Fidesz nagygyűlés a Várban

Orbán Viktor, a budai Várban tartott nagygyűlésen elhangzott beszédében arra szólította fel híveit, hogy fogadják el a választások végeredményét. Mint mondta, már hivatalos végeredménye van a választásoknak, hiába háborognak sokan, immár bírói döntés is megerősítette ezt a tényt. Nem engedjük - mert elég erősek vagyunk - hogy a Szent Koronát visszacsempésszék a múzeumba, hogy átkereszteljék és átrendezzék a Terror Házát, hogy ravasz módszerekkel a külföldieknek adják el a termőföldeket, hogy szétrombolják a státusztörvényt - mondta beszédében a leköszönő kormányfő.
Mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége - zárta beszédét Orbán Viktor. A leköszönő kormányfő arra kérte beszédében a jelenlévőket, hogy a következő három hónapban - azaz az önkormányzati választásokig - hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat és az alakuló társaságokról a Fidesz demokrácia-vonalán tegyenek bejelentést. "...tudnunk kell egymásról, hogy ha a sors úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk"- indokolta a kérést. Orbán Viktor végül ismét a "Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!" szlogennel búcsúzott a tömegtől.

Szále László szerint (Búcsú a Fidesztől, Magyar Hírlap, 2002. május 8.) "eleddig a nagygyűlések mindig ünnepekhez vagy tüntetésekhez - olykor temetésekhez - kapcsolódtak, alkalom nélküli tömegmegmozdulásokról nemigen hallottunk. Orbán Viktor - és 'társulatának' - tegnap esti föllépése ilyen volt. május 7-e nem nemzeti ünnep, ennek az eseménynek nem volt semmiféle oka, indoka - azon kívül, hogy O. V. elhatározta, leveszi a szájáról a lakatot, és még egyszer utoljára föllép közönsége előtt miniszterelnökként, de már más szerepkörben. Korábban, a kampánygyűléseknek volt indítéka, értelme; megmagyarázható a 'stílusfordító' TF-gyűlés és a Kossuth téri erődemonstráció is: a választási győzelem akarásával. Mi célja lehet egy nagygyűlésnek választási vereség után? Racionálisan semmi. Mit akarhat most Orbán Viktor a tömegekkel? Ünnepelnivaló nincs, az új kormány ellen még nem tüntethet, mert az még meg sem alakult, rosszat még nem csinálhatott. A régi kormány mellett nem érdemes tüntetni, az már nincs, a választók leváltották. Az egyik ok az lehet, hogy Orbán Viktor a TF-beli és Kossuth téri nagy siker után beleszeretett a tömeggyűlésbe. Megtetszett neki, hogy hatalmas tömegeket képes mozgósítani és lelkesíteni. Ez valóban mámorító érzés lehet, ebben a pillanatban nincs senki a magyar politikai életben, aki hasonlóra képes volna. Orbán Viktor korszerű populista, vagy mondjuk így: médiapolitikus".

Szále úgy véli "nagyon nagy felelősség: a tömegek érzületeivel nem szabad játszani. Annak sem, aki képes rá! Ha értelmét keressük a tegnap estének - az elhangzott szavakén túl -, aligha lehet más, mint búcsúbankettet tartani a zászlókat nekik lengető ifjúságnak. Elmondani, hogy így kormányoztunk mi, és elmondani, így fogunk ellenzékben harcolni, jó, hogy velünk vagytok, és legyetek velünk továbbra is. A búcsúbankett mellett persze szereppróbának is jó egy ilyen este. Az új szerep próbájának. Mi legyen a miniszterelnök, ha az nem maradhat, és kevesebb sem akar lenni? Az egyetlen út egy informális szerep fölépítése, méghozzá akkor, amikor még a polcon ül, amikor a vas még meleg, ameddig még a tömeg lelkesedése töretlen, s mozgása mozgalommá formálható. Bizonyára érdekes mozgalom lesz, de nem lesz a politika centrumában, s nem lesz az én figyelmem centrumában sem. Búcsúzom hát a Fidesztől mint témától, publicista ne nagyon foglalkozzon az ellenzékkel, mert az ellenzék nem érdekes. Sorsunkat ugyanis nem nagygyűlések alakítják, nem az ellenzék hozza az életünk minőségét meghatározó döntéseket, hanem mindig a kormány. A kritikus sajtónak vigyázó szemét rá kell vetnie".

