és a Dominium felügyelőbizottságában van olyan tag, aki a Happy End munkatársa".

Haszán és Kéri szerint "a meglehetősen sokszálú cégbirodalom adhat magyarázatot arra az új magyar közgazdasági különlegességre, hogy a Happy End árbevétele 2000-re hiába duzzadt az előző évi 464 millió forint közel hétszeresére, 3,1 milliárdra, a sok munka nem hozta meg a gyümölcsét. A cég nyeresége ugyanis távolról sem emelkedett a megbízások megugrásával arányosan. A cég benyújtott mérleg szerinti eredménye 1999-ben mindössze 27,2 millió, egy évvel később pedig 33,4 millió forint volt. A nyereség valahol elenyészett. 2001-ben új, 2002 végéig szóló állami megbízást kapott a Happy End, amellyel szemben mindössze a Hungexpó indult el riválisként, a civil cégek távol tartották magukat a tendertől. Meglepő: a Happy End nyert. Az Országimázs Központtal aláírt szerződés szerint ez a cég dönthet az országképformálásra a költségvetésből kikanyarított évi 2,1 milliárd forint sorsáról. A Happy End jutaléka 10,7 százalék. A cég az összesen 4,2 milliárd forintos keret terhére indított kampányok filmjeit kivétel nélkül az Ezüsthajóval készíttette el. Utóbbi cég stúdióbérletre vagy filmkészítésre havonta utal át a Well Done nevű cégnek, amely Wermer András és Káel Csaba tulajdona. A Legfőbb Ügyészség vizsgálja a Happy Endnek a Miniszterelnöki Hivatallal kötött szerződéseit, az azok nyomán létrejött megállapodásokat, s jelenleg a MeH válaszára vár".

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke szerint (Nagy kérdés, hogy csak a káposzta jó-e felmelegítve, Magyar Hírlap, 2002. március 19.) nincs semmi újdonság Haszán Zoltán és Kéri J. Tibor Népszabadságban megjelent cikkében. Pokorni: "felmelegítve csak a káposzta jó, ezért nem értem, hogy a Népszabadság miért írta meg újra azt, ami nyílt titok". "Arra a kérdésre, hogy miként vándorolhattak a költségvetési pénzek magáncégekhez, Pokorni Zoltán csak annyit mondott: 'átláthatóan'".

Hazsán Zoltán és Kéri J. Tibor szerint (Luxusutak az Ezüsthajóval, Népszabadság, 2002. március 18.) "hétmillió forintért utazott Ausztráliába az Ezüsthajó stábja, hogy a kancellária számára megörökítse a sydneyi olimpián megrendezett magyar napot. Hasonló nagyvonalúság tapasztalható a kormány tagjai közszerepléseinek rögzítésénél is, amelyekért a Miniszterelnöki Hivatal tavaly decemberig 580 millió forintot fizetett ki az egyéb közpénzes megbízásokban is dúskáló Ezüsthajónak. A cég készítette a Bánk bán filmet is, amely a lapunk birtokába került dokumentumok szerint az Ezüsthajó legnagyobb üzletének ígérkezik. A film producere Wermer András, rendezője Káel Csaba".

Haszán és Kéri szerint "az Országimázs Központ által működtetett archívumra tavaly év végéig összesen 578 millió forint közpénzt költöttek. Ebből a keretből 312 filmre futotta. A filmeket az Ezüsthajó készítette. A cég 1999-ben nyerte el a MeH pályázatát a miniszterelnök és a kormány tagjai külföldi utazásait és közszerepléseit megörökítő videotár kialakítására. A tenderen hatan indultak el, közülük hármat már az elején kizártak. A versenyben maradt három cég közül a bírálóbizottság a legtöbb pontszámmal az Ezüsthajót jutalmazta, bár ez a cég nyújtotta be a legdrágább ajánlatot. A legmagasabb költségek azonban a bírálóbizottság szerint 'a szakmai tartalommal arányban állnak'. A győztest bőségesen jutalmazták. Akárcsak az állami ünnepségek szervezésével és az országképformálással megbízott Happy End, az Ezüsthajó is készenléti díjat vehet fel. A havi 1 millió 280 ezer forintot annak ellenére megkapja, hogy a stáb állandó megrendeléseket kap, és a felmerülő költségeket a személyi bérekkel együtt leszámlázza".

