A Fidesz XV. kongresszusa

A Fidesz a politikai szintű küzdelmet megnyerte, ugyanakkor a választásokon a szervezettség és a mozgósítás terén a szocialistákkal szemben alulmaradt - mondta elnöki beszámolójában Pokorni Zoltán a Fidesz XV. rendkívüli kongresszusán. Pokorni Zoltán szerint nem vették elég komolyan azt a veszélyt, amely abból fakad, hogy a szocialista párt öröklötten jóval szervezettebb. - Ez a szervező, illetve mozgósító erő nem a nyílt politikai viták síkján mutatkozott meg, hanem a választások első fordulóját megelőző hetekben, a negatív kampány végigvitelében, és a voksolás napján tapasztalt mozgósításban - szögezte le.
Az ország nagy része narancssárga, csak éppen a kormány vörös - mondta az elnökség beszámolóját ismertetve. Pokorni Zoltán szerint a kampány során az ellenfélnek nem maradt más eszköze, mint a Fidesz és vezetőinek démonizálása, hiteltelenítésének megkísérlése. Mint mondta: a hecckampány eredményeként a vádak folyamatosan rakódtak egymásra, s az emberek fejébe sulykolt sztereotípiák előkészítették a terepet az MSZP választások napján végzett mozgósításához. Ennek eredményeként olyan emberek tömegei éltek választójogukkal, akiknek mozgósítását a közvéleménykutatók nem tudták előre jelezni. A Fidesz elnöke szerint a polgári körök és pártja az új értékelvű magatartás és politizálás megtestesítői. Leszögezte, hogy akik ezt nem értik, azok az értékelvű politizálást sem értik. Kitért arra, hogy a választási kampány korszakhatárt jelez a Fidesz életében, a párt a szervezettség szempontjából új kihívás előtt áll. Mint mondta: a Fidesz néppárt lett, ezért szakítania kell a zárt, klubszerű működéssel, nyitnia kell és nem bezárkózni, valamint szükséges tagságát bővíteni. A Fidesz kongresszusa 432 igen szavazattal, 21 ellenében, 16 tartózkodás mellett három ponton módosította a Fidesz alapszabályát. A változtatás értelmében a párt miniszterelnöke megbízatásának lejárta után négy évig automatikusan teljes jogú tagja a párt elnökségének. A kongresszus egy ellenszavazattal és egy tartózkodás mellett fogadta el a Fidesz elnökségének a választások kapcsán megfogalmazott beszámolóját.

A Magyar Nemzet újságírója szerint (Végelszámolás, Magyar Nemzet, 2002. június 15.) "Millenniumi megemlékezésekre, országimázsra, állami ünnepekre 1999-től kezdve 9-10 milliárd forintot költött az előző kormány. Sok vagy kevés? - nehéz eldönteni. Méltó és felemelő, értékmentő és közösségteremtő ünnepekért, az országképet itthon és külföldön jobb színben feltüntető tevékenységért nem sok a három esztendő alatt, fejenként ránk eső 1000 (ezer) forint. Ha ebből az összegből nemcsak ünneplésre és közkép formálásra jutott, hanem jelentős részben magánzsebbe is, akkor sok. A baloldal tényként kezeli, hogy a Happy End és az Ezüsthajó vezetőinek, üzletfeleinek kezén megfordult közpénzek jó része meg is ragadt ott. Ezt az arra hivatott független hatóságok majd kiderítik. Tény, hogy a fenti cégekkel 2003 végéig kötött szerződéseket a Miniszterelnöki Hivatal, de ezen szerződéseket nem a hivatal, hanem maguk a cégek mondták fel, majd végelszámolást kértek magukkal szemben. Talán egy nagyvonalú gesztust tettek a kormányoldal felé? Könnyű lenne különválasztani a Happy Endet és a Fideszt, kijelenteni, hogy vajmi kevés közük van egymáshoz, a kapcsolatuk ellenére sem lehet valamiféle egyenlőségjelet tenni közéjük, az egyikről következtetni a másikra. Ám a Happy End nemcsak az ország, hanem úgy tűnik, a Fidesz imázsát is alakította, vagy fogalmazhatnánk úgy is: nem kifejezetten szerencsés irányban befolyásolta. A Happy End elleni támadások a volt kormánypárton csattannak, lehet, hogy igazságtalanul, de nem minden logika nélkül. A Happy End alapítója, Wermer András nemcsak az országimázst formáló céghálónak, de - bennfentesek szerint - a pártnak is egyik nélkülözhetetlenje volt, kulcsszerepet játszott a Fidesz politikai stratégiájának alakításában is. Wermer minden bizonnyal kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik, de nem biztos, hogy a politika terén is hasonló kvalitásokkal bír. Amikor például az MTV kuratóriumi elnöksége leszavazta a köztelevízió reklámidejének értékesítésére benyújtott pályázatát, azt írta amerikai-izraeli üzlettársának: 'politika, antiszemitizmus és gazdasági érdek akadályozta meg a szerződés létrejöttét.' Ez idő tájt, 2001-ben a magyar jobboldal kétségbeesetten küzdött az antiszemitizmus nemtelen rágalmai ellen, s ebben a helyzetben a kormányzó párt egyik 'szürke eminenciása', az országimázs alakításában főszerepet játszó ember antiszemitizmussal vádolja az egyik magyar köztestületet - sajátságos hasadás".

