Orbán Viktor az uniós csatlakozásról

Orbán Viktor volt miniszterelnök Bicskén, az Összefogás a Városért 2002 egyesület találkozóján kijelentette, hogy az ellenzék csak bizonyos feltételek mellett szavazza meg a Magyarország uniós csatlakozásához szükséges alkotmánymódosítást. A feltételek között említette a földtörvény módosítását, a 3 százaléknál nagyobb béremelést a versenyszférában, valamint azt, hogy ne fojtsák meg a Széchenyi-tervet.

Bolgár György szerint (Szavakon lovagolva, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 14.) Orbán Viktor őrült vágtába kezdett és "eljutott oda, hogy közölte: pártja megakadályozza az európai uniós csatlakozást, ha jövőre a Medgyessy-kormány csak három százalékkal emeli a béreket, ha megfojtja a Széchenyi tervet és ha valamilyen fondorlatos módon mégis lehetővé teszi a külföldiek földvásárlását. Vegyünk egy mély lélegzetet, és gondoljuk végig, hogy előfordulhat-e olyan eset, amikor egy ellenzék joggal és végső kétségbeesésében ilyesmivel fenyegetőzik. Igen, például ha Magyarországon megszűnőben lenne a demokrácia, lábbal tipornák az emberi jogokat vagy tömeges visszaállamosítások miatt veszélyben forogna a versenyen és piacon alapuló modern tőkés gazdaság. Egy ilyen országnak nyilvánvalóan nem volna helye az Európai Unióban, a szólni (még) képes ellenzék tehát jól tenné, ha minden rendelkezésére álló módszerrel próbálná megállítani az ámokfutó kormányt. Nem szorul bizonyításra: nincs ilyen helyzet Magyarországon. Meglehet, jövőre valóban csak három százalékkal emelkednek a bérek, de az idei reálbér-növekedés jóval meghaladja a tíz százalékot, s a kormány még 2003-ra is javulást ígér, mert csökkenti a jövedelemadókat. Az ellenzék vezérén kívül azonban sokan láttak már karón varjút, sőt még olyan talpig demokratikus európai országot is, ahol egyik évről a másikra bizony csökkent a reálbér, nem folytatták, hanem leállították az előző kormány gazdaságélénkítő tervét, sőt még olyan uniós ország is akad, ahol külföldi is vehet földet. Ettől még elképzelhető lenne, hogy az ellenzék vezérének van igaza, de attól, hogy ő másként látja a magyar gazdaság fölemelkedésének útját, mint a kormány, nem kellene a végsőkig feszíteni a húrt".

Bolgár szerint "ha Orbán Viktor képes arra, hogy kisebb vagy nagyobb ürüggyel lehetetlenné tegye Magyarország belépését az Európai Unióba, akkor egyrészt soha le nem mosható történelmi bűnt, másrészt politikai harakirit követ el. Hogy mi a bűn, azt nem kell magyarázni: Európa ugyan nem olyan szép, mint amilyennek álmodjuk, de az Európán kívül maradás legrosszabb álmainkban se jöjjön elő. Bizonytalanság, instabilitás, lemaradás, sőt lecsúszás a délszláv, albán végekre. Mivel azonban a magyar társadalom többsége tudja vagy legalább érzi, hogy ez következne, csakis egy nyilvánvaló kisebbség lenne feltüzelhető az unió ellen. A magyar szélsőjobboldalnak persze a megszerezhető húsz-harminc százalék is óriási előrelépés, Orbánnak viszont maga a totális bukás".

Dávid Ibolya nem hiszi (In: Éles vita Orbán kijelentéséről, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 14.) , hogy pontosan közvetítették a volt kormányfő szavait. "Hazánk uniós csatlakozása elé nem álíthatunk belső akadályokat' Dávid Ibolya szerint "bármely felelős politikai erő részéről súlyos hiba volna a csatlakozás kérdését összekötni a mindig változó aktuálpolitikával".

