OVB döntése a töredékszavazatokról

Az Országos Választási Bizottság (OVB) rendkívüli ülésen, 8:4 arányban úgy határozott, elutasítja egy joghallgató beadványát, amelyben állásfoglalást kért a testülettől arról, hogy a kiesett képviselőjelöltek utáni töredékszavazatokat hogyan kell figyelembe venni.. A beadvány azért váltott ki nagy indulatokat, mert alapvetően befolyásolja az országos lista, és ezáltal az egész választási végeredmény sorsát.
Amennyiben az OVB elfogadná a beadvány álláspontját, akkor azzal SZDSZ-t - amelynek képviselőjelöltjei nagy számban léptek vissza az MSZP javára - megfosztaná az országos listán szerzett mandátumainak többségétől. A viharokat kiváltó beadvány elutasításáról végül az OVB nem állásfoglalást hozott, hanem határozatot, ez pedig megtámadható a Legfelsőbb Bíróságnál (LB). Az Apeh Üldözötteinek Szövetsége (APÜSZ) jogorvoslati kérelmet adott be az OVB döntésével kapcsolatban. A LB érdemi vizsgálat nélkül elutasította a töredékszavazatok ügyében benyújtott kifogásokat, mert a testület úgy látja, hogy az OVB döntése nem határozat, hanem jogértelmező állásfoglalás volt, márpedig a törvény értelmében állásfoglalás ellen jogorvoslattal élni nem lehet. Nem zárult le végleg a töredék szavazatok ügye, mivel a LB döntése után Zárug Péter Farkas, a Fővárosi Választási Bizottság tagja levélben kérte Mádl Ferencet, hogy még a választások végleges eredményének kihirdetése előtt forduljon az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte a visszaléptetésekkel a szavazatok egyenlőségének alkotmányos elve sérül.

Poczkodi Balázs, az SZDSZ által delegált OVB tag szerint (Nánási László: Az OVB elhalasztotta a döntést, Magyar Nemzet, 2002. április 25.) ha az OVB helyt adna a beadványnak, "az OVB egy 1989 óta működő választási szisztémát kérdőjelezne meg".

Szoboszlai György, az MSZP delegáltja szerint (u.o.) "ha elfogadnánk ezt az álláspontot, az azt jelentené, hogy az SZDSZ megfosztódna gyakorlatilag valamenynyi országos listás mandátumától." Szoboszlai úgy véli "ilyen alapon utólag megkérdőjeleződne az FKGP és az Orbán-kormány legitimitása is".

Cservák Csaba, az FKGP delegáltja szerint (u.o.) "Poczkodi téved, mert 1989 óta többször is módosultak a választás szabályai".

Vecsernyés Sándor harmadéves pécsi joghallgató beadványa szerint (Lencsés Károly: Az OVB győzelemhez segítheti a Fideszt? Népszabadság, 2002. április 25.) "a képviselőjelölteket a választási eljárás során általában megillető jogosultságokat mindazok elveszítik, akik a választás befejezését megelőzően lemondanak e státusukról". Vecsernyés szerint "az országgyűlési képviselők választásáról rendelkező törvény külön rendelkezik az egyéni választókerületi jelöltekről, s leszögezi azt is, hogy a jogszabály rendelkezései a kiesett jelöltekre már nem alkalmazhatók". A beadványtevő értelmezése szerint pedig "nincs különbség aközött, hogy valaki kiesett, vagy lemondott; ez viszont azt is jelentené, hogy a mások javára visszalépett kandidátusok elveszítenék az első fordulóban rájuk eső töredékszavazatokat. Ez következik a rendeltetésszerű joggyakorlás elvéből is, mert ha a jelölt a választási eljárás befejezése előtt lemond, semmi nem indokolja, hogy az őt indító pártot töredékszavazatokkal 'jutalmazzák'".

Szoboszlai György, az OVB MSZP-s delegáltja szerint (u.o.) "a beadvány jogi és politikai nonszensz, hiszen a törvény a töredékszavazatok minősítését nem teszi függővé a képviselőjelölt későbbi státusától. Az első fordulós szavazatokról a jogszabály csupán annyit mond, hogy azokat, ha nem eredményeznek mandátumot - vagyis töredékszavazatnak minősülnek -, figyelembe kell venni az országos listás mandátumok elosztásánál". Szoboszlai ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy "a második fordulóban indulók számának korlátozása - a kormányalakításhoz szükséges stabil parlamenti többség biztosítása érdekében - éppen a pártszövetségek megkötésére ösztönöz. Ha pedig a jogalkotó a visszalépéseket a töredékszavazatok megvonásával kívánta volna büntetni, erre a törvényben kifejezetten utalnia kellett volna. (...) a visszalépéseknek a töredékszavazatok tekintetében nincs visszamenőleges hatálya".

