Külföldiek földvásárlása és az uniós agrártámogatás

Kovács László az MSZP elnöke a Reutersnek azt nyilatkozta, hogy az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalásokon meg kellene próbálni összekötni a külföldiek magyarországi földvásárlásainak kérdését a magyar gazdáknak nyújtandó közvetlen agrártámogatásokéval. Kovács jelezte, hogy az MSZP megpróbálna óvatosan újra hozzányúlni néhány olyan fejezethez, amelyet a leköszönő kormány már lezárt. A Fidesz és az MDF elfogadhatatlannak tartja az MSZP azon álláspontját, amely szerint hétről három évre csökkentenék a külföldiek földvásárlási moratóriumát, cserébe az uniós agrártámogatás teljes összegéért.

Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke szerint (In: Április 23.: Magyar politikai élet, Magyar Nemzet, 2002. április 23.) tragikus következményekkel járna, ha hét évről három évre csökkentenék a külföldiek földvásárlási moratóriumát, cserébe az unióból érkező agrártámogatás teljes összegéért. Pokorni szerint "ez azt a veszélyt hordozná magában, hogy a magyar emberek talpa alól felvásárolnák a földet. Ilyen kockázatot a Magyar Köztársaság felelős politikusai nem vállalhatnak (...) ilyen ajánlatot nem lehet tenni".

Kovács László szerint (u.o.) "Pokorni Zoltán Fidesz-elnök és Borókai Gábor kormányszóvivő feltehetően rosszul értelmezte a Reuters tudósítását a külföldiek földvásárlásával kapcsolatban, mert a helyzet pont fordított, mint amiről beszélnek. (...) a szocialisták álláspontja szerint a Magyarországon letelepedő külföldiek földhöz jutásának határidejére megszabott három évet csak akkor kellene megadni az Európai Uniónak, ha az unió három évre csökkentené azt az átmeneti időszakot, amely alatt a magyar gazdák is megkaphatják a tagállamokkal azonos mértékű mezőgazdasági támogatásokat. (...) ezt a kérdést kellene megpróbálni nagyon óvatosan újratárgyalni". Kovács László emlékeztetett arra, hogy "a gyors siker érdekében tavaly júliusban a kormány 'feladta azt a hatpárti megállapodást', amely szerint a külföldiek az EU-csatlakozást követően csak tíz év elteltével vásárolhatnának földet Magyarországon, és beleegyezett abba, hogy a belépéstől számított hét éven belül ez megtörténhessen". Kovács szerint "a kormány abba is beleegyezett, hogy azok a külföldiek, akik letelepednek Magyarországon, három évvel később már földet is vásárolhassanak. Kovács László felhívta a figyelmet arra, hogy az MSZP ezt már akkor elhamarkodott döntésnek minősítette, mert szerintük a tárgyalások során ezt a kérdést össze kellett volna kötni a mezőgazdasági támogatásokkal".

Pokorni Zoltán szerint (In: Udvardy Zoltán: Pokorni: kibújt a szög a zsákból, Magyar Nemzet, 2002. április 23.) "e tilalmat nem csökkenteni kell, de ha hét év múlva erre lehetőség lesz, szükség esetén újabb hároméves védintézkedéssel kell éljen Magyarország. Pokorni elmondta: erről informális tárgyalások folynak az Európai Unióval". Pokorni szerint "A hét év lecsökkentése három évre tragikus következményekkel jár. A föld értékét illetően az elkövetkező három évben változás lesz ugyan, de fennáll a veszély: a magyar emberek talpa alól kivásárolják a földet. Kovács László ellentételezésként magasabb agrártámogatásokat vár az EU-tól - ám kiket illet majd ez a támogatás?(...) azokat a külföldi tulajdonosokat, akik már felvásárolták a magyar földet".

Pokorni a brüsszeli bizottság agrártámogatásokat illető álláspontját tarthatatlannak nevezte: "az EU sarkalatos alapelve, a különbségtétel nélküli elbírálás, a szabad verseny elvébe ütközik Brüsszel elgondolása. Pokorni szorgalmazza, hogy "Magyarország a csatlakozás pillanatától kezdve egyenlő feltételekkel vehessen részt az EU-ban".

