Lemondott az MTV elnöke

Benyújtotta lemondását Mendreczky Károly, a Magyar Televízió Rt. elnöke. Egy héten belül immár több vezető is távozott a MTV-tól. Csermely Péter hírigazgató volt az első, aki elköszönt a Szabadság tértől, őt Gulyás István, a Híradó főszerkesztője követte. Mendreczky lemondása után az új alelnök, Ragács Imre vezetheti a köztévét. Mendreczky közleménye lemondásáról: "Megtiszteltetetésnek éreztem, amikor 20 évvel ezelőtt a Magyar Televíziót választhattam első munkahelyemül. Az intézmény érdekeit az elmúlt két évtizedben mindig is egyéni érdekeim és előmenetelem elé helyeztem. Így van ez most is, amikor úgy döntöttem: lemondok elnöki megbízatásomról."
"Úgy érzem, a több hónapja tartó és személyem ellen irányuló politikai támadások méltatlanul hátrányos helyzetbe hozták a közszolgálati magyar televíziót. Nem vállalhatom fel azt a kockázatot, hogy személyem miatt a magyar elektronikus újságírás egyik legfontosabb közszolgálati intézménye helyrehozhatatlan károkat szenvedjen el. A folyamatos, és a sajtó által gerjesztett viták miatt az elmúlt napokban több vezető munkatársam távozott. Az üzembe tartási díj körüli viták, a médiatörvény előírásai miatt a reklámpiacon előnytelen helyzetben vergődő intézmény anyagi ellehetetlenítése folyamatos. Őszintén bízom benne és remélem, hogy döntésem záloga lehet a Magyar Televízió függetlenségét biztosító, a médiatörvényben rögzített finanszírozási feltételek megteremtésének, így az MTV továbbra is a közszolgálatiság elvei szerint működhet tovább."

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Közszolgálat, de milyen?, Magyar Hírlap, 2002. július 17.) "talán lesz alkalom, hogy tizenkét esztendő után végre megteremtődjék az igazi közszolgálati televízió. Rossz szolgálatot tenne az ügynek, ha Mendreczky Károly lemondását az elnökségről ürügyként arra használnánk föl, hogy politikai perpatvarokat elevenítsünk föl, mert eleve igazságtalanságokhoz vezetne. A köztévé kisajátításának kísértése egyaránt megkörnyékezett minden eddigi kormányt. Most legfontosabb a jövő. Igen ám, de milyen legyen? Csaknem minden párt egyöntetűen mutat rá, hogy közszolgálati, csak amikor a részleteket kellene meghatározni, mindenki másra gondol. Pártosan a maga elképzelését erőltetné. Kétségtelen, a közszolgálatiság rendkívül általános fogalom, a róla szóló vita a végtelenségig nyújtható. Európai etalonként a brit BBC-re szoktak hivatkozni; a tájékoztatásban kétségtelenül az közelíti meg legjobban a kívánatosat, de nálunk a hagyomány ennél többet követelne. A szorosan vett információn túl a magyar és világkultúra istápolását, a művészeti alkotóműhelyek fölkarolását, hogy a képernyő előtt ne csak tájékozódni, hanem lelkileg gazdagodni is lehessen. Elvileg ez volna a közszolgálat. Annyiban már előbbre tartunk, hogy megkezdődött a vita a fogalom tisztázására. De két szélsőség még mindig jelen van az elmélkedésekben. A jobboldalon görcsösen hajtogatják, hogy a közszolgálatiság 'kiegyensúlyozottság', ami megint csak pártos törekvéseket takar, mert nem a tartalmat mérné, hanem a személyi hovatartozásokat méricskélné. Baloldalon, okulva az előző periódus gazdasági kuszaságából, sőt visszaéléseiből, a költségvetésből finanszíroznák a köztévét. A Fidesznek abban igaza lehet, hogy ez megint a kormányzati befolyásolásnak lehet az eszköze. Vagyis csöbörből vödörbe kerülnénk. A tévét végre teljesen meg kell szabadítani minden politikai erőszaktól - baloldalitól, jobboldalitól egyaránt -, időt kell adni arra, hogy a bölcs elmélkedők európai, de főként hiteles, demokratikus médiatörvényt dolgozhassanak ki. Ha nem így történnék, minden marad a régiben".

Mendreczky Károly, a Magyar Televízió Rt. elnöke: (In: Tábori Gabriella, Pindroch Tamás Távozik Mendreczky, Magyar Nemzet, 2002. július 17.) "Úgy érzem, a több hónapja tartó és személyem ellen irányuló politikai támadások méltatlanul hátrányos helyzetbe hozták a közszolgálati magyar televíziót. Nem vállalhatom fel azt a kockázatot, hogy személyem miatt a magyar elektronikus újságírás egyik legfontosabb közszolgálati intézménye helyrehozhatatlan károkat szenvedjen el. A folyamatos, és a sajtó által gerjesztett viták miatt az elmúlt napokban több vezető munkatársam távozott. Az üzembe tartási díj körüli viták, a médiatörvény előírásai miatt a reklámpiacon előnytelen helyzetben vergődő intézmény anyagi ellehetetlenítése folyamatos. Őszintén bízom benne és remélem, hogy döntésem záloga lehet a Magyar Televízió függetlenségét biztosító, a médiatörvényben rögzített finanszírozási feltételek megteremtésének, így az MTV továbbra is a közszolgálatiság elvei szerint működhet tovább".