Szájer József, a Fidesz integrációs szakértője: (u.o.) "csodálkozom az MSZP-s politikusok kijelentésein, hiszen eddig egyetértés volt abban, hogy Magyarországnak felkészülten kell csatlakoznia az unióhoz. Ehhez pedig elengedhetetlen feltétel az agrárgazdálkodók támogatása, a kisvállalkozók megerősítése és a bérek felzárkóztatása az Európai Unió átlagához. Hozzátette: az utóbbi három hónapban a kormány politikája miatt aggasztó jeleket tapasztalnak ezeken a területeken. Éppen Orbán Viktor és a Fidesz képvisel európai álláspontot, mivel felhívja a figyelmet arra, hogy ha rosszul csatlakozunk az unióhoz, akkor úgy járhatunk, mint Oroszország, ahol problémát okoz a bérek alacsony szintje és a versenyképesség hiánya".

Csermely Péter szerint (Európa távol, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 14.) a kormány nemzetstratégiájának "két fő eleme a késhegyig menő kompromisszumkészség és a kérlelhetetlen önfeladás. Európában ma ők jelenítik meg hazánkat. Pedig az unió szigorú, és kényes a biztonságára: (...) Céljaink látszólag egybeesnek. Ők is csatlakozni akarnak, mi is csatlakozni akarunk. Csakhogy ők mindenáron, mi pedig nem. Az EU-csatlakozás önmagában nem jelent megváltást. Új helyzetel jelent, egy rendszerváltozással fe1érő megrázkódtatást hazánk életében. Kétségkívül lehet belőle katarzis. Ha készen állunk rá. A polgári kormány gazdasági modelljének kulcsmotívumai mind ezt célozták. A Széchenyi-terv, a családi gazdaságok, illetve a kis- és könépvállalkozók megerősítése, a magyar nagyvállalatok előnyben részesítése egyenként és összességükben is a felzárkóztatást éshamégoly korlátozottan is, a versenyképesség megteremtését szolgálták. A Medgyessy-kormány törölte ezeket a programokat. A Széchenyi-tervet mesterségesen legyengítették, mint egy rájuk veszélyes vírustörzset. Autópályáinkat újra a külföldi vállalatok építik tovább. Családi gazdaságainknak megüzenték: talán mégis inkább tönkre kéne menni. Termőföldjeinket eladják a külföldieknek, már azt a részt, ami nekik nem kell. Megtermelt tartalékainkat részben felélik, részben szétosztják, program és mondandó híján. Ez őszi választási kampányuk egyetlen üzenete".

Seres László úgy véli (Hely a nap alatt, Népszabadság, 2002. szeptember 14.) "Orbán Viktor persze nem elsősorban Brüsszelt vagy Medgyessy Pétert helyezte nyomás alá Bicskén és Sopronban, hanem önmagát - így néz ki az, amikor az ember azoknak próbál megfelelni, akiket hónapokkal ezelőtt az utcára hívott. Amikor a volt miniszterelnök közli, hogy a polgári oldal 'az európai uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításhoz csak bizonyos feltételek mellett hajlandó a voksait adni', akkor nem a brüsszeli eurokraták torkán próbálja lenyomni az öntudatos nemzeti tárgyalófél-szerepet (pár hónappal az összes fejezet lezárása előtt), hanem a szocialista-liberális kormányt zsarolja: vagy végrehajtjátok a mi programunkat, vagy ugrott a kétharmad EU-ügyben. (...) 'Számos jel igazolja, hogy Magyarországon a nagytőke alakított kormányt' - mondta most Orbán, alig több mint egy évvel azután, hogy kormányfőként közölte: azért ér fel 'főnyereménnyel', ha majd EU-tagként az európai közös pénzhez is csatlakozunk, mert a lépés 'újabb hatalmas tőkét mozdítana meg, és a magyar valutatartalék összege is csökkenthető lenne', ami 'óriási lökést adna a magyar gazdasági növekedésnek'. A mostani EU-szkepszis egyébként alig három hónappal azután történt, hogy az Európai Bizottság bővítési biztosával való budapesti megbeszélése után Günter Verheugen 'örömmel nyugtázta, hogy az EU számíthat a magyarországi polgári oldal támogatására a csatlakozási folyamatban. (...) A barátokat akkor sem felejtik el, ha azok történetesen elvesztették a választásokat, ami a demokrácia normális része".

