Az első forduló eredménye a külföldi sajtóban

A választások első fordulója több érdekességgel is szolgált. Soha nem volt még ilyen kiélezett a verseny a két esélyes párt között, soha nem dőlt még el ennyi egyéni mandátum sorsa az első fordulóban, soha nem került be még ilyen kevés párt a parlamentbe és soha nem volt még ilyen magas a választási részvétel, mint most. A szoros párharc azonban csak első ránézésre "kétesélyes", hiszen az egyéni választókerületekben, ahol valójában eldől a választás, nem csak az MSZP és a Fidesz, hanem a két tábor szavazatarányaiból kell következtetéseket levonni.
Ebben a tekintetben pedig az első forduló adatai alapján egyértelműnek tűnik a jelenlegi ellenzék előnye. Természetesen mindez csak lehetőséget jelent az MSZP és az SZDSZ számára, hiszen ma még három dolgot nem tudhatunk: 1. történik-e változás a két forduló között a pártpreferenciákban, 2. létrejön-e az MSZP és az SZDSZ között visszalépési megállapodás és milyen arányban, 3. érvényesül-e szavazói szinten a pártok között létrejött együttműködés (...) A második fordulóban 131 körzetben dől majd el a végeredmény. Ezek közül az első forduló után 75-ben az MSZP, 56-ban pedig a Fidesz vezet. Második helyen mindenhol a nagy ellenlábas jelöltje áll... (Háttérelemzés: 2002. április 8.)

Janet Garvey, az amerikai követség ügyvivője szerint (In: Külföldön dicsérik a magyarok demokráciatudatát, Magyar Hírlap, 2002. április 8.) "erre a részvételi arányra mindenki büszke lehet Magyarországon. Bár csak ilyen százalékban jelennének meg az amerikai választók is a szavazófülkékben". Garvey úgy véli "ez az ország megmutatta, hogy az emberek nagyonis komolyan veszik a demokráciát, a választópolgárok érdeklődtek a választás iránt és ez nagyszerű".

Wilfried Gruber, német nagykövet szerint (u.o.) "az emberek megmutatták felelősségérzetüket". Gruber azt hangsúlyozta, hogy "az emberek ezúttal is kimutatták felelősségérzetüket a jövőért demokratikus jogaik gyakorlásában" és örvendetes jelenségnek nevezte, "hogy szélsőséges pártok valószínűleg nem jutnak be a parlamentbe".

Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke szerint (u.o.) "az első forduló nagyon kiegyensúlyozott volt és igen örvendetes a nagy részvétel, ami azt jelzi, a választók érdekeltek voltak szavazatuk leadásában". Borbély véleménye szerint "a demokrácia megerősödését jelenti, hogy gyakorlatilag két erős pártról lehet beszélni. Nyitott még az, hogy ki fog kormányozni, a második fordulóban dől majd el, lehet-e valamilyen koalíciót alakítani, vagy lesz párt, amely egyedül tud kormányozni". Borbély úgy véli "nem vált be a MIÉP-nek az a jóslata, hogy ő képezi az alternatívát, a választók úgy tűnik megbíznak az eddig kormányzó pártokban, amit szintén jó dolognak tartok".

Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke szerint (u.o.) "ha a végső eredmények nem térnek majd el jelentősen az előrejelzésektől, az azt jelenti, hogy a választók jó néven vették a Fidesz négyéves kormányzását, tehát folytatni kell". "Az elmúlt időszakban minden fontosabb, bennünket érintő kérdésben egyeztettünk a Fidesszel, és a mi nézetünket képviselte" - mondta Bugár, akit "felháborított, hogy az MSZP programjában az szerepel: a szocialisták vezette kormány idején kötött alapszerződéseknek köszönhető a határon túli kisebbségi magyar pártok kormányba jutása. 'Ez finoman szólva is marhaság'".

Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy véli (In: Visszhangok a világból: Magyarországon nincs táptalaja a nacionalista üzeneteknek, Magyar Hírlap, 2002. április 9.) "határon túli megközelítésben nem pártpolitikai opció kérdése, hanem létkérdés, hogy melyik fél kerekedik felül". Tőkés szerint "Medgyessy Péter feláldozza a magyar nemzet határokon átívelő integrációs politikájának ügyét, ami az erdélyi magyarok számára elfogadhatatlan. (...), az eredmények alapján mindenekelőtt a magyarországi politikai élet polarizálódása figyelemre méltó. Nem pártpolitikáról van szó valójában, hanem a rendszerváltozás nagy és döntő ütközete folyik Magyarországon". Tőkés elmondta számára "egyértelmű, hogy a kommunizmus a határon túlra szakadt magyarság ügyét nem tudja, vagy nem akarja megfelelő módon képviselni".