Tóth Zoltán, a Közép-kelet-európai Választási Szakértők Egyesületének főtitkára szerint (u.o.) "a beadványban foglaltak esetleges elfogadása esetén utólag kérdőjeleződnék meg az Orbán-kormány legitimitása, hiszen 1998-ban a kisgazdák több mint hetven jelöltje lépett vissza a Fidesz javára, és a kisgazdapárt tizennégy mandátumot kapott az országos listán. A töredékszavazatok egyébként a választás első érvényes fordulójában keletkeznek - ezt a választójogi törvény tartalmazza, s szerinte az egész ügyre ennél több szót nem is érdemes vesztegetni".

Tóth Zoltán, a Közép-kelet-európai Választási Szakértők Egyesületének főtitkára szerint (Egy harmadéves pécsi joghallgató, Magyar Hírlap, 2002. április 26.) "a törvény egyértelműen fogalmaz: az első, érvényes fordulóból kell számítani a töredékszavazatokat. Hogy a második fordulóban ki lépett vissza, az indifferens". Tóth "politikai akciónak tartja azt, hogy egy megalapozatlannak látszó beadvány egyértelmű megválaszolása helyett elodázza a döntést az OVB".

Wiener György korábbi OVB-tag, az MSZP választási szakértője szerint "bár 1997-ben módosult a választójogi törvény, az semmilyen vonatkozásban nem érinti az egyéni képviselők töredékszavazatait. Az állampolgári beadvány két fogalmat összekever. Összekeveri a jelölésről lemondott és a jelölésről visszalépett jelölt kategóriáját. Aki a jelölésről lemondott, ami csak az első forduló előtt lehetséges, az már az első fordulóban sem szerepel. Aki viszont részt vett az első fordulóban, nem tekinthető a jelölésről lemondottnak. - visszalépés egészen más jogi kategória, mint a jelölésről való lemondás, vagy netán az elhalálozás. Az 1997. évi XCVI. törvény valóban végrehajtott változtatásokat a választási törvényen, ezek azonban a kapcsolt és a közös listákat érintik és a töredékszavazatok számításának módját csak a közös és a kapcsolt listák esetében szabályozzák újra. Ha egy jelölt, illetve egy lista önálló, abban az esetben a töredékszavazat-számítás semmit sem változott e törvény módosítása következtében.

Wiener szerint "úgy tűnik, hogy a Fidesz egyes vezetői képtelenek belátni, hogy le kell mondaniuk a hatalomról, nem hajlandók elismerni a választási eredményeket, és különféle jogi és nem jogi trükkökkel próbálkoznak. Mindez azonban súlyosan veszélyezteti a demokratikus jogállamot, az alkotmányos berendezkedést"

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke azt mondta (u.o.) "demokraták vagyunk, s nem kérdőjelezzük meg a tiszta választások végeredményét. Nem engedhető meg, hogy hárommillió ember örömét trükkökkel tegyék semmissé. Ha bárki arra játszik, hogy nem ismeri el a választások eredményét, ezzel a jelenlegi kormány tevékenységét is megkérdőjelezi. Leszögezte: több ezer ember dolgozott a választások tisztaságán, velük szemben sértés ez a feltevés. Sajnálatosnak nevezte, hogy az OVB besétál a politika zsákutcájába. Mi nem segítünk a testületnek, hogy onnan kitaláljon, minél előbb megalakítjuk az új kormányt, amely véget vethet a jelenlegi állapotoknak".

Kuncze Gábor "jogi gengszterizmusnak" nevezte, hogy az OVB nem utasította el első ránézésre a töredékszavazatokról szóló beadványt. Kuncze szerint "azzal, hogy az OVB elhalasztotta a döntést, megkérdőjelezi a listás mandátumok számát, fenntartja az elmúlt két hétre jellemző bizonytalanságot, és megingatja az állampolgárok választásokba és demokratikus intézményrendszerbe vetett hitét".

Deutsch Tamás a Fidesz alelnöke szerint (u.o.) "senki nem vonhatja kétségbe az előző választások végeredményét és az Orbán-kormány legitimitását, mert az 1997-ben hozott törvény csak az előző voksolás után, 1998 júniusában lépett hatályba".

