Medgyessy Péter múltja

A Magyar Nemzetben megjelent cikk szerint Medgyessy Péter 1961-től a rendőrség állományában volt, titkos ügynökként tevékenykedett, 1978-ban főhadnaggyá, a Belügyminisztérium III/II főcsoportfőnökségének kiemelt főoperatív beosztottjává nevezték ki. Ennek alátámasztására a belügyminiszter 1978-as kinevezési parancsát is közli a napilap. Lamperth Mónika belügyminiszter ez ügyben vizsgálatot rendelt el. Ennek során áttekintik a titkos iratok kezelésével, irattározásával és a hozzáférhetőségével összefüggő kérdéseket is.
Leszögezték azt is, hogy a jelenlegi adatok alapján Medgyessy Péternek nincs semmilyen dossziéja a Belügyminisztérium irattárában. Medgyessy Péter miniszterelnök az Országgyűlés ülésén bejelentette, hogy öt éven keresztül kémelhárító tiszt volt. Medgyessy azt mondta, hogy tevékenysége kizárólag Magyarország IMF-csatlakozás előkészítésével volt kapcsolatos. Az volt a feladata, hogy megakadályozza, hogy külföldi titkosszolgálatok meggátolják Magyarország csatlakozását a Nemzetközi Valutaalaphoz. A miniszterelnök állítja, hogy az IMF csatlakozás után beszüntette kémelhárító tevékenységét.

Torkos Matild szerint (Titkos ügynök a kormány élén, Magyar Nemzet, 2002. június 18.) "huszonnégy évvel ezelőtt Benkei András belügyminiszter rendőr főhadnaggyá, a BM III/II-7. osztály kiemelt főoperatív beosztottjává nevezte ki a D-209. számon nyilvántartott szigorúan titkos (SZT) tisztet, Medgyessy Pétert. A D-209-es ügynök 'előléptetésekor' a Pénzügyminisztérium osztályvezetője volt. A kinevezési 'parancs' szerint a D-209-es ügynök 'beosztásához' a francianyelv-tudás nélkülözhetetlen, ezért engedélyezte a nyelvtudási pótlék folyósítását is Medgyessy főhadnagynak. A volt titkos ügynököt 2000-ben Franciaország a becsületrend lovagi fokozatával tüntette ki".

Torkos szerint "Medgyessy szigorúan titkos operatív tiszti múltja nem volt ismeretlen az őt miniszterelnöknek jelölő szocialista párt vezetői előtt sem. Erről - forrásunk szerint - jelölését megelőzően komoly vita bontakozott ki a párt felső vezetésében, ám végül úgy döntöttek, mégis Medgyessy vezetésével indulnak a választáson. Mint ismert, a Horn-kormány regnálásának második félidejében Medgyessy pénzügyminiszterként dolgozott, ezért az átvilágító bíróság őt is górcső alá vette. A vizsgálatot követően, miután Medgyessy önként nem mondott le miniszteri posztjáról, az átvilágító bíróság szólította fel erre. Medgyessy akkor azért akadt fenn a hálón, mert a rendszerváltás előtt a III/I-es ügyosztály által - a titkos ügynökök megfigyelései alapján - összeállított jelentéseket ő is megkapta mint kormánytag és megismerhette azok tartalmát. Medgyessy nem mondott le, a törvény ilyen esetre nem tartalmazott rendelkezést, mint ahogy azt sem tiltja semmilyen jogszabály, hogy volt titkos ügynökök induljanak a választásokon és komoly politikai posztokat tölthessenek be".

Torkos Matild szerint (Gyalázat!, Magyar Nemzet, 2002. június 18.) "a demokráciában a népnek olyan kormány adatik, amilyet megérdemel. Az pedig, hogy miféle embert emelnek miniszterelnöki rangba - a szavazópolgárokon kívül -, a választáson nyertes párt a felelős. A szocialisták nem voltak tekintettel sem az ország jó hírére, sem pedig az istenadta nép érzéseire. Előre megfontolt szándékkal a D-209. számú egykori szigorúan titkos ügynököt, Medgyessy Pétert ültették a nyakunkra, meggyalázva a rendszerváltásba vetett hitünket. Nem tudjuk, hogy a tizenkilenc éves Medgyessy önként jelentkezett-e a Belügyminisztériumban 1961-ben, hogy ő szeretne szigorúan titkos minőségben a haza szolgálatába állni, vagy megzsarolták-e, esetleg vegzálták-e családját erdélyi nemes felmenői miatt. Mert mint tudjuk, volt, aki önként és dalolva, a saját kis karrierje miatt, volt, aki kényszerből. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Hiszen a végeredmény mégis csak az: a titkosügynökök, a besúgók megkeserítették a nem titkos ügynökök életét, a társadalom ama feléét, amelyik nem volt kapható efféle munkára. Volt, aki elhagyta inkább a hazáját, vagy felgyújtotta magát, vagy öngyilkosságba menekült, vagy tehetségét alulmúló munkával kereste meg a kenyérre valót".

Torkos szerint "miközben Mécs Imre és társai még javában raboskodtak a tömlöcben, miközben tombolt a kádári terror az októberi 'események' miatt, aközben az egyetemi felvételi vizsgán elbukott Medgyessy úgy döntött, karriert csinál - ha törik, ha szakad. Az egykori segédüzletkötő úgy döntött: más utat választ. A következő felvételi vizsgán, már D-209-esként válaszolt a felvételi bizottság kérdéseire, jelentkezését nem is hárították el. Sőt, ettől kezdve maga az 'elhárítás' koptatta a padokat az akkor még Marx Károly nevével fémjelzett közgazdaság-tudományi egyetemen. És most itt vagyunk 2002-ben, az Európai Unió kapujában, és itt van nekünk miniszterelnöknek D-209. Gyalázat! És azt kell látnunk a tévében, hogy a mártír miniszterelnök lánya karját D-209. karjába fonva emlékezik meg édesapja kivégzésének negyvennegyedig évfordulójáról. Gyalázat! Medgyessy is megemlékezhetett idén egy - huszonnégy évvel ezelőtti - eseményről. Őt éppen ennyi idővel ezelőtt léptették elő főhadnaggyá a Belügyminisztériumban. Bizonyára elégedettek lehettek a munkájával, mert busásan megfizették szolgálatait".

Kis János szerint (Medgyessynek mennie kell, Magyar Hírlap, 2002. június 19.) "Medgyessy Pétert 1978. március 2-án belügyminiszteri paranccsal rendőr főhadnagyi rangban a BM III/II-7 osztályának állományába helyezték. A III/II-es csoportfőnökség a polgári titkosszolgálat kémelhárítási szakága volt. A 7-es osztály az 'elhárítás a nemzetközi kapcsolatok terén' nevet viselte. Medgyessy tehát legkésőbb 1978-tól a kémelhárításnak dolgozott. Legalábbis ez derül ki a kinevezési parancs fénymásolatából, mely a Magyar Nemzet keddi számában jelent meg. Medgyessy most két dolgot tehet. Vagy kijelenti, hogy a Magyar Nemzet dokumentuma hamisítvány, és beperli a lapot rágalmazásért, közokirat-hamisításért, vagy haladéktalanul lemond. Harmadik lehetősége nincs. Nem magyarázgathatja, hogy az ügynöktörvény nem vonatkozik a III/II-es csoportfőnökség beosztottaira. Nem adhatja elő, hogy ha vonatkoznék, akkor is csak annyi következnék belőle, hogy vagy lemond, vagy közzéteszik a tényt titkosszolgálati múltjáról, s mivel már közzé is tették, a lemondásra semmi oka".

Kis szerint "nem azért kell mennie, mert a törvény így kívánja, hanem azért, mert demokratikus köztársaságban ez az erkölcsi minimum. Azt sem mondhatja Medgyessy, hogy titkosszolgaként nem polgártársairól jelentgetett, hanem a nemzet javát mozdította elő. Nem mesélheti el, hányszor és hogyan hiúsította meg a KGB cselszövéseit. Most nem mesélheti el. Előbb távoznia kell a posztjáról. Talán valóban mindvégig az a meggyőződés vezette, hogy senkinek nem árt, a hazának pedig minden tettével hasznára van. Talán tényleg így is volt. Jól teszi, ha a választópolgárok összessége elé tárja az igazságot. Miután lemondott. Nem a lemondás helyett. Nem akkor van itt az ideje a részletek föltárásának, amikor a perdöntő ténnyel már szembesítették azt, aki eltitkolta SZT-tiszti múltját a választók elől. Ha Medgyessy úgy gondolta, hogy ebben a múltban semmi nincs, ami alkalmatlanná tenné őt a Magyar Köztársaság miniszterelnökének szerepére, akkor neki magának kellett volna a nyilvánosság elé vinnie életpályájának ezt a - cseppet sem mellékes - részletét".