Szalai Annamária, a Fidesz médiapolitikusa a tévéelnök távozásának hírére reagálva úgy fogalmazott: (u.o.) "úgy tűnik, az is a demokráciacsomag része, hogy a kormánypártok sorra rúgnak ki és fenyegetnek meg embereket. Ha valakit nem tudnak azonnal távozásra bírni, akkor közvetett eszközöket használnak céljuk elérésére (...) a baloldali pártok jól látható szándéka, hogy megszállják az MTV-t".

Lendvai Ildikó, az MSZP alelnöke, frakcióvezető elmondta: (u.o.) "a tévé elnöke levonta azt a következtetést, hogy fel kell állnia székéből. (...) bár a tévéelnök elsősorban az intézmény szanálásának kudarcával indokolta távozását, szerinte emellett az MTV a közszolgálatiság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás terén sem produkálta azt, ami elvárható lett volna.

Varsányi Gyula szerint (Könnyek nélkül, Népszabadság, 2002. július 17.) "olyasmit ír közleményében a Magyar Televízió Rt. tegnap leköszönt elnöke, Mendreczky Károly, hogy a személye elleni politikai támadások kikezdték az MTV-t. Ő pedig nem akarja, hogy helyrehozhatatlan károkat szenvedjen az intézmény, inkább lemond. Csupa gyöngyszeme ez az önfeláldozásnak, amelynek láttán már-már könny szökik az ember szemébe. De mielőtt még kicsordulna az első keserű csepp, az újságolvasónak eszébe juthat, hogy az elnök alig egy éve, megválasztásakor több mint húszmilliót vágott zsebre, mert megszűnt a korábbi munkaviszonya a tévénél. Most pedig, hogy elnökként is önfeláldozóan lemondott, ennél is nagyobb összeg ütheti a markát. Elvégre annak is meg kell élnie valamiből, aki önfeláldozó. A politikai támadásokkal azonban, amikről a közlemény szól, valami biztosan nem stimmel. A tévénézők ugyanis nem az elnököt ért támadásokra, hanem arra emlékezhetnek, hogy az utóbbi években, kivált a Fidesz érdekköréhez csatlakozó Mendreczky elnök úr regnálása idején a köztévé hír-és háttérműsorai járatták le - méghozzá némelykor igen alpári módon - az akkori parlamenti ellenzéket, továbbá sértegették mindazokat, akik nem feltétlen hívei az úgynevezett polgári erőknek. Ezzel a köztelevízió törvénybe ütköző módon vált robotosává annak az árokásásnak, amellyel az ország lakosságát két egymásnak fenekedő csoportra akarták osztani. Most pedig, miután nem jött be, amit az elnök úr és megbízói vártak a választásoktól, a Fideszé helyett szocialista-liberális kormány alakult, esetleg azt is be kellene ismerni, a távozó elnök alkalmatlan volt arra, hogy a Magyar Televíziót közmegelégedéssel vezesse. Pirossal aláhúzva: nem azért volt alkalmatlan, mert végül az MSZP-SZDSZ győzött, hanem mert pártkatonaként viselkedett, szabad folyást engedve az elfogultságoknak".

Varsányi szerint "valami bűzlik az MTV-t érő 'helyrehozhatatlan károk' körül is. Az elnöki közlemény nyilván arra utal, hogy az új kormány nem lesz olyan úri bőkezű, mint elődje, és ősz táján, amikorra már valószínűleg egyetlen buznyák sem marad az MTV-pénztárcában, nem fog milliárdokat kiutalni, ha ez a fölállás így marad. Akkor pedig az elnök már nem lehet önfeláldozó, mint most. Amúgy károk jóval korábban érték már a köztévét, hiszen a rendszerváltás óta egyetlen kormányzat, egyetlen politikai erő sem tett meg minden tőle telhetőt azért, hogy a fontos nemzeti intézményt végre önjáróvá és a kívánatos mértékben értékhordozóvá és szakszerűvé tegye. E károk azonban akkor váltak 'helyrehozhatatlanná', amikor az elmúlt négy évben az MTV-t megfosztották minden vagyonától, számos értékes munkatársától - csoda, hogy azért néhányan még maradtak -, ahelyett, hogy működését megpróbálták volna gazdasági és műsorpolitikai szempontból normális mederbe terelni. Négy éven át kizárólag kormánypárti megbízottak irányítottak, az MTV elfogult vagy szélsőséges gondolkodásáról ismert tanácsadókat alkalmazott, életét a külső és a belső klientúra kiépítése uralta. A kormányerőkhöz közel álló beszállítók, a Vitézy- és a Wermer-csoporthoz tartozó cégek váltak meghatározókká. A nézőiből és reklámbevételeiből jócskán vesztett intézményből sok tízmilliárd forint úgy szállt el, mint füst a kéményből. És ehhez, sajnos, Mendreczky elnök úr is volt szíves asszisztálni. A tévénézők alighanem egyetlen könnycseppet sem fognak ejteni, amikor végleg távozik. A kérdések kérdése nem is az lesz, hogy ki, hanem, hogy mi jöhet utána?"