Bednárik Imre szerint (Fidesz-nagygyűlés a budai Várban, Népszabadság, 2002. május 8.) "a rendszerváltás óta most először fordul elő, hogy a választásokon vesztes kormányzó párt még el sem köszön a hatalomtól, és máris tömegtüntetést szervezve igyekszik növelni népszerűségét. A törekvés ellentétes a Fidesz korábban vallott elveivel. Az első szabadon választott Országgyűlésben éppen a Fidesz hangsúlyozta a leginkább, hogy demokratikus viszonyok között a pártok politikai szereplésének színtere nem az utca, hanem a törvényhozás. Rockenbauer Zoltán, a távozó kormány kulturális minisztere így írt a Fidesz történetét feldolgozó Tiszta lappal című kötetben, 1991 novemberében: 'A Fidesz, azzal, hogy bekerült az új, többpártrendszerű parlamentbe, lehetőséget kapott a társadalomtól, hogy többé ne a partvonalon kívülről kiabáljon be, hanem maga is cselekvően részt vegyen a törvényhozásban. Ebből következően sokat veszített akcionista jellegéből, politikai stratégiájának fő vonalát - már a háromoldalú tárgyalásoktól kezdve - mindinkább a szakmailag megalapozott politikai érvelésre építette.
Vannak talán, akik sajnálják a 'régi szép időket', akik annak idején elsősorban a tüntetések hangulatáért, izgalmáért, romantikájáért csatlakoztak hozzánk. De ne tévessze szem elől senki: a Fidesz kezdettől fogva azért vonult az utcákra, mert olyan jövőt szeretett volna, amely nem az utcán dől el. Olyan társadalmat szeretett volna, amelyben szabad, és néha szükséges is az utcán politizálni, de az ország sorsát nem ott, hanem szabadon választott intézményekben a polgári demokrácia szabályai szerint alakítják.' A Fideszt ez a felfogás jellemezte például az 1991-92-ben kibontakozó társadalmi mozgalom, a Demokratikus Charta megítélésekor is. A kezdeményezés először egy felhívásban öltött testet, és csak később - az MSZP és az SZDSZ nyílt támogatásával - alakult mozgalommá. A Fidesz parlamenti frakciójának és választmányának tagjai a felhívást aláírták, de a mozgalomhoz a párt intézményes formában nem kívánt csatlakozni. Orbán Viktor, a Fidesz akkori frakcióvezetője a Pesti Hírlap című napilapban pártja távolságtartását indokolva kijelentette: 'Ennek nincs politikai tartalma. Egyszerűen azt gondoljuk, hogy mi politikai párt vagyunk. Nekünk a parlamenten belül kell a demokratikus eszméket érvényesíteni'".

Kovács László szocialista pártelnök (In: Demokráciavonal: száznál több bejelentés, Népszava, 2002. május 9.) "értelmetlen hangulatkeltésnek nevezte Orbán Viktor beszédét". Kovács "szerint nincs kitől tartaniuk a fideszes fiataloknak, mert egyetlen olyan intézkedést sem terveznek, amelytől Orbán szerint tartani kell".

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke úgy vélekedett (u.o.): "Orbán Viktor beszéde elején úgy tett, mintha tudomásul venné a választások eredményét, utána viszont az tűnt ki szavaiból, hogy lélekben erre mégsem képes". Kuncze furcsának nevezte, hogy "Orbán ellenzékbe kerülve az utcán szándékozik politizálni, holott egy demokráciában a parlamentben is képviselhetné politikáját".