Alfred Gusenbauer, az Osztrák Szociáldemokrata Párt elnöke úgy véli "a magyarországi választások első fordulójának eredményében a jobboldali és jobboldali populista pártokból álló kormánykoalíció modelljének elutasítása látható". Gusenbauer szerint "a vasárnapi magyarországi választás eredménye nem lehet valami nagy öröm Schüssel számára, aki erősen részt vett a választási harcban Orbán Viktor oldalán".
Gusenbauer úgy véli "az első forduló eredménye a magyarok számára is fontos lépés, mert az Európa-párti szociáldemokrácia az EU-csatlakozási tárgyalások lezárásához lényegesen jobb ajánlólevél, mint a konzervatívok és a jobboldali populisták esetleges koalíciója".

Florence La Bruyzre, a Libération budapesti tudósítója szerint "a jobboldalnak valójában nincs tartaléka. Ahhoz most már, hogy az eredmény másképpen alakuljon Magyarország minden holt lelkének rája kellene szavaznia. (...) Az első forduló eredményei azt mutatják, hogy a magyarok nagy részét kifárasztotta az Orbán-kormány nacionalista és vadul kommunistaellenes hangneme".

A New York Times magyarországi választási beszámolója szerint (A világsajtó a MIÉP leszereplését emelte ki, Népszava, 2002. április 9.) "a kormányzó jobbközép első fordulós veresége váratlan volt, és a szoros eredmény után még keményebb végső fordulóra kell számítani két hét múlva". A The New York Times azt írta, hogy "a Fidesz kampánya a bírálók szerint megosztó üzenetet hordozott, és agresszívan udvarolt a jobboldaliak szavazatáért". A New York Times beszámolója szerint "az, hogy a MIÉP kimaradt a parlamentből, egy nyugati diplomata értékelése szerint jó Magyarországnak és jó a térségbeli demokráciának".

A cseh Hospodárské Noviny rámutatott (u.o.) "a magyar választások első fordulója után az MSZP reményeit nagyon megerősítette az, hogy az SZDSZ bekerült a parlamentbe, a MIÉP viszont nem". A konzervatív Lidové Noviny úgy véli, hogy "a MIÉP sikertelensége, valamint az SZDSZ sikere felerősítette a kormánykoalíció vereségét. Akár a Fidesz, akár a szocialisták győznek, ez mindkét pártban valószínűleg személyi változásokat fog eredményezni. A Fidesz számára ez jelzés lenne, hogy Orbán Viktor mégiscsak túlságosan fiatal. Az újraválasztásáért küzdő, jelenleg 38 éves kormányfőt ugyanis csak kevesen tudják elképzelni ellenzéki vezér szerepében. A szocialisták pedig vereség esetén valószínűleg kitessékelnének a vezetésből számos olyan személyt, akik még a kommunista időkből maradtak a politikában".

A La Stampa írása szerint (u.o.) "nem volt kis teljesítmény egy NATO-szövetséges európai konzervatív kormányfő részéről elérni azt, hogy George Bush becsapta orra előtt az ajtót. Az amerikai elnök nem fogadta őt, miután megismerte nacionalista propagandabeszédét, amelyben a hitleri terjeszkedésre emlékeztető kifejezést (élettér) használta. Orbán a hatalomért mindenre hajlandó lett volna még a MIÉP-pel való koalícióra is. Az egyeduralkodó Orbánnal szemben Medgyessy Péter áll, akinek az a legfőbb hibája, hogy kommunista volt, és szemernyi karizma sincs benne, de aki igazi úriember, korrekt, de nem korrupt, tehát éppen ellenkezője ellenfelei nagy".

A La Repubblica (u.o.) "kísérteties hasonlóságot lát Orbán Viktor és Silvio Berlusconi között. Mind a magyar, mind az olasz kormányfő számára a politika főleg marketingtevékenység, fitnesz, hivalkodás a látszattal. A kormányzás mindkettőjük szerint olyan, mint egy vállalat irányítása, ahol a hűség és a hovatartozásszámít elsősorban. A fiatal Viktor is szerződést kötött népével, a választási gyűléseken ő is állandóan a mamáról, a papáról és saját családjáról beszél".

Andrzej Niewiadowski a lengyel Rzeczpospolita tudósítója, szerint (u.o.) "az első forduló eredménye igazi szenzáció a magyar politikai színtéren. A frakciókra szabdalt, személyi vitáktól megosztott MSZP győzelme valószínűtlennek tűnt, ezt mutatták a közvélemény-kutatási előrejelzések is. Mindemellett még semmi sem dőlt, mert a biztos győzelemhez legkevesebb 8 százalékos fölény kellene már az első fordulóban. Ám a baloldalnak biztosabbak az esélyei a kormányalakításra a parlamentbe bekerült korábbi szövetséges, a Szabad Demokraták Szövetsége támogatásának köszönhetően".