Haszán és Kéri úgy véli "a benyújtott költségek utáni elszámoltatás hasonlóan laza, mint a Happy End esetében. A Miniszterelnöki Közbeszerzési Gazdasági Igazgatóságnak még a pályázat során volt egy javaslata, hogy a filmkészítők mellékeljék a felmerült költségekről szóló számlák másolatait is. A tender döntnökei ezt nem fogadták el. A szerződésbe belefoglalták ugyan az utólagos ellenőrzés jogát egy független, közösen kiválasztott szakértő bevonásával. Erre azonban a 2000-es évet vizsgáló ÁSZ-jelentés szerint a több száz eseti szerződés során mindössze egyetlen alkalommal került sor, még a megbízás elején. A szakvéleményt az MTV 'független' munkatársa készítette, aki összességében elfogadhatónak tartotta a kiválasztott forgatás költségvetését a piaci árakhoz képest.
A Fidesz választási kampányában szerepet vállaló Ezüsthajó a Magyar Televízió megrendelésein izmosodott meg anyagilag. A köztévé anyagi csődje, az elmaradt tévésbérek miatti sztrájkhangulat idején is rendszeresen pénzéhez jutó cég a választások után előbb előzetesek, majd műsorok gyártásába kezdett. Hiába fejeződött be az ünnepségsorozat, a Millenniumi Országjáróhoz hasonlóan folytatódott a Millenniumi Mesék sorozat is az MTV-ben, amelynek minden egyes részéért 5,4 millió forintot kap az Ezüsthajó. A Koffer utazási magazint és a divattal, életmóddal foglalkozó Sikkest 2,2 millió forintért veszi át darabonként a Magyar Televízió. A januárban megszűnt Nem jogerős 3,3 millió forintért készült. Az első három műsor gyártási költségeit csökkenti, hogy alaposan merít a tévé archívumából. A felhasznált bejátszásokhoz igen kedvezményesen, vagy mint a Sikkes esetében, ingyen jut hozzá az Ezüsthajó. Ehhez alkalmanként annak a Radványi Júliának a segítségét kérik, aki a tényleges posztjánál jóval nagyobb befolyással bír a köztévében, meglehet azért, mert édesanyja az Ezüsthajó ügyvezetőjének, Várnai Tamásnak".

Haszán és Kéri szerint "az állami ünnepségek szervezésébe a céghez szorosan kötődő Happy End vonja be az Ezüsthajót, amellyel alkalmanként több százmilliós fővállalkozói szerződést köt a rendezvények lebonyolítására. A Happy End nem hagyja ki a vállalkozást a 4,2 milliárdos országimázskeret elköltéséből sem. Az Ezüsthajó készítette azokat az imázsfilmeket, amelyekre az Országimázs Központ a Happy Enden keresztül adott megbízást. Káel Csaba rendezte az Amnesty International kampányára adott magyar választ, a sárga rózsás filmet. A 30 másodperces alkotás 10,8 millió forintba került áfával együtt. Szintén ebből a műhelyből került ki a hazánkat külföldön népszerűsíteni hivatott, Magyarország a találkozási pont szlogenű imázsfilm. A hazai kommunikáció is az Ezüsthajó kezében van. A roma, zsidó, polgári és vidéki esküvőket bemutató alkotásra már előlegként kapott a Happy End 4 milliót, az Ezüsthajó pedig 19 milliót. A pótforgatással készült film végső költsége 38 millió forint lett. A Miniszterelnöki Hivatal adott megbízást sok tízmillió forintért a Széchenyi-tervet népszerűsítő spotok gyártására, amelyeket az Ezüsthajó készített el, és nem maradt ki a sorból az árvíz elleni küzdelem, a dabasi időközi választás társadalmi célú hirdetése és a Diákhitel-reklám sem. Állami tulajdonú vállalatok is 'szívesen' dolgoznak az Ezüsthajóval. A cég nevéhez kötődik a Szerencsejáték Rt. számos reklámfilmje, a kenó napi sorsolása és a lottósorsolás feliratozása is".

