Márciusi pártpreferenciák (2002. március)

A legtöbb közvélemény-kutató intézet 2002. márciusában két felmérést végzett. Kivétel a Medián, amely márciusban is csupán egy alkalommal végezte el a pártpreferenciákra vonatkozó mérését. Az alábbiakban a különböző intézetek legfrissebb, tehát a több mérést végző intézeteknél a második felmérés adatait ismertetjük, a szokásoshoz képest némileg bővített formában.

A táblázat értelmezéséhez:

A fenti táblázatban, ahol rendelkezésre állt, a pártok támogatottságát feltüntettük egyrészt a teljes népességen, másrészt a biztos szavazó pártválasztókon belül. A Szonda Ipsos és a Medián ezúttal nem közölt adatokat a teljes népességre vonatkozóan, így az erre vonatkozó cellák üresek. A Gallup, jelentős különbséget regisztrálva a biztos szavazó pártválasztók, valamint a választásokon várhatóan ténylegesen részt vevők aránya között, ez utóbbiakra vonatkozóan ismertette adatait. A Gallupnál tehát a biztos szavazó pártválasztók celláiban a "választásokon nagy valószínűséggel ténylegesen részt vevő, pártot megnevezők" körében mért arányok szerepelnek. A bevallott részvételi szándék valamennyi intézetnél növekedett az elmúlt időben. Mivel a részvétel kérdése fontos lehet a választások kimenetele szempontjából, ezt is feltüntettük, a "biztos szavazók aránya" sorban. E sor tehát azok arányát mutatja, akik biztosra ígérik részvételüket. Ez a szám azonban - korábbi tapasztalatok alapján - vélhetően magasabb, mint amilyen a tényleges részvétel lesz. Valamennyi intézet megpróbálkozott más indikátorok segítségével a várható részvételről reálisabb képet adni. Ezt az értéket tüntettük fel a "feltételezett részvétel" sorban. Néhány intézet, jelesül a Szonda Ipsos és a Medián, saját mért pártpreferencia adatait is korrigálta; a Szonda Ipsos az előző választások tapasztalatai, valamint a MIÉP esetén a rejtőzködő szavazók feltételezett száma alapján, a Medián pedig a részvételüket biztosra ígérő, de pártpreferenciáról nem nyilatkozó szavazók körében elvégzett mérések alapján. E korrigált értékek zárójelben szerepelnek. A választások kimenetele szempontjából lényeges lehet nem csupán a két nagy párt, de a két nagy blokk közötti különbség is. Ezért feltüntettük a baloldal és a jobboldal együttes szavazatát, baloldal alatt értve az MSZP-t, az SZDSZ-t és a Munkáspártot, jobboldal alatt értve a Fidesz-MDF-t, a MIÉP-et és az FKGP-t. Feltüntettük továbbá a baloldal és a Centrum Párt összesített támogatottságát; ennek indoklásához ld. az adatokat magyarázó részt.

Következtetések:

Megegyeznek az intézetek abban, hogy a részvételi hajlandóság az utóbbi időben nőtt. Az önbevallás alapján mért részvételi arány 70 és 75 százalék közötti; ennyien biztosak abban, hogy április 7-én elmennek szavazni. Korábbi tapasztalatokból tudjuk azonban, hogy többen nyilatkoznak biztos részvételi szándékról, mint ahányan ténylegesen szavaznak. Ezért valamennyi intézet becslést adott a részvételi arányra vonatkozóan. E becslések egymáshoz igen közeli értéket eredményeztek; a részvételi arány valamennyi intézet szerint 63-64 százalék körüli lesz.

Az intézetek adatai a két nagy párt támogatottságát illetően rendelkeznek közös és különböző vonásokkal. Az az előző hónapokban állandósuló helyzet, amely szerint az intézetek adatai jelentős mértékben elértek egymástól, megváltozni látszik. Mind a négy intézet ugyanazt a tendenciát mérte ugyanis: a Fidesz-MDF erősödését, az MSZP - és kisebb mértékben a MIÉP - gyengülését. A kormányoldal előretörése tehát tényként fogadható el. Nem tudni ugyanakkor, hogy a Fidesz-MDF előnye mekkora. Ez az előny valahol 2 és 10 százalék között mozog, ha valamennyi adatot - a becsléseket is - figyelembe vesszük.

A választások kimenetele szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora a Fidesz-MDF előnye. Megítélésünk szerint 2-5 százalékos előny elméletileg behozható; a választások ilyen kimenetele esetén az első forduló után továbbra is kiegyenlített lenne a verseny. Amennyiben a Fidesz-MDF előnye nem haladja meg az 5 százalékot, legfeljebb 15-20 első fordulós győzelemre számíthat, feltéve, hogy a többi - kisebb - párt támogatottsága nem esik. Ilyen körülmények között az MSZP is reménykedhetne kb. 5 első fordulós egyéni győzelemben. Kis Fidesz-MDF előny tehát még nem döntené el a választásokat április 7-én. Amennyiben azonban a Fidesz-MDF előnye a Gallup és a Századvég-Tárki által mért tartományban, 10 százalék körül van, az MSZP aligha bízhat a választási győzelemben. Ilyen esetben a Fidesz-MDF akár 50-60 első fordulós egyéni győzelmet is szerezhet, ami által már április 7-én eldőlhet a választások kimenetele.