Ugró Miklós szerint (Jogbiztonság, Magyar Nemzet, 2002. április 26.) "nem mentesít a felelősségre vonás alól a törvény nem ismerete. Ismerni kell a törvényeket, úgy tanácsos áthágni azokat, akkor jó eséllyel megúszhatja az elkövető. Az Országos Választási Bizottság nyugodtnak amúgy sem mondható életét alaposan felbolygatta Vecsernyés Sándor beadványa, aki egyszerű állampolgárként egyértelmű állásfoglalást kért a magas testülettől a töredék szavazatok elosztásának tárgyában. A kifogás megfogalmazója szerint a második választási fordulóban visszalépett jelöltek után nem járnak a töredék szavazatok, magyarán az országos listán szerzett mandátumok az SZDSZ-t nem illetik meg. Ha valaki most azt gondolná, hogy ez valamely kétségbeesett próbálkozás a választások végeredményének megváltoztatására, azt megnyugtathatjuk, a törvény valóban ilyen értelemben rendelkezik. Akik azt hozzák fel, hogy 1998-ban is voltak visszalépések, és a kormányt alkotó koalíció azok révén jutott hatalomra - nos, őket is megnyugtathatjuk, akkoriban az volt a jogszerű. A választási eljárásról szóló törvényt 1998. július 1-jén módosították. Annak értelmében az egyéni jelölt visszalépése esetén a párt a jelölthöz korábban kapcsolódó jogokat nem viheti tovább. Tehát, ha a jelölt egy másik párt jelöltje javára a második fordulóban visszalép, akkor a töredék szavazatait elveszíti. Ezt a törvénymódosítást az MSZP kezdeményezte, és bejött nekik".

Ugró szerint "elgondolkodtató, hogy az OVB ezt az apró módosítást nem vette figyelembe a mandátumok kiszámításánál, de azért vannak a mezei állampolgárok, hogy figyelmeztessék a kitűnő grémiumot effajta nüanszokra is. Mert ellentétben Tóth Zoltánnal, az OVB volt vezetőjével, aki odanyilatkozott a minap, hogy '?kétségkívül ezek a választási szabályok, ezek rendkívül bonyolultak, de ezek nem is a polgárnak készülnek, az embernek, hanem a pártoknak?' - az ember meg a polgár mindenféle bonyolult bürokráciában is rendelkezik józan ésszel és belátással, különbséget tud tenni Matuska Szilveszter meg Lendvai Ildikó között, még akkor is, ha ez az MSZP-nek pillanatnyilag kellemetlen. Mert az MSZP-nek (no meg az SZDSZ-nek is) roppant kínos lehet az általuk kiokoskodott törvénymódosítás, hiszen, ha a választások törvényességét biztosító OVB a hatályos törvény alapján dönt, elolvad az így-úgy megszerzett szoclib többség".

Ugró úgy véli "nem véletlen a szocialista és a szabad demokrata illetékesek spontán reagálása. Az MSZP delegáltja szerint ennek a kérdésnek nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Tipikus szocialista hozzáállás: a törvénnyel ne foglalkozzanak, mert a végén még kiderül az igazság, és akkor haragos lesz az egész Köztársaság tér. Az SZDSZ más oldalról közelíti meg a témát. Ők azt mondják, hogy ez blődli, bohóckodás, jogi gengszterizmus. Az OVB hétfőre halasztotta a döntést, de pártatlanságát a szoclib oldal már most, jóelőre kétségbe vonja. Már a döntés megfontolása is 'az elfogultság látszatát kelti' az SZDSZ delegáltja, Poczkodi Balázs szerint. S mit fog mondani szegény jó Poczkodi, ha az OVB a fennálló törvény szellemében dönt? Megsúghatjuk előre a választ: szinte szóról szóra ugyanazt, mint az MSZP-sek".

Sándorfi György, az Országos Választási Bizottság Országgyűlés által megválasztott tagja szerint (Hisztériakeltés az OVB ellen, Magyar Nemzet, 2002. április 26.) "egy köztestület tagjaként árnyaltabban, visszafogottabban és tényszerűbben kell megnyilatkoznunk, mint a politikusoknak. Ezzel együtt természetesen minden politikusra vonatkoznak a közélet, a kulturált politikai vita szabályai. Úgy látom, hogy ebben az összefüggésben Kuncze Gábor szavai - amikor politikai gengszterizmusnak minősítette azt, hogy az OVB nem utasította el azonnal Vecsernyés Sándor beadványát - nem értelmezhetők".

Hack Péter szerint (Töredékszavazat-őrület, Népszabadság, 2002. április 26.) "nagyon nagy felelősséget vállalt magára az Országos Választási Bizottság (OVB), amikor nem utasította el helyből azt az indítványt, amely a választások második fordulóján visszalépett képviselőkre leadott töredék szavazatok számítását vitatta. A minden korábbinál élesebb ütközésekkel és hisztérikusabb hangulatban lefolyt választás, mint tudjuk, minden korábbinál szorosabb eredményt szült, ugyanakkor a választásra jogosult lakosságnak minden korábbinál nagyobb része vett részt az ország jövőjéről hozott döntésben. Különösen a két forduló között felpörgetett kormánypárti kampány joggal kelthette a szemlélőkben azt a benyomást, hogy a kormánypártok számára minden árat megér a hatalom megtartása. Az utcára vitt, részben fellelkesített, részben fanatizált tömegek sok embert zaklattak fel ilyen vagy olyan előjellel. Ebben a feszült, felzaklatott közhangulatban minden gesztus rendkívüli indulatokat kelthet".