Szájer József, az Országgyűlés fideszes alelnöke szerint (In: Orbán szavait hihetetlennek tartja Dávid, Népszabadság, 2002. szeptember 14.) "Orbán Viktor nemcsak a saját, hanem a Fidesz álláspontját is képviselte. Ez a vélemény Szájer szerint része annak a politikai konszenzusnak, ami a parlamenti pártok között alakult ki az EU-csatlakozásról. Minden párt egyetértett ugyanis azzal, hogy egy felkészült és erős Magyarországnak kell belépnie az unióba. A parlament integrációs bizottságának egykori elnöke a kormánypártok Orbánt bíráló nyilatkozatait a 'rossz lelkiismeret' jeleként értékelte, szerinte ugyanis a három és fél hónapos szocialista kormányzás alatt hazánk a korábbinál jóval rosszabb pozícióba került az EU-csatlakozás szempontjából".

Dávid Ibolya szerint (u.o.) "súlyos hiba lenne bármely felelős politikai erő részéről, ha Magyarország EU-csatlakozását aktuálpolitikai kérdésekkel kötné össze. Az MDF elnöke hihetetlennek tartja, hogy a híradások pontosan közvetítették Orbán szavait, amikor az EU-csatlakozás belpolitikai feltételeiről beszélt. Magyarország csatlakozásának feltételeit nem megszabni, hanem megteremteni kell. Ez a nemzet ügye, így mindannyiunk közös felelőssége, legyünk kormányon vagy ellenzékben - hangsúlyozta Dávid Ibolya. Emlékeztetett, hogy a demokrata fórum célja az volt: sem a NATO-csatlakozást, sem az EU-belépést ne akadályozzák belpolitikai viták".

Balázs Péter a Külügyminisztérium integrációs államtitkára szerint "sem morálisan, sem politikailag nem képviselhető, hogy valaki egyszer támogatja az EU-csatlakozást, máskor pedig belpolitikai eszközként használja fel (...) a volt miniszterelnök, aki korábban az Országgyűlés integrációs bizottságának elnöke is volt, pontosan tudja, milyen negatív hatásuk van az ilyen kijelentéseknek az EU-csatlakozásra".

Gál J. Zoltán kormányszóvivő szerint "Magyarország jövőjét nem lehet feltételekhez kötni - mondta tegnap a Népszabadság kérdésére. A kormányszóvivő leszögezte, hogy hazánk EU-csatlakozása nemzeti, össztársadalmi ügy. Ez különös felelősséget ró a kormányra és az ellenzékre egyaránt, ezért ebben a kérdésben nincs helye kétértelmű mondatoknak. A kormány arra vár választ, hogy Orbán Viktor támogatja-e, vagy önös politikai céljaira használja fel a nemzeti ügyet".

Tabajdi Csaba, az Országgyűlés integrációs bizottságának szocialista párti alelnöke szerint (u.o.) "bekövetkezett az, amitől tartani lehetett: a Fidesz válságában már hazánk EU-csatlakozását is veszélyezteti. Orbán mostani kijelentése teljesen ellentétes azzal, amit néhány héttel ezelőtt mondott Günter Verheugen bővítési EU-biztosnak. Úgy látszik, a Fidesznek nincs más mondanivalója az önkormányzati kampányban, mint az uniós csatlakozással való zsarolás (...) Orbán földkérdésben nyitott kapukat dönget, hiszen a Medgyessy-kormány ugyanúgy, mint elődje hét plusz három évig nem kívánja tulajdonba adni külföldieknek a magyar földet. Az EU-csatlakozási tárgyalásokon a korábbi kormány hétéves átmenetet kért a földvásárlások ügyében, s később ehhez igényelte azt a végzáradékot: ha ez alatt a hét év alatt a magyar termőföld ára nem érné el az EU-átlagot, hazánk további három év mentességet kapjon. Ezt a pozíciót továbbviszi a jelenlegi kormány, vagyis földügyben nincs érdemi különbség a két álláspont között. (...) nem igaz, hogy a Széchenyi-terv megszűnt volna, mert a kormány adókedvezményei hasonló célokat szolgálnak, csak azokat nem a klientúraépítésére használják, hanem normatív alapon vehetők igénybe".

