Egyeztetés a parlamenti bizottságokról
2002. május 6-án kezdődött meg az Országgyűlés alakuló ülését előkészítő négypárti tárgyalás, amely a bizottsági helyek és tisztségek elosztásáról dönt majd. Az állandó bizottságok és bizottsági helyek száma az első három ciklusban jelentősen gyarapodott: 1990-ben még mindössze 10 állandó bizottsága volt a parlamentnek, 1998-ban 22, majd 2001-ben már 23. 1990-ben 249 bizottsági helyről állapodtak meg a képviselők, 1998-ban 478-ról.
Az első tárgyalási napon kiderült, hogy a Fidesz és az MDF csökkenteni szeretné a parlamenti bizottságok létszámát, amit maximum 25 főben szabna meg. Szájer József és Balsai István, a Fidesz illetve az MDF frakcióvezetője leszögezte, hogy az országgyűlési bizottsági helyek és tisztségek elosztása tekintetében egymás beleegyezése nélkül semmilyen megállapodást nem kötnek. Szájer József közölte, hogy a kormánypártoktól nem várnak méltányosságot, ugyanakkor fontosnak tartják a bizottsági helyek és tisztségek mandátumarányos elosztását.
Balsai István jelezte, hogy a polgári pártok és a kormányzó pártok mandátumai között csupán 1,29 százalék a különbség. - Ennek megfelelően minimális különbségnek kell mutatkoznia a parlamenti bizottsági helyek és tisztségek elosztásánál - mondta a politikus. Balsai István szerint a helyzet most egyszerűbb, mint 1998-ban volt, mert most csupán négy párt kerül a törvényhozásba a korábbi hat helyett. Mint elhangzott, természetesnek tartják, hogy a bizottságokban kormányzati többség legyen, a parlament működőképessége érdekében. Jelezték, hogy eddig a testületekben egy mandátum különbség volt a kormányoldal javára. Végül elhangzott: a Fidesz és az MDF mindenképpen igényt tart a költségvetési, az egyik külügyekkel foglalkozó és a nemzetbiztonsági bizottság elnöki posztjára.
Elvben mind a négy parlamenti párt egyetért azzal, hogy csökkenjen az országgyűlési bizottsági helyek száma - derült ki a pártok képviselőinek egyeztetésén. Az Országgyűlés alakuló ülése kapcsán folytatott megbeszélést követően adott nyilatkozatok szerint a legnagyobb parlamenti frakciót alkotó MSZP nem változtatna a jelenlegi bizottsági struktúrán. Míg a szocialisták javaslata szerint három alelnök segítené a házelnök munkáját, addig a Fidesz megfontolásra ajánlotta, hogy ötre bővítsék az alelnökök számát.
A mostani tárgyalások kapcsán érdemes röviden áttekintenünk a korábbi parlamenti gyakorlatot. Annál is inkább, mert 1998-cal ellentétben a két nagy párt új szerepbe kényszerült: míg a mindenkori ellenzéki párt az "arányosításban" érdekelt, addig a kormánypártok a biztos bizottsági többséget tűzhetik ki célul.
1994 ebből a szempontból nem jó összehasonlítási alap, akkor a több mint kétharmados, 72 százalékos kormánytöbbség politikai gesztust gyakorolva javította az ellenzék parlamenti pozícióit. Az MSZP és SZDSZ 1994-ben lehetővé tette, hogy a kulcsfontosságú helyeken - az alkotmányügyi, az önkormányzati, a gazdasági, a mezőgazdasági és a külügyi bizottságban - az ellenzéknek egyharmados képviselete legyen, valamint az összes testületben elnöki vagy alelnöki pozíciót is elfoglalhasson. Ezek a kiemelt fontosságú bizottságok lettek a legnagyobb - 27 fős - létszámúak. A megállapodás nyomán minden ellenzéki képviselő bizottsági tagságot kaphatott, a 209 tagú MSZP-frakciónak viszont csak a 80 százaléka jutott testületi helyhez. Az ellenzék az akkori 17 állandó bizottságból ötnek - a költségvetési, a nemzetbiztonsági, az önkormányzati, a foglalkoztatási, és az európai integrációs grémiumnak - az élére állíthatott 1994-ben elnököt. A megállapodást az ellenzék úgy értékelte, hogy bizottsági pozíciói valamelyest ellensúlyozhatják a kormánykoalíció kétharmados többségét.
