Politikai földrengések hónapja- a Fidesz-MPP és az MSZP júniusi kommunikációjáról

Medgyessy Péter megnyerte az első csatát az ügynök-ügyben, elveszni látszik azonban a "100 nap" kommunikációja. Az "ügynökháború" elkezdődött, hatásai kiszámíthatatlanok. A múlt hónapban az MSZP és a kormány sikeresen vette át a közbeszéd irányítását, a politika tematizálását. Ez a tendencia folytatódott június első felében is. A hírek élén a 100 napos kormányprogram megvalósításával kapcsolatos döntések, illetve az előző kormány működése idején történt gyanús ügyek napvilágra kerülése állt.

A kormányzati kommunikációban azonban sem a pozitív (saját programjának népszerűsítése), sem a negatív (az Orbán-kormány kétes ügyeinek tálalása) ügyek mentén nem fedezhetünk fel tudatosan felépített stratégiát. A kormányzati tevékenység és a kormányzati kommunikáció között nincsen összhang. Miközben például a kormány béremelési programja a rendszerváltás óta történt eddigi legnagyobb bérszínvonal-fejlesztés a közszférában, addig az ezzel kapcsolatos hírek, témák ad hoc jelleggel, stratégiai tervezés nélkül kerültek a média napirendjére. Miközben a rendszerváltás óta az eddigi legnagyobb lehallgatási botrány került nyilvánosságra (MFB, Defend), a botrány nyilvánosságra hozatalának rossz időzítése (egy napra esett Medgyessy ügynöki múltjának "kiszerkesztésével") gyakorlatilag "megölte" az ügyet. Az is jól érzékelhető, hogy a kormánytagok többsége képtelen szakítani az érthetetlen és unalmas technokrata beszédstílussal: a miniszterek hosszú körmondatokban, a '70-es éveket idéző megfogalmazásokkal élnek nyilvános szerepléseik során.

Mindezek ellenére az ellenzék sem tudta a média napirendjére vinni saját ügyeit. A leváltások, Schmitt Pál főpolgármesteri jelölése és a június 16-i polgári körös találkozón kívül a Fidesz kizárólag számára negatív témákkal szerepelt a sajtóban. A kormány tehát tartotta előnyét a kommunikációs versenyben. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott június 18-a reggelén. Minden egyéb ügyet félre tett a Magyar Nemzetben megjelent, Medgyessy Péter III/2-es múltját bizonyító dokumentum. A cikk politikai bombaként robbant, az első napon kialakult kormányzati válság mégis az MSZP felkészületlenségének köszönhető. Többször rávilágítottunk, hogy a szocialistáknak nincs válságkezelési stratégiája. Ebben az ügyben ez különösen feltűnő, hiszen - mint utóbb kiderült - a dokumentum létezéséről az MSZP vezetői már hónapok óta tudtak. Másrészről a június 18-át megelőző napokban érzékelhető volt, hogy valami készül. Június 16-án a polgári körök első országos találkozóján a TIB elnöke beszédében már utalt a miniszterelnök múltjának eddig ismeretlen foltjára, majd a hétfői Magyar Nemzetben megjelent egy "utalásos" publicisztika, valamint Orbán Viktor szerkesztőségben tett látogatása is előre jelezte a vihart. Mindezek fényében érthetetlen, hogy a szocialisták nem készültek fel az ügy kirobbanására.

