Mécs-bizottság működése (3. rész)

A Mécs-bizottság létrehozását az ellenzéki képviselők kezdettől fogva a kormánypártok revánsának tartották, s előbb adatvédelmi aggályokat támasztottak, majd - az adatvédelmi biztos ajánlása után - felfüggesztették munkájukat a testületben. A bizottság kormánypárti tagjai folytatták a munkát: a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a BM-ben és a Történeti Hivatalban egyeztették és megtekintették a bizonyítékokat. Ennek alapján bejelentették, hogy tíz volt kormánytag működött együtt az állambiztonsági szolgálattal.
Az adatvédelmi biztos azt ajánlotta a Mécs-bizottságnak, hogy a személyi adatok védelméről szóló törvény alapján ne hozza nyilvánosságra a volt kormánytagok nevét. A testület elnöke azonban azt a jogi álláspontot foglalja el, hogy állami vezetők állambiztonsági múltja közérdekű adat.

A Magyar Hírlap forrásai szerint (Még nem végleges a Mécs-bizottság listája, Magyar Hírlap, augusztus 24.) "Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkára (MEH), Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-ügyekért felelős minisztere, Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, Járai Zsigmond, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal megbízott minisztere, Martonyi János, az Orbán-kormány külügyminisztere, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök, Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, néhai Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyminisztere, Raffay Ernő, az Antall-kormány politikai államtitkára (HM) és Sárossy László, az Antall-kormány politikai államtitkára (FM) szerepel azon a listán, melyet a bizottság a jelentésében közzétesz. A lista azokat a neveket tartalmazza, amelyekről már döntött a testület, és amelynek alapján hivatalosan is bejelentette az érintettek számát. Ez egészült ki Járai Zsigmond volt pénzügyminiszterrel, akit nyilatkozata alapján szintén az érintettek közé sorolnak a bizottság kormánypárti tagjai".

Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere: (u.o.) "'Ügynök nem voltam, semmiféle jelentést nem adtam' - jelentette ki. 1968-ban - a diáklázadások idején - eljárás indult ellene rendszer elleni izgatás miatt. Akkor látott ellene szóló vallomásokat, és az eljárás során alá is kellett írni papírokat, de beszervezéséről nem tud. Ha a bizottság felkéri, hozzájárul adatai nyilvánosságra hozatalához".

Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere, már korábban megadta a felhatalmazást, hogy a róla szóló adatok nyilvánosságra kerülhessenek (u.o.). Kádár Béla: "'Nem írtam alá, nem jelentettem, és nem kaptam semmi ellenszolgáltatást ilyen tevékenységért' - állítja a volt miniszter. Nem emlékszik olyan eseményre, amely az életében erre utalna. 'Feltételezem, ha valamit mondanak, bizonyítani is tudják - folytatta. Az MTA kutatója voltam, nem dolgoztam olyan területen, ahol titkos adatok lehettek'".

Martonyi János korábban a Népszabadságban beszélt arról, hogy sikertelenül próbálták beszervezni.

Járai Zsigmond a korábban úgy nyilatkozott (u.o.): "többszöri nyomásra aláírt egy nyilatkozatot, hogy a külföldi útjairól szóló nyilatkozatot megküldi a BM-nek, de 'ez a tevékenység mai mércével mérve is vállalható'".

Boros Imre tagadja, hogy D-8 fedőnév alatt III/II-es szt tiszt lett volna (u.o.).

Fazakas Szabolcs (u.o.) "informálisan elismerte, hogy a hetvenes évek végétől dolgozott a III-as főcsoportfőnökségnek".

Rabár Ferenc egykori pénzügyminiszter már elhunyt.

Medgyessy Péter elismerte, hogy D-209 fedőnevű szt tisztként a BM III/II-es csoportfőnökségnek dolgozott.

