Főpolgármester-jelölés: visszalép-e Gy. Németh Erzsébet?

Szeptember 1-jén a szocialisták biztossá tették, hogy elindítják a budapesti főpolgármesteri posztért jelöltjüket. Az MSZP fővárosi frakciójának vezetője a párt kampánynyitóján kijelentette: bízik a győzelmében. Gy. Németh Erzsébet indulása mellett kiállt az MSZP budapesti elnöksége is. Medgyessy Péter más elfoglaltságra hivatkozva nem jelent meg a rendezvényen, ugyanakkor a múlt héten tárgyalt Demszky Gábor főpolgármesterrel, Kovács Lászlóval együtt. Újságírói kérdésre a kormányfő elmondta, az ügyben csak magánvéleménye van, hiszen a párt dolgaival kapcsolatban Kovács László elnök és Mandur László budapesti elnök a fő döntéshozók. A jelölt immár hivatalosan is harcba szállhat a főváros vezetéséért, hiszen összegyűjtötte a megfelelő számú ajánlószelvényt.

Szegő Péter szerint (Gyuriczáné visszalépése, Magyar Hírlap, 2002. július 27.) "Demszky Gábor a Nap TV Kereszttűz című műsorában, június 28-án azt állította, hogy két főpolgármester-jelölt száll csak végül ringbe: ő és Schmitt Pál. Budapest főpolgármesterének igaza van. Gyuriczáné Németh Erzsébet vissza fog lépni Demszky Gábor javára. Senkit se tévesszen meg, hogy a szocialista párt összes idevonatkozó nyilatkozata azt teszi egyértelművé, hogy Gyuriczáné indulni fog október 20-án. (...) Gyuriczáné indítása azonban minden logikának ellentmondana és ezt a szocialisták vezetői is jól tudják. Először: a közvélemény-kutatási adatok szerint Demszky Gábor toronymagasan vezet, s a szocialista jelöltet jelenleg a Fidesz és az MDF támogatásával induló Schmitt Pál is megelőzi. Ha Gyuriczáné indulna, a számára legjobb esetben is második lehetne, s - figyelembe véve a szocialisták tavaszi szereplését a fővárosban - ez bukásnak számítana. Biztos bukást pedig miért vállalna fel az MSZP? Másodszor: Gyuriczáné az esetleges indulással megosztaná a kormánypárti szavazókat, és esetleg - kis valószínűséggel - Schmitt Pál kerülhetne a főpolgármesteri székbe. Bár tény, hogy Schmitt Pál győzelmi esélyei Gyuriczáné indulásával - és Csurka esetleges kiszállásával - is minimálisak, a fővárosi frakcióvezető asszony visszalépésével azonban egyenlők a nullával, s a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében a szocialista párt bevállal egy ilyen tisztáldozatot. Harmadszor: ha Gyuriczáné visszalép, a szocialisták benyújthatják - ne legyenek kétségeink: be is nyújtják - az SZDSZ-nek a számlát. S azt hiánytalanul ki is egyenlítenék, pl. Atkári János félreállításával, vagy hogy eggyel több szocialista főpolgármester-helyettese lenne Budapestnek. Az eddigieket alapul véve, a liberális alternatívának az lenne jó, ha a szocialisták nem léptetnék vissza jelöltjüket.
Miért? Először: a szocialista jelölt indulása, majd veresége az SZDSZ megerősödéséhez, tekintélyének jelentős megnövekedéséhez vezethet a koalíción belül. Demszky győzelme különösen érdeke a liberális párt azon tagjainak és szimpatizánsainak, akik az MSZP-től való nagyobb távolságtartást sürgetik és akik Medgyessy Péter III/II-es múltjának a nyilvánosságra kerülésekor miniszterelnök-cserét szorgalmaztak. Másodszor: a számlát a szocialista párt nem nyújthatná be. Ez pedig szintén kedvezne az SZDSZ-nek, elsősorban azoknak, akik nem szeretnék végigasszisztálni, ahogy az SZDSZ az MSZP liberális tagozatává degradálódik".

