A Medgyessy-bizottság és az MDF
A nyári uborkaszezon legjelentősebb politikai történései a napokban kétségkívül a Medgyessy-bizottság tevékenységéhez kapcsolódnak. A bizottság ülései egy olyan időszakban biztosítanak megjelenési lehetőséget a politikai szereplőknek, amikor "normális" esetben jobbára csak a különböző fesztiválokon, rendezvényeken való megjelenésekkel lennének képesek a politikai napirendre kerülni.
A Medgyessy-bizottság tevékenysége az eddigiekben maximálisan megfelelt az előzetes várakozásoknak. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a bizottság - illetve a bizottság előtt megjelenő személyek - eleddig nem álltak elő semmilyen új bizonyítékkal, információval Medgyessy múltjával kapcsolatban. Ilyesmit tenni a bizottságban alighanem nehéz is volna. Egyes politológusi véleményekkel szemben határozottan le kell szögezni, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság elsősorban politikai testület; az "igazság" kiderítése kapcsán hatékonysága messze elmarad az ügyészségtől vagy a rendőrségtől. A bizottság munkáját nem elsősorban a tények kiderítése érdekében végzi; a bizottság tevékenysége a nyilvánosságnak, illetve a politikai szereplőknek szól.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a bizottságba meghívott személyek listája. Nyilvánvaló, hogy ha a bizottság konkrét adatokat szeretne megtudni konkrét esetekről, nem az egyes intézmények csúcsvezetőinek meghallgatásával kezdené működését, hiszen ezen vezetők rálátása az egyes konkrét ügyekre semmivel nem nagyobb, mint a bizottság laikus tagjainak. Bár lehetőség lenne rá, hogy e vezetők meghallgatásukat megelőzően saját apparátusuk által az ügyekről tájékoztatást nyerjenek, az, hogy ebből mit tárnak a bizottság elé, kizárólag saját mérlegelésüktől függ. A bizottságnak nincs semmilyen kényszerítő eszköze arra, hogy az előtte megjelenteket igazmondásra kényszerítse; egyetlen fegyvere a nyilvánosság ereje: az, hogy az esetleges félretájékoztatás utólag nyilvánosságot kap. A nyilvánosság szankciója azonban csak politikai szankció lehet, ami jól rávilágít, hogy a bizottság működésének valamennyi aspektusa politikai jellegű.
A bizottság működésével kapcsolatban az elmúlt napokban világosan kikristályosodott egy ellenzéki és egy MSZP-s álláspont. Az ellenzéki álláspont - amelyet Balogh László képviselt - lényege, hogy a bizottság működése hasznos és fontos. Bár a bizottság eddig még nem derített ki semmit, ennek egyik oka a kormányzati szereplők vonakodó magatartása, és az a tény, hogy a kormányoldal hátráltatja a bizottság működését. Ha a bizottságnak lenne elég ideje, és a kormányoldal sem akadályozná, képes lenne kideríteni minden lényeges körülményt Medgyessy múltjával kapcsolatban.
Az MSZP álláspontja ezzel szemben a bizottság megalakulása óta az, hogy a bizottság tevékenysége felesleges. Bár az MSZP - retorikája szerint - nem akadályozza a bizottság működését, nem is látja annak különösebb értelmét. Az MSZP szerint ugyanis Medgyessy mindent elmondott SZT-tiszti múltjáról, amit tudni érdemes. Medgyessy az ügy kirobbanása óta számos sajtóterméknek nyilatkozott a kérdésről, amely által az MSZP szerint az ügy mindenki előtt világos lehet. Ezt az MSZP-s álláspontot jeleníti meg Toller László a bizottságban, de ilyen értelemben nyilatkozott Kovács László is, ahogyan a bizottság mandátumának megállapításakor is ez volt az MSZP érvrendszerének kulcsmotívuma.
Az MSZP érvelésében a bizottság hasznosságának megkérdőjelezéséhez járul még az ellenzék "kötelező" elmarasztalása, akár a bizottság működésében tapasztalható visszásságokért, akár a konkrét üggyel kapcsolatos információk eltüntetéséért, vagy éppen idő előtti és jogellenes nyilvánosságra hozataláért. Ez a motívum jelent meg a belügyminiszter bizottsági meghallgatásán.