A Magyar Nemzet újságírója szerint "Wermer állítólag spiritusz rektora, szellemi irányítója volt az 1998-as sikeres, illetve a 2002-es, balvégzetű kampánynak is. Annak a kampánynak, amelyik nem akart elkezdődni, s az első forduló előtt szinte nem is volt. Mindenki érzékelhette: a Fidesz defenzívába szorult, átadta a terepet az ellenfélnek, a rágalmakra nem reagált, az egyéni képviselőjelölteket nem engedte kampányolni, vagyis már akkor 'gesztusokat' gyakorolt. A hírek szerint a végelszámolás alatt álló Happy End és Wermer András az őszi önkormányzati választások előtt is szeretne kampányfeladatot kapni, s - szintén a hírek szerint - a Fideszen belül vannak erők, amelyek támogatják ezt. Pedig a tavaszi, elhibázott kampány mélasága, kapkodó bizonytalansága mindmáig érezhető a pártban. A hét végén kongresszust tart a Fidesz. Ha végelszámolást nem is, számvetést ideje lenne készíteni. 1998 előtt a párt sikeresen integrálta a nemzeti, a keresztény, a konzervatív, a polgári erőket. Viszont az idén, a második választási forduló előtt megszületett - s azóta egyre erősödő - polgári mozgalom már pártok feletti, azoktól független organizáció. Adott esetben még a Fidesz is könnyen kimaradhat belőle".

