A második forduló után

A Fidesz-MDF szövetségnek 188, az MSZP-nek 178, az SZDSZ-nek 20 képviselője lesz a parlamentben. Valószínűleg az MSZP az SZDSZ-szel alakíthat majd kormányt, mivel a Fidesznek az MDF-fel nincs meg a kormányalakításhoz szükséges többsége. A legnagyobb frakciója az MSZP-nek lesz, mert a Fidesznek és az MDF-nek együtt ugyan több képviselője van, mint a szocialistáknak, de várhatóan külön frakciót alakítanak, hiszen a választások előtt így egyeztek meg. A második fordulót egyértelműen a Fidesz-MDF pártszövetség nyerte meg. A Fidesz-MDF jelöltjei 74 választókörzetben, a szocialisták 55-ben, a szabad demokraták két helyen győztek a második fordulóban. Az első fordulóban egy szabad demokrata, 24 szocialista és 20 fideszes jelölt győzött.

Mádl Ferenc köztársasági elnök azt mondta a parlamenti választások előzetes eredményének kihirdetése után a Duna Palotában rendezett sajtótájékoztatón (In: Mádl felelős politizálást kér, Népszabadság, 2002. április 22.) "a tét már nem a másik oldal legyőzése, hanem a nemzeti célok". Mádl azt hangsúlyozta: "a választások előtt a pártok kemény küzdelmet folytattak, mától azonban mindenkinek az ország előtt álló feladatok megoldására kell összpontosítania. (...) ez a kormánypártok és az ellenzék részéről is felelős politizálást kíván". Mádl elismerését fejezte ki a magas részvételi arány miatt, kiemelve: "ez is azt mutatja, hogy a polgárok törődnek a közügyekkel, bele kívánnak szólni maguk és az ország jövőjének alakulásába".

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a választási eredmények kihirdetése után azt mondta (In: Az SZDSZ a mérleg nyelve, Népszabadság, 2002. április 22.) "az SZDSZ két fő célját teljesítette a kormány leváltásával, és azzal, hogy a liberális politikai oldalnak továbbra is lesz képviselete a parlamentben. (...) most már bizonyosan az SZDSZ dönti el, hogy ki alakít kormányt a következő négy évben. Noha nagyon szoros a parlamenti mandátumok száma, kizárt, hogy az SZDSZ a Fidesszel alakítana kormányt". Kuncze Gábor szerint "a választások jogszerűségét senkinek sincs joga megkérdőjelezni. A kampánynak vége, és holnaptól már nem kétszer ötmillió, hanem tízmillió ember hazája lesz Magyarország".

Kuncze elmondta, a koalíció megkötésekor a kormányprogram kialakításánál az SZDSZ négy ígéretének valóra váltásához ragaszkodik: így az adócsökkentéshez, az egészségügy rendbetételéhez, a diplomás minimálbér bevezetéséhez és a korrupció megfékezéséhez.

Gombár Csaba politológus szerint (In: Ez volt a választás, Népszabadság, 2002. április 22.) "korántsem csupán pozitívan értékelhető az, hogy olyan sokan kívánnak élni választói jogukkal. Ugyanis egy nyugodt, demokratikus társadalomban, ahol nem kell félni, a választópolgárokat jóval kevésbé érdekli az, mi is lesz a szavazások következménye". Gombár szerint "a két választási forduló közötti kampány még jobban kiélezte a különböző szavazói csoportok közötti ellentéteket. Kevéssé örvendetes az, hogy választási csúcsokat döntögetünk. Gombár úgy véli "rendkívül nehéz lesz érzelmi polgárháborúban kormányozni. (...) Vasárnap este 10 órakor a Fideszt a Ria-Ria Hungária jelszóval ünnepelve nem akarta elismerni a tömeg, hogy vesztettek. Dávid Ibolyát, aki elsőként ismerte el a vereséget, kifütyülték. Pokorni Zoltán, aki igen nyögvenyelősen volt hajlandó beszélni a vesztésről, nagyobb sikert aratott. Jelenleg, amint azt a politika utcára vitele mutatja, igen nagy az érzelmi politizálás veszélye. Mindkét szavazói tábor nyertesnek érzi magát, és ebből csalódottság, érzelmi frusztráció adódhat nagy tömegek számára. Kérdés, hajlandó-e a Fidesz azokat a tömegeket lecsillapítani, amelyeket felajzott". Gombár ebből a szempontból biztatónak ítélte Orbán Viktor választási eredmények kihirdetése után elmondott beszédét.