Hack szerint "amikor az OVB a töredék szavazatok számítását firtató, nyilvánvalóan félreértésen alapuló beadványt nem utasította el azonnal, akkor akarva vagy akaratlanul részt vállalt a zavarkeltésben. A döntés elmaradása, és az azt követő találgatások a választási rendszert destabilizálni igyekvő erők érdekeit szolgálja.
Az OVB-nek különösen óvatosan kellett volna ebben az ügyben is eljárni, hiszen emlékezetes, hogy a testület parlament által megválasztott tagjainak már a megválasztása is botrányt kavart. Akik annak idején tiltakoztak az ellen, hogy Pintér Sándor belügyminiszter kizárólag olyan személyekre tett előterjesztést, akik a kormánypártokhoz kötődtek, éppen a mostani helyzet bekövetkezésétől tartottak. A parlament által megválasztott tagok ugyanis szavazatukkal eldönthetik a kérdést, miközben esetükben hiányoznak az elfogulatlan döntés előfeltételei. Ez nem azt jelenti, hogy az érintett személyek tisztességét kérdőjelezném meg, de mint tudjuk, a jogban az elfogultság nem a tisztességről, hanem a pártatlanságról szól. A parlament által megválasztott mind az öt tag jogász, többen közülük ügyvédi gyakorlatot is folytatnak. Meggyőződésem, hogy egyikük sem szeretne olyan bíró előtt eljárni, akit az ellenérdekű félhez olyan kapcsolat fűz, mint amilyen őt fűzi a jelenleg kormányzó pártokhoz. Helyzetük ezért is különösen érzékeny és felelőségük ily módon még fokozottabb, mint a pártok által delegált tagoké".

Hack úgy véli "a konkrét ügy megítélése valójában nagyon egyszerű. A magyar választási rendszer kétfordulós, kétszavazatos rendszer. Ezért a törvény külön szabályozza az egyéni jelöltek állításának és indulásának kérdését, és a pártlisták állítását és azokra leadott szavazatok kérdését. Az egyéni körzetek a választás többségi rendszerét érvényesítik, az adott választási körzetben a leadott szavazatok 50 százaléka plusz egy szavazattal a körzetben elnyerhető egy mandátum 100 százalékát megszerzi a győztes, a veszteseknek pedig semmi sem jut annak ellenére, hogy őket is több ezer választó támogatta. Ennek a rendszernek az igazságtalanságát ellensúlyozzák a pártlisták: a területi listák és az országos lista. A területi listáról a mandátumok akkora százalékát szerzi meg egy párt, amekkora százalékban azt a pártot a választók támogatták. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni, ez a lista az egyéni körzetekben és a területi listákra az első fordulóban leadott és mandátumot nem szerző szavazatok kerülnek.
A listás szavazás abban az esetben, ha az első fordulóban a választásra jogosultak többsége megjelenik a szavazáson, már az első fordulóban érvényes, és így nincs is második forduló. Ezért a listás szavazás eredményét egyáltalán nem befolyásolja, ha az első fordulóban induló jelölt vagy jelöltek meghalnak, visszalépnek, vagy elvesztik időközben választójogukat. A listás eredményt a második forduló eredménye csak annyiban befolyásolja, hogy ki nyeri meg a második fordulót, mert a nyertes megkapja az egyéni mandátumot, a vesztes pedig nem kap semmit, csak az őt indító szervezet (párt) listája kapja meg a vesztes egyéni jelöltre az első fordulóban leadott szavazatot. Nem véletlen tehát, hogy a törvény úgy rendelkezik, hogy a töredék szavazatokat 'az érvényes első fordulóban leadott szavazatok alapján' kell kiosztani".

Hack szerint "a vitát kiváltó beadvány arra hivatkozik, hogy a törvény rendelkezik arról, hogy mi van akkor, amikor a jelölt a jelölésről írásában lemond, választójogát elveszti vagy meghal. Ez helyes is, hiszen ezek a körülmények előfordulhatnak, de ez értelemszerűen csak az egyéni körzetet érinti, a már lezárt első fordulót nem (hacsak az nem derül ki, hogy a jelölt a szavazás első fordulójának napján már nem élt). A jelölt visszalépése, halála, választójogának elvesztése a rá korábban leadott szavazatot azért nem befolyásolja, mert a szavazás után ez a szavazat nem őt, hanem az őt jelölő pártot illeti. A jelölő párt státusát pedig a jelölt halála (akár a párt által indított valamennyi jelöltről legyen is szó) nem befolyásolja. Mint ahogyan az sem, hogy a jelölt nem jut a második fordulóba. Teljességgel abszurd lenne, ha a választásokon mondjuk tíz százalékot elérő és minden körzetben harmadik helyen végző pártnak a visszalépések folytán kevesebb mandátum jutna, mint a minden körzetben negyedik helyet megszerző, így a második fordulóban egyáltalán nem is induló pártnak, amelyet a szavazóknak alig több mint öt százaléka támogat".