A Magyat Hírlap álláspontja szerint (Határvonalon, Magyar Hírlap, 2002. június 17.) "szemmel láthatóan azt a taktikát követi a jobboldali ellenzék, hogy mintegy örökmozgóként minden pillanatban jelen legyen a politikában. Kétségtelenül ügyesen teszi. Annak ellenére, hogy mindez nem megy, nem mehet ellentmondások nélkül. Ilyen ellentmondás volt, hogy Dávid Ibolya megjelent ugyan a szombati rendkívüli Fidesz-kongresszuson, de elegánsan visszautasította Orbán Viktor kezdeményezését, a jobboldali pártok önfeladását és az utcai politizálást. Az is az MDF finom kritikájához tartozott, hogy elnöknője a vereségért változatlanul főként a baloldal magatartását kárhoztató elemzésekkel szemben figyelmeztetett: a polgári oldal bölcsebbé válhat, ha újragondolja, mit tehetett volna jobban az elmúlt négy évben. Ennek a kétkedésnek aztán már nem volt nyoma a vasárnapi Margit-szigeti happeningen. Az úgynevezett polgári körök monstre találkozóján egyértelműen Orbán Viktoré volt a főszerep. Mondanivalóját a korábbi hetek szokása szerint megpróbálta plebejus módra tarkítani, csak úgy hemzsegtek a szállóige-gyűjteményekből összegereblyézett népi és műnépi hasonlatok. Ez azonban csak a módszer, a tartalom vitathatatlanul kemény volt. Ugyancsak nem ellentmondásoktól mentesen. Az egyik mondatban 'teljes fegyverzetben' visszajött a múlt, vagyis a kommunizmus, a másikban 'maga a nagytőke alakított kormányt'. Ettől függetlenül, a volt kormányfő bírálataiban bármilyen sarkosan és kíméletlenül fogalmazott is, nem lépte túl az ellenzék vezetőjének alkotmányos jogkörét; az a dolga, hogy ostorozza a kormányt, rámutasson az oppozíció szerint akár 'bűnös' tettekre is. A mai túlfűtött légkörben azonban Orbánnak is világosan látnia kell, hol a határ. Belül marad-e a jobbközép higgadtságán, vagy hízelegve a szélsőségeknek, a fékteleneket bátorítja? Néhány fölszólaló - a mérsékletet mindig sutba dobó Balás-Piri László, a művészként eddig kevésbé ismert Malgot István és a mindinkább radikalizálódó Kerényi Imre - ugyanis veszélyes vizekre kormányozhatná a polgári körök hajóját. Persze csak akkor, ha a helyenként uszító agitáció törvénysértő tettekbe fordulna".

Pokorni Zoltán elnöki beszámolójában elmondta (Kis Ferenc: Szervezettebb lesz a Fidesz, Magyar Nemzet, 2002. június 17.) "a Fidesz a politikai szintű küzdelmet megnyerte, ugyanakkor a választásokon a szervezettség és a mozgósítás terén a szocialistákkal szemben alulmaradt". Pokorni szerint "ha a Fidesz nem változtat jelenlegi szervezettségi szintjén, akkor a következőkben is alulmaradhat, ezért a nyitásra van szükség. Pokorni Zoltán bejelentette, hogy a beszámolóról történő szavazást egyben személyével szembeni bizalmi voksolásnak is tekinti. A választások utáni hetek, hónapok legmeglepőbb fejleményének nevezte a polgári társadalom önszerveződő erejének feléledését, hozzátéve: olyan erők mozdultak meg és olyan érzelmek áradtak szét, amelyek a rendszerváltás időszakában voltak jellemzőek. Pokorni Zoltán szerint az ellenfelek megpróbálták befeketíteni azokat a közösségeket, amelyek az első forduló eredményei nyomán nyilvánosan is kiálltak a polgári kormány által képviselt értékek mellett. Tamás Gáspár Miklóst idézte példaként, aki 'egyetlen bővített mondatban lefasisztázta és leávósozta a magyar társadalom felét. - Vajon miért nem tiltakozik ellene a magyar értelmiség önmagát toleránsnak tudó csoportja? - tette fel a kérdést Pokorni Zoltán".

Dávid Ibolya, az MDF elnöke szerint (u.o.), aki a meghívottak között szerepelt a kongresszuson, "a politikai hadviselés fő színtere a parlamenti patkó, a demokratikus politizálás pedig politikai pártokra épülő rendszert jelent (...) a Fidesz és az MDF kötelessége, hogy megteremtsék az együttműködés jövőjét és megalapozzák a bölcs előrelátás, a távlatokban gondolkodás képességét. Hozzátette: a két párt összefogása most hatékonyabb lehet, mint valaha, ehhez megvan az erő, a hit, a háttér és a jövő".

Az MSZP sajtóirodája a Fidesz-kongresszuson elhangzottakra a következőképp reagált: (u.o.) "Pokorni Zoltánnak a rendszerváltás után 12 évvel már illene annyit tudnia a parlamenti demokráciáról, hogy a választásokat az a párt nyeri, amely több szavazatot és képviselői mandátumot szerez; az MSZP több szavazatot és mandátumot kapott a Fidesznél, az MSZP-re és az SZDSZ-re együtt pedig többen szavaztak, mint a Fideszre és az MDF-re. Az MSZP álláspontja szerint a szégyenérzet teljes hiányát jelzi, ha a két forduló között a szocialistákról a legképtelenebb rágalmakat terjesztő Fidesz elnöke beszél negatív kampányról".