Bolgár György szerint (A mór megtette, a többiek még teszik, Magyar Hírlap, 2002. július 20.) "a magyar rendszerváltás megint elfogyasztott egy tévéelnököt. Hogy mekkora szakmai és erkölcsi zűrzavarban hagyta ott a Magyar Televíziót (nem önszántából persze) a Fidesztől nem távoli elnök, arra nehéz jellemzőbb példát találni, mint azt, hogy távozásáról saját intézményének esti Híradója csupán a nyolcadik helyen számolt be, holott a köztévé körüli botrány hosszú ideje a magyar belpolitika egyik legfontosabb híre. Csak a közszolgálati televízió szerint nem az. A nyolcadik hely önmagában persze lehetne valamiféle önszemérem következménye is, de a jóhiszemű feltételezést mindjárt el is hessegethetjük. A Híradó ugyanis vette magának a bátorságot (gyávaságot?), és a lemondásról szóló tudósításában egyetlen szóval sem emlékezett meg a tévéelnök, illetve az MTV körüli politikai vitákról, a televízió totális anyagi csődjéről, arról, hogy Mendreczky elődjét éppen a héten hallgatta ki a rendőrség az elszállt milliárdok ügyében, arról, hogy évekig csonka kuratórium regnált (és jelölt tévéelnököt), vagy arról, hogy a tévé a választási kampányban még a nemzetközi megfigyelők szerint is durván elfogult volt az akkori kormány javára. Az elnök lemondásának ez a valódi háttere, és éppen a Magyar Televízió Híradója nem engedhetné meg magának, hogy mindezekről megfeledkezzék. Arról bezzeg nem feledkezett meg, hogy - egyetlenként - megszólaltassa a civil szervezetek képviselőiből álló nagykuratórium egyik tagját, aki szerint elfogadhatatlan és jogellenes helyzet alakult ki, és mennyire helytelen, hogy ilyen szoros kapcsolat áll fenn a posztok betöltése és a pártok erőviszonyai között. Vagyis hogy szegény tévéelnököt az új kormány brutálisan lenyomta a víz alá. Ami elvileg persze kifogásolható lenne, ha gyakorlatilag nem éppen az ellenkezőjéről, az előző kormány durva beavatkozásáról lett volna szó".

Varsányi Gyula és Haszán Zoltán szerint (A királyi tévé meztelen, Népszabadság, 2002. július 20. "a Millenáris-szerződést - még rosszabb feltételekkel - később aláírta Szabó utódja, Mendreczky Károly, aki természetesen nem akadékoskodott, és az In Mediát is megbízta a tévé reklámidejének szervezésével. Pedig az új elnök nem volt 'ejtőernyős', húsz évet húzott le különböző beosztásokban a tévénél, az igazi karrierrel azonban csak az utolsó néhány évben 'lett jóba'. A Fideszhez kötődő, ügyvezetői kinevezésekor a budai várkerület képviselő-testületében e párt soraiban ülő Mendreczky hamar nyilvánvalóvá tette, hogy milyen irányításra számíthatnak a tévében. A mindenkori vezető hivatalba lépését követő szokásos (látszat)takarékossági intézkedések kihirdetésénél egy értekezleten sorra vette, hogy a különböző műsorok költségvetéséből hány százalékot kell lefaragni. A jelenlevők meglepetésére az Ezüsthajó-műsorokat átugrotta. Amikor erre figyelmeztették, kiderült, nem véletlenül. Az MTW, azaz Mendreczky Televíziózik Wermerrel-projekt bővült is. A szándékok szerint a foci-vb közvetítése például 'rátelepült' volna a Millenáris Park rendezvényeire. Ehhez mindenféle kiegészítőket is terveztek, például azokat az olcsó műanyag karórákat is, amelyeket a Millenáris-kiállítás látogatói is kaptak, nem kis nyereséget teremtve ezzel a parkot üzemeltető Wermer-érdekeltségnek. A választási eredmények azonban közbeszóltak, így Mendreczky Károly ezt a szerződést már nem merte aláírni. Pénzben kifejezve az elnök Fidesz-kötődése a tévé számára kifizetődő volt, egy év alatt ugyanis az állam soha nem látott bőkezűséggel sietett a köztévé segítségére. Mendreczky úgy vette át az intézményt, hogy még előtte az Országgyűlés átvállalta a 9 milliárdos köztartozást. Befutott időközben az utolsó értékes ingatlanért járó 2,1 milliárd forint, és - bár ezt Mendreczky tagadta az egyik költségvetési bizottsági ülésen - a Postabank is 3,5 milliárd forint hitellel támogatta az egyre szerényebb nézettségi indexekkel rendelkező köztévét. Apró szépséghiba, hogy ennek fedezete az MTV jövője, vagyis az a koncessziós díj, amit 2006-ig kap a tévé a régi 2-es csatorna földi frekvenciájának elvesztéséért. A befolyó pénzekből arra is jutott, hogy - hangulatjavító intézkedésként - az elnök kifizette a 98-99-ben elmaradt ruhapénzeket".

