Orbán Viktor TF-en tartott beszéde

Orbán Viktor április 9-én a Testnevelési Egyetemen tartott, a választások első fordulójának eredményeit értékelő fórumon kijelentette: Magyarországon veszélybe került minden, amiért a kormány az elmúlt négy évben keményen megdolgozott, fennáll a tandíj bevezetésének veszélye, a lakástámogatási és a családtámogatási rendszer megszüntetése is. Ezenkívül Orbán Viktor beszédében azt mondta, hogy "minden ország gazdaságának, így a magyar gazdaságnak is szüksége van nagytőkére is és pénztőkére is, de nem bízhatjuk rájuk az ország kormányát". A Fidesz miniszterelnök-jelöltje szerint egy esetleges MSZP-s győzelem esetén a jelenlegi kormány által elért gazdasági eredményeken túl, az alapvető emberi értékek, az emberi méltóság és a haza is veszélybe kerül.

Miklós Gábor szerint (Egész pályás letámadás 1., Népszabadság, 2002. április 10.) Orbán Viktor "a politikus ismét bebizonyította, milyen jó művelője ennek a szakmának. Korábban azzal szerzett magának szavazatokat, hogy képes volt közönségének derűs jövőt, álmokat árulni. Boldogságot árult, távlatokat vázolt fel, olyan érdekközösséget ígért, amelybe legtöbben szívesen tartoznánk. Most azonban pimaszul és pánikkeltően torzította a tényeket, átfestette a valóságot. A hatalom teljességét mindeddig gátlástalanul élvező kormányfő most az üldözött és támadott jótevő képében jelenítette meg magát közönségének. Orbán ezúttal jelentette be, hogy szombatra a Kossuth térre hívott össze nagygyűlést, s hogy egészen a következő fordulóig tart a mozgósítás. A Fidesz még a hatalomban van, de máris az utcára menne, mint a szélsőjobb. És a beszéd végére megváltozott a szóhasználat is: egyre több lett benne a csurkai szóvirág, a hazafias katasztrófaelhárításra való felhívás. A miniszterelnök úgy döntött, hogy megszerzi a négy és fél százaléknyi MIÉP-szavazót. Ez legalább biztos választói közeg, nem annyira laza és megfoghatatlan, mint a sokat emlegetett polgári sokaság. Ha eddig kínos és durvaságba hajló volt a kampány, nos, most hiszterizált és kegyetlen lesz. Orbán Viktor nyilvánvalóan fél. Retteg a kudarctól, a következményeitől és ezt a félelmet közvetíti híveinek, üzletfeleinek és csodálói klubjának. Azoknak, akiknek valódi gazdagságot adott, s akiknek a boldogulás ígéretét árulta. Orbán fél, mert ha távozására szavaznak a magyarok, nemcsak a Fidesz-álmok lufija száll el".

Kovács László, az MSZP elnöke a beszédre reagálva elmondta: (Orbán szerint a helyzet komoly, Népszabadság, 2002. április 10.) "a rossz emlékű Kónya-Pető vita színhelyén elmondott beszédével, a résztvevők hangulatának populista szólamokkal történő feltüzelésével Orbán Viktor veszélyes útra tévedt. A szocialista párt céljainak meghamisítását tisztességtelennek tartom, ez a módszer méltatlan az ország miniszterelnökéhez. Megértem, hogy a Fidesz vezetőinek létfontosságú a választási győzelem, hiszen vereségük esetén olyan dolgok is nyilvánosságra kerülhetnek, amelyeket évek óta próbálnak eltitkolni. De ez sem indokolhatja a hazugságokat, céljaink szándékos meghamisítását".

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke szerint (u.o.) "amit Orbán Viktor este mondott, az arról szól, hogy elhatalmasodott a pánik a Fidesz vezetőin (...) Orbánék a saját érdekeiket léptetik az ország érdekei elé. A kormányfői beszéd azt jelzi, hogy a Fidesz folytatja az ország megosztását, azt, amit négy évig csinált, s eközben a valótlan állítások tömegétől sem riad vissza. A Fidesz-kormány végnapjai ugyanolyan csúnyák, mint amilyen kormányzásuk".

Orbán Viktor miniszterelnök a TF-en tartott fórumon elhangzott beszédében azt mondta: (In: A kormánynak a polgárok javát kell szolgálnia, Magyar Nemzet, 2002. április 11.) "fel kell frissítenünk az emberek emlékezetét. Mindenkinek emlékeznie kell arra, hogy 1998-ban, amikor bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, az alanyi jogon járó családi pótlékot és az ahhoz kapcsolt iskoláztatási támogatást, alanyi jogúvá tettük a gyest és ismét bevezettük a gyedet, akkor az ellenfeleink ezeket nem szavazták meg, mindenhol gáncsolták és ellenezték. Ezért mondhatjuk, hogy ezek ma ismét veszélybe kerültek. (...) újra fennáll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemekre és a főiskolákra a tandíjat. Ezt mi eltöröltük, éppen jókor. Ma a tandíj évenként 200 ezer forint lenne koponyánként az egyetemeken és a főiskolákon. Ezt mi eltöröltük, és amikor a parlamentben erről dönteni kellett, mindegy, most mit mondanak, akkor ott ez ellen szavaztak. Nem szavazták meg a tandíj eltörlését. Hasonló a helyzet a diákhitellel. Körömszakadtáig gáncsolták és akadályozták. Ugyanígy állunk a lakástámogatással és az otthonteremtéssel. Amikor az első lakás megvásárlásához bevezettük az illeték mérséklését, és a parlamentnek döntenie kellett, akkor azt nem szavazták meg. Amikor arról volt szó, hogy ismét ingyenessé kell tenni az országban a fogászati ellátást, nem szavazták meg. Amikor azt mondtuk, hogy csökkenteni kell a tb-járulékot, és csökkentettük is, akkor ellene érveltek, nem szavazták meg. Amikor a nyugdíjat emeltük, akkor a nyugdíjemelést (...) nem szavazták meg. Ez az igazság! Soha nem támogatták a maffiaellenes törvényt, és nem támogatták a büntető törvénykönyv kellő szigorítását. Nem támogatták és nem szavazták meg a kábítószer-fogyasztás ellen meghozott rendelkezéseket. Mindenkinek tudnia kell az egész országban, hogy a minimálbér emelését, amit 19 500 forintról két lépésben 50 ezerre emeltünk, nem szavazták meg, és nem támogatták. És bizony azt a szomorú igazságot is el kell mondanunk mindenkinek, hogy amikor hazánk bármilyen nemzeti kérdésben a nemzetközi porondon vitára és küzdelemre kényszerült, akár a románokkal volt vitánk, akár a szlovákokkal, akár az Európai Unióval, kettőt sem fordultunk, és mindig az ellenfél oldalán találtuk őket".