Szász István szerint (A Népfront útján, Népszava, 2002. június 17.) "mindazok akik nem sokat vártak a Fidesz XV. rendkívüli kongresszusától, valamint a rákövetkező vasárnapi margitszigeti pártjuniálistól, tévedtek. Azért tévedtek, mert a választási kampányban a Testnevelési Egyetem-i, a Kossuth téri, majd a Dísz téri politikai heppeningek után azt hittük, populista lármával a Fidesz már nem lephet meg senkit. Nem feladatunk, hogy megfejtsük, mire gondolhatott Orbán Viktor, mikor parlamenti képviselőinek magatartási útmutatóként az alábbi veretes magagyártotta népi bölcsességet produkálta: 'A tyúk hozzájárul a szalonnás rántottához, a disznó pedig elkötelezi magát'. Továbbá megtudtuk, az egyre inkább a filozófia területére kalandozó ex-miniszterelnöktől, hogy 'az ördög nem alszik, legalábbis nem mindenkivel', valamint hogy: 'semmi sem olyan, mint amilyennek látszik, minden olyan, amilyen'. Pokorni Zoltán pártelnökként méltó szekundánsa volt a tisztség nélküli pártvezérnek, amikor tudtunkra adta: a Fidesz a választásokat megnyerte, mégis annak vesztesévé vált. Vagyis Pokorni még mindig ott állomásozik, ahol április 21-én éjszaka számára megállott az idő és megtorpant a jövő. Tanárember létére képtelen annak az egyszerű számszaki műveletnek az elvégzésére, melynek eredményeként ma már minden 18. életévét betöltött magyar állampolgár tudja, hogy a Fidesz-MDF a csurkista segédcsapatokkal együtt a 2002-es parlamenti választásokon csaknem 400 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a szocialista szabaddemokrata koalíció, vagyis a népakarat az MSZP-SZDSZ-t juttatta győzelemre a Fideszt és szatelit pártjait pedig leváltotta".

Szász szerint "megtudtuk Pokorni pártelnöktől azt is, hogy ezt a sajátságos politikai fordulatot kik idézték elő. Figyelem tisztelt MSZP-SZDSZ szavazók! Pokorni szerint az MSZP hívószavára egy bumfordi, kretén tömeg rajzott az urnákhoz, amelyre a pártelnök szerint a következő a jellemző: Budapesten vagy nagyvárosban él, öregecske (50 év feletti), alacsony iskolai végzettségű, azaz tudatlan, átlagkeresete soványka és egészében amolyan ütődött szerencsétlen, mely állapotot a pártelnök az alacsony státuszú kifejezesében foglalt össze. Szóval nemcsak arról van szó, hogy a Fidesz továbbra is fönntartja a két Magyarország, a jók és rosszak szembeállásának hazug és nemzetellenes rémképét, hanem ráadásul a balliberális oldalra szavazók azt is megtudhatták, hogy vénülő, buta, csóró gyülevésznépség. Orbán Viktor viszont azt fejtette ki Csurka István legszebb napjait idéző módon, hogy a Medgyessy kabinetben 'maga a nagytőke alakított kormányt'. Mi tagadás, furcsa ezt hallani egy olyan volt kormányfőtől, aki négy éven keresztül - helyesen - saját bevallása szerint mindent megtett, hogy a fejlett nyugathoz csatlakozzunk, hogy a magyar gazdaság számára elengedhetetlen nyugati tőke bejöjjön az országba. Már most vagy négy éven keresztül nem mondott erről a szándékáról igazat az ex-miniszterelnök, vagy csak most ellenzékbe kerülve tört ki belőle a tőke-, piac- és nyugatellenes óbolsevik attitüd".