Varsányi és Haszán szerint "a hirtelen jött milliárdok azonban ugyanúgy elfolytak, mint a nehezebben megszerzettek. Az MTV a támogatások ellenére 2001. végére 'bedőlni' látszott. Márpedig a Fidesz a kampányban fontos szerepet szánt az ellenségesnek minősített kereskedelmi tévékkel szemben a köztévének. Megszületett hát a politikai ukáz: az MTV-nek mindent meg kell adni ahhoz, hogy kibírja a választásokig. Amire korábban nem volt példa, úgy kapott tőkepótlásra 12,5 milliárd forintot a köztévé, hogy azért vagyonából semmiről sem kellett lemondania - igaz már nem is volt miről -, sőt nagyvonalúan elengedték az újra összegyűlt köztartozásait is. Hogy a kampányban mekkora szolgálatot tett a korábbi kormánypártoknak az 'állami csatorna', lehetetlen pontosan mérni, de az elfogult hírszolgáltatás, a tárgyilagos tájékoztatást sokszor messze elkerülő műsorok mellett az EBESZ választási megfigyelői sem mentek el szó nélkül. Véleményük szerint az MTV súlyosan sértette az objektivitás követelményét a Fidesz és a kormány egyértelmű támogatásával. Az elnök ennek ellenére kitartott amellett, hogy a hírszolgáltatás kifogástalan volt a kampány idején. Ennek fényében kissé komikusnak tűnt, hogy május végén írásbeli figyelmezetést adott a Híradó vezetőjének és két helyettesének, mert az újságírás etikai szabályainak nem megfelelően jártak el a Medgyessy Péter kormányfő lakásának biztonsági felszereléséről szóló hírben, amikor annak költségeit összefüggésbe hozták egy kórházi felszereléshez hiányzó összeggel".

Varsányi és Haszán szerint "az Orbán-kormány az utolsó napokban ugyan megpróbált még 12 milliárdot odacsúsztatni a tévének egy készkezességi garanciával ellátott hitel formájában, amellyel az MTV változatlan felállással folytathatta volna működését az év végéig, de az önkormányzati választásokig bizonyosan. Ezt a döntést azonban a Medgyessy-kabinet villámgyorsan viszszavonta. Ekkor jelentette be a tévékuratórium első embere, hogy az MTV szeptembertől ismét kritikus pénzügyi helyzetbe kerül. A testület közben kiegészült az eddig távollévő MSZP-s és SZDSZ-es kurátorokkal. A háttérben - ahogy az lenni szokott - megszülettek a háttéralkuk, ezért aztán ellenállás helyett a hírterület vezetői sorra távoztak, komoly végkielégítésekkel a zsebükben. A felajánlott közös megegyezéses távozást a reggeli műsor főszerkesztője fogadta el elsőként, utána Csermely és a Híradó főszerkesztője búcsúzott. Mendreczky távozása a színfalak mögött már június közepén eldőlt. Szabad elvonulást kapott, és azt az ígéretet, hogy a csonka kuratórium által az utolsó pillanatban 29 milliósra felduzzasztott végkielégítését nem piszkálják meg. A háttéralkut megneszelő Fidesz változatlanul maradásra próbálta buzdítani Mendreczkyt, akit végül az előd, Szabó László Zsolt múlt pénteki gyanúsítotti meghallgatása győzte meg véglegesen arról, hogy mennie kell. Erről értesülve az elnök több baloldali médiapolitikust hívott fel telefonon, hogy megerősítse: 16-án lemond".

Mendreczky Károly: (Pindroch Tamás: Idegháború a Magyar Televízióban, Magyar Nemzet, 2002. július 22.) "nehéz döntést hoztam meg a múlt héten, hiszen több mint húsz éven keresztül dolgoztam az MTV-nél. Döntésemben mérlegelnem kellett, hogy mi a fontosabb: a személyemet ért alávaló támadások, vagy az intézmény jövője. Az utóbbit sokkal fontosabbnak tartottam, ezért mondtam le az elnökségről. Az MSZP-SZDSZ az utóbbi hónapokban folyamatosan támadott engem és Csermely Péter hírigazgatót. Igen furcsa helyzet alakult ki a választások után, mert úgy tűnt, hogy a jelenlegi kormány első számú közellenségei a közszolgálati televízió elnöke, illetve hírigazgatója lettek. Már a két forduló közötti napokban Kovács László és Lendvai Ildikó is folyamatosan követelte Csermely Péter és az én lemondásomat. (...) Amikor tavaly februárban ügyvezető alelnökként átvettem a részvénytársaság vezetését, közel húszmilliárd forint adósságállománnyal rendelkezett, 2000 decemberében a saját tőkéje mínusz 5,8 milliárd volt. Három féléves üzleti tervet készítettem, nagyon örülnék neki, ha a kuratórium elnöksége behatóan vizsgálná a féléves üzleti terv megvalósulását. Az MTV Rt. saját tőkéje és az alaptőkéje egyensúlyban van, a korábbi időszakhoz képest alacsonyabb a beszállítói tartozásunk és a harmadik féléves üzleti terv keretszámain belül gazdálkodott a televízió. Az üzleti tervhez képest számításaink szerint közel egymilliárd forintos megtakarításunk van. A kuratórium májusban fogadta el a tavalyi beszámolót és ebből is látszik, hogy lényegesen jobbak a kiindulási pontok erre az évre, mint amit mi terveztünk. A valós és a tervezett mérleg között egyensúly van. (...) Két dolgot szoktak az elnök szemére vetni: egyfelől nem elég közszolgálati, másfelől hogy nem magas a nézettsége. A két kérdés teljesen ellentétes egymással, hiszen a tipikusan közszolgálati műsorok nézettsége világszerte alacsony. Úgy gondolom, a kisebbségi, vallási és egyéb közszolgálati műsorok nézettségétől nem lehet várni olyan magas szintet, mint egy szórakoztató műsorétól. A közszolgálati műsorok aránya az irányításom alatt közel 70 százalék lett. Ez egy magas arányszám. Sőt, ha az 1-es és 2-es programot egybeveszem, akkor 70 százalék feletti".