Orbán szerint "szárnyal a magyar olajipari részvénytársaság árfolyama, és részvényeinek ára óráról órára emelkedik. Mitől lett ilyen értékes hirtelen? Nos, hát akik hallották korábban a szocialisták vezetőinek nyilatkozatait, azok tudhatják, megmondták: első lépésként jelentős gázáremelés történik majd. Ezt már korábban is követelték arra hivatkozva, hogy a Mol részvényeseinek nem elegendő a hasznuk. Csak hogy megértsük: miközben egyik oldalról azt mondják, hogy majd 13-dik havi nyugdíjat fognak adni a nyugdíjasoknak, azt valójában azért adják oda, hogy utána legyen miből kifizetni a megemelt gázárakat, amiknek a haszna, mindannyian tudjuk, hova megy. Ne legyen illúziónk! Mindenhol, az egész országban és az egész gazdaságban újra ez történne, ahogyan egyszer már megtörtént".

Orbán szerint "mindannyian tudjuk, hogy minden ország gazdaságának, így a magyar gazdaságnak is szüksége van nagytőkére is és pénztőkére is. De nem bízhatjuk rájuk az ország kormányát. Azért nem bízhatjuk rájuk, mert ők egyébként érthetően és helyesen csak a saját hasznukat nézik. A kormánynak pedig a polgárok javát kell szolgálnia. És ezt a különbséget fönn kell tartani".

Orván úgy véli "azt is tudnia kellene Magyarország utolsó szegletében is mindenkinek, hogy Magyarországot újabb, úgymond liberális közbiztonság fenyegeti. Ez azt jelenti, hogy visszaáll az az állapot, amiről már az előző kormány miniszterelnöke is csak azt tudta mondani, hogy ami van, az minden, csak nem közbiztonság. Nos, nehéz küzdelemben csökkentettük a bűncselekmények számát, visszaszorítottuk a külföldi bűnözői csoportokat, visszaszorítottuk a szervezett bűnözést, és most azt kell látnunk, hogy itt is visszatérhetnek a régi állapotok. Jó lesz, ha mindenki megőrzi a józanságát, amikor vasárnap választani indul".

Orbán szerint "a dolog úgy fest, hogy nehezen, kétségkívül nem egyik pillanatról a másikra, de végül is sikerült összeillesztenünk azt a magyar gazdasági modellt, amely reményt ad arra, hogy Magyarország egy-két évtizeden belül fölzárkózik a világ legfejlettebb gazdasággal bíró országai közé. Ezt testesíti meg a Széchenyi-terv, amely nem nyugat-európai tankönyveket, nem egy-egy példát próbál követni, nem egy-egy nyugat-európai állam útját próbálja bejárni, hanem mindegyikből hasznosítani próbálja azt, amit lehet. Ebből gyúr össze egy tervet, amely terv mögött az a filozófia van, amit régen Széchenyiről mondtak, hogy a világnézete se nem liberális, se nem konzervatív, se nem retrográd, se nem haladó, hanem egyszerűen magyar világnézet. Van egy magyar világnézeten nyugvó, magyar gazdasági modell. Tehát van egy gazdasági modellünk, egy Széchenyi-tervünk, amely lehetővé teszi, hogy most, amikor Magyarországot gyorsabban, eredményesebben lehet építeni, akkor a magyar vállalkozók végre fővállalkozók lehessenek a saját hazájukban. Ez lehetséges. Az fenyeget bennünket, hogy nem létező pénzügyi problémákra hivatkozva esetleg ismét egy Bokros-csomag irányába fordítják a magyar gazdaságpolitikát".

Kovács László az MSZP elnöke szerint (Higgadtságra inti az MSZP Orbánt, Népszava, 2002. április 11.) "Orbán Viktor kétségbeesett lépésre szánta el magát, amikor kivitte az utcára a politikát (...) a miniszterelnök keddi beszédében a hatalma elvesztésétől tartó diktátorként hadüzenetet intézett a választókhoz. Az MSZP továbbra is békét, nyugalmat és biztonságot kínál az embereknek".

Kovács szerint "Orbán szájából Csurka István jól ismert megfogalmazásai hangzottak el, a rendezvény hangulata pedig a MIÉP-gyűlések hangulatát elevenítette fel. Így az látszik, hogy a MIÉP - amelynek kirekesztő, gyűlöletkeltő politikáját a szavazók elutasították - mégis bent van a parlamentben, a Fidesz képében". Kovács szerint "a kampánynak ezt a fordulatát magyarázza, hogy a Fidesz vezetőinek szembe kellett nézniük azzal a lehetőséggel, hogy elveszítik hatalmukat, s így megszűnik a szabad rablás". Kovács "hazugságnak minősítette, amit Orbán a szocialista kormányzat állítólagos terveiről mondott".

Tamás Gáspár Miklós (In: Horváth Ildikó, László Boglár, Újhegyi Katalin: Nem zárható ki a provokáció szándéka sem, Népszava, 2002. április 11.) "félig békés, felülről szervezett ellenforradalomnak tartja a Fidesz kedd esti kampányrendezvényét. A filozófus a legkevésbé sem kárhoztatja azokat az embereket, akik utcára vonulnak érdekeik érvényesítésére, ám a szóban forgó eseményt nem ilyennek tartja. Egyúttal szokványosnak sem nevezi, hogy egy alkotmányos demokráciában utcán akarja eldönteni a választási harcot valamely politikai erő". Tamás Gáspár Miklós szerint furcsa, "hogy a hatalmon lévő miniszterelnök szélsőjobboldali elemeket használ a két választási forduló közötti kampányban".

Kolláth György alkotmányjogász szerint (u.o.) "semmiképpen nem illik az alkotmányos demokrácia keretei közé Orbán Viktornak a Testnevelési Egyetemen elmondott beszéde. (u.o.) ugyanis annak műfaja nem tűri a nyomásgyakorlást, a szellemi agressziót és a félelemkeltést". Kolláth szerint "az él ilyen eszközökkel, akinek már nincs vesztenivalója, ám ez nem félelmet, sokkal inkább szánalmat kelt. Az új kampánystílus egyébként egyenesen következik az elmúlt négy évből". Kolláth nyilvánvalónak nevezte, "hogy a sokkolással, negatív dolgokkal nem mozgósíthatóak tömegek, az Orbán-beszéd hallgatóságát a masszív mag, a fundamentalisták adták".

Kovács László, az MSZP elnöke szerint (Jókora ijedtség: a rendezvény utóélete, Népszava, 2002. április 11.) "Orbán Viktor a vereség méltó elviselése helyett kétségbeesett lépésre szánta el magát, és kedd este nem felelős miniszterelnökként, hanem hatalma elvesztésétől rettegő diktátorként viselkedett. (...) Orbán hadat üzent a választópolgárok többségének, felelőtlenül és végérvényesen elszabadította az országot már eddig is súlyosan megosztó gyűlöletet".

