Termőföld privatizáció

Orbán Viktor sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a kormány az állami tulajdonban lévő földek versenytárgyalás formájában történő azonnali értékesítését határozta el. A sajtóértekezleten Orbán Viktor kitért arra is, hogy ezek a földterületek korábban megkötött haszonbérleti szerződésekkel terheltek, de ennek ellenére is versenytárgyalásra bocsátják őket. A kormányfő megfogalmazása szerint enyhíteni kell az országosan észlelhető földéhséget, mert a családi gazdaságok és az egyéni gazdák előtt a fejlődés lehetőségének legkomolyabb korlátja a földhiány.
A miniszterelnök elmondta: a több százezer hektárnyi földterület értékesítését lehetővé tevő döntéssel a helyben lakó gazdákat szeretnék földhöz juttatni. A választásokon győztes ellenzék szerint azonban jogszabályellenesek a tervek és csupán a tizenkét volt, nemrégen privatizált állami gazdaság új tulajdonosi körének kíván földvásárlási lehetőséget adni a kormány.

Orbán Viktor szerint (In: O. Horváth György és Ferenczi Krisztina: Földéhség vagy nagy fogás?, Magyar Hírlap, 2002. május 2. ) a leköszönő kormány gyors döntését az indokolja, hogy "enyhíteni kell az országosan észlelhető földéhséget, mert a családi gazdaságok és a gazdák fejlődésének korlátja a földhiány". A kormányfő megjegyezte, hogy "az elővásárlási jog kedvezményezettjeit külön-külön kell bevonni a versenytárgyalásba, s ennek alapján a családi gazdálkodók, azok rokonai, a helyben lakó gazdák, ezt követően az állami gazdaságokat privatizáló magánszemélyek, szomszédok, és csak utolsósorban a korábbi bérlők juthatnak a versenytárgyalásokon földhöz". Orbán szerint "csak úgy védekezhetnek a most alakuló kormány leendő döntései ellen, 'ha eladjuk a földeket a gazdáknak, még mielőtt a következő kormány másoknak adná el. Van néhány kérdés, ahol olyan messze van a magyar társadalom jövőjéről alkotott véleményünk, hogy erkölcsi és politikai kötelességemnek érzem, hogy ezeket a döntéseket mégis meghozzam, vállalva az ezzel kapcsolatos vitákat'. Orbán Viktor a sajtótájékoztatón elmondta: "a licitekről szóló hirdetményt a jövő héten akarja közzétenni a kormány, s onnantól kezdve a harmincadik. napon lehet megtartani a versenytárgyalást. Addigra már ajánlatokat fogunk begyűjteni, és olyan elkötelezettségeket fog vállalni az állam, hogy nem lesz lehetetlen, de nagyon nehéz lesz visszalépni ettől a következő kormánynak, nem beszélve ennek társadalmi következményeiről".

Kuncze Gábor szerint (u.o.) a kormány döntésének végrehajtásához "számos törvényi feltétel hiányzik. Nincsen például a Nemzeti Földalap honlapja, pedig ezt jogszabály írja elő. Kellene lennie egy jóváhagyott árverési szabályzatnak, a nyilvánosság számára azonban ez sem létezik. Nincs meg a törvény szerinti működési szabályzat, és azt sem tudni, hogy egyáltalán mekkora vagyonról beszélünk, miközben nem létezik egyelőre a törvény szerinti vagyonnyilvántartás sem. Jó, ha mindenki tudja, hogy a főszabály szerint a versenytárgyalást zárt körben tartják, a meghívottak törvényes elővásárlásra jogosultak, ezek között pedig szerepel a tizenkét állami gazdaságot privatizáló magánszemély is".