A Népszabadság cikke szerint (In: Mádl Ferenc alapjogokat félt, Népszabadság, augusztus 24.) "a köztársasági elnök továbbra is fenntartja alkotmányos aggályait a volt és jelenlegi kormánytagok állambiztonsági múltját feltáró bizottság működésével kapcsolatban - derül ki a parlamenti bizottság elnökének írt államfői válaszlevélből. Mécs Imre továbbra sem ért egyet az államfői aggályokkal, s mint mondotta, a testület alkotmányosan és törvényesen működik. Szerinte kedden még nem hozzák nyilvánosságra az érintettek listáját. Mádl Ferenc köztársasági elnök pénteken válaszolt Mécs Imrének, a rendszerváltás utáni kormánytagok állambiztonsági múltját feltáró parlamenti vizsgálóbizottság elnökének hozzá intézett levelére. Mécs Imre a múlt hét végén a köztársasági elnöki tisztséggel összeegyeztethetetlennek nevezte Mádl nyilatkozatát, amelyben az államfő alkotmánysértőnek nevezte a vizsgálóbizottság működését. Arra kérte Mádl Ferencet: közölje vele és a közvéleménnyel, hogy nyilatkozatát államfőként vagy az Antall-kormány egykori minisztereként, tehát a vizsgálat alá vont személyként tette-e.
A válaszlevélben Mádl leszögezte, nyilatkozatát köztársasági elnökként tette, s azt semmiképp sem tartja összeférhetetlennek államfői tisztségével. A közlemény szerint a köztársasági elnöknek alkotmányos kötelessége őrködni az államszervezet demokratikus működése felett.Az államfőnek alkotmányos lehetősége, esetenként kötelessége is, hogy jelezze aggályait, ha megítélése szerint valamely ügyben veszély fenyegeti az államszervezet alkotmányos és demokratikus működését".

Mécs Imre szerint (In: Adatvédelmi biztos a Mécs-bizottság előtt, Magyar Hírlap, 2002. augusztus 26.) "törvényes a volt kormánytagok érintettségének közlése, de nagyobb a súlya, ha az Országgyűlés dönt erről".

Tóth Károly megerősítette: "'Az elképzelésem nem változott, szeretném az adatokat nyilvánosságra hozni, de ezt csak akkor tehetem meg, ha megvannak a törvényi feltételei, és a bizottság tagjai támogatják ezt.' Ő úgy látja, hogy a törvényi feltételek megvannak, miután a titkokat feloldották, és sokan hozzájárultak az adataik közléséhez. Aki ezt nem tette meg, arra rá kell kérdezni. Ha valaki elzárkózik ettől, 'annak a nevét kell közölni, mert az nem sért semmiféle törvényt'".

Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke szerint (In: Czirják-Kis: Besározott poltikusok, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 26.) "a Fidesz számára elfogadhatatlan, ha valaki a III-as főcsoportfőnökség tagja volt, függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll. (...) A Mécs-bizottság feladata kezdettől fogva az, hogy ha már Medgyessy Pétert nem tudják tisztára mosni, legalább minél több embert sározzanak be. Deutsch szerint először a bizottság tagjainak kellene a nyilvánosság előtt számot adniuk teljes életútjukról. Azt sugallják, hogy mindenki benne volt, nincs tiszta ember a közéletben. Gusztustalan az a politikai stratégia, amely összemossa a börtönőröket a rabokkal. Nem a valóság a lényeg, hanem az, hogy felolvassák az előre megírt ítéletet, ettől se isten, se ember, se ombudsman nem térítheti el őket".

Szerető Szabolcs szerint (A tintahal menekülése, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 26.) "a hazánk számára egyre súlyosabb nemzetközi következményekkel járó D-209-es botrány belföldi hatástalanítása érdekében létrejött, ma már ellenzéki tagok nélkül működő félbizottság ezzel beteljesítette politikai küldetését: sikerült besároznia a másik oldalt. Nem vitatható, hogy a közszereplők állambiztonsági múltjának nyilvánosságra kerülése közérdek (bár azt nem tudom, hogy egy elhunyt - tehát a vád ellen védekezni képtelen - politikus esetleges érintettségének közlését miféle közérdek indokolja). De egy jogállamban a közérdekre hivatkozva sem lehet megkerülni a törvényeket, megsérteni az alkotmányt. A Mécs-bizottság maradéka - a köztársasági elnök és az adatvédelmi biztos laikus számára is nyilvánvalóan megalapozott aggályait figyelmen kívül hagyva - letért a jogállamiság, a törvényesség útjáról. Ezért helyes, hogy felemelte szavát az államszervezet demokratikus működése felett őrködő Mádl Ferenc, még akkor is, ha ezzel nemtelen támadásoknak tette ki magát".