Haszán és Kéri szerint "a cégbírósági papírok szerint az Ezüsthajó árbevétele 1999-ben 400 millió forint volt, amely 2000-re 1,8 milliárdra ugrott. A benyújtott dokumentumok szerint a sok munka, a számos megrendelés ellenére a cég igen kis nyereségre tesz szert. Az Ezüsthajó mérleg szerinti eredménye 1999-ben 3,4 millió volt, amelyet egy évvel később is csak a bevételek egy százalékára, 17,1 millióra tornázott fel. A pénzmozgás minden bizonnyal még magasabb lesz a következő elszámolásnál, az Ezüsthajó ugyanis nagy üzletbe fogott: a Bánk bán forgatásába. (...) A film bemutatóját 2001 végére, a millenniumi év zárására tervezték. Mára kiderült, hogy ez terv volt csupán, ám a több százmillió forint elköltése valóság, mint ahogy az is: az állami pénzekből finanszírozott alkotás utóéletéből származó valamennyi jogdíj és haszon megint csak az Ezüsthajót és a Happy Endet gazdagítja. A filmet egyébként április 1-jén, a felújított Uránia Filmszínházban mutatják be".

Szili Katalin, az MSZP elnökhelyettese szerint (Wermer anyósa is segített tűzijátékot csinálni, Népszava, 2002. március 19.) "a kormányzat, illetve a jobboldali politikusok még mindig a tocsikolással próbálják eltussolni botrányaikat, például a mostani Orbán-Wermer-ügyet. Ebből is nyilvánvaló, hogy milyen módon lehet az adófizető polgárok forintjait kampánycélokra, illetve a klientúra etetésére". Szili szerint megdöbbentő Pokorni Zoltán megjegyzése, "miszerint felmelegítve csak a töltött káposzta jó", "botrány már maga az is, hogy az adófizetők pénzéről követelt elszámolást egy-egy vicces megjegyzéssel ütik el".

Magyar Bálint a Happy End Kft. budai székházánál tartott sajtótájékoztatóján bejelentette (In: Szabó Gergely: Az SZDSZ kivizsgálná az Orbán-Wermer-paktumot, Magyar Hírlap, 2002. március 20.), hogy vizsgálóbizottságok felállítását kezdeményezi az SZDSZ a választások után a Happy End Kft. és az Országimázs Központ közötti pénzügyi kapcsolatok feltárására. Magyar szerint "az Országimázs Központ propagandája átmenet nélkül folyik egybe a Fidesz választási kampányával. A választások tisztasága forog veszélyben azzal, amilyen kampányt folytat a Fidesz és az Országimázs.És valóban, a tett megelőzi a szót: a Fidesz számára az első, amit zsebre tett, utána pedig jönnek a szavak arról, hogy milyen fantasztikus nemzeti érzés hatja át őket". Magyar szerint "vannak olyan esetek, mikor egyes állami cégek nem fizetnek a megrendelések után, ugyanakkor az Ezüsthajó Kft.-nek a munkáit soron kívül kifizetik (...) az ilyen eseteknél egyfajta Orbán- Wermer paktumról van szó, egy olyan megállapodásról, melynek keretében a miniszterelnök az adófizetők pénzén dotálja azokat a cégeket, melyek a Fidesz-kampányokat végzik. Az SZDSZ a választások után vizsgálóbizottságok felállítását fogja kezdeményezni ezen ügyek kivizsgálására. (...) át kell gondolni, hogy a büntetőjogi felelősség az ügyletek kapcsán felvethető-e. A szabaddemokraták véget kívánnak vetni annak a helyzetnek, hogy a közpénzt a hatalmon lévő emberek szabad prédának tekintsék, s 'a haverjaik, rokonaik zsebét tömjék tele az adófizetők pénzével', kormányra kerülésük esetén pedig alapvető feltétel lesz, hogy a tiszta közélet megteremtéséhez szükséges törvénycsomagot elfogadja az új kormány".

Kovács László, az MSZP elnöke bejelentette (MSZP-feljelentés a Happy End-es cégháló miatt, Népszabadság, 2002. március 23.), hogy az MSZP csalás alapos gyanúja miatt feljelentést tesz az ügyészségen ismeretlen tettes ellen, a Népszabadságban megjelent, az Országimázs Központtal, illetve a Happy End Kft.-vel foglalkozó tényfeltáró újságcikkek. Kovács szerint "nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz, annak tanácsadó cégei, a kormány és annak egyes intézményei, tanácsadó cégei, valamint személyi, családi háttere között korrupciógyanús összefonódások vannak. (...) az régóta vélhető volt, hogy közpénzek alakulnak át magánpénzekké. Most azonban felmerül az a gyanú is, hogy ezek egy részét kampányköltségek fedezésére fordítják. Ez érintheti a választások tisztaságát és felveti a választási csalás gyanújának lehetőségét".