Medgyessy Péter előtt június 18-án reggel két lehetőség állott: vagy hallgat és megpróbál időt nyerni, vagy reagál. Megítélésünk szerint a miniszterelnök helyesen döntött, amikor az utóbbi lehetőséget választotta. Ám a reakció olyan rosszul sikerült, hogy az estére súlyos kormányválsághoz vezetett. Medgyessy Péter parlamenti válasza az ellenzék kérdéseire, a kezdeti ködösítés, majd beismerés a lehető legrosszabb válaszstratégia volt. A miniszterelnök első parlamenti felszólalása iskolapéldája annak, hogy a szavaknak mekkora jelentősége van és milyen mélyre lehet zuhanni rosszul megválasztott mondatokkal. Medgyessy Péter politikusi minőségét azonban az is mutatja, hogy belátta hibáját és gyorsan tudott váltani: június 19-től már egészen más hangnemben, jól kidolgozott stratégia alapján kezelte az ügyet. Ez a stratégia öt tényezőre épült: az őszinteségre, a legendaépítésre, a diktatúra relativizálására, az ügy mielőbbi lezárására és a magyar társadalom politikai kettéosztottságára.
A miniszterelnök nyilatkozataiban őszinteséget mutatott. Nem menekült el a kérdések elől, válaszolt az újságírói kérdésekre, ingujjban "vallott" a tévékamerák előtt. Ez az őszinteséget mutató stratégia találkozott a választók elvárásaival. Az elmúlt négy évben a magyar választók elszoktak attól, hogy egy vezető politikus őszintének mutatkozzon. Orbán Viktor mindig jól koreografált interjúkat adott jól megválogatott riportereknek, hibát pedig sosem ismert be. Kényes ügyek esetén a Fidesz-MPP PR-trükkökkel próbálta menteni a menthetőt, vagy egyszerűen agyonhallgatta a témát. Ezzel szemben most Medgyessy Péter "meggyónta" múltját a választóinak, és beismerte: hibázott akkor, amikor nem tájékoztatta korábban a szavazókat múltjáról. A "gyónás" bevett válságkezelési technika a politikai marketingben, amelyet a miniszterelnök jól alkalmazott.

Az őszinteség egyfajta legendaépítéssel párosult a kormány kommunikációjában. Az MSZP igyekezett úgy beállítani a kormányfőt, mint aki kémelhárítóként a hazája érdekeit védte. Lendvai Ildikó egyenesen az amerikai filmek KGB ellen küzdő James Bondjaihoz hasonlította Medgyesy Pétert. Ez a legendaépítés már átvezetett annak kommunikálásához, hogy a Kádár-rendszert nem lehet "feketén vagy fehéren megítélni". A diktatúra relativizálása, a rendszer részleges rehabilitálása ("akkor sem mindenki a diktatúrát szolgálta, hanem voltak, akik a hazájukat") kétségtelenül találkozott sok választópolgár meggyőződésével. Már sokan és sokszor leírták, hogy a magyar társadalom egy jelentős része nosztalgiával tekint vissza a Kádár-rendszer nyugalmára és viszonylagos biztonságára. Ezt az érzést mind a Fidesz-MPP, mind az MSZP számtalanszor kihasználta politikájában. Másrészt az előző rendszerben a választók milliói kötötték meg saját kompromisszumukat a diktatúrával. Számukra Medgyessy Péter nem bűnbak, nem a diktatúra gépezetének része, hanem saját múltjuk utólagos igazolása: egy ember, aki megkötötte a maga kompromisszumát, mégis a hazáját szolgálta, tehát nincs oka lelkiismeretfurdalásra. A meggyőződéses antikommunistákat ez az érvelés nyilván felbőszítette, az idősebb szocialista szavazókat azonban megerősítette. Hatékonynak bizonyult a kormány válaszstratégiájában a múlt feltárására irányuló elszánás. A kormánypárti politikusok szinte naponta ismételték a szlogent: Le kell zárni a múltat, hogy a jövővel foglalkozhassunk. Ez az üzenet elsősorban a politika iránt kevésbé érdeklődőket, illetve a fiatalokat célozta: számukra az évtizedekkel ezelőtti ügyek felhánytorgatása lényegtelen, őket a jelen és a saját jövőjük - vagyis a kormányprogramban vállalt ígéretek teljesítése - érdekli.

Végezetül a magyar társadalom végletes politikai kettéosztottsága is segítette a szocialistákat. A Fidesz eddigi megosztó politikája nem engedte meg a szocialista szavazók jó részének, hogy kritikusan gondolkozzanak Medgyessy ügynökmúltjáról, ezzel is gyengítve saját oldalukat és erősítve a "gyülölt" ellentábort.

A szocialisták váratlan, eddig sosem tapasztalt következetességgel hajtották végre június 19. után a meghatározott válaszstratégiát: minden politikus ugyanazt mondta, ugyanúgy és sokszor. Ennek köszönhető, hogy Medgyessy Péter - egyelőre - túlélte első személyes és politikai válságát. Paradox módon jelenleg Medgyessy erősebb legitimációval rendelkezik a szocialista párton (és a kormányon) belül, mint ügyének kirobbanása előtt.