Valki László, nemzetközi jogász szerint (In: Simon Zoltán: Orbán Viktor zsarolni próbál az uniós csatlakozással, Népszava, 2002. szeptember 14.) "Orbán Viktor olyan feltételeket támaszt, amelyek nem függnek össze az EU-csatlakozással. (...) a csatlakozás módját és feltételeit illetően természetesen lehetnek viták a parlamenti pártok között. Az azonban, hogy valaki a csatlakozás kérdéseit aktuálpolitikai feltételek támasztásával kösse össze, egyetlen dologra alkalmas, hogy veszélyeztesse magának a csatlakozásnak a sikerét. Valki emlékeztetett arra, hogy a külföldi médiumoknak már 1998 és 2002 között feltűnt, hogy a kormány vezetői az EU-tagsággal kapcsolatosan legalábbis ambivalens kijelentéseket tesznek. Orbán többéves elhíresült mondása szerint az Európai Unión kívül is van élet".

Török Gábor szerint (u.o.) "a nyár eleje óta a Fidesz az EU-val szemben szkeptikus álláspontot képvisel. A politológus ezt nem tartja meglepőnek, mert mint mondta, azokban az országokban, ahol a csatlakozás időszerűvé vált, mindenhol megjelentek az EU-t támogató és az EU-ellenes pártok is. Török úgy látja, hogy a Fidesz komolyan gondolkodik, hogy milyen álláspontot foglaljon el, Orbán pedig éppen megágyaz a szkeptikus álláspontnak. A politológus azonban ezen sem lát semmi kivetnivalót, hiszen így legalább igazi viták alakulhatnak ki a csatlakozás kérdéséről, ami segíti az emberek tájékozódását. Azt is racionális megfontolásnak tartja, hogy Orbán feltételeit a Fidesz-kormány korábbi sikereihez köti. Török szerint azonban a legfontosabb az ügyben az, hogy a jelenlegi parlamenti felállásban a Fidesz nélkül nincs EU-csatlakozás, és azt Orbán ki is mondja".

Szájer József, a Fidesz alelnöke viszont kiemelte: (In: Folytatódik az éles vita Orbán Viktor kijelentéseiről, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 16.) "nem feltételeket szabnak, hanem garanciákat várnak, hogy a csatlakozás előtt az ország felkészült legyen a nyitott piacra, s kész tervei legyenek a pályázható pénzekre, különben az EU-tagságnak nem az előnyeit élvezzük, hanem a hátrányait szenvedjük. (...) A Fidesz garanciát vár arra, hogy Magyarország nemcsak adózója lesz az EU-nak, hanem a pénzből vissza is kap. A képviselő hangsúlyozta: a volt miniszterelnök nem szkeptikus, amikor úgy fogalmaz, hogy Európa jön el hozzánk, vagy Európán kívül is van élet. Szájer szerint a pártok közötti konszenzus felrúgását nem a Fidesz, hanem a baloldal indította el".