Hack úgy véli "a helyzet annyira egyszerű, hogy nem véletlen, hogy sem 1990-ben, sem 1994-ben, sem 1998-ban nem okozott ez gondot senkinek. Megjegyzem az sem véletlen, hogy a választási törvény elkészítésekor a törvényhozó az egyéni körzetekben nemcsak az első két helyezett számára engedte meg a második fordulóban a részvételt (mint ahogyan például a francia elnökválasztáson), hanem az első három jut tovább, éppen azért, hogy a két forduló közötti együttműködések és az azt követő visszalépések működjenek. Ha a törvényhozó nem akarta volna a visszalépéseket, akkor dönthetett volna a két továbbjutó mellett, vagy előírhatta volna, hogy a visszalépő jelölt pártja is elveszti a töredék szavazatokat. Az azonban nem lehet, hogy 2002-ben derüljön ki, hogy ez már tizenkét éve így kellene hogy legyen, és csak éppen most a XXI. század első választásán lesz a választási szerveknek megvilágosodása. Az OVB, ha a törvény szövege alapján dönt, csak elutasíthatja a kérelmet, ha nem ezt teszi a bíróság fogja ezt megtenni.Csak a választások során egyre jobban elszabaduló őrület lehet az oka annak, hogy ez az egyszerű ügy ilyen vihart kavart. Akiknek higgadt döntésükkel lehetőségük van a vihart lecsillapítani, jó lenne, ha ezt minél hamarabb megtennék. Nem lenne szabad több millió ember életét ilyen ügyekkel feldúlni, felesleges pánikot kelteni vagy hiú reményeket ébreszteni. Az ország sorsa fontosabb, mint egy szűk csoport hatalmi vagy egzisztenciális érdeke. A bizonytalanság gerjesztése, a hisztériakeltés, a tüntetések szervezése Magyarországot olyan helyzetbe sodorhatja, amellyel mindannyian - a határon belüli tízmillió és a határon túli ötmillió magyar egyaránt - csak veszíthetünk".

Vajda Péter szerint (Veszélyes kísérlet, Népszabadság, 2002. április 26.) "az ugyanis, amit beadványként meg akarnak vitatni, jó esetben arra használható, hogy bizonytalanságot keltsen a tekintetben, kit bíztak meg az ország polgárai kormányalakítással. 'Jó esetben" ez a helyzet, noha némi cinizmus szükségeltetik ahhoz, hogy ezt jó esetnek minősítsük. Rosszabbik eset azonban, ha a magánszemély nem (csak) saját iniciatívájára cselekedett; ha voltak, akik a beadványról az OVB-ben előre tudtak - vannak erre utaló jelek -, ha a beadványszerző cinkosan összekacsint a bizottság jobboldali többségével, mert akkor nem napok alatt múló epizóddal állunk szemben. Amivel ebben az esetben dolgunk van, az az alkotmányosság provokatív semmibevétele, amire már volt példa az előző ciklusban (lásd a parlamenti ülések ritkítása, a vizsgálóbizottságokkal való méltatlan játék), de ennek immáron olyan új minősége, amely már az alkotmányosság alapjait kérdőjelezi meg. Az alkotmány 70. paragrafusának első bekezdése egyértelműen a polgárok választójogáról szól, amelyet semmilyen bizottság nem vindikálhat magának. Tény: a hivatkozás jogi képtelenség. A jogalkotó semmilyen módon nem jelezte jogszabályban, hogy a visszalépéseket töredékszavazatok megvonásával kívánja szankcionálni. Erre semmilyen törvényi utalás nincs. A visszalépéseknek tehát a töredékszavazatok beszámítása tekintetében soha nem volt és most sincs visszamenő hatása".

Zsuffa István választási szakértő szerint (In: Zavarórepülés a töredék voksok körül, Népszabadság, 2002. április 26.), aki belügyminisztériumi helyettes államtitkárként, majd államtitkárként több választás lebonyolításában részt vett a beadvány "tipikus példa arra, amikor egy laikus a törvényeket nem logikus rendszernek, hanem paragrafusok egymásutániságának tekinti".

Zsuffa szerint "az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény egyértelmű: töredék szavazatként az első fordulóban leadott, mandátumot nem eredményező voksokat kell figyelembe venni. E tekintetben közömbös, hogy a jelölt azért nem jut mandátumhoz, mert a második forduló előtt visszalépett vagy azért, mert egyszerűen kiesett. (...) Vecsernyés a sajátos következtetések levonása érdekében két jogszabályt kever össze: a jelöltek nyilvántartásba vételéről ugyanis a választási eljárásról szóló törvény rendelkezik, amelynek semmi köze ahhoz, hogy a szavazatokból miként 'keletkezik' a mandátum. Egyébként ez utóbbi jogszabály szerint a jelöltet akkor kell törölni, ha például a szavazás megkezdése előtt lép vissza, vagy elveszti választójogát. Amennyiben a jelölt az első forduló után áll el a további részvételtől - vagy nem jut a második fordulóba -, őt visszamenőleges hatállyal már nem lehet törölni: bár jelölti státusa megszűnik, a rá adott voksok nem veszhetnek el".