Sipos Balázs történész-politológus, a Politikatörténeti Intézet kutatásvezetője szerint (u.o.) "a magas részvételi arány megmutatta, hogy a magyar választók nem közömbösek, érdekli őket a politika, igaz, nem feltétlenül úgy, ahogyan a pártpolitikusok képzelik". Szerinte "az már most nyilvánvaló, hogy a választás kulturális tétje a 'kommunisták' dehonesztáló gyűjtőnévvel ellátott szociáldemokrata, liberális törekvések és a jobboldali nemzeti erők közötti törésvonal volt, amire a Fidesz indulati oldalon is ráerősített. Orbánék egyébként négy éven át azon fáradoztak, tette hozzá a kutató, hogy a hagyományosnak tekinthető (szegények-gazdagok, falu-város stb.) szembenállásokat a nemzeti és a nemzetietlen törésvonalára helyezzék át. A második forduló legnagyobb tanulsága, hogy az SZDSZ választóin kívül más nem szavazott 'automatikusan' az MSZP-re, a Centrum Pártot a jelek szerint a kormányváltó erők alaposan 'elszámították'. Az is nyilvánvaló, hogy az MSZP-nek a Fidesz negatív kampányára az elmúlt tíz napban nem sikerült érdemben és a kormányra lépés pozíciójából válaszolnia. Az országos médiakampány erőtlennek bizonyult, a helyi személyközi kommunikációra pedig már nem maradt energia. Az MSZP az országos médiában legtöbbször azzal reagált a vádakra (például a gázáremelésre), hogy nem igaz, ez pedig nem pótolhatta a négy- éves kormányzásra készülő párt programját. A TF-beli Orbán-beszéd után az történt, hogy a Fidesz valamit felvetett, az MSZP pedig azt kényszerűen fölvette a napirendjére. Ezért nem maradt ideje arra, hogy saját napirendjét erőltesse politikai ellenfelére".

Sipos szerint "eddig egyetlen választáson sem volt ennyire részrehajló a hatalom kampányában aktívan szerepet vállaló Magyar Televízió. A közszolgálati televíziónak az volna a feladata, hogy egyenlő választási esélyeket biztosítson a versengő feleknek, ennek az MTV nem tudott megfelelni. Arra, hogy a választás előestéjén - nézők állítólagos aggódó betelefonálásai alapján! - a Híradó meglátogassa a miniszterelnök feleségét, nem lehet mit mondani. Hogy az állampolgárok pénzén fenntartott közszolgálati televízió Híradója élenjárt a kampánycsend megsértésében, újra azt jelzi, hogy a televízió sajátosan értelmezi a törvényeket. Ha ehhez hozzávesszük a kampány során megmutatkozó kormányzati hirdetési túlsúlyt, elmondhatjuk, hogy ilyen hátrányos megkülönböztetésben ellenzék a rendszerváltás évei alatt még soha nem részesült".

Horváth Csaba történész-politológus, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának docense szerint (u.o.) "hatásos volt az Orbán Viktor vezényelte átfogó offenzíva, és ha még egy héttel hosszabb lett volna a szünet a választás két fordulója között, akkor talán a Fidesz és az MDF alakíthatna kormányt. (...) a magyarságtudatra, a hazára, az összetartozásra való állandó hivatkozás sokakat megszólított (...) A jelek azt mutatják, hogy a százezres tömeget megmozgató, és a tévé által közvetített utcai demonstrációk nemcsak a résztvevőket lelkesítették. A Fidesz ebből nyilvánvalóan arra a következtetésre jut, hogy a következő négy évben a politikai harc az utcán is eredményesen folytatható".