Az ellenzéki és az MSZP-s álláspont összevetése alapján kiderül, hogy az MSZP álláspontja lényegesen jobban kommunikálható. A szocialista álláspontnak ugyanis megvan az az előnye, hogy egybevág azzal, amit a polgárok érzékelhetnek a bizottság működéséből. Az MSZP szerint a bizottság nem derít majd ki új információt - s vélhetően valóban ez lesz a helyzet. A szocialisták szerint Medgyessy mindent elmondott SZT-tiszt múltjáról - s a bizottság a korlátozott idő, valamint a vizsgálat jellege okán vélhetően nem tudja majd ezt cáfolni. Az MSZP a bizottság jelentésének elkészültekor hitelesen kommunikálhatja majd a "mi megmondtuk" álláspontot. Más kérdés, hogy a bizottság - tartalmi értelemben vett - várható eredménytelenségéhez az MSZP tevékenysége is nagyban hozzájárul - ezt a polgárok felé kommunikálni azonban jóval nehezebb. Különösen, mivel az MSZP-nek a bizottsággal kapcsolatos álláspontja megegyezik a polgárok legtöbbjének véleményével, amely szerint az ilyesfajta bizottságok feleslegesek, és nem igazán alkalmasak semmire. Vagyis, az MSZP által kommunikált üzenet nem csak a "tényekkel", de a polgárok előzetes elvárásaival is egybecseng. Ezért nem lenne meglepő, ha a bizottság munkájával kapcsolatos állampolgári véleményeket elsősorban az MSZP által kommunikált üzenet határozná meg.
A bizottság tevékenysége annyiban is megfelelt az elvárásoknak, hogy képes volt kiemelkedő napirendi jelenlétet biztosítani, mind a bizottság, mind a bizottsági elnök számára. A bizottság kapcsán Balogh László igen gyakran tudott megjelenni a különböző sajtóorgánumokban. Ez általában minden jelentős parlamenti vizsgálóbizottság elnökének osztályrésze. Vizsgálóbizottsági tevékenységének köszönhetően vált ismertté Pallag László, vagy Kosztolányi Dénes, de a Horn-kormány idején Deusch Tamás ismertségének is sokat használt a Tocsik-bizottság vezetése.
Vizsgálóbizottsági tevékenységének köszönhetően Balogh László a politikai napirenden - a kormányváltás óta - a tizenegyedik legtöbbször megjelenő politikus tudott lenni, úgy, hogy ezen adatokban még az e heti megjelenések nincsenek benne - márpedig várható, hogy Balogh László megszólalásai e héten is számtalan alkalommal kerülnek majd fel a politikai napirendre. E tizenegyedik hely igen jónak számít; e teljesítményével Balogh a legtöbbet szereplő MDF-es politikus; szerepléseinek száma meghaladja az MDF elnökének megnyilvánulásait.
Balogh tehát sikeresen jelent meg számos alkalommal a politikai napirenden. Kétséges azonban, hogy e megjelenésekből az MDF profitálni tudott volna, ahogyan az is kétséges, hogy az MDF felismerte azt a lehetőséget, amit Balogh megnyilvánulásai jelenthettek volna számára.
Az MDF számára adódó lehetőséget akkor ítélhetjük meg pontosan, ha az MDF-nek a kormányváltás óta betöltött napirendi helyéhez viszonyítjuk azt. Ismert, hogy az MDF már a kormányváltás előtt sem volt jelen túlzottan gyakran a politikai napirenden; a kisebbik ellenzéki párt - az SZDSZ - megnyilatkozásai szinte minden héten felülmúlták az MDF-ét. A kormányváltást követően azonban az MDF szempontjából még kedvezőtlenebbé vált a helyzet, mivel a párt elveszítette miniszteri pozícióját, s így azt a lehetőséget, amit e pozíció biztosított a napirendre kerülésre. Dávid Ibolya nyilatkozatainak hírértéke kisebb, ha csak mint pártelnök nyilatkozik, mint amikor még pártelnökként és igazságügy-miniszterként nyilatkozott. Ehhez járul még, hogy pártelnökként Dávidnak eleve korlátozottabb számú kérdésben nyílik alkalma megnyilvánulni.
Ebben a kedvezőtlen helyzetben egy vizsgálóbizottság-elnöki pozíció annak lehetőségét nyújtotta a Fórumnak, hogy a fokozott napirendi jelenlét következtében a szélesebb közvéleménnyel megismertesse, melyek az MDF fő stratégiai célkitűzései a megváltozott politikai környezetben.
Balogh azonban nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy megjelenítse az MDF-et. Bár a vizsgálóbizottság elnökeként számos alkalommal nyilatkozott, nyilatkozataiból kevéssé lehetett érzékelni, hogy Balogh MDF-es politikus. Egy kis párt adekvát stratégiája olyan helyzetben, amilyenben jelenleg az MDF van, az lenne, hogy valamennyi megszólalási lehetőségét alárendelje annak a célnak az érdekében, hogy a választópolgárokban az MDF politikai léte tudatosuljon. Balogh ehelyett szakkérdésekben próbált nyilatkozni; az MDF, mint párt népszerűsítésére nem használta fel pozícióját.