Kis úgy véli "ha viszont az volt a véleménye, SZT-tiszti múltja nem vallható be, akkor nem lett volna szabad elindulnia a miniszterelnöki hivatalért. A választónak minden adathoz joga van, melynek birtokában eldöntheti, hogy a választott tisztségre pályázó ember méltó-e a bizalmára. Az, hogy valaki a kémelhárítás konspirált tisztje volt, ilyen adat. Azt hiszem, a kémelhárítói múlt erkölcsileg és politikailag jobban védhető, mint a kádári restauráció félkatonai szervezetében való részvétel. Horn Gyuláról azonban nem egy leleplező újságcikkből tudta meg az ország, hogy 1956-57-ben karhatalmista volt. Igen, jobb lett volna a köztársaságnak, ha nem egy volt karhatalmista vezeti az országot 1994 és 1998 között. De senki nem mondhatja, hogy Horn félrevezette a választókat. Megválasztották, múltjának ismeretében. Medgyessy azonban úgy akart miniszterelnök lenni, hogy elhallgatja azt, amit a választónak tudnia kellene róla".

Kis szerint "de talán olyan titok ez, melyet nincs joga a nyilvánosság elé tárni. Talán a mai napig köti őt az esküvel vállalt titoktartási kötelezettség! Talán valóban így van. Ez azonban nem ok arra, hogy Medgyessy a hivatalában maradjon. Ebből is az következik, hogy sürgősen félre kell állnia. Aki a kémelhárítással szemben a mai napig kötelezettséget visel, az nem független ember. A Hivatal dönti el, kíván-e rajta keresztül obskúrus politikai célokat megvalósítani. A Hivatal jóindulatán múlik, hogy a miniszterelnök megbízóinak, a választóknak felel-e vagy egy titkosszolgálatnak. Nincs demokrata, aki ezt a helyzetet elfogadhatja".

Kis szerint "nem Medgyessy Péter az egyetlen magyar politikus, aki elhallgatta a közvélemény elől múltjának a nyilvánosságra tartozó részleteit. Orbán Viktor a mai napig nem válaszolt azokra a vádakra, hogy a Fidesz- és az MDF-székházügyletből befolyt pénz egy része apja vállalkozásánál, a Dolomit Kft.-nél tűnt föl. Megakadályozta, hogy az Országimázs Központ szerződései nyilvánosságra kerüljenek. Ez is a választókra tartozik, és Orbán mégis kitölthette a mandátumát. Miért kellene épp Medgyessynek mennie? Azért, mert Medgyessy nem a Fidesz-kormány feje, hanem a szocialista-liberális kormányé. Ez a kormány azt ígérte, hogy helyreállítja a demokratikus intézmények uralmát, visszaadja a demokratikus politikába vetett hitet. Ha Medgyessy marad, az ígéret szertefoszlik. Ha az MSZP és az SZDSZ megtartja őt, akkor a választást nyert pártok rútul becsapták választóikat. Ez a kormány erkölcsi bukását jelentené. Az erkölcsit pedig hamarosan követné a politikai bukás. Vagy Medgyessy megy most azonnal, vagy az MSZP-SZDSZ-koalíció megy röpke néhány hónap múlva. - cikk szerzője az SZDSZ tagja és a koalíció kritikus támogatója. Egészen addig, míg van rá remény, hogy a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye - először a köztársaság történetében - még ezen a héten működésbe lép".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Az üvegmúlt politikája, Magyar Hírlap, 2002. június 19.) "az embereket most az érdekli: igaz-e, hogy a magyar köztársaság miniszterelnöke a szigorúan titkos állomány tagja volt rendőr főhadnagyi rangban, s még inkább az, hogy ha az volt, mit csinált ebben a szerepkörben. Vagy ha ez nem elmondható, volt-e abban, amit csinált, erkölcsileg, politikailag vállalhatatlan. A leghelyesebb magatartás ilyenkor - s mindig - az őszinte szó. Ha az MN által közölt dokumentum hamisítvány, azt kell mondani, hogy: hamisítvány. Ha ehelyett a miniszterelnök csak azt mondja a parlamentben: nem voltam ügynök, az kevés. Az is kevés, hogy hozzátette: a cikk tele van hazugsággal. Mert ettől még maradhatnak benne igazságok. Negatív mondatokból nem állhat össze az igazság a közvéleményben. Természetesen, ha a kérdésre adandó válasz államtitok, akkor nehéz őszintének lenni. Akkor a kérdezett - ha köze volt a III/II-es ügyosztályhoz - szükségképpen csak ködösíthet: azaz nem cáfolhat és nem is erősíthet meg. Ha viszont nem volt köze, azt kellett volna mondania: a dokumentum hamis, semmiféle III-as ügyosztályhoz nincs közöm. Ennek kijelentése ugyanis, hogy nem voltam, nem államtitok. Hogy nem ezt mondta, közvetve azt jelenti: volt köze hozzá. Innentől viszont arról kellene beszélni, mit jelent a III/II-es ügyosztály, mit jelent, hogy valaki a szigorúan titkos állomány tisztje. Mit csinálnak az ilyen SZT-tisztek stb. Ha ő a saját tevékenységéről nem nyilatkozhat, akkor másoknak - a kormánypárt elnökének, a frakcióvezetőnek - kell beszélni erről általában. Ahogy Gálszécsy András, korábbi 'titokügyi' miniszter el is magyarázta a rádióban: a III/I-esek a hírszerzők, a III/II-esek az elhárítók, akiknek az a feladatuk, hogy védjék a magyar adatokat, államtitkokat".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint "a szocialisták kommunikációja nem merülhet ki abban, hogy az újság hazudik, hogy az ügynöktörvényt az elmúlt tíz évben nem sikerült mindenki számára megnyugtatóan átalakítani. Ez politikai válasz, magyarul: mellébeszélés. Ha tiszta a lelkiismeret és őszinte a szó, kiderülhet, hogy a kémelhárítók tevékenysége nem ítélhető meg hétköznapi erkölcsi mércével, ahogy a III/III-asoké, akik esetleg saját barátaikat, kollégáikat árulták el, önként, kényszerből - de ez is bonyolult. Ám ha az állampolgár nem lát világosan, hajlamos összemosni a különböző karakterű tevékenységeket, csak azért, mert római hármas számmal voltak jelölve. Aligha véletlen, hogy a kémelhárítás nem tartozott az ügynöktörvény hatálya alá. Vajon miért nem? Nyilván azért, mert aki itt dolgozott, az az ország katonai-diplomáciai-gazdasági érdekeit védte, nem pedig az országban uralkodó elnyomó rendszert. Volt olyan elképzelés - a Hack-Demszky-féle törvényjavaslat -, hogy az összes III-as ügyosztály tartozzon az ügynöktörvény hatálya alá, de ezt különféle okokból a pártok elutasították. Vagy azért, mert minden pártnak megvolt a maga Szatmárija, Raszputyinja, vagy azért, mert belátták, az ország érdekei állandóbbak és magasabb rendűek a kormányok érdekeinél, s nem jó, ha államtitkok kerülnek veszélybe. Végül fönnállt az a veszély is, hogy a rendszerváltás körüli zavaros időkben az iratmegsemmisítés és az esetleges iratgyártás teljesen irreálissá teszi az igazság kiderítését; s a történelmi igazság, a megtisztulás politikai érdekek olcsó eszközévé válik.

Medgyessy Péter a Parlamentben elmondta (In: Ügynökvád a kormányfő ellen I, Magyar Hírlap, 2002. június 19.) "Soha nem voltam ügynök" Medgyessy szerint a Magyar Nemzetben megjelent "cikknek az a célja, hogy elterelje a figyelmet arról a teljesítményről, ami az elmúlt hetekben megmutatkozott. Hangsúlyozta, hogy a múltban soha nem tett olyat, ami miatt szégyenkeznivalója lenne".

