Kis János és Hack Péter kilépett az SZDSZ-ből

Kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből Kis János és Hack Péter, a párt két meghatározó politikusa. Távozásukról levélben értesítették az ügyvivőket. Kis János a Medgyessy-ügy kirobbanása után a Magyar Hírlapban megjelent Medgyessynek mennie kell című írásában kifejtette: akkor marad a párt tagja, ha a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye működésbe lép.
Hack Péter az Élet és Irodalom hasábjain megjelent interjúban kilépése indoklásaként közölte, hogy lépése betetőzése volt egy hosszú folyamatnak. Hozzátette: a választások óta alig volt olyan kérdés, amelyben egyet tudott volna érteni a párttal. Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke sajnálatosnak, ugyanakkor az eseményekre történő túlzott reagálásnak tartja a két politikus döntését. Az elnök szerint a politika mozgásterét az elvek, a lehetőségek, és a komromisszumok határozzák meg, az elvekben pedig nincs különbség köztük. Mások az SZDSZ "morális válságáról" beszélnek.

Hack Péter szerint (in: "az SZDSZ nem erre szövetkezett", Élet és Irodalom, 2002 augusztus 9.): "Egy koalíció csak akkor képes jól működni, ha a két partner között nagy a bizalom. A tárgyalások azonban az MSZP képviselőinek jelentos részét arról győzték meg, hogy megzsarolták és kihasználták oket, hogy az SZDSZ tette rá a kezét a költségvetés nagyobbik részére, amikor megkapta a "pénzköltő" minisztériumok döntő többségét. Ezért meglehetosen frusztráltan kezdtek bele az együttműködésbe, majd amikor fény derült a miniszterelnök szt-tiszti múltjára, akkor már belegondolni sem voltak hajlandók a szabad demokraták ezzel kapcsolatos szempontjaiba, minden kérdésüket és ellenvetésüket automatikusan újabb - zsákmányelven működő - zsarolásnak gondolták, úgy vélték, ennek ürügyén még nagyobb részt akarnak maguknak szakítani. Ezért még inkább "összezártak", és ettől kezdve mindenféle érdemi konzultáció lehetetlenné vált arról, ki merre keresné a kiutat a kialakult helyzetben, ki hogyan látja a koalíció továbbélésének lehetőségeit.? az SZDSZ ma a Medgyessy-kormányban nem tudja igazán saját értékeit megjeleníteni és képviselni, és nem képes választói tudtára adni, miben és menynyiben más, mint az MSZP, és miért fontos, hogy része legyen a kormánynak?. Az SZDSZ-t a kampánya vagány, érdekes, eredeti, izgalmas, karakán pártnak mutatta be, amely világos elképzelésekkel rendelkezik a jövőről. Ezekrol az üzenetekről azonban mintha azóta megfeledkezett volna, az ígéreteiről - a húszszázalékos személyi jövedelemadóról, az egészségügy rendbetételérol, az antikorrupciós programról - a választás óta szó sem esik, illetőleg ha mégis, akkor más, nem SZDSZ-es politikusok szájából."

A Magyar Nemzet beszámolója szerint (in Morális válságban az SZDSZ, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 10.): "Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője, országgyűlési képviselő, a salgótarjáni pártszervezet elnöke szerint intő jel, hogy a párt több volt képviselője kilépett a pártból. Gusztos lapunknak elmondta, hogy nagyon sajnálja a volt képviselők kilépését az SZDSZ-ből, különösen Kisét, hiszen ő a helyi szervezet tagja volt. Arra a felvetésünkre, hogy a volt képviselők a Medgyessy-ügy miatt mondtak-e le párttagságukról, hiszen a frakcióban ő is a kormányfő távozása mellett tette le a voksát, Gusztos elmondta: a képviselőcsoport többségi véleményét elfogadta, és ebben a szellemben politizál továbbra is." Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a lap azon kérdésére, hogy morális válságba került-e a párt Kis és Hack kilépésével, Kuncze csak annyit mondott: "Nincs morális válság".
A Magyar Nemzet számol be arról, hogy "a magát liberálisnak mondó pártot otthagyta az utolsó hiteles politikusa, Kis János, a párt első elnöke is. Az a személy, aki egyedüliként az SZDSZ-en belül a valódi, európai liberalizmust képviselte, és nem pedig a jelenleg idehaza képviselt, bolsevikláncra fűzött szabadosságot" - olvasható a Jobboldali Ifjúsági Közösség tegnapi közleményében. A szervezet szerint "az az ember távozott a pártból, aki rendszerben, elvekben és értékekben gondolkodott, és nem a "lé"-ben, annak az embernek kellett elhagynia a pártját, aki egyedüliként emelte fel szavát Medgyessy Péter, a D-209-es tiszt ellen, és fontosabbnak tartotta a hitelességet a hatalomnál".