Szerető szerint "az 1990-ben kirobbant Duna-gate-botrány óta először beszélhetünk megalapozottan az államszervezet demokratikus működésének megroppanásáról. A Magyar Hírlaphoz ugyanis nyilvánvalóan közvetlenül a Mécs-féle testület tagjaitól vagy a számukra adatokat közlő állami szervektől jutott el a lista. Alapos a gyanú, hogy a titkosszolgálatok politikai megrendelésre dolgoznak, s a tőlük szerzett információkat pártpolitikai célokra használja a kormányzat. Így sajátos megvilágításba kerülnek a demokrácia tizenharmadik évében egy kormányváltás után korántsem magától értetődő személycserék a titkosszolgálatok élén".

Elkészült a Sólyom-bizottság szakvéleménye az átvilágítási törvényekről. A bizottság szakvéleménye szerint (In: Nyusztay Máté: Egyéni elbírálást szorgalmaznak, Népszava, 2002. augusztus 26.) "a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami (...). A szakértők alapvetően helyeslik, hogy az átvilágítás kiterjedjen a Belügyminisztérium teljes III-as főcsoportfőnökségére, ám komoly alkotmányjogi problémákra is felhívják a figyelmet. Az átvilágítás jelenleg csak a belső elhárításra terjed ki, a hírszerzésre, a kémelhárításra és a katonai elhárításra nem. Ennek jogszerűségéről még az Alkotmánybíróság sem határozott egyértelműen. A szakértői bizottság viszont állást foglalt, amellett érvelve, hogy az állambiztonsági szolgálatok általában jogellenes tevékenységet végeztek. Helyeslik tehát az ellenőrzés kiterjesztését, sőt: szerintük nem lehetne kivételt tenni a közszereplőknél. Emiatt kifogásolják, hogy az előterjesztés alapján az állambiztonsági adatok titokban maradhatnak, ha a nyilvánosságra hozataluk alkotmányos jogokat veszélyeztet. Ezt ugyanis az átvilágítást végző tényfeltáró bizottság szabadon mérlegelhetné, ami sérti a jogbiztonságot. De a tényfeltárókkal kapcsolatban azt is nehezményezik, hogy a bizottságban - amely szótöbbséggel dönt - többségben vannak a kormánypártiak. Azzal sem értenek egyet, hogy a bizottság kizárólag a rendelkezésére bocsátott iratok alapján dönt, az érintettnek nincs lehetősége véleményt nyilvánítani. A szakértők a nyilvánosságra hozatalt amiatt is kérdésesnek tartják, hogy a fennmaradt iratok nem teljes körűek és megbízhatóságuk sem feltétlen. De figyelmeztetnek arra is, hogy a múlt megismeréséhez nem elég nyilvánosságra hozni az adatokat: nem mindegy, hogy kit hogyan szerveztek be, hogyan dolgozott, egyáltalán: mikor melyik korszakban dolgozott. Tehát az egyéni elbírálás mellett érvelnek. Azt is ellenzik, hogy a tényfeltárás alá eső tisztségeket nem az Alkotmánybíróság által kimondott, egységes szempontrendszer alapján határozták meg. Az országos köztestületek vezetőiről, a közalapítványok kurátorairól és az egyházi vezetőkről ugyanis nem mondható ki általában, hogy a politikai közélet szereplői.A javaslat kiterjeszti a megfigyelt személyek információs önrendelkezési jogát, ők mindenki másnál szélesebb körben férhetnek hozzá az adatokhoz. Ezzel szemben a szakvélemény készítői amellett foglalnak állást, hogy a megfigyeltek megismerhessék, de ne hozhassák nyilvánosságra a róluk szóló jelentéseket, ellenkező esetben aránytalanul korlátoznák a megfigyelő személyiségi jogait".

