Az MSZP névváltoztatást tervez

Jászberényben a Szociáldemokrácia jövője című konferencián Kovács László pártelnök felvetette: "eljött az idő, hogy egy pártvitát követően a MSZP nevét változtassuk meg és kongresszus mondja ki azt, hogy a szocialista jelzőt a szocáldemokrata váltsa fel, a miénk ugyanis valóban szociáldemokrata párt". Kovács kiemelte, hogy a szociáldemokráciát, az esélyegyenlőséget és a demokratikus értékrendet csak hosszú munkával lehet megteremteni, míg a diktatúrát napok alatt. Áder János, a Fidesz ügyvezető alelnöke szerint "kutyából nem lesz szalonna".
Véleménye szerint Magyarországon nagy szükség lenne egy valódi szociáldemokrata pártra, de "amit az MSZP bemutat, az attól messze van". A politikus szerint az MSZP áprilisi lejárató kampányában olyan politikai kultúrát honosított meg, amely káros az ország hosszú távú fejlődése szempontjából. Az MSZP frakcióülésén többen kifogásolták, hogy az önkormányzati választások előtt nem volt szerencsés a párt névmódosításának felvetése. A magát történelminek nevező szociáldemokrata párt elnöke elmondta, hogy pert indítanak az MSZP ellen, ha az beveszi nevébe a szociáldemokrata jelzőt.

Gyurcsány Ferenc közgazdász, a miniszterelnök stratégiai tanácsadója szerint (Az új szociáldemokrácia, Népszabadság, 2002. szeptember 23.) "új szociáldemokrata politikára van szükség, amely történelmi baloldali örökségét megőrizve épít a hagyományos polgári, plebejus értékekre, a liberális eszmékre, és új szintézist alkotva integrálja a jobbközép konzervativizmus politikai gondolkodásának és törekvéseinek számos elemét is. Amit létrehoz, az mégsem egyszerűen a blairi-schröderi reformista új baloldali program, hiszen a legfejlettebb világgazdasági központ szélén lévő alulpolgárosodott közép-európai Magyarország számára Nagy-Britannia és Németország csak modell, nem pedig másolható minta saját problémáinak megoldásához. Az elmúlt években a magyar baloldal bizonyította demokratikus és piacpárti meggyőződését, és azt, hogy Magyarország jövőjét Európa kulturális, gazdasági és politikai centrumához kapcsolódva képzeli el. Ezek az értékek és törekvések alkotják a rendszerváltás politikai minimumát".

Gyurcsány szerint "a baloldal sikerének egyik feltétele, hogy egyensúlyt találjon a nemzet történelmi, kulturális, valamint szociális és teljesítményközösségként való értelmezése között. A nemzet nem a politikai állam meghosszabbított karja, nem a nacionalista politika leple, hanem tíz-egynéhány millió magyar közössége. A nemzetet tagjai, közösségei és a magyar állam intézményei képviselik. A kormány felelőssége egyetemes, de lehetőségei és eszközei nem azonosak a politikai állam határai között, és azon kívül élőkkel kapcsolatban. Minden esetben arra kell törekednie, hogy - a törvényesség keretein belül - támogassa a magyar embereket, közösségeket és intézményeket más országbeli partnereikkel és riválisaikkal való együttműködésben és versengésben. A baloldal nemzetpolitikája a nyitottságra, a nemzeti és az európai integráció egyensúlyára, a nemzetet alkotó közösségek és egyének közös múltjára, jelen- és jövőbeni együttműködésére épül".

Gyurcsány Ferenc szerint "az új magyar szociáldemokrácia politikájának középpontjában a partnerség áll. Partnerség a társadalom, az állam, a tőke, a piac, az alkalmazottak, az alkalmazók, a szakszervezetek, a kamarák, az egyesületek, az egyházak, a határokon belül és kívül élő magyarok, a nemzet és Európa között. Az állam ebben a sokoldalú viszonyban az egyensúly, az együttműködés megteremtésének szándékával lép fel. A szocialisták nagy utat tettek meg az elmúlt két évtizedben. Eljött az idő, hogy továbblépjenek".