Aczél Endre szerint (A koalíciós jelölt, Népszabadság, 2002. augusztus 31.) "Demszky az SZDSZ 'jobboldalának' prominense ugyan (bizonyította ezt tiszavirág-életű elnökként is), de a főváros szocialista szavazói körében ezzel együtt is népszerű, jó városgazdának tartják. Tizenkét év főpolgármesterkedés után DG kirobbanthatatlannak látszik, az emberek megszokták (lényeges!) és meg is kedvelték őt. Úgy is, mint médiaszemélyiséget. Gyanítják róla, hogy jó vezető, még ha mérhetetlenül önfejű is. Gy. Németh Erzsébetet viszont mint a főváros MSZP-frakciójának vezetőjét pártja elfelejtette - szakzsargonnal szólva - 'felépíteni'. Gy. Németh Erzsébet biztos, hogy jó frakcióvezető, de erről a tevékenységéről a közvélemény nagyon keveset tud. Média, média! Tehát. Az MSZP 'Zsókájának' a koalíció érdekében ésszerű - legalábbis tanácsos - volna visszalépnie Demszky javára. És mostantól 2006-ig, talán új szerepben, meg kell 'mutatnia' magát a főváros polgárságának. Akkor, négy év múlva, talán lesz esélye. Most viszont az MSZP önérdeke a revánsvágyó Fidesszel szemben azt diktálja, hogy ne magának, hanem a koalíciónak adjon esélyt: a főpolgármester személyét illetően éppúgy, mint a főváros kormányzására nézve".

A Magyar Hírlap újságírója szerint (Koalíciós döccenések, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 2.) "ünnepélyesen megerősítette Kovács László pártelnök az MSZP főpolgármester-jelöltjeként Gy. Németh Erzsébetet a budapesti önkormányzati kampánynyitón. Méghozzá azzal a dacos ígérettel, hogy lesz, ami lesz, Gy. Németh nem lép vissza, bármi történik is. Marad jelöltként, még ha ezzel gyöngíti is Demszky Gábor esélyeit a magát függetlennek hirdető, valójában jobboldali Schmitt Pállal szemben. Az előrejelzések szerint Demszky szilárdan vezet ugyan, mégis fura, hogy az MSZP makacsul fönntartja jelöltjét. Jelek mutatnak arra, hogy ez a taktika - mert stratégiának nehezen volna mondható - még az MSZP-ben sem nyeri el mindenkinek az osztatlan tetszését. Erre utal, hogy a múlt héten Medgyessy Péter találkozott Demszky Gáborral, aminek a politikában jelzésértéke van. Ezt még nyomatékosabbá tette, hogy a miniszterelnök 'más irányú programjára' hivatkozva nem ment el vasárnap Gy. Németh Erzsébet kampánynyitójára. Az a látszat, mintha a kormányzati zavartalanságban gondolkodók nem helyeselnék ezt a fővárosi koalíciós belharcot, miközben az MSZP apparátusa nem is titkolja el a partner 'lebecsülését'. Erre vall az a hétközépi konfliktus, amely a mai napig sem tisztázódott. Az SZDSZ fiataljai szerint Kovács László balmazújvárosi kampánybeszédében 'jelentéktelen pártként' szólt a szövetségesekről, amit a szocialista elnök tagadott. Hitelt érdemlően még nem derült ki, hogy ki állította a valót, de ez a kétértelműség, ha nem is mérgezi, de zavarja a két párt kapcsolatait. Ezt a 'félreértést' csak tetézi, hogy az MSZP váltig kitart fővárosi jelöltje mellett, akinek, úgy látszik, fölöttébb megtetszett új szerepe. Az MSZP-nek, ha magába tekintene, el kellene ismernie, hogy a 'mindössze' húsztagú parlamenti frakciója ellenére az SZDSZ nélkülözhetetlen számára. Vállalva belső vívódásaikat is, a liberálisok a kritikus napokban végül is Medgyessynek szavaztak bizalmat, ami nélkül ki tudja, hogyan alakult volna a kormány sorsa. Éppen ezért érthetetlen a koalíció nagy pártjának magatartása, amikor a még zavartalanabb együttműködés lenne számukra kívánatos".