Németh Imre az MSZP agrárminiszter-jelöltje: (u.o.) "megdöbbentőnek, etikátlannak és jogszabályba ütközőnek tartom, hogy a kormány utolsó döntéseivel az utolsó - 90 milliárd forint értékű - nagy állami vagyon, a 450 ezer hektárnyi termőfölddel kapcsolatban ilyen lépésre. (...) a döntés több tízezer ember megélhetését veszélyezteti, akik olyan vállalkozásoknál találnak munkát, amelyek az államtól bérelt területek művelésével gazdálkodnak". Németh szerint "ezek után érthetővé válik, miért is kell halogatni a választási eredmények kihirdetését. A Fidesz-MPP a Nemzeti Földalap igénybevételével a birtokrendezés mögé bújva a 'narancsbárókat', saját baráti és üzleti körét akarja földbirtokosokká vagyonosítani". Németh úgy véli, hogy "az igazi cél a tizenkét volt állami gazdaság új tulajdonosainak kistafírozása: míg az előtérbe állított családi gazdaságok még egymilliárd forintos hitelösszeghez sem férhettek hozzá, addig a tizenkét privatizált gazdaságnak 17 milliárd forint hitel jutott".

Nagy Tamás, a MOSZ elnöke úgy véli (u.o.), hogy "Orbán Viktor változatlanul ragaszkodik ahhoz a tévhitéhez, miszerint a magyar mezőgazdaság centrumába a földbirtok-politikát kell állítani, a miniszterelnök még mindig nem jött rá arra, hogy jelenleg a legfontosabb kérdés a magyar mezőgazdaságban a jövedelempolitika, ezt kell helyreállítani".

Jakab István a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke (u.o.) "európai megoldásnak nevezte és támogatandónak ítélte az állami tulajdonban lévő termőföldek eladására vonatkozó keddi kormánydöntést".

O. Horváth György és Ferenczi Krisztina szerint (u.o.) "az állam kezében lévő földek egy része az utóbbi hetekben került át az ÁPV Rt.-től és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól a Nemzeti Földalap Kht.-hoz. Várhatóan 440-450 ezer hektárról van szó, de erről hivatalos adatokat még nem közölt a földalap. Ahogy arról sem, hogy ebből hány hektár a szabad földalap, azaz a bérleti szerződésekkel le nem kötött, értékesítésre, földcserére, birtokrendezésre használható terület. Meg nem erősített hírek szerint azonban csak néhány ezer hektárra tehető a szabadon felhasználható parcellák nagysága. (Az állami vagyonkezelők ugyanis az elmúlt években, hónapokban okszerűen gazdálkodtak, és bérbe adták a földek többségét.) Amennyiben a kormány valóban le akarja bonyolítani a földárveréseket, úgy 90 milliárd forint bevételre számíthat, ha a szokásos hektáronkénti 200 ezer forintos árral számolunk, s a miniszterelnök kijelentését komolyan vesszük, miszerint minden földet eladnak. Csakhogy a földek többségét ma bérleti szerződések miatt jogszabályba ütköző lenne eladni. Vagyis e földeket a licitek első körében nem lehet a várható bírósági perek miatt értékesíteni. Egyedül a 12 állami gazdaság esetében van esély az új magántulajdonosok és a Nemzeti Földalap közötti szerződések felbontására. Ráadásul a liciteken az agrárcégek új vagyonos tulajdonosai - 17 milliárdnyi, az MFB által rendelkezésre bocsátott hitellel a háttérben - vesznek nagyobb eséllyel részt, s nem a helyben lakó gazdák. A földalap ráadásul saját belátása szerint dönthet arról is, hogy kinek, milyen támogatással adjon el földterületeket, akár van licit, akár nem. Inkább a klientúra helyzetbe hozása látszik járhatónak, mivel a 450 ezer hektárnyi föld liciten történő értékesítése nem bonyolítható le néhány nap vagy hét alatt. A kárpótlási földárverések legalábbis hét évig tartottak, s ekkor 2,3 millió hektár talált gazdára".

Deutsch Tamás a Fidesz alelnöke azt nyilatkozta (u.o.), hogy "a döntés mögött az a szándék húzódik meg, hogy a földéhség enyhítésével további fejlődési lehetőséget biztosítanak a magyar gazdáknak, a családi gazdaságoknak. A döntés nyomán az érvényes jogszabályok adta keretek között, a jogszabályok maradéktalan betartásával a magyar gazdák válnak a magyar termőföld tulajdonosaivá".