Szerető Szabolcs szerint (in: Búcsú az SZDSZ-től, Magyar Nemzet, 2002 augusztus 12.): "Bár Kis János és Hack Péter jó ideje visszavonultak a politikai küzdelmek első vonalából, távozásuk komoly belpolitikai következményekkel is járhat, különösen akkor, ha példájukat mások is követik. A parlamenti küszöbön áprilisban éppen áteső SZDSZ a választások óta a közvélemény-kutatások szerint inkább gyengült, a győzteshez húzás áldásait csak az MSZP élvezi. A szabad demokratáknak a maradék támogatók legkisebb mértékű további lemorzsolódása is végzetes lehet a következő választásokon?.Különösen egy rendszerváltó folyamat zaklatott éveiben természetes jelenség, hogy a belső viták következtében korábbi vezető személyiségek távoznak egy pártból. Ettől önmagában még nem sérül az adott párt identitása, ám az SZDSZ esetében bátran kijelenthető, hogy ez a szervezet mint önálló entitás megszűnt létezni. Az idáig vezető, hosszú folyamat utolsó állomása az volt, amikor minden korábban hangoztatott elvét félredobva a kicsiny SZDSZ-frakció egy éjszaka alatt megváltoztatta álláspontját Medgyessy-ügyben. Ezzel és Kis Jánosék távozásával minden olyan jellegzetességétől megvált a szervezet, amely megkülönböztetné egykori legfőbb ellenfelétől, az utódpárttól. Az SZDSZ ma már nem egy világos elvek alapján politizáló párt, hanem csekély számú megélhetési politikus hatalmi-gazdasági zsákmányszerzésre szövetkezett konglomerátuma."

Eötvös Pál véleménye Kis János kilépéséről (in: Üzenet, Népszabadság, 2002 augusztus 12.): "Az esemény nyilván megrázkódtatás. Az elhatárolódást kifejező döntés Kis János szuverén személyiségének esetében nem zárul le azzal, hogy az SZDSZ "első, legendás elnökének" elhatározása "eltúlzott reakció" volna. Az esetet heves belső viták követik majd. Ezek aligha állanak majd meg a demonstratív kilépést közvetlenül kiváltó esetnél. A problémák a kívülálló számára is nyilvánvalóan mélyebbek ennél. Eleve nem lesz könnyű megfejteni, mit is üzent Kis János? Ez ugyanis csak az első pillanatban látszik könnyen megválaszolhatónak: személyes egyet nem értésének deklarálását üzente Medgyessy Péter általa értelmezett magatartásával, és az SZDSZ ezt követő reagálásával szemben. Bármennyire tiszteletben tartható azonban Kis János szuverén véleménye és a levont következtetés, az ügy utólag nem reparálható. Illetve egyképpen: a hatalom feladásával. Aligha valószínű azonban, hogy Kis János üzenete úgy értelmezendő, miszerint ő akár a szörnyű posztdzsentri hatalom lehetséges visszatérésének esélyét is meg akarná kockáztatni. Továbbá: nehéz lesz az üzeneten eligazodni azért is, mert Kis János maga is tudja, hogy akár szándéka szerint való ez, akár nem, ez most nem Rousseau ermenoville-i "ember és polgár leszek" személyes üzenete, hanem konzekvenciákkal járó politikai gesztus. Elhatározásának indokait Kis János világosan megfogalmazta, de most a lépés megtétele után mit tegyenek az itt maradottak? Adjanak mégis esélyt a Fidesz-MIÉP visszatértének, vagy az SZDSZ és a hatalom keretei között maradva viseljék a bennmaradás hasznos, de ezek szerint nem éppen magasztos tehertételét? Jelen pillanatban - ha jól értem a helyzetet - az ilyen pártból csak kitáncolni lehet, oda befele nem nagyon. Pedig a szükségeshez és a lehetségeshez képest - egy mostanában elhíresült fordulattal élve - a liberálisok sincsenek elegen. Éppen, hogy kevesen vannak. Ami, hogy a helyzet bonyolultabb legyen: ugyancsak egy nem elhanyagolható szempont."