Tamás Gáspár Miklós szerint (In: Beliczai Bea: Demokratikus keretek között: 13. éve az utcán, Népszava, 2002. május 9.) "a tüntetés a társadalom fontos, mozgósító, önkifejező eszköze, mely pusztán hangosságával és élességével nem feszegeti a demokrácia kereteit (...) a demonstráció tartalma határozza meg, el kell-e ítélni vagy sem". TGM szerint "az utóbbi hetek Fidesz-tüntetései demokráciaellenesek voltak, mert elsősorban nem egy másik párttal szemben tiltakoztak, hanem a demokrácia intézményét vonták kétségbe". "Ugyanígy látja a hét végi Csurka-tüntetést, amely szerinte a parlamenti demokrácia alapjait kérdőjelezte meg. Tamás Gáspár Miklós ebből azt a következtetést is levonta, hogy a jövőben a jobboldal folyamatos nyomást gyakorol majd. Érdekesnek nevezte, hogy Orbán Viktor olyasfajta ellenállást gyakorol, amely Európában éppen a jobboldal ellen demonstráló baloldal módszere. Példaként említette az ausztriai tiltakozásokat amiatt, hogy Jörg Haider pártja bekerült a kormányba, illetve az olaszországi megmozdulásokat Silvio Berlusconi kormánya ellen. A filozófus úgy látja, ha a Medgyessy-kormány jól kormányoz, akkor a jelenleg folyamatosan mozgósított jobboldali szavazók demonstráló kedve megcsappanhat".

Fricz Tamás politológus szerint (u.o.) "az utóbbi hetek új fordulatot hoztak a demokratikus Magyarország tüntetéstörténetébe: a jobboldal felzárkózott és most már ők is felmutatják azt a társadalmi bázist, amely már nemcsak párthoz, hanem eszméhez, értékrendhez is kötődik". Fritz szerint "ez azért szerencsés fordulat, mert a demokratikus Magyarország immár mindkét jelentős politikai oldalához tartozók el tudják magukat helyezni a politikai életben, vagyis a társadalom jelentős része megtalálta a maga identitását és ezáltal beemelődött a politikába, a közügyekbe".

Török Gábor szerint (u.o.) "a Fidesz most lépett ki a választási párt szerepéből és - szavazói mozgósítása révén - tömegpárttá vált. Tagjai nagy része már nem csupán racionális alapokon kötődik szervezetéhez, hanem az érzelmi kötődések is fontossá váltak számukra". A politológus szerint a Fidesz így létrehozta és megalapozta törzsközönségét, amely eddig nem volt ennyire látványosan egységes és egyértelmű. Eddig ez a fajta egység és tömegpárti hovatartozás csak a baloldalon valósult meg".

Török szerint "a jobboldal által szervezett tüntetések nem különböztek a charta tüntetésektől annyiban, hogy ők is politikai pártot képviselve, saját politikusaik erősítéséért demonstráltak. Jelentős különbség viszont, "hogy miután ez az időszak a két választási forduló közé esett, a jobboldal demonstrációi a chartával ellentétben egy formálódó kormány legitimitását kérdőjelezték meg".

Kiszelly Zoltán politológus szerint (u.o.) "a Fidesz jelenleg nem tömegmegmozdulásokat akar szervezni, hanem jó hangulatú nagygyűléseket kíván tartani, ahonnan az emberek békésen, elégedetten távoznak. Ez azért nagyon fontos mert később, akár négy, akár már két év múlva az Európa Parlament-választásokon könnyedén újra utcára lehet őket szólítani, hiszen arra emlékeznek, hogy milyen jól érezték magukat".

Fricz Tamás szerint (In: Ellenzékben mozgalmat épít a Fidesz, Magyar Hírlap, 2002. május 9.) "a választási eredmények kapcsán kialakult helyzetre a miniszterelnöknek reagálnia kellett, hiszen azok tisztaságát sok jobboldali szavazó megkérdőjelezte. Ezt a bizonytalanságot Orbán Viktor kedden lecsillapította azzal, hogy kimondta: a szavazás jogilag érvényes volt. Figyelemre méltó volt önkritikája is. A cél az volt, hogy az indulatokat lecsillapítsa. A baloldal ezek után nem mondhatja majd, hogy a Fidesz provokálna. A Fidesz mögött álló mozgalomban rengeteg energia és indulat gyűlt össze. Ezzel Orbán Viktornak kellett valamit kezdeni, s azáltal, hogy az energiaforrásokat keretek közé terelte - közéleti cselekvéssé alakíttatta át -, pozitívan oldotta meg a helyzetet".