Martonyi János volt külügyminiszter kifogásolja, (In: Bartus László: Dávid Ibolya MDF-elnök döntött: megvonja a bizalmát Boros Imrétől, Magyar Hírlap, 2002. augusztus 27.) "előzetes meghallgatás nélkül minősíti titkosszolgálati tevékenységben érintettnek a Mécs-bizottság a volt kormánytagokat".

(Átvilágítás: a személyekre való koncentrálás eltereli a figyelmet a lényegről, Magyar Hírlap, 2002. augusztus 27.)
A kormány átvilágítási törvényjavaslatait áttekintő bizottság befejezte munkáját. A Sólyom László alkotmányjogász vezette grémiummal a kormányfő is egyeztet

A Fidesz és az MDF szerint (In: Kis Ferenc-Czirják Imre: 'Leleplezésre' készül Tóth Károly, Magyar Nemzet, 2002. augusztus 27.) "az adatvédelmi biztos állásfoglalása egyértelművé teszi: a Mécs-bizottság nem a jogszabályoknak megfelelően jár el".

Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke úgy nyilatkozott (u.o.): "ízléstelen színjáték folyik a kormányoldal részéről, amelynek az a célja, hogy ha már Medgyessy Pétert nem lehet tisztára mosni, akkor mindenkit besározzanak. Megjegyezte: a Fidesz számára elfogadhatatlan, ha valaki bizonyítottan a III-as főcsoportfőnökség tagja volt, függetlenül attól, hogy jelenleg melyik oldalon áll".

Halmai Gábor: (Aggályos aggályok, Népszabadság, 2002. augusztus 27.) "Mádl Ferenc köztársasági elnök pénteken - egy héten belül másodszor - közleményt juttatott el az MTI-nek az 1990 óta hivatalba lépett kormányok állambiztonsági múltjával foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottság működésével kapcsolatos alkotmányos aggályairól. Már augusztus 16-i nyilatkozatában is alkotmánysértőnek minősítette a Mécs-bizottság működését, amit 'államfőként nem legitimálhat', és ezért sem beleegyező, sem elutasító nyilatkozatot nem tesz azzal kapcsolatban, hogyan kezelje jelentésének rá mint az Antall-kormány miniszterére vonatkozó részét a testület. Mostani közleményében Mádl újra óva inti a bizottság vezetőjét a érintettnek talált miniszterek nevének nyilvánosságra hozatalától, megismételve az adatvédelmi biztostól kölcsönzött legfontosabb alkotmányossági kifogását, miszerint személyes adatok kezelésével járó alapjogokat érintő eljárást csak törvény útján lehet szabályozni. Ehhez az első nyilatkozatban még azt is hozzátette, hogy az Országgyűlés határozattal állampolgárokra nézve semmilyen kötelezettséget nem állapíthat meg. Ugyanakkor kifejezte azt a meggyőződését, hogy egy törvényes keretek között működő vizsgálóbizottság hozzájárulna a múlt feltárásához. Azt gondolom, hogy a - civilben jogászprofesszor - államfő jogi érvelése hibás. Országgyűlési vizsgálóbizottságot ugyanis a rendszerváltás után eddig még minden alkalommal országgyűlési határozattal és nem törvénnyel hoztak létre. Ez azonban nem azt jelenti - és ezt egy jogásznak pontosan tudnia kell -, hogy a bizottság az őt létrehozó, jogszabálynak valóban nem minősülő határozat alapján kötelezne bármire is állampolgárokat, ennek alapján kezelhetné, vagy hozhatná nyilvánosságra személyes adataikat. Az adatkezelésre szóló felhatalmazás sokkal magasabb - a legmagasabb - szintű jogforrásból, az alkotmányból származik. A magyar alaptörvény 21.§-ának (3) bekezdése ugyanis mindenkit arra kötelez, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat bocsássa rendelkezésre. Ebből az alkotmányos passzusból az következik, hogy az alkotmányozó az országgyűlési bizottságokat igenis fel kívánta hatalmazni személyes adatok kezelésére is. Megengedem, hogy ez talán túlságosan széleskörű felhatalmazás, de amíg az alkotmány módosításával ezt nem korlátozzák, addig senki sem vonhatja kétségbe ennek az adatkezelésnek az alkotmányosságát. Ráadásul - ellentétben a jogtudós államelnök értelmezésével - a bizottságnak nemcsak a személyes adatok kezelésére, de azok nyilvánosságra hozatalára is megvan a kétharmados törvényi felhatalmazása. A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (ismertebb nevén az adatvédelmi törvény) 19.§-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az állami vagy önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek hatáskörében eljáró személyek neve és beosztása bárki számára hozzáférhető, nyilvános adat. (A közérdekű adatok e főszabály szerinti nyilvánossága alól persze kivételt jelentenek azok az adatok, így a nevek és beosztások is, amelyeket a törvény értelmében állami vagy szolgálati titkokká nyilvánítottak, de ha a titokminősítést megszüntetik, akkor ez az akadály elhárul.) Márpedig az állambiztonsági szolgálatok munkatársai kétségkívül állami szervek megbízásából tevékenykedtek, így nevüket és beosztásukat a bizottság minden további nélkül nyilvánosságra hozhatja. (Ráadásul időközben a titokminősítést is feloldották.) A Mécs-bizottság tehát - szemben a köztársasági elnök jogi álláspontjával - nem az országgyűlési határozat, hanem az alkotmány és a kétharmados adatvédelmi törvény alapján tökéletesen alkotmányosan működik. És a bizottság eljárása egy fontos alkotmányos alapjog védelmét szolgálja, csakhogy ez a jog nem a személyes adatok védelme, hanem az ebben az esetben azt fontosságban megelőző információszabadság, vagyis az embereknek az a joga, hogy hozzájuthassanak az állami vezetők múltjára vonatkozó közérdekű információkhoz.