A Magyar Nemzet beszámolója szerint (in: Nem csitul a vihar az SZDSZ-ben, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 14.): "Kis János és Hack Péter kilépéséről is tárgyalt tegnap az SZDSZ ügyvivő testülete.... egyes ügyvivők szerint a pártból távozók megfogalmaztak olyan kérdéseket, amelyekkel érdemben kellene foglalkozni és azokra valamilyen választ találni. Az SZDSZ hivatalos forrásai szerint azonban nem várható különösebb vita, hiszen Kis és Hack szándékáról már korábban értesítette a pártot.... A Szabad Demokraták Szövetsége Országos Tanácsának következő, augusztus végi ülésén még mindenképpen szerepel a szervezet két prominens tagjának kilépése a pártból. Vannak, akik szerint Kis János és Hack Péter kilépését már nem lehet visszafordítani, bár a történtek utólagos elemzése nem hiábavaló. Ugyanakkor immár sokadszorra felvetik azt: a pártvezetés gondolja végig, mit kellene tenni, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő."

A Népszabadság beszámolója szerint (in: Rossz közérzet az SZDSZ-ben, Népszabadság, 2002 augusztus 14.): "Az SZDSZ két "alapító atyjának", Kis Jánosnak és Hack Péternek a kilépésével politikai irányváltás nem várható a kisebbik kormánypártban. A koalíciós szerepvállalás mikéntjéről szóló belső viták azonban felerősödhetnek. Nevük elhallgatását kérő politikusok elmondták: már a koalíciókötés idején bírálat tárgya volt, hogy miért négy, és miért pont ezt a négy tárcát kérte az SZDSZ, miközben például a liberális szempontból kulcsfontosságú igazságügyet átengedte a szocialistáknak. "Hagytuk, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban államtitkár lehessen Nagy Sándor és Szekeres Imre. Ugyanakkor sem a MeH alá tartozó egyházpolitikára, romapolitikára és a határon túli magyarok ügyére nincsen ráhatásunk, holott e kérdések is részei a politikai identitásunknak" - fogalmazott az egyik frakciótag. SZDSZ-es képviselők kifogásolják a koalíciós egyeztetések hiányát is, azt, hogy több fontos törvényjavaslatról utólag értesülnek. Információnk szerint nemcsak Hack Péter véleménye az, hogy a koalíciókötés óta az SZDSZ hallgat az olyan választási programpontjairól, mint az adócsökkentés, az egészségügyi reform vagy a korrupcióellenes törvénycsomag." A Népszabadság információi szerint "1994-98-hoz hasonlóan a liberálisokon belül ismét komoly viták várhatók arról, hogyan tudnák megőrizni az SZDSZ alapvető értékeit."

A Magyar Nemzet beszámolója szerint (in: Az SZDSZ-ben újra napirenden a kilépések, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 15.): "Cáfolja azokat a híreket Horn Gábor ügyvivő, hogy az SZDSZ-en belül komoly vitákat okozott volna Kis János és Hack Péter nemrégiben történt távozása. A politikus azt mondta, hogy a szabad demokraták ügyvivői keddi tanácskozásásukon hivatalosan nem tárgyaltak a kilépésekről, bár beszélgettek az ügyről. Szerinte jelentős nézeteltérés ebben a kérdésben nem volt, de - mint fogalmazott - nem is hiszi, hogy ezzel bármi tennivalójuk volna. - Sajnálom, ami történt, de Kis János és Hack Péter döntésének nyilvánosságra hozott indokaival nem tudok egyetérteni - szögezte le." A lap értesülése szerint: "számos vidéki SZDSZ-vezető intő jelnek tartja a kilépéseket. Kis János távozása téma lesz ma az SZDSZ salgótarjáni csoportgyűlésén, ahol a párt első elnöke tag volt. Felvetődött, hogy a tanácskozáson szülessen egy Kis Jánosnak és a nyilvánosságnak szóló nyilatkozat.
Úgy hírlik, hogy felerősödtek az SZDSZ-en belül a koalíciós szerepvállalás mikéntjéről szóló viták is. Ugyancsak konfliktusforrás lehet, hogy a szabad demokraták egyeztetések hiányában több törvényjavaslatról csak utólag értesülnek."