Borókai Gábor kormányszóvivő közölte: (Fellángolt a vita a földvásárlásról, Népszabadság, 2002. április 24.) "a kabinet ülésén Martonyi János külügyminiszter arról adott tájékoztatást, hogy az Európai Bizottsággal tovább folynak azok az informális megbeszélések, amelyek nyomán úgynevezett 'védzáradék' életbeléptetetésével a hét éven felül további három esztendővel meghosszabbítható lenne a külföldiek magyarországi termőföldvásárlásának tilalma. Ez akkor lépne hatályba, ha az uniós tagságunkat követő hét év után a külföldi és a hazai termőföld ára között még mindig aránytalanul nagy lenne a különbség. (...) az Orbán-kormány még a hivatali ideje alatt meg kíván állapodni az EU-val a 'végzáradék' beiktatásáról".

Kovács László a bírálatokra azt válaszolta (u.o.): "a jelek szerint Pokorni Zoltán nem vette észre, hogy vége van a választási kampánynak, így már nincs értelme meghamisítani az MSZP álláspontját. Pokorni és Borókai bírálatára reagálva azt mondta, rosszul értelmezték a Reuters tudósítását, 'mert a helyzet pont fordított, mint amiről beszélnek'. Kijelentette, a földvásárlásra vonatkozó hatpárti megállapodást annak idején a most távozó kormánypártok rúgták fel azzal, hogy a konszenzusként megállapított tízéves földvásárlási moratóriumot az uniós tárgyalásokon hét évre csökkentették, illetve háromra a Magyarországon letelepedett külföldiek esetében". Kovács szerint "a még hivatalban lévő kormány elhamarkodott és ellentételezés nélküli kompromisszumot kötött, és ezt próbálja meg majd az új kabinet nagyon óvatosan, körültekintően korrigálni".

O. Horváth György szerint (A nagy fa és fejszéje, Magyar Hírlap, 2002. április 24.) "szinte felmérhetetlen, hogy az új kormánnyal szemben mennyi elvárás fogalmazódik meg az agráriumból. Csak sejteni lehet, hogy mekkora fába vágta fejszéjét a leendő csapat. Az agrártárca várományosának egyrészt pillanatnyi, de pillanatok alatt megválaszolandó piaci válságokkal kell megküzdenie. Másrészt olyan sorsfordító feladatot kell megoldania, mint a gazdálkodók felkészítése az EU-tagságra. A tárcának meg kell oldania az ágazat jövedelmezőségi válságát. Úgy, hogy az állami támogatások végesek, az 1993-ban elhibázott GATT/WTO-megállapodás miatt nem adhat exporttámogatást, harmadrészt a szociális célú agrártámogatási módszerek alkalmazása ellen az MSZP-n és SZDSZ-en belül is sokan lobbiznak. Úgy kell jó megoldásra lelni, hogy a hazai normatív támogatási rendszert bővítve meg kell tanítani adminisztrálni a parasztot. Úgy kell hónapok alatt állami irányítás mellett fejleszteni az agrárium műszaki hátterét, hogy arra nincs elég pénz - 1300 milliárd forintot állami forrásokból nem lehet pótolni. Ráadásul EU-tagként nincs lehetőség a beruházások közvetlen állami támogatására. Úgy kell vonzóvá tenni az agráriumot a tőke számára, hogy közben óvni akarják a termőföldet a tőkével rendelkező külföldi és hazai gazdasági társaságoktól. Úgy kell megszervezni az atomizált termelők több százezres tömegét, hogy beszerzéseiket, termelésüket és értékesítéseiket összefogottan végezzék. A már működő új szervezetek számára az MSZP több milliárd forintnyi támogatást, működő tőkét ígért ugyan, kérdés azonban, miként lehet meggyőzni e szervezetek hasznosságáról az önálló magán- és társas gazdálkodókat".