1998-ban a 2002-eshez lényegesen jobban hasonló helyzet állt elő. A szerepek felcserélődését jellemzi, hogy 1998-ban még Áder János (Fidesz) fogalmazott úgy, hogy az MSZP igénye akadályozza a megállapodást, mert a szocialisták mandátumaiknak megfelelő, egyharmados arányt akarnak érvényesíteni a bizottsági helyek elosztásánál. A Fidesz alelnöke szerint ez azért volt teljesíthetetlen, mert ebben az esetben a bizottságok jelentős részében a kormánypártoknak és az ellenzéknek azonos számú képviselője lenne, ez pedig nem tükrözné a tényleges erőviszonyokat. Kovács László, az MSZP akkori frakcióvezetője éppen ellenkezőleg látta a helyzetet négy éve: véleménye szerint az Alkotmánybíróság döntése is megerősítette, hogy a bizottsági helyek elosztásának tükröznie kell a parlamenti mandátumok arányát. Így a szokásjog és a házszabály mellett az Alkotmánybíróság is kimondta, hogy a bizottságokban mandátumarányos képviseletet kell kapniuk a pártoknak - fogalmazott a politikus 1998-ban.
1998-ban a bizottságok felállításakor a parlamentben 134 képviselővel (34,7%) rendelkező szocialisták számára azért volt különösen fontos az egyharmados arány elérése, mert ez a többség szükséges ahhoz, hogy egy módosító javaslatot támogathasson egy bizottság. Miután az MSZP nem egyezett bele a Fidesz által előkészített javaslatba, a parlament alakuló ülésén nem is született megállapodás (1998. június 18.), a pártok csak négy nap múlva írták alá a végleges szerződést.
Kovács László a tárgyalások során közölte: az MSZP konszenzusra törekszik, ám ha a többség rákényszeríti akaratát a kisebbségre, akkor az is elképzelhető, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak ebben az ügyben. A házszabály úgy rendelkezik ugyanis, hogy a bizottságokban mandátumarányos képviseletre van szükség, és ettől a frakciók megállapodás alapján térhetnek el. Az viszont nem tekinthető megállapodásnak, ha a kormányzati oldal rákényszeríti akaratát az ellenzékre, az diktátum - mondta. Áder János szerint viszont az MSZP indítványa valamennyi párt érdekeit sértette. Áder úgy vélte, arra az elmúlt nyolc évben nem volt példa, hogy a nemzetbiztonsági bizottságot paritásos alapon állítsák fel. A házelnök ekkor úgy vélte: nincs értelme tovább folytatni a politikai tárgyalásokat, ezért összehívta a házbizottság ülését. A házbizottság pedig jogosult arra, hogy javaslatot tegyen az Országgyűlésnek a bizottságok felállítására. - Jövő csütörtökön az Országgyűlés dönt a bizottságok felállításáról, a testületek létszámáról és tisztségviselőiről, függetlenül attól, hogy van-e megállapodás - mondta 1998-ban a házelnök.
A kölcsönös fenyegetőzések végén mégis megállapodás született, amelynek értelmében az MSZP-nek a parlament 21 bizottságából 15-ben lett egyharmados képviselete. A megállapodás szerint az MSZP adta a parlament költségvetési, egészségügyi, emberi jogi, ifjúsági és sport, foglalkoztatási, idegenforgalmi és nemzetbiztonsági bizottságában az elnököt. Új testületként jött létre az ifjúsági és sport-, a területfejlesztési, az idegenforgalmi, valamint az ügyrendi bizottság. A Fidesz 176 bizottsági helyet kapott az új struktúrában, ami az összes hely 36,8 százalékát jelentette. Az MSZP 155 bizottsági helyet tudhatott magáénak, ez 32,4 százaléknak felel meg. Az FKGP 66, az MDF és az SZDSZ 29-29, a MIÉP 22 bizottsági helyet szerzett, Kupa Mihály független képviselő pedig a mezőgazdasági testület munkájában vett részt.
A mostani tárgyalások hasonlóan kiélezett vitát valószínűsítenek. Miután a parlament, mint politikai aréna a kis koalíciós többség miatt kiemelkedő szerepet kaphat, egyáltalán nem mellékes, hogy milyen arányok alakulnak ki. Az MSZP képviselői már előzetesen azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy a helyeket
nem lehet szigorúan mandátumarányosan elosztani, a Fidesz viszont mandátumszámának megfelelően tart igényt a bizottsági tagsági és elnöki, illetve alelnöki posztokra. A kérdést feltehetően az dönti el, hogy egyrészt az MSZP fontosnak tartja-e, hogy a korábbi szokásjognak megfelelően négypárti konszenzus jöjjön létre, másrészt, hogy a Fidesz elfogadható kompromisszumos javaslatot tesz-e le a koalíciós többség asztalára.
A házszabályban:
28. § (1) Az Országgyűlés megalakulását követően létrehozza állandó bizottságait.
(2) Az állandó bizottságok száma és feladatköre alapvetően a kormányzat felépítéséhez igazodik. Kötelező létrehozni az alkotmányossággal, a költségvetéssel, a külügyekkel, a honvédelemmel, továbbá a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgálati ügyekkel foglalkozó állandó bizottságokat.
(3) Az Országgyűlés bizottságot egyébként bármikor létrehozhat, átalakíthat és megszüntethet.