Aczél Endre szerint (in: Koalíciós keservek, Népszabadság, 2002. augusztus 15.): "Az SZDSZ mindig és mindenkihez liberális ti. megengedő), kivéve önmagát és az MSZP-t. A kínjai innen vannak.... 1994-ben a Pető-féle SZDSZ viszonylag nagy, de mellőzhető partnerként osztotta meg a koalíciós ágyat az MSZP-vel. 2002-ben a Kuncze-féle SZDSZ viszonylag kicsi, de nem mellőzhető partnere lett a szocialistáknak. 1994-ben Hornék bámulatra méltó gyorsasággal tették rá a kezüket az összes elosztható állásra, az SZDSZ-nek alig jutott néhány morzsa; 2002-ben a kis liberális párt ugyancsak bámulatra méltó gyorsasággal söpört maga alá számos fontos és érdekes posztot - akár a koalíciós partner orra elől is. Minden változott tehát, csak a lélek nem. A lélek nyugtalan volt és maradt. Annak idején a kisemmizettség, most a mohóság szült lelki bajokat; szegénynek lenni nem volt jó, gazdagnak lenni se az."

Aczél úgy látja: "Az SZDSZ-nek identitászavarai vannak. Ezeket a lét változó állapotai csalják elő belőle, holott a zavar nála nem állapotfüggő, hanem van. Azóta van, amióta önnön identitását úgy alakította ki (ellentétben a másik nagy rendszerváltó párttal, az MDF-fel), hogy az tagadása legyen mindennek, amit az MSZMP majd az MSZP is képviselt. A demokratikus parlamenti pártok közül az SZDSZ akart legkevésbé "megszüntetve megőrizni" (az MSZP leginkább), de e tekintetben mutatott következetessége egy utat kövezett csak ki neki: azt, amelyik a magány felé vezetett. Mely, mint tudjuk, alkalmatlan eszköze az érdekérvényesítésnek. Ha a többi, újonnan létrejött demokratikus párt nem oda eresztette volna a gyökereit, ahová (egy vállalhatatlan múltba, amelytől az SZDSZ mindennél jobban irtózott), talán oldhatta volna velük is az egyedüllétet, minthogy azonban ez nem történt meg, a liberálisok, kedvetlenül bár, de kezdték észrevenni a liberális vonásokat az inkább ellenfélnek, mint ellenzéki társnak tekintett szocialistákban. Akiket meg, lévén maguk is magányosak, de fejlődőképesek, idővel elkapott a liberálisokkal közös hatalomgyakorlás intellektuálisan is izgalmas perspektívája. A történet (ideiglenes) vége az SZDSZ számára a hatalom egy kicsi szelete és a nagy szocialista párt árnyékában eltöltött, cudar közérzettel járó négy év lett. Sok vita, sok alulmaradás. Akkor Petőék biztos megesküdtek, hogy soha többé ilyen házasságot, de hála a Fidesznek, amikor ugyanők 1998 után végignéztek a politikai tájképen, a magány ellen megint nem találtak jobb orvosságot, mint az MSZP-t. Lett újabb koalíció, valamivel jobb kedvű, mint az előző. Medgyessy Péter másképp néz Kuncze Gábor szemébe, mint a Horn a Petőébe, s viszont. Ezek a pillantások szinte kölcsönösen liberálisok.

Akkor meg mi a baj, két és fél hónapi együttkormányzás után? Merthogy baj van, az tagadhatatlan. De racionálisan csak addig értelmezhető - nekem legalábbis - amíg eljutok addig a pillanatig, amikor feltárul Medgyessy titkos előélete, és villanófény-élességgel exponálódik az SZDSZ féltett, az MSZMP-s múlttól magát következetesen elhatároló identitása. Az aggályok egy része elgondolkodtató, van azonban amely kevéssé követhető, mármint az, amelyik egyrészt a párt szerzésvágyát, mohóságát kritizálja, másrészt azt panaszolja, hogy a négy tárca közül csak Magyar Bálinté (és ő maga) a "markáns", mármint az SZDSZ identitása szempontjából. Miért érzi bárki úgy, hogy pártja csak akkor tud önmaga lenni, ha a négy tárcán kívül még vezényel néhány más, a liberális értékek szempontjából megkülönböztetetten fontos területet - a kisebbségekét, az egyházügyet például? Vagy mégis érteném? Ha igen, akkor, félve bár, de felkínálom a magyarázatot. Medgyessy kormánya jóval liberálisabb szemléletű, mint Horné volt. Közben erősen bontogatja a szárnyait egy új szoci nemzedék, amelyik nem BIT-es, hanem ugyancsak minősítetten liberális, ha akarom "modern szociáldemokrata". Az SZDSZ holnapra "takarásba" kerülhet. Nagyon-nagyon kell akarnia azt a keveset, amivel még meg tudja különböztetni önmagát a jelen és a jövő szociáldemokráciájától."

