Az IBM bezárja székesfehérvári gyárát

Az IBM Storage vezetősége bejelentette véglegesen megszűntetik az IBM székesfehérvári merevlemezgyárát. November 30-ától beszüntetik a termelést, januárban pedig megkezdik a gyárban dolgozó összesen 3700 munkavállaló elbocsátását. A gyár vezetősége a gyárbezárást a termékek iránti kereslet globális visszaesésével indokolta. A gyárbezárás 2100 saját alkalmazottat és 1600 kölcsönzött embert érint.
A városi önkormányzat szerint több száz dolgozót várhatóan azonnal átvesz a többi fehérvári multinacionális cég.

Tóth Levente szerint (Ázsia-szindróma, Népszabadság, 2002. október 24.) "birkatürelemmel vette tudomásul a kormány és a székesfehérvári városvezetőség az IBM-gyár 3700 munkahely megszűnését okozó bezárását. Ha tetszik, ez is befektetési kedvezmény egy világcégnek, amely már az üzemnyitáskor tudhatja, hogy ha úgy alakul, Magyarországon gond nélkül bezárhatja nagy dobozát. Nem kell világraszóló botránytól tartania, nem lesz tiltakozás, termékbojkott, a kormány nem követel azonnali egyeztetéseket. Így nyilván más világcégnek sem lesz nehéz választania akkor, ha be akarja csukni valamelyik gyárát. A magyar egység felszámolásánál a 'romeltakarításban' számíthat a neki az idetelepüléskor mindent megadó és hálás kormányzat és helyhatóság segítségére. Azt világosan látni kell: Magyarország ipara nem fordulhat tartósan szembe azzal a tendenciával, hogy a nagy cégek a csekély szakértelmet kívánó gyártási tevékenységeiket egyre keletebbre helyezik. A kilencvenes években mi is ilyen keletnek számítottunk, ahol olcsó és viszonylag képzett a munkaerő, stabil a politikai környezet és jelentős adókedvezményeket nyújtanak. Amikor egy új gyárat ünnepeltünk, keveseknek jutott eszébe, hogy ezzel általában együtt járt egy másik üzem bezárása valahol Nyugaton. Az állásukat az új magyar munkahelyek miatt elvesztőkről akkor itt senki sem beszélt. Most mi kerültünk ebbe a helyzetbe, ennek lehettünk tanúi a Mannesmann-nál Sárbogárdon és a Flextronics X-Box-gyáránál Sárváron. Ezzel az 'Ázsia-szindrómával' a magyar gazdaságnak szembe kell néznie, mert bármikor jöhet a következő gyárbezárás. Ahhoz, hogy a jelenleginél nagyobb számban tudjunk minőségi munkaerőt alkalmazó, hosszabb távra tervező cégeket idevonzani, olyan oktatási rendszerre lenne szükségünk, amely képes ezeket az igényeket kielégíteni. A magyar tudásipar leginkább szóban épül, és az információtechnológia alkalmazásában rohamosan távolodunk a fejlett világtól. A külföldi befektetők hiába figyelmeztetnek évek óta arra, hogy a kvalifikáltabb tudást igénylő állásokra mind nehezebben találnak embert. A kialakult helyzetért a rendszerváltás utáni kormányok mindegyike felelős. Mindebből azonban még nem következik az, hogy Magyarország egyik legnagyobb cégének a gyárbezárását zokszó nélkül kellene tudomásul vennünk, ráadásul olyan körülmények között, amikor nyilvánvaló, hogy a magyar kormányt és a fehérvári vezetőséget a döntés közlésekor meglehetősen lekezelte az IBM. Tehette, hiszen hagytuk".