Szili Katalin az MSZP elnökhelyettese elmondta (Nagy Szilvia, Varga Gergely: 'Levetkőzzük az utódpártiságot', Magyar Hírlap, 2002. szeptember 28.) "a pártépítéssel sem álltunk le, úgy tervezzük, a következő év fordulat lesz a magyar szociáldemokrácia történetében. Jövőre lesz százéves a hazai szociáldemokrácia, s ez kitűnő alkalom arra, hogy nyitottabb baloldali pártot hozzunk létre, s végleg levetkőzzük magunkról az utódpártiságot". Szili nem zárja ki a párt névváltoztatásnak lehetőségét sem. Szerinte 'az uniós csatlakozás előestéjén már kijelenthetjük, az MSZP az Európai Unió szociáldemokrata pártjaival egyenrangú. Magunk mögött tudjuk már az 1990 előtti időszakot, amellyel politikai ellenfeleink még mindig megpróbálnak összekötni bennünket. A mi generációnknak már nincs kötődésük a rendszerváltás előtti időszak politikájához".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Keresztelő, Magyar Hírlap, 2002. szeptember 30.) "Kovács László pártelnök megerősítette: a jövő év elején esedékes pártkongresszus szavazni fog arról, beillesztik-e elnevezésükbe a szociáldemokrata jelzőt. Bár később kijelentette, ez nem olyan sürgős. Pedig időszerű lenne az átkeresztelés, mert ha nincs is teljesen igaza a magyar jobboldalnak, amidőn a mai MSZP-nek minduntalan szemére veti nem éppen szeplőtelen közelmúltját, azért ideje kifejezni a változást az elnevezésben is. Megerősíteni, hogy ez már nem az utódpárt, hanem a kamaszkorába érkezett magyar demokrácia hiteles alakítója, immár másodízben kormányzati felelősséggel. A pártvezetés föltehetően alaposan mérlegelt, amikor az esedékes kongresszusnak javaslatot tesz az átkeresztelésre. Fölmérte az eddig megtett utat, az előző kormányzásban és az ellenzékben elért változásokat, és ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ideje a fordulatot az elnevezésben is kifejezni. A nemzetközi szociáldemokrata mozgalommal kezdettől fogva nem volt nehéz elfogadtatni az átalakulást, a szakítást a pártállami jelleggel. Mi több, nem csak a régi és öreg szocik fogadták be zavartalanul partnerükként az egykori MSZMP-seket, hanem a nemzetközi mozgalom újabb nemzedéke is, a Blairek, a Schröderek, spanyolok, osztrákok.
Ennek ellenére önmagának tenne rossz szolgálatot az MSZP, ha elbízná magát, és azt hinné, teljesen sikerült 'a múltat végképp eltörölni'. Valót mondott a jászberényi találkozón Lengyel László, amikor arra figyelmeztetett, hogy élnek még az MSZP-n belül a kádárista hagyományok, és amire tagjai leszünk az Európai Uniónak, nem elég a régi névtől megszabadulni. Hiteles fiatalítást kell végrehajtani a pártban és a hozzá közel álló kormányzati intézményekben, mert a néhány új név még nem a világ. Önbecsapás volna csak az elfogult ellenfeleknek tulajdonítani a múlt fölhánytorgatását; az új névvel végképpen meg kell szabadulni a régi reflexektől is".

Kovács László az MSZP elnöke szerint (In: Nevet változtat az MSZP?, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 30.) "eljött az idő, hogy egy MSZP kongresszus kimondja: ez már a Magyar Szociáldemokrata Párt".

Lengyel László politológus úgy véli (u.o.) "a szocialista párt szervezeti és intézményi rendszere még mindig a kádárista hagyományokat folytatja, az MSZP ben patrónusok, kliensek és megyei választófejedelmek vannak. (...) 2004-re nemcsak a párt nevétől kell megszabadulni, de a következő egy-másfél év alatt meg kell történnie az MSZP-ben a fiatalításnak, a negyedik nemzedékváltásnak, és fel kell épülniük az új intézményeknek is".

Sztankovánszki Tibor, a "történelmi" Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke szerint "visszataszító, hogy azok akarják használni a szociáldemokrata elnevezést, akik korábban üldözték a Magyar Szociáldemokrata Pártot, és 1956. november 4. után Kádár János vezetésével be is tiltották". Sztankovánszki elmondta mindenképpen bírósághoz fordulnak majd, hogy megakadályozzák az MSZP névváltoztatását.

Áder János a névváltoztatással kapcsolatban úgy fogalmazott (u.o.) "kutyából nem lesz szalonna (...) bár nagy szükség lenne Magyarországon is egy valóban európai szociáldemokrata pártra, de 'amit az MSZP bemutat, az attól messze van'".

