Megalakult a "Szövetség a Nemzetért"

Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök vezetésével "Szövetség a Nemzetért" néven polgári kört alakított 16 jobboldali értelmiségi. A polgári kör megalakulását bejelentő Orbán Viktor hangsúlyozta: a létrehozott csoport egyike annak az ötezer polgári körnek, amely a választások óta alakult. Az emberek többsége valószínűleg "Hajrá, Magyarország!" néven említi a jövőben is a mozgalmat, de egyenlőre nincs hivatalos elnevezése. Orbán Viktor a Szövetség a Nemzetért egyik legfontosabb feladatának nevezte, hogy meg kell teremteni a magyar nemzet másik nyilvánosságát.
Szerinte ez azért szükséges, hogy megvédjék a teljes magyar közszolgálatiságot az anyagi ellehetetlenüléstől, amely a leendő kormány tervei alapján könnyen bekövetkezhet. A leköszönő kormányfő arra kérte a polgári mozgalommal szimpatizáló embereket, hogy a nemzeti nyilvánosság megteremtése érdekében tekintsék feladatuknak előfizetni a Magyar Nemzetre, valamint a Demokrata és a Heti Válasz című hetilapokra. A hagyományos jobboldal-baloldal felosztás értelme egyre korlátozottabbá válik, a polgári mozgalomban pedig már teljesen elveszítette a jelentőségét, nem ideológiák, hanem értékek alapján állunk és mindenki előtt nyitottak vagyunk, aki a magyar nemzet megmaradása érdekében tenni képes - jelentette ki Orbán Viktor. Az újonnan megalakult polgári kör nyilatkozata szerint 'az új magyar közösség készen áll arra, hogy folytassa a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, és kész a polgári kormányzás évei alatt elért eredmények megvédésére, a család, a hit értékeinek erősítésére'.

A Magyar Hírlap álláspontja szerint ('Polgári nyilvánosság', Magyar Hírlap, 2002. május 27.) "eseménydús lett végül is május utolsó vasárnapja. Az MSZP és az SZDSZ aláírta koalíciós megállapodását, amelyet előzetesen a liberálisok küldöttgyűlése jóváhagyott, majd Orbán Viktor zászlót bontott a Szövetség a Nemzetért nevű 'polgári körben'. Legfontosabb feladatként 'a magyar nemzet másik nyilvánosságának' a megteremtését jelölte meg, és ezt olyannyira fontosnak tartja, hogy máris közölte, június 5-én részletesen is vissza akar térni rá. Különös a nyilvánosság ilyen tematizálása, hiszen az MSZP és az SZDSZ koalíciós szerződése éppen azt emeli ki, hogy biztosítani kívánják a szabadságjogok maradéktalan érvényesülését. Csakhogy, úgy látszik, Orbán Viktornak ez kevés, mert közszolgálati monopóliumuk megszűnését jelentheti. Senki nem akarja megnyirbálni az ellenzék jogait, de nem volna kívánatos az sem, hogy közpénzen fönntartott médiaintézmények változatlanul egyoldalúan szolgálják a politikát. A leköszönő kormányfő újszerűnek mondja, hogy a 'választások keskeny mezsgyéjén túl polgárok más utakon is kinyilváníthatják akaratukat', és megtörténhet, hogy 'egyszerre két módon kell gondolkodni'. Hogyne történhetne meg, hiszen Orbánnak illenék tudnia, hogy éppen ez a demokrácia... Az ellenzékbe szorult Fidesznek érthetően nagy szüksége van a nyilvánosságra, mert jól tudja, hogy huzamosabb időn át melegen tartani a tervezett ellenhatalmi tömegmozgalmat nehéz állandó szuggesztió nélkül. És ha nincs országimázs, nincsenek kiváltságok, a sulykolás bonyolultabb. A demokráciának viszont az egyik alaptörvénye a kiegyensúlyozott tájékoztatás. Köztudott, hogy a Fidesz és környéke sajátos kiegyensúlyozottságot képzelt el, módszerei sok esetben és sok réteget inkább taszítottak, mint vonzottak. Orbán a híveinek most feladatul szabta a jobboldali, sőt közismerten radikális jobboldali orgánumok vásárlását, gondolatviláguk propagálását. Mivel a sajtószabadság minden alkotmányosan elfogadott véleménynek teret kínál, az Orbán által tervezett nyilvánosság is elfér a sokszínű palettán".