Kis János levelében elmondja (in: Levél az SZDSZ vezetőihez, Élet és Irodalom, 2002. augusztus 16.): "A kormányalakítási tárgyalások éles fénnyel világítottak rá arra, amit korábban legföljebb sejteni lehetett: az SZDSZ politikai kiüresedése nagyon messzire jutott. A kért vagy elfogadott tárcák együttese semmiféle koncepcióra nem utal. Nem függ össze sem a párt választási programjával, sem identitásával. A kormányprogramon az SZDSZ alig hagyta rajta a keze nyomát. Fontosnak tartott céljait ellenállás nélkül adta fel, az adóreform és az egészségügyi reform elgondolásától az ügyészség szervezetén kívül muködo korrupcióellenes vizsgálóbizottság tervéig. Maradt a kétélu diplomás-minimálbér: rövid távon népszeru, de ha a tékozló osztogatásért majd benyújtatik a számla, az SZDSZ nem mondhatja, hogy ot nem terheli felelosség."

Kis János amiatt is kritizálja a pártját, hogy "nem foglalt állást a példátlan méretu és ütemu személycserék ügyében; még a sajtó által is aggályosnak minosített kinevezéseket sem vitatta. Belement, hogy a parlament a kormány osztogatási csomagjának részeként módosítsa a jegybanktörvényt, az államháztartási törvényt és a földtörvényt - az elobbi kettot tartalmilag is fölöttébb aggályos módon."

Kis a Medgyessy-ügy kapcsán azt kifogásolja a pártban, hogy "A nevében megszólaló vezetok nem vonják kétségbe, hogy Medgyessynek mennie kellett volna. Arra hivatkoznak, hogy miután az MSZP kiállt miniszterelnöke mellett, az SZDSZ csak a tények tudomásulvétele és a koalíció felmondása között választhatott. De senki nem beszél arról, hogyan jutott a frakció erre a belátásra. Kit bízott meg a feladattal, hogy a rendelkezésre álló néhány órában tekintse át a kínálkozó taktikai lehetoségeket? Milyen variánsok merültek fel az MSZP magatartásának befolyásolására? Miért kellett valamennyit elvetni? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Az SZDSZ június 19-én úgy adta föl június 18-i álláspontját, hogy még csak nem is mérlegelte, van-e mód akaratának érvényesítésére a kormányból való kilépés nélkül. Errol írták az újságok, sajnos találóan, hogy a szabad demokraták visszatáncoltak."

Kuncze Gábor pártelnök (in: Pálmai Erik interjúja, Népszava, 2002. augusztus 16.) arra a kérdésre, hogy Kis és Hack kilépése nem azt jelzi-e, hogy a párt rossz irányba halad, így felelt: "Ez azt jelzi, hogy ők így látják, én azonban nem osztom ezt a vélekedésüket."

Dessewffy Tibor szerint (in: Út és erény, HVG, 2002. augusztus 15.): "Két, egymástól viszonylag független eseményből, Hack Péter és Kis János SZDSZ-ből való kilépéséből sikerült "szervezeti morális válságot", "menekülési hullámot" kreálni. A médialogika szabályai szerint a rossz hír a jó hír, pláne ha személyhez köthető - de azért itt nem ártana egy kis mértéktartás.... Persze Kis János és Hack Péter - távolról sem azonos motívumokból fakadó - döntése hírértékű. Még ha formálisan nem történt is más, mint két, tisztséget nem viselő párttag időben egymáshoz közeli kilépése a szabadelvű pártból. Ám kétségtelen, hogy személyiségük szimbolikus jelentősége miatt a levelük több figyelmet érdemel, mint ha a párt többezernyi tagja közül mások távoztak volna.