Gombár Csaba szerint (u.o.) "Orbán Viktornak akár mint politikusnak, akár mint pártvezérnek nagyon jól jön a bizonytalanság keltése és annak fenntartása. A bizonytalanság hatalmi tényező, hiszen ami nem átlátható, aminél lehet találgatni, az fegyvertény is. A választások második fordulója óta ez a játék folyik. A most kormányra készülőknek nehéz dolguk lesz, hiszen a polgári engedetlenségnek rengeteg válfaja van. Azok az emberek, akik készek lesznek tömegesen ellenállni, s ezért akár büntetést is vállalnak majd, a hősök pozíciójába kerülhetnek. Ezt még az is tetézi, hogy igyekeznek a spontaneitás látszatát fenntartani. A probléma ezzel csak az, hogy ezt egy hivatalban lévő miniszterelnök kezdeményezi. Ez nemcsak különös, és nem elegáns, de meglepő is lehet, viszont a demokrácia kereteibe belefér".

Tamás Pál szerint (u.o.) "a miniszterelnök kedd esti beszéde nem volt sem felháborító, sem sorsfordító. Sokkal inkább egy leszerelő beszédről van szó, ahol egyrészt azt mondja: 'Fiúk, ezt elvesztettük', másfelől azt hangoztatja: 'menjetek, szervezzétek meg magatokat, s majd ha kell, szólunk nektek'. Eddig a magyar jobboldalnak, a Fidesznek meg különösen nem volt tömegbázisa, Orbán Viktor egészen nyilvánvalóan ezt szeretné megteremteni, ám a hozzá vezető utat nem tudja. A parlamenti politizáláson belül nem tudják még, mi legyen a mozgalom szerepe, sőt avval sincsenek tisztában, milyen arányban és hogyan legyen egyszerre jelen a Fidesz és a tömegmozgalom".

Szombathy Pál szerint (Tér, palota helyett, Magyar Hírlap, 2002. május 9.) "az ellenzéki élet elkezdődött. Kedden este a távozó kormányfő az áthangolt gitár húrjaiba csapott, a tömeg sikított és őrjöngött. Mindössze négy héttel a nagyszabású koncertsorozat nyitánya után vadonatúj repertoárt hallhattunk. A 'Polgárock' turné első állomása a Testnevelési Egyetemen volt. Az ötlet akkor bejött, a zajos ünneplés után célszerűnek látszott folytatni a sztárkultuszra épülő stratégiát. (...) Lássunk tisztán: a Fidesz még mindig elsősorban médiapárt. Vezető ereje nem szervezettségében, társadalmi beágyazottságában rejlik, hanem jó kommunikációs képességében, világos üzeneteiben és határozott cselekvőképességében. Ezekkel a fegyverekkel gyűrte maga alá a valódi gyökerekkel bíró konzervatív-kereszténydemokrata jobboldalt. Minden eszközt bevetett, hogy egy nyájba terelje e térfél szavazóit. Nem idegenkedik a hazugságoktól sem, hogy céljait elérje: lásd a két forduló közötti propagandakampányt. És most itt áll ellenzékben, hiába volt annyi pénze, hiába árasztotta el üzeneteivel az országot. Orbánnak és pártjának ismét kommunikációs kötőanyagra van szüksége, ami egybeforrasztja a jobboldalt, s nem hagy időt a kétkedés felébredésére: biztos, hogy csak ők lehetnek a mi vezéreink? Biztos, hogy mindent jól csináltak, csak az ellenség gonosz volt? Nem történik más, mint hogy Orbán új szerepet keres magának. Ezt tette eddig karrierje minden fordulópontján. A szerepkeresés egyszerűen a megváltozott helyzettel magyarázható. Új műsorhoz ő ugyanazt a férfit - magát - szereti, csak mindig másként. Ezúttal választása kifejezetten divatos: ránézett az európai trendekre. Mindenfelé erősödőben a populizmus. Az új politikai válasz a hagyományos jobb- és baloldal válságára".

Szombathy szerint "a mozgalom elsősorban nem az értelemhez, hanem az érzelemhez szól. Ezért nem érdemes elgondolkodni Orbán várbeli beszédén sem. Felesleges firtatni, mit jelent: ők nincsenek ellenzékben, mert a haza sosem lehet ellenzékben. Mert semmit sem jelent. Ellenben jól hangzik. A mozgalom minden, a végcél semmi - mondta egykoron a világkommunizmus egyik ideológusa. Esetünkben más a helyzet: a mozgalom semmi, a végcél ismét a hatalom. Ezért zúg mostanság annyit a Ria, ria, Hungária".