Zsuffa szerint "a töredékszavazatok alapján kiosztható országos listás mandátumok számítási módja 1989 óta változatlan, és már három parlamenti választáson alkalmazták. Ha az OVB a világosan megfogalmazott rendelkezéseket átértelmezné, ezzel mindhárom Országgyűlés, sőt az 1990 óta alakult kormányok legitimitását is megkérdőjelezné".

Sipos Irén, az Országos Választási Iroda vezetője szerint (In: Bodnár Lajos: Az OVB elutasította a töredékszavazatokról szóló beadványt, Magyar Hírlap, 2002. április 27.) "a töredékszavazatokkal kapcsolatban nem változott a törvény. Nincs rendelkezés arról sem, mi történjen a második fordulóban visszalépett jelölttel. Amennyiben a jogalkotónak az lett volna a szándéka, hogy ezzel változzanak az arányosság alapelvei, erről külön rendelkezett volna".

Szoboszlai György (MSZP) szerint (u.o.) "az OVB-nek nincs jogi alapja, hogy állásfoglalást adjon ki, hiszen kizárólag e testületre tartozik a töredékszavazatok számítása és a mandátumok kiosztása is. A törvény logikája számol a visszalépésekkel, ezzel kívánja segíteni a pártszövetségek kötését, Vecsernyés Sándor beadványát ennélfogva érdekességként lehet kezelni, és javaslatát határozati úton el kell vetni".

Cservák Csaba (FKGP) úgy véli (u.o.) "a jelöltségről való lemondás kihat a második fordulót követően a töredékszavazatok számítására, mivel azt a két forduló összesített eredménye alapján kell figyelembe venni. Kitért arra is, hogy a visszalépés fogalmát a törvény nem is használja".

Maczonkai Mihály választott tag szerint (u.o.) "az OVB-t ugyan nem köti a korábbi gyakorlat, de állásfoglalást ő sem tartott indokoltnak, és szerinte a beadványtevő levelében keveri a fogalmakat. A jelölt kiesése szerinte sem érinti a listák jogi sorsát".

Poczkodi Balázs (SZDSZ) szerint "három minőségben válhat valaki jelöltté, a listaállítás joga pedig nem is a jelöltet, hanem a jelölő szervezetet illeti meg".

Horváth Sándor állandó tag arra helyezte a hangsúlyt (u.o.), hogy "nem lenne etikus, ha egy több cikluson keresztül követett eljárást utólag lényegesen megváltoztatna az OVB anélkül, hogy a törvény változott volna".

Ficzere Lajos, az OVB elnöke szerint (u.o.) "az első érvényes forduló a töredékszavazatok képzésének fundamentuma. A jelöltség megszűnésének jogcíme nincsen meghatározva, és jogilag mindegy, hogy egy jelölt miért nem vesz részt a második fordulóban". Ficzere Lajos szerint az, hogy másrészt az országos listát nem a jelöltek, hanem a pártok uralják, ezekből pedig egyenesen következik a beadvány elutasítása.

Pécsváradi János (MIÉP) szerint (u.o.) "joghézag áll fenn, és az állampolgárok nehezen tudják értékelni a jogi érvelést".