Karácsony Ágnes szerint (A Tévé harapófogója, 168 Óra, 2002. július 25.) "Mendreczky Károly szabadon, 30 milliós végkielégítéssel távozhatott az MTV-ből. Elődjét, Szabó László Zsoltot viszont járulékfizetési kötelezettség megszegésével gyanúsítja a rendőrség. Nem érthető: noha az MSZP és SZDSZ politikusai többször is nyilatkozták, hogy Mendreczky sem kerülheti el a felelősségre vonást, most mégis futni hagyták. (...) az Orbán-kormány honorálta, hogy Szabó László Zsolt tovább mélyítette az MTV válságát: felelősségre vonás helyett Szabót kultúrdiplomatának küldték Ausztráliába. Székébe pedig beültették a programigazgatót, Mendreczkyt, aki mellesleg fideszes képviselőként politizálgatott az I. kerületben. Tőle sem kértek mást: tegye azt, amit a Fidesz jónak gondol, hallgasson Orbán bizalmasára, Wermerre. Mendreczky gond nélkül átvette elődjétől a tévét. S mivel nem panaszkodott előnytelen szerződésekre, sem herdáló gazdálkodásra, maga szentesítette az előző elnök ténykedését. Sőt hangoztatta: nem Szabó felelős az MTV helyzetéért, hanem a 'közszolgálat-ellenes' médiatörvény. Az új elnök folytatta Szabó tévés politikáját. Gyönge volt ahhoz, hogy ellenkezzék Wermerékkel. És bár állítólag próbálta, nem tudta megakadályozni, hogy Orbán hivatalos barátjának, nem hivatalos tanácsadójának befolyásától mentesítse a köztelevíziót. Például továbbra is a Wermer-birodalomhoz köthető In Media Kft. értékesíthette az MTV reklámidejét.

Karácsony szerint "a tévé közszolgálatisága ugyancsak az ő elnöksége alatt, főként a választási kampányban süllyedt mélypontjára. Kiegyensúlyozatlan hírműsoraikkal a Fidesznek és Orbánnak kedveztek, a kormányváltó ellenzéket többnyire rágalmakkal igyekeztek lejáratni. Az EBESZ választási megfigyelői elfogultnak minősítették az MTV-t. (...) A Medgyessy-kormány megalakulása után rögtön hozzáfogott az MTV ügyeinek rendezéséhez. Persze nem ment könnyen. Mert bár az akkor még jobboldali 'csonkakuratórium' gyorsan 30 millió forint végkielégítést szavazott meg Mendreczkynek, a Fidesz arra ösztönözte őt: tartson ki az önkormányzati választásokig, mivel a közszolgálati tévé a vidék televíziója, ha ő távozik, stratégiai médiát veszít a párt. Mendreczky mérlegelt. Csak őszig elegendő az MTV költségvetése, plusz 6-8 milliárd segély kell, különben elsötétül a képernyő. Ha marad a posztján, együtt kell működnie az új kormánnyal, ám akkor a jobboldal egyre indulatosabb igényeit képtelen kiszolgálni. Politikai és gazdasági harapófogóba került. Ráadásul intő jelként érzékelhette, hogy elődjét hazahívták Ausztráliából, s adócsalás gyanúja miatt gyakori vendége lett a gazdasági rendőrségnek. (...) Különös, hogy Mendreczky szabadon távozhatott az MTV-től. Holott szocialista párti és szabad demokrata politikusok hangsúlyozták: az új kormány nem enged a felelősségre vonásból. Most mégis úgy tetszik: futni hagyták a tévéelnököt, s tisztázás helyett politikai háttéralkukat választottak. Mert például azt is megkérdezhették volna tőle: mire fizetett ki az MTV az Ezüsthajó Kft.-nek 1,4, Vitézy Lászlónak pedig 1,2 milliárd forintot. 'Mendreczky - noha voltak televíziós tapasztalatai - politikusként került az MTV élére. Feladatául szabták, hogy párttévéként működtesse a közszolgálati médiumot. De tény, ő már egy tönkretett intézményt vett át elődjétől".

A Magyar Narancs szerkesztősége szerint (Mentében még nyúlt, Magyar Narancs, 2002. július 25.) "Mendreczky Károly 'végkielégítésének' összegét az eredeti 15 millióról május végén, utolsó ülései egyikén emelte duplájára a csonka, csak jobboldali pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség: inkább a Károly járjon jól, mint bárki más. Hogy mi szerepel a volt tévéelnök (és, ha már itt tartunk, a többi állami nagyvállalat távozó vezetőinek) szerződésében, nem tudhatjuk: az mindenesetre furcsa, hogy a 'végkielégítést' általában akkor is felveszik, ha ők mondanak fel. A végkielégítés amúgy méltányolható és etikai, illetve szociális szempontból helyeselhető intézménye a demokratikus, a mindkét fél szabad akaratából, minden kényszer nélkül aláírt szerződések szerint működő kapitalizmusnak. A munka törvénykönyve (Mtk.) szerint automatikusan, és a törvény szerint szabályozott módon jár minden munkavállalónak, akit rendes felmondással küldenek el, vagy akinek megszűnik (tönkremegy) a munkáltató cége: azért, hogy ő és a családja ne maradjon kenyér és fedél nélkül, amíg más megélhetést nem talál magának. És - hacsak nem valamiféle proletárindulat fűt minket - ugyanígy méltányolható a nem az Mtk., hanem a különféle egyéni szerződések szerint szabályozott menedzseri végkielégítések gyakorlata: ez az (egyébként szintén alkalmazott) vállalatigazgatókat védi a tulajdonosi önkénytől, attól például, hogy kirúgják őket azután, hogy életük és vérük árán, szakértelmükkel és szorgalmukkal egy rossz cégből jól működő vállalatot csinálnak, amely - vélhetik a tulajdonosok - már e valódi menedzserek nélkül is elműködgethetne. Ritka viszont az olyan hülye tulajdonos, aki akkor is magas végkielégítést fizet, ha az illető topmenedzser maga mondja fel a szerződését. A magánszférában legalábbis: ott ugyanis, ha a tulajdonos a saját zsebe ellen játszik, előbb-utóbb koldusbotra jut. Az állami vállalatok esetében azonban, úgy tűnik, másképp festenek a dolgok. Épp fordítva".