A MIÉP (u.o.) "elkésettnek tartja és némileg pótcselekvésnek tekinti a leköszönő kormány tervét, hogy az állami földeket a gazdák számára áruba bocsátja. A legalább szerény haszonnal való gazdálkodás reménye nélkül, az értékesítés és támogatási rendszer megfelelő kiépítése nélkül, a biztosítékok rendszere nélkül nem sok család mer földet vásárolni, különösen akkor nem, amikor négy évre, egy hamis választás eredményeként, egy olyan kormány rendezkedik be, amelyik nem fogja a gazdáknak ezeket a feltételeket szavatolni".

Vonza András, földművelésügyi miniszter cáfolta Németh Imre, az MSZP agrárminiszter-jelöltjének állítását U.o.), miszerint "a családi gazdaságok még egymilliárd forintos hitelösszeghez sem jutottak hozzá, míg a tizenkét állami gazdaságnak 17 milliárd forint jutott. Már az országgyűlési választásokat megelőzően is 40 milliárd forint kölcsön iránti kérelem érkezett az MFB-hez".

Magyar Bálint szerint "a magyar gazdák földéhségénél csak a Fidesz vagyonéhsége nagyobb. A leváltott kormány a hátralévő napjaiban az állami vagyon és a közpénzek milliárdjait teszi zsebre, illetve folyatja el. (...) az állami földek gyorsított eladásával, ha egy 300 hektáros birtokot nézünk, néhány éven belül több mint 200 millió forint nyereséghez kívánják juttatni baráti köreiket és áttételesen magukat is. Eközben nemzeti szólamokkal és néhány ezer birtoktulajdonos bevonásával kívánják politikailag visszafordíthatatlanná tenni a törvényesen több mint megkérdőjelezhető akciót".

O. Horváth György szerint (Bomba vagy lufi, Magyar Hírlap, 2002. május 2.) "az Orbán-kormány komolyan vette a választások második fordulója előtt az MSZP-nek címzett vádjait. Legalábbis a kabinet keddi ülésén gáz-, gyógyszer- és földügyben az új kormányt nehéz helyzetbe hozó döntéseket hozott. Ezekből az egyik: az állami termőföldek értékesítését azonnal meg kell kezdeni. A sürgősséget azzal indokolta Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök, hogy 'eladjuk a földeket a gazdáknak, még mielőtt a következő kormány másoknak adná el'. Orbán erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy ezt a döntést meghozza, vállalva az ezzel kapcsolatos vitákat. Kijelentette azt is, olyan kötelezettségeket vállal az állam, hogy 'nem lesz lehetetlen, de nagyon nehéz lesz visszalépni ettől a következő kormánynak, nem beszélve ennek társadalmi következményeiről'. Mindez egyébként nem előzmény nélküli: Orbán még tavaly ősszel, egy országos gazdagyűlésen jelentette ki: kormánya 'vissza nem csinálható dolgokat' készül földügyekben végrehajtani. Orbánék pokoli zsenialitása érhető tetten ismét: minden létező polgárjogi szerződést felrúgva - a hatályos földbérleti szerződéseken ugyanis nem gázolhat át a kormány a földlicitekkel - látszólag a parasztok kedvére hozta döntését. Mert mit jelent az állami termőföldek eladásáról szóló döntés? Egyrészt olyan bombát, amely azonnal robban, ahogy hozzáér az új kormány. A parasztok számára ugyanis - akiket nem igazán érdekelnek s érintenek meg a Ptk. hatályos szabályai - Orbán most a gondoskodó, adakozó, jobbító államférfit jelenti, aki földet ad számukra. Aztán kisvártatva jön az új kormány, amely első intézkedései között visszacsinálja az egészet, vagyis a jogszabályokon való átgázolást nem vállalva leállítja az állami földek törvényellenes eladását".