Dávid Ibolya Orbán kijelentése kapcsán úgy fogalmazott (u.o.): "továbbra is egyetértés van a Fidesz és az MDF között abban, hogy az EU-csatlakozásnak nincs alternatívája, s az elmúlt négy év a csatlakozás elsőbbségéről és feltételeinek megteremtéséről szólt. A jelenlegi vita múló helyzet, mindenki tudja, hogy időnként történelmi távlatokban kell gondolkodni, és megfogalmazni a nemzet érdekét szolgáló közös célokat - tette hozzá. A politikus négypárti egyeztető munkacsoport felállítását javasolja az uniós csatlakozásról. Dávid rámutatott: a csatlakozás valamennyi részlete törvény- és alkotmánymódosítást is igényel, és az ezekben való egyetértés, megállapodás nemzeti érdek. Kiemelte: a tizenkét éve tartó folyamatos, egymásra épülő munka nem eshet múló politikai érdekek áldozatául".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Múló politikai érdekek, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 16.) "Orbán Viktor exminiszterelnök soproni kampánybeszéde megerősítette: nem félreértés vagy a 'szövegkörnyezetből kiragadott részlet' volt, amit bicskei kampánynyitójában az ország EU-csatlakozásáról mondott, s amiről azóta is éles vita folyik. Bizony elhangzott, hogy az európai uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítást - amelyhez kétharmados többség kell - ők csak 'feltételek mellett hajlandók biztosítani'. E feltételek, hogy induljon újra a Széchenyi terv, hogy induljon újra a bérek emelése (2003-ban több mint 3 százalékkal), valamint hogy folyósítsák tovább a gazdáknak azokat a hiteleket, amelyeket az előző kormány dolgozott ki. Természetesen biztosította hallgatóságát, hogy ezek nem pártpolitikai indíttatású feltételek, hanem alapvető nemzeti érdekből fakadók.
Mindazonáltal érdemes közelebbről is szemügyre venni őket. Mindenekelőtt föltenni a kérdést, hogy a 2002-es választások után Magyarországon mely koalíció kormányoz. Ha ugyanis elfogadjuk, hogy itt most egy új, szocialista-liberális koalíció szabja meg a gazdasági fejlődés útját és módját, akkor e 'feltételek' nyomban értelmezhetetlenné válnak. Mikor és milyen alapon szabhatja meg parlamentáris demokráciában az ellenzék, hogy mely gazdasági programok folytatódjanak, illetve hogyan folytatódjanak? Miképp vonhatnák el a jogot a kormánytól, hogy akár módosított, akár új formában segítsen a vállalkozóknak, a gazdáknak, illetve hogy melyik évben milyen béremelési ütemet javasoljon a munkaadóknak? Természetes, hogy a bérek európai szintre való felzárkóztatását is mindenki akarja, ennek azonban - mint azt Orbán Viktor tudja a legjobban - ezernyi feltétele, költségvetési vonzata van. Nem véletlen, hogy még Dávid Ibolya, a szövetséges MDF elnöke is hitetlenkedve fogadta Orbán kijelentéseit, hozzátéve, hogy 'hazánk európai csatlakozása Szent István-i örökség, Szent István-i intelem, nemzetünk ezeréves álma és esélye. Tizenkét éve tartó folyamatos, egymásra épülő munkánk nem eshet múló politikai érdekek áldozatául.' Nem is fog, tehetjük hozzá reménykedve, hiszen Orbán sem mehet szembe az ország többségének akaratával. Amit mondott, aligha több, mint kampánybeszéd. Az ellenfél letámadása csak. Nem az országé - bár nagyon úgy hangzik első hallásra".

Szerető Szabolcs szerint (Az első figyelmeztetés, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 16.) a volt miniszterelnök "csupán arra hívta fel a figyelmet: a csatlakozás nem öncél, annak olyan feltételekkel kell bekövetkeznie, amelyek az unión belül is garantálják a nemzeti érdekek minél teljesebb érvényesítését. Ha nem így lesz, akkor úgy járunk a csatlakozással, mint a rendszerváltozással: a többség helyese, de utána mélységes csalódottság lesz úrrá a társadalmon. Számos jel utal arra, hogy az integrációs folyamatot nem feltétlenül kell diadalmenetként elképzelnünk. (...) Orbán Viktor arra utalt, hogy most születnek meg azok a döntések, amelyek meghatározzák a magyar polgárok életminőségét az Európai Unióban. Azaz most dől el, hogy a szóvirágokon túl pontosan mi az, amire igent vagy nemet mondhatunk a majdani referendumon. Az ellenzék joggal tart igényt arra, hogy beleszóljon a feltételek meghatározásába, s szóvá tegye, ha szerinte rossz irányban indul el a kormány. Az uniós csatlakozás igenis a legfontosabb belpolitikai kérdés Magyarországon, még akkor is, ha a mostani ellenzék nem rendeli alá oly cinikus módon napi pártpolitikai érdekeinek, mint tették azt a szocialisták az előző ciklusban a médiatörvény jogharmonizációs célú módosításának megakadályozásával".