O. Horvárh szerint "kihívást jelent az EU-tárgyalásokon az agrártámogatások növelése. Bár az EU következetesen kiáll a 25 százaléknyi támogatást rejtő ajánlata mellett, az eddigi nyilatkozatokból kiderül: az új kabinet újra akarja tárgyalni a földvételi moratóriumot magába foglaló tőke szabad áramlásának már ideiglenesen lezárt fejezetét. Kérdés, milyen kompromisszumot lehet elérni, kényszeríthető-e a nagycsoportos bővítésben érdekelt Brüsszel egyedi igények elbírálására. Ha az új kormány nem képes kialakítani egy Brüsszel által is elfogadható agrár-intézményrendszert, úgy parasztjait megfosztja még a csökkentett EU-támogatástól is. Szembe kell néznie azokkal a tömegekkel, amelyek csak közvetlenül az EU-kapujába érve döbbennek rá ellehetetlenült helyzetükre. Ez a szituáció ma már elkerülhetetlen, az idő rövidsége miatt a negatív hatások csupán mérsékelhetők. A kormány felelőssége lesz, hogy ezt mikor, miként vallja meg parasztjainak, s miként néz szembe a ténnyel, hogy csalódásokat kell valahogy kezelnie. S ekkor még nem szóltunk a leendő, de biztosan kemény ellenzék reakcióiról".

Rockenbauer Nóra szerint (Új tárgyalás a földről? , Magyar Hírlap, 2002. április 24.) "a bejelentések meglepőek voltak, mivel a Fidesz-MDF eddig azt hangoztatta, hogy sikeresen megvédte a magyar földet a külföldiektől, és nem adta jelét annak, hogy titkos tárgyalásokat folytatna. Az MSZP és az SZDSZ azért bírálta a kormányt, mert a lengyeleknél rosszabb alkut kötött. A mostani Kovács-javaslat ugyanakkor e pártok korábbi álláspontjához áll közel. - szerint a föld megvédésének jobb módja is van az eladási tilalomnál, miközben a mezőgazdaság modernizációjához a külföldi tőkére olyan szükség van, mint egy falat kenyérre. Mindenesetre a június 10-11-ei külügyminiszteri szintű tárgyalási fordulón várhatóan már Kovács László vesz majd részt. Addigra egyébként lehet, hogy bővül az integrációval foglalkozó miniszterek köre is, hiszen felmerült az ötlet: az új kormányban alakuljon egy integrációs tárca, vagy hozzanak létre egy Európa-ügyi miniszteri posztot. A tárgyalás alatt álló témák közül az agrártámogatásokra, a mezőgazdasági kvótákra, a regionális felzárkózást segítő strukturális támogatásokra, valamint az első évre vonatkozó magyar befizetésekre vonatkozó uniós javaslatokat a kormány és az ellenzék eddig egyöntetűen elutasította. Ezekben a kérdésekben egyébként még csak az Európai Bizottság javaslat-tervezetei kaptak nyilvánosságot, a tagállamok legkorábban júniusig alakítják ki közös álláspontjukat. A francia és a német választások miatt azonban az sem kizárt, hogy erre október előtt nem kerül sor ".

Pokorni Zoltán szerint (In: Veszélyben a magyar termőföld, Magyar Nemzet, 2002. április 24.) "a földvásárlási moratórium időtartamanák három évre történő csökkentése tragikus következményekkel járna Magyarország és a magyar gazdák számára".

Font Sándor, az MDF képviselője szerint (u.o.) ezzel a döntéssel "kihúznák a magyar gazdák lába alól a talajt. (...) a külföldiek esetleges földfelvásárlása csökkentené a vidék megtartó erejét. A magyar termőföld maga a haza". Font szerint "az MSZP a tsz-ek és a kötelező agrárkamarai tagságban gondolkodik, míg a Fidesz és az MDF a családi gazdaságok megerősítésében látja a mezőgazdaság jövőjét".

Kovács László, az MSZP elnöke szerint (u.o.) "tovább riogatják az embereket a szocialisták álláspontjának félremagyarázásával". Kovács szerint ő épp a fordítottját mondta annak, amit a Reuters neki tulajdonít. "Azt, hogy óvatosan meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy növeljük a Magyarországra letelepült és mezőgazdasági tevékenységet folytató személyek jelenleg hároméves várakozás utáni földvásárlási jogát. Ha az Európai Unió nem hajlandó három évre csökkenteni azt az időt, amely alatt a mezőgazdasági támogatások elérik a százszázalékos szintet". Kovács továbbra is a lengyelek által kiharcoltakat említette követendő példaként.