Horváth szerint "a Fidesz kicsit elkényelmeskedte a választás első fordulója előtti kampányt, a párt túlzottan magabiztos volt győzelmében. Talán ez okozta a kormánykoalíció vereségét. április 7-e után Orbán teljes mellszélességgel beszállt a harcba, s újra bebizonyosodott, hogy ő rendkívül karizmatikus és küzdeni tudó politikus, akit sosem szabad leírni".

Orbán Viktor a választásokeredményét értékelő beszédében elmondta (In: Megint baloldali koalíció kormányozhat, Magyar Nemzet, 2002. április 22.) "a választások második fordulóját megnyertük, de nem lehetünk felhőtlenül (...) Magyarország hetekig két világ határán állt és tegnap egy kicsiny többség úgy döntött, hogy a szocialista világ irányába induljon az ország. Nem sokon múlott, mindössze hat mandátum kellett volna ahhoz, hogy a polgári Magyarország építése folytatódjék". "Orbán Viktor köszönetet mondott a rájuk szavazóknak, elsősorban a vidéki Magyarországnak, a kisgazdáknak, akiknek majdnem sikerült megfordítaniuk az első fordulót". Orbán Viktor mindenkit felkért, hogy "vegye tudomásul az eredményeket, hajtson fejet a szavazók akarata előtt és gratuláljon a nyerteseknek. Mint mondta, ő már gratulált Medgyessy Péternek. Leszögezte azt is, hogy ellenzékben is a polgárok oldalán állnak majd".

Medgyessy Péter szerint (u.o.) "a választások második fordulójával eldőlt a kormányváltás (...) Az MSZP-SZDSZ több szavazatot kapott, mint a Fidesz-MDF választási szövetség". Medgyessy szerint "leginkább a magyar választópolgárok nyertek ezen a választáson. (...) a magas részvételi arány 'nagyon erős legitimitást ad majd a következő kormánynak' a szoros eredmény mellett is".

Csizmadia Ervin politológus szerint (In: Zsarolási pozícióban az SZDSZ, Magyar Nemzet, 2002. április 22.) "az első forduló tendenciája érvényesült a másodikban, annak ellenére, hogy a Fidesz-MDF jelentősen növelte szavazatait. (...) a kormány azon 'csúszott el', hogy az első forduló előtt nem fordított kellő hangsúlyt a kampányra. (...) 2002-ben új fejezet nyílik a parlamamenti demokráciában, alapvetően a kétpártrendszer megvalósulásával. (...) a közeljövő legfontosabb kérdése, hogy az elmúlt időszakban kölcsönösen elkövetett és elszenvedett sértésekből adódó feszültség mikorra csillapodik le".

Tőkéczky László történész szerint (u.o.) "bár a második fordulóban a Fidesz nyert, a 'meccset' végül az MSZP tudhatja magáénak. A demokrácia furcsa fintora, hogy az SZDSZ, amely alig került be a parlamentbe, most győzelemre segíthette az MSZP-t (...) az SZDSZ most nyugodtan kérhet bármit".

Kéri László politológus szerint (u.o.) "a Fidesz megnyerte a választásokat, de az ellenzéknek van több mandátuma. Nem a választók döntenek, hanem egy közjogi méltóság: Mádl Ferenc köztársasági elnök feladata eldönteni, hogy a Fideszt vagy az MSZP-t bízza meg kormányalakítással. Mérlegelnie kell: ha a Fidesz alakít kormányt, előre tudható, hogy az első parlamenti ülésen elbukik. Ezután vagy az MSZP-t bízza meg kormányalakítással, vagy 90 napon belül új választásokat ír ki. Most az a kérdés, hogy az amúgy is kétfelé szakadt magyar társadalom további szakadását vagy az ország kormányozhatóságát tartja szem előtt".