Szerető szerint "a kormánypárti politikusok álságos felháborodása Orbán Viktor nyilatkozata után a lényegi kérdésekről igyekszik elterelni a figyelmet. Valóban az szolgálja az ország érdekeit, ha a magyar kis- és középvállalkozásokat, a családi gazdaságokat eleve kizárjuk a versenyből az uniós piacon? Valóban a további privatizáció, a magyar gazdaság belső motorjainak leállítása és a pénzügyminiszter által meghirdetett óvatos jövedelempolltika teszi hazánkat éretté az EU-tagságra?"

Kovács László külügyminiszter, az MSZP elnöke (In: Orbán javaslata megosztja a jobboldalt, Népszabadság, 2002. szeptember 16.) "felháborítónak nevezte Orbán Viktor kijelentését. Ez közönséges politikai zsarolás, a nemzet, az ország érdekeinek, jövőjének alárendelése Orbán Viktor személyes ambícióinak, illetve a Fidesz pártpolitikai érdekeinek".

Tanács István szerint (Tizenhárom hónap, Népszabadság, 2002. szeptember 16.) "eredetileg Csurka István volt, aki szavakban ugyan támogatni látszott a csatlakozást, de csak a 'magyar érdekek' érvényesítésével. Csurka feltételei azonban olyanok, amelyek kizárják a megegyezést az unióval. Ha tehát valóban 'egy a tábor, egy a zászló', akár csak az önkormányzati választások kampányának végéig is, akkor Csurka verziója szerint az egész magyar jobboldalnak szembe kellene fordulnia a csatlakozással, és megakadályoznia, hogy Magyarország éljen a történelem kínálta lehetőségével. Valószínű, bár már egyáltalán nem biztos, hogy Orbán Viktor maga nem utasítaná el az uniós csatlakozást, de alighanem annyira beleszeretett az egységes jobboldal, az ő vezérlete alatt álló széles uniópárt, az egymással beszélő viszonyban sem álló, végletesen kettéosztott társadalom ábrándjába, hogy képes lenne az elképzelhető legnagyobb tétben, az ország jövőjében is hazardírozni miatta. Látszik, hogy a józanabb jobboldali politikusok erre nem hajlandók. Az MDF nevében Dávid Ibolya azonnal egyértelműen elhatárolódott a kormánypártok által politikai kalandorságnak minősített nyilatkozattól, és azt mondta: súlyos hiba lenne a csatlakozást összekötni a belpolitikával".

Tanács szerint "nincs igaza Szájer Józsefnek: Orbán igenis provokatív kötözködésből pártpolitikai feltételekhez, nem pedig az ország nemzeti érdekeit érintő garanciavállalásokhoz kötötte az alkotmánymódosítás megszavazását. Dávid Ibolya is politikai zsarolásnak értette, mert annak is szánták. Egyébként is: Orbán szájából mennyi hitelük van mindezeknek a követeléseknek? Stumpf István volt kancelláriaminiszter mondta pénteken Lakiteleken egy előadásában, hogy a ciklus első éveiben a kormány akaratából szigorú gazdasági megszorításokat alkalmaztak, és csak a választási kampány évére időzítették a jóléti intézkedéseket. Pártpolitikai, hatalmi érdekből. Mint ahogyan a kampány része volt a Széchenyi-terv vagy a családi gazdaságok ügye - előtte évekig nem foglalkoztak a kis- és középvállalkozókkal, a mezőgazdaságban és a magyar vidéken pedig hagyták Torgyán Józsefet garázdálkodni - úgyszintén hatalmi érdekből".