Szász szerint "aki a pártkongresszuson valami lényegi és érdemleges dolgot is akart találni, az legfeljebb arra figyelhetett fel, hogy Orbán Viktor a szerveződő polgári köröket arra szólította fel, hogy azokon a településeken, ahol eddig a Fidesz nem tudott jelölteket állítani, a Hajrá Magyarország állítson jelölteket. Ennek a mondatnak legalább van kézzel fogható értelme, noha szögesen szembenáll azzal az eddigi orbáni tétellel, hogy a pártok fölötti spirituális Hajrá Magyarország és polgári körök ne szerveződjék párttá és egyáltalában a magyarság nagy sorskérdéseivel foglalkozzanak, ne pedig a napi politika piszlicsár ügyeivel. A Hajrá Magyarország szépen lépdel bizony egy pártformáció felé, csak azt nem tudni, hogy Orbán nőtte-é ki a Fideszt, vagy a Fidesz mellé képzeli a mozgalmat, afféle nemzeti népfrontként. Bizonyára, ha a népfront szó nem járatódott volna le, most - ősszel - azt kérné a 'pogároktól', hogy szavazzanak a Nemzeti Népfront jelöltjére. Annyi fájdalom azért ma még belevegyül a nemzeti érzésektől eltöltött politikai vezérbe, hogy ma Magyarországon még létezik a töbpárt rendszer".

A Népszava információ szerint (Wermer András okozta a Fidesz vereségét?, Népszava, 2002. június 18.) "többen is vannak a Fideszben, akik Wermer Andrásnak tulajdonítják a párt választási vereségét. Így elképzelhető, hogy az ő ösztönzésükre született a Magyar Nemzet szombati vezércikke, amely a Happy End és az Ezüsthajó Kft.-ről szólt, és először bírálta a volt kormánypártot. Informátoraink szerint azonban a pártban nincs leváltó hangulat, mert általánosan elfogadott nézet szerint a kudarcot több tényező okozta. Így például az, hogy nem hagyták az egyéni képviselőjelölteket helyben kampányolni, és ezért a kampány - ami amúgy is későn kezdődött - uniformizált volt. Hibának tekintik a kokárdaviselést, mert az a visszájára fordult, és mozgósította a másik oldalt is, de sokak szerint ugyanilyen hiba volt Kövér László akasztós beszéde is. Nem tudni, hogy ezekből a kampányelemekből melyeket javasolta Wermer, aki egyes információk szerint már az első forduló után háttérbe szorult. Ugyanakkor értesüléseink szerint Wermer a Fidesz vezetőségéből leginkább Áder Jánoshoz kötődik, és Orbán Viktor tanácsadói közül is akadnak, akik szívesebben vennék, ha eltávolodna a párttól".

"A Magyar Nemzet már említett vezércikke szerint a végelszámolás alatt álló Happy End Kft. és Wermer András az őszi önkormányzati választások előtt is szeretne kampányfeladatot kapni, a Fideszen belül pedig vannak erők, amelyek támogatják ezt. A lap azonban megállapítja, hogy a tavaszi, elhibázott kampány mélasága, kapkodó bizonytalansága mindmáig érezhető a pártban. A Fidesz hét végi kongreszszusára időzített írás ugyanakkor úgy véli, ha végelszámolást nem is, de számvetést ideje lenne készíteni a pártnak. A lap szerint mindenki érzékelhette: a Fidesz idén defenzívába szorult, átadta a terepet az ellenfélnek, az egyéni képviselőjelölteket nem engedte kampányolni. Míg 1998 előtt a Fidesz sikeresen integrálta a polgári erőket, az idén született mozgalom azonban már pártok feletti formáció. A Magyar Nemzet így ír: Könnyű lenne különválasztani a Happy Endet és a Fideszt, kijelenteni, hogy vajmi kevés közük van egymáshoz. Ám a Happy End nemcsak az ország, hanem úgy tűnik, a Fidesz imázsát is alakította vagy fogalmazhatnánk úgy is: nem kifejezetten szerencsés irányban befolyásolta. A Happy End elleni támadások a volt kormánypárton csattannak, lehet, hogy igazságtalanul, de nem minden logika nélkül".