Lányi Zsolt, az FKGP volt alelnöke úgy véli (u.o.) "Kovács László hétfői nyilatkozata is azt mutatja, a nemzeti kormány helyett az Európai Unió érdekeit a magyar érdeknél fontosabbnak tartó csoport került hatalomra (...) nem biztos, hogy a 100 nap után - az ígéretek esetleges visszavonása miatt - csalódott emberek nem várnak négy évet elégedetlenségük kinyilvánítására".

Kis Zoltán, az SZDSZ agrárügyekkel foglalkozó ügyvivője szerint (u.o.) "nem szükséges a törvényben előírni a külföldiek földvásárlásának tilalmát, hanem szigorú feltételeket kell szabni, amelyek megakadályozzák a spekulációt. (...) a korábban benyújtott, de a parlament által meg nem tárgyalt földtörvényjavaslatuk szerint az a külföldi magánszemély vásárolhatna földet, aki az adott településen legalább három éve főhivatásszerűen mezőgazdasági termelést folytat. További feltétel a helyi gazdák elővásárlási jogának biztosítása, valamint az, hogy a település önkormányzata hozzájáruljon az adásvételhez. Az SZDSZ hasonló megkötések mellett a jogi személyeknek, vagyis a gazdasági társaságoknak is lehetőséget nyújtana a földvásárláshoz. Itt lényeges, hogy a társaság csak olyan személyekből állhat, akik saját jogon is vásárolhatnak földet". Kis elmodta az SZDSZ az MSZP terveivel ellentétben megszüntetné a Nemzeti Földalapot, és helyette a földhitelrendszert erősítené meg.

Günter Verhaugen, az EU bővítési biztosa úgy nyilatkozott (u.o.): "meglepte, hogy a szocialisták a hírek szerint újranyitják a külföldiek földtulajdonlását szabályozó csatlakozási fejezetet".

Martonyi János külügyminiszter arról tájékoztatta a kormányt (In: Kié a talpalávaló?, Népszava, 2002. április 24.), hogy "az Európai Bizottsággal tovább folynak azok az informális tárgyalások, amelyek nyomán védintézkedés jelleggel három évvel meghosszabbítható lenne a külföldiek földvásárlásának tilalma".

Borókai Gábor kormányszóvivő elmondta (u.o.): "meghatározott körülmények fennállásakor egyoldalú nyilatkozat formájában lépne hatályba az úgynevezett védzáradék. Ilyen körülmény, ha a külföldi és a hazai termőföld ára között aránytalanul nagy marad a különbség".

Nagy Ottó szerint (Kiszámítható agrárpolitika, Magyar Nemzet, 2002. április 25.) "kezdődik megint, pedig igazából még el sem kezdődött. Megvolt az első kijelentés, amit természetesen nem úgy értettek, pedig nem lehetett félreérteni. És jött a magyarázkodás, rögtön az elején kizökkentve előre szabott kerékvágásából a pártprogramot, bár az is lehet, hogy az csak most került igazán a helyére. Az első kimondott, aztán visszavont, majd újból értelmezett kijelentést Kovács László, az MSZP elnöke tette. Azt nyilatkozta a Reutersnak, hogy az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalásokon megpróbálná összekötni a külföldiek magyarországi földvásárlásainak kérdését a magyar gazdáknak nyújtandó közvetlen agrártámogatásokéval. Ha az EU hajlandó az agrártámogatásokra vonatkozó átmeneti időszakot a belépésünktől számított három évre csökkenteni, akkor mi ugyanezt ajánlhatjuk a földvásárlásokra nézve. Az MSZP honlapján volt olvasható e nyilatkozat, amely találóan a Más tárgyalási stílusban címet viselte. A stílus azóta valóban megváltozott, Kovács László már visszakozott, mondván, a szocialisták álláspontja szerint a Magyarországon letelepedő külföldiek földhöz jutásának határidejére megszabott három évet csak akkor kellene megadni az Európai Uniónak, ha az unió három évre csökkentené azt az átmeneti időszakot, amely után a magyar gazdák is megkaphatják a tagállamokkal azonos mértékű mezőgazdasági támogatásokat".