Pokorni Zoltán, a Fidesz frakcióvezetője szerint (u.o.) "Medgyessy Péter 'személyes, morális válsága a Magyar Köztársaság eddigi történetének legfontosabb alkotmányos válságát jelentheti', ha a miniszterelnök nem tisztázza: volt-e a politikai rendőrség szigorúan titkos tisztje".

Balsai István, az MDF frakcióvezetője azt mondta (u.o.) : "Medgyessy Péter nem indokolhatja a dokumentum létét a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) való csatlakozás előkészítésével, mivel már 1961-től állományban volt".

Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke kijelentette (u.o.): "a teljes III-as Főcsoportfőnökség összes ügyével úgy kellene foglalkozni, hogy a közvélemény is lásson tisztán az 1990 előtti időszakot illetően, és az érintetteknek is legyen lehetőségük arra, hogy kifejthessék, milyen érdekek fűződtek tevékenységük elvégzéséhez".

Répássy Róbert, a Fidesz jogi kabinet vezetője elmondta (u.o.): "a megjelent irat hitelességét eddig senki sem vonta kétségbe. A koalíciós partner viszont nem érzékeltette egyértelmű szolidaritását, ami érthető, mert az SZDSZ soha nem tolerálta az ügynököket és az SZT (szigorúan titkos) -tiszteket".

Kovács László MSZP-s pártelnök közlése szerint (u.o.) "változatlan a bizalom Medgyessy Péter miniszterelnök iránt. Úgy látja: Medgyessy Péter helyesen tette, hogy a parlament plénuma előtt utasította vissza a Magyar Nemzet állításait. A pártelnök megfogalmazása szerint a Fidesz-vezetők eddigi reagálásaiból is látszik, hogy nagyon kellemetlenül érintik őket az eddig megkezdődött vizsgálatok, és kétségbe vannak esve. Arra a kérdésre, hogy az MSZP bármelyik vezető testülete tárgyal-e az ügyről, azt válaszolta: ilyen kezdeményezés eddig nem érkezett. - Nyilván fogunk róla beszélni, de hogy szükséges-e valamilyen lépést tennünk, azt nem tudom megmondani - mondta".

Horváth Balázs MDF-s képviselő javasolja (u.o.) "a Nemzetbiztonsági Bizottság összehívását. Azt szeretné, hogy hallgassák meg Medgyessy Péter ügyében Kiss Elemért, a Miniszterelnöki Hivatalt irányító minisztert és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjét. Medgyessy Péternek át kellett esnie a C típusú átvilágításon, amelyben vannak olyan jellegű és tartalmú kérdések, amelyek 'nagyon szoros rokonságot mutatnak' a Magyar Nemzetben megjelent okirattal. Nyilvánvaló, ha valaki az 1970-es évek második felében, amikor már elég nyitott volt Magyarország, magas rangú, titkos állományban lévő rendőrtiszt volt, és a külső elhárítás területén dolgozott, az olyan veszélyforrást jelenthet akár a magyar nemzetgazdaságra, akár személy szerint Medgyessy Péterre nézve, ami szükségessé tesz különböző intézkedéseket. Horváth szerint az ügyet nagyon alaposan ki kell vizsgálni, s a szükséges intézkedéseket meghozni; tudni kell azt is - ha valóban titkos állományú rendőrtiszt volt Medgyessy Péter -, hogy kikkel és milyen szolgálatokkal volt kapcsolatban".

Tóth András titkosszolgálatokat irányító államtitkár közölte (u.o.), "a BM III/II-es Főcsoportfőnökségének jogutódja, az NBH irattárában sincs semmifajta irat Medgyessy Péter nevén nyilvántartva. Az államtitkár leszögezte: az NBH egy 1995-ös törvény előírásai alapján nemzetbiztonsági megfontolásokból jelenleg is végeztet olyan jellegű tevékenységet, amellyel a Magyar Nemzet írása összefüggésbe hozza Medgyessy Péter miniszterelnököt. Szerinte a Magyar Nemzet írása politikai manipuláció, és nem zárható ki, hogy felveti az államtitoksértés, valamint személyes adat jogosulatlan kezelésének gyanúját".

Markó György, a Történeti Hivatal (TH) vezetője közölte (u.o.), "soha nem volt a hivatal birtokában a Medgyessy Péterrel kapcsolatos, a sajtóban most napvilágot látott irat. A hivatalvezető szerint ilyen típusú anyagok alig kerültek a hivatalhoz. Az 1990-es átszervezést követően a főcsoportfőnökségek személyi iratai részben a Belügyminisztériumban maradtak, részben utódszolgálatokhoz kerültek, a III/II-es - vagyis kémelhárítással foglalkozó - csoportfőnökség esetében a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz. A sajtóban megjelent dokumentum közlésével kapcsolatosan megjegyezte, nem tudja megítélni, történt-e államtitoksértés. Az eredetiséget illetően pedig hozzátette, az irat formailag megfelel az akkori szokásoknak".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (u.o.) "Medgyessy Péter miniszterelnökről azt közölték, hogy a BM III/II-7. osztály D-209. számon nyilvántartott szigorúan titkos tisztje volt. A III/II Kémelhárító Csoportfőnökség 'a nyugati hírszerző szervek rezidentúráinak és ügynökeinek felderítésével, tevékenységük elhárításával' foglalkozott, Ezen belül a 7. osztály feladata az 'elhárítás a nemzetközi együttműködés területén' volt. A szigorúan titkos tisztek az állambiztonsági szervezet mint fegyveres testület hivatásos tagjai voltak. Civil munkahelyen dolgoztak, és a külföldi kémekkel szembeni elhárító tevékenységüket munkahelyükön kellett elvégezniük. Az állambiztonsági szervezet munkatársainak rendőri rendfokozatuk volt, de a rendőrségtől különálló szervezeti egységben dolgoztak. Medgyessy Péter tehát valóban nem volt soha rendőr. A szigorúan titkos tisztek munkahelyi fizetésük és rendőrtiszti rendfokozatuknak megfelelő fizetés közötti különbözetét fizette a BM".

Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-képviselő, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának korábbi alelnöke szerint (In:Ügynökvád a kormányfő ellen II, Magyar Hírlap, 2002. június 19.) "jogilag nem kifogásolható, ha valaki a BM III/II-es Csoportfőnökség szigorúan titkos tisztje, de az erre vonatkozó információ nyilvánosságra hozatala bűncselekmény. Az állambiztonsági szervezet személyi állományára vonatkozó információk államtitkot képeznek, kivéve azokat, akik nevét az átvilágítóbírák nyilvánosságra hozták".

Kőszeg szerint "az SZDSZ álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy az állambiztonsági szervezet egészét kellene az ügynöktörvény hatálya alá vonni, viszont csak a III/III-as csoportfőnökség személyi állománya tartozik az ügynöktörvény hatálya alá. Annak ellenére, hogy a csoportfőnökségek munkája között nem volt lényeges különbség, a jogszabály megkülönböztette őket. Kőszeg 1996-ban az alkotmányellenes megkülönböztetés megszüntetését indítványozta, mert a III/III-ashoz tartozókat leleplezik, a többi csoportfőnökséghez tartozókat nem. Az Alkotmánybíróság 1998-ban elutasította a beadványt. Az SZDSZ az egész állambiztonsági szervezet (a teljes III. Főcsoportfőnökség) megszüntetését javasolta, és német mintára valamennyi információ nyilvánossá tételét. Kőszeg emlékeztet arra, hogy ezt Boross Péter (MDF) korábbi belügyminiszter ellenezte leginkább. Boross azt mondta, hogy az állambiztonsági szervezet nemzeti értéket képvisel, olyan szaktudást halmozott fel, amit nem lehet elveszíteni. (...) Ezért a III-as Főcsoportfőnökség valamennyi csoportfőnöksége - a III/III-as kivételével, amely jogutód nélkül megszűnt - 1990 februárjában átalakult különféle nemzetbiztonsági szolgálatokká. Így a III/II-es Csoportfőnökségből lett a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala, melyet elsőként Gálszécsy András, majd Boross Péter (MDF), legutóbb Demeter Ervin (Fidesz) felügyelt. Ennek állománya jelentős részben megmaradt, köztük a szigorúan titkos tisztek nagy része is".