Halmai szerint "feltűnő, hogy az államfő nem talált kivetni valót az ún. Medgyessy-bizottság adatkezelésében, holott ez a grémium nem kizárólag a törvény által nyilvános adatnak minősített névre és beosztásra volt kíváncsi, hanem például az egyik tanútól a miniszterelnök valamikori vallási meggyőződése felől is érdeklődött, ami nem egyszerűen személyes, hanem különleges (szenzitív) adat, amelynek kezelését a törvény már valóban nem teszi lehetővé.A jogi tévedésnél nagyobb baj az, hogy elnökünk összekeverte egykori miniszteri és köztársasági elnöki minőségeit, és ez utóbbiként hatáskörét is túllépte.Mint érintett egykori miniszternek természetesen joga van nyilatkozni személyes adatai kezeléséről, bár ha ezek az adatok nyilvánosnak minősülnek, akkor ennek a nyilatkozatnak nincs jogi jelentősége. Sőt, érintettként kifejtheti magánvéleményét a bizottság működésének alkotmányosságáról is, ahogy ezt más érintettek is megtették. Ha azonban köztársasági elnökként teszi ugyanezt, az nem ugyanaz. Mostani közleményében Mádl azzal érvel, hogy a köztársasági elnöknek az alkotmány alapján kötelessége őrködnie az államszervezet demokratikus működése felett, és ez magába foglalja az alkotmányosság és a jogállamiság követelményeinek betartását is. Ennek keretében - folytatódik az elnöki érvelés - alkotmányos lehetősége, esetenként kötelessége is, hogy jelezze aggályait, ha megítélése szerint valamely ügyben veszély fenyegeti a demokratikus államszervezetet, különösen, ha olyan fontos és alapvető jogok forognak kockán, mint ebben az esetben.Igen ám, csakhogy az államfőnek ez az 'őrködése' - amint az több alkotmánybírósági határozatból is kiolvasható lett volna -, nem konkrét hatáskör, amelynek alapján ő bármit is tehet, hanem csupán alkotmányos funkció, amelyet kizárólag az alkotmányban nevesített hatásköreinek gyakorlásával valósíthat meg. Márpedig az országgyűlési bizottságok működése alkotmányosságának megítélése nem tartozik a hatáskörei közé, így azt nem kell legitimálnia, sőt ez nem is áll hatalmában. Ha mégis nyilatkozik róla, mint ebben az esetben, akkor túllépi alkotmányosan biztosított jogosítványait, és az ő magatartása válik alkotmányosan aggályossá".