O. Horváth szerint "olyan ketyegő bombát helyezett el, amely megmozdulások, tüntetések szervezésére is okot adhat akár néhány héten belül. S akkor is - ahogy a választások alatt is - hiába érvel majd észérvekkel, jogszabályokkal az MSZP-SZDSZ: az ellenzéki-fideszes szólamok ismét arról szólhatnak, hogy ugye, megmondtam, a szocik nem nektek, földből élőknek szánja a földet, hanem furmányos tervei vannak. Holott Orbánék is tudják, az egész egy óriási lufi. Az Orbán-kabinet sem lenne képes ugyanis földet adni a parasztoknak - családi gazdaságoknak, egyéni gazdáknak -, mivel néhány ezer hektárnál nincs több értékesíthető állami földterület. Hiába rendelkezik az Orbán által kinevezett vezetőségű Nemzeti földalap 450 ezer hektárral, mert annak csaknem egésze haszonbérleti szerződéssel kötött. Ezek a többéves szerződések csak a két fél beleegyezésével bonthatók fel, máskülönben maga az állam lesz a jogsértő. Kedden ezt a jogsértő magatartást vállalta a kormányfő, mondván: a cél szentesíti az eszközt, a szocialisták nemzetrontó földpolitikáját megelőzendő jobb, ha én adom el a földet. Pedig földet nem lehet gyorsan eladni: a bérlők szinte biztosan pereskedni kezdenek majd, s addig a vevő sem válhat tulajdonossá. Ezek a bérlők nem mellékesen a magyar mezőgazdaság legfontosabb szereplői. A legnagyobb s a termelésben meghatározó nagyüzemek - társaságok, szövetkezetek -, amelyek több tízezer embernek adnak munkát. Ha föld nélkül maradnak, tönkremennek, dolgozóik pedig az utcára kerülnek. Néhány földbérlő társaság azonban szívesen felbontaná a bérleti jogviszonyt. Ezeknél vezethet egyedül sikerre az orbáni földpolitika. A 12 volt, ma már igazából néhány magánszemélynek eladott állami gazdaság ugyanis megegyezésre juthat a földalappal az egyenként 4-9,5 ezer hektárt érintő szerződések felbontásáról. Ezt követően a liciten mint egyetlen vagyonos vevők fejenként 300 hektárnyi területet szerezhetnek a gazdaságokat igazából megvásárló magánszemélyek, illetve az általuk megbízott strómanok. Az orbáni földpolitika lényege: az új nagybirtokosok földhöz juttatása akár a kormányzás utolsó pillanatában, miközben itthon hangosan arról harsogni, hogy Brüsszelt rá kell venni, járuljon hozzá, hogy hétről tíz évre emelhesse fel Magyarország a külföldiek földvásárlási tilalmát. Álságos kormányzati szerepvállalás az utolsó pillanatban is, ahogy azt az agrárium elmúlt négy évében megszokhattuk".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (A régi kormány jövőképe, Magyar Hírlap, 2002. május 2.) "a régi kormány már ne foglalkozzon a jövővel, az már az újnak a feladata lesz! A parlament első üléséig nem kell ügyvivő kormányként viselkednie, lezárhat olyan ügyeket, amelyeket elkezdett, vagy melyek most időszerűek, csak most lehet őket optimálisan elintézni, s halasztásuk mulasztásnak minősülne. Az ügyek többsége azonban nem ilyen, s végképp nem tartozik ezek közé sem a Nemzeti földalap gyors kiárusítása, sem a gázüzletág állami megvásárlása. A demokratikus szokásjog szerint a leköszönő kormányok bukás után már nem vágják nagyobb fába a fejszéjüket, s nem költenek sok pénzt, hogy az átadás-átvétel idejére az arányos költségvetési pénzek és tartalékok a 'kasszában' maradjanak. Ezt írja elő a politikai illem, és ezt kívánja az ország érdeke is. A választók április 21-ei döntése óta ugyanis biztosan tudható, hogy másfajta kormányzás fog következni. A leköszönő kormány kötelessége most már az lenne, hogy ennek az új szisztémának az esélyeit legalább ne rontsa - az ország érdekében. Éppen ezért nem demokrata az a kormányfő, aki azt mondja, azért árusítom ki az utolsó pillanatban a Nemzeti földalapot, mert a következő kormány ezt nem tenné, vagy másnak adná el. Azért vásárolom meg a gázüzletágat, mert az új kormány nem tenné, mert szerintük a kisfogyasztók érdekeit nem államosítással kell védeni. A jelenlegi kormány jól tudja, hogy a jövőben - legalább négy évig - nem az fog történni, amit ő akar. Tudja azt is, ezeket a rapid intézkedéseket nem fogja tudni befejezni. Nincs rá ideje! Mégis olyan helyzetet próbál teremteni, hogy rákényszerítse az új kormányra saját elképzeléseit. Ami nyilván nem fog sikerülni. Hiszen nem lehet egy hónap alatt eladni azokat a földeket, amelyeket többéves haszonbérlet terhel. S az új kormány sem tudja eladni 'másnak', amíg a haszonbérletek le nem járnak. És egyáltalán: ki az a más? Honnan tudja ez a kormány, ki fog licitálni most, és ki licitálna, ha az új kormány verné dobra a földalapot? S ha a mostani kormány tudja, hogy leendő utóda rossz ötletnek tartja a gázüzletág állami megvásárlását, miért akarja megvenni - neki? Hogy az kínlódjon vele vagy eladja újra - ki tudja mekkora veszteséggel? S ne feledjük, az a veszteség (is) a mi veszteségünk lesz, adófizetőké! Ezek a lépések már nem csak a józan ész s a demokratikus illem szabályait rúgják föl, ez már politikai felelőtlenség is".