Pokorni Zoltán Kovács kijelentéseit úgy kommentálta (u.o.): "a szocialistáknak láthatóan rosszul esik a szembesítés, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel". Pokorni felsorolta azokat a törvényeket, amelyeket az MSZP nem szavazott meg az elmúlt négy évben, így a családtámogatással, az adókedvezményekkel, a tandíj eltörlésével, a minimálbér emelésével kapcsolatos jogszabályokat.

Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke, debreceni polgármester szerint "a magyar jövő komoly veszélybe kerül, ha a szocialisták kerülnek hatalomra. (...)ha Magyarországot az MSZP vinné be az Európai Unióba, az katasztrofális hatású lenne. Megítélése szerint egy esetleges MSZP-kormány esetén idegen kézbe kerülhetnének a magyar földek, ellehetetlenülnének a családi gazdaságok és sérülnének olyan fontos értékek, mint a család, a gyerek, az emberi méltóság, a munka becsülete és hazánk sorsa".

Hardy Mihály szerint (Viktor, inogsz!, Magyar Hírlap, 2002. április 11.) "Te ott a TF-en úgy fogalmaztál, hogy veszélybe került minden az elmúlt négy év eredményeiből, azzal ijesztgetted a választókat, hogy itt vége lesz a világnak, ha a baloldal és a liberálisok kerülnek hatalomra. Badarság, Viktor, ráadásul rossz taktika. Nem gondolsz arra, hogy a saját híveid április 21. után is itt maradnak, amikor ti már csomagoltok, és vajon hogyan fogják érezni magukat? Az ország fele éppen azért szavazott a baloldalra mert nem a világvégétől fél, hanem tőletek! Tegnapelőtt óta pedig erre komoly oka van. Amit ott a TF-en előadtál, az nemcsak tartalma, hanem az üzenete miatt volt riasztó. Kísértetiesen és hamisan csengett a szádból a mondat, amikor ezzel riogattál: '...ha a szocialisták alakítanának kormányt, akkor valójában Magyarországon a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt!' Szép, kerek MIÉP-es frázis. Kövér Lászlónak az ilyen jól megy a bajuszához, Csurka Pista meg minden héten megörvendeztet egy hasonló gyöngyszemmel. Eddig te nem ragadtattad magad ilyenre. Talán azért nem, mert tudtad, hogy egy komoly bányabirodalom leendő örökösének szájából kissé hamisan cseng a vagdalkozó antikapitalista kirohanás. Nehéz lenne elleplezni, hogy hasonló fenyegetéssel, hasonló hangnemben Európában általában a szélsőjobb szónokai szoktak érvelni".

Hardy szerint "ha külföldi befektetők előtt kell beszédet mondani - eddig mindig büszkén jelentetted, hogy hány milliárd dollárnyi külföldi működő tőke érkezett az országba. Amíg a budai polgárasszonyok elragadtatottan csörgetik a (külföldi) smukjaikat beszéded hallatán, el kellene gondolkozni, hogy akkor vajon ez a külföldi tőke most áldás vagy átok. A kétféle kijelentés közül melyikkel hazudtál? A közgazdászok nyilván majd elviccelődnek maguk között, hogy vajon van-e sajátos, harmadik út, 'magyar gazdasági modell', amelyre olyan szívesen hivatkozol. A kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti modell létezésére már elég sokan hivatkoztak előtted is, csak éppen azokról a kísérletekről is kiderült, hogy nem voltak sem igazak, sem sikeresek, ráadásul mérhetetlen károkat okoztak azoknak, akiket erőnek erejével (lásd még: akarat!) boldogítani akartak. Elég a múlt század harmincas éveinek Németországára, vagy Mao Ce-tung Kínájára gondolni! Szavaid bizonyítékául a tőzsde szárnyalását hozod fel érvként. Nos, kedves Viktor, a tőzsde igen finom barométer: az elmúlt négy évben is pontosan jelezte, hogy mit műveltetek a magyar gazdaságban. A külföldi befektető, látva a nagy étvágyatokat és mancsaitokat a magyar gazdaság kulcsvállalatainak széfjeiben, gyorsan megértette: itt nem terem babér, és továbbállt. Több százezer magyar kistulajdonos azonban, aki ezt nem tehette meg, ma is elborult arccal gondol a BUX mélyrepülésére, a tőzsdén bennragadt megtakarított pénzére, az odalett százezreire, megspórolt milliócskájára. Velük ki fog elszámolni, Viktor?"

Hardy szerint "a Bokros-csomaggal ijesztgetni pedig egyenesen szamárság! Megjegyzem, a Bokros Lajos nevével fémjelzett megszorító intézkedésekre éppen azért volt szükség, mert 1994-ben az MDF-kormány akkora csődtömeget hagyott maga után (egyik közgazdász szellemi háttéremberüket Matolcsy Györgynek hívták), hogy nélküle latin-amerikai mértékű összeomlás és szegénység várt volna Magyarországra".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta: (MIÉP-es fordulat Orbán kampányában, Magyar Hírlap2002. április 11.) "Elegendő arra gondolnunk, hogy mi történik vasárnap óta a tőzsdén. Szárnyal a Magyar Olajipari Rt. árfolyama, és részvényeinek ára óráról órára emelkedik. Mitől lett ilyen értékes hirtelen? Nos hát, tisztelt hölgyeim és uraim, akik hallották korábban a szocialisták vezetőinek nyilatkozatait, azok tudhatják, megmondták, első lépésként jelentős gázáremelés következik majd, ezt már korábban is követelték arra hivatkozva, hogy a Mol részvényeseinek nem elegendő a hasznuk."