Gálszécsy András, az MDF-kormány volt titkosszolgálati minisztere szerint (u.o.) "maga Medgyessy Péter sem nyilatkozhatott volna soha arról, dolgozott-e az állambiztonsági szervezetnek, mert államtitkot sértett volna. Erre vonatkozó információkhoz még az átvilágítóbírák sem férhetnek hozzá".

Demeter Ervin, a Fidesz-kormány polgári titkosszolgálatokat felügyelő volt minisztere szerint (u.o.) "nem kizárt, hogy Medgyessy Péter egykori társai dolgoznak ma is a Nemzetbiztonsági Hivatalban, de ők nem léptek politikai pályára. 'A rendszerváltás után az volt az alapelképzelés, hogy a politikai életből kiszorítsák azokat, akik a pártállam politikai rendőrségének dolgoztak. Itt csak olyanokat alkalmaztak, akik azonosulni tudtak a diktatúra politikai rendőrségének céljaival és annak módszereivel.' Az 'alapelképzelésből' azonban nem lett semmi, mert a jogszabályok ezt nem tartalmazzák. Olyannyira, hogy a III/I-es Csoportfőnökségből alakult a Magyar Köztársaság Információs Hivatala, amelynek nyílt állományú tisztje volt például Földi László, a Defend Kft. volt vezetője, aki szolgálatait szintén az előző rendszerben kezdte".

Medgyessy Péter a következőket nyilatkozta a magyar Hírlapnak: (u.o.) "Nem voltam ügynök, aki ellenkezőjét állítja, az hazudik és rágalmaz. Közölte, jogi eljárás kezdeményezését fontolgatja azzal a lappal szemben, amely ezt terjesztette. A kormányfő leszögezte: a múltjában nincs titkolni- vagy szégyellnivaló. Őszinte törvénytisztelő és hazaszerető ember vagyok - hangoztatta. Mint mondta, őszinte azért is, mert az őt jelölő pártnak hónapokkal ezelőtt elmondta, hogy a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályának vezetőjeként biztosította a nemzetközi pénzügyek területén az állami titkok érdekében a szükséges védelmet a nyugati és keleti hírszerző szervezetekkel szemben. Kizárólag az IMF-kérdésekről volt szó, hiszen csatlakozásunk előkészítése rendkívül bonyolult feladat volt - jelentette ki. Emlékeztetett, korábban már volt egy bukott kísérlet, az akkori szövetségeseink megakadályozták hazánk csatlakozását a Nemzetközi Valutaalaphoz. Hozzátette, ezt nemcsak a pártnak, hanem a közvéleménynek is elmondta a Magyar Hírlapnak és más lapoknak adott interjúban. Hangsúlyozta: hazaszerető embernek tartja magát azért is, mert - akkor is, ahogyan ma is - az ország érdekében cselekedett. Nyugodt lelkiismerettel vállalom mindezt, amit csináltam - tette hozzá. Törvénytisztelőnek pedig azért tartja magát, mert mint mondta, mindenkor az írott jogszabályok szerint járt el, és megfelelt a köztisztviselőre és magánemberre egyaránt érvényes íratlan normáknak is. A kérdésre, hogy a Magyar Nemzetben megjelölt időpontban, 1961-től volt-e bármilyen kapcsolata a Belügyminisztériummal, a kormányfő határozott nemmel felelt. A miniszterelnök úgy vélekedett, semmilyen hátránya nem származhat az ügyből a hétvégi sevillai uniós csúcstalálkozón. Ebben azért is biztos, mert szerinte amit itthon botrányként próbálnak feltüntetni, az nem valódi ügy".

Medgyessy szerint "a Fidesz azért most vette elő ezt az ügyet, mert a kormány nagyon sikeres. Gyorsan megalakult, és látható hogy nem száz nap türelmet kért, hanem egy száznapos programot indított el - fűzte hozzá. 'Látható, hogy megyünk, mint a tank előre a kormány elképzelésének végrehajtásában' - fogalmazott. Egyfajta szorongást keltett az ellenzékben, ahogyan az is, hogy szeretnék elterelni a figyelmet arról: elkerülhetetlen a számonkérés az elmúlt négy év törvénytelen ügyeiben".

Torkos Matild szerint (Kormányválság Medgyessy miatt, Magyar Nemzet, 2002. június 19.) "egy magát megnevezni nem kívánó, egykor a BM-ben dolgozó 'nyílt állományú tiszt' a lapunk által közölt belügyminiszteri parancs alapján némiképpen alátámasztja a kormányfő tegnapi nyilatkozatát. Elmondta, hogy a dokumentumon szereplő, a munkaviszony kezdetére vonatkozó adat az SZT-tiszt polgári munkaviszonyának kezdetét jelzi, még akkor is, ha a kinevezés a belügyminisztériumi munkára szól. Vagyis Medgyessy tegnap igazat mondott, nem 1961-től volt tiszt a rendőrség állományában. A kinevezési parancs azt bizonyítja, hogy 1978-tól főhadnaggyá nevezték ki a BM szigorúan titkos állományába. Medgyessy tényleg nem a jogászi szaknyelv klasszikus értelmében volt 'ügynök'. Mint azt korábban megírtuk, őt nem azért szólította fel az átvilágítóbíróság a pénzügyminiszteri posztról való lemondásra annak idején, mert a III/III-as ügyosztálynak anyagi javakért besúgó ügynök volt, hanem azért, mert ilyen besúgásokra alapozott jelentéseket olvasgathatott miniszterelnök-helyettesként a rendszerváltozás előtt".

Torkos szerint egy "a neve elhallgatását kérő volt rendőrtiszt ugyanakkor leszögezte: 'aki komolyan ismeri ezeket a dolgokat, az nem tesz különbséget aközött, hogy valaki elhárítótiszt volt-e, vagy ügynök, vagy éppen hírszerző'. Felhívta a figyelmünket ugyanakkor arra, hogy a mindenkori államhatalmat szolgáló hivatásos titkosszolgálati tisztek cselekedeteit a konkrét ügyek kapcsán kell megítélni, vagyis hogy miként éltek a tudomásukra jutó információkkal, a haza javát szolgálták-e ezekkel, vagy visszaéltek-e azokkal. A magas rangú volt rendőrtiszt szerint már régen le kellett volna zárni ezeket az ügyeket, nem tesz jót hazánk nemzetközi megítélésének, hogy 'kiteregetjük a szennyest'. Ezért le kellene végre zárni, mert előfordulhat, hogy legközelebb a polgári oldalon szereplő politikusok valamelyikéről derül ki, hogy szintén SZT-tisztként is szolgálta a hazát. Elmondta azt is a volt BM-es tiszt, hogy a nemzetközi politikai életben bőven akad példa arra, hogy titkosszolgálati múlttal 'terhelt' politikusok kerültek államvezetői pozíciókba. A volt nyílt állományú tiszt a Magyar Nemzet birtokába került kinevezési dokumentumról elmondta: az eredeti példány hiteles lehet, hiszen neki is van egy hasonló a szekrényében".

Lendvai Ildikó, az MSZP frakcióvezetője szerint (Czirják Imre, Kis Ferenc, Tábori Gabriella: A T. Házban parázs vita folyt a kormányfő múltjáról, Magyar Nemzet, 2002. június 19.) "a száznapos program megvalósításáról és a 'hazavitt szoláriumokról' akarják elterelni a figyelmet".