Medgyasszay László (MDF) úgy értékelte a bejelentést (In: Nagy Ottó: Értékesítik az állami földeket, Magyar Nemzet, 2002. május 2.), "hogy egy nemzeti gondolkodású miniszterelnök nem is tehetett mást, ha meg akarta akadályozni, hogy jogi személyek és rajtuk keresztül külföldiek is földet vásárolhassanak Magyarországon".

Orbán Viktor elmondta (u.o.), hogy "a földtörvény szerint elővásárlási jog illeti meg a családi gazdaságokat, illetve a helyben lakó gazdákat". Orbán bízik abban, hogy "az új kormánynak nem lesz bátorsága megvonni a támogatást a családi gazdaságoktól". Orbán Viktor elismerte: "a kormányváltás miatt gyorsította fel a kormány az állami tulajdonban lévő földek eladását célzó eljárást, amelyet eredetileg szeptemberre tervezett. Elmondta, már a jövő hét elején kifüggesztik a településeken a felhívásokat a versenytárgyalásra, és a törvény szerint egy hónap kell az eljárásra. Így sikeresen befejeződik az egyéni és családi gazdaságokat segítő kormánypolitika a kormányváltás időpontjáig". A kormányfő szerint "a magyar gazdaság kifejezetten jó állapotban van, ezért 'megütközéssel és meglepetéssel' figyeli azokat a nyilatkozatokat, amelyek alapján az ország nehéz helyzetben lenne. Mint mondta, a költségvetési hiány nem nagyobb, mint az elmúlt három-négy évben volt, és az első fél év hiánya mindig nagyobb szokott lenni, mint a második fél évé. Nem kell hozzányúlni a működő gépezethez. Zűrt csak az okozhat, ha ki akarják cserélni a fő alkatrészeket".

Hommer Tibor szerint (A föld itthon marad, Magyar Nemzet, 2002. május 2.) "versenytárgyaláson hozzáférhetővé válik az állami tulajdonban lévő termőföld. Ezt a döntést meg kellett hoznia a kormánynak, hogy emelt fővel tekinthessen a mögötte hagyott négy évre. Mert amíg csak hitelt biztosított a gazdáknak, semmit nem adott: hogy a hitel mellé földet is rendelt, ismét lehetőséghez juttatta a gazdatársadalmat. Az utolsó pillanatban vetett - reményt. Aki a termőföldet megőrzi, az az életet védi meg. Nem mondanánk, de még egy emberöltő sem telt el igazán, ezért tudjuk, milyen önpusztító merényletre képes a gazdavilág, ha nincstelenné teszik, ha jobbággyá lesz saját hazájában. Forradalma csöndes és kitartó. És halálos. Kovács Imre szociológus dokumentálta a két világháború között, hogyan tagadnak meg szülést, vallást, életet a termőföldtől megfosztottak. Csak címszavakat sorolva: egykézés, szektázás, csecsemőgyilkosság - a mindenéből kiforgatott magyar faluban, tanyavilágban teremtek ezek a fogalmakat. Amikor a nemzet sorsáért felelős gondolkodást követelő nagyjaink a föld védelmére keltek (tette többek között Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Szabó Dezső), valójában az életet vették védelmükbe. Látták mindazt, amit a törvényhozók nem érzékeltek vagy nem akartak látni: a tartós pusztulást".