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "a kormányfő egyébként az előbb idézetteket arra építi, hogy Medgyessy Péter az amerikai kereskedelmi kamara üzletemberei előtt nemrégiben arról beszélt, hogy piaci alapon kell kezelni a gáz árát. Ugyanakkor a szocialisták, s maga Medgyessy is, azóta többször kijelentették, nem emelnék olyan mértékben a gáz árát, hogy az súlyos fizetési problémákat okozzon a lakosságnak. Tény az is, az Orbán-kormány minden évben 12 százalékkal emeli a gázárat, csak éppen nem januárban, hanem júliusban. Ezt úgy állítják be, hogy így éves szinten csak 6 százalékos, tehát az inflációt meg nem haladó az áremelés. Csakhogy szakemberek sokszor rámutattak már arra, hogy ez a valóságban igenis 12 százalékos emelés, hiszen minden év júliusától a következő 12 hónapban 12 százalékkal többet fizet a fogyasztó a gázért, onnan pedig a következő 12 hónapban újabb 12 százalékos a drágulás. A 6 százalék évi emelés tehát csak számtani művelet, amelynek fő eleme, hogy - elcsúsztatva az áremelés évét a naptári évtől - nem a naptári évvel kezdődik a magasabb ár egy éve. A jelenlegi kormány most júliustól is emelni akarta az árakat: lapunk birtokában van az a gazdasági minisztériumi előterjesztés, mely júliustól 12,8 százalékos, sőt esetleg 22 százalékos lakossági gázáremeléssel kalkulált. Ezt nemrégiben a tárca visszavonta, s most új előterjesztésen dolgoznak, az új inflációs prognózisokhoz igazítva a gázáremelést. Ami pedig a Mol árfolyamának emelkedéséből származó hasznot illeti, ebből az állam pontosan 25 százalékkal részesedik, lévén, hogy a Mol legnagyobb tulajdonosa az állam. A reális, a költségeken kívül nyereséget is tartalmazó gázár tehát elsősorban az állam érdekeit szolgálja".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta (u.o.): "Amikor a nyugdíjat emeltük, akkor a nyugdíjemelést, Szűrös Mátyástól is tudhatjuk, (az elllenzék pártjai) nem szavazták meg. Ez az igazság".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "a valóság ezzel szemben az, hogy az Országgyűlésnek nem kell szavaznia a nyugdíjak évenkénti emeléséről, mivel azok az inflációtól, illetve a nettó keresetektől függően automatikusan változnak, mindenfajta parlamenti beavatkozás nélkül. Az elmúlt négy évben a parlament a nyugdíjemelési szabályokról egyetlen alkalommal - 1998 nyarán szavazott. Akkor az Orbán-kormány javaslatára nem engedték a szocialista-szabaddemokrata koalíció által elfogadott 17 százalékos nyugdíjemelést kifizetni, hanem differenciálták a járadékok emelését, így akkor átlagosan csak 14,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. A szocialisták szerint ez 52 milliárd forintos nyugdíjelvonást jelentett anno, most ezt ígérik úgymond 'visszafizetni' hatalomra kerülésük esetén".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta (u.o.): "Mindannyian, mindenkinek tudnia kell az egész országban, mindenkinek tudnia kell az egész országban, hogy a minimálbér emelését, ami tizenkilencezer-ötszáz forintról két lépésben ötvenezerre emeltünk, nem szavazták meg, és nem támogatták".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "ez sem igaz, hiszen ebben a kérdésben sem szavazott a parlament, hiszen a minimálbér összegét évek óta kormányrendeletben hirdetik ki. Korábban volt olyan garancia, hogy ehhez szükséges az Érdekegyeztető (mai nevén: Munkaügyi) Tanács egyetértése, ám ezt a jogot 1999 őszén megvonta a jobboldali többség a munka törvénykönyvének módosításával".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta (u.o.): "Mondjuk ki ismét bátran, nem az általuk elmondottakra hallgatva, hanem a saját tapasztalatunkra támaszkodva, hogy újra fennáll a veszélye annak, hogy be fogják vezetni az egyetemekre és a főiskolára a tandíjat. Ezt mi eltöröltük, éppen jókor. Ma a tandíj évenként kettőszázezer forint lenne koponyánként az egyetemeken és a főiskolákon. Ezt mi eltöröltük, és amikor a parlamentben erről dönteni kellett, mindegy, most mit mondanak, akkor ott ez ellen szavaztak. Nem szavazták meg a tandíj eltörlését. Jó ha figyelünk. Hasonló a helyzet, hasonló a helyzet a diákhitel, diákhitellel. Körömszakadtáig gáncsolták és akadályozták".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "már a kampány során hangoztatták a Fidelitas, majd a Fidesz vezetői, hogy az SZDSZ ismét a tandíj bevezetését tervezi, az MSZP programja pedig burkoltan utal erre. Gyakran elfeledkeznek arról, hogy 1998-ban csak az első diploma megszerzését tették ingyenessé, s adatok szerint ma a hallgatók közel fele fizet azért, hogy egyetemen, főiskolán tanulhasson. A SZDSZ programjában ezért arra keres megoldást, hogy különböző támogatásokkal egyenlő esélyeket biztosítsanak a nem államilag finanszírozott képzésre járóknak. Álláspontjuk szerint egyéni hozzájárulás akkor kérhető, ha azoknak, akiknek a tanulás megfizetése terhet jelent, rendelkezésére állnak kompenzáló eszközök. Orbán szerint ma a tandíj évi 200 ezer forint lenne. A Bokros-csomag nyomán a tandíjat 1995 szeptemberétől havi 2 ezer forintban határozták meg. Ha akkor nem történik kormányváltás - 1998-ban maximum 7 ezer, azaz tanévenként 70 ezer forint lehetett volna a költségtérítés, s a Horn-kormány 1998-ban az utolsó pillanatban kezdte meg a tandíjhitel kidolgozását. Kétségtelen azonban, hogy az előző kormány - a Világbankkal kötött kölcsönszerződésnek megfelelően - azt irányozta elő, hogy a tandíjakból és a költségtérítésből származó bevételek 2005-re érjék el a képzési költségeknek minimálisan 20 százalékát. Valójában diákhitel-előterjesztés nem került a parlament elé, a hitellel kapcsolatos szabályokat jórészt ma is kormányrendeletek rögzítik. Abban igaza van a kormányfőnek, hogy a diákhitellel kapcsolatos adómódosításokat nem szavazta meg az MSZP, ugyanis azt a 2000. évi zárszámadás részeként terjesztették be. Mint emlékezetes, a zárszámadási törvényt a szocialisták és a szabaddemokraták elutasították, azzal érvelve, hogy a kormánytöbbség több olyan, a zárszámadással össze nem függő kérdést gyömöszölt az előterjesztésbe, amely számukra elfogadhatatlan volt. Egyebek között a Postabank 2,7 milliárdos, az MTV 1,4 milliárdos adósságának eltörlését".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta (u.o.): "Nem támogatták, és nem szavazták meg a kábítószer-fogyasztás ellen meghozott rendelkezéseket, aki a kábítószerre igent mond, az az ördöggel cimborál. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ha jól átlapozzák Magyarország polgárai az ellenfeleink választási programjait, akkor ott találkozhatnak azzal a gondolattal, miszerint a kábítószer ellen úgy kell küzdeni, hogy bizonyos fajtájuk fogyasztását lehetővé kell tenni".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "a kábítószerkérdés kétszer került ebben a ciklusban a parlament elé. A büntető törvénykönyv módosítását - mely a kábítószer-fogyasztással kapcsolatos jogszabályokat is magában foglalta - a négyéves ciklus legelején tárgyalta az Országgyűlés. A szocialista frakció annak idején nem szavazta meg a szigorítást. Az MSZP elsősorban azt nehezményezte: a büntetést előbb szigorította a kormányt, mint megteremtette volna a megelőzés feltételeit. A drogkérdés másodszor akkor került az Országgyűlés elé, mikor a kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében kidolgozott nemzeti stratégiát tárgyalták. Ezt az MSZP is elfogadta, egyebek mellett azért, mert szót ejtett a Btk. vonatkozó részének felülvizsgálatáról (ez a mai napig nem történt meg). A miniszterelnök szavaival ellentétben az MSZP programjában nem szerepel a 'kábítószerek bizonyos fajtájának' legalizálása. Ezzel szemben fő vezérelvként fogalmazódik meg, hogy nagyobb érdek fűződjön a gyógyításhoz, mint a büntetéshez".