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke a Millenáris Parkban tartott tájékoztatóján reagált a Happy End Kft.-t támadó szocialista nyilatkozatokra (u.o.). Pokorni elmondta, "megnyugvással tölti el, amikor az MSZP előveszi a Happy Endet, mert szerinte ez biztos jele annak, hogy a Fidesz nyerésre áll a választásokon. Közölte: nem a Happy End az MSZP ellenfele a választásokon, hanem a Fidesz. - Nyerni is, veszíteni is szépen illik Magyarországon. Nem jó, ha valaki a vesztét érzi, és már előre ürügyet keres, előre másra kívánja hárítani választási vereségének az ódiumát. Pokorni szerint egyébként a Happy End ellen megfogalmazott vádak az erre illetékes hatóságok hatáskörébe tartoznak".

Magyar Bálint szabad demokrata ügyvivő (In: Adóforintok felhasználásával kampányol a Fidesz, Népszava, 2002. március 28.) "Fideszes patyolatakciónak nevezte az Országimázs Központ tevékenységét, mert szerinte a szervezet egyszerre folytat agymosást és pénzmosást". Magyar szerint "a Fidesz választási kampányának jelentős része az Országimázs Központon keresztül (...) a csévharaszti birtok az egyik példája annak, hogy a fideszes baráti, tanácsadói, családi kör hová juttatja el azokat az adóforintokat, amelyeket az Országimázs Központ megkap a költségvetésből. (...)a Fidesz választási kampányára legalább a tízszeresét költi annak az összegnek, amit a többi politikai párt a törvény szerint megengedhet magának". Magyar Bálint szerint "a választások után a tiszta közélet megteremtése és a korrupció felszámolása érdekében olyan törvényt kell hozni, amely kimondaná: ne lehessen közpénzeket közvetlenül vagy közvetett módon közbeszerzési eljárás nélkül felhasználni".

Kovács László szocialista pártelnök szerint (u.o.) "a kormány tavaly január óta 5,4 milliárd forintot költött médiahirdetésekre, amelyek közérdekű hirdetésként jelentek meg, ugyanakkor pártérdekeket szolgáltak közpénzből". Kovács László szerint "a Széchenyi-terv reklámja 1 milliárd 500 millió forintjukba került az adófizetőknek, míg a program keretében összesen 9,1 milliárd forintot utaltak át a pályázóknak. (...) a kormány által médiareklámra költött összeg tavaly január óta a nyolcszorosára emelkedett".

Kovács László az MSZP elnöke szerint (A szabad demokraták a 'fideszes patyolatakcióról', Népszabadság, 2002. március 28.) "a kormány tavaly január óta 5,4 milliárd forintot költött médiahirdetésekre, amelyek közérdekű hirdetésként jelentek meg, ugyanakkor pártérdekeket szolgáltak közpénzből (...) a Széchenyi-terv reklámja egy- milliárd 500 millió forintjukba került az adófizetőknek, míg a program keretében összesen 9,1 milliárd forintot utaltak át a pályázóknak.

A Gazdasági Minisztérium sajtótitkársága Kovács László kijelentésére így reagált (u.o.): "a Széchenyi-terv hét programjára 2001-ben a 226,8 milliárd forint költségvetési forrásnak csaknem 50 százalékát, összesen 108,4 milliárd forint költségvetési támogatást fizettek ki".

Manchin Róbert, a Gallup igazgatója szerint (Sikeres országkampány vagy patyolatakció?, Magyar Hírlap, 2002. március 28.) a Gallup "jó hírnevét veszélyezteti az Országimázs Központ hirdetése, melyben erősen szelektálva jelentették meg a megrendelt kutatási adatokat". Manchin szerint "csak egy dolgot tehetnek ebben az esetben: a megnyirbált adatok közlése napján ők szöveghűen közzéteszik a saját maguk által készített jelentést. Mindez annak kapcsán került szóba, hogy az Országimázs Központ több napilapban megjelent hirdetésből egyszerűen kihagyta, hogy a Gallup felmérésében a válaszadók többsége nem értett egyet azzal, hogy Magyarország a jó gazdasági teljesítmények országa, az egymással törődő, szolidáris emberek országa, illetve a társadalmi igazságosság országa".