Jogerősen elítélték Várhegyi Attilát

Jogerősen egy év szabadságvesztésre ítélte és mellékbüntetésként ötszázezer forint megfizetésére kötelezte a bíróság Várhegyi Attila parlamenti képviselőt. Az ítélet végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztették. A képviselőt hűtlen kezelés miatt ítélték el, az ítélet szerint Szolnok polgármestereként 154 milliós kárt okozott az önkormányzatnak. Az ítélrt után Várhegyi Attila lemondott országgyűlési képviselői mandátumáról. Várhegyi pártigazgatói posztját megtartotta.
A Fidesz országos választmánya csak az önkormányzati választások után dönt Várhegyi parlamentbeli utódjáról. A képviselő a Fidesz országos listájáról jutott be a törvényhozásba, így nem kell időközi választásokat tartani. A képviselők jogállásáról szóló törvény szerint meg kell szüntetni annak a parlamenti politikusnak a mandátumát, akit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerős szabadságvesztésre ítélnek. Ezt megelőzvén mondott le Várhegyi a képviselőségről. A Fidesz egyelőre nem kívánta kommentálni a döntést. Várhegyi Attila közleményében tudatta, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújt be a Legfelsőbb Bírósághoz, mert véleménye szerint semmilyen kárt nem okozott polgármesteri tevékenységével. Mint közölte, "a végsőkig harcolok igazamért, ezzel tartozom családomnak, gyermekeimnek, magamnak, munkatársaimnak". Úgy véli, "a szocialisták és a szabad demokraták mindent elkövettek annak érdekében, hogy bűnössé nyilvánítsák őt".

A Magyar Hírlap cikke szerint (Várhegyi Attila egy évet kapott felfüggesztve, Magyar Hírlap, 2002. október 8.) "a Fidesz-MPP országos választmányának akkori elnökét, a kultusztárca volt politikai államtitkárát - akkor még szolnoki polgármestert - 1997-ben politikai korrupcióval vádolta meg a Pest Megyei Főügyészség. Eszerint Várhegyi Attila szolnoki polgármesterként 1994-ben vesztegetést követett el azzal, hogy az önkormányzati választási kampányhoz helyi cégektől fiktív számlák révén, a Mahir Szolnok Kft.-n keresztül, összesen mintegy 1,3 millió forintot szerzett magának, illetve a Fidesz szolnoki alapszervezetének. Az ügyészség szerint a vád tárgyává tett koreográfia úgy zajlott, hogy Várhegyi kért egy bizonyos összeget, a cégek utaltak a Mahir Szolnok részére, utóbbi számlát bocsátott ki, amelyre odapingálták: '1994-es reklámtevékenység'. Ám ilyen tevékenység nem zajlott, a Mahir Szolnok egyik cégnek sem végzett ilyen jellegű munkát. A másik vádpont szerint Várhegyi Attila polgármesterként 1995-ben mintegy 190 millió forintos vagyoni hátrányt okozott a szolnoki önkormányzatnak, mert a városközpontban lévő telkeket áron alul adta el, részben olyan cégnek, amely támogatta kampányát. Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel, továbbá vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetéssel és magánokirat-hamisítással vádolták. A per másodrendű vádlottja, egyben az ügy kirobbantója, Simó József. Ő a kérdéses időszakban a Mahir Szolnok Kft. ügyvezetője, a Fidesz szolnoki szervezetének elnöke és kampányfőnöke volt. A per 2000. május 30-án kezdődött, meghallgattak mintegy harminc tanút, illetve három szakértőt".

Bárándy György ügyvédszerint (u.o.) "az egy év felfüggesztett börtönbüntetés nagyon enyhe ítélet. A különösen nagy vagyoni kárt okozó hűtlen kezelés ugyanis kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó. A bűnösségnek két fajtája van: szándékosság és hanyagság - fejtegeti Bárándy. Az előbbi akkor valósul meg, ha az elkövető látja előre cselekményének társadalomra veszélyes következményét. A gondatlan bűncselekménynek szintén két fajtája van. Egyik, ha az elkövető látja cselekményének társadalmi veszélyességét, de könnyelműen bízik abban, hogy az nem következik be. Másik, ha nem látja, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja. A hanyag kezelés gondatlan bűncselekménynek, a hűtlen kezelés szándékosnak minősül. A hűtlen kezelés lényege, hogy a rábízott vagyoni értéket nem a szabályoknak megfelelően kezeli, s ezzel nagy vagyoni kárt okoz a tulajdonosnak".