A Medgyessy Péter elleni támadást a Fidesz példásan dolgozta ki. A kampány a szokásos forgatókönyv szerint alakult: egy civil szervezet (TIB) elindítja, a jobboldali média tálalja, a Fidesz rácsatlakozik, jobboldali civil szervezetek felerősítik, politikai akciókkal napirenden tartják. Ennek ellenére a magyar jobboldal számos taktikai hibát vétett. Először is túl korán hozták nyilvánosságra a Medgyessy Péter elleni három vádat (1961-ben beszervezték az egyetemen, 1978-tól kémelhárítóként dolgozott, jelentéseket írt kollégáiról). A folyamatos adagolással erősebben tudatosíthatták volna a közvéleményben az ügy botrányos jellegét, ám inkább a "szóljon nagyot" elvét követték, ami utólag hátrányosnak bizonyult. Másrészt az ellenzék nem tudott mit kezdeni azzal, hogy az MSZP egy napos ügyetlenkedés után gyorsan rendezte sorait, lezárta a kormányválságot és tudatosan kommunikálni kezdett. A Fidesz egyik pillanatról a másikra kezdeményezőből reagálóvá vált, morális fölényét nem tudta politikai előnyre váltani.

Külön érdemes megvizsgálni Mádl Ferenc szerepét az ügyben. A köztársasági elnöknek akarva-akaratlanul is komoly szerepe volt abban, hogy a Medgyessy-ügy napirenden maradt. Mádl Ferenc hétszer is szerepelt a napirenden Medgyessy-ügyben és ezzel a miniszterelnök kémügyének egyik legfontosabb közéleti napirenden tartójává vált. Először időt kért a helyzet értékelésére (június 20), majd - Pokorni Zoltán kezdeményezése után (június 24.) - hivatalába rendelte a többi párt vezetőjét (június 25, Kovács László; június 27, Dávid Ibolya és Kuncze Gábor). Mádl Ferenc június 28-án fogadta a miniszterelnököt is, majd szóvivőjén keresztül levonta a két legfontosabb konklúziót: 1) nincs joga beleszólni a közhatalmi viszonyokba (azaz nem a köztársaságielnöki-akarat, hanem helyzet kérdése a miniszterelnök maradása); 2) Medgyessy ügynökmúltjáról nem tájékoztatta őt, amikor miniszterelnöknek jelölte a Parlamentnek (azaz, ha tájékoztatta volna, akkor lehet, hogy másként döntött volna és akkor nem Medgyessy lenne most Magyarország miniszterelnöke). Ezekkel a politikai lépésekkel Mádl Ferenc az új kormány legitimációját gyengítette, amellyel pedig a Fidesz két hónapja tartó kommunikációs stratégiáját erősítette.

A Fidesz-MPP - Medgyessy-ügyben követett - politikáját három cél határozta meg: elterelni a figyelmet a kormány 100 napos programjáról, elterelni a figyelmet az előző kormány kétes ügyeiről és mozgásban tartani a jobboldali szavazókat. Az ügynök-üggyel sikerült mindhárom célt elérni - átmenetileg. A kormány azonban kis kisiklásokkal, de jól kommunikálta a témát, így a Fidesz-MPP nem tudta teljesen kiaknázni az abban rejlő politikai lehetőségeket. A Fidesz-MPP tudatosan kivonta Orbán Viktort az ügynökháborúból, ennek hatékonysága azonban kétséges. Hátrány lehet, hogy a Fidesz-MPP valódi vezetője nem szerepel a politikai életben. A foci VB-re való kiutazása pedig teljesen ellentmondott a Fidesz-MPP hivatalos politikájának, amely állandó feszültséget tartva fenn a magyar társadalomban azt kommunikálta két hónapon keresztül, hogy a választásokat "elcsalta" az MSZP és így került hatalomra. Egy ilyen helyzetben - pusztán marketingszempontokat nézve - a jobboldal vezére, az előző kormányfő nem utazhat el szórakozni egy világbajnokságra, mert ezzel a lépéssel könnyen nevetségessé teheti pártja minden eddigi kommunikációs törekvését. A közvéleménykutatások szerint Medgyessy Péter megnyerte - vagy inkább: túlélte - az első csatát, de a háború még csak most kezdődik. Az ügynök-ügy politikai földrengések sorozatát indíthatja el, és az ennek nyomán meginduló sártenger maga alá temetheti a magyar politikai elit jelentős részét. Durva ősz elé nézünk.


A napirendre került politikai ügyek száma és kezdeményezője (2002. június)