A választások eredménye szempontjából igen lényeges a kis pártok szereplése. Az SZDSZ valamennyi intézetnél biztos befutó, s a négyből három mérésnél 7 százalékon áll. Ez egyben azt is jelenti, hogy vélhetően az SZDSZ lesz a választások harmadik legnagyobb pártja; ő juttatja majd legtöbb jelöltjét a második fordulóba. Ennek az országos harmadik helyen túl az is oka, hogy a párt támogatottsága országosan viszonylag kiegyenlített, főleg a rivális MIÉP-hez képest. Továbbá, az SZDSZ jelöltjei a párt országos átlagánál jobban szoktak szerepelni, ami tovább valószínűsíti, hogy jelöltjei nagy számban jussanak a második fordulóba. Az SZDSZ tehát vélhetően ott lesz a következő parlamentben. Az SZDSZ mandátumainak számát a Medián mandátumbecslése 22-24-re, a Századvég-Tárki 13-15-re teszi. Tekintve, hogy az SZDSZ-es visszalépések a második fordulóban feltehetően mandátumokért cserébe történnek majd, valamint, hogy a párt jelöltjei a pártnál jobban szerepelnek, aminek folytán az országos listára kerülő egyéni töredékszavazatok meghaladják majd az 5-7 százalék után normálisan "járó" mennyiséget, úgy véljük, a Medián becslése reálisabb. Sőt, megítélésünk szerint még 22-24-et meghaladó számú SZDSZ-es mandátum is adódhat abban az esetben, ha nem születik az első fordulóban sok egyéni győzelem, vagyis ha a két nagy párt támogatottsága között viszonylag csekély különbség mutatkozik majd.

A MIÉP egyedül a Gallupnál éri el az öt százalékot. Ennek ellenére a Szonda Ipsos és a Századvég-Tárki is lehetségesnek tartja parlamenti bejutását. A Medián óvatosabb a kérdésben. Az mindenesetre bizonyos, hogy a részvételi szándék emelkedése árt a MIÉP-nek, ahogyan a Fidesz-MDF erősödése is. Magas részvétel csökkenti a MIÉP bejutási esélyeit, ahogyan az is, ha az elmúlt időben a párttól a Fidesz-MDF-hez átpártolt szavazók a vezető kormányerőknél maradnak. A MIÉP jelöltjei várhatóan kevés helyen jutnak majd a második fordulóba, ugyanis a párt országos lefedettsége gyenge. Tömeges második fordulóba jutásra inkább csak Budapesten és Pest megyében van esélye a pártnak, itt is csak akkor, ha országosan nem marad le túlzottan az SZDSZ-től. A MIÉP, ha be is jut az országgyűlésbe, vélhetően csupán maximum 15 fős frakciót alakíthat majd.

A többi párt közül egyedül a Centrum esélyes a parlamentbe jutásra. A párt támogatottsága 3-4 százalék körüli. A párt sok szempontból "sötét ló", nem tudni, támogatói bázisa milyen, és hogyan reagál majd a választásokig hátralevő idők politikai eseményeire. A Centrum parlamentbe jutási esélyeit mindenképpen csökkenti az a tény, hogy a párt csupán 137 körzetben tudott egyéni jelöltet állítani. A tapasztalat az, hogy ha egy pártnak nincs egyéni jelöltje, listájára is kevésbé szavaznak. A hiányzó negyven körzet talán épp a parlamentbe jutáshoz szükséges plusz egy százaléktól fosztja meg a Centrumot. A többi párt közül alighanem a Munkáspárt szerepel majd legjobban, ám parlamentbe jutása valószínűtlen. Az FKGP esetén pedig ez a lehetőség szinte teljesen kizárt.

A választások kimenetele szempontjából nagy jelentősége van a két forduló közötti változásoknak, valamint a blokkok egymáshoz viszonyított erejének. A helyzet 2002-ben éppen fordított, mint 1998-ban volt; míg akkor a jobboldal számíthatott arra, hogy második fordulós integráció révén erősödik, ez a lehetőség most a baloldalon adott. Ennek oka, hogy az SZDSZ és a Munkáspárt támogatottsága együttesen jóval meghaladja a MIÉP és az FKGP támogatottságát. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy a Centrum szavazóinak kb. kétszer akkora hányada kíván a baloldalra, mint a jobboldalra szavazni, amennyiben jelöltje nem tud vagy nem akar ringbe szállni a második fordulóban. Ezért a fenti táblázatban feltüntettük a baloldal és a Centrum összesített támogatottságát is. Ha a blokkok közötti versenyt tekintjük, jól látszik, hogy a baloldal e tekintetben jobban áll, mint az MSZP-Fidesz párharcban, még akkor is, ha a Centrumot figyelmen kívül hagyjuk. A Medián és a Szonda Ipsos adatai szerint a két blokk támogatottsága kiegyenlített, a mérleg nyelve pedig a Centrum - márpedig, mint említettük, a Centrum szavazók inkább balra húznak. Amennyiben tehát az első fordulóban nem dől el a verseny, a baloldal bízhat abban, hogy a két forduló között támogatóit integrálva szoros eredményt, vagy akár győzelmet arat - akkor is, ha eredetileg a Fidesz-MDF jobb helyzetben volt, mint az MSZP. Mindez persze csak két feltétellel lehetséges. Egyrészt, hogy a Fidesz-MDF nem áll lényegesen jobban, mint az MSZP. Másrészt, hogy a két forduló között nem rendeződik át a pártok népszerűsége. E második feltétel egyáltalán nem magától értetődő. Egy négy-öt százalékos első fordulós Fidesz-MDF előny az SZDSZ jó szereplése esetén matematikailag még megfordítható a második fordulóban, ám az előny győzelemként való feltüntetésével a Fidesz-MDF olyan lélektani hatást érhet el, ami az ő javára rendezheti át a pártpreferenciákat.