Varga Gergely szerint (Lesz-e közös jelölt a baloldalon?, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 2.) "a szocialisták nem léptetik vissza főpolgármester-jelöltjüket Demszky Gábor javára, noha Medgyessy Péter tárgyalt erről a főpolgármesterrel. Úgy tudjuk, a kormányfő szorgalmazta, hogy a szocialisták mégse indítsanak önálló jelöltet, de a párt tagjai ragaszkodnak ehhez.(...) Lapunk úgy tudja: a tegnapi bejelentés ellenére nem került le a napirendről Gy. Németh visszaléptetése. Ezt elsősorban a miniszterelnök és tanácsadói tartanák szerencsésnek, annak ellenére hogy már elkészültek azok a választási óriásplakátok, amelyeken Medgyessy és Kovács László pártelnök Gy. Némethtel közösen szerepel. Alátámasztani látszik mindezt az is, hogy - bár az eredeti programban szerepelt Medgyessy fellépése a kampánynyitón - a miniszterelnök nem ment el tegnap az SAP-csarnokba. A hivatalos indoklás szerint azért, mert a jövő évi költségvetés előkészítéséről tárgyalt, de lapunk úgy tudja: éppen Medgyessy kérésére tették szeptember 1-jére a kampánynyitót. A miniszterelnöknek így viszont nem kellett állást foglalnia a fél ház előtt zajló eseményen a viszszaléptetésről vagy a támogatásról. Ismeretes: korábban - a kormányalakítás időszakában - Demszkyt győzködték hiába a szocialista politikusok, hogy ne induljon újra a főpolgármesteri székért.
Nem tudni, mennyire játszik szerepet a kormányfő szándékában, de tény: a Marketing Centrum felmérése szerint Gy. Némethre a budapestiek mindössze 10 százaléka szavazna. A közvélemény-kutatás ugyan július elején készült, de a jelenlegi főpolgármester magasan vezetett: a fővárosiak 55 százaléka őt, 33 százaléka pedig a Fidesz és az MDF által támogatott Schmitt Pált látná szívesen a város élén. Információink szerint a szocialisták által megrendelt újabb kutatások szerint azóta Gy. Némethnek csak az ismertsége nőtt (immár hetven százalék fölötti), és bár több mint ötven százalék szerint alkalmas lenne a főpolgármesteri posztra, valós támogatottsága tíz százalékkal lemarad a versenyben pillanatnyilag második Schmitt Pálétól is. Demszkyre a fővárosiak több mint fele szavazna e felmérés szerint".

Ugró Miklós szerint (Nyitány, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 2.) "a szocialisták nagy hányada úgy gondolja, a száznapos program sikerét harsogó propaganda elég lendületet ad a főpolgármesteri szék elfoglalásához is, de van egy nagy bajuk a mozgalom kiérdemesült veteránjainak és lánglelkű ifjoncainak: nem élhetnek legerősebb, leghatásosabb fegyverükkel, nem folytathatnak negatív, lejárató, mocskolódó kampányt. Végső soron Demszky is az 8 emberük, nem eshetnek neki, nem vádolhatják, rágalmazhatják, nem sorolhatják vég nélkül vélt vagy valós hibőit, balfogásait, mulasztásait, bűneit. Nem állhatnak elő azzal, hogy Demszky miként herdálta a fővárosi közpénzeket, hogy nem épített semmi maradandót, ellenben vezetésének tizenkét esztendeje alatt a főváros zöld területeinek jó egyharmada eltűnt. S ez nagy baj számukra, mert Gy. Németh Erzsébet mellett alig tudnak több pozitívumot felhozni, mint a hannoveri villamosok beszerzését, ami annak idején hajszál híján koalíciós szakításhoz vezetett.".