A Magyar Narancs szerkesztősége szerint "ha igaz, amit Mendreczky állít, hogy tudniillik ő mondott fel, és úgyis megkapta a végkielégítést, akkor a vele szerződő állam (a tévékuratórium csonka elnöksége) gondatlan tulajdonosként járt el, mert az adófizetők szempontjából nézve előnytelen, hogy ne mondjuk, csalárd szerződést kötött. Mendreczkynek a józan ész és a kapitalizmus logikája szerint nem járna egy vas sem: még akkor sem, ha gazdasági és szakmai, közszolgálati szempontból kitűnően vezette volna a Magyar Televíziót. De, az ég szerelmére, nem úgy vezette! A Mendreczky által irányított intézmény törvényellenesen megpróbálta befolyásolni az áprilisi választásokat - ennél súlyosabb bűncselekmény egy demokráciában aligha képzelhető el, bár a hatályos magyar büntetőjog nyilván képtelen a szankcionálására. Továbbá. Az MTV Rt. az ő vezetése alatt (is) hatalmas veszteségeket termelt, viszont feltűnően kevesen nézték; mérleg szerinti eredménye csak azért lehet pozitív, mert az előző kormány az elmúlt másfél évben tíz- és húszmilliárd forint közötti közpénzzel konszolidálta. E pénzek egy részének még köszönni sem volt ideje a tévé pénztárában, már vándorolt is tovább a Wermer- és Vitézy-birodalom feltételezett, Fidesz közeli tartózkodási helye felé. Mendreczkyt 'topmenedzsernek' nevezni blaszfémia. Mendreczky pártmegbízásra dolgozó aláírógép, aki nem azért mondott le, mert álmában italos szocialista seriffekkel hejehujázott, hanem azért, mert belátta: jobb lelépni a harminc miával a zsebben, mint az irodájában várni be a pandúrokat. (Felmondásának hetében a rendőrség immár gyanúsítottként hallgatta ki az előző tévéelnököt, Szabó László Zsoltot - pedig, mint mondják, ő közel sem volt olyan készséges Wermerékkel, mint Mendreczky. Érdekes kérdés, hogy beszélgetett-e ilyesmiről a lemondása előtt szocialista politikusokkal.) És a közel harmincmillió sem 'végkielégítés', hanem rablott pénz, szajré. Jutalom azért, mert gondatlan volt, csalárd, elverte mindannyiunk pénzét, rosszul bánt a vagyonunkkal, amit rábíztunk; és azért, mert megpróbálta becsapni az országot. De legfőképpen azért jutalom, hogy menjen már: hogy ne legyen ott, ahol eddig volt, mert az még több kárral járna".

Bódis András szerint (Vigyázz, kész... megyünk!, Heti Válasz, 2002. július 26.) "az MSZP (és az SZDSZ) tehát fű alatt elintézte az MTV áthangolását. A választások után a két párt szinte minden nap követelte Csermely Péter és Mendreczky távozását, ellenük valószínűleg a politikai megfélemlítés és a zsarolás teljes eszköztárát bevetették. (Pető Iván a nyilvánosság előtt is emlékeztetett: az előző tévéelnököt, Szabó László Zsoltot gyanúsítottként hallgatta meg a bíróság. A szabad demokrata ügyvivő szerint Mendreczky is a vizsgálat fókuszába kerülhet, mivel elődje politikáját folytatta.) Már 1997-1998-ban is gyakorlat volt, hogy a televízió vezetői, szerkesztői - menedzserszerződésüknek köszönhetően - több tízmilliós végkielégítéssel távoztak, így a szocialisták nemigen kérdőjelezhették meg az MTV-nek most búcsút intők hasonló javadalmazását. Sőt - nyilván egy tudatos tévéátalakítási koncepció részeként - szabad elvonulást ígértek nekik. Az előre kitervelt átadás-átvételt a 'véletlenül' elhajló fideszes kurátor, Csernus János lendítette tovább: mint láttuk, a szocialista és szabad demokrata kollégákkal együtt emelte kvázielnökké Ragátsot, akinek nem maradt más dolga, mint levonni az MSZP által elvárt személyi konzekvenciákat. A baloldaliak két legyet ütöttek egy csapásra. Már az önkormányzati választási kampány előtt bevették a polgári nyilvánosság egyik utolsó mentsvárát - egyes számítások szerint az MTV őszig, de akár jövő áprilisig is elvegetált volna a Mendreczky által kialakított struktúrával. Másrészt a polgári körök akcióitól is megóvták magukat a szocialisták, hiszen az önként - és vaskos végkielégítésekkel - távozók nemigen számíthatnak az átlagpolgár együttérzésére".