Tóth Gy. László politológus szerint (u.o.) "a választások valódi győztese a demokrácia, vesztese pedig a magyar nemzet". Tóth szerint különösen elkeserítő, "hogy olyanok alakíthatnak kormányt, akik sem programmal, sem hiteles személyiségekkel nem rendelkeznek. A kormány bukását a jobboldali pártok elhibázott kampánystratégiája okozta. A jobboldal - különösen Orbán Viktor - társadalmi támogatottsága nagyobb, mint valaha". Tóth szerint "a Fidesz nyerte a választásokat, de a magyar alkotmányjog szerint az a párt alakíthat kormányt, amelyik a legtöbb mandátumot szerezte. Így az MSZP az SZDSZ-szel együtt megkapja a kormányalakítás lehetőségét. Ebben a kiélezett helyzetben az SZDSZ a 'mérleg nyelve', éppen ezért mindenképpen megpróbálja maximálisan érvényesíteni akaratát".

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke szerint (In: Blázsovics Lívia: Több voksot kapott a Fidesz-MDF, Magyar Nemzet, 2002. április 22.) "a választások második fordulójában több ember állt ki a polgári kormány mellett, mint ahányan azt mondták, hogy legyen kormányváltás. (...) Győztünk, de hogy nyertünk-e, erre a kérdésre egyelőre nagyon nehéz válaszolni (...) a második fordulót a Fidesz-MDF nyerte meg".

Dávid Ibolya, az MDF elnöke úgy fogalmazott (u.o.) "vesztesnek lenni nem jó dolog". Dávid Ibolya úgy véli "a választások véget értek, és most minden politikai erőnek össze kell fognia annak érdekében, hogy enyhítsék a veszteség okozta fájdalmat és csillapítsák a győzelmi mámort. Szólt arról is, hogy a parlament alakuló ülésén dől el az, hogy a demokrata fórum önálló frakciót alakít-e".