Bolgár György szerint (Heccdemokrácia, Magyar Hírlap, 2002. április 27.) "ez itt nem Amerika. Meghökkentő felfedezésemmel azért bátorkodom előállni, mert az utóbbi napokban több politikus is példaként hivatkozott a legutóbbi amerikai elnökválasztásra, amelynek végeredményét hetekig nem lehetett kihirdetni a szavazatszámlálási vita miatt. Ha a több mint két évszázada demokratikus Amerikában meg lehetett kérdőjelezni a szavazatok összeszámlálását és értékelését, valamint az ezzel kapcsolatos jogi szabályozást, akkor mit vagyunk most annyira oda attól, hogy nálunk is pár napot késik a végleges eredmény? Demokrácia van, pontosan úgy, mint Amerikában, ezt tessék tudomásul venni. Igaz, Amerikában nem amiatt folyt a késhegyig, közelebbről a legfelsőbb bíróságig menő jogi harc, hogy John Smith joghallgató valahonnan Dakotából (talán éppen halott lova mellől) írt egy levelet az országos választási bizottságnak, és ebben kétségbe vonta a választási rendszer egyik alapelemét, mondjuk azt, hogy az államokban elektorokat választanak vagy azt, hogy miért annyit, amennyit. Nem, ott egyszerűen azon vitatkoztak, hogy a hibásan vagy félreértelmezhetően leadott szavazatok érvénytelenek-e, és újra kell-e őket számolni vagy sem. (...). Itt nemcsak a valóban vitatható szavazatokat számolják újra, ami nagyon helyes, de megvalósítják az igazi népi demokráciát is, amelyben a nép bonyolult gyermeke megkérdőjelezheti az egész rendszert, és amelyben (ez a lényeg) a rendszer hagyja is magát megkérdőjelezni. Azzal ugyanis, hogy az Országos Választási Bizottság egyáltalán meggondolásra és nyilvánosságra méltatta a töredékszavazatok elosztásáról szóló állampolgári elmélkedést, megrengeti, destabilizálja, végső esetben borulással fenyegeti a magyar választást, a közbizalmat, a demokratikus rendszert. Ha hozzávesszük és -teszszük, hogy a (még) kormányon lévő jobboldal ehhez úgy asszisztál (félhangosan), mint akinek semmi köze az egészhez, ugyanakkor nem tartja alaptalannak sem az egyszerű (?) állampolgári (?) aggodalmat (?), akkor világos, hogy választási és hatalmi érdekből az egész magyar demokrácia elleni ravasz kis merényletről van szó".

Bolgár szerint "akár sikerül a kísérlet, akár nem, garantálható, hogy egy időre megrendül az emberek hite a választási eredményben, a választási rendszerben, az egész demokratikus hercehurcában. Áhítozni fogják a rendet, az egyértelműséget, amikor a jó és határozott, ellentmondást nem tűrő vezető megmondja, merre kell mennünk a szeretet és az összefogás jegyében, illetve a nagytőkével, valamint konokul magyargyűlölő szomszédainkkal szemben. Mindez a választási kampány egyenes folytatása. Méghozzá nem annak a kampánynak, amelyet néhány nappal utána már szinte mindenki nagyvonalúan és általánosítóan durvának nevez, hanem annak, amely alapvetően a kormányoldalról vált a minimális tisztességet és jogszerűséget messze elhagyva és elfelejtve kíméletlenül hazuggá és antidemokratikussá".

Kolláth György szerint (Levelező tagozat, Magyar Hírlap, 2002. április 27.) "egy kiskunhalasi fiatalember, másodéves joghallgató készített egy 'állásfoglalás-kérést'. Az OVB befogadta, ezzel a többségi sumákság vétkébe eshet. Az OVB így a 'jobbkormányos' változatra áll(t) át. A töredékszavazatok problematikája ideális terep a jogi kekeckedés számára. A választási rendszer egészét ugyanis alig valaki látja át. A magyar szisztéma - mondja a tankönyv - nem is csupán vegyes rendszerű, hanem szinte két megoldás él egymás mellett: az egyéni választókerületi és a pártlistás mód. Ezek kapcsolata - az arányosság érdekében - szintén bonyolult. Nem a hibája, hanem a lelke mindennek, hogy a győztes nem visz mindent, hanem a mandátumot el nem érő voksok - az ún. töredékszavazatok - összeadva az országos listán parlamenti helyet eredményeznek. Választási rendünk kétfordulós, ezért magamagát adja a második körben a visszalépések, alkuk lehetősége. Nem ugyanaz a jelentősége az első és a második fordulós szavazásnak. Országos listát csak a második menet után adnak össze és hirdetnek ki, tekintettel arra, hogy kik érték el egyáltalán az 5 százalékos parlamenti küszöböt, illetve: kik nem kaphatnak egyéni választókerületben mandátumot. Ők, az utóbbiak a - neve szerint is - kompenzációs listáról, töredékszavazataik alapján juthatnak be a Házba. Ennyi! A választójogi törvény megmondja, hogy mi számít töredékszavazatnak, sőt azt is egzakt módon rögzíti, mi nem minősül ennek".

Kolláth szerint "maga a törvény és nem az OVB mondja meg: mi számít be és mi nem. Sem szükség, sem jog nincs ezt OVB-állásfoglalással áthangszerelni. Ha ugyanis az OVB csak azt mondja, amit a törvény, akkor fecseg, ha ellenben mást: csúsztat és politikailag félrelép. Mondhat amúgy bármit is, az önmagát ugyan kötné, de mást nem érint. Azt az OVB végképp nem teheti meg, hogy a második fordulóhoz kapcsolódó visszalépést - törvény helyett, sőt a kétharmados törvény ellenében - szankcionálja, méghozzá visszamenőleges érvénnyel. Ez azért már mégsem Mugabe világa".