Hommer úgy véli "a családi gazdaságok hitelhez, eszközhöz, földhöz, azaz pénzhez, géphez, termőterülethez juthatnak. Erejükhöz mérten művelhetik sorsukat. Végzetes lenne, ha a gazdák még csak csírázó jövőjét a magyaroknál szerencsésebb sorsú, módos gazdák gépei taposnák el. Ezzel a mozzanattal torkollna a magyar falu sorsa tragédiába, miután túlélte a jobbágy- és zsellérsorsot, túlélte a kolhozrendszert, s túlélte a rendszerváltozás utáni felfordulást. Éppen akkor, amikor reményeihez a kormányzat bizalma is társul. A földet és a hitet itthon kell tartani. Bármi legyen az ára".

Raskó György agrárközgazdász, a szaktárca korábbi közigazgatási államtitkára (In: A menekülő rabló aprópénzt szór a nép közé?, Népszabadság. 2002. május 2.) "erkölcstelennek, közgazdaságilag rendkívül károsnak, polgári jogi szempontból értelmezhetetlennek nevezte a lépést. Megfogalmazása szerint pusztán arról van szó, hogy a Fidesz megkezdte kampányát a 2006-os választásra. (...) minden szakember tisztában van azzal, hogy a mostani kormánydöntés miatt végveszélybe kerülő cégek a magyar agrártermelés legmagasabb színvonalú, világszerte versenyképes termékeit állítják elő, ráadásul üzleti és technológiai értelemben egyaránt a lehető leghatékonyabban. A korábbi állami gazdaságok tisztán magyar kézben levő privatizált jogutódjainak jelentős része olyan fejlett tejtermelő gazdaság például, amely azonnal tönkremegy, ha a működéséhez szükséges tömegtakarmány-termelő területet elveszíti. Hasonló a helyzet a sertés és baromfi tenyészállat-termeléssel is, amelynek döntő része szintén ezekből a gazdaságból származik, ráadásul éppen ezek a cégek adják a korszerű vetőmagtermelés zömét is. Nincs olyan közgazdasági érv, ami ezek tönkretételét indokolhatná". Raskó György szerint "a kormány az általuk használt földterület azonnali értékesítéséről meghozott döntéssel gyakorlatilag a magyar agrártechnológiai háttér gerincét roppantaná meg".

Raskó úgy véli "a kormányfő által hangoztatott földéhség felemlegetése pedig egyszerű hazugság: a magyar paraszt legnagyobb gondja nem az, hogy nincs elég földje, hanem az, hogy a termelésből nem lehet tisztességesen megélni, mert nincs megfelelő jövedelem a hazai agrárgazdálkodásban. (...) a bejelentés csak közvetlen politikai érdekeket szolgál: egy megtévesztett, kevés információval rendelkező városlakó csak valamilyen újabb 'gazdapárti' Fidesz-döntésről hall, miközben a tényleges viszonyokat ismerők pontosan tudják, hogy a lépés kizárólag károkat okozhat. (...) egyfajta földéhség természetesen valóban létezik: a Fidesz-közeli földspekulánsoké, akik kizárólag az olcsón megszerezhető, de később nagy haszonnal továbbadható földbirtokok gyors megszerzésében érdekeltek".