Pós Péter társadalmi kurátor szerint (Mór, rendel, fizet, kirúg, új mór, rendel..., Magyar Hírlap, 2002. július 27.) "igaza van Bolgárnak, hogy 'a köztévé körüli botrány hosszú ideje a magyar belpolitika egyik legfontosabb híre', de hogy a közszolgálati televíziónak is ezzel kellene foglalkoznia, azt már irreálisnak tartom. Nem volna egészséges, ha egy műsorszolgáltató rendszeresen bemutatná a körülötte kavargó botrányos állapotokat, főként, ha versenyhelyzetben működik, és maradék jó híre is befolyásolja túlélését. Van néhány sor Bolgár György elemzésében, amit kénytelen vagyok betűhűen idézni: 'A Híradó ugyanis vette magának a bátorságot (gyávaságot?), és a lemondásról szóló tudósításában egyetlen szóval sem emlékezett meg a tévéelnök, illetve az MTV körüli politikai vitákról, a televízió totális anyagi csődjéről, arról, hogy Mendreczky elődjét éppen a héten hallgatta ki a rendőrség az elszállt milliárdok ügyében, arról, hogy évekig csonka kuratórium regnált (és jelölt tévéelnököt), vagy arról, hogy a tévé a választási kampányban még a nemzetközi megfigyelők szerint is durván elfogult volt az akkori kormány javára. Az elnök lemondásának ez a valódi háttere, és éppen a Magyar Televízió Híradója nem engedhetné meg magának, hogy mindezekről megfeledkezzék.' Ha teljesebb igazságra törekszünk, akkor az idézett sorokból nem sok van, amivel egyet lehet érteni. Nézzük a tényeket! 1. Az 'MTV körüli politikai vitákról' olyan nagyon nem kellett megemlékeznie a Híradónak, mivel azok évek óta az unalomig közismertek, a hírműsornak pedig az egész világon a friss események bemutatása a célja. 2. A 'televízió totális anyagi csődjéről' jobb, hogy nem szólt a Híradó, mert ezt állítva súlyosan félrevezette volna nézőit, különösen, ha a mai helyzetet a korábbi évekhez hasonlítjuk. 3. Szintén elavult, és már korábban is ismertetett hír lett volna szólni arról, hogy Mendreczky elődjét kihallgatta a rendőrség. Mendreczky elődje emellett nem azonos Mendreczkyvel (még csak nem is az apja!), a rendőrségi kihallgatás nem azonos a bírósági ítélettel, a milliárdok 'elszállásának' pedig elég sok külső (mások számlájára írható) oka is fellelhető. 4. Igen sokat tud a közvélemény 'arról, hogy évekig csonka kuratórium regnált'. Valójában csak a kuratórium elnöksége volt csonka, annak a fele hiányzott. Mint társadalmi kurátor hadd beszéljek a kuratóriumról, melyről - a legjobban értesülteket kivéve - éppen a lényeget nem tudja a közvélemény. A kuratóriumot két rész alkotja: a 30 százalékos szavazóerejű, pártküldöttekből álló elnökség, valamint a 70 százalékos szavazóerejű - pályázat, majd sorsolás útján bejutott - társadalmi kurátorok társasága. A civil szféra. Durva félrevezetés ugyanakkor kizárólag azt a részét emlegetni a médiatörvénynek, amely 'biztosítja', hogy valamennyi kurátor szavazati joga egyenlő, ha elhallgatjuk, hogy a többségben lévő társadalmi kurátorok csak a kisebbségben lévő pártküldöttek által eléjük állított egyetlen elnökjelöltből 'választhatnak'. A jelöléshez, a pályázatok megismeréséhez, véleményezéséhez a médiatörvény szerint(!) a társadalmi kurátoroknak ráadásul semmi köze. Így a médiatörvénynek sok más mellett ez a pontja is garantálja a közszolgálati feladatú média párt(csoport)irányítását, az alkotmányban előírt függetlenség meghiúsítását. A tévéelnök jelölésének rendszere így attól függetlenül alkotmánysértő, hogy az elnököt éppen milyen pártpolitikai erőviszonyok szerint jelölik. A szégyenletesen és szemforgatóan demokráciaellenes helyzet tehát abból ered, hogy a hatalmon lévő mindenkori pártcsoportosulások éppen a médiatörvény segítségével sorolhatják hatalomgyakorlásuk eszköztárába még a közszolgálati feladatú médiát is. Ehhez még az is segédkezet nyújt számukra, hogy már az elnökválasztáskor függő helyzetbe sodort közszolgálati média anyagilag is teljes mértékben kiszolgáltatott a kormánynak, versenyhelyzetben önálló fennmaradásra képtelen. A befolyásolás lehetősége tehát több szempontból is meglehetősen közvetlennek mondható. Ez pedig vagy súlyosan felelőtlen, vagy eleve betervezett, jól kiszámított állapot".