Halmai Gábor szerint (In: Koncz Zsolt-Simon Zoltán: Ma eldől, mikor lesz nyilvános az ügynöklista, Népszava, 2002. augusztus 27.) "van törvényi, sőt alkotmányos alapja a Mécs-bizottság adatkezelésének. Az alkotmányjogász (...) elmondta, hogy nem ért egyet az adatvédelmi biztos, Péterfalvy Attila aggályaival, mely szerint a személyes adatok a törvény értelmében - amilyen az egykori kormánytag ügynökök neve is - csak az érintettek hozzájárulásával vagy törvényi felhatalmazásával kezelhetőek. Mint mondta, az Alkotmány egy passzusa mindenkit arra kötelez, hogy az országgyűlési bizottságok által kért adatokat bocsássa rendelkezésre. Az alkotmányjogász úgy véli, hogy az alaptörvény általában védi a személyes adatokat, ugyanakkor az országgyűlési bizottságokat mégis felhatalmazza ilyen adatok kezelésére. Ez azonban nem jogosítja fel a bizottságot az adatok nyilvánosságra hozatalára, bár az adatvédelmi törvény erre is feljogosíthatja".

Halmai szerint "az államfőnek, Mádl Ferencnek nincs hatásköre arra, hogy a parlamenti bizottság munkáját bármilyen módon minősítse. Az államfő tehát nem nyilváníthatja törvénysértőnek vagy alkotmányellenesnek a bizottság munkáját, különösen akkor, ha - mint volt kormánytag - maga is érintett az ügyben. Mádl felülvizsgálatot kezdeményezhet az Alkotmánybíróságnál vagy új törvény alkotására hívhatja fel a parlamentet. Halmai szerint nem hatásköre az államfőnek az, amire hivatkozik, hogy kötelessége őrködnie az államszervezet demokratikus működése felett".

Bartus László szerint (Magára maradt az adatvédelmi biztos, Magyar Hírlap, 2002. augusztus 28.) "Péterfalvi Attila a meghallgatás során elismerte, hogy a Mécs-bizottság által kezelt adatok közérdekű információk. Az ombudsman elismerte azt is, hogy a Mécs-bizottságot törvényesen hozták létre, annak felállítása alkotmányos. Az adatkezelés törvényességét viszont problémásnak nevezte, de nem tudott egyértelmű választ adni arra, hogy annak során vétettek e törvényt. Azt hangoztatta, hogy az adatvédelmi törvényben levő 'adatkezelés teljes spektrumával' a testület nem rendelkezik. A bizottság kormánypárti tagjai szerint nincs szükség törvényalkotásra. Az ombudsman szerint az adatvédelmi törvényt kellene módosítani (ehhez kétharmados többség kell), vagy külön törvényt alkotni, melyet azonban kontroll alá kellene vetni: az ombudsman vagy az Alkotmánybíróság (AB) vizsgálata szükséges. Esetleg az ellentmondó törvényi rendelkezések feloldására az AB véleményét kell kikérni. A bizottság kormánypárti tagjai szerint Péterfalvi javaslatai szándékos időhúzásnak tekinthetők. Az ombudsman szerint a személyes adatok nyilvánosságra hozatalához törvényre vagy az érintettek hozzájárulására van szükség. Mécs Imre kérte a biztost, hogy definiálja a személyes adat fogalmát. Péterfalvi meghatározását a bizottság elnöke úgy értékelte, hogy az őserdőben élő, bunkót használó ősember kivételével annak senki nem képes megfelelni, mert olyan széles értelemben használja a személyes adat fogalmát. Az adatvédelmi biztos hozzájárulása nélkül nem lehetne azt mondani, hogy 'Péterfalvi Attilának kék szeme van'. Mécs szerint Péterfalvi az emberi kommunikációt fagyasztaná be, ha ezt alkalmazná. A bizottság kormánypárti tagjai szerint az adatvédelmi törvény 19. paragrafusa arról szól, hogy nyilvánosságra hozhatók az adatok. A közérdekű adat lényege pedig az, hogy nem kell hozzájárulást kérni".