Tóth szerint "közelmúltban egy nagyságrendekkel kisebb ügyben Győr (egyébként szocialista) polgármesterének sikerült megakadályoznia a Danone gyárának bezárását. Akkor némi fáziskéséssel az Orbán-kormány felismerte az ügyben rejlő népszerűségnövelő lehetőséget, és maga is ringbe szállt a kekszgyárért. Az üzem végül nagy vérveszteségekkel, de megmenekült. Naivitás volna azt hinni, hogy örökre, de azt érezhette az ember, hogy nem kell mindig gazsulálni, mindent lenyelni. Egyenesebb háttal is be lehet lépni az Európai Unióba, sőt úgy érdemes. Európa boldogabb felén ugyanis az elmúlt években és most hasonló helyzetben a kormányok nem azzal szokták elütni az ügyet, hogy majd segítenek elhelyezkedni a kirúgottaknak. A cég- és gyármentési kísérletek mögül gyakran hiányzott ugyan a gazdasági ésszerűség, de a politikai ütemérzék tökéletesen működött. Az IBM-ügyben akár még észbe is kaphatnak a magyar politikusok. Sokkal nehezebb lesz létrehozni a valódi magyar tudásipart. Ebben ugyanis nem egy-két napot méláztunk el, hanem egy évtizedet".

Farkas Barbara szerint (Az IBM továbbáll, Népszava, 2002. október 24.) "korántsem újdonság, hogy a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége jelentősen romlott az elmúlt két évben. A számok tanúsága szerint 2001-2002-ben ez 20 százalék volt. A gyors bérnövekedést - idén 12 százalék várható -, illetve a forint erős felértékelődését teszik mindezért felelőssé a szakértők. Magyarország varázsa tehát megszűnt, amit mi sem mutat jobban, mint hogy az első negyedévben mindössze 181 millió, az első hat hónapban pedig kevesebb, mint 500 millió euró működő tőke érkezett Magyarországra. Egész évre pedig - a kutatók előrejelzése szerint - az egymilliárd eurót sem éri el ez az összeg. Ez pedig jócskán elmarad a korábbi évek 1,5-2 milliárd eurós átlagos szintjétől. A külföldi tőkét pedig nem elég becsalogatni, meg is kell tartani. Az IBM Storage Products Kft. - amely tavaly a hatodik legnagyobb árbevételt könyvelhette el hazánkban, s a teljes magyar export hat százalékáért felelős - felszámolja székesfehérvári merevlemezgyárát. (...) Indoklásában igyekezett leszögezni a regionális alelnök, hogy döntése nincs összefüggésben a magyar munkaerőpiaccal, illetve a magyar gazdasággal, s az átszervezés és a kapacitáscsökkentés azért Európában következik be, mert a gyártási tevékenységek és a beszállítók többsége az ázsiai térségben van. A kutatók az elmúlt két évben többször is rámutattak arra, hogy hazánknak nem csupán a régió többi országaival, hanem más kontinensekkel is fel kell venni a versenyt. Igaz, a történethez az is hozzátartozik, hogy a Hitachi - amely az IBM-el kötött megállapodás értelmében felvásárolja az IBM HDD-részlegét - zömében Ázsiában rendelkezik gyárakkal. Bár az IBM alelnöke szerint nem a Hitachin múlt a dolog, hanem csupán azon, hogy a merevlemezek iránt lecsökkent a kereslet".

Farkas szerint "azzal kell szembesülni, hogy Magyarország versenyképességét már nem a viszonylag olcsó munkaerő jelenti, hanem a szakértelem és az ország Európai Unióhoz való közelsége. Kérdés persze, hogy a kormány által elfogadott beruházásösztönző csomag mennyiben segíthet abban, hogy hazánk iránt az érdeklődés megmaradjon, illetve valamelyest erősödjön. Egyes gazdaságkutatók mindenesetre bizakodóak, s jövőre már 1,5 milliárdhoz közelítő működőtőke beáramlást prognosztizálnak".

