Tüntetés az Erzsébet hídon
A 2002. július 4-i események összes aspektusának elemzése az események után egy nappal - részben információhiány, részben a pártok álláspontjának még nem teljesen kialakult volta miatt - aligha lehetséges. Ezért az alábbiakban az eseményeknek csupán egy mozzanatát vizsgáljuk, mégpedig azt, hogy hogyan érintették az események a különböző pártok pozícióit; mely pártoknak volt különösen kedvező, illetve kedvezőtlen az, ami Budapesten július 4-én történt.
Az események legkedvezőtlenebbül a Fideszt érintették. A jobboldal vezető ereje a tüntetések következtében nehéz helyzetbe került. Egyfelől ugyanis a tüntetők olyan jelszavakat használtak, amelyek a Fidesztől sem idegenek. A szavazatok újraszámlálásának követelése a Fidesz egyik fontos törekvése volt az utóbbi egy hónapban. Így fennáll annak a lehetősége, hogy az emberek a Fideszhez kötik az akciót, hiszen az tartalmi követeléseit tekintve több Fideszes törekvéshez is kapcsolódik. Az akció ugyanakkor nyilvánvalóan törvénytelen. Ez viszont azt jelenti, hogy a tüntetés Fideszhez kötése azt a látszatot keltheti, hogy a Fidesz törvénytelen eszközökkel kívánja követeléseit érvényre juttatni. Ez a látszat mindenképpen kedvezőtlen lenne a Fidesz számára.
A Fidesz tehát az akció céljaival elméletileg azonosulhatna - s ellenfelei mindenképpen az azonosulás látszatát igyekeznek kelteni -, az akció formájának bármilyen akceptálása ugyanakkor veszélyes lehet számára. A Fidesz ennek megfelelően az ügy kapcsán kijelentette: az akció törvénytelen - vagyis formailag elítélendő -, ám a felelősség az MSZP-SZDSZ kormányé. A felelősség indoklása kapcsán a Fidesz megkísérelte az akció követeléseit burkoltan támogatni, amikor azt nyilatkozta, hogy az akció a kormányoldal azon döntéseinek következménye, amelyekkel "lesöpörték" a Fidesz javaslatait az asztalról.
A fenti stratégia problémája nem tartalmi, hanem kommunikációs jellegű. Igen nehéz ugyanis egy akciót tartalmilag elfogadni, ugyanakkor formáját elvetni. Különösen akkor, amikor az akció kapcsán valamennyi politikai erő nyilatkozik, s így bármely politikai erő nyilatkozata csak egy-két mondatos hírként jelenhet meg a vezető sajtóorgánumokban. Vagyis, ilyen esetben a differenciált megítélés mindig azzal a veszéllyel jár, hogy a sajtó - kényszerűségből - vagy önkényesen szelektál a különböző elemek között, vagy olyannyira lerövidíti a nyilatkozatot, hogy a különbségtétel nem jut el a választókhoz. Ez lett a sorsa a Fidesz nyilatkozatának is, amelynek fő üzenete az lett, hogy a Fidesz a kormányoldalt teszi felelőssé a tüntetésért. Esetenként felbukkant ennek indoka is. Az akció formájának elítélése ugyanakkor másodlagos szerepet kapott a Fidesz kommunikációjának megjelenése során.
A MIÉP-et megítélésünk szerint - a Csurka István által mondottak ellenére - nem érintették kedvezőtlenül a csütörtöki események. Az akciót ugyan nem a MIÉP szervezte, ám az akció követelései és formája is leginkább a MIÉP-re emlékeztetett. Akkor lenne tartható Csurka azon álláspontja, amely szerint nekik "rosszul jött" ezen akció, ha azt egy rivális szélsőjobb szervezet kezdeményezte volna - egy olyan szervezet, amely a választásokon szavazatokat vehetne el a MIÉP-től. Ilyen csoport azonban nem vett részt az akcióban. Az ügy napirendre kerülése, illetve a napirenden kifejtett hatása elsősorban a szélsőjobboldalt segítette - márpedig a szélsőjobb sikere a MIÉP sikerével egyenlő. A tüntetés megmutatta, hogy a szélsőjobb erős, támogatói elszántak, valamint, hogy a szélsőjobb követeléseit nem csak egy párt, hanem független "polgárok" is támogatják. Mindez aligha lehet hátrányos a MIÉP számára. A MIÉP ezen akció kapcsán elérte, hogy - Csurka főpolgármesterré jelölésének bejelentését nem számítva - hetek óta először felkerüljön a napirendre. Nem tartható az az állítás sem, hogy az akció "kifogta a szelet" egy nagyobb szabású rendezvény vitorlájából. A tüntetés nagyobb média-visszhangot váltott ki, mint a MIÉP bármelyik korábbi megmozdulása. Kétséges, hogy a MIÉP képes lett volna arra, hogy e tüntetés horderejét meghaladó demonstrációt szervezzen. Egy tüntetés napirendi megjelenése, s így politikai hatása ugyanis nem a tüntetők számának függvénye.
Annak megítélése, hogy a kormányoldal pártjait hogyan érintette a tüntetés, már vitathatóbb. Az MSZP megítélésünk szerint profitálhatott volna a megmozdulásból akkor, ha azt egyértelműbben és gyorsabban a Fideszhez köti, vagy ha a tüntetés ellenében a béke és nyugalom ígéretét nyújtja. Az MSZP reakciója azonban megkésett és erőtlen volt. Az első reagáló Juhász Ferenc volt, aki rövid közleményben ítélte el a demonstrációt. Ezzel a nyilatkozattal az MSZP kockázatot vállalt. Némileg érthetetlen volt ugyanis, miért Juhász Ferenc nyilatkozott az ügyben. A Fidesz rámutathatott volna, hogy "sokat sejtető" az, hogy az MSZP részéről a honvédelmi miniszter nyilatkozik. Bár a Fidesz végül nem élt ezzel az eszközzel, Juhász nyilatkozata nem ért el semmilyen eredményt; az esti hírekben már Lendvai Ildikó nyilatkozata szerepelt. Lendvai nyilatkozata az elítélésen túl nem tartalmazott érdemi információt. Az MSZP megítélésünk szerint hatékonyabban járhatott volna el, ha Lamperth Mónika révén nyilvánítja ki véleményét.
Lamperth indokolhatta volna a rendőrség akcióját is. A rendőrség akciója sokak szerint megkésett és határozatlan volt. Ezt a vádat Lamperth utasíthatta volna vissza, szembeszegezve a fenti érvvel a "humánus beavatkozás" koncepcióját, leszögezve, hogy a fő cél a helyzet békés megoldása volt. A belügyminiszter azonban nem nyilatkozott az ügyben azon túl, hogy a kormány ura a helyzetnek.
Megítélésünk szerint a krízis kapcsán a leginkább adekvátan nyilatkozó politikus Demszky volt. Az SZDSZ számára szerencsésebb lett volna, ha a párt Demszky álláspontjával azonosul, s igyekszik egységes kommunikációt kialakítani a párt és a főpolgármester között. Kuncze Mádlnak írt levele mindazonáltal adekvát politikai lépés volt. Előnye, hogy - Mádl válasza, vagy annak elmaradása kapcsán - Kuncze kezdeményezése napirenden maradhat, szemben a többi párt "egynapos" nyilatkozatával.