Sebes György szerint (Dupla vagy semmi, Népszava, 2002. szeptember 3.) "a szocialistáknál azt mindenki tudja, hogy az őszi budapesti győzelem legalább annyira fontos (lenne), mint a tavaszi volt. De azzal is tisztában kell lenniük, hogy a tavaszi diadalból nem következik egyenesen az őszi. Már csak azért sem, mert Gy. Németh Erzsébetnek kemény ellenfelei vannak. A független Schmitt Pál maga mögött tudhatja a teljes polgári oldal támogatását. Demszky Gábor pedig 12 olyan évet tudhat maga mögött, amely a választók többségét pozitív érzésekkel töltheti el. Ráadásul a háromfrontos harc csak azoknak árthat, akiknek pártjai különben ugyanazon az oldalon állnak (vagyis Demszkynek és Gy. Némethnek). A szocialista stratégák bizonyosan szeremének már jó másfél hónappal öregebbek lenni, hogy megtudják, érdemes volt-e beszállni a 'dupla vagy semmi' játékba, amelynek tétje mellesleg egy (vagyis a főpolgármesteri szék). Az utóbbi napokban mindenki tapasztalhatta, hogy Demszky nyugodt és Schmitt is az. Ok egymást tartják ellenfeleknek. Gy. Németh pedig a jelek szerint magabiztos. Hogy ezt mire alapozza, az egyelőre nem derült ki pontosan. A közvélemény-kutatások szerint biztos harmadik (noha az ismertsége nőtt), pártjában újra feszültséget váltott ki személye még a koalíciós pártok egységét is fenyegetheti indulása (akár elismerik, akár nem)".

Bugyinszky György szerint (Érte indul, nem ellene, Magyar Narancs, 2002. szeptember 5.) "Gy. Némethet több szocialista politikus is esélytelennek tartja (Jellemző, hogy Medgyessy Péter részt sem vett a jelölt asszony kampánynyitóján - viszont tárgyalt Demszkyvel az MSZP esetleges visszalépéséről.) Demszkynek eddig soha nem volt országosan ismert és kedvelt kihívója. A szocialista pályázó mostani kiválasztása láthatóan nem kívánt szaktani e 'hagyománnyal'. Egyes hírek szerint a jelölt aszszony a kormánykoalíció nehéz napjaiban - Medgyessy titkosszolgálati múltjának kiderülésekor maga ajánlotta fel visszalépését, ha ez az ország kormányozhatóságának az ára. Akkor erre nem volt szükség: ám azóta e lehetőség realizálását egyre több prominens szocialista képviselő nyilatkozata sejteti. Szili Katalin házelnök például nemrég azt mondta: ha a kampányfinisben az erőviszonyok indokolják, akkor megteszik a politikailag megfelelő lépést annak érdekében, nehogy Schmitt legyen a nevető harmadik. Ez egyébként aligha zavarná össze a fővárosi szocialista szavazókat: ők már évek óta - a Reagan-demokraták mintájára - afféle Demszkyszocialistakként viselkednek: mindig balra szavaznak, kivéve, ha főpolgármester-választás van. Demszky Gábor támogatottsága körükben most is Némethének a háromszorosa".