Nagy Ottó szerint "bármelyik variációt vállalja is fel a pártelnök, bajban van. Ha az elsőt, akkor azért, mert ismét előkerül az egyszer már megbukott földliberalizáció, amely lehetővé tenné a külföldiek termőföldvásárlását, csak most nyíltabban, céltudatosabban. Ha célt ér az elképzelés, akkor a magyar gazdáknak nem sok keresnivalójuk lesz a termőföldpiacon, pillanatok alatt kiszorulnak onnan. Ellenben teret kapnak mások, az egyéni külföldi földvásárlók mellett például azok az SZDSZ által támogatott gazdasági társaságok, amelyek tulajdonosa(i között) szintén lehetne külföldi állampolgár. A javított változattal való takarózás szintén sántít. Többek között azért, mert az egyes, ideiglenesen lezárt fejezetek újranyitása egészen biztosan elodázza a csatlakozás remélt, 2004-es időpontját. Ez azért hátrányos ránk nézve, mert ebben az esetben nem tudunk részt venni a következő költségvetési periódus előkészítésében, így nem tudunk beleszólni a mezőgazdasági termelőket leginkább érintő közvetlen kifizetések alakításába és a többi uniós forrás elosztásába sem. Ha ettől a lehetőségtől elesünk, akkor végképp nem számíthatunk egyenlő elbánásra, és termelőink tartós hátrányba kerülnek az uniós gazdákkal szemben".

Nagy Ottó szerint "ma alig kéttucatnyi külföldi állampolgár él Magyarországon, akik a csatlakozás után, kivárva a három évet, termőföldet vehetnek. A dolog szépsége, hogy zömük nem uniós állampolgár, valószínűtlen tehát, hogy az unió néhány termelője kedvéért belemegy egy lezárt fejezet számára hátrányos újratárgyalásába. (Ha mégis, akkor azt azért teszi, mert kisakkozza, hogy a közvetlen kifizetések megítélésével sem erősödnek meg annyira a magyar gazdák, hogy felvegyék a versenyt a külföldi földvásárlókkal.) Bármelyik kijelentését vállalja is hát Kovács László, mindenképpen jönnek a külföldiek, ráérősen kinézik maguknak a legzsírosabb földeket, és nem hektáronként, hanem aranykoronánként fizetnek értük hatalmas összegeket. Akkorákat, amelyekből talán Kovács Lászlónak is futja egyre".

Boros Imre, a PHARE-pénzek kormányzati koordinációjáért felelős miniszter elmondta (In: Boros: Inflációt növel majd az MSZP, Magyar Nemzet, 2002. április 25.), hogy "az MDF egyetért azzal, hogy a kormány a külföldiek magyarországi termőföldszerzésének tilalmára kialkudott hét éven túl biztosítékként további három évet kér az Európai Uniótól, ha a magyar földárak hét év után jelentősen alatta maradnak az uniós átlagnak (....) ez az egyetlen követhető, a nemzeti érdekeket képviselő álláspont".

Rockenbauer Nóra szerint (Mi forog a föld körül?, Magyar Hírlap, 2002. április 25.) "ha a szocik kerülnek hatalomra, olcsón kiárusítják a magyar földet a külföldieknek - hangzott a jobboldal egyik fenyegetése a két választási forduló között, s Pokorni Zoltán kedden rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be: megvan a bizonyíték! Kovács László ugyanis a Reutersnak azt nyilatkozta, hogy 'amennyiben az EU kész arra, hogy jelentősen lerövidítse az agrártámogatásokra vonatkozó átmeneti időszakot, mondjuk a csatlakozásunk utáni három évre, akkor lehet, hogy mi is ezt javasoljuk a földvásárlások ügyében'. Ezt fideszes kollégája egyből úgy értelmezte, hogy az MSZP minden külföldi esetében három évre csökkentené a földeladási moratóriumot. Kovács azonnal tiltakozott szavai félreértelmezése ellen, de el kell ismerni, mind az ő, mind a Reuters pontatlan fogalmazása feladta a magas labdát a távozó kormányerőknek. Az ügynökség híradását egy nappal később kiegészítette, s ebből kiderült, hogy Kovács nemhogy csökkenteni akarja a földvásárlási tilalomra vonatkozó átmenetet, hanem a letelepedő gazdák esetében a Fidesz-kormány által már elfogadott hároméves kedvezményt is csak akkor adná meg, ha cserébe az unió csak rövid ideig korlátozná az agrárkifizetések összegét".