Orbán Viktor a TF-en elhangzott beszédében azt mondta (u.o.): "És bizony azt a szomorú igazságot is el kell mondanunk mindenkinek, hogy amikor hazánk bármilyen nemzeti kérdésben a nemzetközi porondon vitára és küzdelemre kényszerült, akár a románokkal volt vitánk, akár a szlovákokkal, akár az Európai Unióval, kettőt sem fordultunk, és mindig az ellenfél oldalán találtuk őket. Ez az igazság!"

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "a Fidesz megítélése szerint az MSZP Szlovákia esetében legalább két, a román ügyekben pedig egy esetben szállt szembe a magyar kormány álláspontjával. Szlovákiával kapcsolatban kifogásolták, hogy a szocialista vezetők Budapesten megbeszélést folytattak a pozsonyi törvényhozás külügyi bizottsága elnökével. A második vitapont a Benes-dekrétumok ügye volt, amikor a szocialisták taktikai hibának nevezték Orbán Viktor ezekkel kapcsolatos brüsszeli megnyilvánulásait. Az MSZP úgy vélte, a kormányfő kijelentései rontják a viszonyt Pozsonnyal és Prágával. A csehek és a szlovákok (majd a lengyelek is) néhány nappal később jelezték is: nem vesznek részt a visegrádi csoport (V4) magyarországi csúcstalálkozóján.
Románia esetében a szocialisták az úgynevezett Orbán-Nastase-megállapodást bírálták erőteljesen. Ezzel ugyan nem álltak Bukarest pártjára, ám korábban sokszor bírálták a magyar kormányt, mondván: az nem egyeztetett időben a státustörvényről sem a szomszédokkal, sem az Európai Unióval (EU). Az Európai Unióval kapcsolatban az ellenzék alapvetően azért bírálta a kormányt, mert az szerinte lerontotta Magyarország különleges szerepét a tárgyalásokon. Korábban az MSZP szerint Budapestet az élenjárók kisebb csoportjában tartották számon, és esélye volt rá, hogy egyéni elbírálásban részesüljön. A Fidesz-kormány alatt azonban Magyarország egy tízes csoport tagjává vált, és ugyanazt a javaslatot kapta mind a munkavállalás, mind a földkérdésben, mint a többiek. Ezt egyébként mind az MSZP, mind az SZDSZ szívesen újratárgyalná az EU-val. Az ellenzék azért is bírálta a kormányt, mert az szerinte keveset tett az EU országértékelő jelentéseiben minden évben visszatérő kritikák - pl. romakérdés, közbeszerzések, médiatörvény, korrupció, költségvetési pénzek parlamenti ellenőrzés nélkül történő elköltése, szociális párbeszéd gyengesége - orvoslására. A kormány ellenben azzal vádolta az ellenzéket, hogy politikusai megpróbálják befolyásolni az uniós illetékeseket, hogy minél több rosszat írjanak az országjelentésekben".

Áder János szerint (u.o.) "nem kell tartani attól, hogy a miniszterelnök beszéde elriasztja a nagytőkét és a pénztőkét a magyar befektetésektől".

Kovács László, az MSZP elnöke szerint (u.o.) "Orbán Viktor a vereség méltó elviselése helyett kétségbeesett lépésre szánta el magát, és a keddi, Testnevelési Egyetemen tartott rendezvényen nem felelős miniszterelnökként, hanem hatalma elvesztésétől rettegő diktátorként viselkedett (...)Orbán hadat üzent a választópolgárok többségének, amikor a haza védelmére szólította fel híveit a többiekkel szemben. Ezzel a miniszterelnök felelőtlenül és végérvényesen elszabadította az országot már eddig is súlyosan megosztó gyűlöletet". Kovács úgy véli "a választók vasárnap elutasították a MIÉP kirekesztő és uszító politikáját, amikor kiszavazták Csurka István pártját a parlamentből. Kedd este mégis azt láthattuk, hogy bent van a parlamentben az a párt, de úgy hívják, hogy Fidesz Orbán szájából Csurka jól ismert szavai és megfogalmazásai szóltak, a rendezvény hangulata is a MIÉP-gyűlések légkörét elevenítette fel".

Kovács cáfolta, hogy "az MSZP megszüntetné a családtámogatási rendszert: inkább kibővíti és igazságosabbá teszi azt". Kovács szerint győzelme esetén az MSZP felemeli "a családi pótlék és a gyes összegét, s bővítik a lakáshoz jutás lehetőségeit. Orbán állításaival szemben nem vezetünk be tandíjat, megtartjuk a diákhitelt, és emeljük a négy éve változatlan hallgatói normatíva, illetve az ösztöndíj összegét. Adómentessé tesszük a minimálbért és nem növeljük tovább a lakosság terheit. A szocialista kormány ingyenessé teszi az egyes népbetegségek elleni gyógyszereket, kiáll a nyugdíjasok érdekeiért a 13. havi nyugdíj bevezetésével".

György Péter esztéta szerint (u.o.) "Orbán Viktor beszédének elsősorban nem a tartalma kifogásolható, hanem az, hogy hol, milyen kontextusban és milyen retorikával adta azt elő". György szerint maga "a helyszín kiválasztása is jelzésértékű. A Testnevelési Egyetem eddig két pártvezető 'kedvenc' helyszíne volt: Csurka Istváné és Torgyán Józsefé. A színpad berendezése szintén többletjelentést hordoz: Orbán Viktor állt a színpadon, míg körülötte ültek az emberek. Ez törzsigyűlés-jellegűvé tette a rendezvényt. Orbán Viktor a Medgyessy Péterrel folytatott vitáján racionális érveket sorakoztatott. A mostani beszéd során többször tegeződésre váltott. Ez a fajta retorika azt mutatja, mindent el akart követni, hogy saját tömegeit lelkesítse a beszéddel. Hiszen csak saját közönségét tegezi az ember, az (állam) polgárokat nem. Orbán szombatra a Kossuth térre invitálta híveit. Egy kormánypárt nem az utcán politizál. Miért kell kimennie Orbán Viktornak, még aktív miniszterelnöknek a Parlament elé?".

György úgy véli "mindez azt jelenti, furcsa döntést hozott a Fidesz: a győzelmükhöz szükséges szavazatokat nem a mérsékelt középtől, hanem a szélsőjobbtól kívánja megszerezni. A Fidesz, retorikája miatt, már az első fordulóban rengeteg szavazatot vesztett a mérsékeltektől. Ehhez képest illogikus, hogy most elindultak a szélsőjobboldal felé".

Schöpflin György, a Londoni Egyetem professzora szerint (In: R. Hahn Veronika: Schöpflin: Szabvány kampányfogás volt a kormányfő beszéde, Népszabadság, 2002. április 11.) "Orbán Viktor beszéde 'szabvány kampányfogás', és ha valaki azt akarja, hogy megválasszák, bárhol a világon hasonló stílust alkalmaz. A kormányfő nem is rejti véka alá szándékát, amikor így fogalmaz: 'Néha jobbat tesz egy jókora ijedtség, mint egy jó tanács.' A Fidesz hangneme semmiben sem különbözik a brit konzervatívok módszereitől, akik például plakátjaikon segélyért sorban álló munkanélküliekkel riogatták a munkáspárti szavazókat".

Schöpflin úgy véli, "a magyarországi viszonyokhoz, a választási kampány durva jellegéhez képest Orbán beszéde tartózkodó volt, amennyiben nem személyeskedett. Legfeljebb ahhoz képest tűnhetett félelmetesnek a kormányfő mondanivalója, hogy az MSZP-SZDSZ kampánya az első forduló előtti héten a kormánykoalíció kemény odamondogatásaihoz képest megszelídült, és a tévévitában mind Orbán, mind Medgyessy kesztyűs kézzel bántak egymással. A szocialista miniszterelnök-jelölt szerény, visszafogott fellépésének bizonyára százalékokban is mérhető hatása volt a választókra".

Németh Péter szerint (Politikai ostromállapot, Népszava, 2002. április 11.) Orbán "harci helyzetet hirdetett. Az utcára vitte az embereket, híveit, s mint jelezte, ezt is fogja tenni a választásokig hátralévő időben. Tömeget, erőt, demonstrációt akar, hogy elhitesse: a többség az ő oldalán áll. Beszédében olyan elemeket használt, amelyeket eleddig többnyire Csurkától vagy Kövértől hallhattunk csak, egyszerre fölfüggesztette évek óta gyakorolt prezidenciális szerepét, s olyan vezérré változott át, aki harcba szólítja az embereket. Mindent és mindenkit megmozgat, aki az irányítása alá tartozik, még azokat is, akik hivatalosan nem a kormánytól függően végzik munkájukat. Olvashatták az illetékesek nyilatkozatát a területfoglalási engedély kérésének elmaradásáról; azt állították, hogy erre nem is lett volna szükség, hiszen a rendezvényre zárt helyen került sor. Csakhogy az utcai kihangosítókat már napközben fölszerelték, hogy az odaszervezett vagy magától odasereglő tömeg is jól hallhassa a Fidesz vezéralakjának beszédét. Aki kedden olyan határt lépett át, amely sokakban félelmet kelt. Nem véletlen, hogy szerdán már többen azért aggódtak: lesz-e itt második forduló? Hajlandó-e vajon elfogadni a Fidesz-vezetés a választói akaratot, illetve kiteszi-e magát még egyszer az esetleges kudarcnak? Amit kedd este, s azóta minden fideszes megszólalótól hallhattunk, ad okot az aggodalomra. Embernyúzó, hazaáruló, csak a nagytőke érdekeit szolgáló, az embereket nyomorba és kitaszított helyzetbe taszító párttá stilizálták a mai ellenzéket, akiknek országlása a magyarság tönkretételét hozza el. Az ellenségkép gyártása olyan szintre emelkedett, amelyben a különböző pártállású emberek már semmiképpen nem férhetnek meg egy hazában. Orbán egyértelművé tette azt, amit már korábban is hangoztatott: a hatalom megtartása fontosabb, mint az Európai Unióba való felvételünk".

László Csaba, az MSZP pénzügyminiszter-jelöltje cáfolja (Orbán beszéde félrevezető volt, Népszabadság, 2002. április 11.) Orbán Viktornak az MSZP programjára vonatkozó kijelentéseit. László szerint "a családok támogatását szolgáló, gyermekek után igénybe vehető adókedvezmény a családpolitika fontos eszköze, de egyetlen módszerrel a statisztikai adatok tanúsága szerint nem lehet enyhíteni a családok gondjain. A kedvezményeket a magyar családok 17 százaléka egyáltalán nem, további 20 százalékuk pedig csak részben tudja igénybe venni. A minimálbérért dolgozó szülő három gyermeke után járó 30 ezer forint helyett csak hatezer forint kedvezményt tud igénybe venni. A szocialisták azért nem támogatták ezt a javaslatot, mert a nagyobb jövedelműeknek kedvez. Ennek dacára megtartanák úgy, hogy a kedvezményeket kiszélesítenék, hogy a kisjövedelműek is részesedjenek belőle".

László szerint "az alanyi jogon járó családi pótlék reálértéke 1997 óta 30 százalékkal csökkent. Így fordulhat elő, hogy a magyar gyermekek 40 százaléka jogosult úgynevezett kiegészítő családi pótlékra is (családjukban az egy főre jutó jövedelem ma sem éri el a havi 20100 forintot). A kormányzati propaganda állításaival ellentétben a családi pótlékot a Bokros-csomag sem szüntette meg, csak a legjobban kereső, egy-két gyermeket nevelő családoknál. A stabilizáció egyik elemeként egy bizonyos jövedelemhatár felett nem lehetett igénybe venni gyest, a megszorítás a jogosultak hat-nyolc százalékát érintette. Az Orbán-kormány nekik is biztosította a gyest, amelynek nem sok örömet leltek a családok, mivel reálértéke négy éven át mindössze egy százalékkal nőtt. Újra él a gyed is, ám ezt a fajta támogatást mindössze 60 ezren kapják".

László szerint "az Orbán-kormány komoly eredményként könyveli el a tandíj eltörlését is, ám arról általában nem ejt szót, hogy az elmúlt négy évben a költségtérítéses szakok aránya a felsőoktatásban tíz százalékról 45 százalékra ugrott. Ezeken a karokon a diákoknak évente 200-300 ezer forint tandíjat kell fizetniük. A tandíj eltörlése ellenére növekvő terheken valamelyest enyhített a diákhitel bevezetése. Ezt azonban 14 százalékos kamattal kívánta adni a kormány, és éppen az ellenzék tiltakozásának hatására csökkentette 9,5 százalékra a kamatot. Ezzel párhuzamosan azonban - több szakértő szerint alkotmányellenesen - arra kötelezte a diákokat, hogy a Postabanknál nyissanak számlát. Az ellenzék ez ellen tiltakozott".

László szerint "a minimálbér drasztikus emelésével a szakszervezetek és a munkáltatók sem értettek egyet. Ez olyan tehernövekedést jelentett a foglalkoztatóknak, hogy elbocsátásokra is számítani lehetett. A kormány ezért az emelésről az érdekegyeztetés megkerülésével, önálló hatáskörben döntött 2000-ben. Ezzel nem értett egyet az ellenzék, kritizálva azt is, hogy a döntés rontja a gazdaság versenyképességét, és bérfeszültségeket teremt".

László szerint "az Orbán-kormány négy év alatt a mély válságban lévő egészségügynek két törvénnyel, a betegeknek pedig mindössze a fogászati kezelések ingyenessé tételével 'kedveskedett'. Az ápolónők létszáma 20 százalékkal csökkent, az egészségügyiek keresete a többszöri emelés ellenére sem érte el az országos átlagot, a gyógyszerárak az inflációt meghaladóan nőttek, a betegeket terhelő költségek 34-ről 40 százalékra ugrottak".

László szerint "a Horn-kormány 1997-ben törvényt hozott arról, hogy a nyugdíjasok 1995/1996-ban elszenvedett veszteségeit kompenzálni kell 1998 és 2000 között. Az 1999-re tervezett 18,4 százalékos emelésre azonban az Orbán-kormány nem vállalkozott. A nyugdíjakat csak 11 százalékkal, de legalább 3500 forinttal emelte. Ez átlagosan 14 százalékos növelést jelentett, 4,5 százalékkal kevesebbet az eredeti törvény által előírtnál. Bár 2001-ben három százalékkal nagyobb nyugdíjemelésre került sor és a kormány ezt tervezi idén is, de így is adós marad minden nyugdíjasnak átlagosan 19 ezer forinttal".

Magyar modell: Nem először hivatkozik a miniszterelnök a magyar gazdasági modellre, amely szerinte a Fidesz-kormány eredménye. Alapelemeit legutóbbi, országértékelő beszédében nevezte meg: növekvő gazdaság, csökkenő infláció, bővülő foglalkoztatás, mérséklődő költségvetési hiány és nem romló külgazdasági egyensúly. Ezzel szemben a gazdasági növekedés üteme jelentősen csökkent az elmúlt négy évben. A kormányváltás után 1998 harmadik negyedévében 5,6 százalékkal nőtt a gazdaság, tavaly az utolsó negyedévben már csak 3,3 százalékkal. Az infláció az 1999-es tíz százalékról 2001-re 9,2 százalékra 'csökkent'. Valóban visszaesett a regisztrált munkanélküliek száma, ám ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottak száma is csökkent. Az államháztartás hiánya nőtt: az első két hónapban az előirányzottnak 36 százalékát érte el. A folyó fizetési mérleg hiánya február végén olyan magas volt, mint hét év óta sosem az első két hónapban.

Magyar Bálint (SZDSZ) szerint (Négy nyugodt év megér két vasárnapot, Népszava, 2002. április 12.) "kedden Orbánról lehullt az álarc, Csurka szólt ki belőle és nem az eddig önmagát pártatlannak láttató politikus". Magyar Bálint a Fidesz kampányát olyannak nevezte, amelyben "az elmúlt négy év sűrítménye jelenik meg: a megosztás, a félelemkeltés és a megbélyegzés". Magyar szerint Orbán szavai "a múltat idézik, ahogyan a suttogó propaganda, a rémhírek terjesztése és vezető politikusaik retorikája is. Éppen ezért a választások igazi kérdése az, hogy olyan hatalom jön létre, ahol az állam az emberek magánszférájába hatol vagy olyan, ahol a politika visszavonul oda, ahova való. Magyar szerint "a Fidesz magából kiindulva riogat ilyesmivel, hiszen ő volt az, aki arra törekedett: semmi ne emlékeztessen elődei tetteire".

A Hospodárské Noviny szlovák gazdasági napilap szerint (In: Orbán kétes kirándulása a rendpártiság felé, Népszava, 2002. április 12.) "Bal-populista kijelentésekkel rohant neki keddi beszédében a külföldi tőkének Orbán Viktor, aki megfeledkezett arról, hogy Magyarország épp ennek a tőkének köszönheti kedvező helyzetét".

A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap tudósítója, Andreas Oplatka szerint (u.o.) "keddi beszédével Orbán Viktor kétes kirándulást tett a rendpártiság területére, amikor arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi ellenzék kormánya a nagytőkéé lesz".

Sebes György úgy véli (Üzenetek a szavazóknak, Népszava, 2002. április 12.) "láttunk már olyan ökölvívót, akire az elején rászámoltak, de a végén mégis őt hirdették ki győztesnek. Sportszerű küzdelem, igazi harc után. Csakhogy ami kedd óta tart, az mindennek nevezhető, csak fair playnek nem. A tömeget felheccelni könnyű. Megállítani sokkal nehezebb. Nem hihetjük, hogy Orbán Viktornak a Testnevelési Egyetemen elmondott beszédével az volt a szándéka, hogy az utcán őt hallgató emberek közül akár csak egy is kézzelfogható jelét adja, hogy az erő velük van. Mégis ez történt. Az ellenfelet demokráciában nem szokás sem rágalmazni, sem becsmérelni. A Fidesz-MDF miniszterelnök-jelöltje - aki ezúttal nem úgy szólalt meg, mint a kormány felelős vezetője - tendenciózus szavakat mondott arról, mi történhet, ha politikai ellenfelei jutnak hatalomra. Következménye pedig az lett, hogy odakint az ünneplő tömeg néhány tagja - nyilvánvalóan szavai hatására - más emberekre támadt, előbb szavakkal, aztán tettleg is. Bízzunk benne, hogy Orbán Viktor nem ezt akarta. De tény, hogy azok az emberek rosszul mérték fel szavai hatását, azt gondolhatták, hogy most már ezt is lehet".

Sebes szerint "ha valahol nem a pályázó politikusok vitáznak és nem a programokat vetik össze, ott nagy baj van. Bizonyos, hogy a jelenlegi kormánypártok sem örülnének, ha ezt az országot valamelyik dél-amerikai banánköztársasággal vagy esetleg a közelebbi Balkánnal hasonlítanák össze. Márpedig a Fidesz új kampánystratégiája ezzel a veszéllyel is fenyeget. Amennyire örvendetes, hogy a két miniszterelnök-jelölt elmegy a Nap-keltébe és kifejti nézeteit, annyira szomorú, hogy nem egyszerre, egymással szemben állva, véleményeiket ütköztetve teszik ezt. Ez adna igazán lehetőséget a választónak, hogy ismét összemérje a programokat és lássa a különbségeket is a két nagy párt jövendő tervei között. Csakhogy a Fidesz a jelek szerint már azt sem bánná, ha az utcán, esetleg ökölharcban dőlne el, ki az erősebb. Ez nem európai és még kevésbé demokratikus megoldás".