Pihál György szerint (Blöffök bal felől, Magyar Nemzet, 2002. szeptember 30.) "Szili Katalin Ház-vezetőnő nyilatkozott minap az egyik napilapnak, egészen érdekes dolgokat mondott. Többek közt kijelentette, hogy a Magyar Szocialista Pártnak (itt dolgozik Katalin asszony alelnökként) hamarosan nevet kellene változtatnia. Lehetne, teszem azt, Szociáldemokrata Párt, vagy ilyesmi. A hír hallatán én belekapaszkodtam a szék karfájába, mert vannak hírek, amelyeket kapaszkodva vagy becsatolt bizionsági övvel szabad csak olvasni, nézni, hallgatni. Szociáldemokrata Párt? Azért ez szép! Volt ez a csapat már Magyar Kommunista Párt, Kommunisták Magyarországi Pártja, Békepárt, Magyar Dolgozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar Szocialista Párt. (Ha valamit kifelejtettem, pardon...) Most az alelnök-Ház-vezetőnő szerint át kell festeni ismét a cégtáblát. Legyen a párt neve ezentúl Szociáldemokrata Párt. Ez jól hangzik. Erre buknak majd az emberek. Szegény Kéthly Anna valószínűleg megfordul a sírjában, sokadszorra. Az összes igazi szociáldemokrata, akik előtt igaz tisztelettel leveszem a kalapomat, és akiknek idő előtti halála és az említett elődpártok közt összefüggés van. Nem szorosan, de kapcsolódik a témához, hogy a jó Thürmer Gyula, minden munkáspártiak apostola a minap arról szavalt közönségének, hogy az MSZP voltaképpen nem is baloldali párt, már régen nem a munkából élők, hanem a nemzetközi nagytőke érdekeit képviseli, a burzsoázia jobboldali kiszolgálójává lett".

Kovács László, az MSZP elnöke szerint (In: MSZP: új név, új székház, új emberek, Népszabadság, 2002. szeptember 30.) "elérkezett az idő, hogy egy pártvitát követően a Magyar Szocialista Párt nevét megváltoztassuk, és kongresszus mondja ki azt, hogy a szocialista jelzőt a szociáldemokrata váltsa fel, a miénk ugyanis már valóban szociáldemokrata párt (...) Hangsúlyozta: a szocialisták közül sokan vélekednek úgy - köztük ő maga is -, hogy a megújult pártnak a jelenlegi, keserű emlékeket idéző székházából el kell költöznie. Kovács László szerint azonban a formai jegyeknél sokkal fontosabb a tartalmi megújhodás, amelynek alapján tovább folytatják majd a párton belül a demokrácia erősítését, a fiatalítást, és céljuk az is, hogy a nőknek az eddiginél is több teret nyissanak a politizálásban".

A párt névváltoztatási elképzelésével kapcsolatban Horn Gyula kifejtette (u.o.) "minden kezdeményezés iránt nyitottnak kell lenni. Az MSZP előző elnöke ugyanakkor nem hiszi, hogy a pártban erőltetett fiatalításra lenne szükség, mert a generációváltás végbemegy enélkül is. Fontosnak tartja viszont, hogy a fiatalítás nagyobb szakmai követelményekkel és teljesítményekkel párosuljon".

Ágh Attila politológus elmondta (u.o.) "ő már 1989-ben azt javasolta, hogy a párt ne az MSZP nevet vegye fel, mert ez nem jelent elég markáns változást az MSZMP-vel szemben. Szerinte a szocialistáknak az utódpártiság utolsó formai maradványaitól is meg kell szabadulniuk: így a nevüktől, a jelképeiktől és a Köztársaság téri székházuktól is. Az MSZP-nek most az a dolga, hogy hazánk uniós csatlakozásának közeledtével átalakulásával újabb lépést tegyen előre".

Aczél Endre szerint (Hol az etalon?, Népszabadság, 2002. szeptember 30.) "ketten - Kovács László és Szili Katalin - erősítik meg, hogy névváltozás előtt áll az MSZP. A rövidítés marad, de az 'Sz' a belátható jövőn belül nem 'szocialistát', hanem 'szociáldemokratát' jelöl majd. Ha ez valóban megtörténik, az MSZMP 'egy m-mel' (egy munkással) amúgyis rövidebb utódpártja nem tesz egyebet, mint eredetgesztust. Önmagát nem az MKP-ból (vagy KMP-ből), nem az MDP-ből, még csak nem is az MSZMP-ből, vagyis nem Rákosi és Kádár pártjaiból, hanem az 1948-ban kimúlásra ítélt MSZDP-ből eredezteti. Abból a pártból, amelyik a parlamenti demokráciára esküdött fel, nem a bolsevizmusra, a de facto vagy de jure egypártrendszerre. A gesztus helyes, de nem volna helyes túl sokat beleolvasni. Az új név önmagában nem választ el és nem köt össze a világban senkitől és senkivel. Amennyire én ezt tudhatom, a francia 'szocialistáknak' nincs olyan tervük, hogy 'szociáldemokratává' változzanak, amiként a svéd 'szociáldemokratáknak' sem, hogy holnaptól 'szocialistának' nevezzék őket. Mindazok a pártok, amelyeknek nem kellett választaniuk a szovjet rendszer és a demokrácia között, soha nem voltak igazán névválságban. Az angolok például ma is a 'munkás' jelzőt - avítt, nemdebár? - használják önazonosítóként, holott Tony Blairben minden inkább benne van, mint a munkás(osztály)".