Ludwig Emil szerint (Hajrá, magyarok!, Magyar Nemzet, 2002. május 27.) "az új időszámítás azonban megkezdődött. Nehéz pontosan meghatározni a konkrét pillanatot, a Testnevelési Egyetemen és a környező utcákon, a Kossuth téren vagy a budavári Dísz téren született-e meg az a megdöbbentő erejű közakarat, amely elhatározta, hogy a maga kezébe veszi a sorsát. Napok alatt ezrével alakultak meg a polgári körök, a nemzetet átszövő, új típusú hálózatként, összetartozó, baráti Magyarországként. És tegnap 'bejelentkezett' egy újabb polgári társaság is, amelynek tizenhat jeles tagja közt ott olvasható a polgári kormány miniszterelnökének, Orbán Viktornak a neve is. A Szövetség a Nemzetért nevű értelmiségi kör megfogalmazott célja egy pártok felett álló jobboldali tömegmozgalom létrehozása, amely az előző négy év alatt - az ország népével együtt - elért eredményeket is meg akarja oltalmazni. Makovecz Imre és mások az alapító tagok közül eddigi alkotásaikkal, tetteikkel bizonyították polgári és nemzeti elkötelezettségüket. Nyitott kapukat döngetnek, azok a tíz- meg százezrek, akik eddig spontán hozták össze kisebb-nagyobb köreiket, csak erre vártak. Amikor a haza nehéz sorban volt, amikor a legsötétebb erők uralkodtak rajtunk, és csak a huszadik század 'tömegvallása', a sport maradt az emberek vigasztalásául, a focistadionok maradtak a spontán összetartozás mentsvárai. Az ősi magyar buzdítás - hajrá, magyarok! - nemcsak a csodálatos aranylábú fiúknak szólt, de egyben üzenet volt az elnyomóknak és idegen szívű lakájaiknak is".

Bednárik Imre szerint (Orbán és polgári köre, Népszabadság, 2002. május 27.) "a 'másik nyilvánosság' létrehozását tervezi az Orbán vezette polgári kör. Azt kérik támogatóiktól, hogy minél többen fizessenek elő a Magyar Nemzetre, a Demokratára és a Heti Válaszra. Sőt fizessenek elő azok számára is, akik kevésbé tehetősek. Orbán nem zárta ki annak lehetőségét, hogy tüntetéssel demonstráljanak a Magyar Televízió és a Magyar Rádió előtt, amennyiben az új kormány az ellehetetlenülés felé sodorná az intézményeket. Orbán azonban megerősítette, hogy október 23-án külön ünneplésre készülnek, de mint mondta, nem a kormány ellenében, hanem saját hagyományaik, felfogásuk alapján fognak ünnepelni. A vasárnap megalakult polgári kör felhívása szerint '1956 óta nem volt példa arra, hogy Magyarország polgárai a számukra kijelölt négyévenkénti választások keskeny mezsgyéjén túl más utakon is kinyilvánítsák az ország sorsát érintő politikai akaratukat'. Az 'új magyar közösség' készen áll többek között a polgári kormányzás eredményeinek megvédésére, a hazafias érzelmű fiatalok támogatására, védelmezésére, a nemzet másik nyilvánosságának megteremtésére".

Nyusztay Máté szerint (Orbán a kör közepén, Népszava, 2002. május 27.) "a várakozásokkal ellentétben nem alakult meg tegnap a Hajrá Magyarország tömegmozgalom, ellenben Orbán Viktor tizenöt jobboldali társával közösen polgári kört alapított. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem jön létre a Silvio Berlusconi olasz kormányfő vezette Forza Italia (Hajrá Olaszország) mintájára tervezett tömegszervezet, csak még nem tudtak neki nevet adni. Orbán Viktor ezt azzal magyarázta, hogy még egy gyermeknek sem könnyű nevet adni, pedig az csak két szülő döntésén múlik, a mozgalom esetében pedig lehetetlen vállalkozás volna több millió ember elvárásainak megfelelni. Viszont a 16 köralapítónak sikerült közös nevezőre jutnia: azt Szövetség a Nemzetért névre keresztelték".

Nyusztay szerint "Orbán a budai Várban, a Dísz téren szólította fel hallgatóságát, hogy mindenki alakítson polgári köröket, hogy ha mozdulnunk kell, mozdulhassunk. A mozdulás mikéntjére vonatkozó újságírói kérdésekre válaszolva Orbán nem zárta ki annak lehetőségét, hogy tüntetéseket szerveznek, például médiaügyben. Mint mondta, egyelőre nem tud ennél többet mondani: a polgári kör, illetve a tömegmozgalom mindig akkor határozza el, mit tegyen, amikor a veszély valóságossá válik. Közölte továbbá, hogy a 16 fős kör következő, június 5-i találkozóján talán kicsit okosabbak leszünk, már tisztábban látjuk, mit tesz az új kormány".

Orbán Viktor (u.o.) "az egyik legfontosabb feladatnak nevezte, hogy sikerüljön megteremteni a magyar nemzet másik nyilvánosságát, hogy megvédjék a közszolgálati médiát az anyagi ellehetetlenüléstől, amely a leendő kormány tervei alapján könnyen bekövetkezhet".