Szántó András szerint (Csurbán Istor, Népszava, 2002. április 12.) "a Fidesz-MPP - legfelsőbb szinten - kedden egylényegű lett a MIÉP-pel". Szántó úgy véli "az április 9-én a TF-en megtartott tömeggyűlés gyújtó szavú szónoka, továbbá a kevésbé gyújtó szavú házelnök uszítása súlyos jogi problémát is felvet. Mikor lépi át a kampányokban a szitkozódás, rágalmazás a jogsértés határát? Mikor minősíthetők bizonyos tudatosan sulykolt hazugságok szándékos rémhírterjesztésnek? Gondolok itt elsősorban a ma már szavaiban sem tízmillió (tizenötmillió?) magyar miniszterelnökének bizonyos kijelentéseire. Eddig ezekről csak a MIÉP harsogta, hogy idegen érdekek kiszolgálóiként fenyegetik a hont, de kedd óta a hazára leselkedő veszély hangoztatásával igyekszik mobilizálni híveit a Fidesz-MPP kormányfőjelöltje is. Ha nem volna tisztában saját szavainak jelentésével (de persze tisztában van), bármennyire cáfolta is korábban a hazaárulózást, most bizony azt tette a legszélesebb nyilvánosság előtt".

Szántó szerint "itt van a lakáshitelkamatok ügye. Bedob valamit, amit a másnapi reggeli nyomtatott papagáj címoldalon erősít fel. Hiába cáfolják a koholmányt a szocialisták, hiába teszi helyre az éppen ellenkező lépést bejelentő bankigazgató, a rémhír ott terjeng tovább. (Tessék csak felidézni a Postabank összeomlását megelőző pánik kirobbanását.) (...) Ha nem lett volna sokak számára rémisztő a keddi látvány és szöveg, azt is írhatnám, hogy nyugi, semmi újat nem láttunk, hallottunk. Csak a szónok személye új ebben a szövegkörnyezetben, maga a szöveg már régről ismert. Eggyé vált, ami eddig is összenövőben volt, legfelsőbb szinten egylényegűvé lett a nemzeti jobb és a szélsőjobb. Orbán Viktor szája mozgott, de Csurka István beszélt. Új lény jött létre ebből az összeolvadásból. Csurbán Istor".

Lakner Zoltán szerint (Ki rendeli majd a fröccsöt?, Magyar Hírlap, 2002. április 12.) "az egyszázalékos hátrány nyomán a Fidesz, teljesen érthetően, mobilizálni akarja híveit. Orbán Viktor nem engedheti meg, hogy a 'győzteshez húzás' tényezője érvényesüljön, s a bizonytalanok az MSZP-nél ragadjanak, vagy a Fidesztől átálljanak. Lelkesíteni és mobilizálni kell ezt a valóban hatalmas szavazóbázist, érzelmileg is fel kell rázni. Érveket is kell adni számukra, hogy megerősödjön elkötelezettségük. Nem tartom ördögtől valónak a 'negatív kampány' elemeinek nyílt vállalását: mikor és mit nem szavazott meg a mai ellenzék, milyen, a polgárok számára hátrányos változtatásokra készül. A kormánypárt vezetőjétől nem különösebben meglepő, hogy az ellenzéki ígéreteknek való 'bedőléstől' óv. Az MSZP és az SZDSZ meg tudja védeni magát: ha a miniszterelnök valótlanságot állít, arra nagyon is felhívják majd a figyelmet".

Lakner szerint "Orbán Viktor azonban nem elégedett meg annyival, hogy a diákhitel vagy a lakástámogatások megszüntetésének szándékával vádoljon és úgy általában érveljen. Fontosnak tartotta, hogy 'magyar világnézetről', a pénztőke veszélyeiről, a szabadság, a hit és a haza védelméről beszéljen, s 'harcra' buzdítsa híveit. Nem vagyok híve annak, amikor 'hideg polgárháborút' emlegetnek sokan, és valamiféle diktatórikus rezsim kezdetét látják (már sokadszor) a miniszterelnöki megnyilvánulásokban. Az is nyilvánvaló, hogy a választók sokkal hatékonyabban mozgósíthatók érzelmi azonosulás előidézésével, mint észérvek ismételgetésével. Mégis úgy gondolom, a miniszterelnök túl messzire ment keddi beszédével. Ráadásul a maga számára is rossz irányba. A beszéd hangütése azt jelzi, hogy a Fidesz-vezérkar nem értette meg a választók üzenetét, illetve a választók egy részének gondolkodását. Az MSZP-vel való éles szembenállás fontos konfliktusvonala a magyar politikai életnek. Csakhogy az ennek alapján gondolkodók már réges-rég a Fidesz-táborban gyülekeznek. Van azonban olyan rétege is a választóközönségnek, amely a konszenzusról, a konfliktusok elkerüléséről, a nemzeti egységről szóló üzeneteket hallja szívesen. Rájuk a keddi beszéd hangütése riasztóan hat: miközben a Fidesz csak saját híveit erősíti meg, és a MIÉP-esek már eleve adott másodlagos preferenciájáért 'küzd', addig újabb szavazatveszteséget kockáztat. Lehetnek túlzók a félelmek a Fidesz-stílus hallatán. De az is tény, hogy Magyarországon még mindig kevés a tapasztalat a demokratikus politikai harcok természetét illetően. A tapasztalatok meg nem éppen demokratikusak. Az ijedtség érhet többet, mint egy jó tanács - ezt tudjuk a kormányfőtől. Csak épp lehet, hogy saját potenciális szavazóit ijeszti el".

Kis Tibor szerint (Arccal a MIÉP felé, Népszabadság, 2002. április 12.) "az orbáni ámokfutás nyilvánvalóan nem marad észrevétlen Európában; a populista csúsztatások, ferdítések tömege, az, hogy valaki képes egy demokratikus választás számára kedvezőtlen részeredménye után odáig elmenni, hogy állítja: esetleges vereségével az elmúlt évek vívmányai mennek veszendőbe, és az emberek minden juttatásnak búcsút inthetnek - nos, ez nem a sokat emlegetett negatív kampány, hanem már-már az uszítás harci terepe. Kedd esti beszéde óta semmi kétség: Orbán a hatalomért borral és virágcsokorral ment volna Csurkáék balatonedericsi villájába. E szónoklat után egyértelmű, hogy a MIÉP szelleme jelen lesz az új Országgyűlésben. A kormányfő kortesbeszédét követően már alig látható érdemi különbség a két politikus - Orbán és Csurka - között; legfeljebb csak annyi, hogy az utóbbi vasárnap éjszaka képes volt reálisan szembenézni a választási vereséggel. Ám attól, amit a MIÉP-vezér a Testnevelési Egyetemen látott-hallott, újra erőt meríthetett: szavaival élve pártja 'aktív segítségével' lett oly forró hangulatú a nagygyűlés, és lesz az majd a szombati is".