Nagy N. Péter szerint (A vád titka, Népszabadság, 2002. június 19.) "még a vád legdurvább formája sem ró Medgyessy terhére semmit azonban, ami törvényekbe ütközne. Alkotmányos válsághelyzet tehát jogilag nincs. Erkölcsi vagy politikai tekintetben azonban lenne mit tisztázni. A Magyar Nemzet keddi számában megjelentetett dokumentum szerint Medgyessy Pétert 1978-ban a Belügyminisztérium III/II-es főcsoportfőnöksége szigorúan titkos állományú rendőrtisztjévé nevezték ki, munkaviszonya 1961-ben keletkezett, bár a szövegből nem derül ki, hogy hol. A rendőrségen vagy civilben. A lap arról már nem szól, de a III/II-es elhárítással foglalkozott, ezen belül a közölt dokumentum érintettjének a nemzetközi pénzügyi együttműködés területén kellett védenie az ország számára nemzetbiztonsági jelentőségűnek ítélt információkat. Ez a vád nem új. Ifj. Hegedűs Lóránt, a MIÉP képviselője tavaly novemberben intézett azonnali kérdést Demeter Ervin, akkori titkosszolgálati miniszterhez, amelyben Hegedűs tényként közölte, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje ügynök volt. A miniszter nem erősítette meg az információt, részben, mert nem kapott felhatalmazást az érintettől személyiségi jogait érintő adatok közlésére, részben mert, mint mondta, a rendszerváltáskor majd az összes III/-es anyag megsemmisült. Ám a jelek szerint mégsem semmisült meg minden, csak volt, ami különös utat járt meg. Fogadjuk el, hogy minden úgy igaz, ahogy közölték. Szembe kell-e néznie Medgyessynek így valamilyen jogi szankcióval? Nem, mert az ügynöktörvény és minden büntetése csak a III/III-as főcsoportfőnökségre, vagyis a belső elhárításra vonatkozik. Az Alkotmánybíróság egy ítélete is csak erre az egységre mondott ki alkotmányellenességet, csak ezt is oszlatták fel. A kémelhárítást, a hírszerzést, a technikai szolgálatokat, a katonai elhárítást a taláros testület másként bírálta el. Az Antall-kormány az állomány döntő részét ezen szolgálatok folyamatos működtetése végett át is vette. A magyar politikai életben több mint egy évtizedes a folyamatosság abban a tekintetben, hogy csak a III/III-asok ténykedése ítélhető el egyértelműen. Egyedül az SZDSZ terjeszkedett volna ezen túl következetesen. Ez teszi a mostani helyzetet különösen kényessé.

Nagy szerint Medgyessy Péter "cáfolja, hogy ügynök volt, ám ettől még szigorúan titkos tiszt lehetett. Cáfolja, hogy 1961-től a rendőrség állományába tartozott volna. Márpedig nem mindegy, hogy valaki mikor lett a külföldi hírszerző szervek rezidentúráinak és ügynökeinek felderítésére szolgáló szervezet részévé. Nem tudjuk azonban mi az igazság, csak azt, hogy Medgyessy szerint a laptársunk adata hamis. A miniszterelnök hivatkozik egy korábbi interjújára, amelyben elvileg elfogadhatónak mond bizonyos elkötelezettségeket, érzékelteti, hogy a reformok időszakában, a Valutaalaphoz való csatlakozás folyamatában a szovjetekkel szemben is kellett pénzügyi információkat védeni. És hozzáteszi, az ellenzék pontosan tudja, hogy nem adható válasz a kérdéseire. Mert azok akkor is államtitkokra vonatkoznak, ha ezeket eljuttatták egy laphoz. Politikai csapda, jogi köntösben. A III/III-as körön kívül eső titkosszolgálati ügyekben vélemény csak a részletek ismeretében nyilvánítható. Medgyessy Pétert - és a köztársaság kormányát - államtitok megsértésével ugyan, de keményen megtámadták. Ezzel mintegy fel is mentették a hajdani államtitok tiszteletének parancsa alól. Élnie kellene vele".

Veress Jenő szerint (Elhárítás, Népszava, 2002. június 19.) "a Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökségének II. csoportfőnöksége a kémelhárítás volt. Ezt ma már tudjuk. Mint ahogyan azt is, hogy szigorúan titkos állományt foglalkoztattak olyan munkahelyeken, ahol érzékeny állami, szolgálati, ipari - és igen: politikai - titkokat őriztek. (Az már e korszak paranoiáját jelzi, hogy ott gyakran inkább kellett - okkal - félniük szocialista testvéreink és barátaink kíváncsiságától, mint az imperalistáktól.) Nem tudjuk ugyan, hogy most, a demokrácia Nemzetbiztonsági Hivatalában melyik osztály dolgozik a hírszerzők, a kisúgók ellen, csak azt, hogy titkos állományt tartanak arra, hogy leleplezhessék a - hazánkban sajnos mind aktívabb - kémeket. Voltaképpen az egész intézmény nagyrészt erre szolgál. Mert a rendszer - bármelyik - bizony így működik. Budapesten, Bécsben, Montevideóban, Moszkvában - mindenütt. Elhárítónak lenni tehát, meggyőződésem szerint, nem volt bűn, és ma sem az (bárha kétes a dicsőség is) - szemben az ügynökléttel. Amennyiben azonban valaki politikusi karrierre adja a fejét, számolhat vele, hogy aktája előkerül. Még akkor is, ha a rendszerváltás pártjai konszenzusra jutottak: az elhárításban dolgozók ügyeit - épp a fentiek miatt - nem teregetik ki. Éppen azért, mert a hírek szerint az akkori kormánypártok - esetleg a többiek - sem bizonyultak makulátlannak e szempontból. Az ügynöktörvény hatálya is nyilván ezért nem terjedhetett ki csupán a - méltán elmarasztalt - III /III ügynökeire. A feltáratlan múlt ismét a jelen politikai forgószelét kavarja fel. Koalíciós feszültséget okozhat - ami persze előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de mindig megoldódik. Ezek után valójában az a félő, hogy a hallgatás konszenzusának felrúgásával az eddig elfektetett további akták is új életre kelhetnek és egyéni politikai lövöldözésre használhatják majd azokat. A parlamentnek tehát gyorsan el kellene döntenie, hogy mi a valóban fontos. Vagyis: fel kívánja-e tárni a múltat a maga valójában? Teljesen. Hogy dossziékat politikai célra soha többé ne lehessen felhasználni. Mert annak beláthatatlan következményeit lesz igazán nehéz elhárítani".

Horn Gyula, volt kormányfő szerint (In: Kísér a múlt , HVG, 2002. június 20.) "semmi új nincs abban, ami kiderült Medgyessyről, (...) tisztességesen védte az akkori Magyarország érdekeit".

Bayer Zsolt szerint (Új moralisták, farizeusok (17.), Magyar Nemzet, 2002. június 20.) "a puszta tény, hogy valaki tagja volt az MSZMP KB-nak, az a szégyellnivaló. Erről a pontról már nem lehet belehátrálni sem a homályba, sem az ismeretlenségbe. Innen nincs visszaút. A diktatúrák szolgái, működtetői, fenntartói és haszonélvezői soha sem tehetnek úgy, mintha semmihez sem lett volna közük. S a felmentéshez mégiscsak több kell, mint határtalan pofátlanság és cinizmus. Martinovits Ignác a császári udvar besúgója volt. Majd a császári önkény fejét vette a generális kaszálón. Az elég a felmentéshez. S még jóval többhöz is. Nagy Imre moszkovita kommunista volt. Kádár János felakasztatta. Az is elég a felmentéshez. S még jóval többhöz is. De hóhérként, vagy a hóhérok szellemi örököseként megtapogatni az áldozatok koporsóját, majd eztán egy szó nélkül élére állni a demokráciának - az nem elég semmihez. Az csak undorító?"

Bayer szerint a "kém Medgyessy hosszan magyarázza mostanában, hogy ő főhadnagyi minőségében a hazáját szolgálta, hazája érdekeit védte. 'Akár a KGB-vel szemben is'... E rövidke félmondat mindennél fényesebben bizonyítja, hogy a pofátlanságnak tényleg nincs határa. Egy 1961-től vagy 1978-tól regnáló szigorúan titkos D-209 arról értekezik, hogy Magyarország érdekeit védte 'akár a KGB-vel szemben is'. Hihetetlen! Ha kém Medgyessy 1961-ben vállalt munkát a BM III/II-es főcsoportfőnökségénél, az különlegesen ízléses momentum. Erre mondta Lendvai Ildikó, hogy Medgyessy 19 éves volt 1961-ben. Ezt nyilván mint felmentést fogalmazta meg az egykori cenzor. Na és? - mondhatjuk erre mi, hogy tisztességtelenségben megőszült klasszikusokat idézzünk. Mansfeld Péter pedig 18 éves volt, amikor Kádárék felakasztatták. Mire magyarázat, mire mentség az életkor?