Frölich Antal ügyvéd szerint (u.o.) "nem lehet az ügy részletes ismerete nélkül azt állítani, hogy az egy év felfüggesztett szabadságvesztés enyhe ítélet volna-e. Szerinte minden ügyben vannak olyan mentő körülmények, amelyek befolyásolják annak kimenetelét, így jogos is lehet az ítélet".

Sebes György szerint (Ítélet, Népszava, 2002. október 8.) "Várhegyi az 1994-cs önkormányzati választási kampányához bizonyos pénzeket szerzett Szolnokon. Majd ugyanott kicsit később értéken alul adott el nagy értékű önkormányzati ingatlanokat. Ez a két esemény volt az ellene és társai ellen - indult per alapja. A vesztegetésben a tavaly novemberi ítélet nem találta bűnösnek, és az a döntés jogerőre is emelkedett. A másik cselekmény viszont szép nagy utat járt he a jog útvesztőiben. Előbb hűtlen kezelés volt a vád, ami súlyos bűn, börtön járna érte. Ám az egyik tárgyaláson a bíró felhívta az ügyész figyelmét a vádmódosítás lehetőségére. Így lett kisvártatva - tavaly év közben - hanyag kezelés a vád, ami enyhébb minősítésű, mert gondatlanságot feltételez és nem szándékosságot Ezért ítélték első fokon 300 ezer forint pénzbüntetésre az első rendű vádlottat. Miután azonban mindenki fellebbezett, az ügyészség újra gondolt egyet. Most már nem egyszerű hanyag kezelésért kérték kiszabni a büntetést, hanem különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelésért. Végül azonban a biroság mégis hűtlen kezelésért rótta ki a büntetést, mégpedig egy év börtönt, két évre felfüggesztve. A bíróság az enyhítő kötülmények között említette, hogy a kérdeses események régen történtek, valamint azt is, hogy az elstő fokú - enyhén elmarasztaló - ítélet után Várhegyi Attila lemondott államtitkári posztjáról. Az utóbbi ténnyel pedig - nyilván nem szádékosan, de mégis - maga keverte bele a politikát az ügybe. Hiszen a politikos tavaly novemberben természetesen politikai döntést hozott, amikor távozott politikai államtitkári tisztségéből. Azt mondta, hogy nem akarja személyével terhelni a kormányt, tehát lemond. A bíróság szempontjából most teljesen mellékes, hogy Várhegyi a polgári kormány tagja volt, de az egyáltalán nem mellékes, hogy az akkori gesztusát amit egy választásra készülő párt érdekében tett - most enyhítő körülménynek találta. Az igazságszolgáltatás, a bíróság és az ügyészség Magyarországon természetesen teljcsen független a politikától. Ezt mondta az előző kormány igazságügyi minisztere is, amikor egy ügyvéd olyan gyanús jeleket vélt felfedezni, amelyek politikaérintettségre utaltak. A jelenlegi kormány igazságügyi minisztere pedig bizonyosan azt vallja, hogy nem keverhető a politika és az igazságszolgáltatás, hiszen ő volt az a bizonyos ügyvéd, akinek 'égett az arca'. Mitől lehet mégis, hogy az ügyészség is meg a bíróság is úgy működik, mintha meg akarna felelni az éppen aktuális politikai kurzusnak'? Mitől lehet, hogy közvetve szinte el is ismerik (lásd az enyhítő körülményeket), hogy legalábbis kölcsönhatásban vannak a politikával? Ne legyünk persze álnaivak. Amíg a bíróság és az ügyészség egész szervezete költcégvetési pénzekből gazdálkodik, joggal hihetik. hogy gesztusokat kell tenniük az államnak. Vagy az aktuális politikai kurzusnak. A kérdés most már csak az, miképpen bízhat így az egyszerű állampolgár - vagyis a többség - a teljesen független igazságszolgáltatásban A Várhegyi-ügy stációi mindenesetre nem erősítik a bizalmat".