Orbán Viktor a budai Várban tartott nagygyűlésen elmondta (In: Meg fogjuk védeni, amit közösen létrehoztunk, Magyar Nemzet, 2002. május 9.) "immáron van hivatalos végeredménye a választásoknak. Hiába háborog sokak lelke, ez már bírói döntéssel is megerősített, s éppen ezért visszavonhatatlan tény. Lezárult a 2002.-es országgyűlési választás".

Orbán Viktor úgy véli "a magyarok lelkében mindig is ott élt az összetartozás, a család megtartó erejébe vetett hit. Mindig is tudtuk, hogy a szeretet, amit a szüleinktől kapunk, arra való, hogy a gyermekeinknek minél többet juttassunk belőle. Ezért juthatott támogatás, oltalom, bátorítás azoknak, akik a munka mellett családot is vállalnak, s nem csupán azért, mert a polgári kormány mindezt törvénybe foglalta. Mi, magyarok, mindig éreztük, hogy a múlt néhány darabját egyszer ki kell hoznunk a múzeumból. Mert van, ami múlt ugyan, de eleven erő s kapocs is, amely ezer esztendővel, ezer esztendőkkel köt össze bennünket. Ezért került Szent István koronája a Parlamentbe, s nem azért, mert a polgári kormány így határozott".

Orbán véleménye szerint "a magyarok lelkében mindig is ott élt a szüleik, nagyszüleik sorsa iránti felelősség. Mindig is tudtuk, hogy a múltat egyszer be kell vallani. Tudtuk, hogy egyszer majd mindent el kell mondanunk a gyermekeinknek. Ezért lett Terror Háza múzeum, s nem azért, mert a polgári kormány úgy döntött, hogy legyen. A magyarok lelkében mindig is ott voltak a határon túliak, s titokban akkor is tudtuk, hogy 15 milliónyian vagyunk, amikor ezt megpróbálták elfeledtetni velünk. Ezért lett státustörvény és született az erdélyi egyetem, s nemcsak azért, mert a polgári kormány így akarta. Kérem, ne feledjék el, egy kormány működéséből csak annyi a fontos, amennyi részévé válik az életünknek. Most eldől, vajon a lelkünkből fakadt-e az elmúlt négy esztendő, vagy csak utazgattunk egy kicsit saját átmeneti lehetőségeink birodalmában".

Orbán úgy véli "legyünk bizalommal, de álljunk készen. Most kell kimondanunk: meg fogjuk védeni, amit közösen létrehoztunk. Meg fogjuk védeni, mert képesek vagyunk rá. Most nem 1994-et írunk, amikor szétdőlt a polgári tábor és gyenge, zavarodott, tájékozódását vesztett polgári világ nézett szembe az akkori szocialista kormányzattal. Ma és most kell kimondanunk ezt: semmit sem tehetnek a polgári Magyarország szándékai és akarata ellenére. Megígérték, hogy folytatják, amit mi elkezdtünk. Helyes. A polgári Magyarország feladata, hogy ellenőrizze, számon kérje, betartassa. Nincs kormányzati eszközünk, de van sok millió magyar akarata. Valóban még sohasem voltunk ilyen sokan és még sohasem voltunk ilyen erősek. (...) A polgári Magyarország megtanulta, hogyan védje meg nemzeti érdekeit. A polgári Magyarország kimondta, hogy soha többé nem lehet sarokba állítani Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, a polgári Magyarország kimondta, hogy a jövőnk nem a tízmilliós országban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Ezért nem fogjuk megengedni - mert elég erősek vagyunk -, hogy visszacsempésszék a múzeumba a Szent Koronát, nem fogjuk megengedni, hogy átkereszteljék, átrendezzék a Terror Háza múzeumot. Nem fogjuk megengedni, mert elég erősek vagyunk hozzá, hogy mégoly ravasz módszerekkel is külföldieknek adják el a magyar termőföldet, és kisemmizzék a magyar gazdát. Nem fogjuk megengedni, mert elég erősek vagyunk hozzá, hogy szétrombolják a státustörvényt. Nem hagyjuk, nem fogjuk megengedni, hogy elvegyék a családoktól, amit már megszereztek maguknak az elmúlt esztendőkben. Ez a feladatunk, ez elől nem futhatunk el".