Kolláth György szerint (In: Kampánytéma az uniós csatlakozás, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 17.) "a közvélemény előtt világossá kell tenni, hogy amennyiben nem lesz alkotmánymódosítás vagy a népszavazáson elbukik a csatlakozás ügye, akkor belátható időn belül nem vethető fel újra hazánk EU-tagságának kérdése. A jogász szerint volt már ez ügyben másutt is kínos meglepetés. Az alkotmánymódosításon dolgozó szakemberek a 'best way' (legkedvezőbb megoldás) szerint dolgoznak: feltételezik, hogy az országgyűlésben egyetértés van a csatlakozás ügyében, és a népszavazás is EU-párti eredményt hoz".

Kende Tamás nemzetközi jogász szerint (u.o.) "az igazi kérdés az, hogy az ellenzék politikai árukapcsolásáról, 'zsarolásáról' van szó, vagy a kijelentések mögött tényleges kételyek húzódnak a csatlakozást illetően. Kende úgy látja, hogy 'amiket Orbán Viktor kér, azoknak semmi közük a csatlakozáshoz, olyan dolgokat kapcsol össze, amelyeknek nincs közük egymáshoz'".

Dezséri Kálmán, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint (u.o.) "az Orbán Viktor által említett feltételek egyike sem kapcsolódik az EU-tagsághoz. A földkérdésről éppen az Orbán-kormány állapodott meg az EU-val. Azt az utólagos kérését, hogy a külföldiek földvásárlásának tilalmát hosszabbítsák meg három évvel, átvette a Medgyessy-kormány is. 'Ennek kicsi a valószínűsége, hogy sikerülhet - mondta Dezséri Kálmán. - Az Orbán-kormánynak kellett volna ügyesebben tárgyalni, ahogy ezt a lengyelek tették. Ezt Orbán Viktorék rontották el, s már kevés az esélye, hogy ezt ki lehet javítani.' Dezséri Kálmán nívótlannak nevezte Orbán Viktornak a bérszínvonal emelésére vonatkozó követelését, amely - mint mondta - 'különösen furcsa, ha a parlament európai integrációs bizottsága volt vezetőjének szájából hangzik el'. Hangsúlyozta: a béremelést a gazdaság teljesítménye határozza meg, 'nem a voluntarista politikai akarat'. A bérek növekedése egy folyamat eredménye lehet, amely a csatlakozás után bekövetkezik, ahogy Spanyolországban és Portugáliában is történt. A Széchenyi tervvel kapcsolatban az MTA szakértője úgy fogalmazott: minden kormánynak joga van eldönteni, milyen eszközökkel irányítja a gazdaságpolitikát. Aki nyer a választáson, felhatalmazást kap arra, hogy a hangsúlyokat meghatározza. Ennek semmi köze az EU-hoz és a nemzeti érdekek érvényesítéséhez".

Csekő Árpád szerint (Nincs uniós biankó csekk, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 17.) "Orbán Viktor kijelentése, mely szerint a polgári oldal képviselői csak bizonyos feltételekkel szavazzák meg az EU-csatlakozáshoz szükséges kétharmados törvényeket érintő módosításokat, nagy vihart kavart. Valójában azonban Orbán csupán olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek több jobboldali értelmiségiben felvetődtek az elmúlt évek (és főleg az elmúlt hónapok) tapasztalatai alapján. Először is szögezzük le, hogy Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz - megfelelő feltételek mellett - alapvető nemzeti érdekünk. Ezzel kapcsolatban tény, hogy az elmúlt években éppen az előző miniszterelnök által vezetett kormány vitte legtovább előre a bővítés ügyét azzal, hogy a legnehezebb tárgyalási fejezeteken már sikeresen túljutott Magyarország. Tény továbbá, hogy a választások után Günter Verheugen EU-bővítési biztos személyesen köszönte meg Orbán Viktornak azt a hatalmas munkát, amelyet kormánya e területen végzett. Az EU-ból kimaradó néhány gazdag és speciális adottságokkal rendelkező állam (Svájc, Norvégia, Izland) útja számunkra nem járható, ehhez túl szegények vagyunk, és gazdaságunk szerkezete is elmaradott hozzá".