A Magyar Hírlap szerint (Börtön, Magyar Hírlap, 2002. október 9.) "sok év bizonytalanságának vetett véget a bíróság hétfőn, amidőn jogerős ítéletet hozott Várhegyi Attila büntetőügyében. Egynapnyi találgatásnak tett a végére pontot frappánsan Várhegyi, amikor kedden lemondott parlamenti mandátumáról. Már megszokhattuk, hogy bírósági ügyek - különösen a politikai természetűek - ilyen sokáig tekeregnek a jog útvesztőiben. Az sem újdonság, ha a kényes perekben az első fokú ítélet nemhogy tegező, de köszönő viszonyba se kerül a jogerős verdikttel. Ezért nem hallunk régóta Boldvai László MSZP-pénztárnok felől, s ezért pillanthattuk meg csak most Várhegyi esetében a jogi út végét. A Fidesz prominens politikusa, jelenidejűleg pártigazgatója, pénzbüntetés helyett végül börtönbüntetést kapott, ha felfüggesztve is. A rendszerváltás óta ekképpen ő az első jogerősen szabadságvesztésre ítélt parlamenti képviselő. A képviselőkről szóló törvény szerint 'meg kell szüntetni a mandátumát' annak, akit jogerős börtönbüntetés sújtott. És most tessenek figyelni huzatos kis jogrendszerünk eme gyöngyszemére! Nem úgy szól a törvény: 'megszűnik'. Nem! Vagy lemond a képviselő - esetünkben Várhegyi -, vagy kétharmados többséggel szavazott volna sorsáról az Országgyűlés. Tehát elvileg előállhat az a helyzet, amelyben egyharmadnyi parlamenter cimborával a hátunk mögött börtönviseltként is népképviselők maradhatnánk. Így írhatná felül a jog szándékát és döntését a politikai akarat. Várhegyi Attila lemondásával helyesen, a törvény szellemének megfelelően járt el. A jogszabálynak ugyanis nemcsak betűi vannak, létezik szellemisége is. Jó esetben, jobb helyeken. Mifelénk még inkább azt keresik, honnan jön a huzat, merre a rés, hol nyílik a kiskapu. Ezt pedig a törvények alkotóinak is tudniuk, érzékelniük illenék. Odafigyelni a közállapotokra, nem utólag csodálkozni a rossz értelemben vett emberi találékonyságon. Amivel ezúttal nem élt Várhegyi és a Fidesz. De megtehették volna. Ne legyen több 'volna'!"

D. Horváth Gábor szerint (Egy lemondás margójára, Magyar Nemzet, 2002. október 9.)

"nem tudni, hogy Szolnok jobboldali expolgármesterének ügyében a másodfokú bíróság pusztán jogilag megalapozatlan vagy politikailag determinált ítéletet hozott-e, de ezzel muníciót szolgáltatott a kampányfinisben a kormánypártok és véleményterroristáik számára. Minden bizonnyal óriási volt az eljáró tanácson a nyomás, hiszen azt sem mérlegelte, hogy ítélete enyhén szólva eltér a szokásos bírói gyakorlattól. Az, hogy az ügyészség vádindítványa ellenére súlyosabb ítéletet hozott a bíróság, és a hanyag kezelést hűtlen kezelésre változtatta, a hetvenes évek joggyakorlatát idézi. A bíróság egyébként több megoldás között választhatott. Megtehette volna például azt, hogy - kampány ide, kampány oda - mivel a tényállást közvetlenül a jogerős döntés előtt egészítette ki az ügyészség, visszautalja az egészet az elsőfokú bíróságnak. Hogy jogorvoslati lehetősége legyen a 'szerencsétlennek'! De a hanyag kezelésnek a hűtlenre változtatott formája azonban mást is fölvet. Várhegyi Attila az ominózus ingatlaneladásról szóló döntését úgy hozta meg, hogy a szerződést előtte elkészítette az illetékes osztályvezető és ellenjegyezte a város jegyzője. Ők mindeddig szintén részesei voltak a bűncselekménynek, hiszen ők készítették elő a szerződést, amelyet a polgármester az ő javaslatukra támaszkodva írt alá. Ám mivel szándékosság hiányában hanyag kezelést állapított meg az elsőfokú hatóság, velük szemben ejtették a vádat. A hűtlen kezelésről szóló ítélet azonban újra felveti felelősségüket. Erre viszont nincs mód, hiszen jogerősen felmentették mindkettőjüket. Az pedig már végképp gyanús, hogy a bíróság enyhítő körülményként értékelte Várhegyinek az elsőfokú ítéletet követő lemondását a kultusztárca államtitkári posztjáról, hiszen az politikai döntés volt. Föltehető a kérdés: vajon ahhoz mi köze a független biróságnak?! (...) Mindezek ellenére egy jogállamban egy jogerős ítéletnek az ítéleten túlmutató morális következményei is vannak. Várhegyi lemondásával az erkölcsi konzekvenciák egy részét annak ellenére levonta, hogy a határozatot érdemben 'harmadfokon' is vitatja. A legnagyobb bűne mégsem mindez, hanem az, hogy a jobboldal egyik markáns vezető politikusa. Az MSZP szemében szálkából akkor nőtt gerendává, amikor nem üvegzsebről és hasonló kampányblöffökről szónokolt, hanem egyszerűen 'keresztbe feküdt' az olajgate-ügynek nevezett szocialista rablási kísérletnek, amelynek egyik fejezeteként a szolnoki kőolajkutatót egy MSZP érdekeltségébe tartozó cégecske vásárolta volna föl zsebpénzért. Ez az 1995-96-óan kirobbant ügy indította el a lavinát, amely sokkolta és frusztrálta az egész, de különösen a jászsági MSZP-t. Majd azt a bosszúhadjáratot, amelyből a mostani ítélet megszületésének körülményei erednek".