Bayer szerint "a lényeg az, hogy a Kádár-rezsim idején a Belügyminisztérium összes III/akárhányas főcsoportfőnöksége közvetlen kapcsolatban állt a KGB-vel. A Kádár-rezsimben moccanni sem tudtak a magyar titkosszolgálatok a KGB nélkül. A Kádár-rezsimben ezt az országot félig-meddig Moszkvából irányították, éppen úgy, mint az egész szovjet érdekszférát. Amúgy Kádár mocskos kis diktatúrájának fenntartói és haszonélvezői előszeretettel szoktak erre hivatkozni, ha valamelyik aljasságuk véletlenül szóba kerül (1956 vérbe fojtása és a megtorlások, 1968-as csehszlovákiai bevonulás stb. ). Nos, mindezek ismeretében a III/II volt tisztjeként 2002-ben eljátszani a KGB-vel szemben dolgozó szuperkémet, hát ez túlmegy minden határon! Amúgy éppen a BM III/II főcsoportjának tagjai voltak a legszigorúbban titkosított, védett ügynökök. S egy pillanatra jó, ha visszaemlékezünk arra, hogy a NATO-bővítés idején éppen a nyugati államok fogalmazták meg azon aggodalmaikat, hogy a bővítés kapcsán netán egykori fedett KGB-sek kerülnek be az észak-atlanti szövetség szervezetébe. Ennek fényében érdekes lesz, miképpen reagálnak majd Medgyessy múltjára a NATO-szövetségesek. Vajon milyen érzéssel paroláznak majd kém Medgyessyvel az Egyesült Államok és a Nyugat-Európa kormány- és államfői, vagy éppen budapesti nagyköveteik?"

A Magyar Nemzet újságírója szerint (Kovácsnak még várnia kell..., Magyar Nemzet, 2002. június 20.) "miközben titkosrendőri múltját elismerte, Medgyessy Péter miniszterelnök Tóth András nemzetbiztonsági államtitkárral együtt hamisítványnak nevezte a lapunkban tegnap kommentár nélkül közölt dokumentumot. A kormányfő pert indít a Magyar Nemzet ellen az 1976. szeptember 28-án kelt, Szegedi József akkori személyzeti és oktatási főosztályvezetőnek címzett feljegyzés közlése miatt, mert az állítása szerint hamisítvány. A dokumentum azonban nem hamisítvány, annak eredeti példánya hónapok óta ügyvédi letétben vár sorsára. A lapunk által megkérdezett szakértők egybehangzóan állítják: 'a dokumentum valódi'. Információink szerint a Pénzügyminisztérium és az irányítása alá tartozó Országos Takarék Pénztár, valamint az Állami Biztosító munkatársainak 'belső átvilágítását' az akkori személyzeti főosztályvezető rendelte el egy, az MSZMP Politikai Bizottsága által korábban hozott határozata alapján. Az 1956-os 'ellenforradalom' huszadik évfordulójára 'készülve' a Pénzügyminisztérium személyzeti osztálya szükségesnek látta megvizsgálni 'annak lehetőségét, hogy kik jöhetnének számba egy esetleges ellenforradalmi megmozdulásban, ill. kik alkalmasak egy ilyen megmozdulás vezetésére'. A vizsgálatot egy négytagú bizottság folytatta le, amelynek vezetője Medgyessy Péter volt. A bizottságban a pénzügyi tárcát Konyér István főosztályvezető, az OTP-t Ormai Olivér, a bank vezérigazgatójának első helyettese, míg az Állami Biztosítót Ács László vezérigazgató-helyettes képviselte. Arra vonatkozóan lapunknak nincs információja, hogy a pénzügyi tárcára 1976-ban milyen iktatási rend vonatkozott a szigorúan bizalmas párthatározatra végzett ilyen jellegű vizsgálatot lezáró feljegyzések belső kézbesítésére, arra viszont van, hogy a vizsgálat megtörtént. A Medgyessy vezette testület 64 szakembert veszélyesnek, 49-et figyelendőnek és 15-öt eltávolítandónak ítélt".

A Magyar Nemzet újságírója szerint "Tóth András kijelentette: a Magyar Nemzet által közölt dokumentum azért hamisítvány, mert az aláírás nem Medgyessyé, ezzel szemben szakértőink szerint a 26 évvel ezelőtti szignó nagy valószínűséggel a jelenlegi miniszterelnöké. Az államtitkár állítja, a dokumentum azért is hamisítvány, mert az ügynökök számmal szerepeltek, nem névvel. Csakhogy a Magyar Nemzet nem fűzött kommentárt a dokumentumhoz és nem állította, hogy az ügynöki jelentés volna. Egyébként a dokumentum nyilvánvalóan egy pénzügyminisztériumi belső feljegyzés, amelynek tartalma 'szigorúan bizalmas' volt. Egyelőre nincs magyarázat arra, hogy ha Medgyessy által is elismerten csak 1977-től lett titkosrendőr a jelenlegi kormányfő, vajon miért igyekszik politikai államtitkára azzal bizonyítani a dokumentum hamisságát, hogy azt nem a D-209-es 'fedőszámmal' írta alá Medgyessy".

Alex Standish, a brit Jane's Intelligence Digest című folyóirat szerkesztője szerint (In: Tóth Szabolcs Töhötöm: A botrány miatt aggódik a Nyugat, Magyar Nemzet, 2002. június 20.) "nyilvánvaló, hogy a NATO-n belül elképzelhető biztonsági felülvizsgálat az ügy kapcsán, de legalábbis aggodalmat keltett ez a hír a katonai szövetségben. (...) Magyarország nyugati szövetségeseit most az is aggaszthatja, hogy nem tudni, milyen kompromittáló információi lehetnek Moszkvának Medgyessy Péterről, hiszen a szovjet 'szatellitállamok' kémelhárításának a Szovjetunió iránti egykori elkötelezettsége letagadhatatlan. Arra a Tóth András polgári titkosszolgálatokért felelős államtitkár által tett kijelentésre, miszerint a miniszterelnök korábbi munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban a KGB ellen (is) védte volna a magyar érdekeket a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások során a nyolcvanas évek elején, Alex Standish kifejtette: Őszintén szólva elég nehezen hihető ez a történet. Úgy vélem, hogy mindez meglehetősen nyilvánvaló és bizarr kísérlet a szovjet idők alatti magyar titkosszolgálatok történetének újraírására".

Pokorni Zoltán lemondásra szólította fel a Fidesz nevében Medgyessy Péter miniszterelnököt. (In: Nyusztay Máté: Lemondatná a Fidesz Medgyessyt, Népszava, 2002. június 20.) Pokorni szerint "a kormányfő válságba sodorta a Magyar Köztársaságot. A kormányfő nem lehet D-209-es elvtárs. Mint mondta, Medgyessy Péter hazudott, megtévesztette saját politikai közösségét, elleplezte múltjának egy jelentős részét választópolgárai elől. Mindezzel kockáztatja Magyarország EU-csatlakozását".

Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter azt mondta (u.o.), "a Magyar Nemzetben megjelent kinevezési parancs egyértelműen bizonyítja, hogy Medgyessy 1978 márciusától szigorúan titkos tiszt, azaz ügynök volt. Demeter közölte továbbá, hogy az szt. tisztek a Belügyminisztérium állományában voltak, ezenkívül volt egy úgynevezett fedő állásuk, Medgyessy esetében a Pénzügyminisztérium. Szólt arról is, hogy a szóban forgó iratok az Orbán-kormány idején sem voltak a Nemzetbiztonsági Hivatalban, azok vélhetően az iratmegsemmisítések idején, 1988-89 között kerülhettek ki".

