Az ellenzék távolmaradásai

Orbán Viktornak az Európai Unióval kapcsolatos alkotmánymódosításhoz fűzött feltételeinek nyilvánosságra kerülésekor még úgy tűnt, lehetnek tartalmi különbségek a két ellenzéki párt között. Dávid Ibolya akkor megfogalmazta ellenvetéseit. Az azt követő történések fényében azonban ma azt mondhatjuk, hogy ismét csupán hangsúlybeli differenciák fedezhetőek fel a Fidesz és az MDF között. Tartalmilag azonos célokat követ a két párt. A Fidesz egy markánsabb, Parlamenten kívüli véleményalkotástól sem határolódik el, míg az MDF sokszor tompítja véleményének élét, és próbál szigorúan a parlamentáris demokrácia keretein belül maradni. Ugyanakkor a távolmaradások kapcsán ismét felszínre kerültek az MDF-en belüli ellentétek, az "egységpártiak" és az "önállóságpártiak" között.

HÍR: A Fidesz nem vesz részt az Országgyűlés október 23-ai emlékülésén. A párt azért döntött a távolmaradás mellett, mert javaslatuk ellenére egyik 56-os szervezet képviselője sem mondhat beszédet az ülésen. Ehelyett az utcán tervezik megünnepelni az 1956-os forradalom és szabadságharc 46., illetve a III. magyar köztársaság kikiáltásának 13. évfordulóját. Az MDF ott lesz a parlamenti ülésen. Abban a tekintetben már egységesen lép föl az ellenzék, hogy sem a Fidesz, sem az MDF nem megy el a kormány által kezdeményezett négypárti egyeztetésre, amely az európai uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosításról tervez a kabinet.

ELEMZÉS: A két eseményt külön kell választani egymástól, ám tendenciáikban tartalmaznak hasonlóságokat. Egyrészt meg kell vizsgálni a Fidesz, illetve az MDF cselekvési motivációit, másrészt pedig ezek parlamenti demokráciát érintő hatásait.

Az október 23-ai emlékülés kapcsán különválasztható a két ellenzéki párt magatartása. A Fidesz az antikommunista retorikát és a megosztó politikát kívánja folytatni, amikor barikádokról és ellentétes oldalakról beszél 1956 kapcsán. A párt a szocialistákat ma is a forradalom leverésével igyekszik összekapcsolni. Ezt jól mutatja szimbolikus értelemben a távolmaradás. Jól jelképezi ezt az is, hogy a fiatal demokraták október 23-at március 15-től és augusztus 20-tól eltérően kezelik. Annak kinyilvánítása, hogy a párt az utcán fog ünnepelni - ami szervesen kapcsolódik 1956 szelleméhez - tovább erősíti azt a mozgalmi jellegű politizálást, ami nem is elsősorban a Fideszt jellemzi a választások óta eltelt hónapokban, hanem Orbán Viktort és a polgári köröket. Október 23-a kapcsán együtt kívánnak ünnepelni a Fidesz, valamint a polgári körök. Korábban a közös cselekvés intézményesített módon nem volt jellemző.

Az MDF az október 23-i emlékülés kapcsán a Fideszétől eltérő álláspontra helyezkedett. A Fórum ott lesz az Országgyűlés ülésén. Herényi Károly a párt szóvivője közleményt adott ki, miszerint "nem érti 1848 és 1956 üzenetét az, aki a parlamenti demokráciát nem tiszteli". Arra emlékeztetett mindenkit, hogy az Országgyűlés törvényben mondta ki: a Parlament megemlékezik az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. A jogkövető magatartás Herényi szerint kormányon és ellenzéki pozícióban egyaránt kötelező. A politikus hozzátette, hogy pártja ott lesz a forradalom valamennyi helyszínén. Ez tehát egy, a Fideszt burkoltan elítélő nyilatkozat. Ennek ellenére nem tekinthető pártja többségi álláspontjának. Dávid Ibolya MDF-elnök pártja részvételét az ülésen biztosnak tekinti, sőt, ő maga is beszédet mond majd. Balsai István frakcióvezető azonban elfogadhatatlannak tartja az MSZP "diktátumát" az ünnepségen beszédet mondókra vonatkozóan, ezért a Széna téren koszorúz majd. A kérdésben tehát egy köztes - és nem egységes - álláspontot alakított ki az MDF, a kormánypártok és a Fidesz véleményével szemben, illetve mellett. Herényi Károly közleménye szerint pártja a forradalom valamennyi helyszínén ott lesz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Fórum is a mozgalmi politizálás felé fordulna. A koszorúzások, illetve Parlamenten kívüli megemlékezések ugyanúgy a szimbolikus politizálás formáit jelentik. Ez a fajta politizálás a magyar közéletben az utóbbi években egyre erősödik, s szinte valamennyi politikai erő részt kíván venni benne. Amíg a rendszerváltozást követő esztendőkben a konkrét események, illetve az azokra adott reakciók voltak előtérben, addig az utóbbi években a bal- és jobboldal között megmerevedő frontok a szimbólumokat helyezték előtérbe.

Egységes álláspontot alakított ki a két ellenzéki párt a kormány által kezdeményezett négypárti egyeztetés kérdésében. A kabinet az EU-csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás témájában hívta konzultációra a parlamenti pártokat, ezen azonban a Fidesz és az MDF nem vesz részt. A pártok formai okokra hivatkoztak, miszerint a változtatások szövegét nem kapták meg, így nem tudnak róla tárgyalni. Nem valószínű, hogy ez lenne a valódi ok, hiszen a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor éppen az alkotmánymódosítás kapcsán fogalmazta meg feltételeit az EU-csatlakozás témájában. Az ügy összefügg az október 23-a körül kialakult vitával. Az ellenzék egy másik alternatívát kínál fel folyamatosan, nem csupán szimbolikusan, hanem a gyakorlati döntések terén is igyekszik felmutatni különbözőségét a kormánypártoktól.

Amellett, hogy alternatívát mutat föl az ellenzék, muníciót ad a kormánypártok részére is. Az MSZP és az SZDSZ ugyanis könnyen beállíthatja a Fideszt és az MDF-et mint megegyezésre képtelen erőket. A távolmaradások azonban az önkormányzati választások előtt arra is szolgálnak, hogy megerősítsék a jobboldal szavazóit.