A Magyar Hírlap álláspontja szerint (Automatákból szolgáltatók, Magyar Hírlap, 2002. okótber 25.) "a mai magyar kapitalizmus távozó üzemei nemcsak sok száz vagy sok ezer betanított munkást bocsátanak el egyszerre, de ugyanilyen lökésszerűen fosztják meg az ország alaposan megbillent fizetési mérlegét jókora exportbevételektől is. Mégis értelmetlen lenne a termelésüket keletebbre telepítő vagy - mint az IBM - egyszerűen megszüntető multikat kárhoztatni, esetleg maradásra kérni. Merthogy a Mannesmann, a TDK, a Shinwa, a Flextronics ugyanúgy nem gonoszságból mennek, ahogy nem jótékonyságból jöttek. Az éles piaci verseny gyors döntéseket követel. Ha kevesebb számítógép fogy, kevesebb merevlemez kell. Félreértés ne essék: az összeomlott gazdaság radikális átalakulásának évtizedében úgy kellettek az összeszerelő-üzemek, mint egy falat kenyér. De az unióba tartó, felértékelődő valutájú ország dráguló munkaerejének lassanként új munkahelyeket kell keresni. És ezzel nem állunk jól. Akkor sem, ha a napokban több multi is bejelentette, hogy európai szolgáltató központjait telepíti ide: a General Eletric ötszáz fős ügyfélszolgálatát, az italgyártó Diageo pénzügyi központját, sőt az IBM is hozott Magyarországra szolgáltatórészleget. Csakhogy a betanított munkásokat idegen nyelven beszélő szolgáltatókká kellene átképezni. Ebben pedig a mindenkori kormánynak is lenne szerepe".

Hommer Tibor szerint (Időzített gyárbezárás, Magyar Nemzet, 2002. október 25.) "hihetetlen, de igaz: Magyarországnak van gazdasági minisztere. Ezt onnan tudni, hogy a kormány májusi eskütételénél jelen volt. Akkor is jelt adott magáról, amikor lenyakazta a Széchenyi-tervet. Meg amikor a választási ígéretekkel ellentétben mégiscsak megpróbált közbeszerzési eljárás nélkül kiosztani pár milliárdot útépítés jogcímén néhány túlfavorizált útépítő cégnek. De ezenkívül? Amikor a Danone be akarta zárni a Győri Keksz- és Ostyagyárat, az akkori Gazdasági Minisztérium csúcsvezetése Canossát járt az ott dolgozók, a város érdekében, függetlenül attól, hogy Győr város vezetői a Magyar Szocialista Párt táborát erősítették. A gyár nem zárt be, működik, képes volt közösen gondolkodni a befektető-tulajdonos és a kormány. Nyilván feltűnt Csillag Istvánnak, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium irányítói posztját betöltő kormánytagnak a hír, hogy Székesfehérvárott bezár az IBM Storage Kft., s 3700 embert röpítenek útjára. Nyilván feltűnt, mondom, mert a cég ügyvezetője, Norbert Wolpert írt egy levelet Medgyessy Péter miniszterelnöknek, aki - tekintettel arra, hogy nem az ő kompetenciája az ügy - továbbította a levelet a gazdasági irányításért felelős minisztertársának. Csillag István azóta sem jelent meg Székesfehérváron, pedig a gyár bezár. Végül is csak 3700 embert eresztettek szélnek, ez még nem elég ok arra, hogy egy miniszter leereszkedjék egy cégvezetőhöz, s együtt gondolkodjanak el a 3700 szerencsétlenül járt dolgozó sorsáról. Mert miről is gondolkodhatnak? A Széchenyi-tervet maga Csillag István sztornózta, mit mondhatott volna a cégvezetőknek? Azt, hogy megalkottam röpke miniszterségem ideje alatt a Smart Hungary befektetésösztönzési programot? A Smart Hungaryra minden bizonnyal rábólintanának az IBM vezetői, merthogy nagyjából annyit tudnak e műremekről, mint én vagy ön, kedves olvasó, vagy az a személy, aki jelen pillanatban a Magyar Köztársaság gazdasági és közlekedési miniszteri posztját betölti".

Hommer szerint "egy ilyen horderejű döntés meghozatala nem születhet meg pillanatok alatt. A bejelentés időpontját minden kétséget kizáróan a választások befejeztére időzítették. Átlátszó az a kampánytrükk, ahogyan a kormány félhivatalos lapja, a Népszabadság - egy rugóra járva Ron Werberrel - tegnap burkoltan megpróbálta felmenteni felelőssége alól az újraválasztott szocialista polgármestert, aki a lap szerint nem tudta, mi készül a gyárban. Vagy a kétes értékű hír, amelyet forrás nélkül hoztak: az IBM denveri központjában az elmúlt hét péntekén (!) veselkedtek neki, hogy egyik pillanatról a másikra döntsenek a magyar üzem bezárásáról. Ugyan, kérem! Fölösleges is, kínos is Székesfehérvárra utaznia most miniszterelnöknek, gazdasági miniszternek. Valahol megértem mindkettőt. Tudniillik nagyon kínos, hogy egy ország felelős kormányának nincs érdemi mondani- és cselekednivalója akkor, amikor egy településnyi ember egyik napról a másikra állás nélkül marad. Itt már kevés az ígéret. Itt már édeskevés a kormányszóvivő fogadkozása, hogy mi mindent tesznek majd az elbocsátottak érdekében".

