A jobboldal az önkormányzati választások előtt
A Fidesz országos választmánya augusztus 21-i ülésesén jóváhagyta a párt megyei listáinak összetételét a legtöbb megye vonatkozásában, a hiányzó területeken pedig augusztus 31-ében állapította meg azt a végső határidőt, ameddig a listáknak végleges formát kell ölteniük. Eldőlt, hogy az MDF-fel való együttműködés megyei szinten tizenegy megyére, valamint a fővárosra terjed majd ki; a többi megyében a két párt külön méreti meg magát.
A jobboldal készülődése az önkormányzati választásokra számos elemzésre érdemes elemet tartalmaz. Ezek közül a legelső a jobboldal egészének helyzete az önkormányzati választások előtt. Ennek kapcsán a legfontosabb leszögezendő tény, hogy a jobboldal válsága az önkormányzati választásokra való felkészülésben is megmutatkozik.
Ennek a válságnak egyik, s talán legfontosabb eleme, hogy a jobboldalnak nincs vezéralakja az önkormányzati választások közeledtével. A baloldal számára ez a probléma nem jelentkezik. Miután az MSZP kormányon van, a kormány egésze, különösen pedig Medgyessy Péter tűnik fel úgy, mint az MSZP - s ezzel együtt az önkormányzati választásokra készülődő MSZP - első számú politikusa. Az SZDSZ esetén még nem tudni, ki fogja vezetni a párt önkormányzati kampányát, ám logikus választás lenne Demszky Gábor. Demszky személyében az SZDSZ rendelkezik egy olyan népszerű politikussal, aki ráadásul elsősorban az önkormányzati választásokhoz kötődik, s pozíciójánál fogva is alkalmas arra, hogy első számú reprezentánsa legyen pártjának.
Ehhez képest a jobboldalon a vezér-nélküliség állapota kezd úrrá lenni. A Fidesz prominens politikusai jórészt elhasználódtak. A pártelnök kommunikációs értelemben vett gyengeségére mi sem utal jobban, mint hogy megszólalásainak száma nem emelkedett de facto pártelnöksége óta. Orbán Viktor láthatóan húzódozik attól, hogy világossá tegye pontos szerepét az önkormányzati kampányban, ám az látható, hogy Orbán nem kíván olyasfajta vezérszerepet betölteni, mint a parlamenti választásokkor. Egy ilyen szerephez most Orbánnak a szükséges pozíciója sincs meg; a volt miniszterelnök, bár hívei között lehet kiemelkedően népszerű, jobbára csak tekintélyére számíthat a szélesebb közönség előtt. Ráadásul a volt kormányfő megszólalásainak hírértéke ma már korántsem akkora, mint egy fél évvel ezelőtt volt; Orbán számos politikailag fontos és érdekes nyilatkozata - legutóbb például augusztus 20-a kapcsán - nem került a vezető hírek közé. Ennek oka lehet, hogy a média az ellenzéki politikusok megszólalásait gyakran pozíció alapján hierarchizálja. Így például egy nemzeti ünnepen a "kötelezően említendő" nyilatkozatokon - miniszterelnök, köztársasági elnök, esetleg házelnök - túl általában csak a pártelnökök, illetve egy-két releváns miniszter nyilatkozatainak jut hely a televízió képernyőin. Ezért Orbán ilyen esetekben - pozíció híján - rendre kiszorul a hírekből.
Jobboldali vezéralaknak az önkormányzati választásokra logikus választás lenne a jobboldal főpolgármester-jelöltje is. Schmitt Pál azonban hangsúlyozottan független jelöltként indul. Ez ugyan erősítheti pozícióit a fővárosban, ám alkalmatlanná teszi arra, hogy a Fidesz országos kampányának vezéralakjává váljon.
Az önkormányzati választások közeledtével megnyilvánuló válság másik tünete a jobboldalon tapasztalható megosztottság. Ez a megosztottság egyrészt a Fidesz és a polgári körök ellentétét, másrészt a Fidesz és az MDF közötti kisebb súrlódásokat jelenti.
A Fidesz vezetői, valamint Orbán Viktor már korábban felszólították a polgári köröket, hogy ahol a jobboldali pártok nem állítanak jelölteket, ott ezt tegyék meg ők. Ezen felszólítást a Fidesz vezetői vélhetően úgy értelmezték, hogy a polgári köröknek egyfajta kiegészítő szerep jut: ahol a Fidesz helyi szervei gyengék, ott a polgári körök kisegíthetnek. Úgy tűnik azonban, hogy a polgári körök a fenti felszólítást sokkal inkább egyfajta általános jelölési felhívásnak tekintették, s ennek megfelelően több helyen is a jobboldali pártok jelöltjeivel szemben állítottak jelölteket. Így több városban is előfordult, hogy a Fidesz jelöltje szemben áll, vagy - a jelölési folyamat során - szemben állt a polgári körök jelöltjével. Ez volt a helyzet Miskolcon vagy Szegeden is. Bár a legtöbb esetben sikerült valamilyen megállapodást találni, a jelölés körüli konfliktusok árthattak a jobboldalnak; az az oldal, amelyik elveszítette jelöltjét, könnyen lehet, hogy távolmaradással tüntet majd, esetleg egy másik jelöltre adja voksát. Az egység helyett a megosztottság látszatának kommunikálása semmilyen körülmények között nem tesz jót egy pártnak, ám olyankor, amikor az adott erő eleve defenzívában van, kifejezetten káros lehet.
A Fidesz és az MDF közötti viszony is érdekesen alakult eddig az önkormányzati választásokkal kapcsolatban. Azt kell mondanunk, hogy a tárgyalások során saját szempontjából mindkét fél racionálisan járt el. A Fidesz részéről teljesen érthető az a magatartás, hogy egy országosan 1 százalékon álló párt számára nem kívánt annyi biztos helyet biztosítani, amennyire az igényt tartott volna. Emlékezetes, hogy az MDF már a parlamenti választásokkor is tényleges súlyát meghaladó mandátumszámra tudott szert tenni, mégpedig oly módon, hogy e mandátumokat tulajdonképpen a Fidesz saját - vagyis máskülönben általa megszerezhető - mandátumaiból juttatta neki. Érthető, hogy hasonló gesztust a Fidesz nem kíván ismét gyakorolni.
Racionális ugyanakkor az MDF magatartása is. A párt számára most meglehetősen fontos kérdés a Fideszhez fűződő viszony. A párt magatartásán az érződik, hogy e kérdés kapcsán semmilyen alternatívát nem kíván előzetesen kizárni. Ezért döntött a párt egy viszonylag széles körű, de korántsem átfogó megállapodás mellett. Így ugyanis az MDF számíthat biztos pozíciókra a számára fontos területeken - például Budapesten -, de arra is lehetősége lesz, hogy önállóan mérettesse meg magát néhány helyen. Ez azért lehet fontos a párt számára, mert ezáltal kiderül, mekkora a párt valódi súlya. Ennek ismerete igen lényeges lehet a párt jövője szempontjából.