Nyusztay úgy véli reagálva Orbán Viktor kijelentésére: (u.o.) "a közmédia állapotára - leszámítva, hogy jó - az is jellemző, hogy a polgári kormány egyik utolsó döntésével 12 milliárd forintos készfizető kezességvállalásról döntött a Magyar Televízió és a Magyar Rádió működőképességének finanszírozása érdekében. A helyzetet jellemzi továbbá, hogy a Legfőbb Ügyészség a napokban meghosszabbította az MTV Rt. gazdálkodásával kapcsolatos nyomozás határidejét, amelyet hűtlen kezelés, továbbá adócsalás miatt rendelt el az ORFK egy évvel ezelőtt".

Nyusztay szerint "a másik nemzeti nyilvánosság megteremtése érdekében tekintsék feladatuknak előfizetni a Magyar Nemzet című napilapra, a Demokrata és a Heti Válasz című hetilapokra, és ennek a célnak minél több embert kell megnyerni - hangoztatta Orbán (aki arra vonatkozóan nem adott támpontot, hogy mi az egyik nyilvánosság). A kormány éléről a kör közepére került politikus az alakuló tömegmozgalom ideológiáját nem határozta meg, arra hivatkozva, hogy a szövetség nem ideológia, hanem értékek alapján áll, és mindenkinek helye van benne, aki a magyar nemzet megmaradása érdekében tenni képes. Viszont a sajtótájékoztatón kiosztott alapító okiratból kiderül, hogy lényegében globalizációellenes (illetve az imperializmus kritikáját is megfogalmazó) szerveződésről van szó, már amennyiben a nemzetközi manipulációk és maximális profitérdek arctalan fogyasztóvá silányíthatják az embert. Ezzel kapcsolatban Orbán sietett leszögezni, hogy a baloldal-jobboldal kategóriáknak nincs értelmük ebben a mozgalomban".

Szász István szerint (Második nyilvánosság?, Népszava, 2002. május 28.) "hiába, Orbán Viktor hétfőn a miniszterelnöki székből végérvényesen távozó politikus, tud az érdeklődő köznek meglepetést szolgáltatni. A ex-miniszterelnök regnálásának utolsó napját arra fordította, hogy ismert és kevésbé ismert népnemzeti, mérsékelt és kevésbé mérsékelt jobboldali barátaival, valamifajta polgári társas kört alakítson. Természetesen Orbán Viktor ex-miniszterelnök, párt- és parlamenti funkció nélküli Fidesz- politikus, értelmiségi magyar állampolgár, az alkotmány biztosította szabad szervezkedés jegyében törvényes keretek között azt szervez, amihez úri passziója van".

Szász szerint "számos meglepőt mondott Orbán Viktor. Beszélt arról, hogy eddig 5 ezer polgári kör megalakításáról érkezett jelentés. Arrol nem beszélt, hogy kik, hol alakították ezt a temérdek kört, és vajon ez valami olyan mozgalom-e mint régen a levente vagy az MHK volt? (Akik már nem ismerik ezt a betűszót: az 50-es évek rákosisita, Munkára, Harcra Kész paramilitáris mozgalmat rövidítették így) Egyébként ez a sok polgári szerveződés bizony a polgári ízléshez képest egy kicsit harciasnak tűnik: tüntetések szervezését, vagy legalábbis közös 'ha mozdulnunk kell mozdulhassunk' akciózást helyez kilátásba. Rögtön tegyük hozzá: a dolog extremitása ellenére ebben sincs semmi törvénytelen. Bárki magyar állampolgárnak joga van, erőszakmentesen és törvények keretek között tüntetést szervezni. Miért pont Orbán Viktornak ne lenne ehhez joga? Nos joga van, csak meglehetősen furcsa, ha egy ex-miniszterelnök hivatalától való búcsújának napján már ilyenfajta kedvteléséről ad nyilatkozatot. Jut eszemebe: ha 98-ban a nép által leváltott Horn Gyulának jutott volna eszébe valamiféle szocilaista sejtek szervezése micsoda jobboldali felháborodás fogadta volna - nem is alaptalanul - ezt a hibbantságot".

Szász: "engem az lepett meg leginkább: Orbán polgári szervezkedése fő feladatának azt nevezte, hogy megteremtse a magyar nemzet 'másik nyilvánosságát'. Nocsak! Orbán Viktor egykori szorgos pártállami szamizdatolvasó hirtelen kor- és időtévesztésbe került? Elfelejtette, hogy többek között a 89-es Fidesz erőfeszítése nyomán Magyarországon 12 éve sajtószabadság van? Mi a csudának van szükség másik vagy második nyilvánosságra ott, ahol az egyik, illetve az első nyilvánosság szabad s mindenkinek a rendelkezésére áll. Orbán Viktornak, a neves politikusnak meg kiváltképp. Számára nemcsak a szólás és sajtó nyilvánossága adott, hanem ott van a demokratikus politizálás központjának - Márai szép szavai szerint a demokrácia katedrálisának - a parlamentnek nyilvánossága. Ki hinné, hogy kávéházi törzsasztalok kedvéért egy Orbán kvalitású szónok lemond a napirend előtti felszólalások, az interpellációk adta első nyilvánosságról? Félve kérdezem: netán az ex-miniszterelnök oly témákban akar másik nyilvánosságot, melyekben megszólalni a szabad sajtó és a politizálás természetes közegében restellene? Mindenesetre több mint furcsa, hogy a magyar ex-miniszterelnök, aki - nagyon helyesen - komoly erőfeszítéseket tett a globális tőke Magyarországra hozásáért és Magyarországnak a globális integrációhoz, a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozásáért most hirtelen ócska leninista brosurákból merítve a 'másik nyilvánosságban' az ügyben kíván fellépni, nehogy 'a nemzetközi manipuláció és maximális profitérdek hasztalan fogyasztóvá silányítsák az embert'. Ez az újnáci demagógiából és óbolsevik zagyvaságból összegyúrt valami lenne az Orbán-féle titokzatos második nyilvánosság fő mondanivalója?"

Szász úgy véli "ilyen politikai és intellektuális zavarodottságnak, a nekiszabadult demagógiának és a köznyugalmat legalábbis retorikájában sértő megnyilatkozást és szerveződést nemhogy egy kiválóan képzett rangos politikus Orbán Viktortól, de egy hatodrangú csurkista aktivistától,vagy MSZMP-ből itt felejtett óbolseviktól is csak fejcsóválással vennénk tudomásul. Az meg végképp a megalázó silányság teteje, amikor Magyarország tiszteletreméltó középjobb miniszterelnöke gyermeknapi kerti partiján bolsevik lapterjesztőként arra agitál, hogy fizessük elő az egyébként az első nyilvánosságban minden újságosstandon többnyire jókora állami támogatással megjelenő - kapható- Magyar Nemzetet, Demokratát és Heti Választ. Hogy mindezzel exhibicionista feltűnősködésen, s fogyatkozó párthíveinek esetlen mozgásba tartásán kívül mi lehet Orbán Viktor célja, fel nem foghatom. Már csak attól tartok, hogy holnap Orbán-Makovecz szerkesztésében megjelenő, Nemzeti Magyar Szabad Nép nevű szamizdat-újságot lehet majd borsos áron pult- és föld alatti második nyilvánosságban vásárolni. Tisztelt ex-miniszterelnök úr! Nem kellene a demagógia, a silányság és - igen - a nevetségesség útján megállni?"

R. Székely Julianna: (Miseszándék, Magyar Hírlap, 2002. május 29 .) "a Pénzügyminisztérium leköszönő államtitkárával készített interjújában, ha jól számoltam, nyolcszor egymás után kérdezte meg, hogy valójában mire és miért költötte el utolsó perceiben az Orbán-kormány azt a 650 milliárd forintot, amit a szocialisták emlegetnek. Az államtitkár úr hiába próbálta rávezetni, hogy 'egy összegszerűen megfogalmazott döntés az nem költés'. Hogy 'az a szó, hogy költés, nem létezik', mert egy kormány az maximum garanciát vállal, forrást biztosít vagy átcsoportosít. Továbbá, hogy a kormány csak olyan döntést hozott, amely törvényszerű, jogszerű, 'és aki nem hiszi, járjon utána'. A hallgató csak hallgatta őket, mint gyermek a mesejátékot, és kezdte fölfogni végre a lényeget. Azt, amit Orbán Viktor, a Szövetség a Nemzetért polgári kör alakuló ülésén úgy fogalmazott meg, hogy 'lehetnek olyan idők Magyarországon, hogy egyszerre két módon kell gondolkodni'. Nyilván, ahogyan lehet és ahogyan akarjuk. Mely iránymutatás fényében rögtön érthetővé válik az az orbáni mondat is, hogy '1956 óta nem volt példa arra, hogy Magyarország polgárai, a számukra kijelölt négyévenkénti választások keskeny mezsgyéjén túl más utakon is kinyilvánítsák az ország sorsát érintő politikai akaratukat'. Ne tessék megkérdezni, hogy akkor most permanens forradalomban élünk-e avagy parlamentáris demokráciában! Ki-ki úgy érti, ahogyan akarja. Az Európai Unió meg járjon utána, ha már magyarul nem tanult meg".