Hommer Tibor szerint (Ügynökkormány, Magyar Nemzet, 2002. október 30.) "a mostani kormány a külföldi nagytőke szövetségese, ügyfele, ügynöke. A multik kapják meg azt, amit a magyar vállakozásoktól elvettek A multik kapják meg a Széchenyi-terv milliárdos programjait, a magyar cégek maradék erejét, amely talán arra elég lett volna, hogy talpon maradjanak a fejlett világ piaci forgatagában. A multikkal a baloldali pártok üzletet kötöttek. A hozzájárulásuk révén is begyűjtött szavazatok ára a kormányra kerülést követően könnyen visszafizethető. Ezért a legerősebb valuta a világon a voks, amellyel a nemzetek feletti nagytőke akár kormányokat is tud vásárolni. Itt van mindjárt az IBM esete. A Népszabadság - a kormánypárti kommunikációra hangolva - azt állította, hogy a politikusok mit sem tudtak a székesfehérvári gyár bezárásának száádékáról az önkormányzati választások előtt. Arról, amelynek terve nyilvánvalóan ott hevert már akkor a cég-, önkormányzati és kormányzati vezetők páncélszekrényében jó mélyen elzárva. Ám mindenki blokkolta a hírt, hiszen Székesfehérvár elvesztését jelentette volna a közel négyezer ember és családjaik kenyerét, sorsát érintő információ megjelenése. Ezek után szinte nem is kérdés, hogy volt-e paktum a politika és az IBM között. Mint ahogy az sem, felkeltették-e az IBM érdeklődését a kormányzat gigászi méretiű informatikai beruházási tervei. A számlát pedig rajtuk kívül más is benyújthatta már, gondoljunk csak az üvegzsebprogram keretében nagy huzavonával kiírt, álságos autópálya-építési tenderre, amelyről már a meghirdetés pillanatában mindenki, így lapunk is tudta: csakis külföldiek nyerhetnek, magyar cégek még a leendő autópályára felvezető földutak közelébe se kerülhetnek. A fogyasztók vásárlási bojkottot hirdettek annak idején a Danone termékek ellen a győri kekszgyár bezárási terve miatt. Az IBM termékei ellen nem lehet hasonló bojkottal élni, nem lévén mindennapi fogyasztási cikkek. Az igazi magyar érdekeket szolgáló kormányzat azonban értésére adná rosszallását például azzal, hogy a minisztériumok, közhivatalok számítógépeibe nem vásárolnak IBM alkatrészeket, s nem engedik hozzáférni a céget a közpénzekből finanszírozott beruházásokhoz és beszerzésekhez sem. Az agyontámogatott multik több százmilliárd forintot vonnak ki Magyarországról, a kormányzati bojkott tehát egyszer s mindenkorra intő jel lenne mindazok számára, akik átjáróháznak tekintenek bennünket Erre az elkövetkezendő négy évben azonban biztosan nem lesz példa. Ide olyan kormány kellene ugyanis, amelyben nem a szóban forgó multinacionális vállalatok ügynökei ülnek".