Aczél szerint "a névváltoztatásnak csak akkor van értelme, ha nem elfeledett, hanem modern tartalmakkal telítődik meg. Igaz ugyan, hogy a mi lassan százéves szociáldemokráciánk ellene volt Kun Bélának, Rákosinak, de az is igaz, hogy erős szakszervezeti bázisra támaszkodott. Ami ma korszerűtlennek tetszik. Tony Blair egyebet sem tett, mint hogy kiszakítsa pártját a szakszervezeti rabságból. Schröderről azt mondják, foglya önnön szakszervezeti bázisának, miatta nem nyúlhat alapvető reformokhoz. Tehát: ha történelemhez nyúlunk, mihez nyúlunk? Van ma szociáldemokrata etalon Európában? Kétlem".

Andrassew Iván szerint (Kitartás, arccsapás, helyholtudás, Népszava, 2002. szeptember 30.) "egy rendezvényen Kovács László azt mondta, eljött az ideje annak, hogy az MSZP a magyar szociáldemokrata párttá alakuljon. Lengyel László úgy gondolja: 2004-re a szocialista pártnak nemcsak nevétől kell megszabadulnia, hanem fiatalítania is kell. Én meg úgy vélem, hogy azt kellene megnézni, hogy miért van az, hogy az MSZP egy évtizede ádázul fiatalít, mégis egyre öregecskébbnek tűnik. Talán előbb meg kellene szabadulni a KISZ-es, apparatcsikos retorikától és jópofizmustól. (Bár a párt szerencséje, hogy a Fidesz is átvette ezt a nyomasztó pártállami örökséget, csak leöntötte egy kis bukrétás népnemzeti mézesmázzal.) Amikor már senkinek sem jut eszébe az MSZP-ről, hogy melyik is volt neki az elődpártja, akkor jön el a névváltoztatás ideje. (Hogy akkor is minek, azt föl nem foghatom, de biztosan közlelki szükséglet az ilyesmi.) Jóslat: most majd lesz egy jó kis vita arról, hogy kell-e keresztelő. Ahelyett, hogy a kormányzással foglalkoznának".

Pihál György: (Akció, Magyar Nemzet, 2002. október 2.) "nem fogjuk eltörölni a múltat, kedves Kovács László elvtárs! A múltra emlékezni fogunk, egyébiránt azért találták ki a történelmet mint tantárgyat. Annak a szociáldemokratapártnak a trikójába szeretnének most beöltözni Kovács bácsiék, akiknek legjobbjait (csak a legjobbjaikrólbeszélek, a hitványakról szó se essék) ők maguk zárták tömlöcbe, ÁVH-verőházba, Recskre, Gulágra. Épeszű ember nem veszi be ezt a szociáldemokrata dumát. Csak most éppen ez a divat. Erre van kereslet. Biznisz iz biznisz. Kovács Laci bácsiék hibbantnak nézik a magyar nemzetet. Nem vagyunk azok. Hátrafordulunk, visszapillantunk a magunk történelmébe, és rá fogunk döbbenni, kik voltak azok, akik erővel, izommal gumibottal szétverték az igazi szociáldemokráciát, amelyről most kenetteljes szózatokat fabrikálnak. (...) Azt a szociáldemokrata trikót, amit mosni tisztára szeretnétek mosni, Ágnes asszony sem tenné patyolattá. (Még az Ariel sem.) Vannak mocskok, amik megmaradnak; nyomuk megkövül. De ha mégis fölveszik Kovács elvtársék a szociáldemokrata szvettert, akkor meg a szó - szociáldemokrata - veszi el hitelét, lufi lesz, mint amilyet Pa-Dö-Dőék szoktak eregetni az SZDSZ-bulikon, százhúsz ember előtt".