Orbán szerint "a polgári Magyarország nem ennek az országnak az egyik kisebb vagy nagyobb része. A polgári Magyarország az egész. A polgári Magyarország az, amit az emberek polgárként tesznek kormányoktól függetlenül. Néha könnyebb, néha nehezebb ezen az egy Magyarországon élni és szolgálni, de ez a helyünk. Innen nem megyünk el. Itt maradunk. Haza akkor is van, ha idegen hatalmak befolyása alá kerül, ha tatár, ha török dúl. Haza akkor is van, ha történelmi viharok rázzák. Haza akkor is van, ha nem a miénk a kormányzati felelősség. A haza nem egyszerűen politika, hanem az életünk. Meglehet, pártjaink és képviselőink az Országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. Legfeljebb egy kormány kerülhet ellenzékbe saját népéhez képest, ha feladja a nemzet céljait. Még egyszer: nem az a fontos, hogy mi hozzuk a jó döntéseket, hanem, hogy jó döntések szülessenek. Ezért, még ha vannak is intő jelek, és tudjuk, amit tudunk, a most alakuló kormányt és pártjaikat nem múltjuk, hanem tetteik alapján fogjuk és akarjuk megítélni".

Orbán Viktor a következőképp zárta beszédét: "a választás első fordulója után azt vállaltuk, hogy a második fordulóra mindenki hoz még egy embert. A második fordulót a polgári összefogás megnyerte. Most egy új feladat áll előttünk. Arra kérem önöket, hogy a következő három hónapban hozzanak létre kis, néhány emberből álló csoportokat, baráti csapatokat, polgári köröket. Nem jogi formákra, hanem együttlére, összefogásra, készenlétre van szükség. Most arra van szükség, hogy százszámra alakuljanak polgári körök és társaságok. Az erőnk, amely a sokaságban van, akkor valódi erő, ha képesek vagyunk magunkat megszervezni. Erőnk csak akkor valódi erő, ha képesek vagyunk megteremteni és megszervezni a polgári Magyarország nyilvánosságát. Ezért azt kérem, hogy a reményeim szerint százszámra létrejövő polgári körök jelentkezzenek a Demokrácia-központ ismert telefonszámain. Tudnunk kell egymásról, hogy ha a sorsunk úgy hozza, hogy mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk. Búcsúzóul azt kívánom, hogy vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra, s ne felejtsük, továbbra is: Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!"

Nagy N. Péter szerint (Ember, tömeg, Népszabadság, 2002. május 9. ) "Orbán Viktor politikailag ellenőrizhetetlenné vált. Ez helyzetmeghatározás, nem minősítés. A távozó miniszterelnöknek nincs és az ismert tervek szerint nem is lesz választott tisztsége. A parlamentbe nem egyéni választókerületből jutott, pártjában, de máshol sem tölt be olyan posztot, ahol beszámolási kötelezettséggel tartozna. A jobboldali összefogás pártokon felül álló vezetőjeként olyan helyzetet teremtenek számára, amelyben intézményes kontroll nélkül politizálhat. Orbán Viktornak saját táborán belül lényegében egyetlen vonatkoztatási pontja maradt: a tömeg. Mintha a szórakoztatóipar törvényei léptek volna a politika/jogi szabályok helyére. Ameddig sikere, közönsége van, a sztárral nem érdemes, nem lehet vitatkozni. Márpedig most közönségsiker van. (A koncertek telt házasak, még ha a lemezeladás, a választások végeredménye szerint nem megy is ilyen jól.) A Fidesz Orbán számára partner az elszakadásban. Igaz, a jobboldalon sem mindenkinek tetszik a demokratikus intézményrendszert - egyelőre csak - megkerülő politizálás. Dávid Ibolya, az MDF elnöke rövid időn belül harmadszor marad távol a polgári összefogás utcai demonstrációjától. Egyik alelnöke, Csapody Miklós kijelentette, ő azért nem ment el, mert a Vár nem esik a választókörzetébe. Érthető beszéd. De azon a helyzeten nem változtat, hogy a jobboldal vezetője számára immár nincs belső ellensúly. Orbán szemtől szemben maradt a tömeggel".