Seres László szerint (Egy a tábor, egy a zászló, Népszabadság, 2002. szeptember 6.) "Gábor toronymagasan, a Marketing Centrum szerint 52 százalékkal bejönne főpolgármesternek, míg legfőbb riválisa, Pál 32 százaléknál tart, a szocialista Zsóka viszont ma 15 százalékot hozna, pártja pedig amúgy is erős szocialista frakciót a Városházán. Ha tehát Pál a következő hetekben felhozza magát (például azzal, hogy már most munkahelyteremtésben jeleskedik: százezer ajánlási szelvényének feldolgozására a Fővárosi Választási Iroda kénytelen plusz harminc embert felvenni), akkor Zsóka viselheti annak ódiumát, hogy a jobboldalt segítette önállóságával. Amely önállóságért ráadásul tisztelet illeti, hiszen ekkora párt nyilván nem engedheti meg magának és választóinak, hogy egy parlamentbe épp hogy bekerült, liberálisnak mondott csapat kedvéért eleve ne induljon. Ám azt már neki kell eldöntenie, mit kezd azzal, hogy míg az említett MSZP-s szavazók hatvan százaléka is Gábort választaná, a szocialisták kerületi elnökei, polgármesterei viszont mellette állnak ki. A kérdés tehát nemcsak az, hogy Zsóka tudatosan Pálra játszik-e, hanem az, hogy a Zsóka autonómiáját kézben tartó párt vezetősége és fővárosi elitje mit akar? Racionális mérlegelést, vagy emocionális csak azért is-t? Zsóka ebben a játszmában szép lehet, okos nem. Pár hét múlva esetleg véletlenül összefuthatna Gáborral valami belföldi hotel halljában".

Ágh Attila szerint (Győztes csapaton változtass!, Népszava, 2002. szeptember 6.) "Gy. Németh Erzsébet személyében szinte csak az utolsó pillanatban találta meg a megfelelő embert, és alig hagyott neki időt arra, hogy felkészüljön a versenyre. Akik most a főpolgármesteri választás kapcsán az MSZP és az SZDSZ közötti új fővárosi versengést pusztán politikai alkuval akarják megoldani, azok elfeledkeznek az elemi tényekről. A MSZP fővárosi támogatói közül sokan rokonszenveznek az SZDSZ-szel, de boldogtalanok Demszkyvel. Demszky Gábor ugyanis alapos munkával kiérdemelte az MSZP támogatói körében az iránta uralkodó bizalmatlanságot. Ezért sokaknak nem az SZDSZ-t mint partnert jelenti, hanem éppen azt az embert, aki a két pártot el akarja szakítani egymástól. Arról sem volt különösen híres, hogy jól együttműködött volna a városvezetés MSZP-frakciójával. Ezért azoknak, akik politikai alkuban gondolkodnak, azt is számításba kell venniük, hogy a MSZP-szavazótábor egy részét passzivitásra kényszerítik a demszkyzéssel, míg a saját jelöltjére való szavazással mozgósítják, s annak másutt, a kerületi szinteken is igen magas a hozadéka. Tréfásan fogalmazva: a két pártnak a baloldalon lehetne közös főpolgármester-jelöltje akkor, ha lenne az SZDSZ-nek erre egy jó jelöltje".

Dési János szerint (Kettő egy ellen, Népszava, 2002. szeptember 6.) "az MSZP-nek indítani kell valakit, még akkor is az előrejezzések nem túl sok jót mutatnak (...) Indítani kell valakit, mert egy jó főpolgármester-jelölti kampány magával húzhatja a párt kerületi polgármestereinek, képviselőjelöltjeinek a népszerűségét is. A nagy lapok, tévék, a rádiók a főpolgármester-jellteket szeretik kérdezgetni. Ha az MSZP-nek még egy főpolgármester-jelöltre sem futja, akkor az nyilván nem tesz jót a szocialisták többi veresenyzőjének sem. Másrészt az is igaz , Demszky Gábornak 12 év után is meglehetősen népszerű, jó az esélye annak , hogy győzzön. Ezt a győzelmet momentán egyetlenegy dolog veszélyeztetheti, a kolalíciós társ, a nagy szövetséges. Schmitt Pál képtelen egyedül elvenni a főpolgármesterséget Demszkytől, de Gy. Németh már behozhatja a Fidesz-MDF jelöltje".