Az első forduló: gyorselemzés
A választások első fordulója több érdekességgel is szolgált. Soha nem volt még ilyen kiélezett a verseny a két esélyes párt között, soha nem dőlt még el ennyi egyéni mandátum sorsa az első fordulóban, soha nem került be még ilyen kevés párt a parlamentbe és soha nem volt még ilyen magas a választási részvétel, mint most. A választások első fordulója több érdekességgel is szolgált. Soha nem volt még ilyen kiélezett a verseny a két esélyes párt között, soha nem dőlt még el ennyi egyéni mandátum sorsa az első fordulóban, soha nem került be még ilyen kevés párt a parlamentbe és soha nem volt még ilyen magas a választási részvétel, mint most.
A szoros párharc azonban csak első ránézésre "kétesélyes", hiszen az egyéni választókerületekben, ahol valójában eldől a választás, nem csak az MSZP és a Fidesz, hanem a két tábor szavazatarányaiból kell következtetéseket levonni. Ebben a tekintetben pedig az első forduló adatai alapján egyértelműnek tűnik a jelenlegi ellenzék előnye. Természetesen mindez csak lehetőséget jelent az MSZP és az SZDSZ számára, hiszen ma még három dolgot nem tudhatunk: 1. történik-e változás a két forduló között a pártpreferenciákban, 2. létrejön-e az MSZP és az SZDSZ között visszalépési megállapodás és milyen arányban, 3. érvényesül-e szavazói szinten a pártok között létrejött együttműködés. Éppen ezen bizonytalansági tényezők miatt ma felelősséggel csak annyi jelenthető ki, hogy az első forduló után a baloldalnak jelentősen megnőtt a győzelmi esélye, s elemzőként ma már talán érdekesebb kérdésnek tartom a két nagy párharcánál azt, hogy vajon átlépi-e az MSZP az ötven százalékos parlamenti mandátumarányt avagy rászorul majd az SZDSZ támogatására.
A választási eredmények rendkívül érdekes területi különbségeket mutatnak. Az MSZP valójában Budapesten nyerte meg a választást, ahol csaknem 13 százalékos előnyt szerzett. A fővárosban egyébként a 32 egyéni választókörzet közül a Fidesz mindössze 5-ben áll az élen, ebből négy a budai oldalon található; míg az MSZP 11 körzetben már az első fordulóban átlépte az ötven százalékot és mandátumot szerzett. A szocialisták - 1998-hoz hasonlóan - Komárom-Esztergom és Heves megyében szerepeltek a legjobban. A Fidesz-MDF is az 1998-as sikereinek színhelyén győzött: Csongrád, Bács-Kiskun és a nyugati megyék, Vas, Veszprém, Zala és Győr-Sopron-Moson megye hozták a párt legjobb eredményeit. Különösen feltűnő a vasi eredmény: a Fidesz itt érte el a legjobb, az MSZP pedig a legrosszabb eredményét, így alakult ki a több mint 20 százalékos listás különbség. Az egyetlen kivétel Szombathely, ahol az első választókörzetben baloldali győzelem született már az első fordulóban. Az újra érzékelhető területi különbségek arra utalnak, hogy Magyarországon is egyre világosabban elkülönülnek a domináns jobb- és baloldali körzetek és megyék, azaz a pártok már számolhatnak azzal, hogy mely régiókban van nagyobb esélyük a mandátum megszerzésére.
A második fordulóban 131 körzetben dől majd el a végeredmény. Ezek közül az első forduló után 75-ben az MSZP, 56-ban pedig a Fidesz vezet. Második helyen mindenhol - egy kivétellel: Tatabánya, itt a független Bencsik polgármester a második - a nagy ellenlábas jelöltje áll. A harmadik helyek így oszlanak meg: SZDSZ 77, Centrum 19, MIÉP 17, Munkáspárt 8, független 6, FKGP 3, Fidesz 1. Ahhoz tehát, hogy a jelenlegi kormánypártok megfordíthassák az állást, legalább 15-20 olyen helyen is nyerniük kellene , ahol jelenleg az MSZP vezet. 1998-ban ez sikerült a Fidesznek, akkor az MSZP 113 helyen vezetett az első forduló után, ám csak 54 helyen tudott végül mandátumot szerezni. A négy évvel ezelőtti helyzethez képest jelenleg azonban jelentős különbség, hogy a Fidesz-MDF-nek ma nincs olyan "tartalék" ereje, mint akkor a 93 helyen harmadik helyen álló és onnan többségében visszalépő FKGP volt. Ahhoz tehát, hogy a Fidesz-MDF legyőzhesse az MSZP-SZDSZ-t az kellene, hogy olyanok is a kormánypártokra szavazzanak, akik az első fordulóban az ellenzékre adták a voksukat. Ezt kizárni természetesen nem lehet, de az esélye jelenleg csekély.