Nagy szerint "ami a tömeget illeti, Orbán Viktor kedd este nem bizonyult felelősségteljesnek. Politikai ellenfeleit például azzal (is) vádolta, hogy a Kossuth téri (és így a várbeli) sokaságról szólván a Hitlerjugendet és maoista nagygyűlést emlegettek. Valójában egyetlen pártoktól független politológus használta e két hasonlatot - kerekasztal-beszélgetés során. Orbán mégis e két megalázó kifejezéssel ajzotta fel a tömeget, amely nincs abban a helyzetben, hogy igazságtartalmakat ellenőrizzen. Csak hisz. Volt is egy pillanat, amelyben felcsillant a lehetőség, hogy Orbán a hazafias felelősségben találja meg az utat az erre fogékony közönségéhez. Kijelentette: 'még ha vannak is intő jelek, és tudjuk, amit tudunk, a most alakuló kormányt és pártjaikat nem a múltjuk, hanem tetteik alapján fogjuk, és akarjuk megítélni.' Még ha a kijelentésben ott gubbaszt is a 'büntetett előéletre' való utalás, erősebben hat benne az elfogulatlanság elvi lehetőségének felvetése. Éppen húsz másodpercig tartott a szónok kegyelmi állapota. Utána a jelenből 1947-ig (ki nem mondva, de félreérthetetlenül, az akkori kommunistákig) visszanyúlva talált folyamatosságot a mával azon az alapon, hogy most megint valaki (ki?) nacionalistának, antiszemitának, fasisztának mondaná a kedd esti közönséget (is), és megsemmisítene - nyilván nem fizikailag, idáig Csurka megy - ellenfeleket. Orbán képzeletbeli ellenségek hazug módon feltételezett aljas támadása elleni védekezésre mozgósított. A tömeg nem fogta vissza a szónokot, a szónok nem mutatott felelősségérzetet a tömeg iránt. Ketten együtt még nem érzékelik, hogy a kontroll kiiktatásával folytatott utcai politizálás 'veszélyes üzem', amely különösen gondos kezelést igényel. A nagy találkozás így egyelőre azt ígéri azoknak a millióknak, akik továbbra sem vonulnak zászlók alá, utcákra, hogy ez az új, intézményeken kívüli politizálás fenntartja az összes életszférát alig megmagyarázható feszültségekkel terhelő állapotokat. A többség számára az élménykereső tömeg és vezetőjének együvé tartozása egyelőre azzal a következménnyel jár, hogy magán-, civil és szakmai életüket még mindig különös erőfeszítésekkel kell kivonniuk a hatalmi küzdelmek erőtereiből".

Aczél Endre szerint (Mozgósítás lesz, Népszabadság, 2002. május 9. ) "Orbán Viktor tárgyilagos hidegséggel hivatkozik (egy tőle független) bírói döntésre, végérvényesre, épphogy nem töröl el a szeme sarkában egy könnyet, amikor talányosan hozzáteszi, hogy a ködfelhők nem oszlottak el. Ködök vannak tehát, aggály, gyanú, bizonytalanság. A Fidesztől láthatatlan kezek elvettek valamit, ami az övé volt. Orbán érzi, azt kell sugallnia, hogy az övé is lesz. Rettenetes, amikor egy ország kormányfője kiejti azt a szót a száján, hogy jogtalanság. Rettenetes, mert ezzel a súlyos szóval betakarja az egész választási procedúrát, de leginkább a végeredményt. A várbéli beszéd semmit sem tett a köztársaság egyik demokratikus alapintézményének, a választások tisztaságának a megvédése érdekében. Holott ez a szónok ünnepi kötelessége lett volna. Ha lehet, további kétségeket támasztott vele szemben. Aki képtelen azt a szót a száján kiejteni, hogy: vereség, az mindenre képes. Az szíve szerint nap mint nap újraszámlálna, mellesleg ezt célozza a Fidesz 'népi kezdeményezése' nevű közröhej is".