Raskó szerint "különösen elgondolkodtató, hogy a komoly fejlesztéseket végrehajtó, versenyképes agrárcégeket miért éppen az uniós csatlakozás előtt akarja tönkretenni a kormány, amikor éppen ezek lehetnének a bázisai egy országos, a legkisebb gazdaságot is érintő fejlesztési programnak. (...) ez utóbbinak még csak nyomai sem látszottak az elmúlt négy évben".

Borókai Gábor kormányszóvivő szerint (Mit meddig tehet a távozó kabinet?, Magyar Hírlap, 2002. május 3.) "az csupán a politikai folklór része, hogy a választások után a hatalomban levők már semmit ne tegyenek. A következő kormánynak újra addig lesz teljes jogköre, amíg a törvény engedi. Politikai vádaskodásnak nevezte, hogy a választási vereség után az Orbán-kormány a tárcák költségvetésének lekötésére törekszik, elkölti a minisztériumok pénzét, és a klientúra kezére játssza az állami vagyon egy részét".

Kolláth György alkotmányjogász szerint (u.o.) "az új Országgyűlés megalakulásáig, május 15-éig tart a régi kormány megbízatása. Addig gyakorlatilag azt tesz, amit akar. Attól a naptól fogva többek között nem köthet nemzetközi szerződéseket, illetve miniszterek kinevezésére vagy felmentésére nem tehet javaslatot". Kolláth szerint "így a mostani helyzet hatáskörileg rendben van, az más kérdés, hogy egyébként mennyire kifogásolható. A magyar demokrácia még nagyon fiatal. Éppen ezért becsúszhatnak olyan durva lépések, amelyek egy érettebb demokráciában elképzelhetetlenek. A választó viszont megítéli a politikust, és büntethet".

Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter elmondta: (Kisgazda támogatás a földeladáshoz, Magyar Nemzet, 2002. május 3.) "az általa vezetett egyesület azon az állásponton van, hogy elsősorban a magyar gazdákat kell földtulajdonhoz juttatni. Ezzel szemben a szocialista-liberális erők a gazdasági társaságok, és azokon keresztül a külföldiek termőföldhöz juttatását, a nagybérlői rendszer fennmaradását szorgalmazzák. Ezért felhívunk minden civil szervezetet, hogy támogassák a magyar gazdák földszerzését, és akadályozzák meg a termőföldek külföldi tulajdonba kerülését".

Németh Imre, a szocialista párt földművelésügyi miniszterjelöltje szerint (In: Bihari Tamás: Légvár a gyors földeladás terve, Népszava, 2002. május 3.) "több tízezer mezőgazdasági dolgozó maradhatna kenyér nélkül, ha megvalósulna Orbán Viktor terve az állami termőföldek eladásáról. (...) jó néhány régióban szinte az egyetlen számba jöhető munkaalkalmat jelentik azok a világszínvonalon termelő agrártársaságok, amelyeknek a léte függ a bérelt állami földektől".

Tamás Gábor értesülései szerint (A "polgári cégek" földje nem eladó, Népszabadság, 2002. május 3. ) "a kormány keddi, az állami tulajdonban lévő földek azonnali eladásáról szóló döntése nem érinti az Orbán-kormány által az elmúlt hónapokban privatizált 12 volt állami gazdaság - az úgynevezett 'polgári agrárcégek' - által használt földterületet. Ez a kivétel összességében mintegy hetvenezer hektár jó minőségű szántóterületre vonatkozik. A fennmaradó csaknem háromszázezer hektár esetében viszont úgy rendelkezik a kormány, hogy a termőföldvagyon értékesítésére vonatkozó versenytárgyalások kiírását a megyei földművelésügyi hivatalok közreműködésével, a vagyonnyilvántartás elkészítésétől függően azonnal meg kell kezdeni. A kormányrendelet arról is intézkedik, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek vagyonnyilvántartásának felgyorsítása érdekében a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodjék arról, hogy a szükséges adatszolgáltatást a földhivatali szervezet díj- és térítésmentesen soron kívül biztosítsa. A feladatok elvégzésére a kormány május 7-ig adott határidőt a szaktárcának".