Rockenbauer szerint "ez összhangban áll az MSZP választási ígéretével, igaz, némileg ellentétes a párt 1997-es álláspontjával. Az akkori kormányerők úgy vélték, hogy a föld úgy is megvédhető, ha a helyi közösség dönthet arról, ki vehessen földet. Erre számos példa van Nyugaton, hiszen az uniós szabályokkal csak a nemzeti alapú diszkrimináció ellentétes. A faluközösség ugyanis maga ítélhetné meg: azzal jár-e jobban, ha például már egy helyben élő és termelő külföldi gazda vesz földet, vagy ha egy dunántúli nagygazda gyarapítja hektárainak számát a szegényebb keleti végeken. Aki még emlékszik erre az álláspontra, annak hihetőbbnek tűnt Kovács szavainak azon értelmezése is, hogy az agrártámogatások növelésének fejében az MSZP engedne a földmoratórium hosszából. Hiszen a mezőgazdaság modernizációjához óriási szükség lenne a külföldi tőkére, és a gazdálkodók pozícióját a minél magasabb támogatások javítanák a leginkább. Egy ilyen álláspontot azonban a föld körül kialakult hisztéria miatt senki sem merne felvállalni. Mindenesetre az biztató, hogy az MSZP nem kíván ajtóstul rontani a házba, és csak akkor kérné hivatalosan a fejezet újranyitását, ha alapos tájékozódás után a veszélyeket kisebbnek látná az elérhető eredményeknél".

Rockenbauer úgy véli "a konzervatív erők ugyanakkor saját csapdájukba estek, hiszen miután a lengyelek 12 éves átmenetet harcoltak ki maguknak, kiderült: az eddig óriási sikerként elkönyvelt, a magyar földet megvédő megállapodásuk közel sem olyan jó, mint gondolták. Bár itthon továbbra is foggal-körömmel védték a három-, illetve hétéves kompromisszumot, titokban már maguk is tárgyalásokat kezdtek Brüsszelben annak esetleges meghosszabbításáról. Az uniós ügyekben már egy ideje felborult a széles körű egyetértés, azonban ez különösen nagy károkat okozhat az országnak a tárgyalások végső, amúgy is legérzékenyebb szakaszában. A visegrádi országok a Benes-dekrétumok körül kialakult vita miatt már egyszer elszalasztották a lehetőséget, hogy egységesen lépjenek fel Brüsszel kedvezőtlen ajánlatai ellen. Most a szocialista-liberális koalíció győzelme javíthatna ezen országok kapcsolatán. Azonban ha itthon nem sikerül ismét konszenzusra jutni a parlamenti pártoknak, és egymásnak ellentmondó üzeneteket küldözgetnek Brüsszelbe, akkor megrendülhet alkupozíciónk. Mindez akkor, amikor az EU eddigi legvérlázítóbb javaslatát készül letenni az asztalra. Ennek értelmében az új tagoknak már a csatlakozás évében be kellene fizetniük a központi büdzsébe a rájuk jutó hozzájárulás teljes összegét, miközben a támogatások nagy részét csak a következő évben kapnák meg. Brüsszel ugyan ígéri, hogy ha a befizetések végül meghaladnák a kifizetett támogatásokat, akkor a különbözetet visszatéríti, ez azonban azt jelentené, hogy a szegény csatlakozó országok hiteleznének jelentős összegeket a gazdag nyugatiaknak".

Nagy Ottó szerint (EU-javaslat a három év, Magyar Nemzet, 2002. április 26.) "bármennyire is kecsegtető az uniós teljes kifizetésre vonatkozó elképzelés (hiszen szüksége is van rá a magyar mezőgazdaságnak), a szerkezetváltás mégsem odázható el, mert az EU nem hajlandó finanszírozni a rendszerváltás előtti időszakból fennmaradt termelési stuktúrákat".