Csekő szerint "az elmúlt évek hazai és nemzetközi tapasztalatait kell összegezni ahhoz, hogy kialakíthassuk álláspontunkat arról, milyen feltételek mellett éri meg hazánknak a csatlakozás, és mit bízhatunk ezen feltételek megvalósításából a kormányra. A nemzetköri tapasztalatok terén az EU legutóbbi tárgyalási ajánlatai a tagjelöltek felé - tíz százalék induló részlet az agrártámogatások terén; esetleges nettó befizetői vagy nullszaldós költségvetési állapot a csatlakozást követő évek során - azt mutatják, hogy egyre csökkennek az EU-tagság kínálta előnyök és gyarapodnak a vele járó hátrányok. Mire elérünk az ígéret földjére, ott már lehet, hogy csak az ígéretek maradnak. Ebben a helyzetben az ellenzék feladata a kormány rászorítása olyan intézkedések megtételére, illetve olyan tárgyalási pozíció felvételére, amely a legkedvezőbb feltételekkel teszi lehetővé a csatlakozást, rövidebb és hosszabb távon egyaránt. A hazai tapasztalatok szerint a jelenlegi kormánykoalíció nemzetközi szereplését a nemzeti érdekek képviseletében kifejtett tevékenységük eredményei alapján kell értékelni. A magyar demokrácia történetének leghosszabb, legdurvább és a nemzeti érdekeket leginkább károsító választási kampánya még tavaly kezdődött. A baloldal (...) többször is megakadályozta az EUcsatlakozáshoz szükséges médiatörvény-módosításokat, mit sem törődve nemzeti érdekeinkkel".

Csekő szerint ha "feltesszük, hogy a jelenlegi kormány ugyanilyen elánnal képviseli nemzeti érdekeinket a csatlakozási tárgyalások során, akkor jobb, ha nem is tárgyalunk az EU-val, hiszen a mai magyar külpolitika még a legutóbbi tárgyalási alapnak szánt uniós ajánlatoknál rosszabbat is képes kihozni a tárgyalásokból. Ezért kell a magyar ellenzéknek rászorítania á jelenlegi kormányt bizonyos döntések meghozatalára. Ezek a döntések minden esetben az egész nemzet érdekeit kell hogy képviseljék, tehát a kormánypártok nem hoznak áldozatot azzal, ha elfogadják ezeket a feltételeket. Ezért kell összeülniük az ellenzéki pártoknak is, és kialakítaniuk egy olyan minimumát a feltételeknek, amelyek el nem fogadása esetén nem támogatják az alkotmánymódosítást. Erre remélhetőleg nem kerül sor, hiszen ha a kormánypártok elfogadják a feltételeket, akkor semmi akadálya az ellenzéki támogatásnak".

Kovács László (MSZP) elmondta (Kepecs Ferenc: Orbán az EU-tagfelvételt veszélyezteti, Népszava, 2002. szeptember 17.) "az a benyomása, Orbán Viktor azért támasztott ilyen, zsarolással felérő feltételeket, hogy ily módon a Fidesz klientúrájának tegyen szolgálatot; hogy a földtörvény visszaváltoztatásával földhöz juttassa, illetve a Széchenyi-terv keretében egyéb kedvezményekben részesítse azt. S ez - tette hozzá Kovács - szemmel láthatóan fontosabb számára, mint hazánk EU-integrációja. A külügyminiszter emlékeztetett: ha a parlament a Fidesz ellenkezése miatt nem szavazza meg az alkotmánymódosítást, akkor nem lehet népszavazást tartani, és nincs EU-tagság sem. S mindezt három, nem igazán elsőrendű fontosságú követelés ürügyén!"