Aczél szerint "Orbánnak lebírhatatlan hajlama van arra, hogy önmagát és a Fideszt Magyarországgal, sőt a 'hazával' azonosítsa, azt kell mondanom, most már szinte perverz módon, hiszen ennek az országnak, ennek a hazának, mindannyiunk hazájának a többsége őellene szavazott. De ő úgy tesz, mintha az MSZP és az SZDSZ égi tünemény volna, szinte nem is tudni, honnan verbuválódtak a szavazóik. 'Semmit sem tehetnek a polgári Magyarország ellenére' - üzente az új kormánynak fenyegetően, aminek a magyar fordítása úgy hangzik, hogy semmit sem tehetnek a Fidesz ellenére. Mert ha tesznek, mozgósítás lesz. Az utcán. A 'polgári körök', amelyek most vannak születőben(?), a csúfolódás keresztségében született 'demokráciavonalon' (telefonvonalon), 'egyszerre mozdulnak majd, ha mozdulniuk kell.' 'Ha a sorsunk úgy hozza.' Talányos. Illetve nem egészen az, mert a 'sorsunkról' majd Orbán dönt, azazhogy dönteni akar. És ezután egy komoly kérdés: csak nem akarja a Fidesz, Orbán valóban az utcára vinni a politizálást, amelynek a parlamentben a helye? És ha igen, akkor csöndben megkérdezném: a Fidesznek nincsenek alapszervei, szervezetei? Miért kell új szerveződés? Csak nem 'üzenetrögzítős párt' volt eddig a fiatal demokratáké, amiképpen a (politikában boldogult) Torgyán József szellemeskedett hajdanán? És mi az, hogy 'mi nem lehetünk ellenzékben'? Ott vagytok. Ott is lesztek, négy évig legalábbis, hogy tegezésre váltsak, mint Orbán teszi. Ami többségi akaratból történik, fájdalom. Nem 'demokráciavonalon'".

A Népszabadság újságírója szerint (Forza Italia - magyarul, Népszabadság, 2002. május 9. ) "az Orbán Viktor által meghirdetett polgári körök mozgalom sem más, mint erőltetett próbálkozás Silvio Berlusconi Forza Italia mozgalmának magyar viszonyok közé való, automatikus és sematikus átültetésére. A legjobb bizonyíték erre a 'Hajrá Magyarország!' szlogen, ami Berlusconi jelszavának szó szerinti lemásolása: 'Forza Italia' (Hajrá Olaszország!). De Orbánék szolgaian átvették a 'szerződést a választókkal' ötletet is. Olyan eszközökkel akarnak operálni, amelyeket Olaszországban kilenc évvel ezelőtt, a magyarországitól gyökeresen eltérő politikai helyzetben alkalmazott Berlusconi - sikerrel".

Bednárik Imre szerint (Őszre zászlót bontanak a polgári körök, Népszabadság, 2002. május 9.) "az önkormányzati választások előtt, augusztus közepére várhatóan formálisan is létrejön a polgári erők mozgalma, amelynek élére a miniszterelnöki posztról leköszönő Orbán Viktor áll. A Fidesz választási szövetségesei közül a kereszténydemokraták és a kisgazdák készek az integrációra, az MDF szerepvállalása még kérdéses. (...) Jóllehet Orbán a Dísz téren nem beszélt mozgalomról, de szavai nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy a 'spontán' polgári szerveződés mozgalomban ölt testet, amelynek élére majd ő áll. A Forza Italiához hasonló, pártok felett álló jobboldali mozgalom várhatóan augusztusban bont zászlót egy újabb nagygyűlésen. Ebbe az irányba mutat az is, hogy a kormányfő elvállalta a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, majd a Kisgazda Polgári Egyesület védnökségét is. A szerdai rádióinterjújában is erre utalt, amikor azt mondta, hogy ő 'mezei' parlamenti képviselő lesz néhány hét múlva, s a polgári összefogás erősítésén fog dolgozni".

Hende Csaba, az MDF alelnöke furcsállotta Kovács László szocialista elnöknek a demokrácia veszélyeztetettségére utaló kijelentéseit (u.o.), mert szerinte "a néptől nem kell félteni a demokráciát. Amikor a Demokratikus Charta keretében együtt tüntettek kivénhedt pufajkások és ávósok kiváló liberális értelmiségiekkel, akkor a finnyásságnak ez a foka mintha nem lett volna jelen".

Kovács László, az MSZP elnöke értelmetlen hangulatkeltésnek minősítette Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök beszédét. (Ellenzéki bírálatok a távozó kormányfőnek, Népszabadság, 2002. május 9.) Kovács szerint "a kormányfő nem a nyugalmat szeretné megteremteni, hanem a választások idején felkorbácsolt indulatokat akarja tovább hevíteni". Kovács felelőtlenségnek tartja, hogy "Orbán a megbélyegzés rémével fenyegeti a tizenéveseket".