Magyar Televízió: politikai kudarctörténet

A Magyar Televízió jövőjét illetően több forgatókönyv lehetséges. Előfordulhat, hogy újra kiírt pályázati procedúra végén ismét nem sikerül a nagykuratóriumnak elnököt választani. Ez könnyen előfordulhat, hiszen a pályázók névsora nem változik nagymértékben. Így tovább tartana az MTV pénzügyi válsága és az Országgyűlés is megtagadhatná az újabb pénzügyi mentőövet az intézménytől. Ha sorozatban nem sikerül vezetőt választani a Magyar Televízió élére, a mostaninál is erősebb szándék mutatkozhat a médiatörvény megváltoztatására. Ez újabb komoly vitákat, újabb, azaz erősödő médiaháborút generál majd. Politikailag hátrányokat okozhat egy megválasztása után sikeresen tevékenykedő elnök is. Ez esetben újra felfut a köztévé nézettsége, népszerűsége, és a bal- és jobboldal erői a mostaninál nagyobb befolyást kívánnának gyakorolni az intézmény fölött.

HÍR: Továbbra sincs elnöke a Magyar Televíziónak. A pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség Baló György pályázatát támogatta kétharmados többséggel, a civil szervezetek képviselőivel kiegészült nagykuratóriumban a jelölt pályázata nem kapta meg a szükséges 20 szavazatot a 30 voksból. Mendreczky Károly távozása óta továbbra is elnök nélkül marad a köztelevízió.

ELEMZÉS: A közmédiumokkal kapcsolatos problémák nem egy gyökérről erednek. Egyrészt a rendszerváltozás óta a Magyar Televíziót sorozatos botrányok vették körül a politika oldaláról. Az első kormányzati ciklus alatt folyó médiaháborút az 1996-os médiatörvény sem zárta le. 1990 óta minden hatalmon lévő politikai erőt az MTV "megszállásával" vádolnak. Másrészt az MTV évek óta a Parlament által megszavazott gyorssegélyekkel menekült csak meg a csődtől. A műsorok színvonala a kereskedelmi televíziók megjelenésével folyamatosan csökkent, ezzel párhuzamosan a nézettség is apadt. A kettőből együtt következik, hogy a Magyar Televízió átalakítása minden oldalról elkerülhetetlen.

1990-ben már az önkormányzati választások kapcsán ellentétbe került a miniszterelnök a nemrég megválasztott médiavezetőkkel, az MTV-elnök Hankiss Elemérrel és a Magyar Rádiót vezető Gombár Csabával. A Kónya-dolgozat egyértelműsítette a kormányzat médiaformáló és -átalakító igényeit. A tendencia akkor újszerűleg hatott, a gyakorlatot azonban minden későbbi kormányzat folytatta. Az MDF-vezette kormányzat tevékenysége lemondásra kényszerítette az MTV és az MR elnökeit Tevékenységüket számos jobboldali tüntetés kísérte, ezekre viszont az akkori baloldali-liberális ellenzék válaszolt ellentüntetésekkel a Demokratikus Charta révén. A kétharmados médiatörvényt a 72 százalékos többséggel rendelkező MSZP-SZDSZ koalíció hozta meg több kudarcot vallott kísérletet követően 1996-ban. Ennek nyomán megalakultak a kereskedelmi televíziók és rendezték a Magyar Televízió és Rádió vezetőinek megválasztásának rendjét.

Ez utóbbi vallott csődöt a mostani elnökválasztáskor. Már többször is lehetetlennek bizonyult, hogy egy politikai szervezet, a pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség, és a civil társadalmat képviselő teljesen vegyes összetételű grémium kétharmados többséggel megegyezzen egy személyben. A helyzet fonákságát jól jellemzi a korábbi elnökök leváltása illetve távozása utáni ex lex helyzetek sokasága. 1996-ban, az első választáskor Székely Ferenc pályázata tűnt a legjobbnak, néhány társadalmi kurátor azonban nem szívlelte. Így hosszas - olykor éjszakai - informális egyeztetéseken alkudtak meg Peták István személyében. 1998 elején őt is leváltották, abban azonban nem tudott egyezségre jutni a politika, ki legyen az utódja. Ideiglenesen Horváth Lóránt alelnök lett a vezető. A kuratórium elnöksége a döntésképtelen helyzetben saját magát oszlatta fel, s csak 1999 elején állt fel az új testület - kizárólag kormánypárti tagokkal. Ekkor javasolták elnöknek Szabó László Zsoltot. A nagykuratórium erre nem adta áldását, így Szabó csak alelnök lett. A rotáció szellemében megújuló új nagykuratórium már zöld utat adott az alelnöknek. Az egyre nehezebb gazdasági helyzet miatt Szabó lemondott, és Mendreczky Károly alelnökként, majd megválasztott elnökként lépett helyébe. Több esetben az egyik alelnököt teljes elnöki jogkörrel hatalmazták fel. Az MTV-t jelenleg irányító Ragáts Imre már a hatodik ilyen minőségben működő vezető.

A jobboldal az egyik elnökjelölt, Friderikusz Sándornak küldött hangüzenet után ismét a televízió hatalom általi megszállásáról beszélt. Az MSZP frakcióvezetője, Lendvai Ildikó ugyanis támogató hangú üzenetet küldött az újságíró telefonjára, ami nyilvánosságra került. A nagyobbik kormányzó párt azonban a kuratóriumi elnökségre sem tudta ráerőltetni akaratát, Friderikusz nem lett elnök. A nagypolitika egyik domináns erejének törekvése megbukott a civil kurátorokon. A pályázatok sokasága ellenére továbbra sincs elnöke a közszolgálati televíziónak.

A politikai kudarcokból következett és ma is következik a gazdasági válság. Ha 1997 előtt létrejöttek volna a kereskedelmi csatornák, már korábban adósságcsapdába keveredett volna az MTV. 1997 után azonban az MTV legjobb szakemberei távoztak, a nézettség visszaesett. A reklámszemlélet sokkal inkább elfogadható volt a kereskedelmi adók számára, így a köztévé aspektusa sem kedvezett a korszellemnek és a gazdasági helyzetnek. Ebből következett a köztévé reklámbevételeinek visszaesése és csődközeli helyzetbe kerülése. A politikai befolyás azonban nem csökkent, az ORTT többször elmarasztalta a Magyar Televíziót politikai kiegyensúlyozatlansága miatt. Az előző kormányzati ciklus négy éve alatt három elnök váltotta egymást az intézmény élén.

A rendszerváltozás előtti idők egyik legfontosabb véleményformáló fóruma volt a televízió, s ez megmaradt a szabad választások után is. Az ebből adódó reflex a mindenkori hatalmat azóta is arra sarkallta, hogy befolyást gyakoroljon. Ez természetesen heveny tiltakozást váltott ki az ellenzékekből. Nem csoda, hogy a média kapcsán csaknem mindegyik jelentős politikai erőt tüntetett időről-időre megújuló rendszerességgel.