Gruiz Márton szerint (MTV: gyökeres műsorváltozás, Magyar Nemzet, 2002. július 30.) "Mendreczky Károly, a Magyar Televízió (MTV) Rt. elnökének lemondásával megnyílt az út az utolsó és eleddig egyetlen (a Magyar ATV heti egy órájának kivételével) olyan televízió egyarcúsítása előtt is, ahol az MSZP-SZDSZ véleménymonopóliuma mellett - a közszolgálatiságnak megfelelően - egyéb álláspontok is artikulálódhattak eddig. Ez a szándék önmagában nem is lenne meglepő, hiszen minden, a hazai politikában jártas egyén tisztában volt azzal, hogy a mai kormánypártoknak - és holdudvaruknak - alaptulajdonságai közé tartozik a különvélemények mindenáron való elhallgattatása. Vagy, ha ez időlegesen nem sikerül, akkor - jobb híján - az ilyen vélemények kimondóinak lejáratása. Érthetően különösen zavaró lehet számukra, ha a médiamonopóliumuk csak 'majdnem' teljes, hiszen minden monopólium csak akkor igazán gyümölcsöző, ha az kizárólagos. Következésképpen a közszolgálati televízió bekebelezése csak idő kérdése volt. Mindezek ellenére megdöbbentő, hogy az elfoglalás milyen könnyen és milyen hamar történik. Mintha a jobboldal - szokás szerint - megint elaludt volna? A választások után a baloldal láthatóan ideges volt, hiszen számukra az MTV megszállása nem tűnt rövid távon kivitelezhetőnek. Viszont - velük ellentétben - a jobboldali szavazókat mindez megnyugtatta (mindig megnyugtató, ha a posztkommunistáknak okuk van az idegességre, ez az ország ügyei kedvező alakulásának egyik legbiztosabb jele), úgy tűnt, ideig-óráig még lélegzethez jutunk, s közben csak történik már valami a kereskedelmi média frontján is - reménykedtek sokan a csodában. A választások után világossá vált, hogy az MSZP-SZDSZ delegáltjaival kiegészült kuratórium sem tudja idő előtt leváltani Mendreczky Károlyt. Éppen ezért kezdték pedzegetni az újdonsült kormánypártok az anyagi ellehetetlenítést, mint az egyetlen olyan eszközt, amellyel reményeik szerint belátható időn belül térdre kényszeríthetik a közszolgálati televíziót".

Gruiz szerint " 1. ha a közszolgálati médiát csődbe juttatják, akkor az a kormányzat felelőssége, s nem hivatkozhat arra, hogy a tv 'túlságosan ellenzéki'. Különösen a nemzetközi sajtó előtt lenne fölöttébb kínos így érvelni. (Persze itt feltételezzük, hogy az ellenzék végre hajlandó lesz a sajtószabadság érdekében - és egyéb, az ország szempontjából kardinális ügyekben - a nemzetközi közvéleményhez fordulni.) 2. A mindenkori kormányzatnak alkotmányos kötelessége a közszolgálati televízió működőképességének biztosítása, vagyis az irreálisan alacsony előfizetési díjak megállapítása - főképpen politikai okokból - eleve törvénytelen. 3. Ez lehetett volna (és még lehet!) az egyik olyan alapkérdés, amelynek megnyugtató és hosszú távú rendezése nélkül az ellenzék nem hajlandó egyetlenegy kétharmados törvényt sem megszavazni. És itt nem a pejoratív értelemben vett zsarolásról van szó, hiszen a sajtószabadság megléte minden demokratikus berendezkedésnek az alapja. Ennek védelme egyenesen kötelesség. Ha bármilyen - akár hazai, akár külföldi - újságíró kifogásolná az említett indokkal elkövetett obstrukciót, akkor jogosan lehetne érvelni a veszélyben lévő sajtószabadsággal. Mindez ráadásul a legteljesebb mértékben igaz, a félelmek indokoltak (ellentétben a baloldali hisztériákkal), következésképpen az eljárás ellen erkölcsi kifogások senki részéről sem merülhetnének fel.

Gruiz szerint "ha már Mendreczky úgy érezte, hogy le kell mondania, mert tarthatatlan a helyzet, és félti a televízió jövőjét, akkor miért nem lehetett ezt a szándékát közölni előre a kuratóriummal, s kijelenteni, hogy akkor mond le önként, ha konszenzus jön létre egy független utódról? Ez valóban szolgálta volna az MTV jövőjét, ráadásul nehezen támadható az ilyen, erkölcsileg tiszta szituáció. Vagy legalább állt volna a nyilvánosság elé, hogy 'kérem, engem támadnak, hajlandó vagyok távozni, de nem hagyom a televíziót ebek harmincadjára, teremtsenek normális viszonyokat, és önként távozom'. Viszont az utolsó pillanatig tagadta a távozását, ahogyan a korábban elment kollégái is, pedig már előre mindenki tudni vélte, hogy mi fog történni. Esetleg ha a mai ellenzék nyíltan vagy titokban támogatásáról biztosítja (nem tudni, hogy ez megtörtént-e), akkor nem kerül ilyen helyzetbe Mendreczky. Ellenben, ha magára hagyták, akkor érthető, hogy nem kezdett magányos partizánharcba. Nem is várható ez el senkitől. A tények jelenlegi ismerete alapján a legrosszabb variáció látszik megvalósulni. Ragáts Imre alelnök vette át a leköszönt elnök jogkörét, az MTV-nek az az alkalmazottja, aki a Horn-kormány idején az ÁPV Rt.-nél dolgozott, és a televízióhoz még 1998 előtt, Suchman Tamás támogatásával érkezett. Így talán nem meglepő, hogy az MSZP irányába gyomorforgatóan elfogult tv2-től akarja importálni a hírigazgatót, míg a kulturális igazgatói pozícióba egyenesen az MSZP kampánystábjából ejtőernyőztetne egy 'független' szakembert".