Réti Pál szerint (Visszaminősítés, HVG, 2002. október 10.) "éles eszének, pengés érvelésének is köszönheti Várhegyi Attila, a Fidesz-MPP pártigazgatója, hogy hétfőn a Pest Megyei Bíróság lényegesen szigorúbb ítéletet hozott ügyében az 1995-ben szolnoki polgármesterként általa szignált ingatlaneladási szerződések kapcsán, mint az első fokon eljáró Budakörnyéki Bíróság. A tavaly novemberben kirótt 300 ezer forintos pénzbüntetést jogerősen egyévi - két évre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 500 ezer forintos pénzbüntetésre módosító ítélet indoklásában ugyanis Hrabéczy Béláné bírónő azt is súlyosbító körülménynek tudta be, hogy Várhegyi - amint ez a tárgyalás során úgymond bebizonyosodott - 'megfelelő képességekkel' is rendelkezett, a szükséges képzettség és tapasztalat mellett, a polgármesteri feladatok ellátásához. A másfél éven és húsz tárgyalási napon át tartó elsőfokú eljárásban az igazságügyi szakértőket rendre leiskolázó Várhegyi védője fellebbezésében egyebek között azzal érvelt, hogy az egykori kulturális politikai államtitkár, illetve Fidesz-választmányi elnök azért sem marasztalható el az önkormányzati telkek elkótyavetyéléséért, mert szolnoki polgármesterként 1995 decemberében aláírta ugyan az adásvételi szerződéseket, de ezek megkötése nem volt és nem is lehetett az ő feladata, hiszen 'nem rendelkezik hozzá a szükséges speciális ismeretekkel'. Hrabéczyné Várhegyi képességeinek hangsúlyozásával is visszautasította ezt az érvelést, hozzátéve, a volt polgármesternek - ha netán egymaga mégsem lett volna képes a szerződések jogszerűségének ellenőrzésére - módjában állt volna szakértőket igénybe venni. A Magyar Köztársaság alkotmányáig visszanyúló másodfokú bírói érvelés mindenesetre meglehetősen magas mércét állít tulajdonképpen minden polgármester elé, amikor leszögezi, hogy egy település első embere sem saját apparátusára, sem a képviselő-testületre nem hagyatkozhat, amikor aláír egy szerződést, a következményekért ugyanis kizárólag egymaga felelős. (...) Az ügy pikantériája, hogy lényegében ugyanazon tények ismeretében, amelyek alapján az önkormányzat annak idején egyszerű megrovással lezárta a vizsgálatot, most Várhegyi börtönbüntetést kapott, miközben a vesztegetési szálat - amely országos üggyé, politikai botránnyá dagasztotta az ingatlanok eladását - már egy évvel ezelőtt jogerősen ejtették. De akad jogi furcsaság a hétfői jogerős és a novemberi elsőfokú ítélet összevetésében is. Az eredetileg hűtlen kezelésben való bűnsegédi közreműködéssel vádolt hivatali vezetőket Hrabovszki bíró annak idején azzal mentette föl, hogy a Várhegyinek az akkori ítéletben felrótt hanyag kezelés csupán gondatlan bűncselekmény, amiben bűnsegédnek lenni 'fogalmilag kizárt'. A két tisztségviselő most fellélegezhet: mire egykori főnökük - aki felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz - jogerősen visszaminősült hűtlen kezelőnek, ők már ugyancsak jogerősen bűntelenek".