A második száz nap
A kormány az utóbbi időben több különleges ülést is tartott. Múlt héten "rendkívüli" kormányülés volt, míg augusztus 23-án "informális" kormányülés zajlott. Ezek a "különleges" ülések a kormányzati szünet idején is kiemelt napirendi jelenlétet biztosítottak a kormánynak. Az elmúlt években kialakult gyakorlatnak megfelelően ugyanis a - bármilyen jellegű - kormányülést követő sajtótájékoztatók általában a nap vezető hírévé váltak; a kormányszóvivő, valamint a tájékoztatót tartó miniszter rendre bekerült a legfontosabb esti híradásokba. Nem történt ez másképp a tegnapi informális kormányülés után sem: mind Gál J. Zoltán tájékoztatója, mind Kóródi Mária megszólalása a nap vezető hírévé vált.
A lovasberényi informális kormányülés első számú témája az árvíz volt; ezzel kapcsolatban hozott döntést a kormány, és ehhez a témához kapcsolódott a szóvivői és a miniszteri tájékoztató is. Politikai jelentőségét tekintve azonban legalább ilyen fontos volt egy másik téma is: a kormány döntése a második száznapos program "elvi céljairól" .
A második száznapos program elvi céljaival kapcsolatban számos elemzésre érdemes mozzanat akad. Az első ezek közül maguknak a deklarált céloknak a vizsgálata. A második száznapos program fő céljai a "társadalmi integráció" és az "európai integráció" . Míg az első az esélykülönbségek csökkentését takarja, addig a második az ország Európai Uniós integrációjához szükséges lépéseket foglalja magában. E két elvi céllal kapcsolatban az első lényeges megállapítás, hogy e célok mintha nem egy száznapos program lehetőségeihez igazodnának. Mind az esélykülönbségek csökkentése, mind az európai csatlakozás olyan hosszú, de legalábbis középtávú célok lehetnek csupán, amelyeket az elkövetkező száz napban legfeljebb előkészíteni lehet. Nem világos tehát, hogy ezen elvi céloknak pontosan mi is a helyi értékük. E célok elvileg alkalmasak lehetnének arra, hogy a kormány hosszabb távú koncepcióját kijelöljék - ebben az esetben viszont nem igazán érthető, miért neveztetnek a második száznapos program elvi céljainak. Ráadásul ezen elvi célok olyan távlati elképzeléseket jelölnek, amelyeket meglehetősen nehéz száznapos és egyéb ciklusokra lebontva megvalósítani. A fenti elvi célok közül a második, az európai integráció, a következő száz napban nem is igazán lesz aktuális; a kormány az elkövetkező száz napban nem sokat tehet az európai integrációért, hiszen az elsődlegesen külső körülmények függvényeként alakul majd.
A kormány a fenti elvi célok mellett döntött "konkrét programokról" is. A kormányszóvivő tájékoztatása szerint e konkrét programok a gyermekek esélyeit, életminőségét javítják majd. Jól látható, hogy e "konkrét" elképzelés csak lazán kapcsolódik a száznapos program "elvi céljaihoz". Ez is azt a látszatot erősíti, mintha a fenti elvi célok összekapcsolása a második száznapos programmal meglehetősen esetleges volna.
A lovasberényi kormányülés után úgy tűnik, jellegét tekintve a második száz nap programja sem fog különbözni az első száz nap programjától. Az első száznapos program legfőbb jellemzője ugyanis az volt, hogy bár a program tényével mindenki tisztában lehetett, azt, hogy konkrétan mit tartalmazott a program, már jóval kevesebben ismerhették. A száznapos program ugyanis 13+1 elemből állt, amelyeken belül további al-elemek voltak. Ráadásul számos elem nehezen megjegyezhető, meglehetősen általánosan megfogalmazott pont volt. Mindennek következtében a száznapos program kétségkívül intenzív kommunikációja következtében az a kép keletkezhetett, hogy a kormány állandóan dolgozik, cselekszik - ám az, hogy konkrétan mit is csinál, már kevésbé válhatott világossá. A kormány számára azonban ez nem volt feltétlenül kedvezőtlen; a "cselekvő kormány" látszata akkor is hasznos lehet, ha a cselekvés konkrét iránya nem válik világossá.
A kormány második száznapos programja kapcsán is elmondható, hogy ennek kapcsán is sokkal inkább a program puszta léte, mintsem annak konkrét elemei kapnak majd nagy nyilvánosságot. A "gyermek", mint a program központi eleme, természetesen sok konkrét programra ad majd alkalmat - ám aligha lehet majd olyan számszerűsíthető, könnyen megvalósítható ígéretekkel előállni, amelyek a program megvalósulásának konkrétumait a közvélemény előtt is világossá tennék.
A második száznapos program kapcsán szót kell ejteni a programnak, valamint a koalíciót alkotó pártoknak a kapcsolatáról. Az első száz nap programja, mint az közismert, az MSZP választási programjából készült, oly módon, hogy a pontokat az SZDSZ is elfogadta. Az SZDSZ javaslatai a választások előtt több ponton is megegyeztek az MSZP koncepcióival, így több SZDSZ-es javaslat is - némi változással - bekerült a száznapos programba. Ezeket a javaslatokat azonban a közvélemény nem kötötte szorosan az SZDSZ-hez. Jó példa volt erre a diplomás minimálbér, amely, bár bevezetésre került, rendre "50 százalékos béremelésként" aposztrofálva jelent meg a száznapos program kommunikációjában, aminek következtében az eredetileg az SZDSZ-től származó, s "diplomás minimálbérként" kommunikált változatban a közvélemény előtt is az SZDSZ-hez kötődő javaslat - változatlan tartalommal - MSZP-s eredménnyé vált. Az első száz nap programjának megvalósításából így jobbára csak az MSZP profitált.
A második száznapos program elvi céljai egyértelműen az MSZP-hez, illetve az MSZP által irányított tárcákhoz kötődnek. A társadalmi integráció, az esélykülönbségek csökkentése tipikusan szociáldemokrata javaslat, s leginkább a Medgyessy által már korábban meghirdetett "jóléti rendszerváltáshoz" kötődik. Az európai integráció ugyan tematikailag kapcsolódhatna az SZDSZ-hez, ám a terület jelenlegi felelősei MSZP-s politikusok. Így úgy tűnik, a második száznapos programból is csak az MSZP profitál majd.