Hack több mint egy évtizedig az SZDSZ egyik legfelkészültebb és legalaposabb parlamenti képviselője volt. Vele kapcsolatban most csak annyit hadd mondjak: a liberális párt egyik nagy hibája volt az előző ciklusban, hogy amikor a "konzervatív" Orbán-Torgyán-kormány propagandagépezete ízléstelen támadást indított Hack hitbeli meggyőződése és felekezeti hovatartozása miatt, nem állt ki elég határozottan az ügyvivőjéért és saját elveiért, újra és újra kimondva, hogy civilizált országban magánügy az emberek vallási élete - így a parlamenti képviselőké is.

Kis János jelentőségét nehéz lenne túlhangsúlyozni a demokratikus harmadik köztársaság létrejöttében. Filozófusi, elemzői, politikusi vagy tanári szerepében közös, hogy megszólalásainak ereje két forrásból származik: ellenfelei által is elismert intellektualitásából és erkölcsi integritásából. Szerepeinek közös nevezője, hogy lehetséges a politika és a morál, az Út és az Erény összeegyeztetése. Saját erkölcsiségének követése az utóbbi években Kist többször is konfliktusba sodorta a liberális párttal, amelynek egyik alapítója, szellemi atyja volt. Most, hogy nyilvánosságra hozta kilépését az SZDSZ-ből, két szinten is gondolkodhatunk e bejelentésről.

Egyfelől senkinek sincs joga megkérdőjelezni Kis személyes döntésének indokoltságát, azt, hogy a lelkiismerete és meggyőződése szerint döntött. Másfelől 1990 óta szinte valamennyi rendszerváltó pártban lejátszódott a talán "az elvek embereivel szemben a pragmatisták" konfliktusaként leírható vita, amely minden esetben az utóbbiak győzelmével végződött. Ebben az értelemben az SZDSZ az utolsó ebben a sorban - ami nem feltétlenül érdem.

Látnunk kell, hogy Kis döntése - bár tisztább helyzetet teremt - nem oldja, nem oldhatja meg azt a problémát, hogy a közgondolkodás és a média nem fogadja el az ilyen kilépéseket. Ezt mutatja Tamás Gáspár Miklós példája, akit - bár jelenleg a Munkáspárttól némileg balra áll - a dicső múlt miatt változatlanul liberális, SZDSZ-es ideológusként tartanak számon. Ebben kétségkívül sokat segít, hogy TGM - és remélhetőleg így lesz ez Kissel is - állandó szereplője maradt a liberális fórumoknak. S talán a nagyközönség azért is fogadja el nehezen az "alapító atyák" kilépését, mert a blokkosodott politikai közegben nemigen van hova kilépni.

Bár Kis többé nem fizet tagdíjat az SZDSZ-ben, a magyar liberalizmus tradíciójából nem léphet ki - például mert az nagymértékben épp az ő életművéből építkezik. Furcsa érzése lehetett, amikor a Jobbik közleményben méltatta őt, aki "egyedüliként az SZDSZ-en belül a valódi, európai liberalizmust képviselte, és nem pedig a jelenleg idehaza képviselt bolsevikláncra fűzött szabadosságot" (sic!). Azt hiszem, Kis János, mint szabadelvű gondolkodó és a nemzetért felelősséggel tartozó értelmiségi, újra és újra abban a helyzetben találja majd magát, hogy olyan álláspontot képvisel, amelyhez a politikai szereplők közül még mindig leginkább a szabaddemokrata párt áll majd közel."