Lakner Zoltán szerint (Minden bűzlik Dániában, Magyar Hírlap, 2002. június 21.) "a koalíciós válságnak vége. Csak éppen semmi sem oldódott meg. Medgyessy ügye kapcsán a magyar politikusi elit egésze katasztrofálisan szerepel. A botránynál már csak annak kezelése kínosabb. A kormányfő és a szocialisták úgy vélik, az ügy nem is ügy. Hiszen Medgyessy Péter magyar érdekeket, létfontosságú adatokat védett külföldi titkosszolgálatoktól, így a KGB-től is. Elősegítette, hogy Magyarország csatlakozhasson a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF), a Szovjetunió előzetes jóváhagyása nélkül. Sőt: annak ellenére. Magyarország ezzel kitágította szuverenitása határait - merthogy korlátozott szuverenitása, minden ellenkező híresztelés ellenére, mégiscsak volt. Ennek pozitívumát azonban ellenpontozza, hogy az IMF-csatlakozásnak milyen következményei voltak. Nem csupán az akut pénzügyi válság nyert ugyanis megoldást. Hanem az államszocialista rendszer újabb külföldi forrásokhoz jutott. Ezzel képessé vált arra, hogy további néhány évre fenntartsa az életszínvonalat. Azt az 'ellátási legitimációt' (Szabó Miklós kifejezése), amely helyettesítette a rendszer valódi legitimációját. Ilyen módon az IMF-csatlakozás a hatalmat diktatórikus módon gyakorló kommunisták által uralt államrezont segítette hozzá a fennmaradáshoz".

Lakner: "Nem vitatom, hogy az IMF-csatlakozás reálpolitika volt, a bátrabbik típusból. De azt is látni kell, hogy a rendszer vezetői nem azért engedtek teret a csatlakozási kísérletnek, mert olyannyira szívükön viselték a nép sorsát. Annál inkább saját hatalmukét. A Valutaalap-ügy tehát legalábbis ellentmondásos. A szuverenitás, a reálpolitika és a közjó érdekei nem esnek egybe, ha az országot megszállva tartják és diktatúra van. A rendszerváltás, a nép szabadsága és az ország függetlensége éppen azért volt szükséges, hogy ezek a tényezők ne kerülhessenek egymással ellentmondásba. A rendszerváltás politikai, történelmi és morális határvonal. Ez a határvonal átjárható. Nem volt forradalom, így a változásban keverednek a szakítás és a folytonosság elemei. De az átjárás nem magától értetődő. Menlevél kell hozzá. A menlevelet a választók bizalma adja. Azon a módon, hogy a voksolás előtt a tudomásukra hozzák, amit tudniuk kell. Erre példa a sokat emlegetett Putyin elnök vagy az idősebb Bush elnök. Mindkettőjükről tudták választóik, milyen tevékenységet végeztek korábban. Nem kell azonban ilyen messzire menni. Horn Gyula esete még szemléletesebb. 1994-ben nemtelen támadás indult ellene. Ezt elsősorban azért 'élte túl', mert a rágalmakon kívül semmi újjal nem szolgáltak a hecckampány szervezői. Horn ugyanis évekkel korábban megírta a memoárjában karhatalmista múltját. Aki akarta, tudhatta. A választók mérlegelhettek. Úgy döntöttek: van számukra fontosabb szempont is, mint Horn majdnem negyven évvel korábbi működése. Medgyessy esetében a választók éppen ezt a mérlegelési jogot nem kapták meg. Lehet, hogy az elhárítási múlt semmit sem változtatott volna az eredményeken. Csakhogy ennek hatását legközelebb négy év múlva tudhatjuk meg".

Lakner szerint "nincs ok kételkedni a kormányfő becsületességében és őszinteségében. Hiszi, hogy tisztességesen cselekedett 1977-1982 között. Van is ebben igazság. Meg egy jó adag ellentmondás, hogy újra rögzítsük. Még talán az is érthető, hogy nem hozta nyilvánosságra korábban: az elhárítási tisztek nem tolonganak a médiában, hogy kitálaljanak. De nem is mennek miniszterelnöknek. Medgyessy minden pozitív emberi vonása ellenére a rendszerváltás természetét nem értette meg. Nem lehet átsétálni az egyik rendszerből a másikba anélkül, hogy a választók próbájának vetné alá a korábbi működését. Ezért kellett volna átadnia a helyét valaki másnak. A koalíciós pártok ott jártak a politikai válság legideálisabb megoldásának közelében. A konstruktív bizalmatlansági indítvány számos előnyt kínált volna. Néhány napra lehetett volna redukálni a válság idejét. Minimálisra csökkenthették volna a morális veszteséget. Az MSZP ballaszttól szabadulhatott volna meg. Nem Medgyessytől: a múlttól. Élesen elhatárolhatta volna magát az előző rendszertől. Ez még Medgyessy megtagadását sem jelentette volna".

Lakner: "Valljuk meg, valóban furcsa, hogy az MSZP eddigi két miniszterelnöke közül az egyik karhatalmista volt, a másik pedig elhárítótiszt. Ennyire nem lehet szűk a káderek köre. Nem véletlenül mondják a szocialistákat a legmesszebbmenőkig támogatók közül is sokan, nagyon régóta: fiatalításra van szükség. Olyan emberekre, akik múltjukat illetően támadhatatlanok. És a szocialisták most sem, ebben az ügyben sem vállalták a nyílt szakítást. Megerősítve a fő ellenfél leghatékonyabb érveit. És az MSZP még büszke is erre az irracionális cselekedetre".

A Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta egy neve elhallgatását kérő volt III/II-es operatív tiszt (In: Torkos Matild, Czirják Imre: D-209 nem dolgozhatott a KGB ellen, Magyar Nemzet, 2002. június 21.), hogy "Medgyessy Péter a kémelhárítás operatív tisztjét segítő informátor volt, szigorúan titkos állományú tiszti rangban, magyarán az igazi kémelhárító tisztet segítő spicli. Véleménye szerint Medgyessy Péter lejáratja az egykori magyar titkosszolgálatot, ha azt állítja, hogy egy SZT-tiszt kémelhárítást végzett, mi több az IMF-tárgyalásokkal összefüggésben a KGB ellen dolgozott. (...) működése idején, mint ahogy Medgyessy SZT-tiszti működése idején is, a III/II-es ügyosztály a KGB ellenőrzésével működött, ezért nevetséges az az állítás, hogy egy elhárító tiszt munkáját SZT-tiszti rangban segítő informátor a KGB ellen végzett elhárító munkát. A kádári időkben az elhárítás a BM-ben jelen lévő szovjet tanácsadók (KGB) tudtával, koordinálásával történt. A magyar elhárítás nem dolgozott és nem is dolgozhatott a - világviszonylatban is magas színvonalon működő - KGB ellen. Aki ismerte Kádár Szovjetunióhoz való viszonyát, az tudja, hogy ez emiatt is lehetetlen volt. Aki azt állítja, hogy őt a KGB elleni védekezési munkával bízták meg, az nem mond igazat. A Belügyminisztérium III/II-es csoportfőnökségén az SZT-tiszti hálózat szervezése a 60-as évek közepén kezdődött, azt követően, hogy elvi döntés született arról, hogy a korábban informátornak beszervezett MSZMP-tagokat ki kellett zárni a hálózatból. Lényegében ugyanazoknak a feltételeknek kellett megfelelniük az SZT-tiszteknek is, mint a más területre, így a III/III-hoz beszervezett informátoroknak, azzal a különbséggel, hogy az SZT-tisztnek az adott területen szakembernek kellett lennie".

Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke úgy véli (u.o.), "való igaz, hogy minden országnak joga van megvédeni saját érdekeit titkosszolgálati eszközökkel is. Más a helyzet azonban egy megszállt ország esetében, ahol az ország titkosszolgálatának meg kell felelnie a megszálló szempontjainak. Az ügynökök nem Magyarország nemzeti érdekeit védték, hanem elsősorban a megszállókét. Mint fogalmazott, Medgyessy Péternek többek között ezért is le kellene mondania. - Kivételesen egyetértek Kis Jánossal, az SZDSZ főideológusával: a jelenlegi miniszterelnök ráadásul megtévesztette a választókat, és ez is elég ok a távozásra - tette hozzá. - A külföldön és az idehaza élő szabadságharcosok szomorú megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy az SZDSZ politikai és erkölcsi tisztasága megcsonkult a szocialistákkal kötött paktum miatt, amelyben Medgyessy Péter ellenében Demszky Gábor a tét".

Schöpflin György, a Londonban élő politológus-történész szerint (In: Veress Kata: Medgyessy és a Nyugat, Magyar Nemzet, 2002. június 21.) "ha abból indulunk ki, hogy a miniszterelnök beismerte, hogy a kémelhárításnál dolgozott a kommunista időkben, az egyrészt nagyon kényes dolog a NATO szemszögéből, hiszen Medgyessy Péter feltételezhetően jóval közelebb állt a kommunista vezetéshez, mint az eddig nyilvánvaló volt. -Másrészt, ugyancsak a NATO szemszögéből, azért elgondolkodtató az ügy, mert Medgyessy magától értetődően az egész szovjet kémelhárítási rendszerhez is közelebb állhatott. Nem szorul külön bizonyításra ugyanis az, hogy aki a magyar kémelhárításban dolgozott, annak a munkája valamilyen szinten összefonódott a KGB-vel is. Mindez, ha csak kérdés szintjén is, de mindenképp megfordul a nyugat-európai politikusok fejében. Jelképesen szólva: Medgyessy Péter nem tehetné be a lábát a NATO-ba . (...) az ügy harmadik vetülete az EU-csatlakozás kérdésköréhez kapcsolódik. Nyugat-Európában ma már nem ítélik el, ha valaki a kommunista időkben főszereplője volt a politikai életnek. Ha viszont valaki a kémelhárításnál dolgozott, akkor már más megvilágításba kerül az egész s megfordul a fejekben: lehetséges-e, hogy Magyarországot egy volt kémelhárító viszi majd be az Európai Unióba? Bár a német választásokig Brüszszelben nem foglalkoznak különösebben az uniós csatlakozással, a kérdés ott lesz a levegőben. Ha nyíltan nem is mondják majd ki, de a háttérben mindenképpen érezhető lesz a kétség. Tudomásom szerint az Antall-kormány idején a magyar hatóságoknak gyakorlatilag minden hajdani kémelhárítási tevékenységgel foglalkozó anyagot át kellett adniuk az Egyesült Államoknak. Ha pedig ez valóban így volt, akkor vajon az amerikaiak mit szólnak Medgyessy Péter múltbéli szerepvállalásához?. Arra a kérdésre, hogy Putyin elnöknek miért nézhető el a KGB-s múltja, míg Medgyessynek nem, Schöpflin György úgy válaszolt: egészen más mércével mérik a két országot. Amit a Nyugat elnéz az orosz belpolitikának, azt az Európai Unióba készülő Magyarországnak már nem. Oroszország pedig, szemben Magyarországgal, még nem NATO-tag. A magyarországi alkotmányos rendszerben a miniszterelnököt gyakorlatilag nem lehet eltávolítani. Ha Medgyessy a helyén marad, az kényelmetlen nemzetközi helyzetet teremt".

Varga Mihály, a Fidesz alelnöke szerint (In: Kis Ferenc: Pokorni: D-209-es elvtárs távozzon!, Magyar Nemzet, 2002. június 21.) "a miniszterelnök körüli válság ma már Magyarország gazdaságát is fenyegeti. (...) a kormányfő titkosszolgálati ügynöki szerepe összekapcsolható a magyar gazdaság negatív változásával. A jelentésekből idézve hangsúlyozta, hogy romlik a magyarországi részvények árfolyama, és csökken az állampapírok értéke".

Hack Péter szerint (Ügynökügy, Népszabadság, 2002. június 21.) "ez a válság sem Medgyessy Péter vagy a koalíció válsága, hanem a rendszerváltó elité. Ezen a héten látványosan megbukott az a politika, amivel a rendszerváltó elit a pártállam titkosszolgálatainak ügyét eddig kezelte. A mostani válság kirobbantása kizárólag a jobboldal érdekeit szolgálja. A választásokon vereséget szenvedett politikai erők a választás napja óta mindent megtesznek a politikai helyzet destabilizálása érdekében, és azért, hogy az új kormány működését ellehetetlenítsék. A jelenleg döntési helyzetben lévők történelmi felelőssége, hogy a pártállami titkosszolgálati múlt ügyét egyszer és mindenkorra úgy rendezzék, hogy azt többé soha senki ne állíthassa rövid távú politikai érdekei szolgálatába. Az 1989 előtti titkosszolgálatok ügyével kapcsolatban a magyar politikai életben két következetes és egy képmutató, sunyi álláspont alakult ki. A két következetes, bár mindeddig ellentétes álláspontot az SZDSZ és az MSZP képviselte. A képmutatót pedig a jobboldal. Az SZDSZ először 1990 nyarán nyújtott be törvényjavaslatot az ügyben. Demszky Gáborral együtt készített javaslatunk elsődleges célja a titkosszolgálati iratokkal való visszaélések megakadályozása volt. A 1990 elején kirobbant Duna-gate-ügy kapcsán kiderült, hogy míg az állampárt vezetői a békés átmenetről tárgyaltak az ellenzék vezetőivel, a pártállam titkosszolgálati szervezetei teljes erővel gyűjtötték az anyagokat az ellenzék tevékenységéről, és folytatták operatív 'játszmáikat', vagyis befolyásolási akcióikat. A botrány nyomán lemondásra kényszerült a belügyminiszter, és az akkor még egypárti parlamentben vizsgálat indult az ügyben".

Hack szerint "a jobboldal a titkosszolgálatok ügyét mindig a politikai banditizmus keretei között kezelte. Ha valóban a múlt tisztázása lett volna a céljuk, akkor négy év alatt megtehették volna az ehhez szükséges lépéseket. A Fidesz képviselői azonban leszavazták azt az SZDSZ-es javaslatot, hogy a teljes III-as főcsoportfőnökség irattárát tegyék kutathatóvá a Történeti Hivatalban. Nyilván azért, mert tartanak attól, hogy saját köreikben is előbukkanhatnak olyan ügyek, amelyek jobboldali politikusok érintettségét bizonyítanák. A jobboldal mindig kényesebb ellenfelei múltjára, mint saját híveiére. A Fidesz képmutatása és sunyisága nyilvánul meg abban, hogy miközben megakadályozta a teljes III-as főcsoportfőnökség irattömegének kutathatóvá válását, neofita buzgalommal támadja Medgyessyt olyasmiért, aminek a titokban tartására szavazott! Az átvilágítási procedúra teljes kudarca is azt bizonyítja, hogy az egyetlen lehetséges megoldás a pártállami titkosszolgálatok iratainak kutathatóvá tétele. Ez nem az ügynökök nevének nyilvánosságra hozatalát jelenti, hanem azt, hogy mindenki szabadon megtekintheti a rá vonatkozó iratokat. Mindenki megtudhatná, hogy ki és mit jelentett őróla. A nemzet érdekét egykor valóban védelmező hírszerzők és elhárítók büszkék lehetnek arra, amit tettek, azok pedig, akik magyarázattal tartoznak, megadhatják a rég várt magyarázatot. Az ügyek a személyiségi jogok védelmében zajlanának, az érintetteken kívül más nem szerezhet tudomást a történtekről. Persze a közéleti szereplők helyzete némileg más lenne, hiszen az ő esetükben az alkotmányos gyakorlat is szélesebb nyilvánosságot tesz lehetővé. Akkor az eddig tapasztalt csalódásoktól talán eljuthatnánk a megnyugváshoz nélkülözhetetlen katarzisig".

Tanács István szerint (A bizalom, Népszabadság, 2002. június 21.) "Medgyessynek mennie kell! - üzente Kis János, az SZDSZ volt elnöke a Magyar Hírlap szerdai számában. A cím nyilván szándékosan esett egybe a demokratikus ellenzék egykori 'Kádárnak mennie kell!' jelszavával, és azt sugallta, mintha a helyzet is ugyanaz lenne, s Medgyessyvel valóban a kádárizmus szelleme tért volna vissza, csak éppen ezt az SZDSZ szürkeállományának is a Magyar Nemzet-ből kellett megtudnia. Kis János értékelése minden bizonnyal egybeesett azoknak az SZDSZ-es értelmiségieknek - például Kenedi Jánosnak - a véleményével, akik kedd este meggyőzték a szabad demokrata parlamenti frakció többségét, hogy nem szabad többé megbízniuk Medgyessy Péterben. Ehhez képest szerda délutánra a bizalom helyreállt, sőt Kuncze Gábor azt mondta, az SZDSZ lezártnak tekinti az ügyet.
Bár a második bizalmi szavazás arányát nem hozták nyilvánosságra, s a Fidesz