Kolláth szerint tény, hogy 1997-ben változott a törvény, "ám a változás nem érintette a rendszerváltozás szabad választásainak kulcselemét, az első, érvényes forduló alapján számítandó töredékszavazati modell érdemét. Annak támadása - elemi logika és következetesség szerint - azt jelentené, hogy nem volt itt semmiféle legitim rendszerváltozás, egyetlen közjogi tényező keletkezése sem jogszerű, kérjük vissza az iskolapénzt?! Prózaibban: e pillanatban sincs Magyarországnak legitim parlamentje, annak hiányában pedig államfője, miniszterelnöke és így tovább? Minél rosszabb, annál jobb?"

Lovas István szerint (Zsanérpárt? Melyik?, Magyar Nemzet, 2002. április 29.) "az MDF, amelynek vezetője, Dávid Ibolya az OVB 8:4 arányú döntését megelőlegezve állt a 8-hoz, sietve úgy értékelve a töredék szavazatok számolásának helyességét megkérdőjelező állampolgári beadványt, amely aztán a beadványt elutasító OVB-tagok véleménye is lett? Miért kellett Dávid Ibolyának ebben az ügyben egyáltalában megszólalnia? Neki, akinek erős zavart keltő, korábbi 'békejobb' kezdeményezéséről Orbán Viktor és csapata a budapesti plakátokról szerzett először tudomást? Vajon elképzelhetetlen-e a jelenlegi MDF minden egyes tagjáról, hogy egy minisztériumért ne lenne az MSZP zsanérja, ha a posztkommunisták az SZDSZ követeléseit túlzottan arcátlannak találnák? Vagy akár anélkül is? Az MDF esetleges átlépése katasztrofális következményekkel járna a jobboldal egységére, mert a polgári oldalt egy pillanat alatt megosztaná - ha nem is középen, de alaposan. Az MSZP - ha az SZDSZ helyett az MDF-et emelné be a kormányzásba - egy kis trikolór púdert is kapna, amely alatt privatizálnák elpirulásra amúgy sem hajlamos, szürke arcú apparatcsikok a megmaradt állami vagyonból mindazt, ami mozdítható. Úgy, ahogy az őket eredetileg hatalomra juttató, nálunk azonnal zabrálásra berendezkedett szovjet hordák tették a magyar polgárok vagyonával. A közkeletű felfogással ellentétben nem igaz, hogy a politikában nincs lehetetlen. Szingapúrban nem győzhetnek liberálisok, Karintiában sem azok, akik az emberi jogokat lábbal tiporják, és a Közel-Kelet országaiban sem kerülhetnek most hatalomra mérsékelt pártok. Az MDF zsanérszerepe azonban a józan képzelet tartományain belül van".

Sólyom László szerint (In: A Legfelsőbb Bíróságon a töredékszavazatok, Magyar Hírlap, 2002. április 29.) "a jelenlegi gyakorlat sérti az alaptörvénynek a szavazatok egyenlőségéről szóló szabályát. Az eredményt mégis el kell ismerni, mert a jogbiztonság ezt szükségessé teszi".

Zárug Péter Farkas Vecsernyés Sándor OVB-beadványát továbbfejlesztve, több neves jogtudóssal egyetemben úgy véli (In: Alkotmánybírósági kontrollra várnak, Magyar Nemzet, 2002. április 30.) "a jelenlegi helyzet alapján sérült az az alkotmányos alapjog, amely szerint minden egyes szavazat egyenlő értékű. Az Országos Választási Bizottság tagjai többek között a jogbiztonságra hivatkozva utasították el a töredékszavazatok számítására vonatkozó állampolgári felvetést. A rendszerváltás első szabad választására készített törvény nem számolt a tömeges, valakinek a javára való visszaléptetésekkel a második fordulót (...) a voksok egyenlősége a hatékonyság tekintetében sérül, a szavazatok egy része ugyanis olyan eredményt képezhet, amelyet a másik része nem eredményezhet. (...) egy alkotmányos alapjog sérülése nem alapozhatja meg a jogbiztonságot. Egy alkotmányos alapjog sérüléséből álláspontja szerint nem lehet levezetni a jogbiztonságot, ugyanis ez a jogtalan jogosságát jelentené". "A választási biottság egy beadvány konkrét szövegét elemzi, míg a taláros testület a jogelvet. Zárug Péter Farkas ezért kérte fel az államfőt, hogy forduljon sürgősséggel a bölcs döntés érdekében az Alkotmánybírósághoz".

A Magyar Nemzet újságírója szerint (u.o.) "amikor az Országos Választási Bizottság kihirdeti majd a választások végeredményét, s ezzel kapcsolatban is kifogást lehet benyújtani a Legfelsőbb Bírósághoz, és ennek keretében újból felvethetők azok a problémák, amelyeket Salamon László, Zlinszky János és Vecsernyés Sándor beadványai is tartalmaztak. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság a benyújtott kifogásokról a törvény értelmében érdemben kell, hogy állást foglaljon".