Tanács István szerint (Határvonal, Népszabadság, 2002. október 31.) "lehetett tudni, hogy eljön egyszer az idő, amikor a magyar gazdaság átlép egy újabb határvonalat a világ élvonalához való felzárkózásban: az egységes európai piacra és az egységesülő szociális jogok társadalmába nem lehet a harmadik világbeli bérekkel belépni. Azok a külföldi vállalkozások viszont, amelyek a nagyon alacsony bér, a nagyon jelentős befektetői kedvezmények miatt telepedtek le nálunk, továbbállnak. Lehet ezért szidni a multikat, de nem érdemes. Nekik a munkaerő kizárólag költségtényező, de ha akarnának jótékonykodni, akkor sem igen tehetnék meg, mert a versenytársaiknak is az. Mindezt tudtuk akkor is, amikor idejöttek - de annál, ami nélkülük volt vagy lett volna, ez a helyzet is jobb volt. Tudtuk azt is, hogy rendszerint úgy hoztak ide valamilyen munkát, hogy másutt bezártak gyárat, elbocsátottak ottani munkásokat, mert a feladatot az itteniek is el tudták végezni - csak sokkal kevesebbért. Mi sem sajnáltuk azokat, akiket valahol azért bocsátottak el, hogy nálunk új munkahelyek nyíljanak. Ott, ahonnét szűk évtizede ide kezdték hozni a munkákat, hiába erősebbek a szakszervezetek, hiába vannak jobban védett munkavállalói jogok, mégsem tudták megakadályozni a tőke elvándorlását. Most mi sem tudjuk. Mi még csak megdrágítani sem vagyunk képesek, mert ennek feltételeit akkor kellett volna kikötni, amikor nemcsak nagyon kiszolgáltatottak, hanem jóval tapasztalatlanabbak is voltunk".

Tanács szerint "a közeli EU-csatlakozásról szóló, immár egyértelmű döntések nyilvánvalóvá teszik, hogy ez a térség bizonyos átmeneti időszak után visszavonhatatlanul a fejlett világ része lesz. Az olcsó munkaerőben gondolkodó multik nem hisznek abban, hogy itt ezentúl is annyira olcsó lehet a munkaerő, mint eddig volt. Mi sem akarunk oda visszatérni, ahol akkor tartottunk, amikor a Videoton összeomlása után a székesfehérvári válságövezetbe betelepülni kezdtek a multik. Volnának más, fejlettebb tevékenységek, amelyekhez képzettebb munkaerő kellene - amely nálunk a maga kategóriájában ugyanúgy olcsóbb lenne, mint ahonnét ezeket a munkákat idehoznák. Csakhogy most bebizonyosodik: baj van nálunk a munkaerő képzettségével. Az elmúlt három kormányzati ciklus során nem volt képzési stratégia, alig működött a befektetők területi orientációja: a véletlenen múlt, hol milyen cég telepedett meg, milyen képzettségű munkaerőt kívánt volna. Közben a felsőoktatás bizonyos szegmensei a pályakezdő munkanélküliek melegedőhelyeivé váltak, a felnőttképzés nem tudta, mire képezzen, az iskolafenntartás nyűggé vált a költséglefaragó államnak és önkormányzatoknak. Mulasztottak a mindenkori döntéshozók, de mentségül szolgál, hogy a legutóbbi időkig óriási volt a bizonytalanság az uniós csatlakozás körül. Az átmenetnek pedig - most élesebben látszik, mint eddig - az az állapot felelt meg, amely az IBM bezárása előtt volt. Most viszont helyzet van: nagyon gyorsan kellene jól dönteni képzési, átképzési stratégiákról, mindezek finanszírozásáról. A képzettségi csapdából ugyanis menekülni kell - de csak előre lehet".

Kovács Klára szerint (IBM: távol kellett, Hetek, 2002. október 31.) "sokakat gondolkodásra késztet az egyik legnagyobb multinacionális vállalat, az IBM gyárbezárása. Vajon megfelelő a kormány gazdaságpolitikája? Elég vonzó az ország a külföldi tőke számára? Nem lehet büntetlenül bért emelni? Valóban csak az adókedvezmények miatt jönnek a multik, és kiszállnak az első adandó pillanatban? Előny vagy hátrány a jelenlétük? Az IBM nem is az első, és nem is az utolsó multinacionális vállalat, amelyik elhagyta az országot. Tavaly a Mannesmann után a Flextronics csomagolt, majd az év elején a Philips követte a példát. Mindannyian a Távol-Keletre telepítették át a gyáraikat. Hivatalosan minden esetben a világgazdasági dekonjunktúrára hivatkoztak, de pontosan lehetett tudni, hogy amit itt leépítettek, azt kicsivel távolabb felépítették. S most az IBM is a merevlemezpiac beszűkülésére hivatkozva zárja be székesfehérvári üzemét. Mi állhat a háttérben? A gazdaságelemzők megegyeznek abban, hogy külső és belső tényezők kellemetlen együttes hatása húzódik meg a háttérben. Köztudott, hogy a hazánkban működő nemzetközi vállalatok termelik ki a GDP 70 százalékát, de az utóbbi években kettős nyomás nehezedik az exporttermelésre. Egyrészt a világgazdaság lassulása világszerte visszafogja a termelést, s ez előbb vagy utóbb még a legnagyobb cégek nyereségességét is kikezdheti. A gazdaságelemzők bírálatát kiváltva a recesszióval egy időben szélesítette ki az Orbán-kormány a forint árfolyamsávját, amelyre a forint erősödéssel reagált, s ez nagymértékben visszavetette az exportáló vállalatok nyereségességét, a kisebb volumenű cégeket pedig alapjaiban lehetetlenítette el, olyannyira, hogy mára néhány ágazat, például a textilipar válságba sodródott. Erre tette fel a pontot az áprilisban leköszönt kormány azzal, hogy jelentősen emelte a minimálbéreket, s a Medgyessy-kormány ezt tovább tetézte azzal, hogy a közszférában 50 százalékos béremelést hajtott végre. E három tényező együttesen - mérettől és tőkeellátottságtól függetlenül - lépések megtételére készteti a vállalatokat".