A 'Le Monde' francia liberális szerint (u.o.) "a magyar választók kivételes méretű mozgósítása tartóztatta fel a szélsőjobboldali áttörést, amelytől Brüsszel annyira tartott Magyarország európai uniós csatlakozásának végső szakaszában". Az első választási forduló meglepetésének ítéli a lap "az MSZP jó eredményét, amivel elébe került Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök konzervatív pártjának, a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak".

A brit napilap, a 'The Independent' írása szerint (u.o.) "vereség felé halad a kormányzó jobbközép koalíció a magyarországi parlamenti választásokon". A napilap szerint a választások végeredményének tétje, mely párt vezeti be Magyarországot az Európai Unióba. (...) a Magyar Igazság és Élet Pártjának rossz szereplése elhárította az akadályokat Magyarország európai uniós tagsága előtt".

Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint "a demokrácia győzelmét jelenti a kimagasló részvételi arány, de különösképpen a Csurka-vonal visszaszorulása a politikai közéletben". Kasza szerint "semmi sem állhat a magyarországi demokrácia útjában, függetlenül attól, hogy melyik párt vagy párttömörülés alakít majd kormányt".

Reinhold Vetter a Handelsblatt tudósítója szerint (In: A Fidesz elvesztette politikai nimbuszát, Népszabadság, 2002. április 9.) "Orbán Viktor és párthívei több ízben is kizárták a koalíciót a jobboldali radikális MIÉP-pel. Ezzel együtt azonban intenzíven fáradoztak a Csurka-féle párt potenciális választóinak megnyerésén, akik elsősorban a magyar piacgazdaság vesztesei közül kerülnek ki. Ennek során a fiatal demokraták egyre inkább nacionalista retorikához folyamodtak. Orbán pártja a médiapolitika terén is engedményeket tett a MIÉP-nek, miáltal az utóbbi párt képviselői erős képviselethez jutottak a műsorszóró intézmények grémiumaiban. (...) Orbán-kabinet a magas adóbevételekből választási ajándékokat osztogat, ugyanakkor elhalasztotta a régóta esedékes reformokat, például az egészségügy és az oktatásügy átalakítását. A fiatal demokraták elveszítették a friss politikai nemzedék nimbuszát, amióta kiderült, hogy a korrupcióval és a pénzügyi afférokkal szemben éppoly kevéssé immunisak, mint a korábban kormányzó szocialisták".

A Corriere della Sera szerint (u.o.) "Orbán az utóbbi időben roppant ügyesen alkalmazta a populista fogásokat, flörtölt a szélsőjobboldallal". Az újság emlékeztet, hogy "Brüsszelt aggasztják a magyar miniszterelnök nacionalista hangsúlyai, amelyekkel fokozta a feszültséget a térségben. A gazdaság szerkezeti átalakítása még a Horn-kormány műve volt, de a jobbközép kormány idején a gazdasági növekedés stabilizálódott, csökkent a munkanélküliség és az infláció, a külföldi befektetők továbbra is áramlottak az országba".

A Frankfurter Rundschau tudósítása szerint (In: A külföldi sajtó a szocialisták választási győzelmét jósolja, Magyar Hírlap, 2002. április 10.) "a többség elutasította, hogy Orbán - politikai barátainak szűk körével összefogva - háttérbe szorította a parlamentet, hogy a jobboldal megnyerése érdekében és a határon túli magyaroknak nyújtott kiváltságokkal kockára tette a szomszédos országokhoz fűződő jó viszonyt, és hogy állami megrendelésekhez juttatta klientúráját. (...) az idegenellenes MIÉP nem jutott be a parlamentbe, talán a demokratikus érettség jele. Ám ha a Nyugat egy kalap alá veszi a közép-európai reformállamokat, gazdasági gyarmat érzését keltve az ott élő emberekben, és figyelmen kívül hagyja a nemzeti sajátosságokat, akkor ez a magatartás gyorsan megváltozhat".

A szlovák SME napilap (u.o.) "kiemelt helyen foglalkozik a magyarországi választásokkal, kiemelve első sorban azt, hogy nem jutott be a parlamentbe a nacionalista MIÉP". A SME újágírója szerint "a nacionalizmus nem nyert Magyarországon", hiszen "az MSZP és az SZDSZ olyan előnyt szerzett az első fordulóban, amely elégnek ígérkezik a választások megnyerésére".

A Národná Obroda írása szerint (u.o.) "kellemes meglepetést hozott az első forduló. Orbán Viktor, amikor minden jobboldali választó megszerzése érdekében nacionalista retorikát használt a kampányban, azt érte el, hogy néhány híve inkább a liberálisokra szavazott".

A román Cotidianul (u.o.) "mind az MSZP sikerét, mind a szélsőjobboldal kudarcát meglepetésnek tartja, hozzátéve: az erőteljes nacionalizmus által jellemzett választási kampányban a státustörvény végül is bumerángnak bizonyult Orbán számára. (...) az MSZP éppen azzal került fölénybe, hogy kilátásba helyezte az Orbán-Nastase-megállapodás felmondását".

A Le Figaro jobboldali francia lap szerint (u.o.) "a vasárnapi választás Orbán miniszterelnöki tevékenységének tesztje volt. Legutóbbi nacionalista megnyilatkozásai nyomán Brüsszelben kezdtek attól tartani, hogy a parlamenti többség érdekében a Fideszt megkísérti a MIÉP-pel való szövetségkötés lehetősége".

A The Times úgy véli (u.o.), hogy az MSZP győzelme az első fordulóban megerősítette a baloldal előretörésének irányzatát egész Közép-Európában. (...) a szocialisták erős szereplése jelzi, hogy Közép-Európában a választók egyre inkább aggódnak a gazdagok és a szegények közötti növekvő szakadék miatt, attól tartanak, hogy az még inkább szélesedni fog az EU-csatlakozással. (...) A térségben a baloldali pártokra úgy tekintenek, mint az uniós csatlakozás politikai védelmezőire. A magyar szavazók ezért söpörték félre a szélsőjobboldali MIÉP-et, amely Orbán Viktort hatalomra segíthette volna".

Günter Verheugen, az EU bővítésével foglalkozó német szociáldemokrata biztos (u.o.) "Brüsszelből figyelmeztetett arra, hogy milyen következményekkel járna a tagjelölt országokra, ha 'előretörne náluk akár a szélsőjobb, akár a szélsőbaloldal'. Mint mondta, el kell kerülni mind a totalitárius kommunizmus, mind a szélsőjobboldal visszatérését, hiszen a szélsőséges nacionalizmusnak ezekben az országokban mélyek a gyökerei. Az első forduló eredménye azt mutatta, hogy a magyarok fölmérték a tét nagyságát. Medgyessy Péter - írta a Le Monde - hadjáratát Orbán Viktor autoritárius és nacionalista irányzata ellen".

A Wall Street Journal szerint (Eltérő külföldi lapvélemények, Magyar Nemzet, 2002. április 10. ) "Magyarország tipikus posztkommunista választói magatartása az, hogy négyévente leváltsa a kormányt (...) a választási harc nyertesei mindenképpen maguk a magyar állampolgárok lesznek, hiszen bármelyik párt alakít kormányt, erős ellenzékkel kell majd szembenéznie, ami pezsdítően hat a politikai életre". A lap beszámolója szerint "a negatív kampányolás elítélendő, hiszen olyan sebeket ejt, amelyek a későbbiekben akadályozzák a konstruktív együttműködést az ország érdekét szolgáló nagy horderejű döntésekben". A lap szerint "a szocialisták inkább lesznek hajlandók elfogadni az EU álláspontját pl. a munkaerő-piaci kérdésekben, ami hosszabb távon kockáztathatja Magyarország külföldi tőkét vonzó munkaerő-piaci rugalmasságát".

Az SME szlovák napilap írása szerint (In: Egyöntetű lapvélemény: a nacionalizmusnak csak negatív következményei lehetnek, Népszava, 2002. április 11.) "Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek nemhogy külföldön, de még odahaza sem vált be az az elképzelése, hogy kijátszotta a nacionalizmus kártyalapját. Így aztán valószínűnek ígérkezik, hogy a közép-európai nacionalizmus elsődleges tűzfészke erőteljesen elfojtódhat. Majd kiderül, hogy hat-e, s ha igen, milyen mértékben hat mindez a szlovákiai politika színterén (...) a magyar választópolgárok kellőképpen eleget tettek annak a várakozásnak, hogy megnyugtassák a Szlovákiában eluralkodott izgalmakat".

A Mladá Fronta Dnes című prágai liberális lap szerint (u.o.) "a magyar választás cseheknek szóló üzenete: cseh politikusok, álljatok le, mert nem biztos, hogy a nemzeti érdekek és a nacionalizmus a legjobb választási téma".

A német Handelsblatt kommentárja szerint (u.o.) "feltehetőleg a hatalmon lévő konzervatívok pökhendisége és önteltsége okozta, hogy sok választó ezúttal elfordult tőlük. Ráadásul - a szocialista elődökhöz hasonlóan - ők sem voltak mentesek a korrupciós és pénzügyi botrányoktól. A Nyugat szempontjából mindenképpen fontos tényező, hogy az MSZP szintén híve a NATO-nak, és a konzervatív oldallal azonos vehemenciával törekszik az EU-tagság elnyerésére. Lehetséges, hogy a csatlakozási tárgyalások hátralévő fordulóiban egy MSZP-kormány rugalmasabb magatartást fog tanúsítani, mint elődje".