Mindez persze összefügg az MDF megváltozott szerepével, pontosabban a pártnak e szerepről alkotott felfogásával is. Korábban többször is kifejtettük, hogy a Fidesz válságával, a napirenden bekövetkező térvesztésével, és igen gyakori radikális jobboldali megnyilvánulásaival politikai űr keletkezett a mérsékelt jobboldalon. Ez elsősorban az MDF-nek biztosított mozgásteret. Akár a Fidesszel való szoros szövetségben, akár a nagyobbik ellenzéki párttól eltávolodva, az MDF-nek meg lett volna a lehetősége, hogy megpróbálja visszaszerezni azokat a mérsékelt jobboldali szavazókat, akiket 1994 és 1998 között elveszített.
E cél eléréséhez azonban az MDF-nek potens személyiségekkel és határozott koncepcióval kellett volna rendelkeznie. Úgy tűnik, az MDF mindkettőnek híján volt. Bár Dávid Ibolya személyében az MDF rendelkezik egy országosan ismert és kedvelt politikussal, egy személyre egy új stratégiát csak akkor lehet felépíteni, ha ezen személy vállalja, hogy valamennyi, az MDF-hez köthető kérdésben exponálja magát. Ha az MDF Dávid fokozottabb szerepeltetése mellett dönt, racionális lépés lett volna őt a vizsgálóbizottság elnöki székébe ültetni. Úgy tűnik azonban, hogy az MDF elnökét igyekszik az aktuálpolitikai konfliktusoktól távol tartani. Ezen stratégia racionalitása mostanáig nem vált nyilvánvalóvá. Az aktuálpolitikai konfliktusoktól való távolságtartás nagy pártok első embereinél adekvát stratégia lehet, hiszen a polgárok a végső döntéskor mérlegelhetik ezen első emberek személyiségét. Az MSZP például folytathat olyan stratégiát, hogy Medgyessy személyére élezi ki politikáját, s közben Medgyessyt a párttól távol tartja, amely által személyes népszerűsége nő. Ez az MSZP-nek hasznos lehet, ha a választások alkalmával a "kit szeretnénk miniszterelnöknek?" kérdés feltevése felé tudja orientálni a polgárokat. Ekkor Medgyessy személyes népszerűsége jól jöhet a pártnak. Dávid Ibolya vonatkozásában azonban ez a stratégia kontraproduktív lehet, hiszen a pártelnök miniszterelnöksége nem realitás. Így, akármennyire kedvelik is a pártelnököt, népszerűsége nem fog az MDF-nek szavazatokat hozni, ha csak a Dávid=MDF látszatot az MDF sikeresen meg nem teremti. Erre azonban jelenleg nem mutatkozik semmiféle jel az MDF részéről. Márpedig Dávid Ibolyán kívül jelenleg egyetlen olyan MDF-es politikus sincs a nyilvánosság előtt, aki az MDF megjelenítésére alkalmasnak tűnne.
A határozott koncepció hiánya még a személyi problémáknál is nyilvánvalóbb. Az MDF-nek ugyan lenne lehetősége, hogy a megváltozott politikai helyzetben újradefiniálja önmagát, erre azonban mintha vagy hajlandósága, vagy ereje nem lenne. Az MDF "önállósága" a kormányváltás óta abban merült ki, hogy elnöke egy-két alkalommal kritizálta a polgári körök tevékenységét, s különösen az exkormányfő pártellenes kijelentéseit. A parlamenti, vagy éppen a bizottsági munkában azonban az MDF-nek nincs önálló arca; az MDF-es politikusok nyilatkozatai semmiben nem térnek el a Fidesz politikusainak nyilatkozataitól. Ez a helyzet Balogh Lászlóval is; a politikus - az általa kommunikált üzeneteket tekintve - éppen úgy ülhetne a Fidesz, mint az MDF padsoraiban. Az MDF jelenleg adós azzal, hogy markáns koncepciót dolgozzon ki. Márpedig ennek híján népszerűsége aligha emelkedik majd. Mindez pedig azt vetíti elő, hogy a párt, dacára annak, hogy a lehetőség adott, nem próbálja a mérsékelt jobboldal szavazóit a Fidesztől "visszahódítani", s megelégszik azzal a szereppel, hogy a Fidesz állandó szövetségeseként kispártként, az ötszázalékos küszöb alatt politizáljon.