Szalavetz Andrea, a Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa szerint (u.o.) "előre tudható, hogy a közeljövőben több multi is ki fog vonulni az országból. Azzal, hogy az elmúlt években a minimálbér drasztikusan emelkedett, és a 100 napos program nyomán 50 százalékkal nőtt nagyszámú közalkalmazott bére, csak felgyorsul ez a folyamat. A megoldás természetesen nem a bérstop, hanem az, hogy meg kell változtatni a külföldi tőkevonzás alapjait: ma már nem járható út (...), hogy az alacsony munkabérekkel igyekezzünk tőkét vonzani az országba. Elengedhetetlenek voltak az eddig végrehajtott béremelések, de mindez a gazdaság szerkezetének átstrukturálódásához vezet.' Figyelmeztető jel, hogy az elmúlt években látványosan (negyedére) visszaesett a beáramló külföldi tőke. Mindez cselekvésre kell hogy késztesse a kormányt. A Nemzeti Fejlesztési Tervben - amely több évre előre kitűzi a gazdaság fejlődési irányait - kiolvasható, hogy a Medgyessy-kormány felismerte azt, hogy az alacsony bérek országa helyett regionális szolgáltató központtá kell válnunk. A terv eleddig csupán szándék és elképzelés, konkrét lépés, törvényi háttér nem állt össze, pedig az átsrukturálódás folyamata felgyorsult. Nem lehet kétséges, hogy fájdalommal jár az átalakulás. Több nagyvállalat elmegy - persze újabbak jönnek -, sokakat elbocsátanak, ugrásszerűen megnő a munkanélküliek száma, kevesebb adóbevétel jut az állam kasszájába, tovább nő a deficit, ami jelentősen szűkíti a mozgásterét. Várhatóan tovább romlanak a makrogazdasági mutatók: egyedül az IBM kivonulásával nyolc százalékkal csökken az export volumene. A hosszú távú siker titka az oktatás, a szakképzés reformjában rejlik (...), hiszen már most, a multinacionális vállalatok eddigi visszajelzése szerint is a fejlődés egyik gátló tényezője a megfelelő, szakképzett munkaerő hiánya. Elengedhetetlen a magyar vállalatok technológiai fejlődése is, hogy a bérnövekedés ellenére is versenyképesekké válhassanak. S ma még igencsak gyengék vagyunk ezen a területen".

Mohácsi Péter, az IBM Storage Product Kft. ügyvezetője elmondta (In: Gavra Gábor: Gyár állott, Magyar Narancs, 2002. október 31.) "a magyarországi IBM szűkebb vezetése október 16-án ismerte meg a leépítésről szóló elképzeléseket, a bejelentést az amerikai anyacég időzítette 22-ére. Az ügyvezető határozottan cáfolta azt a fehérvári jobboldali közéleti személyiségektől származó állítást, hogy a bejelentés összefüggésben lett volna az önkormányzati választás időpontjával. Naivitás lenne azt hinni, hogy a denveri központban érdekel valakit, hogy mi a székesfehérvári önkormányzati választás kimenetele. Mohácsi Péter végezetül elmondta: az IBM, amely számos magyarországi érdekeltségét, többek között az ezer főt foglalkoztató váci üzemét is megtartja, a törvényben előírtnál magasabb juttatásokkal búcsúzik dolgozóitól".

Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. munkatársa szerint (u.o.) "az IBM több szempontból is speciális helyzetbe került az elmúlt években. A vállalatot egyrészt sújtotta a tevékenységi területén világszerte tapasztalható visszaesés, másrészt az IBM Magyarországon is különleges stratégiát követett: a cég itteni tevékenységéhez gyakorlatilag nem vette igénybe hazai vagy térségbeli beszállítók szolgáltatásait, a foglalkoztatott munkaerő jelentős részét is kölcsönözte, ráadásul a termelésben könnyen mobilizálható, bármikor leszerelhető infrastruktúrát használt. Ebből a szempontból nem váratlan a cég távozása hazánkból (...) nem európai uniós befektetőként az IBM egyike azon nagyvállalatoknak, melyeket rendkívül érzékenyen érint hazánk uniós csatlakozásának néhány következménye. A zömmel távol-keleti beszállítóktól importáló és termékeit a világ minden pontjára exportáló amerikai befektetőt a magyar EU-csatlakozás nyomán bekövetkező változások közül elsősorban a vámszabad területek és a nagybefektetői adókedvezmények megszűnése sújthatja. (...) a jelenlegi helyzet kialakulásában komoly szerepet játszott az Orbán-kormány elhibázott tárgyalási stratégiája. Az előző kabinet még csak tárgyalni sem volt hajlandó Brüsszellel a nagybefektetők számára biztosított adókedvezményekről, kijelentve, hogy azokat 2011-ig mindenképpen fenn szándékozik tartani. Antalóczy szerint ezzel elúszott annak lehetősége, hogy kompromisszum jöhessen létre Budapest és Brüsszel között, például új kedvezmények biztosításának mellőzése fejében a már létező kedvezmények 2011-ig történő fenntartása érdekében. Bár Magyarországon 2003-tól nem adhatók nagybefektetői adókedvezmények, az unió az elmúlt két évben a szerzett jogok tekintetében is bekeményített".

Antalóczy szerint "két-három ilyen nagyságrendű vállalat kivonulása a makromutatók érzékelhető romlásához is vezethet (...) különösen aggasztó, hogy a zömmel olcsó és képzetlen munkaerőt foglalkoztató vállalatok mellett nem jelentek meg hazánkban kutatásfejlesztéssel foglalkozó, minőségi munkaerőre igényt tartó cégek. (...) Az oktatási rendszer képtelen volt alkalmazkodni a megváltozott helyzethez (...) a tizenkét éves lemaradás behozásához legalább fél évtizedre lenne szükség".

"Az IBM megszűnésre ítélt üzeme volt a régió egyetlen olyan vállalkozása, amely - az időközben közhasznú társasággá (kht.) alakult Móri Cívis Egyesülettel együttműködve - megváltozott munkaképességűeket foglalkoztatott (1998 decemberétől). Bár az eredeti megállapodás kétszáz fős keretszámot irányzott elő, a cég a pénzügyi nehézségek miatt végül százhúsz hátrányos helyzetű személyt alkalmazott. A megváltozott munkaképességűek létszáma 2001 végén érte el a csúcsot. Ma már csak körülbelül negyvenen dolgoznak közülük az IBM-nél".

Arany László, a Móri Cívis Kht. vezetője elmondta (u.o.): "az IBM elismerésre méltón járt el e téren, hiszen a megváltozott munkaképességűek integrált foglalkoztatása a legmagasabb nyugati elvárásoknak is megfelelt Székesfehérváron. A cég és a kht. közötti 'példaszerű együttműködés' egyelőre sajnos nem szolgált példával a megye más munkaadói számára, így valószínű, hogy a jelenleg az IBM-ben dolgozó, illetve a kht. által más keretek között (az IBM-szerződés révén befolyt bevételből) foglalkoztatott mintegy száznegyven ember hosszú időre munka nélkül marad. A Móri Cívis Kht. mindenesetre várja olyan vállalkozások jelentkezését, amelyek készek lennének együttműködni a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásában".