Ügynökügy az SZDSZ-ben: a párt válságának okai

Szalay Gábor SZDSZ-es államtitkár ügynökügybe keveredése messze túlmutat a szabad demokrata politikus személyén. Pártjának szembe kell néznie azzal, hogy a parlamenti erők közül - mégha utoljára is - őt is elérte a botrány.

HÍR: Szalay Gábor, a Gazdasági Minisztérium politikai államtitkára elismerte, hogy 1978 és 1988 között telefonon informálta a Belügyminisztériumot cége különböző üzleteiről, illetve tájékoztatta a minisztériumot, ha külföldi útjai során megpróbálták beszervezni. Emellett hangsúlyozta: soha nem írt alá beszervezési iratot, nem írt jelentést és viszontszolgáltatást sem kapott. Kiderült, hogy Szalay eredeti kartonja 1995-ben eltűnt a BM irattárából és csak annak másolata található meg. Mindeközben pártja, az SZDSZ támogatottsága minden közvélemény-kutatónál 4 százalékon, a Parlamentbe jutási küszöb alatt áll.

ELEMZÉS: Az ügynökügy legújabb fejleményei jelzik az SZDSZ válságát. A párt jelenlegi politizálására három dolog nyomja rá a bélyegét: a párt többnyire csak negatív hírekkel képes felkerülni a napirendre, a kormány SZDSZ-es tagjainak tevékenysége egyáltalán nem köthető a párthoz, valamint a szabad demokratáknak szembe kell nézniük azzal, hogy a jelenlegi parlamenti erők közül őket is elérte az ügynökügy.

Komoly sajtóvisszhangot az SZDSZ eddig csak negatív hírekben kapott. A Medgyessy-ügy kirobbanását követő néhány órás koalíciós válság volt az első a sorban, majd ezt követte Kis János és Hack Péter kilépése, most pedig Szalay Gábor érintettsége. A magát liberálisnak nevező erő egyáltalán nem tud önálló arcot felmutatni az MSZP mellett, s a kormányprogram végrehajtására koncentrál koalíciós társával együtt. Pártként szinte eltűnt a politikából az SZDSZ. Legjobban jellemzi a jelenlegi helyzetet, hogy Kuncze Gábor pártelnök - aki nem vállalt semmilyen kormányzati pozíciót - szinte állandóan kormányértékelő sajtótájékoztatón vesz részt, hol Medgyessy Péterrel, hol Kovács Lászlóval. A párt kezdeményező szerepben nem szólal meg. Az előző ciklus pénzügyi visszásságainak felderítése is inkább a szocialistákhoz köthető.

Az SZDSZ-es kormánytagok is befolyásolják a párt megítélését. Csillag István a kabinet talán legtöbbet hibázó tagja. Csak az MSZP "figyelmeztetésére" írt ki nyílt közbeszerzési tendert az autópálya-építésre, majd bejelentette, hogy újra fel kell építeni a fizetőkapukat. Ezzel szemben Magyar Bálint többnyire pozitívan jelenik meg, ráadásul a tanévkezdés kapcsán jó kommunikációt folytatott az Oktatási Minisztérium, a tankönyvügyet is jól kezelte végül. Azonban az ő cselekedetei is azt a tételt támasztják alá, hogy levált pártjáról és a kormánnyal azonosítják, nem az SZDSZ-szel. Kovács Kálmán többnyire szakpolitikai kérdésekben nyilvánul meg. Kóródi Mária az árvíz kapcsán gyakran kapott nyilvánosságot, de rá is az jellemző, ami minisztertársaira: a pártkötődés látszatának hiánya.

Szalay Gábor ügye messze túlmutat az államtitkár személyén. Az SZDSZ-nek szembe kell néznie azzal, hogy elérte az ügynökbotrány a pártot. A parlamenti erők közül utoljára, de talán a legérzékenyebben. Az SZDSZ az 1994-es koalíciókötés óta identitási válsággal küszködik. Az egykori demokratikus ellenzékből kinővő párt antikommunista, rendszerváltó imázsa megkopott. Szalay Gábor ügye tovább mélyíti a válságot. Kuncze Gábor Szalay érintettségének napvilágra kerülése után biztosította az államtitkárt bizalmáról. Mindez azt jelenti, hogy az SZDSZ is hasonlóan kezeli az ügynökügyet, mint az MSZP. A két párt eltérő múltja miatt azonban fontos szimbolikus lépés volna a párt számára, ha megtörténne a lemondás, hiszen így alternatívát állítana az SZDSZ a szocialistákkal szemben, ami jövője szempontjából fontos lépés lenne.