Mészáros Tamás szerint (in: Kinek a morálja, 168 óra, 2002. augusztus 15.): "Kis János és Hack Péter olyannyira meghatározó alakjai voltak a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy a pártból való mostani kilépésüknek, úgy is mint személyes deklarációnak, kétségbevonhatatlan súlya van: mindketten az alapító atyák közül valók.... Távozásukat természetesen jelzésértékunek szánták; egyfajta folyamatról beszélnek, amely idáig vezetett.... A két pártelhagyó személyes gesztusa tehát az SZDSZ mai politikájának konkrét bírálata, egyben olyan morális állásfoglalás, amelynek praktikus következményei ma még nem mérhetoek fel pontosan.
Ezt jól tükrözik a pártvezetés eddig megismert, mondhatni óvatos nyilatkozatai. Kuncze Gábor elnök "sajnálatos, de túlzott reakciónak" nevezi a történteket. Béki Gabriella, az országos tanács elnöke osztja a "sajnálatos" minősítést, ugyanakkor aggódik, hogy a kilépések "válságba sodorhatják" Kis és Hack szimpatizánsait. Gusztos Péter ügyvivő inkább a "fájdalmas" jelzőt használja, egyszersmind szeretné tágabb körben megvitatni Kuncze értékelését a "túlzott reakcióról". Peto Iván és Demszky Gábor hallgat. A zavarodott belso visszhang azt mutatja, hogy bármennyire is várhatóak voltak, az SZDSZ irányítóit egyrészt mégis meglepték a kilépések, másrészt nem szeretnék túlságosan felértékelni azok jelentoségét. Ami egyébként tökéletesen értheto: a kormánykoalíció éppen kilábalni látszik egy nemrég még válsággal fenyegeto helyzetbol, sot, úgy tetszik, a támadásoknak köszönhetoen kifejezetten megerosödött; valamiféle moralizáló önmarcangolás nem jöhetne soha roszszabbkor. Ez nemcsak a szövetséges szocialisták érzelmeit sértené, de a politikai rációnak is ellentmondana: a közvélemény nem látszik egyetérteni Kis Jánosnak azzal a korábbi kijelentésével, miszerint Medgyessynek a törvény értelmében ugyan nem kell lemondania, de egy demokratikus köztársaságban mégis ez az "erkölcsi minimum".
Amibol persze nem az következik, hogy Kis vagy bárki más ne fogalmazhatna meg morális követelményeket saját maga meg a politikai praxis számára - csak éppen az nem biztos, hogy a közös gyakorlat aggálytalanul követheti az egyéni normákat. Jelesül korántsem nyilvánvaló, hogy a Kis-féle erkölcsi minimumnak eléggé szilárdak az alapjai. Az o nézete szerint ugyanis Medgyessynek a választások elott nyilvánosság elé kellett volna tárnia szt-tiszti múltját; miután pedig nem tette, most vállalnia kell a következményeket. Csakhogy a miniszterelnök még idejekorán különbözo fórumokon, így a sajtóban is bizonyos utalásokat tett egykori beosztására - és mai számonkéroi közül akkor egy sem akadt, aki firtatta volna a részleteket. Az SZDSZ emberei sem. Merthogy az úgynevezett politikai elit és a véleményformáló értelmiség egyként tartotta magát egy évtizedes, kimondatlan egyezséghez, amelynek értelmében nem akarta tudni, amit tudott. Így hát a szabad demokraták minden további nélkül mentek a koalícióba, amíg a "tudattalanjukba" szorított információból váratlanul politikai fegyver nem kovácsolódott. Akkor viszont egyszeriben - visszamenoleg - morális górcso alá vették a botránykelto információt. Az erkölcsi minimum parancsolata tehát csak akkor lép muködésbe, ha megítélésünk tárgya nem rejtheto többé? Erre a közönséges politikai farizeusságra építjük erkölcsi sziklavárunkat? Majd a doktrinerség bástyái mögül fittyet hányunk azokra a választóinkra, akik nem utolsósorban morális megfontolások alapján akarták leváltani a jobboldali szövetséget?

Kuncze Gábor legalább felismerte ennek a nemcsak álszent, de politikai értelemben egyenesen öngyilkos moralizálásnak a képtelenségét. Hiszen az SZDSZ nem léphet ki saját magából - legkevésbé pedig a koalícióból, hacsak nem akarja átadni a hatalmat az ellenzéknek. Azoknak, akik egyébként éppen arra játszottak, hogy a borítékolható liberális purifikátorság bizton szétveri a kormányt, ok pedig jót szórakozhatnak a kényszeres moralizálókon, akik egy hamis póztól vezérelve bedolnek az - egyébként mindmáig kétségkívül feltáratlan és rendezetlen - "ügynökmúlttal" való célirányos manipulációnak.
Az SZDSZ-bol való kilépésekkel, úgy is mint egyéni "reagálásokkal" nem az a baj, hogy túlzottak. Hanem az, hogy értelmetlenek."