Szále László szerint (A jövő hét elkezdődik, Magyar Hírlap, 2002. április 22.) "a Fidesz-MPP elmúlt négy évi működése azt mutatta, mintha nem vennék igazán komolyan a demokrácia játékszabályait, az elmúlt két heti kampányolása pedig valóban elment a demokrácia határáig. De azon nem ment túl. Mostantól újra bebizonyíthatják, hogy demokraták. Vagyis elfogadják a népakarat döntését. A sportoló módra küzdő Orbán Viktor, láthatjuk, nem adta fel az utolsó pillanatig, de az utolsó pillanat után, ha erre rákényszerül ugyancsak sportember módjára veszi tudomásul az eredményt. Sőt: biztos vagyok benne, ha Orbán Viktorék veszítenének vagy nem tudnának kormányt alakítani, akkor mostantól a demokrácia legnagyobb bajnokai lesznek. Mostantól nagyon fontosak lesznek a demokrácia írott és íratlan törvényei, sőt illemszabályai is. A demokrácia mindig a többségnek ad hatalmat, de a kisebbséget védi. Amíg a Fideszt négy évi hatalma során sokszor 'zavarta' a demokrácia precíz, aggályos szabályrendszere, mostantól éppen ezekre az áthághatatlan szabályokra kell, hogy fölépítsék új stratégiájukat. Sokan tartanak attól, mi lesz a fölkorbácsolt indulatokkal, mi lesz az összeveszett családokkal, barátokkal, mi lesz az okozott sebekkel, az egymásra zúdított rágalmakkal, mikor térhet vissza az élet a normális kerékvágásba. Szerintem hamar, nagyon hamar. Hogy nem lehet sokáig elfelejteni a sérelmeket? De lehet. Mire alapozom ezt? Arra, hogy ez az emberek elemi érdeke. Mindenki nyugalomra vágyik, s ezt a választás után már semmi sem akadályozza. Lesznek bizonyára reklamációk, följelentések, fölszólamlások választási csalás ügyben, de ezek elenyésző és erőtlen próbálkozások maradnak, s hamar lecsengenek. Olykor az az érzésem, nem pártok, nem hitek, nem ideológiák szerint különböztethetők meg az emberek. Szerintem a fő frontvonal az optimista és a pesszimista emberek között húzódik. Most az optimisták győztek".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Több mint két forduló, Magyar Hírlap, 2002. április 22. ) "az eredmény elképesztő szorossága azért is elgondolkodtató kell hogy legyen a győzteseknek, mert semmiképpen sem igaz, amit sokan az első forduló után elhittek. A lényeg semmiképpen sem dőlt el két héttel ezelőtt. Léteztek tartalékok, léteztek a jobboldalon is jelentősen. Így aztán könnyen lehet, hogy a tekintetben is furcsa helyzet állhat elő, amelyben nem biztos, hogy az kormányozhat, aki a legtöbb mandátumot szerzi. Ehhez hasonlót négy éve láthattunk, amikor az MSZP úgy kényszerült ellenzékbe, hogy több szavazatot kapott a Fidesznél. Most akár kisebbségbe is kerülhet az eddig kormányzó Fidesz, miközben több mandátumot szerezhet szocialista ellenfelénél. Ebben az esetben pedig izgalmasan alakulhat a kormányzás: Orbán Viktorék elvileg megpróbálkozhatnak a kisebbségi kabinet megalakításával. Ennek sikerére azonban kicsi az esély. A szocialisták végül is kevesebb mandátumot szereztek, mint amennyire az első forduló után esélyük volt. Akárki kap megbízást a kormányalakításra és akárkinek sikerül is, vékony jégen táncol majd az új többség (kisebbség?). Ez pedig megint csak arra kell, hogy intse az ellenfeleket: a kampány nem élethalálharc, és semmiképpen sem tarthat négy évig. Kőkemény ellenzéke lesz az új hatalomnak - ez már cáfolhatatlan tény. Reménykedjünk: két hasonló erő egymásnak feszülése kioltja majd az agressziót. A döntetlenközeli eredmény új képességeket követel meg a politikai elittől. Ha kínkeservesen is, de kénytelen lesz megtanulni a megegyezés, a tárgyalásos út és a kompromisszum kifejezések jelentését. Sőt: azok alkalmazását is a mindennapokban. Ha így történik, haszna is lehet a 2002-es eredménynek. A magas részvételből erre kellene következtetniük a politikusoknak. Egy, az eddigit magasan meghaladó politikai kultúra igényére lehet következtetni e két vasárnap történéseiből. Ceterum censeo: Magyarországnak békére van szüksége".

Csizmadia Ervin politológus szerint (In: Beliczai Bea: A szűk előny hátrányai, Népszava, 2002. április 23.) "a magyar demokrácia legfőbb értéke 1990 óta a stabilitás volt, vagyis az, hogy az eddigi kormányok mind kitöltötték négyéves ciklusukat. A mostani választási eredmény ebből a szempontból teljesen egyedülálló, mert olyan kiélezett szituációt hozott, aminek következtében nagyon nehéz lesz stabil kormányt alakítani. Az új kormánytöbbség nagyon vékony jégen táncol, ezért a politikai feleknek új szerepeket kell megtanulniuk, például nem lehet majd kiszavazni a kormánykoalíció soraiból sem lelkiismereti, sem egyéb okokból".

Csizmadia szerint "ugyancsak az új szerepek közé tartozik az a lehetőség, hogy a két nagy párt bizonyos eseti-politikai kérdésekben rákényszerül az együttműködésre. Mivel a táborok értékrendjükben teljesen eltérő álláspontokat képviselnek, ezen a téren közeledés nem képzelhető el, csak a már említett eseti kérdésekben. (...) ennek ellenére meg kell találni a pártoknak a közös értékek minimumát, az ország kormányozhatóságának érdekében".

Marián Béla politológus szerint (u.o.) "a következő parlamenti ciklusban a szoros eredmények miatt biztos, hogy a képviselőknek fegyelmezettebben kell dolgozniuk. (...) a kétharmados törvényeknek már az eddigi eredmények sem kedveztek, az viszont várható, hogy a jövendő kormány visszaállítja a sűrűbb ülésezést. (...) a Fidesz kőkemény ellenzékként fog fellépni, és nem kizárt, hogy a napirend előtti felszólalások hangvétele is változni fog".

Simon János szerint (u.o.) "a választási eredmények egyértelműen a kompromisszumkényszer irányába tolják a pártokat. A pártok most egymásra vannak utalva, együtt kell működniük az olyan kérdésekben, mint az Európa Parlamenti választások, vagy a négy éve megoldatlan közszolgálati médiakuratóriumok ügye". Simon szerint "a szoros eredményből következik az is - ha nem tudnak megegyezni a pártok -, hogy megvan az esélye az új választásoknak. A mostani kampány azonban szerinte több volt annál, mint amit a magyar társadalom megszokott, ezért is szükséges a megegyezésre való törekvés. Ha ugyanis valamelyik politikai fél egy kérdésben mozgósít, akkor várhatóan a másik is ugyanezt teszi, amit kerülni kellene".

Meiszter Péter szerint (u.o.) "a tíz mandátumos különbség nagyon vékony, a következő négy év alatt könnyen előfordulhat, hogy a különbség tovább csökken. (...) mindegyik ciklusban több mint kilenc képviselő morzsolódott le. 1990-ben 230 mandátummal indított a kormánytöbbség, de négy év után csak 195 képviselőjük maradt. 1994-ben kilenc mandátummal kevesebb maradt a ciklus végére, 1998-ban 213-ról 192-re csökkent a kormányt támogató képviselők száma". Meiszter szerint "ahhoz, hogy ténylegesen meghozzák a jogszabályokat, szervezett együttműködésre lesz szükség. A leendő kormány ígéreteihez híven nemcsak az ülésezési renden fog változtatni, hanem a kétéves költségvetést visszaállítják egyévesre, így itt is fontos lesz, hogy megtartsák egységüket és mindig teljes létszámmal vegyenek részt a szavazáson".

Ion Iliescu a román államfő szerint (In: Külföldön bizakodóan fogadták az eredményt, Magyar Hírlap, 2002. április 23.) "a választások eredményei utat nyitnak a kétoldalú román-magyar kapcsolatok fejlődése és megszilárdítása előtt. Románia Magyarországgal fenntartott kapcsolatait a nemzetközi jog normáira, a kétoldalú alapszerződés előírásaira és az Európa Tanács kisebbségekre vonatkozó ajánlásaira alapozta".

Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy véli (u.o.) "bizonyos fokú aggodalommal figyeltük, ahogyan kettészakadni látszottak a választók milliói. Nagyon remélem, hogy a választások lezárultával ez a folyamat szintén befejeződött. Az erdélyi magyarok számára rendkívül fontos, hogy ne a választók, ne a politikai pártok egyik vagy másik része álljon mögöttük, hanem egész Magyarország egységes támogatását tudhassák magunkénak, amikor a helyzetükön változtatni akarunk". Markó véleménye szerint "ezt sugallja a rendkívül szoros eredmény is, ami az RMDSZ szerint nem a kettészakítottság, hanem az összefogás, az egységes támogatás szükségessége felé mutat".

Günter Verheugen az Európai Bizottság bővítési kérdésekért felelős tagja szerint (u.o) "Magyarország már az első fordulóban ellen tudott állni 'a szélsőséges, idegengyűlölő, Európa-ellenes és antidemokratikus erőknek', jóllehet lakosságának egyes rétegei számára gyakran nehézségekkel járt az átmenet és a reformok hosszú időszaka". Verheugen szerint "a magyarországi választások második fordulójában tapasztalt magas részvételi arány a választópolgároknak a demokrácia melletti elkötelezettségéről és a magyar demokrácia életképességéről tanúskodott".

A német SPD Európa-szóvivője, Michael Roth szerint "az SPD nagyon örül a magyar szocialisták és szabaddemokraták győzelmének, és úgy véli, Magyarország ezzel Európára. A szocialisták és a liberálisok megszerzett többsége világossá teszi, hogy Magyarország a szakpolitika, az együttműködés mellett döntött, elutasítva az extremizmust, az intoleranciát. Ez számomra azt mutatja, hogy a magyar demokrácia és a jogállamiság erős". Roth szerint "a választási eredmény világos szavazat Európára, Magyarország mielőbbi csatlakozására az Európai Unióhoz".

Tőkés László úgy véli (In: Tőkés: Markó korán gratulált, Népszabadság, 2002. április 23.) "nagy csalódást okozott a magyarországi választások kimenetele, aggodalommal és várakozással tekintünk a jövőbe". "A királyhágó-melléki református püspök nem érti, hogy egy sikeres kormánynak miért kell távoznia. Szerinte az Orbán-kormány jóvoltából a határon túli magyarok soha nem látott előnyökhöz és figyelemhez jutottak".

Bugár Béla: (u.o.) "annak ellenére, hogy politikai értékrendünk alapján a legközelebbi partnerünk továbbra is a második fordulóban győztes Fidesz-MDF szövetség, korrekt a kapcsolatunk mindegyik, európai értékrendet képviselő magyarországi parlamenti párttal".

Pokorni Zoltán szerint (In: Blázsovics: Kemény ellenzék lesz a Fidesz, Magyar Nemzet, 2002. április 23.) "a Fidesz-MDF-összefogás a második fordulóban kiváló eredményt ért el, tovább tudta növelni támogatottságát". Pokorni szerint a Fidesz vereségéhez hozzájárult, hogy "nem használt ki minden lehetőséget a szervezésben, a szimpatizánosok mozgósításában. Ebben az MSZP jobb volt". Pokorni vereség másik okának "a MIÉP-pel való riogatást tartja (...), amelyről bebizonyosodott, hogy hazugság".

Orbán Viktor a második forduló eredményeit értékelő beszédében azt mondta (In: "Amit létrehoztunk, az megmarad", Magyar Nemzet, 2002. április 23.) "a választások második fordulóját megnyertük, mégsem vagyunk felhőtlenül boldogok. Magyarország, a hazánk, hetekig két világ határán állt. Annak ellenére, hogy a választások második fordulóját megnyertük, Magyarország polgárainak mégoly kicsiny, de létező többsége mégis úgy döntött, hogy a szocialista világ irányába billenti ki a mérleg nyelvét. Nem sokon múlott, mindössze hat parlamenti mandátumon, hogy nem a polgári világ hívei kerültek többségbe".

Orbán Viktor úgy véli "Magyarország demokratikus és nyugati ország, tehát ahogy hozzánk illik, ahogy a polgári összefogás esetében illendő - mindenkit kérek, hogy ezt a lehető legteljesebb nyugalommal vegye tudomásul, mert a csend erősebb, mint a kiabálás -, gratuláljunk a győzteseknek, és hajtsunk fejet a szavazók akarata előtt. Én percekkel ezelőtt ezt megtettem: gratuláltam Medgyessy Péternek a választási győzelmükhöz... Azonban ezzel a történetnek még nincs vége. Vissza kell emlékeznünk arra, hogy 1998-ban sikerült egy új korszakot megindítanunk Magyarország életében. 1998-tól kezdődően lezártuk a XX. századot, amelyben a leszakadás, a vereség, a megaláztatás és balszerencse jutott a magyaroknak osztályrészül. Megadatott, hogy az új évezred első kormányaként kezdhessük meg a XXI. századot. Akkor azt mondtuk, hogy kell lennie egy független, erős, gyarapodó és művelt Magyarországnak, amelyet szabad emberek építenek a maguk számára, és amelynek törvényeit, szokásait a világdivatok koráramlataitól függetlenül maguk alakítják, a maguk szája íze szerint".