A Mécs-bizottság újabb hete
Míg a Medgyessy Péter múltjával foglalkozó bizottság tevékenységét már korábban beszüntette, addig a Mécs-bizottság továbbra is - igaz, csonkán - dolgozik. A Mécs-bizottsággal kapcsolatos politikai történések kapcsán ezen a héten is inkább a kormányoldal került kedvezőbb helyzetbe.
Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az ellenzék szüneteltette tevékenységét a bizottságban. Megítélésünk szerint e döntés racionalitása erősen megkérdőjelezhető. A Mécs-bizottság üléseitől való távolmaradás vizsgálható tartalmi és kommunikációs szempontból is. Vagyis, megítélhető, mit sikerült a Fidesznek és az MDF-nek elérnie azáltal, hogy nem vett részt a testület ülésein, ahogyan az is vizsgálható, vajon a távolmaradást hogyan tudták a választók felé indokolni.
Ami a tartalmi vonatkozásokat illeti, e tekintetben a jobboldali politikusok távolmaradása vajmi kevés eredménnyel járt. A bizottság, pontosabban a bizottság kormánypárti politikusainak fő célját, az érintett kormánytagok nevének nyilvánosságra hozatalát, a Fidesz és az MDF távolmaradásával nem tudta megakadályozni: a nevek egy napilapban már meg is jelentek, s a bizottság vélhetően hivatalosan is közzéteszi majd őket. Tény, hogy a bizottság az ellenzéki politikusok híján nem tud kötelezni senkit az előtte való megjelenésre; minden meghívott maga dönti el, elfogadja-e a meghívást. Ez azonban a gyakorlatban nem lenne sokkal másképp akkor sem, ha a bizottság "kötelezhetné" a meghívottakat a megjelenésre, hiszen semmilyen eszköze nem lenne e kötelezettség kikényszerítésére. A meghívás visszautasításának elsődlegesen politikai kockázata van; ez pedig egyaránt fennáll kötelező és nem kötelező meghívás esetén.
A Fidesz és az MDF kivonulását vélhetően nem is a tartalmi, sokkal inkább a kommunikációs szempontok indokolták elsősorban. A jobboldal a bizottságtól való távolmaradással azt kommunikálta, hogy nem ismeri el a bizottság tevékenységét törvényesnek; megkérdőjelezi annak legitimitását.
Ez az álláspont a munka felfüggesztésekor még tartható volt. A Fidesznek és az MDF-nek azonban egyre inkább azzal kellett számolnia, hogy egyrészt álláspontja nehezen egyeztethető össze a Medgyessy-bizottsággal kapcsolatos véleményével, másrészt pedig a kivonulással mintegy önként zárja ki magát a bizottság fejleményeivel kapcsolatos kommunikációból. Ameddig a Mécs-bizottság napirendi jelenlétét a Medgyessy-bizottság ellensúlyozta, addig nem volt olyan feltűnő a jobboldali álláspont hiánya. A Medgyessy-bizottság munkájának bevégeztével azonban a Mécs-bizottság napirendi súlya megnövekedett. Ez tovább fokozódott akkor, amikor az egyik napilap közölt egy listát az állítólag érintett személyekről. Létrejött tehát egy olyan helyzet, amikor a Mécs-bizottsággal kapcsolatos hírek napirendi jelenléte egyre növekedett, ugyanakkor a bizottsággal kapcsolatos ellenzéki álláspont megjelenítésére a jobboldal a bizottságon kívül tett kísérletet. A bizottság legitimitásának állandó megkérdőjelezése azonban egy idő után meglehetősen unalmassá vált. Ennél is nagyobb probléma volt az ellenzék számára, hogy a bizottság tevékenysége - legalábbis a közvélemény előtt - viszonylag eredményesnek volt mondható. A bizottság ugyanis láthatóan teljesítette célját; fényt derített a korábbi kormányok tagjainak érintettségére. Ilyen körülmények között a bizottság legitimitásának megkérdőjelezése nehezen tartható állásponttá vált. Bár a helyzet jogilag nem változott, a bizottság tevékenysége és viszonylagos eredményessége bizonyos szempontból legitimitást is kölcsönzött a testületnek.
A Fidesz és az MDF tehát nem tudott megjelenni a bizottsággal kapcsolatos kommunikációban. Pontosabban: csak akkor jelentek meg, amikor politikusaik érintettségére derült fény. Ez volt a lehető legrosszabb forgatókönyv az ellenzék számára; politikusaikat a bizottság anélkül vádolhatja, hogy azokat az ellenzék hatékonyan megvédhetné.
Ilyen kellemetlen helyzetbe került az MDF azt követően, hogy Boros Imre érintettsége nyilvánvalóvá vált. Bár a Boros-ügy és a Mécs-bizottság kérdése nem teljesen fonódott össze az elmúlt hét folyamán, nyilvánvaló, hogy Borossal kapcsolatban is a bizottság lehetett volna a megszólalás legmegfelelőbb helyszíne. Ehelyett a Boros-ügy a sajtóban zajlott. Az MDF számára az ügy hozadéka egyértelműen negatív. A pártnak jelenleg csak rossz opciói vannak. Az egyik Boros frakcióból való kizárása, ami végeláthatatlan vitákat indíthat el, nem beszélve arról, hogy feszültséget is gerjeszthet a jobboldalon belül - hiszen Boros nem egy egyszerű képviselő, hanem egy volt miniszter. A másik opció a helyzet tudomásulvétele és a cselekvés mellőzése. Ezen opció problémája, hogy ebben az esetben az MDF antikommunista retorikával a későbbiekben sokkal kevésbé élhetne, hiszen a megvádoltak bármikor fogást találhatnának a párton Boroson keresztül.
Az ellenzék távolmaradása okán a Mécs-bizottság kapcsán a fő vitatémává az adatok nyilvánosságra hozatalának módjáról és idejéről folytatott vita vált. Megítélésünk szerint ebből a vitából az SZDSZ jött ki jobban. A vita, mint ismeretes, arról szólt, hogy mikor hozzák nyilvánosságra az érintettnek talált személyek nevét. Tóth Károly MSZP-s politikus e hét keddre ígérte ezt, míg a bizottság szabad demokrata elnöke további vizsgálatokat tartott szükségesnek, s a jelentés a nyilvánosságra hozatalát parlamenti döntéstől kívánta függővé tenni. A kérdés ezek után az volt, hogy melyik koalíciós párt álláspontja kerekedik felül. A történtek után megállapítható, hogy ebben az ügyben az SZDSZ képes volt érdekeinek érvényesítésére. A Mécs-bizottság tevékenységéről így a közvéleménynek az a benyomása támadhat, hogy azt a szabad demokraták viszonylag jól irányításuk alatt tartották. Ez mindenképpen az SZDSZ számára kedvező körülmény, hiszen a párt ezen ügy kapcsán sikerrel kerülte el a gyengeség látszatát.
